Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-06-02 / 148. szám
gyár színház üresen tátongó páholyain, miket csak külföldi hang- vagy zeneművész képes megnépesíteni ; és hallgassuk meg, mi nyelven foly magasabb ’s kivált hölgykörökben a’ társalgás; és lehetetlen , hogy nemzetiségünk, lehetetlen , hogy nemzetünk socialis állapotja fölött szivünkben el ne szomorodjunk. — De isten ne akarja, hogy e’ méltó elszomorodás gyáva panaszban hangozzék el. — A’ társalgási pallérozottságnak magyar nemzetiséggeli közvetítésére valamit tenni mulhatlanul kell. A’ magyar literatura ápolására valamit tenni mulhatlanul kell. — Szégyen és romlás nélkül a’ dolog sokáig igy nem maradhat. Gondolkozzunk! Azt hagynunk nem lehet, hogy az időszaki sajtón ’s politicán kívül a’ nemzeti literatura minden egyéb ágainak munkásai ismételni legyenek kénytelenek az ismeretes franczia mondást: „Loyons plutemaion“ „inkább kőművessé legyünk.“ — Nézzünk magunk körül. Figyelmezzünk a’ szlávok szellemi mozgalmaira, ’s emlékezzünk meg, mikint nemzetekre is igaz, hogy az életből két út visz ki: „halál ’s gyalázat“ —mint Shakespeare mondja. Tudomásul. A’ „Világ“ vezérszerkesztőtársa lapjainak 43-ik számában kinyilatkoztatja, hogy a’ jövedelmi adó tárgyában írott, ’s habár (mint mondania tetszik) szőrszálhasogatva, de csakugyan (mint elismernie tetszik) több értelemben vehető jegyzetecskéjével a’ P. Hírlap szerkesztőjének jellemét sérteni nem akarta. — E’ nyilatkozással A. ur kötelességét teljesítette. — Azonban meg kell jegyeznünk , hogy A. ur igen jól fogna tenni, ha nem csak sérteni nem akarna, hanem miután (alkalmasint a’ logicának ekkorig még a’ világ előtt ismeretlen uj szabású kiadásával bírván) más logicáját hibásnak igen szereti emlegetni; saját logicáját is, az eddig tekintélylyel bíróknak közönségesen ismert szabályok szerint kissé összeszedné, és ha már önvallomása szerint az adó kérdésének alapos fejtegetéséhez szükséges tehetségekkel csakugyan nem birmit, ha még egyszer mond, kétségbe vonni nem bátorkodandunk) legalább más ember fejtegetésére olly logicával írna , miszerint az sértésre ne magyaráztathassék. Ő ugyanis kérdéses jegyzékét azzal magyarázza, hogy nem látott logicai következtetést abban , egy pár oda vetett szavakkal egy adózási rendszert kárhoztatni, a’ többiről pedig, mintha nem is léteznének, hallgatni! ’s jobbat nem javaslani!! — E’ magyarázat pedig kimondhatatlan rész logicára, vagyis inkább semmi logicára mutat; mert miután a’ mi kérdéses czikkünknek sem czélja sem logicája sem szövete nem az, hogy az adózási rendszereken bíráló szemlét tartson, hanem inkább ez: ,,a’magyar nemesség veszély esetén soha sem vonakodott az áldozattól, mert lám a’jövedelmi adó illyen terhes, ’s azért még azt is kész volt elvállalni“ — szembetűnő, hogy a’ ki illy tartalmú czikknek logicai hibául teszi ki, hogy a’ physiocraticus, ’s meg isten tudja minő rendszerhibáit nem fejtegeti, ’s jobbat miért nem javasol? annak logicája kimondhatatlan rész rendben van; mert azt tenni a’ kérdéses czikkben, mit A. ur logicája kíván, a’ legnagyobb logicátlanság volt volna; ollyan, mellynek képét adja ama bizonyos urak által igen gyakran követett közmondás: „mást beszél Bodóné, mikor a’ b o r á r á t kérik.“ — Az érdemes olvasó e’ hangon talán megütközendik? nem is gyakran ismételendjük, ezúttal csak tükröt akaránk tartani Aurelibe, hogy magára ismerjen, ’s meglássa, minő térre vinné fogiájával és salom iónjával a’ polémiát. Szeretne ugyanis a’ polémiában egy bizonyos nem tudom mit affectálni, a’ mi a’ lóházról beszélléshez igen hasonlít. — ’S ez a’ modor az , a’ melly vagy ki szokott nevettetni, vagy hasonlóval visszatarlatni. — Jelenleg ez utóbbival kívántuk az önismeret tükörét ebbe tartani; jövendőben , ha még így lóhátoskodni kedve jőne, az első mellett maradunk. És most azon kérdésére A.urnák, hogy mi jogosít fel bennünket kérdéses jegyzékét sértésre magyarázni? röviden válaszoljuk: 1-ör annakmost már a posteriori nem sérteni-akarásból, hanem logicátlanságbóli sértésre magyaráztathatása; 2-or, hogy mind azok, kikkel a’ kérdéses czikkről szólani alkalmunk volt, azt akkint értették, mint mi értettük; igy nevezetesen egy valaki is, kinek logicája ellen jur , ha csak egykori országgyűlési férfias, ’s mind a’ megtiszteltnek, mind a’ megtisztelőnek becsületére vált encomiumait hypocrisissé tenni nem akarja, kifogást bizonyosan nem teend. — A’ dolog illy helyzetében minden igazságos ember el fogja ismerni, hogy miután A. ur jegyzéke nem privát beszélgetésben kiejtett szó volt, hanem a’ közönségekibe bocsátott nyilvános irat, a’ sérteni nem-akarásra nézve A. ur véleménytürelmi jellemének privát kezességével semmi közünk sem lehetett. Különben is meg kell vallanunk, hogy A.urban, mióta journalistává lett, hajdani véleménytürelmét föl nem találjuk; ami azonban alkalmasint csak onnan ered , hogy ő az idegenszerű szokatlan térbe még magát belé nem tudta találni.— De hiszen Lucretius szerint „usus et impigraet simul experientia mentis paula tim docuit (docebit) ped e tentim progrediente(m) s.‘‘ És midőn mi, illy sértőre magyarázhatott jegyzék ellenében , megillető önérzettel azt mondók, hogy a’ haszonlesés rút bélyegének szennye politicai hitünkre tapadni soha nem fog, azt véljük, hogy e’ nyilatkozást önbiographiának senki sem fogja gúnyolhatni, kinek logijája rendén van. Egyébiránt A.Már nagy készséggel méltóztatik kijelenteni, hogy ő szereti a’ polémiát, ’s felelettel adós nem maradand. Mi sem; föltéve, hogy lesz, a’ mi feleletet érdemeljen. Puszta szavakra, és üres elménykedésekre felelettel adósok maradunk. — És miután A.C ur legközelebbi polémiájának többi része épen illyen, mert a’ 42-ik szám közhasznú themája csak azon csinos czirógatás , hogy mi politicai költő vagyunk, de politicai orvosnak bizony kontárok, hogy ő atyafiságuk a’modor miatt (prout figura docet igen gyönyörű modorban) zúgolódnak, a’ 43-ik számban pedig becsület tárgyábani érzékenységünket egy kis plagiaticus reminiscentiával beteges ingerültségnek nevezi, ’s hirtelen vagy dr. Dulcamarává változva, vagy maga megbetegedve, czukros vizet ’s hideg dunafürdőt — praescribál, — miután mindezekben egyetlenegy szilárd tartalmas gondolat sincs: igen természetes, hogy mást reá nem felelünk, mint A.— ur imez utolsó szavát: „Charlatanerie.“ Emlékeztete». Az iparegyesület jövő szombaton jun. 4-ben délután 4 órakor a’ megyeház nagyteremében mindenki előtt nyílt közgyűlést tartana. — Az egyesület munkasorozata, nevezetesen még az idén augustusban pesti vásár alatt létesittetni javaslait első magyar iparműkiállitás (Gewerbs-Ausstellung), az egyesület pénzerejének kimutatása és a’ választások lévén más egyebek között a’ közgyűlési teendők tárgyai, ’s ezektől a’ sok üdvöst reménylező egyesület jövendője függvén, szabad legyen minél többeknek megjelenését kérnünk reménylenünk. Egyesületi nagygyülés. A’Mátyás-emléki egyesület jövő vasárnap junius 5-kén délután 1 órakor t. n. Pest megye nagy teremében nyilvános nagygyűlést tartana. A’ Fehér megyei olvasótársaságnak rendkívüli közgyűlései, évi junius 16-ra délutáni 5 órára tűzetvén ki elnökileg, erről a’ tagok ezennel hivatalosan értesittetnek, és tisztelettel meghivatnak. — Markus István, egyesületi jegyző. A’ honi gyapjúszöveteket viselő Fejér megyei egyesület rendkívüli gyűlése Székes-Fejérvárra i. e. jun. 17-dikére délutáni 5 órára tűzetvén ki elnökileg, erről a’ tagok hivatalosan értesittetnek. — Madarász L. titoknok. Adakozás. Kostyál Ádám pesti polgár, és férfiszabó Zs .1—nál 564 forintnyi tiszta követelését Trencsén megyében kebelezett Zsolna m.városi árvanevelő-intézetnek ajándékozó, olyformán, hogy annak kamatja azon kis árvák között, kik a’ magyar nemzeti nyelv tanulásában, erkölcsi jó magok viselete mellett, legnagyobb szorgalommal haladtak, minden valláskülönbség nélkül évenkint osztassék ki.— Kostyál urnak emberszerető jótékonysága ismeretes, valamint az is, hogy ő a’ magyar nemzetiség leghőbb barátai közé tartozik. A’ nemzeti színház is egy-egy magánosnak alig köszönhet annyit az egész országból, mint Kostyál urnak. Fogadja szívesen hazafius érzelmeinek érdemlett nyilvános méltatását. A’ hamburgiak számára újabban egy névtelen 2, Dvornikovics Coelestina kisassz. 2 és Rajner Pál 2 pstot adakoztak. Npp Fővárosi újdonságok. Hétfőn a’ testvérvárosi lakosok buzgó imák közt ünneplék felséges királyunk névnapját. A’ szokott ünnepélyességeknek a’ kedvetlen idő miatt el kelle maradniok. — A’ pesti kir. egyetem tanítói kara és ifjúsága május 21-kén Sehedius Lajos tanitói székre léptének félszázados ünnepét alé. Horvát István és Wolfstein József prof. urak bízattak meg , az érdemdús férfiút saját lakásán a’ tanítói kar nevében üdvözleni. Innen a’tisztes ősz, Birly Edvárd, egyetemi kormányzó által, az egyetemhez kisértetvén, itt a’ folyosókat ellepő ifjúság által zajos „éljen“-nel fogadtatott. A’ nagy terembe érkezvén a’ tisztelt férfiú, rövid, de velős beszéddel köszönté az összegyűlt tanítói kart és ifjúságot, mellyre a'gyülekezet nevében Horvát István felelt. Adja isten , hogy egy szépen leélt kor öntudata tovább is kísérhesse az ünnepelt férfiú hosszú életét! — B a z z i n i Antal, hegedűvirtuóz, május 29-kén 12/1 órakor adá első hangversenyét a’ redutteremben. A’ műértők kedvezőleg nyilatkoznak felőle: Bécsben , hol múlt hetekben hallatá magát, fuvorét csinált. Egyik barátunk, Liszt hazánkfiának lelki erejét találja fel a’ remekművészben, melylyel hallgatóinak szivét meginditni é s megrendíteni képes; mert nem csak bámulatos könnyűséggel győzi le a’mechanicai nehézségeket, hanem egyszersmind a’ hatalom, mellyet kifejt, kedélye és képzeményinek poesisából ’s hangjainak szellemi daljából ered ; az ihletség, melly játékából ömlik, csak hamar átszáll a’ hallgatókba, ’s ezek vele sírnak, vele éreznek. Hiszszük, hogy remek művészete, a’ műértő budapesti közönségnek rendkívüli műéleményt szerzett. — A’ „Világ“ utolsó számában — szokás szerint — ismét több nemtelen gyanusítgatásokkal terheli személyeinket: ismeretes fogása ez a’,Világinak, ha ügyét vesztve látja, vagy levelezőinek, kiket ő csudálatos naivsággal „elvbarátinak“ nevez, gyérségét palástolni akarja. Béketűrésünk ugyan nincs kifárasztva, de becsületességünk forog kérdésben, ’s ezt akárki emberfiától sem hagyjuk torlatlanul megtámadni ’s mivel ismerjük a’ fővárosi hirhordók vitézségét, ezt csupán papiroson teszszük. A’ nevezett hirhordók (értjük a’ „Világ“-ból, hogy neki feuilletonistája ex professo nincs, tehát felváltva kontárkodnak*) a’ hírek összecsirizelésében, — ej, ej, a’ világ és anarchia!?) dicső szokásuk szerint fölmelegítik azon tiz pengő forintos eseményt, mellyet minapi lapjainkban közlöttünk, eleinte ugyan a’ történetecske nemtudását affectálván, mi régi mestersége a’ „Világ“-nak is nekünk csak következetessége miatt tűnt fel; később pedig azon gyanusítgatást koholván ellenünk , hogy száz forinttal tán nagyobb kisértetbe jöhettünk volna ? Az értelmes közönség tudja, sőt már ki is mondó, mit kell az illy alávaló insinuatiók felől tartani ? micsak azt válaszoljuk röviden, hogy, hála istennek! az illy gyalázatos fölpénzelésekre, a’ „Hírlap“ biztos állásánál fogva nincs szükségünk, ’s ha a’ száz pengő forintot tán máskor elfogadjuk , azokat egy bizonyos részvény vállalatnak fogjuk ajándékozni , hogy lézengő állapotját a’ jövő csődig valamikép fentarthassa.......Valamint tollunk nem megvásárolható , esannyira szemtelenek sem vagyunk, hogy érdemletlen fizetést hozzunk; ez a’ mi világnézetünk — Azzal dicsekednek továbbá a’ világi hirhordók, hogy ők még eddig hasonló kísértetekbe nem jöttek. Meglehet, de kié az érdem ? bizonyosan nem azon uraké, hanem azon obseuritásé, mellyben ? dáczúra a’ sok lármának, mellyet ütni vélnek, részesülnek! Azonban a’ megvesztegetés elveit bizonyos urak ellenében taglalgatni, nincs igen kedvünk, mert a’ tárgyismeret tekintetében könnyen minoritásban maradhatnánk! **) — Múlt vasárnap délben 12 órakor, midőn a’ várbeli utczák Budán legélénkebbek szoktak lenni, az ottani városházi börtönből egy pár óra előtt több csínjai végett befogott tolvaj elszökött (bizonyosan jó őrizet alatt volt), de a’ kamrai épületnél egy vizhordó embertől feltartóztatott. Nem sokára ezután dühösen látták az őrálló drabantot a’ fogolyra rohanni, ’s ezt a’ megfordított puskával kamrai épülettől a’ városházig annyira agyain, hogy a’ körülállók méltán felboszankodtak. Az apró zsarnok azt felejé mentségéül: „ha eleresztettük volna, mi lakoltunk volna igy“ — ’s csak üti biz azt, mint a’ dongát. — Döhler, Liszt és Thalberg után leghíresebb zongoraművész , Pestre váratik, hangversenye tegnapra volt hirdetve, azonban Pozsonyban tett megbetegedése miatt e’ műélvezetet még egy ideig nélkülöznünk kell !). *) Multi pro uó! így egyik közülök, miután darab ideig a’ kaászokból üres szalmát csépelt, most a’ jó hírnevet kezdi csépelgetni! **)Én mégis azt gondolom: önnek, Frankenburgur, egy névtelentől került illy alávaló insinuatio ellenében joga van a’ kérdéses czikk íróját nyíltan felszólítani, hogy ha minden betűre, mellyet a’journalistica mezején még talán lemázoland, önmaga nem akarja felütni a’nyomorult pletykának, saját homlokára pedig a’ minden férfiúságból kivetkezett gyávaságnak bélyegét, ne késsék magát megnevezni; különben jogunk lesz nekünk ’s joga lesz a' közönségnek hinni, hogy a’ magát megnevezni nem akaró ollyan characterű ember, kit azon szónak érdemlelt súlya ellen, mellyel egykor a’ megholt Csató egy névtelennek ellenében élt, csak a’ névtelenség paizsa képes védeni. Ezt pedig a’ jelen esetben önnek megkívánnia annál inkább joga van, mivel rendszerint azt lehet föltenni, hogy a’ névtelen czikkekért, a’ lapszerkesztők vállalják el a’ felelőséget, hahogy a’ névtelen becstelenítésnek urát nem adják; a’ „Világ“-ra azonban ezen elv azért nem alkalmazható, mivel közönségesen tudva van, hogy azon ur, kit a’„Világ“ minden száma szerkesztőjének vall, néhai gróf D. Aurel halála után történt arangement-k óta, a’ nevezett újságlap szerkesztőségébe még csak nominaliter sem folyik be; következésképen a’ „Világ“ valóságos szerkesztősége is anonym; ’s mint illyen egy másik névtelenért felelőséget ismét nem vállalhat, hacsak a’ szerkesztő nem kívánja inkább magát megnevezni, és saját férfiassággával a’ névtelen becstelenitő gyávaságát pótolni. — Önnek e’ kívánságához én magam is csalatkozom. Mert miután önnel szorosb összeköttetésben vagyok, lehetetlen, hogy érdekemben ne feküdjék tudni: van e ember széles e’ világon, kinek joga legyen önről azt állítani, hogy ha valaki önt meg akarja vesztegetni, ön 10 fiot el nem fogad , de százat elfogadna. — Eziránt tisztába kell jőnöm: önnel, ha e’ gyalázatos vád alapos, a’becstelenitővel ha alaptalan. — Azért tehát, uram Domine fővárosi hirhordó a’ világban! ki a’ napfényre! kérjük becses nevét, a’ többivel becses nevéhez képest majd későbben.— Kossuth, f) Önnek oka volt kijelenteni, hogy Bishop k. asszony és Bochsa ur hangversenyeiről nem fog szólani. Nekünk nem lévén adott szavunkkal kezünk megkötve ; a’neheztelés miatt, mellyet az ön által méltán megrovott impertinentia bennünk is gerjesztett, nem akarjuk a’művészektől megvonni az érdemien méltánylás szavát. Bishop k, asszony és B 0 ch s a 388