Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-02-20 / 119. szám

„— késő lesz minden igyekzet, ’S nagy szégyen , bánkódva hiú, panaszokra fakadnunk, És, az eget ’s könyörűletlen vak sorsot okozván, Helyre nem állandó kárunkon akkor epednünk, A’ mikor isten sem tud rajta segíteni többé!“ De ha ezen figyelem-ébresztésnek lesz jövendője, ám akkor virágozzék fel Fiume,’S általa a’ hon! ez egyedüli óhajtásom! Királyi városok köréből. A Szeged, febr. 11. Hála az égnek­ éven át legalább egyszer csak ránk is virul a’ nyilvánosság egy rövidke napja. ’S jóllehet édes mindnyájunkra lélekemelők e’ritka pillanatok, élvezetüknél mégis gyönyör ’s keserűség közt habozik a’ szív; mert nem tudja, örüljön e a’ szép jelennek, vagy már ebben is eleve bánkódjék a’ sötét jövő, a’ hosszú éj fölött! — Városi tanácsunk tegnap tartá adókive­tési szokott nyilvános elegyes gyűlését, mellyen a’ meghívott helybeli nemesség és városunk minden rendű lakosai közül nagy számú közönség tölté el a’ választott polgárság tanácskozási teremét. Melly al­kalommal az adó helyesebb rendszeritése tárgyá­ban munkálkodott küldöttség adókivetési javaslata felolvastatván, e’ szerint a’ városunkra eső 32.000 p. forintnyi kir. adó ollykép osztályoztaték, hogy a’ földek, marhák, házak, malmok ’stb. adója a’ ta­­vak­nál 1470 p. szal alább szállíttatván, e’ fölösleg kizárólag a’ kereskedői rendre rsvaték. Ennek elle­nében legelsőbb is Petrovics István városi főjegyző szólalván föl, azon észrevételt téve, „hogy midőn az illető adós gyűlés a’ kérdéses küldöttséget ke­beléből megbizá , azt olly nézetből tette, hogy a’ tavasi rendszernél, a’ mennyire lehet, igazságosabbat »igyekezzék kitalálni, mégis úgy látja, hogy a’ kül­döttség jelen munkálata a’ kitűzött elvtől még távo­labb esett, mint a’múlt évi adózási felosztás; mi­után a’ kereskedői rend — melly jelen időben már a’ közönséges pénzcrisis által is rendkívül nyomat­va van------még jobban terheltetik.“ — Mire T. P. tanácsbeli — ki tagja volt a’ küldöttségnek — azt felelé : ,, hogy a’ küldöttség lélekismerete­sen és tiszta meggyőződés után járt el feladásá­ban, ’s nem követett el igazságtalanságot és csa­lást ( ?!), mint azt főjegyző úr állítja.“ — Erre viszont P. I. — „én — úgy mond — e’ nyilvános helyen — hol mindenkinek saját nézetét kijelenteni szabad — úgy szólalok fel, mint városi lakos; ’s midőn ezt teszem, méltán követelem azt is, hogy szavaimat senki, más értelemre ne csavarja; mert a’ küldöttség munkálata iránt tett abbeli észrevéte­lemmel, miszerint a’tavasi rendszert ennél igazsá­gosabbnak látom, távul sem mondám azt, mintha a’ küldöttség lelkismeretlenűl dolgozott, vagy igazság­talanságot ’s csalást követett volna el. Mert világ­szerte megismert igazság, hogy e’ tárgyban a’ leg­tisztább lélekkel párosult legdusabb elme sem fog valami tökéletest előteremthetni.“ — Hosszas vita­tások folytak még ezek után is ; de csak néhányak között; mert tárgyavatottan igen kevesen ’s legfe­­lebb csak azok szólhatának, kik vagy küldöttségi tagok lévén, vagy ennek munkálatát eleve megte­kintvén, arról némi ismeretet szerezhetének. A’ többi nagy szám előtt, jóllehet fölolvastaték e’ tárgy, de senki — insi­deus ex machina — hozzá nem szól­hatott. — Végre J. E. ügyvéd a’ küldöttségi adóve­tést ez idei évre olly módosítással ajánlá elfogadtat­ni, miszerint a’ fentebbi 1470 ft fölösleg ne egyedül a’ kereskedőkre rovassák, hanem az egész lakos­ság közt osztassák föl; jövőre pedig e’ gyűlésből egy küldöttség neveztessék ki, melly — az értéket vevén alapul — az adós rendszert a’ lehető legigaz­­ságosban kidolgozva, ebbeli munkálatát a’jövő évi gyűlésre okvetlenül benyújtsa. Hogy pedig ezzel a’ közönség is kellőleg megismerkedhessék , néhány ezer példányban kinyomatva, a’ gyűlés előtt leg­alább egy héttel a’ lakosok közt osztogattassék ki.­­ Az indítvány közakarattal elfogadtatott, valamint sokak által a’ fentebbi módositásos javaslat is. És igy egy rész ezt, mások a’ tavalit, ’s ismét egy rész az ideit kívánván megállapítani, a’ dolog sza­vazatra került; minek következtében a’jelen voltak kivétel nélkül fejenkint szavazván, a’többség az utóbbihoz hajolt. — Ezek után az elnökség által a’ fentebbiek szerint mintegy harmincz tagból álló kül­döttség neveztetvén ki, ennek folytában inditvá­­nyoztatott, hogy ezen küldöttség üléseit nyilván tartsa ; mit a’ közönség egy lélekkel el is fogadott; ’s csupán az elnök által létetett azon ellenve­tés: „De ha — úgy mond — nyilvánosak lesznek az ülések, majd akkor a’ fiatalság is bejő, ’s ez mindent megír Kossuthnak“!!*) — De biz e’ nyo­mós argumentum — mint képzelni lehet — csak sze­rényen elhangzott, ’s a’ nyilvánosságot mégcsak meg sem legyinté. Még egy más küldöttség is ne­veztetett ki ezen városi gyűlésből, melly a’ legelői tagosztályozást fogja kidolgozni. — Mindkettőnek eredményéről a’ t. közönséget annak idejében érte­sítői el nem mulasztandom. — Most pedig azon forró óhajtással fejezem be jelen tudósításomat: vajha­­ mind az illy közérdekű tárgyak, mellyek 40,000 la­kosaink szellemi ’s anyagi életébe vágnak, minden­kor hasonló nyilvános gyűléseken vitattatnának meg! Vidléki levéltárcza. Pozsony, jan. 29. Tiszta kebelnek az önérzet ugyan nagy megnyugtatás, mindazáltal kellőleg mél­tányolván a’nyilvánosság üdvös létét, gondolám, hogy a’ P. Hírlap nov. 13-kán költ számában az ag. hitv. evangel. pozsonyi anyaiskolája ellen a’ közön­ség színe előtt felhozott vádakra az illető oktató urak — kiket a’dolog közvetlenül érdekel — az egésznek állását nyilvánosan felvilágositandják. Minthogy ez eddig nem történt, ’s pedig nyilvános megtámadás nyilvános feleletet igényelne, állásomnál fogva kö­telességemnek tartom a’ felhozott vádra felvilágosí­tást adni. — Mi a’ vádnak első pontját, az illyr tár­saság létezését illeti: igaz ugyan, hogy a’ görög n. e. ifjúság társasági alakban nyelvbeli gyakorlatokat tartott, de az igazgató úr állítása szerint, hite és tud­ta nélkül; ’s minthogy az oktató urak e’ nyelv isme­retlensége miatt az iskolai rend­ szabta felügyelést nem gyakorolhatnák, azonnal megszüntetett. Mi pe­dig a’vádnak második pontját illeti, t. i. hogy a’ma­gyar intézetnek nincs hajléka ’stb. meg nem fogható költemény; hiszen nyitván a’ lyceum minden termei, hol az intézet tagjai szerdán és szombaton rendesen szoktak összegyűlni; vasár- és ünnepnapokon a’ gyakorlatok több évek óta tiltva vannak azon tekintet­ből , hogy az azokra való készület ürügye alatt az if­júság — mi annakelőtte gyakran megtörtént — az isteni tisztelettől el ne maradjon; azonban meg kell vallani, hogy a’magyar irodalom tanítója, kinek felügy­elése alatt szokott a’ magyar intézet állani, a’ felérintett szabályt, melly szerint ünnepnapokon az egybegyülés tilos, egy nem-protestans ünnepen is betű szerint véve; ’s midőn az ifjúság isteni tisztele­tet nem mulasztva, nov. első napján tilalma ellené­re összegyűlt, némi kellemetlen vitatkozások támad­ván, a’ munkálatok hosszabb ideig félbeszakasztat­­tak. De biztosan remélhető, hogy a’helybeli lelkes felügyelő befolyása és az iskolai tanács bölcsesé­­ge a’ kölcsönös szeretetet, és igy a’ rendet is, mind­járt az első folyamodási itélőszéken helyreállitand­­ja. — Báró Jeszenák János, a’dunáninneni a. h.v. követők felügyelője. Czáfolat. Ti solez evang. egyház­­községe részéről a’hírlapokban ellene közlött türelmetlenségi vádra. (Folytatás.) Ha védelmünket visszatorlással kezdeni kivánnók, előhordhatnánk közelről számosabb legújabb eseteket, mellyekről közlő úrral igazán mondhatnék, hogy nem legjobb művei a’vallásos türelemnek, ’s mellyek ellenében a’tisolczi eset — ha igaz volna is — csak úgy tűnnék­­ fel, mint szúnyog a’ nagy teve ellenében. Mi meg­elégedünk a’ szeretet kútfejével, idvezitőnkkel fel­szólalni: „Te ki vagy? a’ ki felebarátod szemében a’ szálkát meglátod, a’ magadéban pedig a’ geren­dát észre nem veszed?“ Napfényre kerittethetnek azon mindeddig napvilágot kikerült kakodaemonokat is, de mi kedélyeket izgatni és a’ dolgot keserűb-­­ bíteni nem kívánjuk. Mindazáltal fájdalmas érzéssel érinteni el nem mulaszthatjuk, hogy épen akkor, mi­dőn mi cath. felebarátinkkal ritka egyetértésben, val­láskülönbséget nem ismerő keresztényi szeretetben, ’s a’ társas viszonyok legszebb összehangzásában élünk, és élni igyekszünk,— épen akkor vallásos tü­relmetlenséggel, szeretetlenséggel érdemetlenül vá­­doltatunk. Mert a’ régibb időkbe visszatekintve, lát­juk , hogy a’ múlt század kezdetével Tisolczon alig egynéhány, sőt tán egy cath. sem találtatott; a’je­len század elején tisolczi cath. száma alig százra, há­morbeliekkel pedig összesen alig négy százra hala­dott; azóta azonban vallásos különbséget soha nem ismerő jószívűségünktől vonzódva, leginkább a’je­len század második tizedében uralkodott ínség és drá­gaság idejében hozzánk csoportosan tóduló ’s itten telepedni kívánó catholicusokat legkisebb akadá­lyoztatás nélkül befogadtuk olly annyira, hogy je­lenleg a’ tisolczi catholicusok közel öt­százra, humorbeliekkel együtt pedig csaknem ezerre szapo­rodtak. Bátran tehát és jó lelkismerettel mondhatjuk, hogy türelmetlenek soha sem voltunk. És ezt nem csak keresztény, hanem polgári életviszonyaink is eléggé bizonyítják, mert ámbátor a’ m. e. öt százra menő catholicusok közül, alig van polgár 20 egyed, és ezen 20 egyed közül is, nincs több hat egyednél városi hivatalviselésre alkalmatos, mindazáltal, váro­sunk jegyzőkönyvei bizonyítás szerint, ritkán van esztendő, mellyben a’ hat alkalmatos egyed közül egyik vagy másik, mintegy 500-ra menő ev. polgár közt, városunkban hivatalokra ne választatnék ; ket­tő közülök pedig a’ mintegy 32 egyedből álló válasz­tott községnek tagja, így van a’ czéheknél is. Mert ámbár a’ nálunk létező hat rendbeli kiváltságos czéh­­ben alig van nyolcz cath. mesterember — a’ hu­morban lévőket is ide számítva — mégis azok nem csak hogy egész készséggel befagadtattak, hanem­­ igen gyakran a’ czéhbeli hivatalokkal meg is tisztelt­­­tetnek, sőt jelenleg is némellyek főczéhmesterséget ■ viselnek. — Mi tehát minden dicsekedés nélkül’öröm­­mel kijelenthetjük , hogy cath. felebarátainkkal val­lásos türelem ’s egyetértés tekintetében már régen eljutottunk azon állapotra, mellyre pallérozódásban ’s műveltségben nálunk sokkal magasabb fokon álló sok községek eljutni csak most törekednek. De egy­szersmind hálás érzéssel megvalljuk,hogy ezen, min­den haladások közt tán legszebb haladást mindkét részről köszönhetjük azon hív lelki atyáinknak, kik idvezitőnk tanitását: „Szeresd felebarátodat mintten­­magadat“ — híven felfogva, azt minekünk hiven ál­­taladák, és szíveinkbe jókor a’kölcsönös vallásos tü­relem, egyetértés ’s keresztényi szeretet magvát el­­veték. Schulek az öreg és fia egyrészről, más részről Grittner a’ kanonok voltak azon hiv lelki atyák, kik egymás közt is barátságos élet malasztit élvezve, lelki gondviselésük alá bízott híveik szívé­be is a’ kölcsönös szeretet fáját ülteték, melly már éltökben is édes gyümölcsöt, a’ szép egyetértés ’s szeretet gyümölcsét gazdagon termette. Nem lehet erre szebb tanúbizonyság mint az, hogy néhai Ester­házy László gr. rozsnyói megyés püspök, ugyanaz, kire a’ tisolczi uj sirkert történetírója a’ sz.-kir. te­metőről emlékeztet, midőn Tisolczon 1815 esz­tendő táján egyházi vizsgálatot tarta, ezen valóban ritka egyetértéstől és kölcsönös szeretettől, mellyet a’ két vallás közt divatozni tapasztalt, és azon nem színlett valódi tisztelettől, mellyet az ev. egyház elöl­járói, kivált fentnevezett lelkipásztora iránt a’ leg­nagyobb leereszkedéssel viseltetni, hanem a’ két vallás között fenálló példás viszonyok feletti magas megelégedését és méltánylását nyilván ki is mondani nem kételkedett. Illy szép gyümölcsöt termő ’s szí­veinkben gyökerezett fa, azóta közöttünk, legalább részünkről, nem csak hogy ki nem halt, hanem mé­lyebb gyökeret vert, ’s gazdagabban gyümölcsözik. Mert mostani szeretve tisztelt lelkipásztorunkban, f. t. J. P. urban, a’ tiszai kerület superintendensében, szintolly hű, mint csüggedhetlen és fáradhatlan ápo­lójára és gondviselőjére talált. Ezen köztiszteletben megőszült férfiú idvezitőnknek nem csak szóban, ha­nem tettben is, valódi hív követője; nem elégszik meg az isten igéjét a’ szent helyről hirdetni, ’s híveit kölcsönös türelemre, felebaráti szeretetre és jóté­konyságra oktatni, inteni, hanem mind­ezekben, mint nagy mestere­­dvezítőnk, példával megy elő. Catho­­licus úgy, mint evangelicus, egyáltalában minden em­ber előtt, ki testi vagy lelki gondviselés, vigaszta­lás, segedelem és tanácsadás nélkül szűkölködve hozzá folyamodik, nyitva állanak ajtai. Ennek szebb ’s biztosb tanúbizonysága semmi sem lehet, mint azon határtalan általános bizodalom , mellyel iránta köztudomás szerint a’ cath. hivek viseltetnek. És a’ Jelenkor-czikk írójának azon nemtelen gyanusitgatá­­sa: „hogy ezen férfiúnak működése által a’tisolczi cath. hivek a’közös temetőből kizárattak“ valóságos rágalom. Minek támogatására több esetet hozhat­nánk fel, mellyekből világos lenne, hogy ezen va­lódi emberbarát több átutazó és nálunk örök nyuga­lomra szenderedett catholicus egyedekre nézve , a’ midőn nem volt, a’ki holt tetemeiket örök nyughe­lyükre elkísérte volna fizetés nélkül, vallásuk szer­tartása szerint, kijelentette,hogy ha cath. lelkész ur ebbeli kötelességét nem teljesíti, ő kész a’szegény pénztelen catholicusokat az evang. temetőbe örök nyugalomra eltenni. És ezen férfiú és mi azokat, kikkel ez életben illyetén szép egyetértésben élünk, kikkel jóban és roszban egyaránt osztozunk, haláluk után gyülölnek? Nem­ a’ tisolczi uj sirkert nem mű­ve, nem példája vallásos türelmetlenségnek és gyü­­lölségnek! Minekelőtte azonban ennek bővebb bebi­zonyításához fognánk előrebocsátjuk, hogy a’ cath. egyháznak, a’ hámorban, templomához és parochiá­­jához i. e. 300 lépésnyi távolságra jó alkalmatos he­lyen, alkalmasint alapítása idejétől temetője levén, ez 1829. eszt. földesúri gyűlés elébe intézett folya­modása következésében mintegy 1600 □ öllel sza­­porittatott, úgy hogy ez lélekszámához képest örök időkre elegendő. A’ kath. egyház tehát sem szükség, sem pedig könnyebb temetkezhetés tekintetéből te­metőhelyért nem folyamodott, soha folyamodni nem is kívánt; sőt inkább az ev. számára megajánlott uj sirkert közösségi föltétele rájok nézve valóságos teher. Szükség tekintetéből nem folyamodtak, mert temetőjök örök időkre elegendő. Könnyebb temet­­kezhetés tekintetéből szinte nem, mert akármellyik részét a’ városnak fölveszszük, az uj sirkert mind­egyikhez távolabb, vagy legalább annyi távolságra esik, mint a’ hámorbeli temető. Teher pedig két te­­kintetből; mert először a’szükségtelen temető be­kerítésére szintolly szükségtelen költséget tenni kényszerittetnének; másodszor pedig, mivel nálok az úgynevezett stolalelkészek önkényétől függ, ha az uj ss kertbe temetkezni kívánnak, két annyi távol­ság­o s járás tekintetéből kétségtelenül kétszerezett stólát fognak fizetni. — És igy nem a’ cath., hanem az evang. egyház, mivel 30 eszt. óta használatában volt temetője már csaknem egészen betelt, ebbeli szüksége fedezéséről előregondoskodva, 1839-ik évi őszszel tartatott közbirtokossági csőd elébe nyújtott 30 *J ’S azt gondolja elnök úr, hogy nekünk mindent csak a’ fiatalság ir meg ? — S­z­e­r­k. 121

Next