Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)
1841-06-19 / 49. szám
SZOMBAT 49. NYÁRELŐ 10. 1841 Megjelen e’ hírlap minden héten kétezer, szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fr., borítékban 6 fr. postán borítékkal 6 fr. pengő p.—Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Ilorváth-házban 383-d. szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy négyszer halálozott sorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajezár számíttatik. TARTALOM: Kinevezések. Vezérczikk. (Po-zsony-nagyszombati vasút). Műkiállitás. M. gazd. egy. nagygyűlése. Kohlmann rézmetsző. Fővár. ujdons. Hg prímás Bécsbe utazik. Megyei dolgok. Pesti gyűlés (posták, czéhek,jég, Karács tiz forintos magyar adása kilenc, forint , Erdős Mózes.) Sáros (részvétlenség, világos örökösödés, szathmári 13 pont.) Beregh (vallásos villongások, szederfatenyésztés, Eötvös Tamás m. alispán leköszön. Küküllői gyűlés vége (vegyes ház, kérdése erdélyi szempontból). Vidéki hírek. Eperjes (iskolaügy a’ leipzigi ocsmány gúnyirat, nyilatkozás Vandrák mellett). Egyveleg. Szomolnok, Szakolcza, Eger, Alpár, Ung, Győr. Színész nyilatkozás. Külf. napló. Angol, Franczhon. Értekező. Szabad föld III. Úrbéri váltójog mint kisajátítás, annak hasznai. Ifj. Bezeredj Istv. — Egy nagy kérdés a’ marhadög ügyében. — Pap Ignácz. — Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. 6 cs. ’s apost. kir. felsége Fasche Józsefet a’ váltó-feltörvényszék számfeletti ülnökévé , — Vásárhelyi Pált az országos főépitészetigazgatóságnál hajózás-felügyelői hivatalra kinevezni, — Tujder Mihály veszprémi grammaticai tanítót pedig közép arany-érderűpénzzel, szalagostul, méltóztatott kegy, megajándékozni. (VI . k.) Vezérczikk. ([Pozsony-nagyszombati vasút.) Ismeritek, uraim, ama’ német nem épen hires színdarabot, mellyben egy, Indiákról haza vándorlóit dúsgazdag gyarmatur örökösének azt választja rokonai közül, ki megmutatja, hogy legszerencsétlenebb. Az aranyalmát egy ember nyerte el, a’ ki nem hitte, a’ mire másokat tanított , nyert, mivel élethű szavakkal elpanaszolá, minő lelki fájdalom, 30 éven át a’ nyilvános szószékből naponkint hypocritát játszani. — Ez kétségtelenül szívemésztő éles kín lehet, de mégis öregünk rokonai közt kár hogy nem akadt hirlapszerkesztő. Ez ha el mondja neki, minő kín a’ honszerelemmel tölt meleg kebelnek szétnézni a’ honban, mellynek javáért örömmel adná szívvércsepjeit , és látni, mikint itt és amott és mindenhol a’ szónak szelíd hatalma itt rosszat irthet, ott jót teremthet, ’s a’ meggyőződés erős ösztönében tollat ragadva asztalhoz ülni, hogy — — igenis, hogy kínok közt kimesterkélje, mikint kell saját gondolatának szárnyát metszeni, vérét elszíni ; mikint kell meg nem mondani, a’mit megmondunk, és sejdittetni, a’ mit gondolunk, mig szavunk csak amúgy hasonlít fogalmainkhoz, mint „lucus a non lucendo“ neveztetik. Ha mindezt, és a’ mi ez irott sorok között a’ nem-irott sorokban foglaltatik, egy hírlapíró ama’ gazdagnak elmondja vala: cseppet sem kételkedünk, övé volt volna minden örökség. íme itt van a’ pozsony-nagyszombati vasút ügye. Kétségtelenül nemzeti ügy. Az egyesület jegyzőkönyvei, állapodásai ’s a’ vállalat történeti előadása, részint a’ pozsonyi lapok utján, részint külön nyomtatva, minden kézen forognak, és mindenkinek és mi nekünk is elég anyagot nyújtanak, felfogni a’ dolog állapotját, érezni a’ szükség momentumait, és aggódni a’ jövendő felett. Mi rég megmondok lapjainkban, hogy a’ mi a’ közlekedés könnyítésére, a’ kereskedés élénkítésére a’ honnak bármelly részében történik, az egész honnak történik , megmondok, hogy egy dunántúli vasút hatásának habgyűrűzete észrevétlenül még a’ priszlopi rusznyák füstös vityillójáig is elterjedne; és mivel igy vagyunk meggyőződve , mivel az első vasúti vállalat megbukásával, nemzeti hitelünket ismét csökkenni, tehetetlen indolentiánkat napfényre kerülni, a’ vállalkozási szellem hiányát, tespedési eredményeinek sáskaseregével, fejünkre nehezülni rettegjük ; mivel undorodunk a’ szalmatüzű természettől, mellyet egy madár orráról lefecscsent cseppecske is elolthatna, midőn czáfolva szeretnék látni Kölcsey „sajtásosságát“, ezt a’ garas-zsugorgató, de holmi másra tallérokat pazarló hazafiságot, — m megvalljuk, uraim, ösztönt érzünk keblünkben, hatalmas ösztönt, e’ nemzet vagyonos részének fülébe mennydörögni önérdekének éles szózatát; de az irott és nem irott sorok ezer bajai a’ gondolat röptét porba verik, azért hát pótolja ki gyönge szózatunk súlyhiányát nemzetünk fogékony indulata ’s a’ közbecsület közös értelme. Mi, ha nem csalatkozunk, a’ pozsonynagyszombati vasút állapotját a’ közönség kezén forgó irományokból ekképen látjuk . Mindjárt 1836-ban, a’ kisajátítási törvényczikk megalkotása után, b. Walterskirchen György Vilmos által, gróf Dezasse hozzájárultával, a’ Pozsony, Sz. György, Bazin, Modor és Nagyszombat közt építendő vasút eszméje némelly előkelő pozsonyiakkal közöltetett, ’s tetszéssel fogadtatván, tervbe ’s értekezés alá vétetett. És a’ nm. helytartó-tanács királyi mérnököket küldött ki, kik az ausztriai monarchiában már létező vasutakat is megszemlélve, építési tervet és költségvetést készítsenek. Ez hét hónapi fölvétel és számolás után megtörtént; a’ költségvetés 500 ezer pengő forintban megállapittatott, ’s 2500 darab 200 pengő forintos részvény útján begyűjtetni határoztatott. — Azonban csak 21/2 év után lehetett a’ munkát megkezdeni. — „Time is money“ — az idő pénz — mond az amerikai, és a’ kevés szavakban fekszik a’ varázserő, melylyel az egyesült statusoknak a’ magyarhoni népesség öszvegét számra csak igen kevéssel haladó , de közel 24-szer nagyobb területen elszórt lakosai, alig 10 év alatt, a’ közlekedési eszközök mezején, műveket állítottak, mellyeknek nagyszerűsége előtt az ó világnak csudamüvei törpe dolgokká sorvadnak. — A’ pozsony-nagyszombati vasut-társaság ez alapmondat varázshatalmát elveszítette, ’s vele jövendőjét kellene veszélyezettnek mondanunk, ha nem remélnők, hogy a’ nemzetnek vagyonos része, megértve a’ közérdekek sugallásait, fel fogja karolni a’ roskadozót. — Két és fél év, uraim, roppant veszteség! És van e’ veszteségnek erkölcsi, van anyagi oldala. Midőn az 1836: 25 t. ez. alkottaték, voltak, kik minden egyes illynemű vállalat engedményezését — Angolhon példája szerint—országgyűlésre kívánták fentartani, de feleletül —’s legyőző feleletül — kapták, hogy három év vesztesége roppant veszteség, kivált e’ nemzetnél (az önismeret nem meggyalázás), e’ nemzetnél, melly minden iránt, mi kebelében hangrezgésre talál, hirtelen részvétre gyulád, de a’ milly könnyen gyulád, ép’ olly könnyen hül. E’ könnyen hülést a’ kisasjátszás nehézségei, a’ pozsony-nagyszombati vasutvállalatnál igen is érezhetőleg tanúsították, és tanúsította azon körülmény, hogy az industrialis papirosokkali nyerészkedők szédelgése korában ezen vállalat részvényeit is nyereséggel lehetvén eladni, a’ részvényesek közül mindazon nevek eltűntek, mellyek a’ vállalatnak bizonyos nemzeti szint adtak, mellyek mint megannyi kezeslevelek hangzottak bel- és külföld előtt, hogy itt nem valami börzei speculatio gyakran nemtelen játéka forog szőnyegen, hanem hogy valamint a’ kisajátítási törvényezikknek mondhatnék, közegyetértéssel, igen rövid idő alatt megalkotását a’ kor szükségeinek meleg érzete ’s a’ közjóhoz simuló nemzeti lelkesedés eszközlé, úgy ép’ ezen melegérzet, ép e’ lelkesedés ragadja meg a’ legelső alkalmat, tettleg tanúsítani, mit előbb szájjal vallott volt. E’ szin volt nézetünk szerint a’ vállalatnak éltető szelleme, ez ütötte fel reá a’ nemzeti ébredés, a’ nemzeti tenni-akarás pecsétjét; és ez okból mondjuk, hogy ama’ nevek, mellyek egy-két nyomorult száz forint nyereségért a’ vállalattól hátravonultak, ’s hátravonulásukkal műipari teremtő erőnk első kísérletét a’ pénzcsarnoki nyerészkedések fokára sűlyesztették, a’ magyar nemzet tettrekészségérőli hiedelmet hiustták meg, ’s vele e’ roppant fontosságú mezőn jövendőnket bár meg nem rontották is, de legalább compromittálták. — A’ szomorú bizonyság szemünk előtt áll; te facta loquuntur. — Éjszakamerika 10 év alatt 2000 angol (400 magyar) mérföldnyi vasutat végzett, más 5000 mérföldnyit munkába von, nálunk öt év múlt már, hogy a’ kisajátítási törvény megalkottatott, és kivevén e’ mostohán szélnek eresztett pozsony-nagyszombati vállalatot, melly mégis már Sz. Györgyig csakugyan használtatik, egy talpalatnyi vasutunk sincs. Nincs, mondok, mert az úgynevezett bécsgyőri vasút Magyarországra nézve csupa merő mystificatio, a’ mit könnyen megmutathatunk ; a’ balparti pedig e’ mystificálás kvalitása miatt nem is mozdulhat. — És ez volt a’ késedelemből az erkölcsi veszteség. Volt pedig anyagi is. Késedelem közben nagy és előre nem látott áldozatokkal kellett személyzetet tartani, míg anyag és embererő felrúgtak áraikban, és miattuk az előleges költségvetés sokat változott. Utóbb egy-két nagytekintetű műértők véleménye kéretvény ők fontos körülményekre támaszkodva, az eredeti tervnek nevezetes javításait inditványozák, kivált azon nagy figyelmet érdemlő tekintetből is, hogy a’ pálya elég széles, elég szilárd legyen az egyik vagy másik dunaparti vonallal közvetlen összeköttetésbe jőni. ’S mig e’ tekintetek egy részről a’ költséget szaporították, más részről a’ műipari vállalatokba, mellyektől a’ börzejátékdah egyesek szűkkeblüsége miatt távol nem tartathatók, a’ keleti kérdés bonyolodása mindenhol zavart hozott. A’ vállalat első indítói ugyan hívek maradtak föltételükhöz, mi szerint czéluk koránsem az volt, hogy részvényeikkel nyerekedjenek, hanem hogy a’ honnak javára, díszére, becsületére vasutat építsenek, a’józan számítás szabályai szerint befektetett tőkéiktől illő kamattal is gyümölcsözendőt; illyenek voltak ’s maradtak az igazgatók, illyen volt különösen — mint az Actionär czimű hírlapból értjük, a pozsonyi polgár Royko Sámuel, ki- nek halála után a’ 150 részvény, mellyet kez-97