Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-11-13 / 91. szám
felsőbb parancsolatoknak mindenkor híven engedelmeskedett. Erre alkapitány úr válaszolt, forró háláját nyilvánítván az érdem feletti fenséges kegyelemért, üdvözölve főkapitány ő asgát, a’ tisztikart ’s végül a’kerületeket. Dicsőségének tarjá, segédül lenni olly nagy férfiúnak (főkapitányunknak), kinek tettei a’ jász-kun nemzet szivében eltörűlhetetlen betűkkel vannak bevésve. Beszédet végezve, nádori biztos ő nagysága által hivatalába beiktattatott. — Szólott ismét nádori főkapitány ur ő nagysága’s tudata a’ rendekkel nyugalomra lépett alkapitányunknak kir. udvarnokká lett k. kineveztetését, felolvastatván egy úttal a’ tiszt, ur oklevelét is. — Szívből fakadt éljenek előzék ’s követék a’ tisztelve szeretett aggnak — ezen ünnepélyességet kisért őszinte beszédét, mellyben 50 éves szolgálatait érdemnek ugyan nem tartja, hanem mint a’ I. kerületek hálás emlékezetének — az ő eszközlésük után díj nélkül — feelséges királyunktól nyert bizonyságát meleg kebel hálás érzetével fogadja.—És a’ gyülekezet, midőn egy részről bánatos örömmel ’s áldással kíséri nyugalmára polgári erényü ősz Nestorát (nem véve rész értelemben még azt sem, mikint ő lemondóirata végén igy szólott: „szakadjon bele, ki a’ jászkun institutiókon valamelly újítást tenni akarna“), úgy más részről feszült figyelemmel ’s aggódó fiúi várakozással néz ebbe új alkapitánya hivatalos pályájának. Emlékezet és remény azon sarkok, melylyek körül a’ kerületek bizalmának többek által megroncsolt ajtaja nyúgoszik. — És visszanéz az emlékezet tükörébe, — tetteket keres és következtet, és betekint a’ remény végtelen messzeségébe, és tetteket vár, tetteket kér attól, ki kebelében született, élt, és emelkedett föl, ki 20 év óta megtanulta, ’s tanúja tartozik lenni, hogy a’ békés jász-kun nemzetnek lelke is van, ’s a’ jó búzakenyeren kívül másra is érdemes, másra is vár. Engedjen hát nekik néhány férfias szózatot, melly alulról ugyan, de nem mélységből emelkedve, bátor tisztelt alkapitányáról remélni, hogy a’ kebelnek földi kincsért nem cserélhető arany szabadsága érzetével független állásban fogja megragadni a’ zászlót, melly a’ békés haladás térmezején vezér kezébe olly igen illik, ’s derék erdőde őszinte meggyőződés szülte végszavaival nem betűszerinti irányban induland, meg lévén győződve a’ felől, hogy a’ „belészakadás“ átkát buzgó imánk képes leend elriasztani. — Az említett szónoklatok után 1-ső aljegyzőnk a’ kerületek részéről üdvözölte nádori főkapitány őssgát, a’ nyugalomra lépett F. A. és hivatalába beiktatott Eö. J. urakat. — Ezzel az ünnepélynek vége jön. (Vége következik.) Torda, oct. 30. Mai nap érte végét megyénknek ez esztendő lefolyása alatt tartott egyetlenegy közgyűlése, mellynek az országgyűlési követek megválasztásán ’s a’ részekre készített utasítvány kidolgozásán kívül olly csekélyek voltak eredményei, mellyeknél e’, főispánjait mindig különösen tisztelő megye hosszas békés várakozása után többet remélett. A’ megjelent néhány aristocratákon alig vala észrevehető valami árnyéka ama’ buzgó ’s a’ közjónak mindent feláldozni kívánó akaratnak, melly sebes kitörése mellett is az 1833-beli ’s ezt követett több közgyűléseinkben olly kecsegtetőleg mutatkozott; akkor testvéri ragaszkodás lefelé, most kiszámolt korlátkozás a’ feltörő akarat ellen, ’s a’ függetlenebb testület az állásukat féltő hivatalbeliekhez csatlakozván, a’ BB. akarata ’s a’ tisztelt főispán közé nehézkedett. Követválasztásunk megtörtént ugyan, de a’ több hatóságokban megkezdett korteskedés száz’s több kupa borban csakugyan tokánytalanul itt is beköszöntött. Jaj e’ rendszerért! mert igy idővel a’szegény, bárminő észszel bírjon, porban marad,’s a’ pénzzel toldott ügyetlenség is a’közjó végetlen kárával fénypolczra ülend. Általában látható vala e’gyűlésben, hogy nagyaink ama’szerencsétlen eszmét , miszerint a’ reform csak felülről mint kegyelem adathatik, nagyon is magokévá sajátították; de látható volt az is, hogy a’nagy tömegben a’ jogérzet ’s a' szabadság szeretete fokonkint fejlődvén, egy tisztább közvéleménynek csirái dúsan keletkeznek; — azonban biztos remény éltet, hogy helyt foglalván ott, hol illik, a’ bizodalom ’s a’ kölcsönös jóakarat, e’ most zajló , ellenszegülő nézetek és akaratok egyesültéből egy szebb jövendő fog kifejleni megyénkre is. — Országgyűlési követségre Ugron István 329 és Veress József 318 szavazattal választatott.— Virágh Ödön. Rövid közlések. 1. Biharból. November 4-kén közgyűlés volt, ’s az orvosválasztási ügyben a’ főispáni helyettes elnöklete alatt, ’s ugyan csak általa kimondva, egy bizalmatlansági végzés keletkezett. Ugyanis kitűnő többség által előadatván: mikép a’ sept. 23-ikai jegyzőkönyv tartalmából, de egyéb adatokból is a’ megye helyzetének azon szomorú képe tűnik fel a’ RR. előtt, miszerint az orvosválasztási jogaik erőszakoltatásán, és azon kívül, hogy m. főispáni helyettes úr a’ tanácskozások eredményének kimondását a’ RR. elől eltartóztathatónak vélte, nyilván van is még az is, hogy m. főispáni helytartó ur azon gyűlést , mellyben tulajdon elismerése szerint is csak a’ vitatások voltak élénkebbek, de mellyben semmi ollyas, mi az illedelemmel és az 1723: 56 és 58 czikkek rendeletével ellenkezett volna, nem történt, önkényesen eloszlatta, és ez által nem csak a’ rendek tanácskozási jogát tettleges sérelemmel illette, hanem egyszersmind a’ köz ’s magános dolgok roppant elmaradására és az adózó nép rendkívüli terheltetésére okot szolgáltatott: már ez magában véve is elegendő volna arra, hogy a’ megye RR. mirgos főisp. helyt, ur ellenében az 1536:36 és 1647:76 t.czikkekben utalmat keressenek; de ezekhez hozzájárul még az, mivől mind a’ többször említett jegyzőkönyv tartalma , mind pedig a’ mostani tanácskozások folyamata bizonyságot tesz, ’s mit a’ többség ezennel ünnepélyesen is kijelentett, hogy t. i. mélt. főisp. helyt, ur a’ RR. bizodalmát nem birja. Származtatták pedig a’ szólók ezen bizodalomhiányt mélt. főisp. helyt, urnak részint kormányzói széke elfoglalása óta a’ RR. jogai ellenére kimutatott törekvéséből, részint pedig azon fájdalmas szakadások és meghasonlások emlékezetével összekötött állásából, mellyben mostani hivatalára lett kineveztetése előtt volt, ’s melly állása jelen hivatalára lett emeltetése után a’ rendek e’ részben táplált reményének meghiúsításával legkevesbbé sem változott. A’ megyének ezen aggodalmas helyzete tehát, melly szerint a’ kormányzó és kormányzottak között szükséges bizodalom nem létezése miatt a’ megyei dolgok előmenetelt, a’ köztanácskozások ezért nem érhetnek, és igy amazoknak veszteglése, ezeknek pedig örökös ingerültség és súrlódások között szinte minden eredmény nélküli folytatása miatt a’ közjó sikeres előmozdításához csak nem minden remény elenyészik; — ezen kinos helyzet megszüntetése okáért javaslatba hozatott, és a’ m. főispáni helyettes által többség szerinti végzésül is kimondatott: „ő cs. kir. felségét alázatos felírás által a’ felidézett törvényczikkelyek nyomán alattvalói mély tisztelettel megkérni, hogy a’ mostani főisp. helytartó helyébe más megyei főkormányzót kinevezni méltóztassék.“ — közli Lukács György, aljegyző. Ágost, hitv. iskolai társulatok. 1) Pozsonyi magyar társaság. Pozsonyban az ág. h. evang. főiskolában nemzeti nyelvünk ’s ifjaink mindeddig hő pártolókra ’s vezetőkre nem találtak. Legyen szabad ezt adattal bebizonyítanom: a’ pozsonyi magy. társaság, egy ülését a’ szokott napon nem tarthatván, jónak találta ezt valamelly más időben kipótolni, ’s az órát mindszent napra határozta. Az elnök figyelmezteté a’ tagokat, hogy a’ helybeli convent által tiltva van ünnepnapokon összegyűlni (?) ; azonban válaszúl adatott neki, hogy ez által a’ convent törvénye megsértve épen nem lesz, mivel ez nekünk csak annyiban ünnepünk, hogy catholicus testvéreinknek lármás foglalkodásunk által botrányt ne okozzunk. ’S az elnök erre elhallgatott. Az órát a’ tagok a’ fenforgó napon megtarták, noha elnökük jelenléte nélkül. — A’ következő ülésben azonban ő ez ellen, t. i. hogy az ifjak e’ napot is munka nélkül elröppenni nem hagyák, olly hevesen kikelt, hogy azt holmi „csoportozatnak“ nevezni ’s a’ tagokat pénzzel büntetni kívánta. Risum non tenebant amici. Ezen váratlan megtámadás által meglepetve a’ tagok, védeni akarák magokat, ’s midőn épen a’ „nervus probandi“-ra jött a’ dolog, szenvedélyes hangon a’ szólót hallgatni parancsolja, ’s azon fenyegetéssel, hogy a’ dolgot felebb adja, az ülést eloszoltnak nyilvánitá, és maga gyorsan eltávozott. Ezen tette némellyeket elkeserített, némellyeket feltüzelt, holott a’ dolgot józan észszel csendesen el lehetett volna igazítani. A’ lyceumnál fenálló illyr társaság mindig vasárnap tartja gyűléseit, ’s pedig elnök nélkül, és senkinek eszébe nem jut ez ellen felszólalni *). A’ minap meglátogató a’ pozsonyi szláv ifjakat a’ híres K. —, ’s ők — szinte elnök nélkül— az illyr ifjakkal egyetemben, vasárnap gyűltek egybe, vendégüket felköszöntendők, és ezt csoportozatnak senki sem nevezé. — A’ rókának megvan a’ maga barlangja, ’s az égi madárnak az ő fészke; de úgy látszik, hogy a’pozsonyi magy. ifjaknak nincs hajlékuk, hová fejeket lehajtanák. — Szontagh Gusztáv azt mondja valahol, hogy ki hibásabb: a’ tanulók, a’ ki bukdácsol, vagy a’ vezetők, kik nem mindig képesek az ifjúságot vezérelni? — Uraim! ezen ifjak ez évben számra 68-an vannak (mi Pozsonyban eddig nem volt), ’s látogassátok meg őket, és ha összevetitek munkáikat éveikkel, valóban alig találtok ollyat,mi a’ rend. *) De biz igen! kérünk egy kis részrehajlatlan bizonyos tudósítást, micsoda ,,illy a társaság“ ez? mert mi emlékezünk az ágost. hitv. egyetemes egyházi gyűlésnek azon végzésére, melly a’ magyar hon és törvény ótalma alatt virágzó magyarhoni iskolákban divatba jött, ’s a’ magyar törvény és magyar felelőségótalmát semmi esetre nem igényelhető szláv egyesületeket eltörlé, és emlékezünk a’ sanctióra is, melly a’ tilalomhoz ragasztatott. ■— Mi nagyon szeretnék tudni, ezen illyú társaság nem a’ felsőbbségi rendelettel egyenesen daczolni merő törvénytelen, vagy pedig ártatlan felszín alatt a’ törvényt kijátszani czélzó mystificans egyesülete? — Erről „sine ira et studio“ igen óhajtunk értesittetni. — S z e r k. illendőség és fontolgatás korlátin túl csapongva, ábrándos eszméket nevelne. — Tudják azt a’ pozsonyi magyar ifjak, hogy nálok történt egy kis visszaélés ; de a' békésebb és méltányosabb kor nem fogja az utódokat mások hibájáért úgy büntetni, hogy őket lélek- és értelembeni elmaradásra kárhoztassa. P. T. Selme ez, oct. 23. A’Pesti Hírlap egyik számában hazafiúi figyelemmel kisértük a’ szláv egyesületek eltörlesztéséről irt sorokat, ’s azok valóságában épen nem kételkedhettünk; sőt erősen hittük’s reméltük üdvös hatásukat. De — fájdalom ! — reményünk nem teljesült; most selmeczi kolosunkban már mintegy másfél hónap óta a’ szláv egyesület „szláv iskola“ nevezet alatt hetenkint kétszer tartja üléseit Martinek tanító úr elnöksége alatt. A’ „szláv társaság“ nevezetnek „szláv iskola“ira változtatása által egyesületeket eléggé biztosíthatni gondolák; azonban mit használ e’ csere, ha a’ munkálatok, t. i. a’ szavalási, munkahozási ’s más effélék koránsem száműzték körükből. Gyűléseiket jelenleg hétfőn és csütörtökön estvéli 7 órakor tartják (állításuk szerint elnökük máskor el lévén foglalva); a’ titoknoki, könyvtárnoki ’s más hivatalok most, mint azelőtt, szintúgy gyakorlatba hozatvák; tagjainak száma a’ negyvenet meghaladja *). Vasból. Szey L. ur a’P. Hírlap 71-ik számában Szombathelyről közlött czikke végén a’ köznépnek „garabonczás diák“ iránti vakhitéről szólván, a’ papsághoz illy váddal fordul: „uraim, tisztelendő urak! illy vakságban még sem kellene ám hagyni a’népet, kivált ha kötelességünkbeni hív eljárásunkból eredő békés öntudatunkat többre becsüljük az önérdeknél.“ A’vád nem csekély; mert szerinte a’ papság tisztéhez hirtelen ’s olly lelketlen, hogy többre becsüli önérdekét, mint azon békés öntudatot, mellyel őt kötelességének teljesítése jutalmazná. Ennélfogva bátor vagyok Szey L. urat teljes tisztelettel megkérni: tessék néha a’ szentegyházba betekinteni, ’s ha lehet, olly időben, mikor az egyházi oktatások tartatni szoktak, többször szem- és fültanuja leend igy azon buzgóságnak, mellyel a’ papság minden babona ’s vakhit ellen harczol: de a’ szőősek azért a’ garabonczás diákot mégis hiénáik ám! Mivel századok hosszú sora szennyezd be az emberiség elméjét és szivét, azt letisztítni nem olly könnyű, mint pipafödélről a’ hamut lefúni. Az emberben megöröködnek a’ hibák, ’s a’ szívnek gyökeréhez erődve, második természetté válnak, úgy hogy sokszor a’ legbuzgóbb törekvések sem képesek azokat kiirtani. Illy természetű hiba kivált a’ babona, a’ vakhit. Egy éltes vakhitü embernek beszélhet papja, bármit akar; de arra egykönnyen nem fogja venni, hogy boszorkányokat, tüzes embereket ’stb. ne higyen. Felszólítom a’ közlő urat, ha kedve van állításom igazságáról meggyőződni, próbálja meg, ’s tapasztalandja, hogy nem a’ tündérek tartományiból irám ezeket, hanem az élet könyvéből, hasztalan elpotyogott verítékeim közül. Csak a’ nevelés — kivált ha a’ sok declamatio helyett minél előbb országosan munkához fogunk — igenis, csak a’ nevelés menthet meg bennünket e’ bajtól; de még ez sem egészen; mert a’ nap alatt valamint konkoly, úgy babona is kisebb nagyobb mértékben itt és ott mindig fog tenyészni. Még a’ magasabb ’s műveltebb körök sem mentek egészen a’ vak hittől: ismerek férfiakat, pedig ollyanokat, kik a’ nép babonás hite ellen alkalmas ’s alkalmatlan időben egyre pattognak, ’s mégis sáppadnak, ha látják , hogy tizenhárman ülnek az asztalnál.— Kit vádolna ezért Szey L. ur ? De, uraim! legyünk egymáshoz igazságosak, ’s ne véljük, hogy hazánknak jó szolgálatot teszünk az általha a’ közönség előtt ennek is amannak is nyakába mázsás hibákat aggatunk. —k— **) Köbölkúton, Esztergom megye helységében, ezelőtt mintegy 30 évvel csupán németek laktak; de Palkovics Károly helybeli volt lelkész, ki e’ f. é. májusban jobb életre szenderült, sok évi fáradalmai után lassan kint híveit a’ magyar polgárság zászlója alá vezeté; szelídségével ’s jó bánásmódjával , jutalmak ígérete mellett, a’ német férfiakat szomszéd helységek magyar leányaival házasitá össze, ’s igy viszont ezeket magyar férjekkel párositá , magyar tanoda felállítását kieszközlé , hol több órákig foglalatoskodott a’ gyermekeknek hit- ’s magyar nyelv *) Ailjuk, a’ mint vettük, hitelesnek látszó kútfőből; jelenleg csak azért minden commentár nélkül, mert meg vagyunk győződve, hogy a’ kiknek kötelességükben iíll a’ gener. convent végzéseit végrehajtani, azok az egyszerű tudósításban elég ingert fognak találni, a’ dolognak hitelesen végére járni,’s ha valótlan hirlelés, a’ mi e’ levélben foglaltatik, a’ közönséget megnyugtatni,— ha pedig való, végrehajtani, mit az egyetemes convent határozott, ’s határozni legszentebb kötelességgel tartozott..— Nagyon csalatkoznak, a’kik azt vélik, hogy büntetlenül jaystificálhatják a’ felsőbbséget. •— Szerk. **) E’ levél végén még hibául van kitéve, hogy a’ garabonczás diák augustus elejéni látogatása összefüggésbe hozatik a’ júliusban történt jégesővel. — Ez szedési hiba volt, és szerkesztési tévedés , melly az Írónak nem tulajdonittathatván, úgy vétjük, e’ vallomással helyre van hozva. — szerk. 704