Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-01 / 174. szám
másik örökösödési régensséget kiván, amaz democratiára vezetne, emez a’ hatalmak állandóságának elvét alapítja meg, melly a’ forradalmak ellen egyedül biztosíthat. Mit akarnak sokan a’ nép-souverainséggel, azt a’ szónok nem foghatja meg; hisz a’ nép — úgy mond — nem valami egyénekből álló halmaz, hanem nemzet, mellynek megvannak törvényes orgánumai, mellyek által kijelentheti akaratját. Megvallá ugyan a’ szónok, hogy ő az özvegy herczegnőt tartja fia érdekei legtermészetesebb úrjének, ’s annak a’ régensségre is elsőbbséget adott volna, de a’ dynasticus baloldal feladta véleményét, azért ellenmondani ő sem akart. Ezeket követte Lamartine, ’s — mint a’ Journ. d. Déb. mondja — a’ szónoklat még csak általa kezdetett meg. Jeles beszédének kivonatát, ha helyünk engedi, Guizot beszéde kivonatával együtt, jövő számunkban közleni fogjuk. Most még csak azt jegyezzük meg, hogy a’ régensségi törvényjavaslat 310 szavazattal 94 ellen a’ követek kamarájában elfogadtatott. A’ tanácskozási terem ez alkalommal annyira tömve vala, hogy abban a’ forróság 41-ik fokon állott. Párisi levelek szerint a’ benyomás, mellyet az uj törvény a’közönségre tett, nem igen kedvező vala. Minden nagy többségnek daczára is hibázik abból a’ morális erő, melly a’ szívekben tiszteletet gerjeszt. Az elégedetlenek azzal vigasztalják magokat, hogy Francziaországban még egy régensségi törvény sem foganatosíttatott úgy, mint azt alkotója óhajtotta volna; maga a’ hatalmas XIV. Lajos, ki Európának sorsát intézé, nem vala képes e’ tárgyban keresztülvinni utolsó akaratját. NÉMETORSZÁG. A’ badeni másod kamra eddigi vitatkozásainak legnevezetesb tárgyai a’ kamráknak múlt februarissi eloszlatásán kívül a’ budget, jelesül a’ financzminister budgetje, mellyről jövő alkalommal terjedelmesebben szólandunk , — és Sander indítványa a’ szabad sajtó ügyében, melly august. 2-kán az inditványozó által hosszú beszédben fejtetek ki. Legyen szabad e’beszéd nevezetes helyeit kivonatban közölnünk. A’ szónok a’ mindaddig teljesítetlenül maradt kérelem szomoritó öntudatával kezdi beszédét. ,,Félek ugyan —mond a’ szónok — hogy midőn sajtónk állapotának javítását óhajtom, ismét csak Sisyphus kövét gördítem a’ tetőre, de ennek legalább az a’ bizonyos sikere leend , hogy átláthatják, miképen mi nem vagyunk megelégedve helyzetünkkel, és hogy nem lehet többé gond nélkül és csendesen leülni a’ censura székére , ’s a’ német sajtó ideiglenes szabályozását állandó sajtó-önkénynyé változtatni. E’ mellett újabb állapotok is támogatják kérelmünket a' sajtó-megszoritások enyhítése tárgyában: a’német nemzetiség újabban és erőteljesebben fölébredt öntudata, a’ német statusok naponkint szorosabbuló egybeköttetése közös politicai és műipari szükségeik által.“ Azután átmenvén a’ sajtószabadság lényegére, így szól: ,,Nem szükség a’ sajtószabadság , a’szabad gondolatközlés magas becséről általánosan elmélkednem. Minő joggal az európai népek újabb időkben fölébredt nemzeti öntudatára vonatkozólag azt mondhatni, hogy a’ nyelv egy a’ néppel, épen olly joggal mondhatni, hogy a’ sajtószabadság is egy a’hazapolgár jogával és szabadságával. A’ sajtószabadság gyálpontja minden jogállapotoknak, ’s egyedül igaz mértéke e’ jogok elismerésének és biztosításának. Csak a’ sajtószabadság nyújt valódi utalmat és paizst a’ polgár valamennyi magános és politicai, szellemi és anyagi érdekeinek és jogainak ’stb.“ Itt a’ szónok átmegy a’ badeni sajtó jelen állapotára , ’s elősorozza mindazon keserű viszonyokat, mellyek a’ fenálló sajtó-önkényből következtek; példákkal bizonyítja, mi visszaélések történtek már e’ tekintetben nemcsak egyes férfiak, hanem az öszszes nép ellenében is; hány gyanúsítás és megtámadás nyer könnyű utat a’ censura alatt levő hírlapokba, holott a’ védelem minden gondolható módon ne- t beziltetik és megtagadtatik. Előadja továbbá a’ szónak a’ kormányra ezen állapotból szükségkép hárulni kellő károkat, minthogy az igy elferdített lapok nem lehetnek a’ vélemények és állapotok megismertetésének eszközei ’stb. Ugyanazért a’ szónok véleménye szerint soha sem kellene megszűnni sajtószabadságot kérni legalább a’ belügyekre nézve. „Bizonyára — mond a’ szónok — ha a’ fenálló szövetségi törvényeket tekintetbe vévén, legalább belügyeinkre nézve kívánnánk sajtószabadságot, ha azt kívánnék, hogy a’ szabályozatlan, korlátlan és szeszélyes censurai gyakorlat módja ’s határai egy provisorium által szorosabban kijelöltetnének, és szerény kérelminkre még sem nyernénk semmit, úgy habár kérelmünk jogosságáról meggyőződésünkben nem is, de állapotaink javulása iránti reményeinkben ingadozókká lehetnénk. Sőt ama’ vélemény támadhatna bennünk, hogy kormányunk általában vagy nem akar, vagy nem képes bennünket állapotainknak , tett előlépéseinkhez ’s műveltségi fokozatunkhoz mert tökélyes bülesére vezetni.“ E’ szellemben folytatja a’szónok beszédét, mellynek végszavai ezek: „A’ szabad gondolattól láltatá föl a’ censurát; a’ szabad gondolattén félelem miatt gyakorolok az; ügyelni kell, nehogy az mondassák, hogy a’ szabad gondolattéli örökös félelem miatt tartatik fen a’ censura. Valóban a’ német nemzet, tekintve politicai műveltségének fokozatát , tekintve érzelmeinek és törekvéseinek mélyen gyökerező törvényszerűségét, jobb sajtó állapotot érdemel. Bízzanak csak e’ nemzetben, ’s bizonyosan a’ nemzet viszont bízni fog, mert csak bizalom szül bizalmat; bizalmatlanság ellenben hasonlag csak bizalmatlanságot szülhet, minden elmaradhatlanul bekövetkezni kellő gonosz következményeivel együtt.“ — Az indítvány közértelemmel az osztályokhoz lan utasítva, ‘s hihetőleg nem csak a’ biztosság, hanem a’ kamra által is el fog fogadtatni. ADALÉK A’ VASÚT FÖLÖTTI KÉRDÉSHEZ ÉS NÉHÁNY SZÓ A’ KERESKEDÉSRŐL. Letettük nemrégiben a Pesti Hírlap hasábjaiban igénytelen nézeteinket egy vasút építése ’s honunkra hárulandó jótékony eredményei felől; legyen szabad értekezésünkhöz egy toldadékot csatolnunk. Dologhoz-értőkből általánosan el van ismerve, hogy egy vasút, melly Pestet és a’ Bánságot a’ magyar tengerparttal öszszekötné, felette hasznosan sükerülne hazánkra, minélfogva sem rész jövedelmezésről, sem pedig tőkevesztésről itt szó sem lehet. Ha támadhatna valamelly aggodalom, az csak egyedül abban állhatna, ha vallyon érdekeink nem károsittatnának e külföldi vassínek bohózatával ’s készpénzünknek ezekérti kivándorlásával? Mi a’ czáfolgatásokat mellőzve, erre azt feleljük: „ha egy vasútvonal Fiumétól Pestig körülményeinkhez képest igen hosszúnak vagy költségesnek találtatnék, házassuk, mig jobb helyzetbe jövünk, csak Eszéktől Fiuméig, de legyen a’ Dunától Fiuméig vasutunk akárhogyan itt). Ha Fiuménk valahára azon kereskedési polezra juthat, mellyre mint egy termékeny országnak egyetlen kikötője hivatva látszik, Eszék minden bizonynyal előcsarnokává leszen. E’ város olly kedvező topographiai ponton fekszik, mintha a’ természet Magyarhon kiviteli kereskedésének eszközlőjévé rendelte volna. Azért is nem kellene a’ tömérdek üdvös következményeket szemünk elől vesztenünk, mik Eszéknek Fiúméval gyorsabb közlekedési mód általi összeköttetéséből erednének, ’s minden gondunkat, minden tehetségünket, erőnket arra kellene fordítanunk, hogy Danánk egy pontját Fiuméval könnyű, olcsó és közelebbi érintkezésbe hozzuk. — Erre valóban , ha egy pest-fiumei vasutat honunk jelenlegi állapotánál fogva óriási munkának tekintenénk, avvagy a’ szükséges pénzt előszerezni lehetlennek vélnénk , nincs alkalmatosb pont, mint Eszék: hozassunk hát innen vasutat egyenesen Fiuméig. Kérditek talán: nincsenek e természeti akadályok azon vidékeken? Több jeles mérnökök állítása szerint nincsenek ollyanok, mellyeket legyőzni nem lehetne. Hogy nézeteinket nyomadékos okokkal támogathassuk, a’ bajor udvarnak franczia követ Bourgoing Pál bárónak utolsó munkájából •) **) következő kivonatot idézünk: „Magyarországról azt kell mondanunk, miképen ezen ország arra látszik hivatva lenni, hogy egy isjátlagos vasútrendszer példányául szolgáljon. Roppant síkságain keresztül könnyű lesz hosszú vasvonalakat kevés költséggel építeni, ’s minthogy lova, takarmánya bőségben van, kikerülheti a’ locomotivok ’s kőszén drága költségét.“ ’S tovább. „Magyarhonban a’ kevés költséggel építhető vasutak mechanicus kocsik segitsége és drága tüzelőanyag nélkülözése mellett feltűnő példát adnának, melly •) Ha lóerőre építünk vasutat — a’ miit mi is gondoljuk, hogy épitni kell — vas végett külföldre egyáltalában nem szorulandunk. ■— S z e rk. **) Tableau des chemins re fer de l’ Alemagne et continent Európáén. ÉRTEKEZŐ. i más európai statusokban is utánzást érdemlene.“ Ezen a szavakban olly tanács fekszik , uraim ! melly nézetünk szerint a’ kérdés megoldásának kulcsát kezünkbe adja. — Tapasztalás mutatja, hogy ez időközi műveltségnél sokszor az idegenek jobban gondolkodnak valamelly ország előmenetelének legsürgetőbb szükségeiről, mint maguk a honbeliek, így van ez sok részben hazánkkal is. Hány eszes külföldi nem foglalkodott már hazánk haladásával? hányan nem jelölték ki helyes tapintattal hiányainkat? hányan nem intettek okos javaslatokkal orvoslásra? Ekkorig — isten tudja, mi oknál fogva—mindig f eledék tanácsaikat, pedig a’ méltánylást ollykor igen is megérdemlenék. Egy vasútvonal Fiumétól Eszékig az egész környékről és alföldről jövő jószágok gyálpontjává válnék. Pestről a’ Dunán , Debreczen tájáról a’ Tiszán , Bánságból Ferencz, Béga, Berzava és Versecz csatornáin egy tökéletesen rendszerített szállítási út keletkeznék a’ magyar tenger vidékei felé,’s ha a’ Béga-csatornát a’ bácsi Ferencz-csatornával Nagy-Becskereknél összeköthetnék, a’ hajózásnak nem kellene a’ Dunára jutás végett nagyot kerülni, ’s ekkor mondhatjuk, hogy kereskedésünkben egyszerre olly élénk mozgalom támadna, hogy nem csak a’ ráfordított költséget bőven jutalmazná, de honunk vagyonosságát előre alig képzelhető mértékben is előmozdítná. Itt ismét egy külföldi értekezésnek egyrészt kivonatához folyamodunk, és pedig egy triesti értelmes kalmár ez évben megjelent illy czímű munkájának: „Triests und Österreichs Antheil am Welthandel während den letzten zehn Jahren“ — kivonatához: „Mi más alakot mutatand — igy szól az — a’ mi kiviteli kereskedésünk, ha egyszer a’ rég óhajtott remények teljesednek, ’s Magyarhont, Európának ezen leggazdagabb termesztő országát, partvidékeinkhez közelítjük. Europa leggazdagabb termesztő országának mondok Magyarhont — mert mellyik mérközhetik vele termékei különbféleségében ’s értékében? mellyek mind arra teremtvék , hogy világkerskedésbe menjenek át, mihelyt szállításuk nem csak olcsó’s egyforma állásra hozatik, hanem kivált a’ vele most kapcsolatban levő ’s minden vállalkozástól elrettentő idővesztés elmellőztetik. Hogy e’ két bajon segitni lehet, ’s pedig különös nehézségek nélkül lehet segitni, azt az ebbeli vizsgálatok világosságig bebizonyiták. Azon pillanattól fogva, mellyben vasutak és folyamszabályozás Triestet képessé teszik Magyarhon gazdagságait kivinni, Magyarország termékeinek egy rendes tengeri kereskedés bizonyos. Akkor Triest nem marad többé közel és messzebb fekvő szomszédai gabnakereskedésének eszközlője, hanem egy elsőrendű gabnapiaczczá leszen, akkor nem kell német honosinknak Nyugatindia vagy Brazilia forró éghajlata alatt, vagy épen Uj-Seelandban ’s a’ Chatarn szigeteken egy kis helyecskét keresniök, melly családjaiktól és atyafiaiktól örökre elválaszsza, hanem találandnak Magyarhonnak áldott vidékein, barátaik közelében, áldást és jutalmat szorgalmas fáradozásaiknak.“ Sokan állítják, hogy a’ Száva és Kulpa szabályozásával is nyithatunk utat külkereskedésünknek a’ tengerpartig. Erről már úgy honi mint külföldi lapokban többször vala szó, és bebizonyittatott, hogy e’ folyók rendes hajókázásra nem alkalmatosak; nem alkalmatosak először azért, mert a’ víz állása nyári hónapokban egyáltalában mindig kicsiny; de még tavaszkor’s őszkor is vannak tömérdek akadályok, mig egy hajóteher Károlyvárosig vergődhetik; vegyük csak a’ suiszeki, károlyvárosi és fiumei spediteurök (szállítók) provisioját és a’ sok zsákmányolást! Eszéki vasúttal a’Bánságból Fiuméig útközben egyedül egyszer történnék átrakodás, ’s miután az átvevési időpontra biztosan számitani lehetne (mi a’ Száván és Kulpén teljes lehetetlenség), Fiuméban a' kocsikról egyenesen a’ hajóra jöhetne minden jószág. Nem alkalmatos a’Száva folyam hajózásra másodszor azért, mert benne a’ legváltozékonyabb vízszinvonalra (niveau) találunk, melly egyik extremitásról a’ másikra megy át, ’s mind a’ két esetben a’ hajózást gátolja. Mikint is lehetne egy folyamból, annyiszor változó vízállásával, különböző medrével, annyi sok tekervényeivel veszélyes helyeivel tartós, biztos és rendes folyamatát reményleni, miután olly sok sebes rohanó hegyi patak omlik belé ? Egyébiránt, ha a’ Száva hajózásra szabályozott és bátorságosított lenne is,nem támadnának e még mindig nehézségek , mellyek a’ kereskedési szabadságnak biztosításnak és függetlenségnek ellentállanak, ’s mellyek mellett különben is még mellőzhetlen egészségi (Sanität) rendszabályokat szigorún ’s folytonosan kell kezeltetni, hogy a’ hajózhatásnak hossza, és előre nem látott félbeszakasztásával az adásvevés meg ne akadjon ? Nem, nem! nincs más mód kereskedésünk megalapítására, mint egy vasút. Szánjuk rá a’ szükséges pénzt, és ne kételkedjünk sokszoros viszoapótoltatása felől. — Nem akarják fárasztani a’ nyájas olvasókat mind azon okokkal, mellyek civilisatió, jólét ’ ipar tekintetében ezen főfontosságú eszköznek minden más összeköttetési rendszer fölött elsőséget követelnek, elég legyen annyit mondanunk, hogy Magyarországnak egy saját, honi, független, minden politikai és financial tekintetben kielégítő kiviteli csatornát saját tengerpartja felé nyitni nélkülözhetlen, igen sürgető szüksége. Egy ország 14 millió lakossal, kik a’ különféle föld- és ipartermékek be- és kiviteli kellékét, a naponkint gyarapodó műveltség és kereskedési ügyesség mellett, mindig jobbanjobban érezik, tágas mezőt ajánl terjedelmes adásverésre, melly, ha megkönnyittetik, minden néposztályra kiterjedendő haszonnal öregbedendik. Ezen kétségtelen igazság mindenki által mélyen éreztetik, ki Magyarhon politicai és kereskedési állapotját ismeri, és annak helybeli viszonyait méltatni tudja. E’ tekintetben minden véleménykülönbség bizonyosan elenyészik, ’s egység fog uralkodni ott, hol az egyetemes anyagi jólétről van szó. A’„Pesti Hírlap“ 151-ik számának Értekezősében a’ fiumei kikötőről egy czikk közöltetik, mellyben külkereskedésbeni hátramaradásunk annak tulajdoniltatik: 1) hogy Fiuménak biztos kikötője nincs, és 3-ar, hogy utaink roszak és költségesek. Az utolsó pontot illetőleg a’ közlővel tökéletesen egyetértünk, de nekünk úgy lát om 626