Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)
1842-07-03 / 157. szám
is közöltetni kéretik. — Jövő év negyedes közgyűlésünk September 19-én veendi kezdetét, mikor az országgyűlési előkészületek iránt is részletesebb rendelkezés fog létezni. Most az alig múlt közgyűlés szolgál magánykörű beszédek tárgyául. És nem ok nélkül. Érdeket adott ennek a’ kötelesség-teljesítés tudatán kivűl azon örvendetes tapasztalás is, hogy szeretett főispánunkat körünkben látva, kedves valóvá szemlélők általa erősülni mind azon reményeket , mellyeket a’ szívből özönlő birodalom a’ megye szebb jövendője felől ébresztett. Őszinte örömmel vártuk őt körünkbe — ’s a’ teljesülés vidám hitével bocsátók magunktól; méltányos figyelme, melylyet a’közohajtás nyilvánulása iránt mutatott,’s ama’ ritka béketűrés és szelídség, melly elnöki székének jellemző vonása gyanánt tekinthető, valamint egyeseket, úgy — mondhatni — az összes megyei egyetemet is tiszteletre ’s hálás elismerésre kötelezvén! — T. Vasból. Szombathely, junius 15. Utolsó alkalommal e’ lapokban a’ népnevelés és magyar nyelv terjesztése ügyének eltemettetési történetét közölvén, levert lelkületemben azon bús jóslattal fejeztem be közlésemet, hogy ezen szívemelő tárgyak megyénkben egyhamar föléledni nem fognak. A’ legbensőbb örömmel sietek önt tudósítani, hogy tegnapelőtti gyűlésünk ezen jóslatot már is czáfolni kezdi. A’ kettős tárgy, mellyért nemeskeink öt év elforgása alatt olly dicső tusát küzdöttek, mellynek végső maradványit múlt májusi gyűlésünk alatt olly vérző szívvel tettük sírjába, tanácskozási teremünkbe visszahozatott. Éledez az ismét közöttünk, ’s a’ magasztos czél után sovárgó kebleknek egy parányi reménysugár üdvét nyújtja. Egy barátom szava volt, melly „az ideig elhunytnak látszó tárgyat ez alkalommal szőnyegre hozá, ’s annak’életbe hozására czélzó igénytelen kérésével föllépett.“ Miután kifejté, hogy a’ nemzeti nyelv azon termékeny föld, mellyben egyedül verhet a’ nemzetiség szilárd jelleme tartós gyökeret, hogy ez azon édes kapcsolat, melly, bármi szétágazó érdeket testvérileg átkarolva , egygyé forraszt, hogy nevelés a’ tökélyesedésnek első lépcsője, melly rendeltetésünk felé vezet, hogy az egyenlőtlenségnek nincsen nyomasztóbb neme , mint az , melly a’ kiképzés hiányából ered , hogy a’ köztársaság , midőn polgárától a’ nevelés isteni malasztját megtagadja, rendeltetését felejtve, az emberi méltóságot földre tapossa, — ezen kettős szent tárgy fölélesztésére ’s ápolására azon utat ajánlá , mellyet még meg nem kisértettünk, ’s melylyet mégis egészen kisértetlenül hagynunk nem lehet, 's ez a’ felszólitás melletti önkénytes adakozás. Felszólittatni kívánja tehát a’ megyei nemességet e’ jelen közgyűlésből, hogy, tekintve az ügy parancsoló sürgetőségét, önkénytesen adakozzanak ahoz, a’ mit a’ tennivalók elsőbbikének már évek előtt elismerének. Ámbár tovább a’ szóló maga sem kecsegteti a’ RRet dús eredményekkel, mert a’ lelkesülés pillanata elmúlt, ’s a’ mit a’ felbuzdulás pillanatnyi hatalma varázs erővel teremt, a’ hideg fontolgatás azt csak némi ’s gyakran keserű küzdés által idézi elő, de bármi parányi legyen is az ügy kezdete , annak naponkint l erősbülését csak úgy várhatjuk, ha munkásságunkat a’ szilárd kitürni tudás élénkítendi. Az indítvány szives fogadtatása visszavarázslá emlékünke a’ lelkesedésnek azon pillanatait, mellyek e’ tárgyat körünkbe teremték, ’s az elhalt reménynek egy kis sugára keletkezett. Fölkelt tüstint egy más táblabiró, ’s a’jelen idők mostohaságát fejtegetve, a’ RR. figyelmét egy sokkal sürgetőbb szükségü tárgyra kiváná vonni. Ez a’ bécs-triesti vaspálya. „A* stayer Rt. — úgy mond — hónukban az átvezetendő vasút számára a’ szükséges földet megajánlák, ajánljuk meg mi is ezen földnek, ha honunkon fog átvezettetni, ki sajátitását, ’s ha az útvonalnak sokkal kedvezőbb fekvésű folyamát tekintjük, nem kételkedhetünk, hogy a’ kormány kérésünkre hajoland.“ Ezután egy más valaki szólalt föl, ő ezen indítványnak egyikéhez sem szólt, de figyelmessé kiváná tenni a’ Bket, hogy a’ P. Hírlapban mennyire elferdítve adatnak a’megyei végzések, mikép ez múlt májusi gyűlésünkről kelt közlésben is történt. Ezután a’ levelező személyét támadván meg, szemére veté, hogy olly végzéseket közöl a’ hírlapokban, mellyekkel a megye díszét compromittálni akarja, hogy közlései valótlanok, hogy általuk egyiket nevetségessé akarja tenni, mig másokat kiemel, hogy eszét akarja fitogtatni mások rovására. Kérdezi továbbá: ha hiszi e, hogy hasznot tesz, ha szüntelen keserű dolgokat emleget a’ nemzetnek, ’s miután a’ szóló kifejté, hogy épen az ellenkezőt cselekszi, azt állítja felőle, hogy bérleti zsoldosa azoknak, kik a’nemzet gyilkolását tervezik. Tanácsolja tehát neki, hogy tegye le szerencsétlen tollát, mellyel semmi jót nem eszközöl, ’s fordítsa idejét más hasznosabbra, mert a’ hegyes toll—úgy mond—kezében éles ásóvá lesz, mellyel a’ nemzet boldogságát eltemetni segíti. Kérdezi tovább: miért nem nevezi meg magát ? hogy tudná kiki, hol teng, hiszen Szel mát e' megyében senki sem ismer. Végtére, miután érintette volna, hogy ő ezeket csak általános óvásképen terjeszté elő, a' köz-lőt megátkozza. Gr. Sz. J. válaszolt tüstint a’ megtámadott sajtó érdekében. Midőn — igy szóla — a’ sajtónak egy kissé szabadabb mozgása örömet éleszt bennünk, gondoljuk meg, hogy annak ezer akadályokkal kell küzdeni, ha még mi is nehézségeket gördítenénk elébe, ennyit tenne, mint mutatkozó első gyümölcseit önkezünk által semmisíteni meg.“ Érinté továbbá a’ sajtónak azon szent tulajdonát, hogyha sebet csinál is, maga legbiztosabban megorvosolja. Azért, ha ki sérelmét látja általa, használja szintazon utat, igazolja magát, ’s legillőbb elégtételt eszközölhet magának. Nézése szerint tehát e’ tárgy épen nem ide való, ’s azért taglalásába e’ helyen nem is lehet bocsátkozni, annyit azonban mégis megjegyez,hogy vagyonosak harczát a’ vagyontalanabbak ellen ő szinte botrányos jelenetnek tekinti, a’ kérdéses esetben pedig, mellynek közlését az előtte szóló kétségkivül nehezteli, a’megtámadó fél világosan a’ gazdag volt: ha tehát a’ megtámadott fél, védelmére , a’ használható eszközökhöz nyúlt, ő épen nem csudálja Érinté még, hogy nem a’ legdíszesb harcz, mellyben az anyagi segélyezések kérdése gazdagok által ostromoltatik. — Még egy érdemes szónok nyilatkozván röviden, hogy ezen vád egészen természete ellen hozatott megyei tanácskozásba , a’ kérdés minden további hozzászólás nélkül megszűnt. Némelly más indítványok szőnyegre kerülte után a’ népnevelés ügyére térvén vissza a’ BR. valóban a’ lelkesedés múlt bájos képének emlékét varázsló ez óra emlékünkbe, ’s e’ tárgy — úgy látszik — rövid álmából kétszeres életvidorságra ébrede; az említett indítvány érdemlett méltánylással fogadtatott. Egymást válták a’ nemes szólók, kik az öt év előtt rájok vetett mennyiséget megajánlák. A’ kirendelt állandó választmány oda utasittatott, hogy a’ teendők sorát a’ megyére jelentse be; a’ sz.biráknak pedig kötelességül tétetett, hogy minden megyei lakosokat ezen szent czélra leendő adakozásra szólítsanak föl. Ha lesz sikere ezen intézkedéseknek, remélem, enged a’ t. szerkesztőség egy kis helyecskét lapjaiban azon nemesek neveinek, kik e’ szegény hazát első szükségeinek fedezésében ápoló kezekkel karolják *). — A’ vasútra nézve megjegyeztetett, hogy adósság nélkül meg nem készülhetvén, ha annak egy részecskéje országunkon vezettetnék keresztül, a’ statusadósságokban mindjárt osztályrészt akarnának adni, mást pedig mi csakugyan soha sem fogunk elfogadhatni , mint a’ melly országgyűlési után a’ nemzet önkényes hozzájárultával köttetik. Emlittetett továbbá, hogy a’ vasút szüksége kétségtelen ugyan, de Fiuméba Pestről mindenek előtt, ezt pedig a’ bécs-triesti, vagy mint némellyek kívánták, bécs-fiumei kizárná, vagy legalább végtelen időre hátra lökné. Egyesítsük tehát erőnket, a’provinciális érdekek félre tételével, erre annyival inkább, mivel ezt egészen magunk csináltathatjuk ollyanok által, kiket számadásra szoríthatunk. Ezen nézetek többséget nyervén, az indítvány megbukott. A’ viták közben többen óvást kívántak a’ jegyzőkönyvbe tétetni, minden, bármi néven kötendő statusadósság ellen, hogy azt nemzeti önállásunknál fogva soha el nem ismerhetjük ’s ismerendjük ránk nézve kötelezőnek; de ezen óvás, mint egészen fölösleges, elmellőztetett. — Szóba hozatván azután továbbá a’ tisztesb osztályúak szavazatjogára nézve, a’ múlt évi augustusi gyűlésben hozott végzésünk, a’ BR. úgy vélekedtek, midőn ezen jogot kifejezték, csak a’törvények rendeletének kívántak a’ kor szellemében eleget tenni. Ezen véleményük alapja azóta nem változván, következetlenség nélkül végzésüket vissza nem vonhatják; azért, hogy tétethetik nehézség ellene, nem következés, hogy fog is tétetni; egyébkint a’ BR. végzésük törvényességét védendik akkor is a’ kezeikben levő törvény engedte eszközökkel. — Ennyit a’ gyűlésről jelenleg, még néhány végzéseit jövő alkalommal érintendem. — Hrabovszky Zsigmond. Szepesiből. Lőcse, junius 16. A’ tisztújitási, választmányilag kidolgozott rendszabások a’ mai napon főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlésen , melly azoknak tárgyaltatása végett vala kihirdetve, csekély módosítással jóváhagyást nyertek Élénkebb vitatkozás kisérte a’ választmányi javaslat azon pontját, melly szerint azon esetre, ha a’ felkiáltásból a’ többség kivehető nem volna, szavazat útján döntetnék el még akkor is, ha mindjárt látszólag kisebb rész sürgetné is a voksolást. Ennek módosítása annyiból áll, hogy szavazat alá a’ kijelöltek úgy fognak bocsáttatni, ha azt a’ választóknak tetemes része kivánni fogná, mielőtt még a’ főispán által a’ többség kimondatnék. E’ rendszabásokban valami rendkívüli fel nem ötlött, ’s elősorolása helyett csak azt emelem ki, hogy külmegyei nemeseknek , ha mindjárt táblabirák volnának is, mihelyt e’ megyében birtokuk nincs, szavazat adatni nem fog; igy a’ szavazásból az özvegyek is ki vannak rekesztve. A’r. cath.’s görög e. papok’s káplánok, valamint a praemonstratensis szerzet, egyedenkint bírnak szavazattal, a’ többi szerzetnek pedig csak egy-egy szavazata van. A’ nemesek összeírásából némelly egyedek kihagyatván, ok támogatva az összeírásnak felolvasása javasoltatok, de időkimélés miatt elmellőztetett. Minthogy egyik nemes az utolsó subsidiumkivetésből ki volt hagyva, most az összeírásból is — jóllehet a’múltéba be volt foglalva — kimaradt, ’s Kézsmárk városa követéhez azon kérdés intéztetett: valljon a’ kérdéses egyed nemesi jogai gyakorlatában van e ? A’ nemesi gyakorlat kitudására ez bizonyosan nem legjobb eszköz, ’s használatával a’ nemesek számát évenkinti progressióban le lehetne apasztani. A’ gyakorlat kitudására a’ múlt fizetésekről a’ subsidionalis tabellák meg fognak tekintetni. A’ választmányilag előterjesztett rendszabályok felolvasása közben a’ szavazattal felruházottak közé az evang. lelkészek soroztatása is inditványoztatott, ’s ezen indítvány tévé a’ közgyűlést érdekessé. Kifejtetett az indítványozó ’s pártolói által, hogy Verbőczinek egyházigazgatói alatt a’ protestáns lelkészek úgy értethetnek, mint értetnek a’ róm. catholicusok, mivel a’ bécsi ’s linczi békekötések minden jogkülönbséget kiegyenlítettek, ’s az 1791: 26. czikk által is a’protestáns lelkészek minden egyházi ’s papi jogaikba, mikkel a’ békekötések idejében fel voltak ruházva, visszahelyeztettek, ’s ha az idő mostohasága miatt a’ törvény által nyújtott jogélvezetek részesültéből kiszorittattak, a’ szelidebb kor békeirányzata ’s a’ nyilvános engesztelő vélemény, melly az időszaki sajtó által érlelve nyilatkozik, megkívánja, hogy egy műveit honpolgári osztálytól fogok, miket nem összébb szorítani, hanem kiebb kell terjeszteni, ’s mik olly sarkalatos törvények ’s békekötésekben, mellyekben az országok nyugalma’s népbirodalom nyugszik vala, gyökereznek, meg ne tagadtassanak. Más oldalról ellenvetésül felhozatott, hogy Verbőczi, midőn hármaskönyvében az egyházigazgatókról szólott, protestáns papokat nem érthetett, mivel azok nem is léteztek; hogy a’ vármegye senkit nemességgel fel nem ruházhat, mivel a’nemesithetés fejedelmi jog; hogy a’ 26-ik törvényczikk a’ szavazatjogról említést nem tesz, ’s a’ 8-ik §-ból, melly szerint minden honpolgárok valláskülönbség nélkül hivatalra juthatnak, az evang. lelkészek ki lévén hagyva, a’ szavazatjogot sem tulajdoníthatják magoknak, kiváltképen hogy Szepesben annak gyakorlatában soha sem voltak; hogy a’ statutarius körlevél minden újítást megtilt, ’s a’ szavazatjogi kérdés az országgyűlés ekbe tartozik, ’s hogy magok a’ protestáns lelkészek az által, hogy e’ jog elnyerhetése végett a’ helytartó-tanácshoz folyamodtak, ’s mellyhez a’ főispán ur jelentését be fogja adni, elismerték, hogy megyei közgyűlés felőle nem intézkedhetik, mivel különben folyamodásukkal ezt nem kerülték volna. Ezen ellenvetések, mellyekhez még azon Békeházy-féle okoskodás is járult, hogy a’ békekötések csak Erdélyre’s azon vármegyékre, mellyek Bethlen Gábor, Rákóczy ’s Bocskay birtokában voltak, érthetők , történeti adatokkal megczáfoltattak, hogy azt ugyan mindenki tudja, mikép Verbőczi hármaskönyvét a’ reformatio előtt irta, de azért a’ hitnek útját sem ki nem mérte, sem a’ papságot a’ reformatiónak már akkorában érzett szükségétől el nem téritette, 's hogy épen maga azon papság, mellyről Verbőczi szólott, még Verbőczi korában fogadta be a’ reformatiót ’s terjesztette hívői közt, ’s minthogy a’ reformatiónak hódolt, és saját egyházi hitfeleivel áttért papság eleinte ugyanazon püspököknek, különösen pedig Szepesben a’ szepesi prépostnak igazgatása alatt állott, cathedraticumot fizetett, ’s az egyházi jövedelmek ’s tizednek háboritatlan birtokában maradt, mind azon jogokat is, mellyekkel az áttérés előtt bírt, későbben is, t. i. a’ reformatio befogadása után, még magának Verbőczinek életében megtartotta, ’s jogokban nem volt különbség, mivel az evang. lelkészek szintúgy, mint catholicus társaik, a’ szepesi prépost főpásztorsága alatt állottak. Az evang. vallás főpásztorai felől legelső említést tesz az 1608: 1 törvényczikk; akkor pedig a’ protestánsok jogai már egyenlő lábra állíttattak. Az egyházi jogoknak ezen egyenlőségét megmutatja az 1647: 12. czikk is, melly szerint ott, hol egyházi jövedelmek nincsenek , ’s a’ pap-kitartás csak személy ’s telek utáni adózásokból áll, illy fizetések az evang. ’s róm. cath. papok közt egyenlően elosztassanak; ugyanazon évi 19-ik törvényezikkben pedig Kassa város köteleeztetett a’ reformátusok ’s róm. catholicusok számára templom-kitartás felől azonképen gondoskodni , mint gondoskodott az evang. papról. A’ protestáns lelkészek 1674-ig nem csak minden egyházi jogok, hanem a’ papi tized birtokában is folyvást voltak, ’s miután valamint egyéb jogok gyakorlatából , úgy a’ szavazatjogból is csak a’ viszontagságos idők miatt vetköztettek ki, a’ vármegye őket visszahelyezheti, mint vissza helyeztettek más megyékben, a’ nélkül hogy reá felsőbb helyről ellenvetés követ *) Nem csak hogy szívesen helyt adandunk, sőt kötelességünknek ismerendjük megismertetni a’ hazával azon fiait, kik e’ szent igy előmozdításától addig is, mig e’ részben országgyülésileg fog intézkedés történni, adakozó jobbjaikat meg nem vonják. — Szerk. 468