Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)
1842-10-20 / 188. szám
Csötörtök October 20.184* Pesti Hírlap. Megjelenik e’ hirlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Vámrendszer.) Gr. Pejacsevich János. Magyar tudós társaság. Takarékpénztár. Pesti gyermekkórház. Óvás. Főv. ujdons. Botrány. Balparti vasut. Megyei dolgok: Gömör (átverést hírül adó körlevelek viteldíja, kiki magáéban vadászszon, tornai főispáni beiktatás, magy. bucsúzólevél a’katonaságtól). Zemplén (irtózatos lélekrázó botrányok temetés körül). Szepes (kisgyülés, vonalok a’ Szepes megyei szellem rajzához). Komárom (egy nehéz tagosítás, üdvözletek, Zsoldos mezőrendőrségi kézikönyve, az idyrek, fiumei vasut, adakozás a’hamburgiaknak, zsitvai csatorna ’stb.) Vecsészék (tisztválasztás). Külföldi napló. Szerbia, Nagybritannia és Izland. Frankhon. Értekező:Ősiség. (Vége.) — Szózat a k irályi városok köréből. III. Matina János. Hiv. tudósit. Hird. w*«YABOBSMG és EiDELT. Vezérczikk. (Vámrendszer.) E’ lapok 126-ik számában azon előítéletek ellen keltem ki, mellyek nekem annyiban látszanak veszélyeseknek, a’ menynyiben olvasóim közül sokakat már előre elfogultakká tehetének kifejtendő nézeteim iránt. Most, azt hiszem , aggodalom nélkül mehetek tovább a’ fejtegetésben. — Én azon általános elvet fogadom el, hogy egy nemzet annál boldogabb, minél inkább vannak productív erői kifejtve, minthogy így nemcsak módokat nyer földi létét az élet különnemű élvezeteivel édesbiteni, hanem erőt is, magát minden hatalmaskodások és jogsértések ellen ótalmazni. Ezen elvnél fogva tehát Magyarországnak is érdekében állana , a’ honban részint szunnyadó, részint elfojtott productiv erőket fölébreszteni. Hogy e’tekintetben nálunk még igen kevés történt, nem szükségeléven fejtegetnem ; mert minlenki eléggé tudja,mikép a’ minden kölcsönösséget kizáró kereskedési politica, hitelnek és keresetnek ellenségesszerű feudális institutiók, ezernyi balitéleteikkel és százados pőréikkel, ’s a’ gyakorlati népnevelés hiánya, kereskedést’s ipart fölvirágozni nem engedtek; tudva van az is, miképen törvényhozásunk ekkorig többnyire csak az alkotmányos jogok fentartásával leven kénytelen foglalkodni, noha óráról órára ujabb sürgetős statuskellékekkel ismerkedett meg, mikről egykor a’ sötétebb kornak alig volt avvagy csak sejtelme is, a’ helyett, hogy e’ kellékeket annak idején kielégítette volna, kénytelen volt a’ reformkérdések tömegét a’ végetlenségig nőni engedni. Valóban keserves egy állapot a’mostani nemzedékre nézve, mellynek azon kemény sors jutott osztályrészül, hogy e’ százados mulasztásokat utolérje; olly föladat, melly korunkig békés, alkotmányos utón még egy országban sem fejtetett meg. E’győzelem, úgy látszik, felvilágosodottabb századunknak tartalék len, mellyben a’ szelídebb erkölcsök , jognak ’s méltányosságnak elevenebb érzete, törvénytisztelet, fürgébb törekvés békés utáni keresetre, ’s humanitás a’ lefolyt századok daczát, dölyfét ’s vakbuzgóságát mindinkább háttérbe szoritgatják, ’s mellyben a’ béke közepette egy, törvényességében erőteljes kormány a’közbéke mindennemű megzavarása ellen elegendő biztosítékot nyújt. — Ha e’ korban kezeinket nyugalmasan ölünkbe raknék, conserválgatva, mit conserválni már nem lehet , ha régi szokáskint áltatva magunkat, a’ meztelen nyomort arany palásttal fedezgetnék, úgy bizonyosan csak folytatnék őseink balfogásait, ’s honunknak gyászos jövendőt készítenénk. Azon abnormis állapot, mellyben jelennen vagyunk, óránkint több veszélylyel fenyeget, minthogy a’ nemzet segédforrásai, a’ mindig tovább harapózó visszásságok elleni segély halasztgatásával mindinkább kiapadnak, ’s ekkér a’javítások keresztülvitele annál nehezebb leend, annál több áldozatba kerülend, minél továbbra halasztatnak. Szóval: a’ cselekvés és működés napja megérkezett, a’ nemzet jólétét fenyegető veszélyt mindenki világosan látja , ’s ez többé immár nem titok. Szabadulást csak saját munkásságunktól, belátásunktól ’s kitörésünktől várhatunk, a’ kormánytól közrehatást ’s részvétet remélhetünk , hasonlót ahoz, mellyet napjainkban az ausztriai tartományok ipara ’s kereskedése előmozdításában ’s ébresztésében olly fényesen tanusíta. Mindazon visszásságokat, mellyek Magyarország jólétét veszélyeztetik, sorban kívánom felhozni , ’s felvilágosításául azon módnak, miszerint én azokat felfoghatóknak ’s megvitatandóknak gondolom ; csak azt vélem még szükségesnek megjegyezni , hogy én az anyagi érdekeknek a’ szellemiektől divatos elkülönözését, sőt erőszakos elválasztását — holott pedig ezek egymást kölcsönösen ’s a’ legszigorúbban föltételezik — mint egészen gyakorlatellenest, elvetem; sőt annyiban még veszélyesnek is tartom, mennyiben a’ késlelő politica ez által könnyen alkalmat nyer elleneinek igazságos kivánatai elől némileg bizonyos Hiedelemmel elsikamlani, midőn a’ körülmények szerint majd anyagi érdekekre , majd ismét azoktól eltérve, szellemiek előmozdítására utalgat. — Én csak egy érdeket ismerek , melly a’ kormánynak szintúgy, mint minden statuspolgárnak szivén fekszik, ’s kell, hogy szivén feküdjék. Ez az általános jólét terjesztése. Azon kérdésre: valljon a’ jólétet szellemi vagy anyagi úton kelljen e előmozdítani ? azt felelem: ott kell segíteni , hol a’ szükség legnagyobb, ’s annyira kell segíteni, mennyire a’ nemzet ereje megengedi. A’ nemzet szellemi kifejlődése , amennyire lehet, egyenlő lépést tartson az anyagi kifejlődéssel, egyikben sem kell őt akadályozni, sőt inkább segítségére kell sietni ott, hol hátramaradhatna, nehogy az első esetben, ha t. i. tisztán szellemileg halad, népe ábrándozóvá és gyakorlatlan szobatudóssá, ellenkező esetben pedig szellemnélküli munkagéppé nyomorodjék; és végre egyik esetben se legyen azon veszedelemnek kitéve, hogy az erősb szomszéd statusok concurrentiája által elnyomassák. Ezen szempontból indulva, mindenek előtt szükségesnek tartom egy külön álló czikkben a’ honunk határait övező vámrendszerről — melly sok tekintetben kártékonynak mutatkozni. — véleményemet kimondani * * " A’ köztünk ’s a’ szomszéd örökös tartományok közti határvámok, úgy látszik, eredetileg csupán financiális tekinteteknek köszönhetik keletkezésöket; mert sem politicai tekintetek, sem nemzetgazdasági elvek nem látszanak elég inditóokul szolgálni, hogy ugyanazon fejedelem királyi palozája alatt egyesült két tartomány épen ott választassák el , hol az elválasztás egyiknek javát sem eszközölheti; időjártával azonban a’ szomszédtartományi gyáripar érdekének tekintete, a’ határvámi politicát a’ kölcsönösség elvétől mind inkább eltávolitá, mig e’ közben a’ magyar vámdíjakra nézve meglehetősen a’ régi határozatok maradtak meg, mint például a’ szarvasmarhának jelennen fenálló kiviteli vámdíja ugyanaz, mellyet az 1548: 52 tcz. 1 ft 30 krban állapított meg. Ezen viszony, mellynek következtében honunk az ausztriai tartományok kézmüveinek minden mások kirekesztésével nyitva áll, ’s még a’magyarországi vetélkedéstől is jóformán biztosítva van, az ottani gyáripar felvirágzására kétségkívül sokat használhatott ; azonban az összes birodalmat tekintve, olly eredmények is mutatkoznak, mellyek magát azon specialis irányú hasznosságot is egy kissé problematicussá teszik. Ugyanis a’ két ország gyáriparűzői egymástól elválasztatván, csaknem két ellenséges tábor szinét öltötték fel, a’ helyett, hogy egy közös czél fölé egyesült erővel törekednének; az elválasztás évenkint több milliónyi kiadásokat ten szükségessé , mellyek nélkül azon vámrendszert szigorún fentartani nem lehet, mellyek azonban az ipart mindkét részen ólomsúlylyal terhelik ; az adónak azon neme, mellyet a’productiv erő fizet, hazánk kereskedésére nyomasztólag hatott ép akkoron, midőn egy olly statusnak, mint Magyarország (századokon át véres pusztítások színhelye!), kereskedésére ’s kézműveire nézve pártfogó védelemre nagyobb szüksége volt, mint a’ világ bármelly más országának; ’s vagyonosságunk kifejlődése e szerint hátramaradván , a’ fogyasztók pénzetlensége természetesen az összes birodalom pénzügyére is kártékonyan visszahatott *). Azonfelül honunkban hosszú időn át erős censura tartá szoros korlátok közt a’ szellemi életet, honnan jöhetett volna tehát ösztönző lökés a’korszerű haladásra? És mind ez olly viszonyok közt, mellyekben csak ügyesb szellem és magasb értelmesség képesek azon károkat elhárítani, mik által az ország jóléte veszélyeztetik. Mikint lett volna itt *) Jr. Wildner röpiratában azt állítja, hogy a’ statusjövedelem az utóbbi időkben valósággal megkevesedett, az eszmék egyesítése ’s igazítása gondolható ?! e’ nélkül pedig semmi nagyot és közhasznút keresztül nem vihetni. Ez nem maradhatott igy : az elerőtlenülés állapotából a’ nemzetnek föl kelle ébresztetni, nehogy örökös erkölcsi apathiába sűlyedjen, ’s ez által a’ birodalomnak a’ többi európai statusok irányábani súlya is csökkenjen. Ekkor jelent meg Széchenyi gróf „Hitel“-e, ’s a’ nemzet legkártékonyabb és legveszélyesb hiúságainak ezen nyílt megtámadásával meg lön kezdve a’ vitatások és helyreigazító polémiák korszaka. Az utolsó országgyűlés óta pedig egy szabadabban mozgó journalistica lépett föl a’ nemzeti kifejtés tényezői közt , ’s munkásságának eredményeit nem lehet öröm nélkül szemlélni. Immár a’ nemzet jobbjaiban politicai szinkülönbség nélkül (kivévén a’ szorosan conservativokat) öntudat kezde ébredni; elismerni kezdék az annyira elszaporodott visszásságokat, ’s akarat is támadt azokon segíteni, és a’ haza oltárára áldozatot hozni; mert győzött azon meggyőződés, hogy anyagi eszközök nélkül az ország felvirágoztatsáa nem eszközölhető. Ezen módon ’s különösen a’ múlt országgyűlés hiteltörvényei által a’nemzet megtette immár a’jobbra vezető első lépést, ’s a’dolgok természetes folyása szerint meg kell tennie a’ másodikat is; ennek útját állam természetellenes lenne. Ezen előzmények, ’s a’kormánynak ez uj irányhozi szives csatlakozása kezességül szolgál, hogy jövendőben a’ szomszéd tartományokkal viszonyainkra nem leszen befolyással azon alaptalan balvélemény, melly egyik országnak anyagi előmenetelét a’másik ország jólétével ellen- kezésben tenni vélte volt. Túl van már a’kormány, túl vannak a’ nemzet értelmesbjei azon hiedelmen, hogy egyiknek ipargyőzelme csak a’ másik iparának sakban-tartásával lehetne eszközölhető; mert minden rész egyaránt érzi, mikint az illy győzelem magára a’ győzőre nézve is romlás csiráit hordaná méhében. A’ szomszéd tartományi gyámnokok már is tapasztalják , ’s naponkint mindinkább tapasztalnák, hogy azon édes nyugalom, mellybe egy minden vetélytárs ellen biztosított piacz a’ gyarműipart bele ringatja, annak végső eredményben mindig kárára van, mert kelletin túl visszatartóztatja azon külföldi piaczokról, hol a’ megszokott kedvezményeket nélkülözve, csupán nagyobb szorgalom és értelmesség által lehet nemzetgazdasági hasznot aratni. Innen pedig nem csak bizonyos elmaradás következik , hanem következik az is, hogy midőn azon országban , melly biztosított fogyasztási piaczul szolgált, a’productiv erők bárha még olly lassan is fejlésnek indulnak; ’s igy abban a’ külföld számárai piacz mindinkább szűkűl, mindinkább enyészik; a’ világ egyéb részeibeni piaczok már mások által elfoglalvák,s nincs hely, hol a’ természetes veszteségért pótlékot reméleni lehetne. E’ szerint azt hiszem, hogy a’ birodalmi iparnak a' külföld ellenében követett kereskedési politica is ártalmára van; mert a’ helyett, hogy az ipar előmozdítására tisztán csak olly védvám használtatnék , melly azon arányban mérsékeltetnék, minőben a’ belföldi ipar növekedik, — tökéletes eltiltással páros vámrendszer volt elfogadva, ez pedig visszatorlást idéz elő, a’ közlekedést teljesen megakasztja, egész népességeket csempészekké aljasít, a' gyárműveseket kényelmes középszerűség fokán tartja, ’sekkint őket képtelenekké teszi, hogy a’külföld piaczain versenyezhessenek. Nem bizonyítja e mindezeket eléggé azon körülmény, miszerint az ausztriai tartományoknak csak több évek után, mellyek folytában Magyarország az ausztriai iparnak mindinkább növekedő keretet biztosíta, sikerült kereskedési mérlegöket a’ külföld ellenében néhány millióval — papiroson — activvá tehetni; mig tettleg az angol és franczia áruk becsempészése — melly mind menynyiségre, mind minőségre, mind pénzbeli értékre nézve az innen kicsempészett árukat felűlhaladja, ’s melly egy statistikai számolásban sem vétethetik föl — a’ Becher által felmutatott kereskedési tabellák hitelességén még ma is igen tetemes csorbát ejt. — E’ dologról, úgy hiszem, felesleg volna többet szólani, mert e’ tárgy fölött alkalmasint tisztában vannak mind a’ magyarok, mind az ausztriaiak , hahogy az előttünk fekvő kérdést magasb szempontból ’s nemzetgazdasági elvek és a’ két ország közt fenforgó statusviszonyok figyelembe-véte 167