Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-06-09 / 150. szám

bízott választmányhoz utasittattak.— 4) Fejérnek a’ gyorsírók iránti felszólítása pártoltatván, e’ részben nádor ö fenségéhez felírás határoztatott. — 5) Csa­­nádnak levelére , mellyben tudósítást tesz, hogy egy keblebeli ügyvédnek itten keresztülvont nyilatkozá­sát felhordott okainál fogva nem közölhette, vissza­­iratik , hogy egy megye másik fölött nem bíráskod­hatván , a’ BR. hasonló törvényhatóságtól oktatást el nem fogadnak. ( 6) Szinte Csanádnak a’ megyé­jében keblezett Lajtény helység lakosai ’s itteni birtokos gr. Sz. közt egy sziget miatt fenforgó vil­longások tárgyában kelt azon iratára, hogy ha gr. Sz. az állítólagos elfoglalástól le nem tiltatik, a’ csa­­nádmegyei szolgabiró erőnek erő­veli ellenállásra utasittatott; a’ megyei RR., miután minden magános elfoglalások a’ törvények értelmében magános kere­set útján lennének megboszulandók, úgy rendelkez­tek , miképen a’ kérdéses birtokrésznek el- vagy nem foglalására erővel kirendelt Csanádi szolgabiró ellenébe szolgabirót állítani „nem“ fognak, mivel alkotmányos honunkban az igazság ellenséges ütkö­zés nélkül is elérhető. ( 7) Torontál adózói évköny­vében új korszak kezdődik , mert a’ megye közönsé­ge áthatva amaz örök igazságtól, hogy a’ki állomány jóvoltában részesül, terheiben is kell osztoznia, a’me­gyét körülövedző folyók töltéseinél tétetni szokott in­gyen közmunkák általános megszüntetését, ’s ennek­­utána a’ töltések készítése terhében azokból hasznot húzó uradalmak ’s községek aránylagos részesülését elhatározó, melly aránynak a’ helyszinén tervekből, vagy mennyiben innét kivenni nem lehetne , élő ta­nuk hitalatti meghallgatásával leendő kidolgozására a’ Maros mentében Csekonics János , Tiszánál báró Gerliczy Vincze, Temesnél gr. Szapáry József, ’s az Ó-Beregnél Trifunátz János táblabirák elnökletei alatt választmányok neveztettek ki. ( 8) Másod al­ispánunk indítványára végeztetett, hogy az országos, úgymint nádori ’s koronaőri választásokba a’ köve­tek, mielőtt a’ megyével a’ legmagasb kijelölé­st kö­zölnék , de ne folyjanak, hanem valamint más tár­gyakban , úgy ebben is küldőik utasításának bevárá­sára köteleztessenek, melly végzés annak idejében leendő pártolás végett az ország minden megyéivel, ’s a’ szabad Jász-Kun , ’s a’ Hajdú kerületekkel kö­­zöltetni rendeltetett. — 9) Jövő évnegyedes törvény­székünk augustus 29-ik ’s azoknak végeztével Sep­tember 9-ik napjára soronkivüli közgyűlés tűzetett ki. — Rónay Móricz: Grömörböl, május 28. Tisztválasztásunk máj. 24-dik ’s 25-dik napjain véghezment. Vajha keve­sebb feláldozásával a’ néperkölcsnek ’s megyénk közcsendének! Túl kellene a’hirlap körén terjeszked­nem, ha mind azon phasisokat, intrigue-kat, mellye­­ken egy kis idő alatt keresztülmentünk, körülménye­sen le akarnám irni. Béke és harcz, fegyverszünet és ismét harcz váltogatták politicai egünkön egymást. Mint egymástól elszakadt hadsereg, a’ sötét éjben egy­mást nem ismerve, ’s nem tudva, hogy azon egy hon mellett fogott fegyvert, azon egy zászló alatt esküdött hivséget, úgy mi — szenvedélyektől ragadtatva, ’s nem tekintve hogy mindnyájunk iránya, végczélja egy, tenni egynek kell — magunk közt keresők az ellensé­get ’s rongálok egymás erejét szántszándékkal. Er­kölcsöket áldoztunk, erényeket koczkáztattunk; feled­ve fölhevülésünkben, hogy szent czél mellett, szent­­ségtelen eszközöket használni nem szabad. Nem mondhatom ugyan, hogy a’ vesztegetés daemona, most annyi zsákmánynyal tért volna vissza pokolho­nába, mint máskor, de még is többet hurczolt el, mint reményiek, ’s mint kellett volna. Általános kívá­nok ez úttal maradni, mert részletekbe bocsátkozni nem egyéb, mint felkavarni ismét a’ szenvedélyek háborgó tengerét, melly úgyis eléggé űzte haragos játékát. ,Vannak órái a’szeszélyeknek.­ Ezek lefoly­tak. Én bízom a’ korlelkében, bízom megyénk őrkö­dő geniusában,hogy azon közszellemet, melly szere­tett megyémet hat év alatt vezérlelte , nem engeden­­di a’ szenvedélyek , a’ szeszélyek szil­ijei közt hajó­törést szenvedni. Hiszem, hogy ezen kis politicai succussio nem leend más, mint egy kis földrengés, melly — ha imitt-amott épületeket döntött, ’s káro­kat tett is, az egészre nézve bő termés előjelensége. — Első alispánunk 2311 szavazó közül 1776 sza­vazattal , másod alispánunk — valamint a’ több hi­vatalok is — közfelkiáltással választattak meg. A’ tisztviselői kar névjegyzékét ide rekesztem. Vége­zetül kijelentem, hogy — noha megyém csendessé­ge iránti féltékenységből, a’ részletes előadást ezút­tal mellőzni kívántam: mindazáltal — ha kivántatni fog, vagy arra kényszerítve leszek— történeteink folyamát bővebben is előadni kész vagyok. Caedimus inque vicem praedemus crura sagittis.—Bod­on Áb­­r­ahám. Az újdonválasztott tisztikar névsora itt követke­zik: Első alispán: Draskóczy Sámuel; másod­alispán: Szentmiklóssy Antal. Helyettes alispá­nok: Hubay Pál, Marton János, Bodon Antal, Ma­­darassy Lajos. Főj­egy­z­ő: Nagy Károly; alj­egy­­zők: Hubay Bertalan, Ratkó Miklós, Győry Dá­­■iel; tiszteletbeliek: gróf Andrássy Emánuel, Szontagh Albert, Vörösmarty Ferencz, Borne­misza Sámuel, Csaplovics Sámuel, ifj. Kerepessy János, Kossuth Antal. Lev­éltárnok: Marikovsz­­ky Gábor; alispáni iktató: Nagy Sámuel. Há­zi f­őpénz­tár nők: Lakatos László. Hadi: Mum­­hárt János. Számvevő és pénztárnok: Ku­­binyi Márton. Aladószedő, felső járásban: Val­­kay György ; ratkai és kishonti járásban: Sama­­riai József; serki és putnoki járásban: Kerepes­sy István. Főügyész: Csák Pál; alügyészek: Bodon Ábrahám, Somoskeőy István; tszteb­ek: Ján Márton, Gothárt Ferencz, Szuhay Mátyás, Beke Bálint, Smidt Ede, Lovcsányi Pál, Alatu­­lay János, Vladár Antal, Szörcsei Antal, Lu­­bik József, Abafy Ágoston, Hubay Sándor , Uj­­házy Dávid, Tomcsányi József, Valéter Eduárd, Szontagh Pál, Radványi Ágoston, Hubay Lász­ló, Dapsy Gusztáv, Szontagh Miksa, Szere­­csen Lajos. A’ felső járásban: főszolgabíró: Szontagh Gyula; tisztbeli főszbiró: Ötvös József; alszbirák: Ifj. Kirinyi János, Hámos Lajos; esküitek: Rudy József, Máriássy Jó­zsef, Török Dániel. Tsztbliek: Szerecsen Dénes, Meskó Károly, Mayer Lajos, Csiszár András, Faskó József. Ratkai járásban, főszbirá: Hevessy Bertalan; alszbirák: Szentmiklóssy Gusztáv, Sebe Rudolf. Esküdtek: Frenyó Ra­fael, Antóni Sámuel; tsztbirek: Szudy János, Gaál Dániel, Ján András. Kishonti járás­ban, főszbiró: Kubinyi Jenő; alszbirák: Széplaki Lajos, Rozsnay Károly; e­s­k­ü­dte­k : Ra­­kovszky Gusztáv, Vályi Lajos; tsztbbrek : Bal­­lus András, Pazár András, Hudoba Károly, Le­­hoczky József, Putnoky Lajos; Ser­ki járás­ban főszbiró: Török Sándor; alszbirák: Ku­binyi László, Madarassy István; ifj. Somoskeőy Ferencz; esküttek: Losonczi Ábrahám, Sélley József; tsztbeliek: Vörösmarty Károly, Fáy Gedeon, Ebeczky Zsigmond; putnoki járás­ban, főszbiró: Fáy Gusztáv; alszbirák: Hámos Antal, Vattay Pál, Vad András; esküttek: Héthi Sámuel, Istók Imre; tszbi­­­e­k : Bata Bálint, Ragá­lyi László, Sulyok Rudolf, Oroszlányi József, Bar­na László, Pongó József, Kossuth Vendel, Hor­váth Pál, Osváth Tamás, Rácz Sándor. — Csend­biztosok: Kriston Lajos főszbirói ranggal, Dar­vas Gábor, Márton László alszbirói ranggal. Borsodból,­­ Miskolcz, jun. 4. Tisztvá­lasztásunk megtörtént, és az eredmény? kis egér szülött hosszas és kínos küzdelmek után. — Emlé­keztem már többször e’ lapban egy bizonyos pártról, érdekeiről ’s irányairól, melly párt éjjel és napot egygyé téve díszes működésében, Miskolcz városa biróválasztásától, darab ideig csaknem egyedül volt, mi a’ restaurationalis magyar vérnek frisitőt ’s az ujságvágynak táplálatot nyújtott. De a’ természet örök törvénye szerint az ellenhatás itt sem maradott el sokáig. Sokan, kik az érdeklett párt kikiáltott főnökét az óhajtott középponti szolgabiróságra több politicai szempontokból veszélyesnek találók, az ed­digi mellett csakhamar lábra keltek. A’ forrongásnak ’s pártműködéseknek egyedüli szinpadja volt a’ kö­zel 2000 szavazattal biró Miskolcz városa, mellyet különben is ez ügy legközelebb érdekelt. ’S valóban különös látvány volt, hogy mig a’ megyének vidé­kei — néhány adó kalandor szerencsétlen károgásán kívül — a’ legmélyebb csendben voltak, ’s az élet terhe alatt minden restaurationalis sympathiák nyu­godtak, azalatt Miskolcz — hol a’ csábitgatásnak minden lehető nemet megkísértettek — eddig talán soha nem ért restaurationalis forradalmi lázban nyö­gött, ’s kicsinyben Párist ábrázolá. Egész polgári osztályzatok, különösen a’ műiparosak közűl jöttek egymással a’ keserültségig ellenséges viszonyba. A’ gyanusitgatásoknak , rágalmaknak ’s ezekkel a’ pasquil-literaturának minden kigondolható kerekei forgásba tétettek. — Miskolcz városának ezen önbi­­rája feletti versenygése a’ megye jövendőjére nézve magában csekély jelentőséggel birt ugyan, és sokak által darab ideig egykedvüleg nézetett, de fontossá­ga időről időre nőtt a’ szerint, a’ mint azzal külön­böző politicai czélzatok és személyes érdekek köttet­tek egybe, így az egyik párt teli torokkal kiáltá el­lenfelére, hogy Palóczyt döntni törekszik *), a’ másik ellenben meg volt győződve, hogy ellenfelé­nek győzedelmével Szemerénknek ’s néhány jelesb egyedeinknek jövőjét vész fenyegeti, ’s a’ ne- s potismus szörnyei előállanak. Mellyik fél tettei ad­­­­tak e’ vádakra alaposabb okokat? Itt vitatni most nem czélom. Elég, hogy bár azokat nyiltan egyik sem illeszté magára, mégis mi ezt kölcsönösen hit­tük egymásról, ’s igy a’ középponti szolgabiróság­ra föllépett két egyedben politicai hitünk, ’s ked­­velteink zászlóját tekintettük. Innen volt az, hogy bár szó sem volt alispánaink változásáról, a’ ne­messég mégis — kivált épen Szemere Bertalan járá­sából — igen nagy számmal sereglett egybe a’ ki­tűzött határnapra; innen a’ nevetséges jelenet, hogy *) És volna ember Borsodban, ki Palóczynak felejthetlen érdemeit felejtni tudná ? — S­z­e­r­k. — az alispánokat ’s főszolgabirákat nem is említve — egyedül a’ ’Sebe és „Soltész Nagy Já­nos“ neveket harsogtatá a’ nagy közönség. Az el­ső azonban olly túlnyomósággal ’s kivált a’ megyei tágas teremben olly egyetemileg hangzott, hogy azt, midőn a’ sor rá került, főkormányzónk igazság­­szeretete szavazat nélkül is az igen nagy többség akaratának volt kénytelen nyilatkoztatni. — ’S igy a’ megyei értelmesség, mellynek e’ párt csaknem egészen birtokában volt, az ámitgatás és lélekvásár­­lás hatalmán felülemelkedve ragadván meg a’ győ­­zedelmet, alkalmat nyert a’ megye jövendője fölött biztos és szabad kézzel rendelkezni, ’s a’rá kiál­tott vádakat tettlegesen megczáfolni. — Első al­ispán lön e’ szerint a’ nép egyetemes akaratával Szathmári Király József; másod: Palóczy Lászó; főjegyzőkké neveztettek: Okolicsányi János és Rácz János; aljegyzőkké: Okolicsányi Emánuel és T­örök Sándor; tiszteletbeliekké: Szűcs Miklós, Bene József, Zsarnai György és Telegdi Pál; hadi pénztárnokká: Losonczy Károly; házi pénztárnokká: Dominkovics Lajos; aladósze­­dők: Szalay Mihály és Visolyi Dániel; tiszti fő­­ügyészszé választatott: Bakó János; a­lü gyá­sz ékké: 1. Bay Bertalan, 2. Bárány Farkas, 3.Herke Miklós;tiszteletbeliekké neveztettek: Rácsok István, Vadnay Barna, Bakos Antal, Szűcs Samu, Kassay Pál, Farkas Miklós, Miskolczy Ábra­hám; fősz.biróvá választatott, a’miskolczi já­rásban: Gencsi László; albirákká: Bárány Ber­talan, Vadnay Miksa, Visolyi Károly; az egri járásban: fősz.biróvá: Szemere Bertalan; al­birákká: Paulikovics László, Szepessy Ferencz, Kandó Ferencz. A’ szentpéteri járásban: fő­sz.biróvá: Ragályi Károly; albirákká: Fodor Fer., Szentimrey László, Holló Ignácz. A’szend­­rei járásban fősz.biróvá: Gombos Miksa ; a­l­­birákká: Osváth Mihály, Okolicsányi Lajos, Lo­sonczy András; középponti sz.bíróvá: ’Sebe József; r. esküttek, a’miskolczi járásban: Vad­nay Bertalan, Molnár Zsigmond, Pásztor József, Dobozy Dániel; tsztel­ek: Vadnay Pál, Fróna Dániel, Eötvös Lajos, Dálnoki Nagy László, Nagy István; az egri járásban, r. esküttek: Fekete Mi­hály , Marton Károly, Szabó György; tiszt. Szath­­máry Gábor, Barczikay János; szentpéteri járás­ban, r. esküttek: Farkas János, Vas István, Elek László; tiszt. Csomós Berta, Szrogh Imre; szen­­drei járásban, r. esküttek: Varnay Ferencz, Sza­lay Pál, Szép Sámuel; tiszt: Vattay Berta , Czekó Boldizsár; számvevő: Kiss László; várnagy: Orássy József; magtár­i biztosok: Bozsik Ist­ván, Schlecktig István, Szűcs István, Boldogh Pé­ter.— Folyama tisztválasztásunknak, minden előleges izgatás ’s ennek következtében gerjedt ingerültség mellett is, az összeütköző erők igen nagy aránytalan­sága miatt csendes volt. Szavazat csupán a’ szent­péteri járásbeli fősz.biró ’s egyik tiszt, alügyész vá­lasztásánál történt; hol a’ választó elemek kissé ve­gyülvén, a’ többség kétesnek látszott. A’ titkos sza­vazatot egyedül az egri járásbeliek vitték keresztül; a’ többi járásoknál a’ tolakodás miatt kivihetlenné vált. De mind e’ mellett is — mint emlitém — csen­desebb ’s békésebb tisztválasztásra alig emléke­zünk. — Pest megye évnegyedes közgyűlése június 7-kén vette kezdetét. — Az első napot a’ kalocsai érseki uradalom, és Szentistván helysége lakosai közt fenforgó bizonyos úrbéri kérdés, öt uj szolga­­birói hivatal rendszeritése, régi pénztárnoki buká­soknak helyrepótlása iránti intézkedés, ’s a’ ke­reskedési szabadságnak a’ szentendrei kereskedő­­czéh(n) egyedárulkodási szelleme elleni védelem húzták ki. — Második napon : tudósítás tétetvén az iránt, hogy a’ hg-primás azon birói­ intésre, melly által a’ törvényen újabb körlevele által elkövetett sértésnek helyrehozására az 1647: 14. t. sz. értel­mében meginteték, a’ törvényes idő alatt semmit sem felelt: a’ megye rendei ugyanazon törvény­­czikk nyomán elhatározák, hogy a’ vegyesházasság­­tali áldásmegtagadásnak minden egyes eseteiben a’ megtagadó lelkészszel egyetemben a’ hg-primás is­ perbe fogassák. Tuti frutti. Polémia. No­s c­e te ip sum­. Az­ur, a’ két­szer névtelen „Világ“-nak meglehet actionariusa, meglehet vezére, meglehet mindene, csak (’s ezt be­csült íjelül kívánjuk mondani) nem reális szerkesztő­je , mindenféle bokros foglalatosságai közt még arra is reá ér, hogy Knigge társalgási szabályait ta­nulgassa. Minő sikerrel, legalább a’ journalistica mezején, arra megfelelnek az irás szavai: „ex fructibus cognoscetis eum,“ „termékei­ből megismeritek őt.“ — De az a’ különös, hogy Knigge-nek eme’ — ha istennek tetszik — nagy reményű tavitványa, szokott gúnyos modorá­ban szemünkre veti, hogy nem valánk iránta polé­miánkban eléggé simák, eléggé á la­gnigge sa­­lom­aiak. — Nem ám, uram ! ezt már magunk is ki­jelentettük, midőn azt mondok, hogy olvasóink e’ 410

Next