Pesti Hírlap, 1841. január-június (1-52. szám)

1841-02-06 / 11. szám

SZOMBAT 11. TÉLUTÓ 6.1841 Festi Hírlap , Megjelen e' hirlap minden heten kétszer, szerdáne­s szombaton. Féle­vi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 6 fr., borítékban 6 fr , postán borítékkal 6 fr. pengő p. —Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 583­ d. szára alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, garmond betűkkel, 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM; Kérelem. Kinevezések. Ve­z­ér­ez­­­k . (Pesti reform, főiskola) Figyelmeztetés. Megyei napló: Vegy. házass. Temes. Vesz­prém. Szepes. Békés. Pest. — Zólyom. (Ujoncz­­állitás). Bihar. Marmaros. Vidéki levéltárcza: Pá­pa , (Sebestyén Istv. ■­■). Pozsony (Váltójog). Deb­­reczen. Sziget. Beszterczebánya. Czegléd. Mohács. Egyveleg. Pesti nemzeti casino. Külföldi napló. Franczhon : (kamarai viták Paris erősitéséről.) An­golhon. Némethon: (antim­értékletesség elleni láz­­zongást Hamburgban). Belgium: (párviadaltörvény). Poroszhon. Amerika. Különféle. Legújabb: (M.­Ali a’ hajóhadat kiadta). Igazitás. Feuilleton: a’ Pesten felállítandó ref. főiskoláról. Felszólítás egy magyar-zsidó tanítókat képző intézet ügyében. Ma­gyar gazdasági egyesület. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Kér­el­em. Ha lapjaink nem minden szám­­­ban képesek fentartani az érdeket, mellyel so­kaknál gerjeszteni szerencsések valónak: aka­dályok okozták, mellyeknek elhárítása hatal­munkat haladja; súlyát pedig kétségtelenül saj­­nosabban érezzük, mint más akárki. Türelmet kérünk ’s méltányosságot. ( K­inevezése­k.) Ő cs. apóst. kir. felsége Ambrózy Lajos bárót, Temes megye volt helyettes alispánját, kamarai tanácsos czimmel temesi kir. kam. igazgatóvá, — Derra Anasztázt pedig kir. udvarnokká mél­­tóztatott kegyelmesen kinevezni. Vezérczikk­. (Pe­s­t­i refor m­. főiskola.) A’ kevés hónapok előtt még csak csirában rejlett gondolat: Pesten ref. főiskolát alapítani, immár több mint terv. A’ javaslatot országszerte tisztelt F­á­y And­rásunk dolgozta ki, választmány vizsgálta meg, a’ dunamelléki egyházkerület átvizs­­gáltan elfogadta, a’ czélbavett iskola-felál­­litást az egyetemes főconvent is helyeslő, ’s az alaptőkének beszerzésében segédkeze­ket nyújtani ígért; végezetül a’ nagyszerű ezés gyakorlati kivitelére középponti állan­dó választmány is van nevezve, melly már munkálatát e’ hónap közepén meg is kez­­dendi. Lapjaink értekező része e’ nagy­­fontosságú ügyről bővebb ismertetést nyújt. A’ mi egy nemzetnél nevelés ügyében történik, a’ nemzetnek történik , bár­­mellyik templomban imádkozzék is a’ tanító növendékeivel. És igy nemzeti érdekű az. Kitünőleg nemzeti érdekű pedig, midőn olly vallásbeli felekezetről van szó, melly a’ ma­gyar ajkú nép két ötödrészét teszi, m­elly­­nek két millió tagja, 12000 kivétellel, ma­gyarul könyörög fel az úrhoz, kinek gond­viselésétől reméljük, hogy e’ sokat hánya­tott nép még valaha nagy lesz és dicső. E’ tekintet a’ tervezett főiskolához, a’ tudo­mányos nevelésnek már magában is közér­dekén túl, még más nagy és fontos közér­dekeket is csatol. Mi gyarlóságunk érze­tében nem mondhatjuk el Quinet Ed­gar Prometheusával, hogy „keblünk egy eleven oraculum,“ de a’ sejtelmekből ne­künk is jutott valami; talán hogy épen ezen főiskolának jutand a’ tűl gyökeres magya­rok nevezetes részére nézve közvetíteni, hogy a’ magyar europaias legyen, ’s az, mit európainak nevezünk, e’ honban min­dig magyar maradjon. Az egész dolog a’ körül forog, hogy pénz kell, urak! 250000 pengő forint, ha úgy tetszik. Ha feleke­­zetesség hátratartóztatná is a’ nemzet ösz­­szes hozzájárul­tát: adjon az említett két millió közül mindenki csupán 7 és fél kraj­­czárt, ’s megvan az egész. Ha ki többet ád, igen jól teszi; mert meg kell vallanunk, e’ 250000 a’ fagyponton felül csak olly ma­gasra mutat, a’ mennyi kell, hogy a’ „p­r­i­­m u­­­a v e r i­s“ kivirágozzék. — De hát miért kell Pesten, épen Pesten reform, fő­iskola? Megmondjuk, uraim: azért kell, röviden szólva, mert l)Pesten a’ tudományos nevelésre olly segédeszközök vannak ké­szen, ingyen, minden valláskülönbség nél­küli közhasználatra, mellyekre milliók kel­lenének , hogy Patakon vagy Debreczen­­ben lehessenek. 2) Ha gyűlésen szólanánk, vagy könyvet imánk ,szóvirágtengerbe bur­kolnék édesen a’ szót, mellyet mondani akarunk; de hírlapban hely ’s idő drágák; itt epigramma-hang a’ kénytelenség, tehát röviden és szárazon: azért kell épen Pes­ten lenni egy reform, főiskolának, nehogy továbbá is évek meg évek múlva ezerek közül ujjal ki lehessen mutatni az embert, ki egykor Patakon, vagy Debreczenben reform, diák volt. Vannak — jól tudjuk — a’ legszebb kivételek, de a’ társalgási élet­simaság annyira részévé lön már a’ művelt­ség fogalmának Európában, miszerint le­­hetlen nem óhajtani, bár szabálylyá válnék, a’ mi kivétel. Igen — mondjátok — jó ez, nagyon jó,; mert valóban keserves dolog, hogy 14—15 évi „ nevelés “ után életbe lépve, még csak megállni is alig tudunk, ’s kezünket, lábunkat — ha lehetne —mind zsebre raknék, olly terhünkre van, — de az erkölcstisztaság mégis csak főbb dolog, mint életsimaság ; pedig az a’ Pest — huh! csupa Sodom­a. — Engedelem­nel, lássuk egy kissé. Az iskola­rendszernek mellőz­­hetlen hiánya mindenütt, hogy csak okta­tás, nem nevelés. Egykét óráit át van a’ tanító tanítványai körében; azontúl az if­jak magokra hagyvák. A’ dolog tehát igy áll: ben az iskolateremben oktatás, van a’ városban nevelés. No már amott egy faluvárosban van az iskola. Társalgás nincs, a’ tanuló ifjuság nem vész el az élet ezer arczú tömegében szétdaraboltan; kénytelen örökké önmagába vonulni, együtt tartani. Egy zárt családot képez, mellynek m­inde­­nik tagja növendék, nevelő egy sem. Le­gyen közöttük egy erkölcstelen , kivált ha születés, pénz, testi erő, humor és csintalan kedvesség némi tekintélyre eme­lők , ’s gondoljuk végig a’ káros hatást. Időtöltés, mulatság után sovárog az ifjú; de szétnéz, és semmit sem talál, kivévén a’ csapszéket és kártyaasztalt. Itt jellemét ját­­sza el, amott virtuóz korhely válik belőle, ki — példabeszédként — azt tartja, hogy a’ bor a’ tüzes mennykőre is jó. És a’ vétek­nek azon nemére, melly leginkább szemünk előtt forog, midőn Pestet említjük, — őszintén, uraim, hiszszü­k e, hogy e’ vé­tekre Patakon, Debreczenben szintúgy nin­csen alkalom? De hibáztam; van a’ dolog­ban különbség, az, hogy e’ véteknem ott csak aljasabb, utálatosabb ’s igy veszélye­sebb sátorait üté föl. Nézzük ellenben Pes­tet. Az ifjúság a’ város nagy tömegében el­vész , egész körére tehát soha sem lehet olly nagy hatással az erkölcstelen pajtás­lkodás, mint amott; minden nappal, m­ely­­yet a’ fővárosban tölt, szelídülnek az ifjú erkölcsei, mindig erősödik a’ vonzódás vá­­logatottabb éldeletek után, mikre annyi al­kalom nyílik a’ fővárosban, hogy valóban m­arhagyomor kell, nem undorodni az alja­sabbtól. És a’ mi fődolog, szokásoknak úgy mint öröméldeleteknek természetükben van, hogy ha durva irányt vettek, durvaságban; ha simát, simaságban állapodást nem ismer­nek , hanem lépés lépés után új szomjat tá­maszt az irányban, mellyen indultunk. Vagy talán attól tartunk, hogy az ezer alakú öröméldeletre nyíló alkalmak elvonják tanu­lástól az ifjút, de kérdjük: lett e valaha Unalomból szorgalmas tanulóvá valaki ? A’ gyönyör után sovárgó kebel nem keres e mindenütt alkalmat, hogy vágyainak töm­­­jénezhessen ? keres és talál kétségtelenül; ’s csak az a’ különbség, hogy a’ hol sze­­lidebb örömre nincsen alkalom, durvába me­rül­ test és telkestül. — A’ hely szűke nem engedi, hogy a’ kezdeti rajzot részletek­ben kidolgozhassuk; tudjuk azt is, hogy van a’ dolognak árnyékoldala, de bizton fel­hívunk minden számolót, vessen össze mind jót, mind rosszat,itt úgy mint amott, nem hiszszü­k, hogy ne osztoznék óhajtásunkban, bár együtt volna már a’ kívánt 250000 fo­rint! — Említenünk kell még a’ jótékony hatást, mellyet ezen főiskola fővárosunk magyarosítására gyakorolni fog. Vannak ugyan, kik ugy vélekednek: e’ részben már el van vetve a’ mag, csak időt kell ad­ni, hogy kikelhessen; 10—15 év múlva,ha felnő a’ nemzedék, melly most a’ gyermek­­szobában játszadozik, Pest egészen magyar város lesz. Örömmel valljuk, hogy e’ rész­ben mi is sok szép reményt táplálunk, de épen azért, mivel ennyi akaratot látunk Pest városa polgárságánál a’ nemzetiség­hez közeledésre, kétszeresen szükséges­nek vélünk minden lépést, minden intéze­tet, melly közredolgozhatandik, hogy az említett irány és akarat tápláltassanak és erősödjenek. — Vannak , kik óhajtják: „egyetem“ állíttatnék inkább, mellyből egy tudományszak sem hibáznék, ’s ez az­tán természetesen nem Pesten. — Kinek a’ magyar királyi egyetem belsejébe egy tekintetet vetni szabad volt, ezen óhajtást igen természetesnek fogja találni. Külö­nösen ha tekintjük az orvosi kart, és meg­fontoljuk, minő roppant befolyásra hivat­­vák előbbutóbb az e’ körbe tartozó tudo­mányok, az emberi, polgári, politicai élet minden részleteiben, ugy hogy nézetünk sze­rint csak a’ büntetőtörvénykönyv is félszeg munka lenne, ha az orvosi tudomány főbb eredményeit egyik alapelvül nem venné; lehetetlen nem óhajtanunk, bár volna még honunkban más egyetem is, hogy ez ’s a’ mostani egymásra versenyző kölcsönhatást gyakorolnának. Azonban kész a’ felelet: önkénytes adakozásból universitást ? — plum­ desiderium. — Mi az egyetemek sza­porodását a’ törvényhozás gondosságától reméljük, valamint azt is, hogy eljó az idő, mellyben a’ magyar egyetem valóság­gal az összes magyar nemzet egyeteme lesz. — Addig is a’ Pesten felállítandó 21

Next