Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-04 / 166. szám

zák, hogy a’ vád az első, a’ védelem pedig a’ másodnapi jegyzőkönyvben foglaljon helyet. Erre Zeyk József kijelenti, hogy a’ védelem vagy az elsőnapi jegyzőkönyvbe fog iktattatni, vagy egyikbe sem, ’s ez esetben egyedül ennyit kíván följegyeztetni: „hogy miután a’ vád és védelem ugyanazon órában mondatott el, és miután az illető szónokok ugyanazon gyűlésben kívánták beszédeik jegyzőkönyvbe iktatását, ’s miután a’ két beszéd közt csak annyi a’ különbség , hogy az egyiket gr. B— L— a’ másikat pedig Zeyk József monda, a’ BR. mindazáltal az egyiket fölvétetni, a’ másikat elhalasztatni határozák, ezen tény is a’ gyűlés részrehajlatlan jellemét tanúsítja.“ És a’kortes-csapat is bizonyos mozgalmát érezé a’ szégyennek, mert a’ védelem elfogadtaték. Jegyzőkönyvhitelesités után K. K. Domokos a’ múlt napi események ellen óvást adott be, mire olly zaj támadt, hogy a’ szónok ama’ kijelentéssel, miszerint míg Dobokat gr. B.— L.— jól kormányozza, a’ megyei gyűlésekben többé nem veszen részt, a’ gyűlést elhagyó. Ezután báró K.— Dénes szólalt föl, ’s miután a’ csend bizonyos törvényes fenyíték emlegetésére némileg helyreállott, élénk fájdalmát fejezé ki a’történtek fölött, ’s férfiasan kelt ki e’ zavarok okozója ellen. Végül az úrbérre, mint mindezeknek kútfejére térvén át, annak kor- és czélszerűsége mellett lelkes szót emelt. Szóltak többen hasonló értelemben ’s ingerültséggel a’ békezavaró kortesek ’s vezérek ellen. Voltak, kik türelemre szólták föl a' szólókat ’stb. — In fine finali az urbér tanácskozás alá vétetett ugyan, de nem fejeztetett be. — Jul. 15én a’BR. —és már most a’ valódi rendek — nagy számmal gyülekezének be követválasztásra, és —hogy rövid legyek— köztiszteletben álló követeink lemondása, daczára minden vezéri intésnek, daczára minden magyar és oláh bömbölésnek, daczára minden boremelésnek — nem jön elfogadva. Illy kudarczra a’S. P. Q.R. nem vala elkészülve , minélfogva az atyafiak úgy is néztek ki, mint Blumauer vizes egerei És következtek protestatiók és ismét protestatiók, mert az erdélyi alkotmányos osztály egyik legszebb előjoga, hogy — szabadon protestálhat. Más nap megyei küldöttség rándúlt a’ követek üdvözlésére, kik érzékenyen fogadván e’ megtiszteltetést, siettek a’ BB. újabban nyilvánított bizalmának megfelelni, és a’ követséget megtarták. A’ gyűlésen a’ tragicomoedia utójelenetei adattak. Ismét protestatiók , ’s közben közben ollyanok is, mellyeken száz meg száz név vala egy kézzel aláírva. A’ megye a’ bőszültsége’ gyáva kifakadásait figyelemre sem tartá méltóknak, és az urbérjavaslat tárgyalására ment át, mellynek pontjai némi változtatásokkal, a’ legelőarányositást kivevén, el is fogadtatának és pótlékutasitásul adatának. Ezzel a’ gyűlés eloszlott, és a’ békezavaroknak alkalom adaték a’ világi dolgok változandóságáról elmélkedni. A’ rajz hű, és én commentár nélkül állítom ön olvasó közönsége elébe. *** Caleidoscop. I. Jellemrajzvonalok Erdélyből. Valahányszor Erdélyre a’ kedves testvérhonra gondolok, mindannyiszor szívem fáj , hogy aggódva hinni vagyok kénytelen, mikint e’nevezetes időszak is, mellynek örömmel ’s reménynyel nézett elibe annyi meleg szív, letünend a’ nélkül, hogy egy vaskos Beszédtáron kívül igen sok egyéb gyümölcsöt nyújtott volna az egy újabb gravaminalis országgyűléssel gazdagabb nemzetnek *). De hiszen azt csakugyan meg is kell vallani, hogy széles e’ világnak minden névvel nevezett közjogai közt nehéz volna egyet találni, melly anomáliákban az erdélyivel, mikint az él és uralkodik, vetélkedhetnek. És a’ mi legnagyobb szerencsétlenség , a’ két testvérben különválása elannyira megtevé szívidegenitő hatását, hogy Magyarhonnak kilencz-tizedrésze élénkebb részvéttel csügg a’ büszke Albion chinai hajóhada, ópiumos humanitásu mozgalmain, mint azon, mi Kolozsvárott történik. Isten látja lelkünket, ezen apathiának eloszlatása ’s a’ nemzeties érdekébresztés rajtunk nem múlnék, fájdalom hogy máson múlnia kell. — „Durum, sedlevius fit patientia, quidquid corrigere est nefas.“ Tudja e a’ nyájas olvasó, mellyik szót tartják a’ szótár minden szavai között Erdélyben most leggyűlöletesbnek? Ezt a’ szót „urbér“, meg a’ mi ennek hátterében lappang: „commassatio“. —Ártatlan két becsületes szó. Nálunk a’ földesurak mindkettőbe —’s az utóbbikba bizony nem ok nélkül—annyira belészerettek, hogy rablónak kiáltanák, ’s az egyházi javak miatt Borsodra halmozott anathemában részesítenék, ki őket a’ hőn szeretett úrbérnéi — egy kis csendes expropriate utján megszabadítani akarná! Erdélyben pedig nehéz szó az úrbér, mint a’idércz; gyűlöletes , minő csak Falstaff vitéz korában az „occupy“ szó lehetett, Shakespeare szerint. Csak az a’ különös, hogy egy rész azt hiszi, ha jól kiharagoskodja magát az „urbér“ ellen, a’ „kalákák“ és számlálatlan urbor napok életét még egy emberkorig meghosszabitá, nem tudván , hogy a’ nap feljő , bárha az órát földhöz csapjuk is; másik rész pedig úgy van az urbérrel ’s commassatióval, hogy haragszik, ’s tulajdonkép nem is tudja miért? mert nem vett magának még annyi időt, miszerint a’ dolog értelme iránt tisztába jőjön. — Minap chronikánk szerint egy valaki, pedig ügyész, pedig hires ügyész, igy nyilatkozott: „Jó volna lesz az , ha az ember a’ határban minden földeit együvé cserélhetvén, tanároknak (mezei kerteknek) kifoghatná a’ határból, de az az átkozott commassatio nem kell!“ —Ha szabad valamit javaslanunk erdélyi elvbarátinknak, találjanak fel valami más szót e’helyett urbér ’s commassatio; mert hiában ezeknek veszett hirök van , ’s nekünk úgy látszik, hogy a’ tömegek előtt nem anynyira a’ dolog, mint a’ szó gyűlöletes. Minap történt, hogy valaki a’ telekföldtől elválaszthatlan építmények szabad eladhatását javasolta, de az urbértszidta és szidta az usufructuatiót, ’s hangos „helyes“-t, és ,,éljen“-t kiáltanak neki!! — Ha valaki előállana szós és hatásos, kiről még nem tudatik , hogy urbért akar, a’ tömeg előtt minden törvényt elfogadtathatna, ha az urbér említését kerüli. — Azonban mégis csak jobban megfontolva ne kövessétek e’ javaslatot. Alkotmányos országban a’ törvényes kamotirozás nem sokat ér. A’ mire a’ nemzet még meg nem ért, a’ mi nem a’ szükség érzetéből önkényt fejtett ki, az ha meghozatik papiroson marad, mint Jász-Kunságon az „írott malaszt“.—Különben is, akárki mit mondjon, vannak eszmék, melylyeket az események hatalma világerővel hatókká tesz; ’s én bizony kételkedem, hogy legyen az antiurbarialis agitátorok leghatalmasbikai közt is olly vakbuzgó, ki hacsak az orosz czár minapi ukázára emlékezik is, igazán hinné , hogy a’ jobbágyügy még soká maradhat igy, a’ mint Erdélyben most van. Képtelenség az, uraim ! képtelenség! Ma még az urbér engedélynek vétetnék, és kegyelem ’s jóakarat szinét viselné ; tagadjátok meg, ’s holnap meglehet örömest adnátok meg, de már késő lesz; — becsét vesztendi — és higyétek el, fillért tagadok majd , garast adtok. — Ki kegyelmes nem tudott lenni annak idején , rászorul, hogy igazságos kénytelen lenni a’ szó legteljesebb értelmében. — De az urbér elleni keresztes had minden vitézei közt legkülönösebb állásban vannak az úgynevezett oppositionalisták, kik tulajdonkép szeretnének egy kis liberalismust affectálni. —Ezeknek vesszőparipájok a’ „reciprocitás.“ Mondják: „Igenis mi akarjuk az urbért, de kívánjuk’ viszont a’ földesurat is biztosítani.“ ------Audi gut, mondaná Saphir. — Ki ellen, mi ellen emlegetitek e’ biztosítást, tisztelt uraim? — —*■ Halljuk, hogy minap gróf T— D— e’ reciprocitási biztosítást ahoz hasonlitá, mintha a’ macskák követelnének magoknak az egerek ellen biztosítást. — ’S ez jó hasonlat. — De a’ dolog bibéje nem itt fekszik. Két tényt mondok el értelmezésül, egyiket ad vocem urbér, másikat ad vocem commassatio. Báró X. a’jobbágyiánál levő földeknek 2/a részét beszedegeti, ’s mint majorságot évszámra külön szerződés mellett adogatja ki, jól felcsigázott szolgálatért. — Ez az urbért természetesen nem akarhatja. — Báró Y. pedig 2000 birkát hajtatott a’ szomszéd falu ugarára, hol semmit sem bir, ’s hogy a’dolognak egy kis színt adjon, egy paraszt belső telkét 10 forinton kibérlette. — Ez meg természetesen a’ commassatiót nem akarhatja. Azonban meg kell vallani, vannak az urbér ellenei közt, kik magasb szempontból dolgoznak, nem haszonvágyból, nem önzésből. Ezeknek jólelkű tévedése sajnálatos. Ilyen például a’ derék professor D—, ki azt hiszi, ha a’ székelység elfogadja az urbért, többé szó sem lehet arról, hogy a’ leopoldi körlevélbeni állapotjára visszahelyezését kivánhassa. Igaz , hogy a’ székelyföldön colonicatura nincs, ’s a’ székely paraszt telkére ép úgy nem lehet katonafogáskor is bemenni, mint a’ vármegyei nemes udvarára, de D— ur téved, először abban , hogy a’ létező állapot helyett — miszerint t. i. vannak székely parasztok, vagyis—mint ők mondják — székelyföldön lakó nem-székelyek, azaz parasztok, téved mondom abban, hogy ezen létező állapot helyet képzelet- vagy reménybelit vesz föl alapnak; másodszor téved abban, hogy a’ székelység — nem székelyföldi parasztság- valaha vissza fogja nyerni hajdani állapotját;maga kenyerén katonáskodik, de adót nem fizet, hanem utat csinál, ha zsellére nincs), ’s téved harmadszor , még pedig vastagon téved, ha hiszi, hogy azon diplomatikus állapot, melly székelyföldi nép egynegyedét, a’ parasztokat, nem is létezőknek tekinti, ’s róluk semmit sem tud, a’ honra nézve valami különös üdv. És ez utolsóban tévedése legmenthetetlenebb.-------------És amott Gräffenbergben tömérdek testi fájdalom által lelánczolva vesztegel egy férfiú------Oh! Priesnitz, Priesnitz ! miért nem vagy te csudatevő ?! II. A’ tótok. Az ágost. hitvallásunk által legközelebb Pesten tartott superintendentialis nyilvános gyűlésen a’ szláv mozgalmakról vitatások folytában többek között egy tény volt említve, mellyet, nyilvános helyen lévén szóba hozva, lapjainkban is közölni két okból tartjuk szükségesnek; először: nehogy a’ repdesző hit a’ törpe dolognak óriási alakot adjon *); másodszor: mivel tökéletesen igaza van báró Wesselényi Miklósnak, midőn lapjaink 155-ik számában közlött levelében azt mondja: „hogy a’ körültünk’s keblünkben levő népek nemzeti törekvéseit ismertetni, és újra meg újra ismertetni, a’ szükségek legelsőbbei közé tartozik.“ Álljon tehát itt a’ tény pusztán minden commentár nélkül. A’ múlt 1840-ki országgyűlés vége felé Árvában az evang. lelkészek ’s iskola-tanitók közt egy folyamodás keringett, melly Liptóból jött oda , ’s az akkori országgyűléshez lett volna intézendő. A’ folyamodás németül volt fogalmazva. Czimje e’ következő: Eine an pl. t. Landtag zu Pressburg von den Slowaken eingereichte Petition, wegen der Annullirung der Gesetze, welche die magyarische Sprache, in Kirche, Schule und Justiz Behörden in slovakischen Gespanschaften zum Nachteile der National Sprache gewaltsam einführen.“ — Ezen iratnak, melly Árvában lefoglaltatott, ’s most is megvan, igen hosszadalmas bevezetése magyarság elleni szenvedelmes kitöréseket ’s rágalmakat foglal magában, a’ tót nemzetiség erőszakos elnyomatásán kesereg , a’ tót nyelvnek magyarországbani felsőbbségét ’s műveltségét magasztalja, a’ tótok russomaniáját tagadja ’stb., berekesztő sorai pedig következőleg hangzanak : „Ez okok következtében aki a’ jól megfontolt és mély meggyőződésből eredő kérelmünkkel járulunk Magyar-, Horvát- és Tótország tekintetes követi kara elébe , hogy nekünk, királyhoz és alkotmányhoz híven ragaszkodó tótoknak, nemzeti nyelvünk iskoláinkban, egyházainkban, törvényes és politicai hatóságainkban meghagyassék, a’ mi veszedelmünkön és az ország veszedelmén többé ne munkáltassék, elavulhatlan népjogaink tiszteletben tartatván , sajátszerbb fejlődési pályánkon makacsul ne akadályoztattassunk , ’s végre megengedtessék , hogy istenünket kedves anyanyelvünkön magasztosan dicsérhessük. — De ha Magyar-, Horvát- és Tótország tekintetes követei, mint értelmesb rész, magasb szempontból tekintve, fensőbb és legfensőbb hatóságoknál a’ nyelv egységét szükségesnek tartanák , akkor örömest és engedelmesen alávetjük magunkat e’ határozatnak, ha általa egy élő és művelt nyelv, mint p. o. a’ franczia vagy—mi még jobb és gyakorlatibb lenne — a’ német nyelv, melylyet nyelvrokonaink az ausztriai császári birodalomban különben is már elfogadának , választatnék; ’s ez esetben annál szívesebben engednénk, minthogy a’ német nyelv az értelmiség és műveltség kincsaknáit tárná föl előttünk, és bennünket a’ számos német nemzettel szoros szellemi érintkezésbe hozna ; — de a’ magyar nyelvet az épen most említett okoknál fogva el nem fogadhatjuk. — Mi itt a’ tekintetes rendi és magos főrendi tábla, sőt egész Europa előtt nyilván kijelentjük: miképen —ha megtagadtatnék tőlünk az igazság — mi, királyhoz és alkotmányhoz mindig híven ragaszkodó tótok, közvetlenül jog- ’s igazságszerető királyunkhoz V. Ferdinándhoz folyamodandunk , és orvoslatért esedező kérelmünket a’ legfensőbb trón zsámolyánál teendjük le. Királyunk igazságos, ő e’jelmondatott viseli: „recta tueri“, és dicsőült atyja eme’ jelmondatára ,Justitia regnorum fundamentum“ emlékezvén , bizonyosan nem fog tőlünk jogot és igazságot megtagadni. — De ha a’ kísérteteknek és rólunk költött hazugságoknak sikerülne fölöttünk, királyunkhoz mindig hű tótok fölött, legfelsőbb helyen diadalt nyerhetni , úgy csak az utolsó eszköz maradna még fen, t. i. tótságunkat külön országgyűlés és a’ legigazságosb király uralma alatt, Horvát- és Tótország példájára, kor- és czélszerüleg alkotmányítani ’stb. De mi bizton reméljük, hogy derék, alkotmányos polgártársaink, a’ magyarok, kik igazságot gyakorolni szintúgy tudnak mint ápolni, bennünket nem fognak e’ végsőre kényszeríteni, melly mind a’ két félnek csak kárára fodulna. — Végül még azt jegyezzük meg, hogy csak olly nép érdemli meg az alkotmányos szabadságot, melly más népek elavulhatlan nemzetiségi jogait is tiszteli.“ — Eddig a’ kérelem. III. Vegyes házasság. Ugyancsak az említett superintendentialis gyűlésen a’ vegyes házassági ügy is szóba hozatván, ő felségéhez felírás határoztatok , mellyben ő felsége egyebek mellett arra is keressék meg alázatosan, hogy a’ hg prímás által közrebocsátott pápai breve-hez adott kir. tetszvényét azon oknál fogva visszahúzni méltóztassék, mivel a’ r. cath. clerus azt ő felsége legkegyelmesebb akaratával merőben ellenkező értelemben, te *) A mi már meg is történt, és ép ezért szükséges a’ hű közlés, — mivel némelly magyarhoni lapok, ’s utánuk az Erdélyi Híradó is, a’ dolgot úgy adják elő, mintha én, ki a’ kérdéses folyamodást a’ conventen emlitém, azt mondottam volna, hogy a’ tótok külföldi utalomért folyamodással fenyegetőztek. Ez tévedés, ezt én nem mondottam. Legjobban tisztába hozhatja a’dolgot maga a’folyamodás. —Kossuth.