Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-06-09 / 150. szám
polémia szokatlan hangján alkalmasint megtitkoz rendnek. — De meg kell vallani, némelly emberek snek követelései csakugyan csudalatosak. Vannak, kik azt a’ furcsa igényt afgectálják, hogy mivel mi a’ humanitás mellett szoktuk emelni gyönge szózatunkat, tehát nekünk mindenféle inhumanitást bárányszelidséggel eltűrnünk kötelesség. Vannak ismét mások kiknek — kevés kivétellel — minden szavak, mit felölünk ’s véleményünkről írnak, nem egyéb mint elménczkedésekkel fűszerezett gúny, kiknek logicájuk olly hibás, vagy olly szerencsétlen, hogy tollak alatt talán legártatlanabbul gondolt eszméjök is sértéssé alakszik, ’s olly viszonyoknak, mellyeknek a’ profanatiótól menteknek kellene lenni, gúnyhalmaz közti fölemlegetése is gúnyalakot ölt; kik nem is tudnak máskép mint bizonyos lóhátréli hangon szólani hozzánk; és ezeknek eszökbe jut, tőlünk illy hang ellenében salon-ton-t és isten tudja még mit követelni, ’s Kniggét és értelmi egyedáruságot emlegetni, midőn mi csak egy kis adagot kóstoltattunk velők az ő tulajdon szavaikból!! — Valóban furcsa szerény kis praetensiócska! Önök a’ P. Hírlap ellenében bizonyos censori felsőbbséget szeretnének affectálni; mi hónapokon át hallgatunk reá, ’s heverni hagyjuk levélszekrényünkben a’ czáfolatok halmazát,mik a’ Világ ellen hozzánk özönlenek; önök port szemetet szórnak udvarias kacsácskáikkal felénk; ’s még neheztelnek, ha mi viszonzásul rózsavízzel nem fecskendezünk! — Nem, nem! cselekvésben örökké távol maradand tőlünk a’ boszuállás indulata; ’s örömmel követendjük üdvözitőnk isteni szabályát, hogy a’ ki minket kővel hajít, mi azt kenyérrel; de a’ journalistica tövises ösvényén, a’ polémia véleményharczában azok iránt,-a Vunk méltányosaknak nem tapasztalunk, KKVCt ...... J , , ,, ... ,..., meglehet, jövendőben még inkano ».CVS.SU-JU-. SZ is- ismeretes magyar közmondást: ,,a’ ki minket kővel, mi azt mennykővel,“ ’s akkor „tu t’ as voulu,“ „tenmagad ak a rád“ — fogjuk mondani. —Azért a’ mint tetszik. Hogy a’ daróczos modor, hacsak daróczosan ki nem hivatónk, hírlapunknak nem szokott stylje, olvasóinkra bátran hivatkozunk. — Még egyet. Mi valahol tíz esztendős journalisticai tapasztalást említünk. A—bár ezt fölmelegíti , ’s a’ tízhez két hosszú gondolatjel közé egy kérdőjelt tesz. — Journalisticával, a’ mint tudva van, 1812-ben kezdénk foglalkodni. Ennek most immár tíz esztendeje. És mi a’ munkás élet fáradalmi közt örömest felejtenek, hogy a’ tíz év folytában életünkbe három nehéz év egy keserves szűnjél gyanánt nyúlt vala be. —Akár eléggé discretus, nem hagyni felejtenünk. Eldelje, ha tetszik, a’ sebfelszaggatás gyönyörét.— Mi elismerjük, igazsága van; tévedtünk számvetésünkben. A’ tíz évből három nehéz évet le kell vonni. — Napfényre! napfényre, ki a’bokorból ! E lapok 148-ik számában tett azon felszólításra, hogy a’ névtelen becstelenitő, ki a’ Világban caracteremet megvesztegethetési insinuatióval meré szennyezni, magát nevezze meg, és szavának ura legyen, különben magát gyávasággal bélyegzendi, ’s jogot ad hinni, hogy őt az érdemlett megjellemzés ellen csak a’ névtelenség paizsa képes védeni, — ’s hogy ha ez magát meg nem nevezné, úgy nevezze meg magát az anonym szerkesztett „Világ“ valóságos szerkesztője, ki azon becstelenitést lapjaiba fölvette, ’s pótolja saját férfiasságával a’ névtelen becstelenítő gyávaságát, — ezen felszólításra a’ „Világ“ 45-ik számában Jablanczy ur föllép, és elismeri ugyan, hogy a’ P. Hírlap szerkesztőjének igaza van, midőn azt mondja, hogy Jablanczy ur gr. D. Aurél halála óta a’ „Világ“ czimű újság szerkesztésében részt nem részen (a’ miből természetesen következik, hogy a’ kérdéses czikk fölvétele sem történhetett az ő tudtával akaratával), de mig a’ lap sarkán szerkesztői minéműségben az ő neve olvasható, addig a’ „Világ“-ért ő felelős; ’s azért a’ kérdéses czikknek is ime szavaiért ’,„megeshetnék, hogy majd azt gondolja a’ művész, mig egy Ost kelle adnom a’ bankjegy 10-éhez, ’s a’ feuille tonista legalább hallgatandott; sőt illyes gyanúval élhetnének még a’ nem-művészek is“ a’ felelőséget is olly értelemben elvállalja, hogy ezen szavak drammailag(!) helyesek; de valljon a’ mit művész és nem-művész gyaníthatna, historice áll e vagy nem áll, azaz: váljon ,— megvesztegethető e, vagy nem ? az a’ Világban említve nem lévén, ahoz nyilatkozatának semmi köze, ’s neki ex jure annato bonae existimationis hinnie kötelesség, hogy nem. ’S illy értelemben a’ kérdéses szavak súlyát, mind törvény mind becsület útján viselni kész. — Egyszersmind kijelenti Jablanczy úr, hogy a’ Világ házi jogairól ezennel lemond, ’s a’ lap valóságos tulajdonosát Borsos Márton urat megkéri , hogy nevét e’ lapról törölje le. — így Jablanczy úr. — Én úgy vélekedem, hogy a’ drammai(a) törvényekre hivatkozás nem kielégítő magyarázat; mert az ember becsületében méltatlanul sem drammatice sem grammatice sem historice nem szabad „pszmálkodni;“ ’s ha például (nehogy valaki magára vehesse szavainkat) egy vagy más literatorról az mondatnék: önnek ez ’s ez szavai után talán megeshetnék, hogy illyes gyanúval élhetnénk, hogy ön köpönyegforgató charactertelen ember lehetne ’stb. ki nem látja, miképen illy grammaticus apró fogáskák a’ sértést nem-sértéssé nem tehetnék, ’s nyomorult kifogás volna azt mondani, hisz én az urat nem mondom rosz embernek, hanem csak azt mondom, hogy megeshetnék, hogy illy gyanúval élhetnénk, hogy lehetne. — így tehát az adott drammai(!) magyarázatot kielégítőnek én sem vehetem, minek következésében becsületbeli kötelességemnek véltem a talán ezy urat nyilatkozatra felszólítani. Adott nyilatkozata szorul szóra itt következik : Nyilatkozat. A’ Világ 45-ik számában kijelentettem, hogy ámbár annak 12-ik számától egész a’ 45-ik számig a’ „Világ“-ba semmit sem írtam, ’s annak szerkesztésében is részt nem vettem, mindazáltal nevem ekkorig, mint szerkesztőé állván a’ lapon, a’felelőséget azon czikkre nézve is, mellyel a’ 44-ik számban Frankenburg ur, a’fővárosi újdonságok írója, megtámadtatott, mind törvény, mind becsület útján viselni kész vagyok, kijelentvén egyszersmind ugyanott, hogy én a’ kérdéses szavakat olly értelemben, melly a’Frankenburg úr jellemét sérthetné, nem veszem, ’s őt a’megvesztegethetés vádjával nem illetem. Frankenburg úr által felszólittatva, mint ember embernek, polgártárs polgártársnak az igazság adójául itt a’ „Pesti Hirlap“-ban is kinyilatkoztatom, hogy én a’ „Világ“-ba annak 12-ik számától a’ 45. számig semmit, ’s igy a’ kérdéses czikket sem írtam, sem annak szerkesztésébe, következőleg e’ czikknek beiktatásába be nem folytam, sem azt, midőn nevem becsüléséből, melly soha nem lehet anonym, érette felelőséget vállaltam,— olly értelemben, melly Frankenburg ur jellemét sértené, vagy őt megvesztegethetés vádjával illethetné, nem vettem, sem vétetni nem akarom.— Költ Pesten,jul. 6-kán, 1842. —Jablanczy. És most legyen szabad kérdeznem —. ---------— Frankenburg Adolf, Bocsásson meg Franken bu rg úr, hogy kérdését félbeszakítva magam tegyek némi észrevételt, előre kell bocsátanom, hogy olly esetekről, midőn dalértesitések következésében egy bizonyos tény a’ hirlapokban hamisan adatik elő, szólani nem kívánok, minthogyilly esetben legtöbbnyire (ámbár kivétel itt is lehet) egy pusztaczáfolat a’ dolgot egészen kiegyenlíti; hanem csak azon esetet illetik jegyzeteim, midőn egy valakinek jelleme a’ hirlapokban névtelenül becsületsértő abstract gyanúsítással illettetik. Illyesmiért a’ szerkesztőség felelősége azon alapszik, hogy a’ becstelenitő véleményt ő vette föl, ő iktatta hírlapba, és igy ha szerzőjét meg nem nevezi, ollyba vehető, mintha maga irta volna, a’minthogy gyakran talán irta is. A’ mi már a’ jelen esetet illeti: Jablanczy úr azt mondja ugyan, hogy a’ felelőséget elvállalja, de egyszersmind kinyilatkoztatja, hogy a’ „Világ“ szerkesztésébe be nem folyt, következőleg a’ kérdéses czikk is tudta, kire, akaratja nélkül iktattaték a’ Világba. — Jablanczy úrtól illy vallomás mellett a’ felelőség elvállalása — mondhatnék — bizonyos generositás színét viseli, mellynek joga volt férfiak között arra számítani, hogy maga a’ névtelen becstelenitő, vagy a’ névtelen becstelenitést lapjaiba elfogadó reális szerkesztő szégyenelni fogna illy generositás köpönyege mögé rejtezni. — E’ számítás, úgy látszik, itt roszul volt volna alkalmazva; mert az illetők igen szeretik a’ rejteket. — Menynyire eléglendi a’ fővárosi újdonságok írója Jablanczy úr nyilatkozatát, mennyire nem ? sem én reám sem a’ közönségre nem tartozhatik; nekem legalább szerkesztőségi viszonyomnál fogva kötelességem Jablanczy ur részéről, ki a’kérdéses czikknek sem szerzésébe sem szerkesztésébe befolyással nem volt, azon nyilatkozással megelégedni, hogy Frankenburg ur jellemét megvesztegethetési váddal nem illeti. — Azonban, ha ő a’ kérdéses czikket minden illy magyarázat nélkül pusztán szárazon , nem csak drammatice, hanem historice magáévá tette volna is, igen szembetűnő, hogy csak a’ becstelenitést kettőzted vala, mint az cselekszik, ki másnak sértő szavát ismétli; de a’ felelőséget az illető reális szerkesztővül el nem háríthatja, miután nyilván kimondja, hogy ő a’ szerkesztésben részt nem ven. — A’ dolog illy helyzetében, azt hiszem, teljesen jogszerűen cselekszem, midőn azt mondom: névtelen czikkírók nevének fölfedezésére hirlapszerkesztőt faggatni joga senkinek sincs; de azt megkívánni, hogy legalább annak neve álljon nyíltan fedezetlenül a’ közönség előtt, ki valamelly becstelenitést hírlapba elfogad, hirlapba tesz, — ezt megkívánni joga mindenkinek van. — A’ „Világ“ a’ nyilvánosság egyik orgánuma akar lenni, ’s bizonyos pártnak, bizonyos színnek orgánuma; nyilvánosságot a’ sötétség rejtekéből, festettbáb neveknek homlok-térbe állítása mellett, titkon kezelni, sem jogszerű, sem férfias. — Én hát köteles illendőséggel kérem azt, ki a’ kérdéses becstelenitő czikket a’ „Világ“ hasábjaiba elfogadta, érezze a’ hirlap-szerkesztői anonymitás lehetetlenségének ösztönét, ’s lépjen föl, mint férfihoz illik, nyíltan szabadon; különben, én ki a’ „Világ“-nak titkos műhelybéli aggatózásait már rég békén tűröm, kénytelen leszek, magam és szerkesztőtársaim nevében ez anonymitás ügyében határozottan nyilatkozni. — Kossuth. Szlav-propagandismus. Hirlapszerkesztők, fájdalom ! nem érnek reá sokat olvasni. Mi sem olvasók, hanem csak hírből hallók, hogy az ismeretes Csaplovics János úr két értekezést adott ki németül — úgy tetszik , de bizonyosan nem tudjuk — a’ zágrábi Lunában a’ magyarok, magyar nyelv ’s e’ nyelvnek magyarhonbani terjesztése ellen. Ezen értekezéskék slovák nyelvre (mikint a’ czimen írva van) lefordittattak, Prágában kinyomattak , ’s röpiratkép Magyarországban 4 pengő kron árultatnak. Minden kivétel nélkül a’ sajtó szabadság jótékony elvének hódolván, mind ez ellen legkisebb kifogásunk sincs; föltéve, hogy szabad tér engedtetik , a’ magyar korona birtokaiban nyilatkozó magyarságellenes mozgalmak ellenében, a’ magyar nemzeti elemnek is; mit, kivált az illyr machinatiók ellenében, annyival inkább óhajtanánk, mivel ennek hiánya illyr urakat olly elbizakodottaká teszi, hogy a’ nyilvánosabban történt dolgokat is tagadni mernék; pedig bizony történnek dolgok, melynek oda mutatnak, hogy az illyristák közel vannak ollyforma állapothoz, minőben az orangisták voltak, midőn ellenük Hunié föllépett; csakhogy mi tökéletesen meg vagyunk győződve, miképen a’ hazánk délkeleti szélén összepontosult, de a’ rokonszenv erein honunk felföldére is elszivárgó szláv-illyr — vagy minek is nevezzük? — machinatiók veszélyesek lenni azon pillanatban megszűnnek, mellyben a’ nemzet által himeretlen meztelenségükben megismertethetnek. Mondok tehát,hogy Csaplovics ur magyarság ellenes értekezései slovák fordításának kinyomtatásával ’s árulásával általában véve nem gondolunk; de nem lehetett meg nem ütköznünk egy jeleneten, melly ezen ellenséges irányú röpirat terjesztése körében történt. — Ugyanis pünkösd másod napján van az ágost. hitvallásnak egyházában szláv nyelven tartatván istentisztelet, az egyházfi ’s az ajtóperselyek mellé felállított egyedek, a’ helybeli tótajkú lelkész ur rendeletéből, ezen nemzetiségellenes irányú sláv röpiratot nyilvánosan a’ templomban árulak, ’s nem némán árulák, hanem mint szegény házaló zsidó szokta értéktelen portékácskáit, magasztalásokkal, dicsérgetésekkel, unszolásokkal a’ nem vásárra, hanem imádkozásra egybesereglett híveknek — mondhatni — nyakukra tolált. — Erre, nehogy indulat ’s ingerült boszankodás látszassák belőlünk szólani, csak szárazon annyit jegyzőnk meg, hogy ez, nézetünk szerint, úgy polgári, mint vallásos tekintetben megbocsáthatlan visszaélés volt. Polgári tekintetben azért, mert azon lelkész ur, lehet — ha tetszik — a’ slavismusnak magyarhonbani apostola, de azt csakugyan nem lehet elszivelni, hogy lelkészi helyzetét, magát a’ vallást ’s az isteni tiszteletet szláv buzgalmának eszközeiül használja, 's a’ magyar törvény uralma alatt álló templomot nemzetellenes fegyverműhelylyé alacsonyítsa. Vallásos tekintetben pedig azért, mivel a’ vallást magas rendeltetéséből lealacsonyítani az ájtatosság óráit, vásárpiaczá alakítani, valóságos profanatio. — Emlékeztetjük azon lelkész urat, hogy az istennek háza nem zágrábi ebédterem, ’s hogy Máté evangéliuma, XXI. részének 12. ’s 13. versében írva vagyon : „És bémene Jézus az isten templomába, és kiűzé mind azokat, a’ kik árulnak és vásárolnak vala a’ templomban ; és mondá nektek, meg vagyon írva: az én házam imádkozás házának mondatik, ti pedig azt latroknak barlangjokká tettétek.“ ’stb. megnyugtatásul. Azon levélírója, mellyen a’ Pesti Hírlap 10-ik számában közlött „Vízadó“ czimű czikk épül, kijelenti, hogy közleménye báró Laffert Antal urat nem érdekelheti. KÜLFÖLDI NAPLÓ. Londonban sokat beszélnek bizonyos Warner századosnak egy igen borzasztó találmányáról - mellynek czélja a’ csatákat hamar bevégezni, tudniillik úgy, hogy akármilly számmal legyen az ellenség , a’ találmány-szörnynek ellene alkalmazása által porrá lehet azt zúzatni tömegestől. Az illy találmány csakugyan megérdemlené, hogy minél tökéletesebb, annál szorosabb őrizet alatt tartassák az, a’ ki föltalálta, nehogy ördögi művét a’ világnak általadja. A’ hadviselés nyomora elég súlyosan nehezedik az emberiségre, elég öldöklő szerek vannak, mellyekkel a’ bőszült emberek egymást rakásra gyilkolni dicsőségnek tartják! Roebucknak megengedtetett az általa rég bejelentett bilit—miszerint a’ választási vizsgálatoknál előforduló tanúk, ha magok részesek voltak is, a’ visszaélésekre szabott törvényes büntetés ellen biztosíttassanak—a’ ház elibe terjeszteni. Sokan kételkednek, hogy azt a’ felsőház el fogná fogadni. 02 411