Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-02-20 / 119. szám
„— késő lesz minden igyekzet, ’S nagy szégyen , bánkódva hiú, panaszokra fakadnunk, És, az eget ’s könyörűletlen vak sorsot okozván, Helyre nem állandó kárunkon akkor epednünk, A’ mikor isten sem tud rajta segíteni többé!“ De ha ezen figyelem-ébresztésnek lesz jövendője, ám akkor virágozzék fel Fiume,’S általa a’ hon! ez egyedüli óhajtásom! Királyi városok köréből. A Szeged, febr. 11. Hála az égnek éven át legalább egyszer csak ránk is virul a’ nyilvánosság egy rövidke napja. ’S jóllehet édes mindnyájunkra lélekemelők e’ritka pillanatok, élvezetüknél mégis gyönyör ’s keserűség közt habozik a’ szív; mert nem tudja, örüljön e a’ szép jelennek, vagy már ebben is eleve bánkódjék a’ sötét jövő, a’ hosszú éj fölött! — Városi tanácsunk tegnap tartá adókivetési szokott nyilvános elegyes gyűlését, mellyen a’ meghívott helybeli nemesség és városunk minden rendű lakosai közül nagy számú közönség tölté el a’ választott polgárság tanácskozási teremét. Melly alkalommal az adó helyesebb rendszeritése tárgyában munkálkodott küldöttség adókivetési javaslata felolvastatván, e’ szerint a’ városunkra eső 32.000 p. forintnyi kir. adó ollykép osztályoztaték, hogy a’ földek, marhák, házak, malmok ’stb. adója a’ tavaknál 1470 p. szal alább szállíttatván, e’ fölösleg kizárólag a’ kereskedői rendre rsvaték. Ennek ellenében legelsőbb is Petrovics István városi főjegyző szólalván föl, azon észrevételt téve, „hogy midőn az illető adós gyűlés a’ kérdéses küldöttséget kebeléből megbizá , azt olly nézetből tette, hogy a’ tavasi rendszernél, a’ mennyire lehet, igazságosabbat »igyekezzék kitalálni, mégis úgy látja, hogy a’ küldöttség jelen munkálata a’ kitűzött elvtől még távolabb esett, mint a’múlt évi adózási felosztás; miután a’ kereskedői rend — melly jelen időben már a’ közönséges pénzcrisis által is rendkívül nyomatva van------még jobban terheltetik.“ — Mire T. P. tanácsbeli — ki tagja volt a’ küldöttségnek — azt felelé : ,, hogy a’ küldöttség lélekismeretesen és tiszta meggyőződés után járt el feladásában, ’s nem követett el igazságtalanságot és csalást ( ?!), mint azt főjegyző úr állítja.“ — Erre viszont P. I. — „én — úgy mond — e’ nyilvános helyen — hol mindenkinek saját nézetét kijelenteni szabad — úgy szólalok fel, mint városi lakos; ’s midőn ezt teszem, méltán követelem azt is, hogy szavaimat senki, más értelemre ne csavarja; mert a’ küldöttség munkálata iránt tett abbeli észrevételemmel, miszerint a’tavasi rendszert ennél igazságosabbnak látom, távul sem mondám azt, mintha a’ küldöttség lelkismeretlenűl dolgozott, vagy igazságtalanságot ’s csalást követett volna el. Mert világszerte megismert igazság, hogy e’ tárgyban a’ legtisztább lélekkel párosult legdusabb elme sem fog valami tökéletest előteremthetni.“ — Hosszas vitatások folytak még ezek után is ; de csak néhányak között; mert tárgyavatottan igen kevesen ’s legfelebb csak azok szólhatának, kik vagy küldöttségi tagok lévén, vagy ennek munkálatát eleve megtekintvén, arról némi ismeretet szerezhetének. A’ többi nagy szám előtt, jóllehet fölolvastaték e’ tárgy, de senki — insideus ex machina — hozzá nem szólhatott. — Végre J. E. ügyvéd a’ küldöttségi adóvetést ez idei évre olly módosítással ajánlá elfogadtatni, miszerint a’ fentebbi 1470 ft fölösleg ne egyedül a’ kereskedőkre rovassák, hanem az egész lakosság közt osztassák föl; jövőre pedig e’ gyűlésből egy küldöttség neveztessék ki, melly — az értéket vevén alapul — az adós rendszert a’ lehető legigazságosban kidolgozva, ebbeli munkálatát a’jövő évi gyűlésre okvetlenül benyújtsa. Hogy pedig ezzel a’ közönség is kellőleg megismerkedhessék , néhány ezer példányban kinyomatva, a’ gyűlés előtt legalább egy héttel a’ lakosok közt osztogattassék ki. Az indítvány közakarattal elfogadtatott, valamint sokak által a’ fentebbi módositásos javaslat is. És igy egy rész ezt, mások a’ tavalit, ’s ismét egy rész az ideit kívánván megállapítani, a’ dolog szavazatra került; minek következtében a’jelen voltak kivétel nélkül fejenkint szavazván, a’többség az utóbbihoz hajolt. — Ezek után az elnökség által a’ fentebbiek szerint mintegy harmincz tagból álló küldöttség neveztetvén ki, ennek folytában inditványoztatott, hogy ezen küldöttség üléseit nyilván tartsa ; mit a’ közönség egy lélekkel el is fogadott; ’s csupán az elnök által létetett azon ellenvetés: „De ha — úgy mond — nyilvánosak lesznek az ülések, majd akkor a’ fiatalság is bejő, ’s ez mindent megír Kossuthnak“!!*) — De biz e’ nyomós argumentum — mint képzelni lehet — csak szerényen elhangzott, ’s a’ nyilvánosságot mégcsak meg sem legyinté. Még egy más küldöttség is neveztetett ki ezen városi gyűlésből, melly a’ legelői tagosztályozást fogja kidolgozni. — Mindkettőnek eredményéről a’ t. közönséget annak idejében értesítői el nem mulasztandom. — Most pedig azon forró óhajtással fejezem be jelen tudósításomat: vajha mind az illy közérdekű tárgyak, mellyek 40,000 lakosaink szellemi ’s anyagi életébe vágnak, mindenkor hasonló nyilvános gyűléseken vitattatnának meg! Vidléki levéltárcza. Pozsony, jan. 29. Tiszta kebelnek az önérzet ugyan nagy megnyugtatás, mindazáltal kellőleg méltányolván a’nyilvánosság üdvös létét, gondolám, hogy a’ P. Hírlap nov. 13-kán költ számában az ag. hitv. evangel. pozsonyi anyaiskolája ellen a’ közönség színe előtt felhozott vádakra az illető oktató urak — kiket a’dolog közvetlenül érdekel — az egésznek állását nyilvánosan felvilágositandják. Minthogy ez eddig nem történt, ’s pedig nyilvános megtámadás nyilvános feleletet igényelne, állásomnál fogva kötelességemnek tartom a’ felhozott vádra felvilágosítást adni. — Mi a’ vádnak első pontját, az illyr társaság létezését illeti: igaz ugyan, hogy a’ görög n. e. ifjúság társasági alakban nyelvbeli gyakorlatokat tartott, de az igazgató úr állítása szerint, hite és tudta nélkül; ’s minthogy az oktató urak e’ nyelv ismeretlensége miatt az iskolai rend szabta felügyelést nem gyakorolhatnák, azonnal megszüntetett. Mi pedig a’vádnak második pontját illeti, t. i. hogy a’magyar intézetnek nincs hajléka ’stb. meg nem fogható költemény; hiszen nyitván a’ lyceum minden termei, hol az intézet tagjai szerdán és szombaton rendesen szoktak összegyűlni; vasár- és ünnepnapokon a’ gyakorlatok több évek óta tiltva vannak azon tekintetből , hogy az azokra való készület ürügye alatt az ifjúság — mi annakelőtte gyakran megtörtént — az isteni tisztelettől el ne maradjon; azonban meg kell vallani, hogy a’magyar irodalom tanítója, kinek felügyelése alatt szokott a’ magyar intézet állani, a’ felérintett szabályt, melly szerint ünnepnapokon az egybegyülés tilos, egy nem-protestans ünnepen is betű szerint véve; ’s midőn az ifjúság isteni tiszteletet nem mulasztva, nov. első napján tilalma ellenére összegyűlt, némi kellemetlen vitatkozások támadván, a’ munkálatok hosszabb ideig félbeszakasztattak. De biztosan remélhető, hogy a’helybeli lelkes felügyelő befolyása és az iskolai tanács bölcsesége a’ kölcsönös szeretetet, és igy a’ rendet is, mindjárt az első folyamodási itélőszéken helyreállitandja. — Báró Jeszenák János, a’dunáninneni a. h.v. követők felügyelője. Czáfolat. Ti solez evang. egyházközsége részéről a’hírlapokban ellene közlött türelmetlenségi vádra. (Folytatás.) Ha védelmünket visszatorlással kezdeni kivánnók, előhordhatnánk közelről számosabb legújabb eseteket, mellyekről közlő úrral igazán mondhatnék, hogy nem legjobb művei a’vallásos türelemnek, ’s mellyek ellenében a’tisolczi eset — ha igaz volna is — csak úgy tűnnék fel, mint szúnyog a’ nagy teve ellenében. Mi megelégedünk a’ szeretet kútfejével, idvezitőnkkel felszólalni: „Te ki vagy? a’ ki felebarátod szemében a’ szálkát meglátod, a’ magadéban pedig a’ gerendát észre nem veszed?“ Napfényre kerittethetnek azon mindeddig napvilágot kikerült kakodaemonokat is, de mi kedélyeket izgatni és a’ dolgot keserűb- bíteni nem kívánjuk. Mindazáltal fájdalmas érzéssel érinteni el nem mulaszthatjuk, hogy épen akkor, midőn mi cath. felebarátinkkal ritka egyetértésben, valláskülönbséget nem ismerő keresztényi szeretetben, ’s a’ társas viszonyok legszebb összehangzásában élünk, és élni igyekszünk,— épen akkor vallásos türelmetlenséggel, szeretetlenséggel érdemetlenül vádoltatunk. Mert a’ régibb időkbe visszatekintve, látjuk , hogy a’ múlt század kezdetével Tisolczon alig egynéhány, sőt tán egy cath. sem találtatott; a’jelen század elején tisolczi cath. száma alig százra, hámorbeliekkel pedig összesen alig négy százra haladott; azóta azonban vallásos különbséget soha nem ismerő jószívűségünktől vonzódva, leginkább a’jelen század második tizedében uralkodott ínség és drágaság idejében hozzánk csoportosan tóduló ’s itten telepedni kívánó catholicusokat legkisebb akadályoztatás nélkül befogadtuk olly annyira, hogy jelenleg a’ tisolczi catholicusok közel ötszázra, humorbeliekkel együtt pedig csaknem ezerre szaporodtak. Bátran tehát és jó lelkismerettel mondhatjuk, hogy türelmetlenek soha sem voltunk. És ezt nem csak keresztény, hanem polgári életviszonyaink is eléggé bizonyítják, mert ámbátor a’ m. e. öt százra menő catholicusok közül, alig van polgár 20 egyed, és ezen 20 egyed közül is, nincs több hat egyednél városi hivatalviselésre alkalmatos, mindazáltal, városunk jegyzőkönyvei bizonyítás szerint, ritkán van esztendő, mellyben a’ hat alkalmatos egyed közül egyik vagy másik, mintegy 500-ra menő ev. polgár közt, városunkban hivatalokra ne választatnék ; kettő közülök pedig a’ mintegy 32 egyedből álló választott községnek tagja, így van a’ czéheknél is. Mert ámbár a’ nálunk létező hat rendbeli kiváltságos czéhben alig van nyolcz cath. mesterember — a’ humorban lévőket is ide számítva — mégis azok nem csak hogy egész készséggel befagadtattak, hanem igen gyakran a’ czéhbeli hivatalokkal meg is tisztelttetnek, sőt jelenleg is némellyek főczéhmesterséget ■ viselnek. — Mi tehát minden dicsekedés nélkül’örömmel kijelenthetjük , hogy cath. felebarátainkkal vallásos türelem ’s egyetértés tekintetében már régen eljutottunk azon állapotra, mellyre pallérozódásban ’s műveltségben nálunk sokkal magasabb fokon álló sok községek eljutni csak most törekednek. De egyszersmind hálás érzéssel megvalljuk,hogy ezen, minden haladások közt tán legszebb haladást mindkét részről köszönhetjük azon hív lelki atyáinknak, kik idvezitőnk tanitását: „Szeresd felebarátodat minttenmagadat“ — híven felfogva, azt minekünk hiven általadák, és szíveinkbe jókor a’kölcsönös vallásos türelem, egyetértés ’s keresztényi szeretet magvát elveték. Schulek az öreg és fia egyrészről, más részről Grittner a’ kanonok voltak azon hiv lelki atyák, kik egymás közt is barátságos élet malasztit élvezve, lelki gondviselésük alá bízott híveik szívébe is a’ kölcsönös szeretet fáját ülteték, melly már éltökben is édes gyümölcsöt, a’ szép egyetértés ’s szeretet gyümölcsét gazdagon termette. Nem lehet erre szebb tanúbizonyság mint az, hogy néhai Esterházy László gr. rozsnyói megyés püspök, ugyanaz, kire a’ tisolczi uj sirkert történetírója a’ sz.-kir. temetőről emlékeztet, midőn Tisolczon 1815 esztendő táján egyházi vizsgálatot tarta, ezen valóban ritka egyetértéstől és kölcsönös szeretettől, mellyet a’ két vallás közt divatozni tapasztalt, és azon nem színlett valódi tisztelettől, mellyet az ev. egyház elöljárói, kivált fentnevezett lelkipásztora iránt a’ legnagyobb leereszkedéssel viseltetni, hanem a’ két vallás között fenálló példás viszonyok feletti magas megelégedését és méltánylását nyilván ki is mondani nem kételkedett. Illy szép gyümölcsöt termő ’s szíveinkben gyökerezett fa, azóta közöttünk, legalább részünkről, nem csak hogy ki nem halt, hanem mélyebb gyökeret vert, ’s gazdagabban gyümölcsözik. Mert mostani szeretve tisztelt lelkipásztorunkban, f. t. J. P. urban, a’ tiszai kerület superintendensében, szintolly hű, mint csüggedhetlen és fáradhatlan ápolójára és gondviselőjére talált. Ezen köztiszteletben megőszült férfiú idvezitőnknek nem csak szóban, hanem tettben is, valódi hív követője; nem elégszik meg az isten igéjét a’ szent helyről hirdetni, ’s híveit kölcsönös türelemre, felebaráti szeretetre és jótékonyságra oktatni, inteni, hanem mindezekben, mint nagy mesteredvezítőnk, példával megy elő. Catholicus úgy, mint evangelicus, egyáltalában minden ember előtt, ki testi vagy lelki gondviselés, vigasztalás, segedelem és tanácsadás nélkül szűkölködve hozzá folyamodik, nyitva állanak ajtai. Ennek szebb ’s biztosb tanúbizonysága semmi sem lehet, mint azon határtalan általános bizodalom , mellyel iránta köztudomás szerint a’ cath. hivek viseltetnek. És a’ Jelenkor-czikk írójának azon nemtelen gyanusitgatása: „hogy ezen férfiúnak működése által a’tisolczi cath. hivek a’közös temetőből kizárattak“ valóságos rágalom. Minek támogatására több esetet hozhatnánk fel, mellyekből világos lenne, hogy ezen valódi emberbarát több átutazó és nálunk örök nyugalomra szenderedett catholicus egyedekre nézve , a’ midőn nem volt, a’ki holt tetemeiket örök nyughelyükre elkísérte volna fizetés nélkül, vallásuk szertartása szerint, kijelentette,hogy ha cath. lelkész ur ebbeli kötelességét nem teljesíti, ő kész a’szegény pénztelen catholicusokat az evang. temetőbe örök nyugalomra eltenni. És ezen férfiú és mi azokat, kikkel ez életben illyetén szép egyetértésben élünk, kikkel jóban és roszban egyaránt osztozunk, haláluk után gyülölnek? Nem a’ tisolczi uj sirkert nem műve, nem példája vallásos türelmetlenségnek és gyülölségnek! Minekelőtte azonban ennek bővebb bebizonyításához fognánk előrebocsátjuk, hogy a’ cath. egyháznak, a’ hámorban, templomához és parochiájához i. e. 300 lépésnyi távolságra jó alkalmatos helyen, alkalmasint alapítása idejétől temetője levén, ez 1829. eszt. földesúri gyűlés elébe intézett folyamodása következésében mintegy 1600 □ öllel szaporittatott, úgy hogy ez lélekszámához képest örök időkre elegendő. A’ kath. egyház tehát sem szükség, sem pedig könnyebb temetkezhetés tekintetéből temetőhelyért nem folyamodott, soha folyamodni nem is kívánt; sőt inkább az ev. számára megajánlott uj sirkert közösségi föltétele rájok nézve valóságos teher. Szükség tekintetéből nem folyamodtak, mert temetőjök örök időkre elegendő. Könnyebb temetkezhetés tekintetéből szinte nem, mert akármellyik részét a’ városnak fölveszszük, az uj sirkert mindegyikhez távolabb, vagy legalább annyi távolságra esik, mint a’ hámorbeli temető. Teher pedig két tekintetből; mert először a’szükségtelen temető bekerítésére szintolly szükségtelen költséget tenni kényszerittetnének; másodszor pedig, mivel nálok az úgynevezett stolalelkészek önkényétől függ, ha az uj ss kertbe temetkezni kívánnak, két annyi távolságo s járás tekintetéből kétségtelenül kétszerezett stólát fognak fizetni. — És igy nem a’ cath., hanem az evang. egyház, mivel 30 eszt. óta használatában volt temetője már csaknem egészen betelt, ebbeli szüksége fedezéséről előregondoskodva, 1839-ik évi őszszel tartatott közbirtokossági csőd elébe nyújtott 30 *J ’S azt gondolja elnök úr, hogy nekünk mindent csak a’ fiatalság ir meg ? — Szerk. 121