Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-24 / 59. szám
Szombat Megjeleli e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. ■— Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvanvitézai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Törvényszerűség.) Fővár. utd. Megyei dolgok. Bereg (tisztvál. közgy ., kisgyülések megszüntetvék). Marmaros (örökös főisp. hivatal, 12 pont, vegy. ház., gymrsirók, eperfa). Győr (nemesek összeírása tisztválasztásra), Benyovszky P. tbiró, szederfa, ausztriai orosz szerződés, dunánjárók útlevelei, hermaneczi papírgyár, pesti vak. int. aláírás , borjuhásmérés). Nyitra (nyilvános botoztatás megszüntetik, törvényszéki intézkedések). Kolozs (tisztvál. közgy., komi. sz. rendeletek, tisztvál. elvei. Küküllő sérelme, vegy. ház., választ. jelentés a’ tiszti székek jegyzőkönyveiről, erőteljes intézk. nyomozásokra nézve). Gömöri ág. hitv. esp. gyűl. (g. Zajnak és Szp-nek bizalmi szavazat határoztatik, unió, dob sina coalitio, rabok vallásszerinti aránya, népnevelés, albisatio). Vidéki levéltárcza. B. (bot per abundantiam). Esztergom (hajóhíd, hervizfürdő, pracd. adományzás). Nyilt levél Hevesből (egy két jó hir). Hont (megyeileg fiz. szakács). Czáfolatok : 1. Bory Páltól a’ honti tudósításra. 11. Albanich csődé iránt. Külf. napló. Angol, Franczhon. Belgium. Németalföld. Egyiptus. Legújabbak. Értekező. Nézetek az 1841-ki pesti műkiálltás iránt. •— H e n s z 1 m a n n. — Hiv. tud. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. O cs. ’s apost. kir. felsége Dessewffy Antalt, temesi első alispánt Aradra váltó törvényszék elnökévé, — báró Mesznil Victort a’ m. kir. udv. cancelláriához tiszteletbeli fogalmazóvá , — Lang Rudolfot a’ windschachti kir. bánya-igazgatóságnál első rendű-, Jaczkó Károlyt másod rendű-, Thiery Vilmost harmad rendű rétegmesteri segédekké, — Saitz Jánost főhulászságra kinevezni,—Paraszkay Lőrinczet pedig a’ beszterczebánya-kerületben főtartomány-biztosi czímmel fölruházni kegy. méltóztatott. (H.k.) Halálozás. Debreczenben f. h. 14-ben reggeli 10 órakor főtiszt, superintendens Ráday E’saias élte 75-ik évében bevégezte földi pályáját. A’ fáradhatlan munkásságu férfiú önzést nem ismerve, egész életét hivatalának, a’tudományoknak, ’s szép honi nyelvünk iránti bűnös részvétlenség korszakában, kitünőleg a’ nemzeti irodalomnak szenteld! Béke lengje körűi sírját. — ’Veztrexikk. (Törvényszerűség.) Csak öt hónapja még , hogy lapjaink 17-ik számában a’ hevesi jelenetektől megborzadva, ama’ lélekvásárlást, mellyel imitt-amott a’ köznemesség egészséges jelleme megfertőztetik, nemzeti veszélynek nevezők. Nemzeti veszélynek! mert alkotmányunk ugyan nem egy napi kegyelem odrogirozott műve, mellynek zárt köréből ki volna rekesztve minden fejlemény, sőt inkább élettartósságának szívere talán ép’abban fekszik, hogy a’haladókorral együtthaladva , a’ fejledező szükséggel együttfejledezve, a’ világerővel ható eszmékhez most könnyebben, másszor nehezebben, de mindig simult; ’s azért valamint fölvette sánczai közé a’ kir. városokat ’s későbben a’szabad kerületeket, úgy teend a’ személy- ’s birtokszabadság kapcsainál jogainak osztályosaivá másokat is, és többeket, és mindig többeket, mig eljő az idő, hogy alkotmányunk—emberileg szólva —tökéletesen kifejtve lesz. E’ fejlődést azonban, hogy békés legyen, a’fenálló formák föltételezik. És itt fekszik az ok, minélfogva mi a’köznemesség jogérzetének megmérgezésében nemzeti veszélyt sejdítünk; mert a’ köznemesség az, mellynek érdekei a’ nép érdekeivel , a’ gyakorlati élet mindennapi viszonyainál olly közel rokonságban, sőt — kivált az 1886. XI. t. ez. óta — mondhatnék — szoros egyenlőségben állanak, hogy nem kételkednénk nyíltan kimondani: miképen a’ köznemességnek megyegyüléseken ’s tisztválasztásokon személyszerinti egyenes közvetlen szavazatjoga azon egyedüli elem, melly az alkotmány népszerű kifejtésének csiráit magában hordozza, és mivel ezen kifejtést ész és szív, ’s a’botor hiúságot kivéve, mindennemű emberi érdek egyaránt sürgeti, alig ismerünk fontosabb erkölcsi szükséget, mint az említett elemnek természetes hatását óvatos gondossággal megőrizni; a’ miből aztán önkényt következik, hogy miután a’szabadságnak veszélyesb ellensége nincs, mint a’szabadsággali visszaélés, minden, mi a’ köznemesség egyenes és közvetlen politicai részvétét compromittálhatná, ’s némelly oligarchiai vágyaknak a’ szavazatjog megszorítására ezélzó törekvésben támaszul szolgálhatna, alkotmányunik békés kifejlődését megzavarhatja. Igaz tehát, hogy a’ lélekvásárlás nemzeti veszély. Kimondók e’ szót, és szerencsénk volt megértetni. Hevesben hevesen kering a’vér, és a’ felhabzó szenvedély a’ vérengetés fokára gyűlt; és csekély értelmünknek szívünk melegén keresztül eresztett gondolatát a’ szabadság barátai még ez indulatviharban is meghallgaták. — És ez nem hiú kecsegteted , erről lapjainkban nyílt bizonyságok szólottak , és szól bizonyság e’ mai lapunkban is.— Illy tényekben fogjuk keresni a’vigasztalást, illy tényekben fogjuk találni a’ gyámolitást mindennemű gyanusitgatásai ellen a’ rémlátóknak, kik sárga szemüveggel fekete gőzfüstön keresztül néznek az élet virító mezejére. — Vegyük a’ hevesi állapot kedvező fordulatát bizonyságul, hogy azon ösvény, mellyet törvényszerűség és polgári erény javasol, még elvkivételeket szentségtelenül parancsolni látszó abnormis viszonyok közt is, nem csak bizonyosan czélhoz vezet, de hamarabb is, mint bármi sangvinicus reménykészséggel gondolhatok. — Midőn azt irtuk: „vessünk ármánynak és gonoszságnak tántorithatlan erkölcsi erőt ellene; lehet, hogy legyőznek ma is holnap is; lehet, hogy homályba borul egy időre megyénk fénycsillaga, de végre csakugyan az igazság győz“;— midőn ezt irtuk , megvalljuk őszintén , el voltunk készülve rá, hogy az engesztelő fordulat tán egy-két évig is elhaladhat; ’s elkövetkeztét bizonyosnak akkorra is csak olly föltétel alatt reméltük, hahogy a’lélekvásárló vesztegetés tacticájának ellenében, a’ törvényszerűség barátai egész erkölcsi erejükkel, de mindig, de csüggedetlenül, de újra meg újra örökké résen állanak; igy azonban a’ diadalt bizonyosnak mertük jóslani; mert a’ lélekvásárlók rendszerére a’ lelki testi „bankrupt“-ság okvetlenül elkövetkezik, hogy magok idéznék elő magok ellen a’ győzedelmet, mint Angliában is a’ systematizált vesztegetés idézte elő a’ reformbillt. — És ime! mi történik? alig mulik el 3—4 hónap, már is jóra fordul a’ körállapot. — Oly hamar siker túlhalad minden várakozást. Nem mernék ugyan állítani, hogy visszaesés nem történhetnék, kivált ha némelly individualitások a’közérdekkel ellensúlyba helyeztetnének, annyi azonban bizonyos, hogy valamint „non minor est virtus, quam quaerere, parta tueri“, úgy legjobb jelmondat a’ küzdtéren: „A’ kezdet jó volt, tehát folytassuk a’mint kezdettük.“ Azért hát része az erkölcsi erővel, része, uraim! csüggedetlenül. De miért mondottuk, hogy a’ köznemesség a’ népelemhez legközelebb áll? Azért, mert kik életmódban , kik állapotban közel egyenlők, azoknak érdekeik is ugyanazok. Megvan pedig az állapotbani egyenlőség, mert a’ köznemesség nevezetes része az 1836: XI törvény óta adót fizet, vagyis inkább kellene fizetnie, minthogy—fájdalom!—e’ pontnál ismét egy visszaélést kell említenünk , — egy visszaélést , mellynek hadat üzenni soha de soha meg nem szűnünk. Értjük a’ tiszteletlenséget a’ törvény iránt, azon hanyagságot, mellyel a’ törvények végrehajtását kezeljük, mihelyt vélt érdekeinknek nem kedvezők. Pedig százszor és ismét százszor szeretnők mondani: minden lélekvásárlás kárhozatos, de legkárhozatosb, hol a’ törvény iránti engedetlenség használtatik megvesztegetés eszközéül. — Puky Miklós ur Hevesből egy alább közlött levélben szíveskedik kinyilatkoztatni, hogy gyönge szózatunk valamint a’gyűlések engesztelőbb fordulatát már előidézte, ’s az elharapózott játékosságnak halálos döfést adott, úgy minden rossznak nyilvános megtámadása jövendőben is mindenkor hasznos sikerrel munkálódandik. Bocsásson meg tudósító úr, hogy becses ösztönzésének csakhamar engedve, egy körülményre figyelmeztetni bátorkodunk. Elszámláltunk lapjaink valamellyik számában némellyeket, bizonyságul, hogy a’ törvényteljesitésnek erénye köztünk még nem mindig tiszta lánggal ég. — Egyet felejténk, vagy inkább azóta jutott tudomásunkra. Már öt éve múlt, hogy törvény hozatott, melly a’ jobbágytelek haszonvételétől a’nemeseket is adózni parancsolja. Öt éve, uraim! és vannak megyék, hol e’ törvény maiglan sincs végrehajtva. Példával szolgálhatunk: Szeghalom (Békésben), Darvas (Biharban), Ványa (Hevesben) szomszéd helységek. A’szeghalmi nemes jobbágy fizet adót; a’ darvas mind addig nem fizetett, mig Beöthy alispánná nem jön; a’ ványai pedig máig sem fizet; és azt gondolja talán valaki, hogy jót tett szegény nemes társával, kitől a’ törvényes adót időrendszerint be nem hajtotta? Koldussá tette, uraim! koldussá talán, mert a’ mi törvényes kötelesség , az alól kibújd lehetetlen; ugyde azon adó, melly évenkint leróva nem nagy teher, 5 évi tartozásra halmozódva, már tönkre tehet.— A’dolog maga világosan szól; nem kell hozzá commentatio; — de különös dolog az „associatio idearum!“ Ugyan kitalálják e tisztelt olvasóim! minő fonal vezeti elmélkedésünket az adó elengedéséről tisztválasztásra?—Tessék találgatni; elég, hogy eszünkbe jut, mikint a’ „Nemzeti veszély“ czimü czikknek végén e’ szó áll: „tiszt választásokról más alkalommal.“ — Ideje talán, hogy már itt legyen e’ más alkalom. — Azonban hirlapszerkesztő sokféle kínokban bővelkedik. Igényeltetik tőle rendszer, igényeltetik változékosság, igényeltetik egység, igényeltetik sokféleség , igényeltetik logica, bár syllogismusát gyakran némi kis „figura amputationis“ útján szerkeszté, igényeltetik polyhistorság, minővel tán csak boldog emlékezetű Leibnitz bírhatott, miután kétszázezer darab könyvből a’ bölcs lapokat kivágván, taczkácskájával 200,000 tudós tudományát magának dióhéjba szorította; — az emberek világos könnyűséget igényelnek , hogy az országlási tan minden titkait egy csésze kávé közben felszörpölhessék; más részről meg a’ körülmények néha egy kis mesterséges obscuritást igényelnek, a’ mi hiszen nem nagy mesterség, midőn az ember maga sem érti, mit ir, de ha történetesen néha mégis egy átgondolt eszmére tesz szert, már ekkor valóban kegyetlen kínokba kerül, és még is igényeltetik csalhatlanság eszmékben és minden legkisebb szóban, mintha minden szó — Horácz bölcs útmutatása szerint — kilencz évig vajúdott volna; amez igényel száraz dialecticát, amaz igényli, hogy ne szalmázzunk; szóval: ez napfényt, amaz szárazságot, ez szelet, amaz csendet igényel; azonban e’mindenféle igények közt, mellyeknek némelylyik specialitása mirifice szerény*), alig van egyegy kínosabb dolog, mint az , hogy a’ rendszerigénylők ellenében a’szegény szerkesztők teljességgel nem igényelhetik magoknak a’ szabadságot, melylyet a’„különös dolgok feletti beszélgetésnek (Dialogues sur des choses Curieuses) iszonyatos nevű szerzője ime’ szavakban tanácsol: „Rendszer dolgában mindig fen kell tartanunk a’szabadságot, hogy tegnap esti gondolatinkat ma reggel jól kikaczaghassuk.“ — Mert bizony mondom, ha időnk volna, épp olly sokszor megtennék, mint más akármelly nem-hirlapírónak oka volna megtenni, ha emberekül természetünkhöz nem tartoznék, hogy agyvelőnk szülötteibe nem annyira anyai, mint inkább majomanyai szeretettel bele szeretünk, bár olly képtelenséget gondoltunk is, mint akármellyik philosoph, a’ki Empedoclestől Hegelig valaha systemát csinált. Azonban hogy meglássuk, mennyit hagyunk meg tisztválasztási systemánkből, miután esti gondolatunkat másnap reggel jól kikaczagtuk : engedelmekkel tisztelt olvasóinknak, tisztválasztási eszméinket mához egy hétre leszen szerencsénk elmondanunk. *) Legyen szabad az illy szerény speciális igények közül egyet említenünk. •— Egy tudományos hazánkfia feltalálta, mikép kell a’ kört négyszegíteni (a’ minek hogy egykoron föl kell találtatnia, mi magunk is tökéletesen meg vagyunk győződve ; mert valamint a’ parallelogramnak és a’ háromszögnek van törvénye , miszerint terét négyszögvonalokban, vagy mérföldekben, vagy világokban meghatározhatni, úgy a’ körnek is kell illy törvényének lenni bizonyosan. •— Egy tudományos hazánkfia tehát a’ circuli quadraturát feltalálta; ’s ezért természetesen nemzeti jutalmat igényel, mire nézve csekély személyünket •—kit Pesti Hírlapunkból az igazság’s méltányosság mellett buzogni lát — felszólítani szíveskedik:,,méltóztatnánk azt (verba ipsissima) nagy és becses befolyásunk által kieszközölni, hogy mi ketten, t. i. én (azaz ő) és maga a’ Tekintetes ur (azaz én) valahonnan kölcsön felveendő pénzen fekvő jószágot vegyünk meg (nevezetesen a’ Hírlap 364-ik lapján eladónak hirdetett egy pár százezer forint értékű fejérmegyei csekélységet); mert valamint a’ maga tulajdon fekvő jószágára adnak az embernek pénzt, szintúgy magáé lesz a’ vevőnek a’megvett jószág, ’s igy annak megvételére is lehet pénzt adni (persze hogy lehet, miért ne lehetne ? csak ember kell a’ gátra). De jó lesz a’ szerződésbe beléiktatni, hogy időközben a’ kölcsönpénzt ne kérnék vissza (ez valóban mirifice csábitó egy föltétel), vagy még jobb lenne úgy venni fel, hogy 6 pcent esztendei fizetgetés mellett 35 év alatt az egész adósság letisztázódnék“ (valóban ez sem volna rossz).—Hogy tehát a’bennünk vetett nagybecsű bizodalomnak megfeleljünk, ezennel az igazság és nyilvánosság nevében mindenkit felszólítunk, hogy a’kör négyszegitőjének érdemlett jutalmára, másoknak pedig igéző példájára , neki és a’ mi Tekintetességünknek időközben vissza-nem fizetés föltétele mellett, egy pár százezer forintot kölcsönözzön. — Szerk. 117