Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)

1842-07-03 / 157. szám

is közöltetni kéretik. — Jövő év negyedes közgyűlé­sünk September 19-én veendi kezdetét, mikor az or­szággyűlési előkészületek iránt is részletesebb ren­delkezés fog létezni. Most az alig múlt közgyűlés szolgál magánykörű beszédek tárgyául. És nem ok nélkül. Érdeket adott ennek a’ kötelesség-teljesí­tés tudatán kivűl azon örvendetes tapasztalás is, hogy szeretett főispánunkat körünkben látva, ked­ves valóvá szemlélők általa erősülni mind azon re­ményeket , mellyeket a’ szívből özönlő­ birodalom a’ megye szebb jövendője felől ébresztett. Őszinte öröm­mel vártuk őt körünkbe — ’s a’ teljesülés vidám hi­tével bocsátók magunktól; méltányos figyelme, mely­­lyet a’közohajtás nyilvánulása iránt mutatott,’s ama’ ritka béketű­rés és szelídség, melly elnöki széké­nek jellemző vonása gyanánt tekinthető, valamint egyeseket, úgy — mondhatni — az összes megyei egyetemet is tiszteletre ’s hálás elismerésre köte­lezvén! — T. Vasból. Szombathely, junius 15. Utolsó alkalommal e’ lapokban a’ népnevelés és magyar nyelv terjesztése ügyének eltemettetési történetét kö­zölvén, levert lelkületemben azon bús jóslattal fe­jeztem be közlésemet, hogy ezen szívemelő tár­gyak megyénkben egyhamar föléledni nem fognak. A’ legbensőbb örömmel sietek önt tudósítani, hogy tegnapelőtti gyűlésünk ezen jóslatot már is czáfolni kezdi. A’ kettős tárgy, mellyért nemeskeink öt év elforgása alatt olly dicső tusát küzdöttek, melly­­nek végső maradványit múlt májusi gyűlésünk alatt olly vérző szívvel tettük sírjába, tanácskozási tere­­­münkbe visszahozatott. Éledez az ismét közöttünk, ’s a’ magasztos czél után sovárgó kebleknek egy pa­rányi reménysugár üdvét nyújtja. Egy barátom sza­va volt, melly „az ideig elhunytnak látszó tárgyat ez alkalommal szőnyegre hozá, ’s annak’életbe hozá­sára czélzó igénytelen kérésével föllépett.“ Miután kifejté, hogy a’ nemzeti nyelv azon termékeny föld, mellyben egyedül verhet a’ nemzetiség szilárd jelle­me tartós gyökeret, hogy ez azon édes kapcsolat, melly, bármi szétágazó érdeket testvérileg átkarol­va , egygyé forraszt, hogy nevelés a’ tökélyesedés­­nek első lépcsője, melly rendeltetésünk felé vezet, hogy az egyenlőtlenségnek nincsen nyomasztóbb ne­me , mint az , melly a’ kiképzés hiányából ered , hogy a’ köztársaság , midőn polgárától a’ nevelés isteni malasztját megtagadja, rendeltetését felejtve, az emberi méltóságot földre tapossa, — ezen kettős szent tárgy fölélesztésére ’s ápolására azon utat ajánlá , mellyet még meg nem kisértettünk, ’s mely­­lyet mégis egészen kisértetlenül hagynunk nem lehet, 's ez a’ felszólitás melletti önkénytes adakozás. Fel­­szólittatni kívánja tehát a’ megyei nemességet e’ je­len közgyűlésből, hogy, tekintve az ügy parancsoló sürgetőségét, önkénytesen adakozzanak ahoz, a’ mit a’ tennivalók elsőbbikének már évek előtt elisme­­rének. Ámbár tovább a’ szóló maga sem kecsegteti a’ RRet dús eredményekkel, mert a’ lelkesülés pil­lanata elmúlt, ’s a’ mit a’ felbuzdulás pillanatnyi ha­talma varázs erővel teremt, a’ hideg fontolgatás azt csak némi ’s gyakran keserű küzdés által idézi elő, de bármi parányi legyen is az ügy kezdete , annak naponkint l erősbülését csak úgy várhatjuk, ha mun­kásságunkat a’ szilárd kitürni­ tudás élénkítendi. Az indítvány szives fogadtatása visszavarázslá emlé­­künke a’ lelkesedésnek azon pillanatait, mellyek e’ tárgyat körünkbe teremték, ’s az elhalt reménynek egy kis sugára keletkezett. Fölkelt tüstint egy más táblabiró, ’s a’jelen idők mostohaságát fejtegetve, a’ RR. figyelmét egy sokkal sürgetőbb szü­kségü tárgyra kiváná vonni. Ez a’ bécs-triesti vaspálya. „A* stayer Rt. — úgy mond — hónukban az átvezetendő vasút számára a’ szükséges földet megajánlák, ajánljuk meg mi is ezen földnek, ha honunkon fog átvezettetni, ki sajátitását, ’s ha az útvonalnak sokkal kedvezőbb fekvésű folyam­át tekintjük, nem kételkedhetünk, hogy a’ kormány kérésünkre hajoland.“ Ezután egy más valaki szólalt föl, ő ezen indítványnak egyikéhez sem szólt, de figyelmessé kiváná tenni a’ Bket, hogy a’ P. Hírlapban mennyire elferdítve adatnak a’me­gyei végzések, mikép ez múlt májusi gyűlésünkről kelt közlésben is történt. Ezután a’ levelező szemé­lyét támadván meg, szemére veté, hogy olly végzé­seket közöl a’ hírlapokban, mellyekkel a­ megye dí­szét compromittálni akarja, hogy közlései valótla­nok, hogy általuk egyiket nevetségessé akarja tenni, mig másokat kiemel, hogy eszét akarja fitogtatni mások rovására. Kérdezi továbbá: ha hiszi e, hogy hasznot tesz, ha szüntelen keserű dolgokat emleget a’ nemzetnek, ’s miután a’ szóló kifejté, hogy épen az ellenkezőt cselekszi, azt állítja felőle, hogy bér­leti zsoldosa azoknak, kik a’nemzet gyilkolását ter­vezik. Tanácsolja tehát neki, hogy tegye le sze­rencsétlen tollát, mellyel semmi jót nem eszközöl, ’s fordítsa idejét más hasznosabbra, mert a’ hegyes toll—úgy mond—kezében éles ásóvá lesz, mellyel a’ nemzet boldogságát eltemetni segíti. Kérdezi tovább: miért nem nevezi meg magát ? hogy tudná kiki, hol teng, hiszen Szel mát e' megyében senki sem is­mer. Végtére, miután érintette volna, hogy ő eze­ket csak általános óvásképen terjeszté elő, a' köz-­­­lőt megátkozza. Gr. Sz. J. válaszolt tüstint a’ megtá­madott sajtó érdekében. Midőn — igy szóla — a’ sajtónak egy kissé szabadabb mozgása örömet éleszt bennünk, gondoljuk meg, hogy annak ezer akadá­lyokkal kell küzdeni, ha még mi is nehézségeket gördítenénk elébe, ennyit tenne, mint mutatkozó első gyümölcseit önkezünk által semmisíteni meg.“ Érinté továbbá a’ sajtónak azon szent tulajdonát, hogyha sebet csinál is, maga legbiztosabban megor­vosolja. Azért, ha ki sérelmét látja általa, használ­ja szintazon utat, igazolja magát, ’s legillőbb elég­tételt eszközölhet magának. Nézése szerint tehát e’ tárgy épen nem ide való, ’s azért taglalásába e’ he­lyen nem is lehet bocsátkozni, annyit azonban még­is megjegyez,hogy vagyonosak harczát a’ vagyonta­lanabbak ellen ő szinte botrányos jelenetnek tekinti, a’ kérdéses esetben pedig, mellynek közlését az előtte szóló kétségkivül nehezteli, a’megtámadó fél világosan a’ gazdag volt: ha tehát a’ megtámadott fél, védel­mére , a’ használható eszközökhöz nyúlt, ő épen nem csudálja Érinté még, hogy nem a’ legdíszesb harcz, mellyben az anyagi segélyezések kérdése gazdagok által ostrom­oltatik. — Még egy érdemes szónok nyi­latkozván röviden, hogy ezen vád egészen termé­szete ellen hozatott megyei tanácskozásba , a’ kér­dés minden további hozzászólás nélkül megszűnt. Né­­melly más indítványok szőnyegre kerülte után a’ nép­nevelés ügyére térvén vissza a’ BR. valóban a’ lelke­sedés múlt bájos képének emlékét varázsló ez óra em­lékünkbe, ’s e’ tárgy — úgy látszik — rövid álmából kétszeres életvidorságra ébrede; az említett indítvány érdemlett méltánylással fogadtatott. Egymást válták a’ nemes szólók, kik az öt év előtt rájok vetett mennyi­séget megajánlák. A’ kirendelt állandó választmány oda utasittatott, hogy a’ teendők sorát a’ megyére je­lentse be; a’ sz.biráknak pedig kötelességül tétetett, hogy minden megyei lakosokat ezen szent czélra leendő adakozásra szólítsanak föl. Ha lesz sikere ezen intézkedéseknek, remélem, enged a’ t. szer­kesztőség egy kis helyecskét lapjaiban azon neme­sek neveinek, kik e’ szegény hazát első szüksé­geinek fedezésében ápoló kezekkel karolják *). — A’ vasútra nézve megjegyeztetett, hogy adósság nél­kül meg nem készülhetvén, ha annak egy részecs­kéje országunkon vezettetnék keresztül, a’ status­adósságokban mindjárt osztályrészt akarnának adni, mást pedig mi csakugyan soha sem fogunk elfogad­hatni , mint a’ melly országgyűlési után a’ nemzet ön­kény­­es hozzájárultával köttetik. Emlittetett továbbá, hogy a’ vasút szüksége kétségtelen ugyan, de Fiumé­ba Pestről mindenek előtt, ezt pedig a’ bécs-triesti, vagy mint némellyek kívánták, bécs-fiumei kizárná, vagy legalább végtelen időre hátra lökné. Egyesítsük tehát erőnket, a’provinciális érdekek félre tételé­vel, erre annyival inkább, mivel ezt egészen magunk csináltathatjuk ollyanok által, kiket számadásra szo­ríthatunk. Ezen nézetek többséget nyervén, az indít­vány megbukott. A’ viták közben többen óvást kíván­tak a’ jegyzőkönyvbe tétetni, minden, bármi néven kötendő statusadósság ellen, hogy azt nemzeti önál­lásunknál fogva soha el nem ismerhetjük ’s isme­rendjük ránk nézve kötelezőnek; de ezen óvás, mint egészen fölösleges, elmellőztetett. — Szóba hozat­ván azután továbbá a’ tisztesb osztályúak szavazat­jogára nézve, a’ múlt évi augustusi gyűlésben hozott végzésünk, a’ BR. úgy vélekedtek, midőn ezen jogot kifejezték, csak a’törvények rendeletének kívántak a’ kor szellemében eleget tenni. Ezen véleményük alapja azóta nem változván, következetlenség nél­kül végzésüket vissza nem vonhatják; azért, hogy tétethetik nehézség ellene, nem következés, hogy fog is tétetni; egyébkint a’ BR. végzésük törvényességét védendik akkor is a’ kezeikben levő törvény­ enged­­te eszközökkel. — Ennyit a’ gyűlésről jelenleg, még néhány végzéseit jövő alkalommal érintendem. — Hrabovszky Zsigmond. Szepesiből.­­ Lőcse, junius 16. A’ tiszt­­újitási, választmányilag kidolgozott rendszabások a’ mai napon főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlé­sen , melly azoknak tárgyaltatása végett vala kihir­detve, csekély módosítással jóváhagyást nyertek Élénkebb vitatkozás kisérte a’ választmányi javaslat azon pontját, melly szerint azon esetre, ha a’ felki­áltásból a’ többség kivehető nem volna, szavazat út­ján döntetnék el még akkor is, ha mindjárt látszólag kisebb rész sürgetné is a­ voksolást. Ennek módo­sítása annyiból áll, hogy szavazat alá a’ kijelöltek úgy fognak bocsáttatni, ha azt a’ választóknak te­temes része kivánni fogná, mielőtt még a’ főispán által a’ többség kimondatnék. E’ rendszabásokban valami rendkívüli fel nem ötlött, ’s elősorolása he­lyett csak azt emelem ki, hogy külmegyei nemesek­nek , ha mindjárt táblabirák volnának is, mihelyt e’ megyében birtokuk nincs, szavazat adatni nem fog; igy a’ szavazásból az özvegyek is ki vannak rekeszt­­ve. A’r. cath.’s görög e. papok’s káplánok, vala­mint a­ praemonstratensis szerzet, egyedenkint bírnak szavazattal, a’ többi szerzetnek pedig csak egy-egy szavazata van. A’ nemesek összeírásából némelly egyedek kihagyatván, ok támogatva az összeírásnak felolvasása javasoltatok, de időkimélés miatt elmel­lőztetett. Minthogy egyik nemes az utolsó subsidium­­kivetésből ki volt hagyva, most az összeírásból is — jóllehet a’múltéba be volt foglalva — kimaradt, ’s Kézsmárk városa követéhez azon kérdés intéz­­tetett: valljon a’ kérdéses egyed nemesi jogai gya­korlatában van e ? A’ nemesi gyakorlat kitudására ez bizonyosan nem legjobb eszköz, ’s használatá­val a’ nemesek számát évenkinti progressióban le le­hetne apasztani. A’ gyakorlat kitudására a’ múlt fize­­tésekről a’ subsidionalis tabellák meg fognak tekin­tetni. A’ választmányilag előterjesztett rendszabá­lyok felolvasása közben a’ szavazattal felruházottak közé az evang. lelkészek soroztatása is inditványoz­­tatott, ’s ezen indítvány tévé a’ közgyűlést érdekes­sé. Kifejtetett az indítványozó ’s pártolói által, hogy Verbőczinek egyházigazgatói alatt a’ protestáns lel­készek úgy értethetnek, mint értetnek a’ róm. catho­­licusok, mivel a’ bécsi ’s linczi békekötések min­den jogkülönbséget kiegyenlítettek, ’s az 1791: 26­­. czikk által is a’protestáns lelkészek minden egyházi ’s papi jogaikba, mikkel a’ békekötések idejében fel voltak ruházva, visszahelyeztettek, ’s ha az idő mostohasága miatt a’ törvény által nyújtott jogélve­zetek részesültéből kiszorittattak, a’ szelidebb kor békeirányzata ’s a’ nyilvános engesztelő vélemény, melly az időszaki sajtó által érlelve nyilatko­zik, megkívánja, hogy egy műveit honpolgári osztálytól fogok, miket nem összébb szorítani, ha­nem kiebb kell terjeszteni, ’s mik olly sarkalatos törvények­ ’s békekötésekben, mellyekben az orszá­gok nyugalma’s népbirodalom nyugszik vala, gyö­kereznek, meg ne tagadtassanak. Más oldalról el­lenvetésül felhozatott, hogy Verbőczi, midőn hár­maskönyvében az egyházigazgatókról szólott, pro­testáns papokat nem érthetett, mivel azok nem is léteztek; hogy a’ vármegye senkit nemességgel fel nem ruházhat, mivel a’nemesithetés fejedelmi jog; hogy a’ 26-ik törvényczikk a’ szavazatjogról említést nem tesz, ’s a’ 8-ik §-ból, melly szerint minden hon­polgárok valláskülönbség nélkül hivatalra juthatnak, az evang. lelkészek ki lévén hagyva, a’ szavazatjo­got sem tulajdoníthatják magoknak, kiváltképen hogy Szepesben annak gyakorlatában soha sem voltak; hogy a’ statutarius körlevél minden újítást megtilt, ’s a’ szavazatjogi kérdés az országgyűlés ek­be tartozik, ’s hogy magok a’ protestáns lelkészek az által, hogy e’ jog elnyerhetése végett a’ helytartó-tanácshoz fo­lyamodtak, ’s mellyhez a’ főispán ur jelentését be fogja adni, elismerték, hogy megyei közgyűlés fe­lőle nem intézkedhetik, mivel különben folyamodá­sukkal ezt nem kerülték volna. Ezen ellenvetések, mellyekhez még azon Békeházy-féle okoskodás is járult, hogy a’ békekötések csak Erdélyre’s azon vármegyékre, mellyek Bethlen Gábor, Rákóczy ’s Bocskay birtokában voltak, érthetők , történeti ada­tokkal megczáfoltattak, hogy azt ugyan mindenki tudja, mikép Verbőczi hármaskönyvét a’ reformatio előtt irta, de azért a’ hitnek útját sem ki nem mérte, sem a’ papságot a’ reformatiónak már akkorában ér­zett szükségétől el nem téritette, 's hogy épen maga azon papság, mellyről Verbőczi szólott, még Ver­bőczi korában fogadta be a’ reformatiót ’s terjesz­tette hívői közt, ’s minthogy a’ reformatiónak hódolt, és saját egyházi hitfeleivel áttért papság eleinte ugyanazon püspököknek, különösen pedig Szepes­ben a’ szepesi prépostnak igazgatása alatt állott, ca­­thedraticumot fizetett, ’s az egyházi jövedelmek­ ’s tizednek háboritatlan birtokában maradt, mind azon jogokat is, mellyekkel az áttérés előtt bírt, későb­ben is, t. i. a’ reformatio befogadása után, még ma­gának Verbőczinek életében megtartotta, ’s jogok­ban nem volt különbség, mivel az evang. lelké­szek szintúgy, mint catholicus társaik, a’ szepesi prépost főpásztorsága alatt állottak. Az evang. val­lás főpásztorai felől legelső említést tesz az 1608: 1 törvényczikk; akkor pedig a’ protestánsok jogai már egyenlő lábra állíttattak. Az egyházi jogoknak ezen egyenlőségét megmutatja az 1647: 12­­. czikk is, melly szerint ott, hol egyházi jövedelmek nin­csenek , ’s a’ pap-kitartás csak személy ’s telek utá­ni adózásokból áll, illy fizetések az evang. ’s róm. cath. papok közt egyenlően elosztassanak; ugyan­azon évi 19-ik törvényezikkben pedig Kassa város köteleeztetett a’ reformátusok ’s róm. catholicusok számára templom-kitartás felől azonképen gondos­kodni , mint gondoskodott az evang. papról. A’ pro­testáns lelkészek 1674-ig nem csak minden egyházi jogok, hanem a’ papi tized birtokában is folyvást voltak, ’s miután valamint egyéb jogok gyakorlatá­ból , úgy a’ szavazatjogból is csak a’ viszontagságos idők miatt vetköztettek ki, a’ vármegye őket vissza­helyezheti, mint vissza helyeztettek más megyékben, a’ nélkül hogy reá felsőbb helyről ellenvetés követ­ *) Nem csak hogy szívesen helyt adandunk, sőt kötelességünk­nek ismerendjük megismertetni a’ hazával azon fiait, kik e’ szent i­gy előmozdításától addig is, m­ig e’ részben ország­­gyülésileg fog intézkedés történni, adakozó jobbjaikat meg nem vonják. — Szerk. 468

Next