Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)

1842-07-24 / 163. szám

Vasárnap Pesti TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Magyarország és népei). Jobbparti vasút. Fővár, ujdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Fehérnyomozás hivatalbeli visszaélés iránti vádra, választmányi eljárásokbani hanyagság, selyemtenyésztés, sz bírói jelentés igazolva egy kis személyeskedés mellett, turopolyai ’s egyéb körlevelek). Zólyom (főispán-helyettesi székfoglalás, táblabirák kinevezése, rendőrbirák). Kővárvidéke (Veér Farkas követnek választva, főkormányszéki rendeletek, úrbéri törvényjavaslat tárgyábani utasítás, az előbbi követek lemondanak, honfiasitás, táblabirói kinevezések). Külföldi napló. Angol-, Frank-, Spanyolhon. Ilirharang. Értekező: Levél-cyclus czim nélkül. XVIII. — Csendes. — Hivat, tudós. Hird. D MAGYARORSZÁG és ERDELY. /» Kinevezések. O cs. ’s apost. kir. felsége Deáky Zsigmond püspök ’s apátot a’ győri tud. kerületben tanulmányok főigazgatójává, — Hoeller Móricz bárót, a’ m. kir. udv. cancellaria fogalmazó gyakornokát, a’ dunáninneni ker. tábla iktatójává, —Nemegyei János kir. kincstári titoknokot pedig zalathnai igazgatóvá kinevezni kegy. méltóztatott. (H.k.) VezérCZikk. (Magyarország és népei.) ,,Ha igaz, hogy e’ nemzet hivatása közvetíteni kelettel nyugatot, és az európai civilisatiónak sajátságos természetünknél és institutióinknál fogva uj irányokat jelölni ki; ha igaz, hogy egy jövendő küszöbére értünk, mellynek alakulása senkitől mástól nem függ, mint magunktól; ha igaz, hogy gyáva öngyilkolás nélkül nem eshetünk el ama’ czéloktól, melylyek — úgy látszik — a’ történetek, az örök végzés tervében feküsznek, úgy igaz az is, hogy nemzetiségünknek nem főhelyen állnia, hanem minden gondolható szellemi és anyagi érdekeinkkel azonosulnia kell. — így szólánk e’ lapok múlt számában. Szólánk pedig azért igy, mert lelkünk mélyében meg vagyunk győződve , hogy nemzeti fenállásunkat nem csak minérdekünk, hanem Europa, sőt magának a’ civilisatiónak érdeke kivánja. Mennyiben függ tettleg össze nemzetisedésünk és jövendőnk Európa és a’ civilisatió érdekeivel? e’ kérdés megfejtésére nem leend tán fölösleg Magyarország történeteire és népeire egy futó tekintetet vetni. Hazánk történeteinek két nevezetes korszaka volt, mikor Magyarország politicája elhatárzó befolyású lehete egész Europa sorsára és a’ civilisatió fejlődésére. Első akkor, midőn az ország déli határai még nem valának a’Duna és Száva partjaira szorítva, midőn Hunnia háromszinü lobogójával még nem álla szemközt a’ fél hold, XIV. század közepe táján. Akkor egy messzelátó elme keleti Európában egy roppant népszövetséget alkothatott volna; a’ nemzetiségek még nem állának egymással olly indulatos ellentétben, mint ma; a’ curiának, melly abban az időben egész nyugati Európát elboritá hálójával, itt sokkal szűkebb mezeje vala fondorkodásokra,mint nyugaton; sőt ez nem is látszék érdekében feküdni, mert itt a’keleti egyházban olly vetélytársra akadt, ki minden tekintetben egyenlő erő önérzetével állhata síkra ellene, ’s e’harczban a’curiának ama’csekély befolyást is szükségkép koczkáztatnia kelle, mellyel Europa keleti részeiben , mint p. o. Magyarországon birt. Akkor tehát, midőn Magyarország a’ fénynek és hatalomnak zenitjén álla, midőn királyi pálczája a’ Balti-tengertől a’ kék hullámú Adriáig és Farkasvölgyétől a’ Duna torkolatáig terjedő, midőn baráttól tisztelve , ellentől rettegve felragyogott a’ magyar név, — akkor lett volna ideje és alkalma egy bölcs és az idők folyamát ismerő statusésznek Magyarország ’s vele a’ többi keleti tartományok jövendőjét megalapítani; egy — ha úgy tetszik — keleti confoederatio a’ magyar szent korona aegise alatt a’ romlásnak indult keletrómai birodalom műveltségének még itt-ott heverő töredékeit fölszedegetni, hihetőleg egészen más alakot adott volna Európának, más irányt a’ világtörténeteknek; az ozmán foglalók — kik az örök világvégzet igazságosan büntető ostorai gyanánt, csak azt a’ reczkét adák vissza az erkölcstelenült Európának, mellyet az izlamiták a’ keresztes hadaktól vőnek — egy ellenállásra szintúgy, mint visszatorlásra alkalmas compact erőre bukkantak volna. Mi leendő illy combinatióknak eredménye Európára , a’ civilisatióra ’s jelesül Magyarországra nézve—úgy hiszszük— nem lehet kétséges. De akkor egy Anjou ült szentistván királyi székén, ama’ Lajos, kit a’ nem mindig vesztegethetlen Klio nagynak neveze. Lajos azon férfiak egyike volt, kik mindenben személyes hajlamukat szokták követni, ’s kik emellett elegendő értelemmel birnak önérdekeiket politicai köpönyegbe burkolni. Innen van az, hogy a’ Lajos országlása alatti események kulcsát egyenesen egyedi jellemében kell keresni. Ő igazságos vala hajlamból, hóditó családi érdekből, és egész életében háborúkat folytata, hogy leányainak és rokonainak országokat és koronákat szerezzen. Alatta, vagy jobban még Robert Károly alatt fészkelte magát hazánkba amaz olasz erkölcstelenség, mellyet addig nemzetünk nem ismert. Lajos vallásos buzgalma és az ősiségnek behozatala ’s e’ szerint a’ hűbéri rendszer szilárditása által a’ keleti népeket, mellyek nyugat népeitől erkölcsi, vallási és társasági fogalmaikra nézve annyira különbözőnek , nyugateuropai zsinegre akará fűzni, mi nekie nagy részben sikerült is, de a’népek jellemének rovására. Ő a’ meghóditott tartományokkal nem a’ fejedelmet, hanem hóditót érezteté, melly körülmény természetesen nem igen volt képes a’ Magyarország és tartományok közötti kapcolatot és sympathiát erősiteni; miből az következék , hogy Magyarország jogigényét ama’ tartományokhoz örökös harczok kiserék, mig a' török háborúk következtében a’ követelt részektől végkép elesett, így a’ haza természetes határainak elvesztésével, elveszté ama’ szerepet is, mellyet e’ hibák nélkül kétségkívül játszandó vala, és Lajosnak, kinek elméjét és politicáját kis ügyekben bámulni kell, ki azonban korának és birodalma jövendőjének irányt adni nem tudott, ’s kinek családja egészen a’ curia kegyelmétől függött, minélfogva az Anjou-ház soha nem is volt képes magát Magyarországon népszerűvé tenni—halála után Magyarország soha sem juthata többé ama’ fényes polezra, mellyet számára a’ körülmények kijelölének, ’s mellyről — ha Lajos és a’ nemzet a’ perczet használni tudja— nem alább szállnia , hanem szükségképp’ölőbb és fölebb emelkednie kell vala. Jöttek az ozmánok, a’ nyomorult Byzancz első megrázkodásra összeroskadt, a’meghasonlott és folyvást pártoskodó keleti tartományok nem birának ellentállani, Magyarország — Europa áldozatává lön, a’ mi még ép vala a’ görög egyházban és népben, messze menekült éjszakra , hol Oroszország a’ törökök és lengyelek által üldözött keleti kereszténységre nézve azzá lön, mivé, túl az Atlanti tengeren, uj Anglia jön a’ száműzött vagy az önkény elől önkényt kivándorló protestánsokra nézve; a’ szerepek e’ felcserélése megveté Oroszország későbben elkövetkezett nagyságának alapját, hasznára e vagy kárára a’ civilisatiónak ? erre már a’ történetek megfeleltek, ámbár a’ kérdés tökéletes megfejtése sem a’ múltban, sem a’ jelenben, hanem még most is nagyobb részt a’ jövendőben fekszik. Egy korszaka volt még a’ magyarnak, mellyben a’ keleteuropai népeket egyesítheté a’ maga befolyása alatt, és Magyarországnak tartós önállást és súlyt szerezhete, a’ 15-ik században, Hunyady János táborozásai és Mátyás uralkodása alatt. De a’ Hunyady-ház — mint tudjuk — soha sem birt am a’ nagyok sympathiájával,kik épen olly kevéssé tudtak felsőbb önkényt tűrni , a’ milly szívesen különben akart despotakat játszanak. Mátyásunk pedig , ki minden igazságszeretete mellett is meglehetős önkényt gyakorolt, nem igen legyezgeté a’ hatalmasokat, kik viszont mindent elkövetének, hogy az országlást Mátyásnak keserűvé tehessék. E’ közben az ozmánok megerősödének Európában, Mátyás csillaga lehunyt , a gyáva Ulászló föladatát megoldani sem nem birta, sem nem akarta, ’s igy jön Magyaroszág ’s vele egész keleti Europa sorsa megpecsételve. E’ két korszakot kivévén, Magyarország egész története nem egyéb , mint szakadatlan harcz létezésért Európában. E’ rövid vázlattal nem akaránk egyebet, mint megmutatni, hogy Magyarországnak geographiai fekvésénél — kivált ha nem politicai, hanem természetes határait veszszük tekintetbe — ugyszinte saját érdekeinél fogva nagy és fontos szerep juthatott volna; de sem a’ nemzet, sem fejedelmei nem birának olly magas politicai nézpontra emelkedni, hogy ennek fontosságát átláthassák. — Későbben nyugaton mindinkább hajnallott, mig keleten folyvást sötétült, és Magyarország a’ legszomorúbb szürkület vonala alá jutott. De a’ civilisatió mindinkább terjedő világa újabb időkben hazánkba is elhatott, és a’ napjainkban fölébredt haladási ösztön fiatal erőt és önérzetet bizonyít. ’S már most csak ama’ kérdés volna hátra: mit tegyünk hát mindenek előtt? ’s ekkor, bármihez akarjunk is fogni, egyben egy, másban más akadályra bukkanunk; de mindenben rém gyanánt áll élőnkbe a’ nemzetiség; mi nem vagyunk egy nemzet, ’s ezen minden törekvéseink megakadnak. „Legyünk tehát nemzet,’ mond a’ törvényhozás, s meghozza a’ legüdvösb törvényeket, mellyek a’ nélkül hogy nyomasztók volnának, igen alkalmasok arra, hogy ama’ hiányzó és fölötte szűkséges egységet megteremtsék. Ekkor fölriad egyisten tudja honnan keletkezett fractio, és a’ tótok számára nemzetiséget követel ’stb. De térjünk át a’ tárgy azon oldalára, hol nemzetiségünk kérdését Europa és a’ civilisatió kérdésével összefüggni hiszszük. Mig nyugati Európában egy rothadásnak indult társasági állapot fölébe vihar készült, és nem sokára a’ legrenditőbb elvharczba tört ki, mellyet a’ világ valaha látott, addig ott messze éjszakán egy hatalom fejlődött ki, melly nem sokára egész Europára és a’ civilisatióra nézve félelmes lehete. De Europa tekintete akkor nyugat óriás harczain nyugovók, és Lengyelország eldarabolása sem ten olly benyomást, mint a’ minőre különben számolhatott volna. ’S csak legújabb időkben, midőn kelet ügyeiben egy kétes kimenetű európai háború csiráját látá Europa, fordultak szemei megint kelet felé; de most már Európának nem a’ félholdtól, hanem Oroszországtól kelle rettegnie, és későn látta át, hogy midőn Lengyelországot föláldozá , legerősb védfalát vontá le. ’S ime most az események koczkája megint nemzetünket híja föl, hogy az’éjszakkeletről berontó árnak gátat vessen, a’magyarnak megint cselekvés jut, és jövendője a’ szerint fog alakulni, a’ mint e’perczet használni képes, vagy ismét, ’s ez úttal hihetőleg örökre, elszalasztja. Magyarország föladása lesz egykor keletet nyugattal kereskedési, erkölcsi és politicai tekintetben közvetíteni, ’s nem igen nagy jóslótehetség kell hozzá, hogy átlássuk, miszerint e’ földdarab, természetes határaira kiterjesztve, ismét olly hatalmas lesz egykor, mint első Lajos alatt, ’s itt még csak az a’ kérdés: velünk e, vagy nélkülünk ? A’ civilisatio érdeke azt kivánja, hogy velünk; mert ha velünk nem, úgy e’ földdarab, tömérdek kincsforrásival együtt, a’ civilisatióra nézve elveszett. Nem maradhat fen ez iránt semmi kétség, ha keleti Europa ’s jelesül Magyarország népeire egy futó pillantást vetünk. A’ Drávától és adriai tengertől a’ fekete tengerig terjedő földdarabon mindenütt olly népek laknak, mellyek nyelv és vallás által mintegy természetes kapcsokkal vannak Oroszországhoz kötve, ’s menekvésért és szabadulásért a’ török járomtól nem máshova, mint Oroszország felé fordítják szemeiket. A’ keleti szláv népeknek ez egyetemes sympathiája és Oroszországnak fegyverrel és szerződésekkel kivívott protectoratusa a" porta keresztény tartományaiban Oroszországnak olly befolyást ad e’ részekben, mellynek eredménye egy európai conflagratio esetében nem lehet kétséges, ha tehát ama’ szláv népfajokban van erő, az nem a’ civilisatió mellett vívand, hanem ellene fog fordulni.—Magyarország népeit tekintve , a’ magyar után itt a’ szlávajku lakosság a’ legszámosabb. De tekintve azt, mennyire különböznek egymástól vallás, szokások, erkölcsök, fogalmak dolgában, sőt még nyelvben is; — tekintve azt, hogy a'szláv tömeg, minden nemzetiségi ösztön, minden felsőbb társasági fogalom nélkül, a’ műveltségnek — úgy szólva— legalsóbb polezán sem áll; tekintve azt, hogy ha más —mint magyar— irányban fejlenék ki ez anyag, föltéve egyszersmind, js hogy sikerülne a’ különféle szláv népfajok közötti vallási, erkölcsi ’stb. különbségeket kiegyenlíteni, úgy ez uj erőnek mulhatlanul ama’ nagygyal kellene assimilálódnia, még pedig úgy socialis, mint politicai tekintetben—min némelly evang. lelkészeknek nem épen nagy okuk volna örülni; — tekintve végre azt, hogy más értelmű szláv jövendő, minőről p. o. ezelőtt pár évvel külföldi, jelesül poroszlengyel lapokban szó vala, midőn némellyek egy 117 M3 Mills 24 1842. Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik.