Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-03-31 / 130. szám
hetlen hűséggel körülövezve, bátran elmondhatjuk, ’s ha kell, tettel is igazolhatjuk a’ költőnek ama’ büszke szavát: „Jőjön a’ világ három szöglete, ’s e’ nemzet előtte meg nem riad, a’ mig önmagához hű marad.“ Vannak órák a’ legkomorabb ember életében is, midőn átadjuk magunkat az praculosus sejtelmeknek, ’s ha illyenkor hő vágyainkat, miket nemzetünk jövendője felől lelkünk mélyében táplálgatunk , megtestesült alakban tünteti föl szemeink előtt az ihletésnek perczenete: koránsem úgy lebeg előttünk Magyarország, hogy aristocratiája teljességgel nincs, hanem úgy, mint mellynek aristocratiája a’ nép érdekeivel együvé forrva ollyan, mint testvérek közt a’ hű elsőszülött, a’ háznak erős szegletköve, melly csak szeretet és bizodalom tekintetével találkozik; úgy áll előttünk honunk képe, mint mellyben az aristocratia a’ humanitás kifejlődését ápolja, dajkálja, vezérelgeti, ’s mellynek egyedüliséget nem követelő, de erkölcsi ereje által tehetős befolyásával kiirtva leend honunkból a’ belső viszály minden csirája, melly a' polgári társaságok fejlődéseit sokszor és sok helyütt megzavaró. — De hogy a’ magyar aristrocratia ezzé legyen, mindenek előtt igazságosnak kell lennie; igazságos pedig nem lesz , nem lehet, mig a’ közállomány terheiben aránylag részt venni nem ajánlkozik. Azonban jól tudjuk, milly hatalmas szerepet játszik az emberész határozatiban a’ közvetlen anyagi veszteség tekintete, ’s azért jövő alkalommal a’ nemzeti politica magasabb nézőpontjáról örömest leszállandunk, édes mindnyájunk erszényfélelmének alacsony szűk körébe, megkisértendők eloszlatni a’ bal véleményt, melly a’ háziadó aránylagos elvállalását e’ tekintetben akadályozza. Erdélyi országgyűlés. (A’ mart. 4- és 5-kén tartott orsz. ülések részleteinek vége.) A’ kir. leirat azon ágára, hol a’ megválasztott ’s kir. megerősitésre fölterjesztett hivatalbeliekre nézve mondatik, hogy az 1753-diki országgyűlés elfogadta volna az 1752-beli azon rendelet, miszerint az újonan megválasztott tisztviselők felsőbb megerősítés leérkeztéig hivatalaikba ne iktassanak, hanem addig a’ hivatali éveiket kitöltött tisztek hivataloskodjanak , fejtessék ki: mikép az 1752-diki rendeletet a’ RR. 1753-bani feliratukban nem fogadták el, csak az iránt nyilvánították hálás köszönetüket, hogy ő felsége szabad választást biztosító törvényeik megtartását méltóztatott ígérni, ’s a’ felirat végén tisztán kijelenték, hogy választásukkal ezután is élni kívánnak, e’ záradékban: „Ne electio communitatibus indulta, quae solius et unicae personae est, in candidationem et confirmation quam sola Majestas vestra Sacratissima sibi reservare benigne dignata est,transeat in electionem.“ A’ kir. leiratnak a’ as szász nemzetre vonatkozó azon ágára, miszerint ő felsége az 1811-diki 61-dik törvényczikkhez kívánja magát tartani, mellyben javasoltatott, hogy a szász nemzet 1804 beli szabályozása iassék törvénybe, ragaszkodnak a’ RK. és RR. múlt országgyűlésen hozott felidézett határozatukhoz; mély tisztelettel kijelenteni kívánják azonban , hogy a’ szász nemzet szabályozása ügyét befejezettnek nem tekinthetik; mert az idézett 61-dik törvényczikk csak javasolva volt, megerősítve soha sem; egy csak javallott, de maga rendén törvénynyé nem vált törvényczikkhez pedig ragaszkodni ’s belőle erősséget venni nem lehet. Végre a’ szabad királyi és mezővárosokat, úgy a’ kiváltságos helyeket illetőleg tett azon ígéretére ő felségének , hogy ha terheltetésök van, maga rendén fölterjesztve orvosolni fogja, irassék fel, hogy ha illyenek fognak előhozatni, ő felsége k. Ígéretéhez képest jelentessenek orvoslatra. Azonban a’ kir. leirat e’ tárgyat illető ezen szavaira: „Aemalem usum usque novae legis provisionem“ ’stb. megjegyzendő, hogy az „actualis usus“-t csak annyiban értik a’ Kir. és RR. mennyiben a’ törvénynyel ’s azon kiváltságos helyek kiváltságaival megegyeztethető, ’s ezen elvet kivánják uj törvényhozásig fentartatni. — Mi a’ kérdés második ágát illeti, hogy t. i. szükséges lesz e uj törvényezikket alkotni ? abban állapodtak meg a’ KK. és RR., hogy nemzeti jogaik legkisebb megcsonkítása nélkül egy uj törvényt alkotván , terjeszszék föl kb. megerősitésre olly alázatos kérelemmel, hogy ő felsége méltóztassék azt még ezen hongyülésre megerősítve leküldeni; világosan fejezzék ki azonban a’feliratban, hogy ezt nem azért teszik , mintha e’ tárgyi törvényeinket homályosaknak tartanák, mert azok tiszták, mellyek közül jelesen az 1791-ki 12-ik t. czikket maga üdvözült felségünk és az 1811 -ki hongyülésre leküldött ’s az akkori jegyzőkönyv 336-ik lapján álló kir. leirata 19-ik pontjában semmi felvilágosítást nemkivánó tisztaságúnak méltóztatott nyilatkoztatni, hanem a’ körülmények megfontolásából csupán azért alkotnak uj törvényezikket, mert ezen kir. leirat által felszólítva érzék magokat a’ törvényhatóságokat tisztválasztási jogaik háborítatlan gyakorlatába viszszahelyezni, ’s miután sajnosan kénytelenek tapasztalnij, hogy törvényen és igazságon alapított föltér- ijesztéseknek kívánt foganata nem lett, törvény útján is megpróbálják a’ tisztválasztási rend czélszerű megalapítását. Ha azonban a’ BB. e’ törvényhozás által sem érnének czélt, tartani fogják magokat az eddig is fenállott világos törvények rendszabályához. Ez alkalommal Székely-Udvarhely városa követe Keller János küldői azon sérelmét terjeszté elő, hogy székelyesen gyakorlott ’s kiváltságokkal is megerősített tiszt választási joguk nyomán, a’ vallásegyenlőség megtartása mellett, két évenkint választandó főbírói hivatalra még 1837-ben apr. 5-kén uj választást tett, ’s a’ leop. kötéslevél 8-ik pontja szerint megerősítésre fölterjesztetett, de kinevezést a’ város jogai tetemes sérelmével mindeddig nem nyertek. Károlyfehérvári követ Fogarasi Sámuel szintén előadá, hogy noha küldőinek alapos joguk minden két évben tisztujitást tartani, az 1830-ik évi főbirói választásra következett megerősítés után minden választásuk megsemmisittetett, ’s igy a’ főbiróságot, mellyet a’ város százados alkotmányánál fogva kir. megerősítés mellett is csak két évig viselhetni , 1833 óta helyettesképen ugyanazon egyén viseli. Kéré azért mindkét követ, hogy küldőik ezen sérelme az 1791-ki 11-ik törvényczikk értelmében annyival inkább kapcsoltassák a’ napirenden levő kir. előadás jelen ágához , mivel erre a’ tárgyalás alatt levő kir. leirat is felhívja a’ Bef. indítványuk elfogadtatván , sérelmük a’ felérdeklett feliratban orvoslat végett ő felsége elibe fog terjesztetni. ( E. H.) megyei dolgok. Bácsitól, mart. 19. F. hó 14-kén főispáni elnöklet alatt megnyitott ez idei első évnegyedes közgyűlésünkön — a’ szokott üdvözlés után — legelőbb is az e’ megyében tanyázó szász király vasasezredebeli katonák által Baján elkövetett vérengzés került szőnyegre, mellyben az itt szállásoló félszázad tisztei is részt véve, egy nemes ifjú ’s az uradalmi szakácslegény tizenhét fegyveres közkatona által csúfosan összevagdaltattak , ’s többen a’ csatahelyen mulatozók közül is kardszúrással vagy döféssel sértettek meg. E’ keserű ingerültséget támasztó esemény nem csak azért gerjesztett méltó boszankodást a’ kicsapongók ellen, mert önhatalmú boszúállás ’s fegyveres megtámadás által a’ személyes bátorság — a’ polgári társaság főczéljainak egyike — megsértetett, hanem azért is, mert ártatlanok is megsebesittettek; minélfogva az egyenes vétekké vált rendhábori. 'A kihágás elégtételsürgetésre hivá fel a’ BRet. Azonban, mielőtt a’ sújtó ítélet kimondatnék, ámbár a’ megsebesített nemes ifjú állittatik a’ vérengzés okának, e’ kényes panasztárgy vizsgálatára vegyes választmány küldetett ki, mellynek tudósítása majdan a’ vétség betudásának mérlegéül szolgáland. Eredményét a’ tisztelt közönséggel annak idején tudatni kötelességemnek tartandom. ( 2) Főügyvédünk előterjesztvén, mikép a’ pápai brevével kapcsolatban álló primási körlevél, melly a’ vegyes házasságok megáldását tiltja, ’s a’ szokott szertartások törvényszerinti gyakorlatát— a’ lélekismeret szabadságának megrenditésével — szerfölött korlátozza, nem csak meg nem szüntetheti a’ BRnek ő felségéhez intézett felírásukban is kijelentett eddigi érzékeny aggodalmát, sőt némileg újabb sérelmet is okoz, azért tehát ismételt alázatos felírással ő felségét hódolva megkéretni indítványozó, hogy a’ hazának — a’ vallási véres harczok után egymással kibékült polgárait méltán aggasztó sérelem törvény általi orvosolhatása végett, minél előbb rendkívüli országgyűlést hirdetni méltóztassék. — Ez indítvány, miután fájdalmasan érinteték, hogy megyénk az illető főpapok által mindeddig sem a’ pápai breve , sem az ezt kisérő egyházi körlevél hivatalos közlésével meg sem tiszteltetett, ’s mindkettő egyedül az időszaki sajtó utján jutott tudomására, közpártolást nyert; ’s ámbár volt, ki ellen veté, hogy hírlapi közlések illy indítványoknál alapul szolgálni elégtelenek , még is a’ felírás, a’ mint indítványozva volt, csakugyan elhatároztatott. — 3) Fölvétetett a’ tiszai koronás kerület tanácsának úgy fenyitő mint polgári biró hatósági köre kiterjesztendése végett ő felségéhez intézett folyamodására készített ügyészi vélemény, mellyben főügyészünk a’ kérelem támogatására felhozott okoskodási pontok fonákságait tüzes szavakban bonczolgatván ’s a’ kerületi tanács állítólag önző czélzatainak árnyékoldalait keményen megróván, oda nyilatkozik, hogy, ha már a’ kérdéses hatóság elvbeni kiterjesztése a’ BB. által pártfogoltatik, ezt inkább a’ különben is roppant népességű községek tanácsaira szeretné ruháztatni, mint a’ központi kerületi tanács kevés tagjaira, mert igy a’ fenyitő ’s polgári pertárgyalás kevesebb költséget emésztene föl, midőn most, mindegyik község két tanácsot ’s ezenfelül az urszéki bírákat is kénytelen fizetni; mind az igazság gyorsabb kiszolgáltatása által kedvezőbb állást nyernének a’ kerületi községek, melylyeknek birói hatósága szép kiváltságaik mellett is a’ legkisebb faluénál sem nagyobb, pedig Zenta csaknem 20,000, Szent-Tamás mintegy 16,000 's nagyobb részt minden község tizezer lakossal bir. E’ folyamodás tárgyalása közben olly kényes kérdések fejtegettettek, olly keserű dolgok hangzottak, kivált a’ kerület egyik kiküldött tanácsnokának nyilatkozata után, mellyek e’ tiszti gyanúsítások szétosztására méltán felvilágosítást kívánnak. ( 4) Bihar és Verőczevármegyék levelei, mellyek a’vontatóknak megyéjökbeni megszüntetését tudtunkra adva, bennünk ket hasonló rendelkezésre hínak fel, egy választmányi javaslat kíséretében kerülvén szőnyegre, igen jeles vitákra szolgáltak alkalmul.Megemlíttetett t.i., mikép megyénkben, hol nagyobb részt még rendes postaállomások sem léteznek, ’s igy a’ szívesen fizető utazók drága pénzért sem kaphatnak lovakat, akkor is, midőn tavaszszal és őszszel a’ feneketlen sár miatt távolabb útra egyfogatú lovak feláldozása nélkül nem indulhatni; de állomásonkinti változtatással a’ vontatók lovainak veszélyeztetése nélkül utazhatni,— addig, mig jobb utak nem fognak készittetni, e’ terv el nem fogadható ; mondatott továbbá az is, hogy a’ pénzérti vontatás — tapasztalás szerint — sokszor inkább nyeremény, mintsem teher az adózó népre, mellynél a’ pénz — kivált szűk termésű években — olly ritka, hogy többször önkényt ajánlkozik a’ vontatási bérnél olcsóbb fuvarozásra, csakhogy készpénzen szerezhető elkerülhetlen szükségeit fedezhesse; — felhozatott végre, mikép kitűnő különbség van a’ bihari és bácsi vontatási teher között, azon vidéki körülménynél fogva is, hogy nálunk a’ 100—300 telkű helységek lakóira sokszor két évben egyszer vagy ekkor sem kerül a’ vontatási szolgálat, a’ ketelés pedig öt hat év alatt, vagy még ritkábban, midőn a’ bihari Belényes körüli kisebb falu minden lakosa egyszerre kihajtatik vontatási közszolgálatra , ’s ott kevesebb és szegényebb népesség mellett mégis annyi ’s talán még több tisztviselő lévén mint nálunk, gyakrabban kerül a’sor az egyes szegény adózóra. Egyébiránt e’ levelek mégis javukra szolgáltak adózóinknak annyiban, hogy a’ királyi városokba rendelendő kezelők ’s az átmeneti helyeken állomásozók száma megkevesbittetett, a’ főutaktól távol eső helyeken pedig négy lóra szállíttatott, ’s e’ mellett a’ vontatóbér fölebb emeltetett. — Az ezek folytában tett indítvány, miszerint azon vármegyéknek, hol tőlünk a’vontatók pénzért is megtagadtalak, megiratni kivántatott, hogy nálunk kebelbeli egyedeiknek szinte nem fognak vontatók adatni, pártolásra nem talált. (Másnap a’ már röviden említett pénztárnoki bukás került szőnyegre, miről a’ jövő számban.) — Sebők József: Biharból. V.Olaszi, mart. 21. (Vége a’ mart. 5-kei közgyűlésnek.) Harmadik részében a’ kir. leiratnak azzal védőitalnak megyénköei, mintha a’ törvények ’s királyi jogok szentségének, a’ h.tanács és főispán hatóságának, szóval: mind annak , mi az ősi alkotmány fentartására kötelék gyanánt szolgál, a’vétkes szabadosságot elibe tennék,’s a’jogaihoz ragaszkodó hatóságot gyűlölnék. Kik e’ vádak által érdekelve lenni mondattak , szívökre tevék kezüket, ’s bár sajnosan tűrték a’ vád nehéz fájdalmait, vigasztalta őket az öntudat, hogy elmélet és cselekvés mezején mindenkor jog és törvény volt vezércsillaguk, mellyet ezután is jó és bal viszonyok közt követni fognak, követniük kell. Törvénytapodás alkotmányos országban az elaljasulás szomorú jelensége. Jaj pedig az elaljasodott népnek! mert — hogy Kölcsey szavaival éljek — ,,a’ szerencse külső veszélyeit érő ’s nemes bátorság által könnyen meg lehet lábolni, de a’ lélekelaljasodás szabadulás reménysége nélkül merít alá.“ Mi az erkölcsi romlás e’ fokán isten kegyelméből még eddig nem álltunk, ’s ha lélekből szeretjük a’ szabadságot, állani nem is fogunk. De lélekből kell szeretnünk azt, és lélekből utálnunk a’ szabadosságot. És ezzel a’ gyűlés több tárgyaira megyek át, nevezetesen pedig először a’h.tanács azon körlevelére, mellyben honunk helyhatóságai a’ törvényhozás körébe avatkozástól eltiltatnak. Egyik tbiánk e’körlevél alá esendőnek hivé a’ tbiróválasztási ügyben tett határozatot ; véleménye azonban nagy vitatkozást nem vont maga után, mivel az érdeklett ügy az 1613: 24 törvény világos szavain alapszik, ’s mert e’ tárgyról a’ körlevélben — melly egyformán intéztetett Bácshoz és Biharhoz , Pesthez és Árvához ’stb. — említés sem létetik; mindazáltal el nem mulaszthaták megyénk rendel ő felségéhez intézett felírásukban forró köszönetüket és örömüket nyilvánítani „mind azért, hogy ezen kegyelmes rendelete által a’ törvények megtartására és betöltésére irányzott magas figyelmének újabb tanúságát adni méltóztatott , mind pedig azért, hogy a’ közigazgatásbani hiányokat elismerve, ezeknek bölcs törvényekkel pótlását és javítását továbbra is kegyelmes gondoskodása tárgyává kitűzni kegyeskedett.“Ezután a’ decemberi határozat következtében sz.birákul következő négy egyed választatott el: Szlávy Victor, Olasz Dienes, Vincze Miklós és Fónyad László; volt eskütt Olasz Dienes helyett pedig az eddigi szokás szerint fölterjesztés utján Bagossy József neveztetett ki. A’ törvényszéki bírák választására is ráké-