Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-20 / 266. szám
megóvni, de még őt önmaga ellen is, pedig önkéntes leegyezésével óvni kell; ez olly veszély, mellynek elhárítása , minden jóakaratnak közremunkálatát igényli; mert a’ csomó, mellynek békés megoldásánál a’ nemesség belé egyezése is nélkülözhetlen, ’s melly épen ezért a’ kérdések legkényesebbike, sok ember erejét megkísértenéi, míg csak félig meddig is oldva leszen. — Ezekért bátorkodandunk mi is, azokhoz, miket b. Wesselényi Miklós úr immár előterjesztett, még részünkről is egy-két toldalék gondolatot, a’ legközelebbi számban közrebocsátani. — Országgyűlés. Foglalat. Jul. 12. XXI. orsz. ülés a’ föRR-nél. Tárgy: A’vallás ügyében és a’ felírás módosításában költ válasz, a’ RR. táblájához átküldetik. Orsz. választmányok kinevezése iránti viták. Vegyes ülésben a’válasz felírás összecsatolmányival együtt megpecsételtetik és ő felségéhez felküldelik. Jul. 13. XXII. ősz. ülés a’ föRR-nél az orsz. választmányok feletti viták vége , ’s a’ már közlött határozat. országos ülés jul. 13-k.én a’ föRrtnél. A’ vallás ügyében és a’felirás módosításában kört válaszát a’mélt. föRRnek az itélőmester felolvasván, nádor ő fensége ezeknek átvitelére küldöttséget nevez ki. Ezután olvastaték az oríz.gyűlési szálásbér és a’sérelmek összeszedése tárgyábani üzenete a’ KK. és RRnek, mellyben jelentik, mikint ők e’ tárgyakban körükből választan, tagokat neveztek, ’s felszólítják a’ m. főlket, hogy e’ munkálatokra körükből ők is küldjenek ki választmányi tagokat. — Ezután egy szónok —előre bocsátva, hogy szólási joga neki a’ hon java előmozdításában annyi van, mint bár ki másnak — a’ mint következik, nyilatkozott: a’ most üzent két választmánynál több ez orsz.gyűlésen nem küldetett ki; pedig hallja, mikint a’ RK. és RR. teremök czélirányosb rendezése miatt távoznak, szükségesnek látná tehát időnyereség végett — mert teendőink hosszú sorában megvallja, hogy „et voluisse sat est“-nek nem barátja — némelly fontos kérdésekben is, minek a’kereskedés, városok rendezése, ősiség módosítása vagy eltörlése ’stb., orsz. választmány kiküldetését indítványozni. A’ szóló kijelenté: miként ő volt e’ honban első, ki az ősiség eltörlését megpendítő , hogy ez politicai hitvallásának sarkköve. Most az eltörlési módról különbözők a’ főzetek; lehet ágyúval, lehet kőművesekkel—kik a’ köveket apródonkint szedik le — tenni azt; ezért is újra indítványozza a’ TrK. és RR. teremét rendező idő alatt is működendő országos választmány kiküldetését, ’s a’KK. és RR. ez iránti felszólittatását. Majd egy gróf nem tartja méltányosnak, hogy a’két ház egyike a’ fontosabb tárgyakban működéstől a’ másik táblát kirekeszti; de nem engedheti, különösen honunkra alkalmazólag, hogy a’ birtokot képviselő ház épen a’ birtokügy kérdésébeni működésből zárassák ki. A’ vegyes küldöttségek általában czélirányosabbak ’s nem egyoldalúak lévén, azok által időt nyerne a’ törvényhozó test; mert akkor mind a’két tábla szellemét megközelítőleg működnék a’ küldöttség, ’s ez által tagadhatlanul sok idő lenne megnyerve , mi most üzenetekre ’s válaszüzenetekre vesztegettetik el. A’ tapasztalásra hivatkozóig mi eredménye volt a’múlt orsz.gyűlésen legelőbb életbe léptetett kerületi választmányok munkálatának, mutatja a’ múlt orsz.gyülésen alkotott váltótörvény, mellyről ő, mint ő felsége kegyelméből egyik törvényszéknek elnöke, kénytelen elismerni, hogy az ország jólétének ’s hitelének előmozdítása helyett annak romlását eszközli; kéri azért a’ mélt. főlket , hogy ezen egy példán okulva, kerületi választmányok helyett országos küldöttségek működését sürgessék; ezt pedig tehetik is, mert 1740-töl fogva 1832-ig igy működött a’ törvényhozói testület, mit kezében tartott irományokkal bebizonyítani is képes. Az ellenvélemény nyilatkozatainak kivonata következő: Jól tudják szólók, mikint a’ törvényhozó testnek mind a’ két ház szükséges kiegészítő része, felismerik, miként törvényhozói kötelesség, akár egyik akár másik ház jogai csonkítását gátolni; de nem látják, hogy a’mélt. főRe. kisebb működési térre szorittatnának, mint eddig. Az áll, hogy az akóház előmunkálatainak kidolgozására ön köréből küldöttséget biz meg; de ez teljességgel nem a’ felsöház jogait korlátozni törekvő szándék, hanem a’ két ház rendszerének (earner, system.) természetes következése. — Véleményök szerint vegyes küldöttségeket csak azon tárgyakra nézve lehet ’s kell kiküldeni, melylyek a’ mélt. főRR. ’s a’ KK. és RRnél egyszerre vetetnek föl. — Van a’ felső ház működési befolyásának más alapja, t. i. a’KK. és RR. üzenete, ’s az alsóház kinevezte küldöttségekbe nem szükség, nem jó befolynia a’mélt. fő-RRnek. Nem félnek, hogy ez által, ha a’KK. és RR. küldöttségeibe befolyni nem akarnak, a’ mélt fő RB. joga csonkittatik, tudván, mikint a’küldöttségek határozata kötelező erővel nem bír, azoknak véleménye még nem az alsó ház határozata, ’s hogy czéljok nem egyéb , mint az ő szellemükben készített ’s meghatározott elvek szerint vezérfonalat adni. De lehetetlen is, hogy a’ KK. és RR. által kitűzött előmunkálatokra orsz. küldöttségek neveztessenek; mert lehet p. o. eset, miszerint a’ KK. és RR. választmányt küldenek egy olly tárgyban , mellyben a’ mélt. fő RR. véleményüket még nem is nyilatkoztatták, miilyenek jelenleg az adó, ősiség ’stb., sőt lehetnek olly tárgyak, hol az elvre nézve vannak ellentétben a’ RR ésRR- feel; hogy’ fogják ezen küldöttségben a’ mélt. főRR. aka- s rátában magokat tájékozni a’ m. főRR. küldöttei? ’s menynyiben lesznek a’ felsőház véleményének képviselői, nem képzelhető. Ha pedig egyéni befolyásukat féltik némelly főrendnek, azokat szólók megnyugtatják, bizonyosan tudván, mikint a’ BB. a’ tanács-, munka-segítséget szívesen elfogadják. Az országos küldöttségeket általában a’ ki nem fejtett tanácskozási rendszer eredményének látják; hiszik ’s tudják , hogy jól rendezett országokban minden kamra külön küldöttségeket nevez ki. Nem pártolják az indítványt, mert így a’ kívánt idő-nyerés helyett időt vesztene a’ törvényhozó test, így két választmány működnék sükertelen. — Végre nem is kivihető; mert a’ KK. és RR. hatalmában van azt tanácskozás alá venni, mit ők akarnak; ők pedig kezdeményi joguk csonkítását czélze ezen indítványt magokévá soha nem téve, ezt egyenesen elvetik. — A’ két tábla egy házaspárhoz hasonlít; a’ házas életben van a’ férjeknek egy neme, kik „hilferl-gucker“-eknek neveztetnek, kik minden fazékba beletekintenek , mondják, hogy ezekkel nejeiknek lehetetlen békességben élni. Valamint a’ házasságban , úgy a’ két táblánál is, ha illy kicsinykedőleg egymás jogaiba akarnak avatkozni, a’ nyugalom ’s béke fölzavartatik a’ nélkül, hogy bármelly félnek haszna volna benne, mint a’ házasságban, úgy a’ törvényhozó testnél is minden félnek meg van a’ maga departamentuma, ’s egyiknek a’ másikéba nem kell, nem jó beleavatkozni.— Ezen okokból indulva ki, az indítványt el nem fogadják. Mi az előbb nyilatkozott grófnak a’ váltók káros voltáróli nyilatkozatát illeti, felszólítják a’grófot, hogy az általa fölfedezett hibákat közölje a’törvényhozó testtel, ’s bizonyosan meg fogják köszönni. Egyébiránt szólók igen jól tudják, hogy egyes egyének ellenében káros hatása volt mint minden új, úgy a váltótörvény is; de tagadják, hogy az egészre eddig is jóltevő hatással nem lett volna, ’s a’ nemzet nem évekre, hanem századokra alkotván törvényeit, pillanatnyi visszahatástól ne ijedjen meg. Általában arra semmit sem bizonyít ez állítás , hogy a’ kerületi választmány munkálata nem ezérirányos, ’s ezzel nem a’ választmányt, hanem az egész törvényhozó testületet vádolja az előttük szólott ő felségével együtt, kik a’ törvényt létrehozták. Kérdik továbbá: ha tökéletesbek e az országos választmányi munkálatok ? figyelmeztetik a’ nyilatkozott grófot az így szerkesztett úrbéri törvényekre. Végre kijelentik, miképen nem értik, hogy’ viselhet valaki olly hivatalban elnökséget, mellyet a’ nemzet ellen irányozottnak lát? „Nem következik, hogy mert rész hatású bizonyos hivatal, azt ne lehetne viselni, hisz ha ő nem viselné, más vállalná föl“ válaszolá az érdeklett gróf, folytatólag megjegyezve azt is, mikint ő azzal, hogy a’ váltótörvényeket káros hatásuaknak mondja, nem vádolja sem az alsó ’s felső házat, sem ő felségét; mert ezek a’ rendszeres mű általános foglalatára nagyon szűk idő miatt csak revisok apróbb hibákra teheték észrevételeiket. Az indítványozó gróf: A’ tegnapi gőz elpárolgása után nem akarta — úgy mond — újabbal a’ teremet megtölteni, azért csak röviden indítványozott; most azonban ellen okok hozatván ellene, kénytelen okait kifejteni. Először is megjegyzi: mikint az előbb szólott grófnak, kit nekie régebbről van szerencséje ismerni, kiről még gyermekkorában megmondd, hogy a’ gróf lesz az, ki szólót leveri, ellenek», szépek és fontosak bár, de nem gyakorlatiak. Kérdi: mikor tett ő indítványt, melly nem lett volna hasznos e’ honnak? ’s higye meg a’ gróf, valamint a’ többit, úgy jelen indítványát is meggondold, ’s indítványában nem akar mást, mint hogy a’felső tábla hatáskörét régi állapotába visszahelyezze, hogy így közre munkálhasson a’ nemzet teendőiben, mit eddig, a’ vető szűk körére lévén szorítva, nem tehetett. — Az előbb szólók érintők, mikint a’felső házba kerülvén a’dolgok, megtehetjük észrevételeinket, ’s miért nem tettük ezt a’ váltóknál? ’s ha helyes észrevételei vannak bármelly egyénnek, a’ KK. és RR. azokat most is szívesen veszik. Ezeknek szükség válaszul adnia, mikép szóló ezt a’múlt országgyűlésen megtevé; de akkor a’RK. és RR. minden megjegyzésnek határozottan ellene mondának, minden modificatiót elvetettek, ’s így, ha eleinte egész erővel küzdött volna bárki, ha meg lett volna is győződve, hogy tisztán lát, hogy az igazság az ő részén van, később ezen erős nyilatkozások hitében megrázták volna; illy reclamatiók ellenében a’ legszilárdabb akarat is visszavonul; — és ezen eset van és volt nemcsak a’ váltóknál, törv.kérdéseknél, hanem több más esetekben is. A’ mi az előtte szólott grófnak Küferlgucker példáját illeti: arra válaszul szükség megjegyezni, mikint szóló ugyanazon dictionariumban talált egy más nemére a’ férjeknek, kiket „Simandl“iknak neveznek, kik—mint tudja— a’ minden fazékba be- retekintés helyett mindenbe beleegyeznek, mit feleségeik akarnak, ’s tudja, miként az ilyenek házassági sorsa nem irigyletre méltó. Egyébiránt nagyon sajnálja szóló , hogy indítványa olly ingerültségnek volt szülő oka, melly teljességgel nem olly nagy fontosságú. Erre válaszul adatok: két oka lehet az indítványnak: 1) munka siettetés, 2) e’ tábla tekintélyének nevelése , ’s hatáskörének szélesbitése. A’ mi az elsőt illeti: megmutatták előbb szólók , hogy azt ez által el nem érhetjük; — a’ második kivihetetlen: mert a’ KK. ’s RR. jogaik csonkítását semmi esetre sem engedik; mi azokat illeti, kik azért kívánnak országos küldöttségeket, mert a’ tapasztalás igazolja, mikint a’ kerűleti választmányban készült váltótörvény nem jó, válaszul adja szóló, miszerint ítéljenek magok: jobb e, tökéletesbe az úrbéri törvény,melly országos választmány munkálata ? ezt részéről szóló ro-t szebbnek tartja, ’s ha elismeri is, mikép kisebb ’s nem lényeget, hibák vannak a’ váltótörvben, de jó eredménye az egész hazára nézve már eddig elő is tagadhatatlan; valamint azt sem hozta kétségbe senki, hogy az, t.i. a’váltótörv.könyv olly rendszeres egész mű, minővel a’magyar törvény ez ideig kevéssel dicsekedhetik; pedig eddig mindent országos küldöttségek munkáltak. — A’ mi a’ házassági két példát illeti: szóló azt a’ tanulságot vonja ki belölök, mikint van e’ kettő között egy közép neme a’ férjeknek, kik sem kicsinykedőleg nem nyúlnak nejeik osztályzatába, sem magokat vakon kormányozni nem engedik , ’s hogy ezek mutatandják ki a’ követendő példát. Erre az indítványt ellenzett ’s az előbb szólott által érdeklett gróf felelete ez. Kerülve a’ hosszas vitákat, nem szólana , ha a’ tisztelt gróf észrevételei által fölhivottnak nem értené magát; most azonban kinyilatkoztatja, mikint ő magát ismerve, soha nem gondolt arról, és neki soha szándékában nem volt egy olly nagyérdemű, nagy befolyású, nagyeszű, nagytudományu , nagy tapasztalatit ’s nagy tiszteletű taggal, mint a’ minőt a’ grófban tisztel—mit iratai és beszédei bizonyítanak — magát egyenes ellentétbe hozni, ’s ezt tenni jelenleg sem bátorkodnék. Nem volt más eszében, mint a’ tisztelt gróf indítványára, mellyre nézve a’ többség pártolását kívánta, egész szerénységgel ellenvéleményt nyilatkoztatni, ez pedig jogában áll; ’s most, midőn megteszi, mit tennie nemcsak joga, de kötelessége is, a’ m. gróf által annyi küzdés, annyi nagyság ’s olly sok évek súlya gördittetik ellene, hogy nem lehet Hiába tennie, mint Horáczczal fölkiáltani: „et si fractus illabatur orbis, inpavidum ferient ruinae“—annál is inkább tennie kell ezt, mert a’ mit. gróf a’ szóló elleni beszéde okainak első része azt látszik mutatni, mintha az, mit mondott, a’m. főRR. iránti tiszteletig ellenkeznék; ezt pedig szóló nem találja, és hogy ha tisztán kimondatik a’ vád ellene, magát védeni kötelességének érzi; ’s most csak azt jegyzi meg Benthammal, miképp leggyöngébbek azon okok, mellyek nem az ellenfél okai ellen hozatnak, hanem arra intéztettek, hogy az alapos czáfolatot mellőzve, ’s nézve azt, valljon igazak e az indokok vagy sem, csak azt mutogatják, hogy a’ szólónak nem lett volna szabad ollyas valamit mondani, ’s ez által igyekeznek elrekeszteni okaitól az ellenvéleményt.“ E’ neme a’ vitatkozásnak a’ tanácskozást leginkább gátolja, ’s az ellenvélemények súrlódását lehetlenné teszi; ez az, mitől minden tanácskozásnak óvakodni kell. Nincs más mód valakit megczáfolni, mint megmutatni, valljon helyes volt e előadása, vagy nem. Az ollyan argumentatiókra, mellyek az ellenvéleményt azzal akarják visszarettenteni, hogy az a’tiszteletről ’s kötelességről, mellyel ellenfele irányában viseltetni tartoznék, megfeledkezett; — szóló mégjegy Szi, mikint azok ránézve mitsem bizonyítanak. — A’ mit, grófnak általában szokása, midőn indítványokat tesz, vagy támogat, éreztetni saját állását és helyzetét, mire pedig teljességgel semmi szüksége nincs; mert érdemeit mindenki ismeri; a’m. gróf kitaláltatja az emberrel, hogy érdemeinek milly súlya van; erre azt mondja szóló: meglehet, hogy némelly körülmények közt olly érdememlegetés, melly ritkán hozatik elő, hír némi súlylyal; de ha ez három-, négy-, ötször hozatik föl minden alkalommal, akkor minden súlyát veszti, ’s nem is lehet súlylyal bírnia, különben vége a’ szabad tanácskozásnak. A’ mit, gróf másik nyilatkozata nem bizonyít semmit, csak simpliciter azt mondja, hogy ahoz a’mit mondott, simplicitel ragaszkodjunk, hogy ezt tenni kötelességünk, mert egyebet nem tehetünk. Jellemszilárdságteljes kifejezéssel állítja, hogy bármi következzék is reá ez ellene gördített tekintélyek súlyától, kötelessége ellen nem cselekvendik, ha meggyőződését bárki ellen nyíltan kimondja. Előbb az ml. gróf ellen nyilatkozva, egy hasonlatot hozott föl — úgymond — a’ szóló, mi talán némellyeknek nem tetszett, a’ Häferlguckert; a’gróf ugyanazon szótárban megtalálta a’Siemandlit, ’s egy harmadik gróf megmutatta, hogy a’kellő közt van közép út, miszerint nem szükséges, hogy az ember akár egyik, akár másik legyen, ’s e’véleményt osztja szóla; végre ha német hasonlata nem tetszik — úgy mond — bátorkodik egy magyar példabeszédet fölhozni : ,,a’ sok szakács elsózza az ételt.“ Itt a’ tanácskozás félbeszakadván, vegyes ülés tartatott, ’s a’ válaszfölirás összes csatolmányival együtt felolvastatván, lepecsételtetett, ’s ő felségéhez fölküldetett. XAH. Országos ülés, Julius 13. egyed, a föMMnél. Az ülés megnyittatván, a’ tegnapi indítvány tárgyában tett néhány nyilatkozatok után egy nagy törvénytudó, egy komoly tanácskozó emelt szót. Két ok hozatott fel — úgy mond — mire felelnie kell, mellyeknek fontosságát elismeri. Az első az , hogy a’ két házremiszer szükségképpeni kifolyása, vagyis eredménye az, mikint, mindegyik saját köréből nevez ki küldöttségeket a’ szükséges előmunkálatok kidolgozására; erre megjegyezvén előbb, hogy jelenleg nem bocsátkozva bővebb fejtegetésébe annak, valljon Magyarország törvényhozó testülete egy vagy két kamarai rendszert követel — csak annyit mond, hogy Magyarország alkotmánya fény és árnyék dalaival együtt századoktól fogva a’ nemzet életéből fejlődött ki; hogy igaz ugyan mikint két táblára oszlik törvényhozó testületünk, de törvény csak abból alkottatik, mi a’ két tábla által közösen fölterjesztetik, hogy az együvé ülő két ház terjeszti föl jelenleg is a’ nemzet viszonyaira alkalmazható törvényeket. A’ második ellenvetés az, mikint állittatik, hogy soha sem volt eset, mellyben a’ m. főRR. e’ tárgyban felszólították volna a’ KK. és 484