Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-30 / 269. szám
lekedést előmozditá; a’ status tehát vitelbérrel, lávámmal nyerészkedni nem akarhat, különben főczélját, a’ közlekedés könnyűségét akadályozná; következőleg a’ vámot is mindig olcsóbbra szabandja, mint magános vállalkozók. — Már pedig mennyivel inkább állanak ezen tekintetek a’ közönséges utakra nézve ? azt nem szükség mutogatnunk. — Anglia bonunkhoz képest hasonlithatlanul pénizgazdag ország; a’magas utvámok mégis, mint nem régiben a’ hírlapok jelenték, olly kimondhatlanul súlyosan hatnak a’ földnépnek járáskelésére, hogy Walesban a’ földbérlők nyilt erőszakos harczra kelnének a’ vámsorompók ellen; ’s a’ hirlapolvasok tudják, mikint „Rebecca és leányai“ a’ rendőrséggel vakmerő háborúban élnek miattok. — Ha ez Angliában ekklnt van, mikint lehetne hazánkban kívánatosnak tartanunk a’jövedelmezésig magas útvámokat, hol a’ föld népe minden sejtelmet meghaladó mértékben pénztelen , ’s hacsak 2 — 3 mértföldnyi távolságról kell is a’ vidék imperialis helyére bejárnia, a’ vámot bizonynyal készpénzzel nem, hanem legfölebb felsőruhájának , vagy vásárra vitt termesztménye egy részének zálogba vetésével fizethetné meg. Nekünk valóban kimondhatlanul kell óvakodnunk, hogy a’ közlekedési eszközök használatát ne kössük olly feltételekhez, mellyek ép azt, a’min könnyíteni akarunk, a’ közlekedést f. i. nehezítenék. — És azért nem lehet nem kérnünk azon honfitársainkat, kik a’ magyarországi útrendszer egyedüli alapjául az uj vámot akarják felvenni, ’s e’ végett minden 2—3 mérföldnyi téren egy-egy vámházat vélnek felállitandónak, gondolják meg, mi lesz ennek következése? a’járáskelés akadékos voltát, a’ mi nemzeti érzelmeinkkel annyira ellenkező minden lépteni megállongatás kellemetlenségeit nem is említvén, az utvám vagy magas lesz, vagy alacsony; ha magas, a’közlekedést akadályozandja, ha pedig alacsony, a’ jövedelem legnagyobb részét a’ vámosok bére, a’ kezelési költség emésztenél fel; ’s arra a’mi végett vámot hoztunk be, semmi sem marad. Ezenkívül még egy tekintet van, melly nem igen engedi, hogy minden 2—3 mérföldre egy-egy vámsorompót állítsunk; ’s ez azon tekintet, hogy akárminő rendszert hozzunk is be hazánkba, legalább mostani pénztelen körülményeink közt, mellyek minden esetre csak léptenkint javulandhatnak; a’ megyei közmunkákat lehetetlen lesz egészen útrendszerünkben nélkülöznünk; némelly megyék pedig, mint például Borsod ’stb. útjaikat már ingyen közmunkákkal el is készítették; — no már gondoljuk meg, valljon igazságosan cselekednénk e, ha arra kényszeritenők például a’ borsodi adózót, hogy a’ mint kapujából kilép, azonnal vámot tartozzék fizetni azon után, mellyet ő, még pedig ingyen készített, vagy mellyet nagy részt jövendőben is akkint fog készíteni, ’s fentartani ? De mi következik mindezekből? vallon azt, hogy a’ vámfizetést egészen mellőzzük megállapitandó rendszerünkben? koránsem, hanem csak az , hogy egyedül a’ vámfizetésre ne támaszkodjunk; mert az igenis nyomasztó volna, és meg sem érnénk ezért általa. Mit kell tehát ’s mit lehet tenni hazánk sajátlagos körülményei közt? mellyek közt nem utolsó tekintetet érdemel a’ megyei szerkezet is; minélfogva a’ közmunkák kirendelésénél ’s alkalmazásánál a’ megyei municipalításokat úgy mellőzni, mint egybezavarni, erkölcsi lehetetlenség? — Nézetünk szerint combinálni kell a’ közmunkák rendszerét, az utvámrendszerrel. — Ez fogja megközelíteni leginkább az igazságot, ez leszen legkevesbbé nyomasztó, ez fog leginkább czélra vezetni, ’s ez nálunk legkönnyebben kivihető. Bajorországban — ha nem csalatkozunk — utvámben az országban nem szedetik, hanem csupán ’s egyedül a’ határszélen, ki ott az utvámat megfizető , nyugtató jegyet kap, ’s vámmentesen járhat országszerte. Az ország lakosai pedig útadó fejében direct adót fizetnek, melly — ha jól tudjuk — szekérkerék, vagy igás ló után szokott kivettetni , ’s ezen adóból csináltatja a’ közigazgatás az országutakat. Ezen rendszer ugyan minálunk nem egészen alkalmazható; részint azért, mivel a’ direct útadó nagyon nyomasztó volna, részint azért is, mert nálunk ép a’ megyei municipalitások tekintetéből sem az adó, sem a’ kezelés ennyire nem centralizálható; de mégis van a’ példában némi gondolat, mellyet— körülményeinkhez alkalmazottan követhetőnek vélnénk. — Ám előadjuk tervünk vázlatát röviden, szárazon, commentár nélkül. Az utakat négy osztályra, nevezetesen: országos, megyei, vidéki és községi utakra osztanék. — A’ mi az országos utakat illeti: a) A’ két fő keresztvonalban, t.i. a’ lengyel határszélektől Fiúméig, ’s egy mellékvonallal Bukkariig, és az ausztriai határszélektől be Erdélybe mindig a’szükséges mellékvonalokat is ide értvén, vasutat vélnénk országos erővel építendőnek — (a’ legsürgetöbb vonalnak, a’ fiumeinek költségeiről, egy kis számvetést közlendünk a’ jövő számban). A’kik igy szólaltak: ,,nem nekünk valók a’ vasutak, kiknek még közutaink sincsenek“ nézetünk szerint ép úgy tévednek, mint azok tévednének, kik — ha hadaink szabályzatáról volna szó, most a’ Pax hans ágyúk, Perkins puskák ’s congreve röppentyűk korában a’ fegyverzést fokosra ’s buzogányra szorítanák; vagy a’ gőzhajózást elleneznék, mivel még vitorlás ladikaink sincsenek. — Tegyük azt a’ mi legjobb, legtökéletesb, körülmény szerint. Másutt voltak kőutak, ’s fölszedék alapjaikat, hogy Mac Adam rendszerét követve jobbat készítsenek, majd ismét ezt is elhagyák, ’s vasutat építettek; mi is végig akarjuk e mindezen költségeket izzadni, midőn is csak rajtunk áll: egyszerre azt tenni a’mi legjobb? Különben is például Pesttől Debreczenig minden bizonynyal is kevesebbe kerül egy lóerőre számított vasút, mint a’ legjs mindennapiabb kőut kerülne; sőt ezen fővonal vidékén a’ j! mellékkőutak csak az által lesznek lehetségesekké , ha előbb Pest Debreczen közt vasút leszen. b) Az országos kőutak vonalait törvény által vélnék s meghatározandóknak, ’s azoknak építését országos főbiztoosi hivatalban centralizálandónak, mikint az országos erővel építendő vasutak iránt, Pest vármegye (e’ lapokban is közlött) utasításában javasolja. De mindazon munkákat, mellyek közönséges munkások által is megtehetők, nevezetesen töltéshányást, kő, porondhordást ’stb. az országos útépítő mérnökök igazgatása alatt a’ törvényhatóságok saját keblökben közmunkák által hajtassák végre. — És pedig c) Az országos közmunkák, a’ megyei ’s más törvényhatósági házi adó egyik rovatának tekintessenek,’s tulajdon azon kulcs szerint, melly a’ házi adó egyéb rovatainak kivetésére szolgál, vettessenek ki pénzben nemesre nem-nemesre egyenlő kötelezettséggel személy szerint és birtokaránylag; úgy mindazáltal, hogy kinek-kinek szabadságában álljon illetőségét pénzben lefizetni, avagy szabott díjszámítás szerint gyalog és szekeres munkával ledolgozni. — A’ ki idejét nyereségesebben tudja használni, az fizetend; a’ szegény munkás ember pedig alkalmat nyer, munkája által adójának egyéb részét is leróni, sőt még valamit keresni is. d) Az útépítési munkának öszpontosítva kelljén vizetnie, ne legyen szabad megyei, vidéki és községi utakra kötelezőleges kivetéseket tenni mindaddig, míg az országúti közmunka járandósága, mellynek évenkinti maximumát, t. i. hány nappal tartozzék egy családfő, hánnyal egy hold birtok ’stb. törvény határozná meg; leróva nincs. e) Elvül kívánnék felállíttatni, hogy azon útvonalon, mellynek készítéséhez munkával, vagy adóval hozzá járult, a’hozzá járulók közül vámot senki se fizessen; ellenben a’ mellynek készítésében része nincsen, mindenki fizessen; legyen nemes, avvagy nem nemes, vagy akárki. — E’ szerint a’ vám-sorompók a’ törvényhatóságok határain lennének felállitandók; az ember vámot csak akkor fizetne, midőn azon belép; de a’maga megyéjében senki sem fizetne; mert ott az útépítés terhében mindenki részt ven. — Sőt a’ mint Bajorhonban, ha az idegen az ország határán vámját megfizető, az országban vámmentesen utazik, úgy nállunk is a’ külmegyei, ha a’ megye határán vámját megfizető, a’ megye kebelében szabadon utazhasson, a’ minden lépteni vámsorompók a’ szabad közlekedést ne gátolják; ’s ne hozzunk be vámot csak a’ végett, hogy kenyeret nyújtsunk egy egész légió vámosoknak. — Ezen megyehatárszéli vámok természetesen út fentartásra fordítandók. Mint minden új terv, úgy ez sincs nehézség nélkül a’ kivitelben; megfontolok a’ lehető ellenvetéseket, ’s ha előadatnak, készek leszünk a’ felelettel; — azonban megvagyunk győződve, hogy ezen tervnek gyakorlati jó oldala, a’ gyakorlati nehézségeket igen sokkal felül haladja. — A’ megyei, vidéki és községi utakról — talán — más alkalommal, lécsváliít osidás a’ fiumei ,.titilsioa* ügyben. Nem régiben , az „Echo del litorale ungarico“ czímű lapunkban egy rövid kivonatát olvasám azon polémiának, melly a’ Pesti Hírlap és Világ közt,— a’ fiumei kapitány hivatal által az ország polgári törvényhatóságaihoz átküldött körlevélre vonatkozólag keletkezett. — E’ körlevél fölhítja a’ törvényhatóságok hatályos pártfogolását, minél fogva ama’ lényeges tárgyak , mellyeket a’ kapitányság a’ nemzeti kereskedés előmozdítására szükségesnek tart, a’ jelen országgyűlésen jóváhagyást nyerhessenek. Ennek következtében egy névtelen is fölhevülve azon lelkesedéstől, hogy a’ kérdésben forgó tárgyat fölvilágosítsa, köteleségének hive a’ Pesti Hírlap 249 számába iktatni némelly észrevételeket, és fölvilágositásokat azokra nézve, miket ugyancsak a’ Pesti Hírlap 239-ik számában előadott. A’ P. Hírlap szerkesztősége tökéletesen egyértelemben nyilatkozott a’ kapitánysággal, ennek két első, nagyobbszerű javaslataira nézve, u. m. 1-er a’ Fiuméban status költségen építendő biztos kikötőre, 2or az ország belsejével kellő közlekedés könnyítésére nézve, mellyet akkint lehetne elérni, ha a’ Lajos at kivállatnék, ’s Pestről Fiuméig vasut épittetnék. De a’ külföldi sónak szabad behozhatása helyett,— mellyel Fiume az 1809-ik év előtt élt, és mellyet a’kapitányság is a’3-ik pontban javaslatképen előad, — a’ Pesti Hírlap örömestebb vett volna más , nagyobb könnyítést hozó ’s határozatakban nemzeti jelentékenységgel biró javaslatot. — Nem tetszett neki a’ többek közt az, hogy a’ körlevél említést sem tesz a’ kapitánysági bizottmány által javaslott ama’ nemes ajánlatról, miszerint Fiumeváros saját erszényéből kész fogna lenni egy millió forintot előállítani, mihelyt Fiumét Pesttel vagy a’ Dunával összekötő vasút létesittetnék. — És e’ nem tetszés annál nagyobb jelentélylyel bir, minthogy a’ dolog sajtó útján a’ közönség tudomására juttatott. Mellőzve a’ külföldi sónak szabad behozhatása helyett a’ Pesti Hírlap által előadott javaslatokat, és szorítkozva egyedül a’kapitánysági bizottmány által tervezett ajánlatra, arról szólandok, mikint a’ követelt fölvilágositások névtelen írója az iránt is fájdalmát jelenti ki, hogy eme’ tárgy sajtó utján közzé tétetett; hogy a’Pesti Hírlap nagyérdemű szerkesztősége lapjában e’ tárgyról úgy szól, mint valósággal megtörtént dologról, ’s ekkint mint mellynek igazsága többé kétségbe sem vonható; és végre hogy a’ fölvilágositások közlője azt állítja, hogy a’ dolog nem úgy, hanem egészen különbözőleg áll, mint mikint előadatott, ’s nem foghatja meg: mi, vagy kicsoda hozhatta a’felemlített szerkesztőséget illy nemű tévedésbe? Midőn ő „úgy mond“ mint az említett kapitánysági bizottmánynak szintén egyik tagja, nyíltan megvallja, hogy sem ama’ nemes ajánlattételről, sem a’ polgárok azon készségéről, minélfogva ők a’ nagy teher egy részbeni elvállalására ajánlkoztak volna, — semmit sem tud; kimondván azt a’ névtelen író, hogy amaz ajánlatról semmit sem tud, ezeket méltóztatik még hozzá adni: igaz ugyan, hogy a’ bizottmányi ülésekben előhozatott ollyas valami, miként lehetne illy nemű ajánlatot legjobb sikerrel tenni, de a’ dolog még csak bizottmányi határozattá sem válhatott, mert a’ tagok többsége — miután 8 hónap leforgása alatt még az ajánlati ősziét behajtása módja felett sem tudott megegyezni — az ellenkezőre szavazott; ugyan is némellyek a’ húsár fölemelését, mások kölcsönvételt, meg mások adóztatást indítványoztak; de midőn a’bizottmány tagjainál kellett volna elkezdeni a’szabad ajánlatral aláírást, midőn kenyértörésre került a’ dolog, egyedül egy irt alá 300 forintot , és igy jön bevégezve a’ tárgy, előre látható leven, hogy az egy milliónyi ajánlat tervétől mesze maradand az eredmény, mert — meg kell vallani — nem vagyunk azon állapotban, hogy azt kikerilhessük, mi miatt ez különben is csak áltatás fogott volna maradni.“ Ezen előterjesztésre a’ Pesti Hírlap szerkesztősége egyik jegyzékében azon megjegyzést teszi, mikop nem tudja, hogy áll valósággal a’ dolog; mert a mennyiben az sajtó utján közzé tétetett, a’ bizottmányi munkálatok olasz nyelven közlött másolatából vétetett át. Én is, mint tagja a’ többször emlitett bizottmánynak — leírván a’ bizottmányi munkálatnak eredetijét,mellynek szélein az elnök saját kezével irt jegyzékei láthatók, nemcsak, hanem mellyet maga tisztelt kormányzónk ’s polgári kapitány urunk átolvasott és megbírált — lehetek talán olly állapotban, hogy a’ követelt fölvilágositások névtelen szerzőjét visszaemlékeztethessem az ez érdemben bizottmányilag hozott határozatokra. 1) Hogy az ajánlat valósággal bizottmányi határozattá vált, fölolvastatott, ’s nemcsak a’ bizottmány minden tagja, de sőt a’ város előbbkellő kereskedői és birtokosai által is elfogadtatott. 2) Hogy eleintén ugyan csak fél milliónak összegyűjtése tervezetett, de midőn az ősziét véghatározatilag megállapittatott, az egy millióra emeltetett. 3) Hogy miután ezen ősziétnek mi módon lehető kiállítása iránt a’ különböző vélemények előadattak, a’ bizottmány abban állapodok meg, miszerint a’ mondott ősziét behajtásának módja a’ tek. kapitányi tanács bölcs elhatározására bizassék; továbbá, hogy ezen dolognak minél könnyebb sikeresíthetése végett nemcsak a’ város, hanem az egész tengermellék patríciusai, polgárai, birtokosai, kereskedői ’s lakosai,köteleztessenek a’ felérdeklett ajánlathoz, még pedig birtokukhoz arányzott pénzmennyiséggel hozzájárulni, e’ végből szükséges lenne aláírási íveket nyitni. És hogy jó eredményt lehessen nyerni, elmulhatanul szükséges volna a’ polgári kapitány ő méltóságának, mint tengervidékünk kormányzójának közbenjárása , úgy mint a’ kinek az itteni kereskedés előmenete ’s felvirágzása iránti nemes érzelmei és fáradhatlan gondoskodása egész tengermellékünkön mindenki előtt ismeretesek. — A’ bizottmány elnökének azon készsége, miszerint maga 5 ezer stotirtalá, annyira felbuzditá a’bizottmány többi tagjait, hogy egy rendkívüli ülésben — mellynek én is tagja valók — a’ szabad ajánlathozi járulás módja fölött tanácskozandók Összejővén, történt, hogy a’ bizottmánynak csak kevés tagja nyilatkozott az aláírás ellen; nehogy azonban ez által is hasztalan kitérésekre nyuttassék alkalom, határozattá vált bevárni— a’tervezett egy milliónyi ajánlatra nézve — a’ kapitányság végzéseit. 4) Azt állítani, hogy midőn az aláírásra került a’ sor, csupán egy tag irt alá 300 forintot, ’s hogy ekkér az ajánlat elröppent legyen, valóban nem más mint „miséére quadrata rotundis“ mert a’ bizottmány egyik tagjának ama’ 300 frtnyi ajánlata, egészen más czélból történt, ’s hihelennek látszik, hogy a’ Pesti Hírlap czikkének névtelen írója , ki pedig magáról azt állítja, hogy a’ felemlitett bizottmányban részt vett, mikint nem tudhatta e’ körülményt? Menthetetlenül szükségesnek tartatván a' nemzeti kereskedés elömozditására nézve egy vasútnak Pestről Fiúméig leendő építtetése, ’s elismertetvén az, hogy ennek kivitelébe, tekintve a’föld minőségét, ’s a’ hegyek magasságát, legnagyobb nehézség, a’ Fiúmétól Károlyvárosig vonandó úton adná magát elő, nehogy azonban a’ terv kivitele elhalasztatni látszassák, néhányan a’ bizottmány tagjai közül úgy vélekedtek, hogy időnyerés végett helyesebb lenne végrehajtatni előbb a’ Fiúmétól Károlyvárosig vivő vonalra nézve a’ technicai előkészületeket , ’s közelítőleg kiszámítani az erre forditandó költségeket , hogy azokat a’ nemzet képviselőinek, az országgyűlésen elő lehessenterjeszteni. — E’ végre javaslat tétetett egy mérnök odahozatalára, ’s egy 15.000 posrtnyi tőkének alapítására , mellyböl az előleges költségek lennének fedezendők. A’ bizottmány Defranceschi Antal urat, zágrábi kir. építészeti hivatalnál szolgálatban levő mérnököt ajánlotta, ’s a’ kormányzó ur a mltgához is folyamodott, méltóztatnék a’ tisztelt hivatalnál Defranceschi urnak