Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-06-30 / 365. szám
tartozásom 's hálám érzetében felejteni fogom erőtelenségemet; ez érzet óriássá feszitendi bennem a’ törpe erőt, ’s én, ki egyike vagyok a’ leggyöngébbeknek, versenyre kelendek a’legerősebbekkel, nem hírért, nem jutalom ért, nem dicsőségért, hanem versenyre tettben, versenyre áldozatban a’ közjóért. — ’S most isten velünk. Szerencsés találkozásig!! Országgyűlés. CLT. Országos ülés a m. feRVinci 9 jun. 21. Tárgy : 1) Vegyes házasságokból eredő válóperek. 2) Protestáns vallásnak Horvátországba bevitele. 3) A’ teljes egyenlőségnek és tökéletes viszonyosságnak az evang. valláson levők- és egyházakra nézve, mind maguk közt, mind a’cath. vallásos egyház irányában törvényben nyilván leendő kimondatása. Fölolvastatván a’ vegy. házasságokból eredő váló pereket magában foglaló pontja a’ t. Rai izenetnek, egy percznyi csend száll vala a’ tanácskozók ajkaira , mig egy általános „maradjon“ fölkiáltás hangzott el a’ teremben. Végre Erdélyország fő kormányzója emelt szót, tudni akaró, „mi maradjon? a’ t. RR. izenete e, vagy a’ro. fö- RRké?“ szóló e pmga 87 elsőt pártolá, ’s vele együtt több más világi, protestáns és catholicus m. urak is ; mert csak az igazságos és méltányos, ha vegyes házasságban élők, mindegyik a’ maga vallása szerint ítéltetik; ha egyik fél sem tolja a’ másikra dogmáit. Hogy a’ vegy. házasságban élt cath. nő elválás esetében többé házasságra ne léphessen , ez igazságos, mert vallása azt tanítja ; de hogy az azzal vegy. házasságban élt protest, férj meg ne házasodhassák , ez igazságtalanság; mert ezt az ő vallása nem tiltja, ezt az ő vallása megengedi, itt őt a’ cath. religio tanjai nem kötelezhetik; különben is a’ viszonyosság tökéletesen csak akkor van elérve, ha mindegyik vallásfelekezetbeli a’ maga hittanai szerint köteleztetik; pedig e’ viszonyosság a’vallásfelekezetek közt ama’ békés révpart, hol a’ föllázult kedélyek annyi vész után lecsillapultan kiköthetnek. Itt egy m. püspök a t. RR. izenetében kifejtett azon állítást taglalgatá, miszerint a’ KK. más országok példájára hivatkozva, a’ házasságot, mind a’ mellett is , hogy egyházi szertartással elláttatik, csupán polgári kötésnek, és így azt hiszik, hogy a’ házasság valamint polgári hatalom által köttethetik, úgy pör esetében föl is bontathatik; — a’ rm. püspök megjegyzé, mikép.a’ honi törvények mind a’ tiszta catholicus, mind a’ vegy. házasságokat nem polgári, hanem egyházi bíróság ekbe és azért utasítják, mert azokat nem polgári kötéseknek, hanem szentségnek tartják. A’ t. RBnek azon nézetére továbbá, miszerint ha csupán az egyházi bíróságok lelkismerete állna ellent a’ vegy házassági váló perek elítélésében , úgy magát ezen bíróságot nem alkalmasnak nyilvánitni kénytelenek, megjegyzi önmga, mikép az egyházi székek e’ részbeni bírósága a’ békekötéseken alapszik; és ha már a’ békekötések egyéb pontjai megtartatni parancsoltainak, e’ pontnak is állania kell. Egy más püspök pedig azt mutogatá, miképpegy, házasságban két személyről lévén szó,nem lehet ugyanazon házasság fölbontható és föl nem bontható is egyszersmind, „idem esse et non esse.“ Mire egy ifjú báró által válaszoltatott, mikép a’mélt. püspök csalódik, ha azt hiszi, hogy vegy. házasságban két személyről van szó a’ házasság fölbonthatási vagy föl nem bonthatási eszméjéből indulva ki; szóló véleménye szerint itt csak egy személyről, a’ protestáns félről van szó; mert a* cath. felet vallása tanjai ellen senki kényszeríteni nem akarja. Hogy pedig a’ vegy. házasság egyházi szerződés, ezt szóló csak a’ cath , de nem a’ protestáns félre nézve ismeri el. És hogy az illy házasság az egyik félre nézve lehet fölbontható, a’ másikra nézve föl—bonthatlan, azt mutatja maga a’ ,Jus Canonicum is Cap. XVII.‘ eme’ szavaiban : „uxor a viro non discedat, nisi causa fornicationis , et tunc viro licet ducere aliam. — Ugyancsak nesztehetetlenség esetében — infirmitas—nőjétől a’férj elválhat, és ,,bonum esset, si sic permaneret, ut vir abstinentiae vacaret. Sed quia hoc magnorum est, ille, qui se non poterit continere, ducat magis etc. — ezt rendülte III. Gergely Bonifacius püspökhöz irt levelében. Egy gróf nem csudálkozik azon, hogy a’ föisztelendö coelibataire urak nem tudják, mert nem érzik, érzeniök legalább nem szabad , mikép a’ szerelmet lelánczolva tartani akaratja ellen nem lehet. Egy báró főispán elismeri ugyan, hogy minekutána a’ proest. fél cath.nőt vett feleségül,akkor egyúttal a’cat. religio javára mintegy lemondott azon jogáról, miszerint nőjétől valaha örökre elválván, más házasságra léphessen annak életében, szóló az illy vegy. házasságban a’ szentséget megismeri; de lehet eset, mikor a’ házasság eredetileg tisztán protestáns, és csak idő jártával tér egyik vagy másik huizastárs a’ cath. vallásra, ha már azon fél, ki protest, hitében megmaradt, elválni akar, szóló itt semmi szentséget nem látván, annak a’másodszori házasságot megengedi. Olly kívánság, mit okokkal támogatni nem kell, annyival inkább, mert vannak esetek, mikor a’ protestáns házasok válópört kezdenek egymás ellen, és mikor a'bűnös fel látja, hogy a’válópör már már tökéletes meggyaláztatásával fejeztetik be, csupa boszúból ártatlan házastársa ellen — kinek nem volt elég lelki ereje az ocsmány kicsapongásokat tűrni oldala mellett — bűnét még azzal is tetézi, hogy cath. hitre tér át csak azért, hogy házastársa a’ már bizonyos győzelem esetében uj házasságra ne léphessen; mert tudja, hogy válóperük a’világi bíróságtól azonnal az egyházi elébe utasittatik, ’s aztán örökre elválhatlan; „mert a’ mit az ur keze itt a’ földön megkötött, azt emiber föl nem oldozhatja“*— mond az egyházi*biró — ,stb. Az indítvány azonban el nem fogadtatott. A’ protest, vallásnak Horvátországba beviteléről szóló pont fölolvastatása után az említett ország fökormányzója emelt szót, és elmondá, mi kívánatos lenne kölcsönösen Magyar- és Horvátország közt e’ tekintetben is az egyesség, ha t. i. a’ protestáns vallás Horvátországban is törvény által polgárosittatnék! azonban a’ protestáns vallás bevitele ellen Horvátországnak ez idő szerint statútumai vannak, mik fejedelmek által is erősitvék, mik csak a’ kapcsolt Részek Rvei által, vagy legalább azok nyilvános beegyezésésével semmisiltethetnek meg??? Elmondta ugyanazon ország követe is, mit küldői reá bíztak volt, kinek deák előadására egy jobb oldali gróf majd csak akkor felel, ha magyarul zendülendnek meg a’ követ ur ajkai; és elmondták még némelly kevesek, mikép Horvátországnak e’ részben statútumai vannak, melylyeknek megváltoztatását a’horvátországi RRtöl kell várni. Az ember lelke pedig — mond a’ jobb oldal — elborul mély bánatában, ha hallja, ha tudja, mikép van ország a’ civilizált Európában, még pedig a’ XIX. században, mellynek kiváltságai vannak az iránt, hogy keresztény embertársait el ne tűrje az ország határai közt csak azért, mert azok nem ugyanazon egy templom falai közt imádják a’mindenhatót!! És az ember vére meg-megakad, hálálja, mikép vannak, kik nem tudván, hogy megjött az idő, mellyben a’Jehovát nem csupán csak a’ jerusálemi templomban, vagy Garizim hegyén lehet imádni , hanem lélekben és igazságban mindenütt és mindenkor, hama’kiváltságok védelmére az igazság nevében kelnek föl; és vannak népek, mellyek ama’középkori sötétség és szeretetlenség bélyegét magukon hordozni dicsőségüknek tartják ’stb. — Azt mondják talán, hisz illy vallástürelmetlenség nemcsak Horvátországban, de viszont ott is történik, hol protestánsok vannak; így történik Dán, Svéd-, Poroszországban. De hát ez ok e arra, hogy Horvátország részéről hasonló történjék? Hát az idvezitő ezt tanította e? hát a’ legközelebbi k. válaszok illy szellemben hangzanak e akkor, mikor tökéletes viszonyosságról ’s teljes lelkismeretszabadságról szóknak!? — A’ vallást, mi embernek olly drága és féltő kincse,— a’ vallást, mi embernek egyedüli támasza e’ nyomort földi élet annyi viszontagságai közt, — a’ vallást, mi embert menny polgárává avatja föl már itt a’ földön, ember embertársával olly szívesen osztja meg; az édes anyaföld kebelén csak annyi helyet is, hol egyik másik gyermek lehajthassa elfáradt fejét, nem enged az irigység. És most, minekutána az átmenet egyik vallásból a’ másikba, országyülési végzés szerint, szabad, ki fejti meg, mi történjék azon polgárral, ki Horvátországban protest, vallásra térni fog ? el fogja e az ott veszteni jószágait, ’s száműzetni fog e onnan? — És ki fejti meg azon viszonyosság okát, miszerint a’horvátországi lakos magyar polgár is lehet azonnal, mihelyt a’gondolat agyán át villant; de nem a’ magyar protest, polgár horvátországi, ha minden erejét megfeszíti is!? Horvátországnak statútumai vannak, azt mondják, — azon statútumokat Magyarország gyűlése erősítette meg, ’s ha azok a’ kor szellemével egybe nem hangzanak többé, joga is van Magyarország gyűlésének megváltoztatni azokat; annyival inkább, mert ez országgyűlésen Horvátország buzgó képviselői is jelen vannak ’stb. Mindezek mellett a’ fólai tábla végzése szerint a’ protestáns vallás Horvátországba ezúttal sem mehet be. Az evang. valláson levők és egyházakra nézve mind maguk közt, mind a’cahol. egyház irányában a’teljes egyenlőség és tökéletes viszonyosság a’ főRB. részéről ez úttal sem iktattalik törvénybe; mert ha ez egy általános törvényben kimondatnék, annyi magyarázatra szolgáltatnék alkalom, a’ mennyi törvényhatóság van az országban; de, mint egy m. püspök megjegyzé, teljes egyenlőség és tökéletes viszonosság a’ cath. vallás irányában más vallásra nézve nem is lehet. Az ülés d u. 3 órakor oszlott el. CsatolVHsig. Helyszűke nem engedvén a’ RR. és RR. vallás tárgyabsai második szenetet, melly a' m. föRR. jun. 19. 20. 's 21-ki üléseiben tárgyaltatott egészen közölnünk; kötelességünknek vetjük legalább az áttérés (transits) iránt a’ KK. és RR. által szerkezett új törvényjavaslatot, már csak azon okbúl is közölni, mivel, a’ mint olvasóink múlt számunkból láthatók, ez iránt a’ két tábla legnagyobb részben már egyesült: Törvényjavaslat az átmenetről. • A’ bécsi és liszt békekötéseknek, és az 1T 90 : 26. törvénynek alapján a' felksmeret teljes és tökéletes szabadságának fentartása végett a' r. cath. vallásról az evangelika vallásokra, és viszont leendő átmenet eseteit illetőleg, rendeltetik: 1. §. Aljádon átmenni kívánó abbeli szándékát írásba foglalva megyékben az alispánnak, szabad királyi városokban a’ polgármesternek, szabad kerületekben pedig a' kapitánynak, két önmaga által meghivandó tanúi jelenlétében, és két példányban beadni köteles. 2. §. Az alispán 's illetőleg polgármester, vagy kapitány, a’ folyamodónak és tanúinak jelenlétökben a' folyamodás mindkét példányaira a' benyújtásnak napját és esztendejét feljegyezni, és a’ folyamodásokat azonnal hátirattal ellátni tartozik, és ezen házimban napot és helyet rendel, hogy előtte 's a' maga mellé veendő bizonyság előtt, melly ez esetekben városokban két tanácsbeli, a’ kerületekben pedig egy táblabiró ’s egy hadi nagyérd. újólag megjelenjen. • 3. §. A’ megjelenére a’ 2. §. rendelete szerint kitűzendő határ: a 15 napnál hoszabb időre, a' folyamodás beadásától számítva, nem terjedhet. 4. §. Az alispán ’s illetőleg polgármester vagy kapitány a’ hátirással ellátott folyamodás egyik példányát a’ folyamodónak vissza adja, a’ halirat tartalmát előtte előszóval is megmagyarázza, a’másik példányt pedig szükséges használat vágóit megtartja. 5. §. A’ kitűzött határnapon a’ folyamodó az alispán s illetőleg polgármester vagy kapitány, ’s a’ magok mellé reendelt törvényes bizonyság előtt két tanúval ismét megjelenvén, kihallgattatik, ’s ha átmeneti szándék mellett maradását nyilvánítja, az ötét kihallgató tisztviselők által aláirangzott bizonyságlevelet nyer , mellynél fogva a’ kívánt átmenet neki megengedtetik. Az átmenni akarót kihallgató tisztviselők vegyesen római catholicus és evangelicus vallásunkból legyenek. 6. §. Az alispán ’» illetőleg polgármester, vagy kapitány, az átmehetési bizonyságlevél kiadatása után az átmenet esetét mind azon hitvallásbeli lelkésznek, melly hitvalláson az átmenő eddig volt, mind azon hitvallásbeli lelkésznek, melly hitvallásra átment, azonnal tudtára adni köteles. 7. §. Azon tisztviselők, kik az 5. §. esetében az átmenni kívánót kihallgatták, az egész eljárás fölött a’ legközelebbi közgyűlésre körülményes tudósitást tesznek, és ezen tudósítás mellett bemutatják mind az első hat írásos folyamodásnak viszszatartott második eredeti példányát, mind pedig az átmehetésröl kiadott bizonyságlevélnek másolatát is ; a’ közgyűlés pedig ezen tudósítást mellékleteivel együtt szükséges tudomás végett a’ m. kir. helytartó-tanács utján ő felségének azonnal fel-* küldendi. 8. §. fia az alispán, ’s illetőleg a polgármester, vagy kapitány , az átmenni akarónak folyamodását vagy elfogadni nem akarná, vagy a’ 2. §-ban rendelteket nem teljesítené,vagy bármi részben is ő vagy a’ törvényes bizonyság hanyagul járna el, a’ folyamodónak szabadsága vagyon , az 1. §-ban említett két tanútól veendő bizonyítvány előmutatása mellett ellenök az illető törv.hatóság előtt panaszt tenni, a’ törvényhatóság pedig az illy tisztviselőnek a’ köztörvény útján leendő feleletre vonatását megrendelni, és az átmehetési bizonyságlevelet azonnal kiadatni köteles. * * * Országgyűlési tudósításaink junius 27-kéig terjednek. Hátra maradni, napokat elhagyni nem akarunk; kívánjuk, hogy utódunk tisztán vehesse át a’télt, ’s megszakadás nélkül foghassa fel saját tudósításai által k’ fonalat, hol az kezünkből kiesett. Azért megbocsátandnak lisztéit olvasóink, ha mindent terjedelmes résztelekben e’ szűk helyre nem szoríthatván, inkább kivonatra szorítkozunk, hogy sem hézagot okozzunk. Junius 22-kén a’ magos föRR. a’ vallás ügyében mart. 25-kéről érkezett kir. választ, ’s a’ t.RRnek arra kell izenetét tárgyalók. — Az illés hosszú volt, délelőtt 10 órakor kezdődött, 's közel esti 5 óra volt midőn vége jön, a’végzés pedig oda ütött ki, hogy a’míg. föRv. többsége a’ kir. választ elfogadta. E’ vélemény pártolói annak okát, hogy vallás-ügyek felett még mindig vitatkozni kell, abban keresők, hogy a’kiindulási pontok, az elvek nem valának előlegesen meghatározva. A’ kir. válaszban illy elvek vannak megalapitva, mellyeket az ország Rendeinek csak alkalmaztok kell. A’ Kir. és RR. pedig ezt tenni nem akarják. Nem akarják nevezetesen alkalmazni a’ lélekismereti szabadság elvét, mert a’ szabad egyezkedést elvetik, holott a’ vallás kényes tárgyában polgári kényszerítő intézkedés czélra nem vezet, mert a’ hatalom kelletlen gyakorlása határos a’ zsarnoksággal A’szülőknek azon jogát, hogy gyermekeik boldogságát, tehát vallásos nevelését is belátásuk szerint előmozdithassák,szükség nélkül korlátozni nem kell. Ha attól félnek a’RR, hogy a’szabad egyezkedésben valami reversals forma van , mondassák ki a’ törvényben, mikép abba semmi nemű hatalom ne avatkozzék, — ha pedig némelly cselek, például a szülök kora halálának esete specialis intézkedést kiván; ezt mind ki lehet a’ törvényben meritni. Prímás eggsége ellenben sem a’ kir. választ, sem a’ RR. javaslatát nem pártolá. Az elsőt nem, mert ollyasmit enged meg a’ kath. félnek, mit neki vallása tanjai szerint tenni nem szabad. A’ másikat nem, mert ez már épen parancsolni kívánja azt, mit a’ kir. válasz csak megenged. — Ezeknek ellenében azok, kik a’kir. választ nem , hanem a’BR. felírását pártolók, elmondották: mikint nem elég nagy elveket csak kimondani, az igét testté is kell változtatni. Már pedig a’ lelkismeret szabadsága szabad akaratot föltételez; ott pedig szabad akarat nincs , hová a’ clerűs becsuszhatik. — Mondatott, hogy az első kir. válasz polgári szerződéseknek kívánta a’ gyermekek neveléséröli egyezkedést tekinteni; a’ másik pedig azt kötelezőnek tekintetni nem kívánja. Ez nemcsak következetlenség , hanem erkölcstelenségre is vezet, mi a’ vallást felforgatja, ’s a’ statust megdönti. És mikor egyezkedjenek a’ szülők? házasság előtt? ez mámoros állapot, ’s ki fog egy szemérmes leánynyal a’ gyermekszületésről csak beszélni is? vagy tán a’ szülés fájdalmai által levert anyával egyezkedjék a’ férj arról, hogy melylyik templomban kereszteltessék gyermeke? Aztán természetes, hogy mindenik fél a’ maga vallásábani nevelést fogja kívánni, ’s ha meg nem egyeznek, ki intézi el a’ vitát, ha nem lesz positiv törvény? a’clerűs befolyása? és itt van a’ kikerülni szándéklott' erkölcsi kényszerítés. És figyelembe kell venni e’ beavatkozásnál a’ r. cath. és 414