Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-09-12 / 386. szám
Csütörtök 386. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pengő pénzben. — Felőfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Septemb. 12.1844 Folyó évi October’ 1-ső napjával kezdendő évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hirlapu-ra, helyben 2 ft 48 kr. postán küldve, 3 ft 30 krjával pengőben el fogadtatik, — és az 1841-, 1842-, 1843-, 1844-iki első, ugyszinte elfolyó második félévi folyamatból teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Halálozások. Figyelmeztetés. — Pest, sept. 11-én. Országgyűlés. Országos ülés a' főRR-nél sept. 2-án (vallásügy).Kér. ülés sept 2-án (börtönrendszer). Orsz. ülés a’ RR-nél sept. 2-án (pótlólag beadott sérelmek’ iránti üzenetek ’stb.) Orsz.ülés a’ föRR-nél, sept. 3-án (s,''''lmek, részek’visszakapcsolása , bányatörvény). Kér. ülés sz.*. rbányatörvény, váltót, módosítások). Országos ülés a’ RR-nél '.-án (az unitaria vallás' bevétele iránt teljes egyesség : ’kábla között, a’ többség az 1: 40 czím’ eltörlése iránti kér. határozat ellen nyilatkozik). Országos ülés a’ föRR-nél sept. 4-én (sérelmek, katona élelmezés). Kerületi ülés sept. 4-én (váltómódositások). Előleges közlés a’ sept. 5,6 és 7-én tartott ülésekről. Törvényhatósági dolgok: Trencsén (rendkívüli közgyűlés, utasítások az orsz. gyűlési követeknek). U n g h (útbaigazítás). Fővárosi utd Literaturai hitre. Vegyes közlemények. Külföld. Hivatalos tudósítások és hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. HALÁLOZÁSOK. F. hó’ 2-án délután 2/1 órakor szűnt meg élni egy nagy férfiú, a’ dunántúli ref. egyházkerület’ püspöke, a’keresztyén hittan’ tudora, több ns. megyék’ táblablabirája, fötisztelendő Tóth Ferencz ura életének 76-ik esztendejében .... Az egyházkerületi főiskola’ közviszgálatainak nagyobb részét szokott buzgó kitartásával ’s példás türelmével kihallgatván, múlt hó’ 22-én délben — felszínleg, meghűlés, de mélyebben számos éveinek következtében — egyszerre ágynak esett, ’s bár az orvosok’ serege életben megtarthatásán mindent elkövetett, az elgyengült életerőt semmi gyógyszerek sem bírták többé fölébreszteni . .. . Mély gyászba merült ritka jelességü özvegyén ’s szerető kedves gyermekein kívül még sokáig gyászolja őt a’ dunántúli ref. főiskola, mellynek, ha a’ b. e. Márton Luthere, ő Melanchtona vala, — a’ dunántúli ref. egyházkerület, melly mély belátásu ’s ritka politicája egyik elnökét veszité el benne. A’ magyar irodalom pedig, mellynek fölélesztésén e’ század’ elején küzdők’ első sorában állott számos alapos és máig is közhasználatban forgó jeles munkáiban, mindenkor tisztelettel fog nevéről emlékezni .... Mint meleg barátja az egységnek ’s ellensége a’ szakadásnak,mély fájdalommal nézte mindenkor az egyházkerületi főiskolát jelen helyéről mozdítni kívánó törekvéseket; gyakran hallók e’ szavakat a’ bölcs belátásu férfiútól: „ha — úgymond — olly csapás éri a’ superintendentialis főiskolát, hogy ez Pápáról elhelyeztetik, lesz az egy jóból két rész, az egy dúsból két koldus , mert Pápán főiskola, minthogy a’ pápai refekklé’fia erre elég alapítványokkal bir, mindenesetre maradand.“ Üdvözölt nagy férfiú! hagyd közöttünk egységre intő szent szellemedet! ’s adja az ég , hogy e’szent szellem legközelebb körünkbeni — távolabb pedig, minden magyar keblekben, fogékony elemekre találjon— mert a’ költő szerint .... .........a’ magyar, e’ megőrült kába Maga veri kardját a’ maga hasába. Pápa, sept. 4-én 1844. Tarcz u. Tölgyessy János, sz. kir. Pest városának tanácsnoka , f. h. 10-én meghatározott. FIGYELMEZTETÉS. Vállas Antal barátunk, ki mint olvasóink emlékezni fognak , munkás iparegyesületünk által , i. e. május havában a’ honi ipar’ ügyében külföldre küldetett, a’ reá bízottak’ teljesítése után e’ napokban fővárosunkba visszatért. Vállas ur, utasításánál fogva, nemcsak a’ külföldi iparműkiállitásokat, hanem a’ külföldnek összes iparállapotit tartozván figyelembe venni, külön jelentésben, melly sajtó’utján, mint halljuk, még ez év’folytában közzé fog tétetni, le akarja tenni tapasztalásainak gazdag eredményét. PEST, September’ 11-én. A’ főrendek minapában a’ büntető-törvénykönyvi javaslatnak tárgyalásához fogtak, ’s habár a’ büntetések’ nemeinek megállapítása után meg más, nem büntetőjogi tárgyak igényelték figyelmüket, természetesen rövid idő múlva folytatni fogják a’ megkezdett tanácskozást; mert csekély véleményünk szerint, ha mindjárt csak annyiban szándékoltatnék is általuk tárgyaltatni a’ codex, mennyiben ezt a’ büntetésvégrehajtássali kapocs követeli, a’ revisionak a’ büntetésnemeken kívül még a’ büntetések’ megváltoztatására ’s elengedésére is kell kiterjeszkednie ; akkor majd szóba jő a’ kegyelemjog is, ’s elvbarátainknak alkalmuk leend, ezen kérdést kifejteni az előítéletek’ pólyáiból, mellyekbe azt az eddigi vitatások göngyölgették. — Nem tudom, ha találkoznak e számosan hazánkfiai között, kik a’franczia forradalom’ parlamentáris históriáját Buchez és Rouxtól, forgatták. A’ szerzők Robespierre’ emlékének rehabilitatióját tűzték ki magoknak feladásul, nekik Lafayette, Mirabeau, a’ girondisták, mind-mind épen úgy árulók vagy szűkkeblű kontárpoliticusok mint az udvari párt; ideálják a’ convent, státusfél fiúi előpéldányaik Saint- Just és különösen Robespierre. Ennek legparányiabb beszédét is kikutatják a’ dlubbok’ latrináiból, ’s odaállítják a’ státustudományt szomjazó polgár elébe, hogy bámulja és tanulja, mint a’hogy’orbikusaink élőnkbe adták Cicerónak beszédét pro Marco Marcello. És Robespierre mondott egy hosszú beszédet a’ kegyelemjog ellen, és Buchez ’s Roux ismerték ezen beszédet és még sem vették fel munkájokba, sőt némi becsmérléssel improtocollálták könyvökben azon eseményt, hogy a’kegyelemjog ezen beszédek’ nyomán eltöröltetett, hogy rövid idő múlva még életbeléptettessék, vethették volna utána. Ismételjük, a’ kik ismerik e’ munkát, tudják , hogy irói a’ liberalismus’ igen-igen balra fekvő sátorába valók, oda, hol megszűnik minden egyezkedés a’ status quoval; ők és híveik a’valóságos en avant párt, nem azon ártalmatlan, mellynek számára nálunk ez elnevezést teremtették. És még ezen irók is, Buchez és Roux a’ truculentusok, a’ kegyelemjog mellett nyilatkoztak. — Honnan van az ? Onnan, urak, mert a’ kegyelemjog’ eltörlésében a’ legparányiabb liberalismus sem rejlik. Nálunk a’ többség máskép’ vélekedett. Mi egy két német theoreticus után, kik igaz a’ legszebb logicai következetességgel építették a’ státust—semmiből a’ levegőbe,indultunk e’tárgyban; nem Anglia, nem Francziaország, nem Éjszakamerika, nem a’szabadság’classicus országai után; de követtük azokat, kik, — hogy az ő nyelvükön szóljunk, tudják, mi az abstract szabadság, melly sehol sem létezhetik, épen mert abstract, de kikoncret szabadságot soha sem fognak felmutatható, míg jelleme lényegesen nem változik. Ha az ember — értjük a’ humanitást szivén viselő, de azért a’ vizenyős philanthropiától távol maradott embert — a’ büntetőjogtudomány’ A. vagy B. bajnokának irományait olvassa, úgy látja, hogy miután ezen hősök kinyitották az érzelgés’ csatornáit, és záporsürüen eregették a’ kegyelmet azokra, kik olly annyira szánandók, mert a’ törvénynyel nem tudnak barátságosan megférni, — eszekbe jut, hogy már szigorúnak is illik lenniök, ’s felállítják az elvet, mellyet, a’ kellő határok között, senki sem tagad, de mellyet ők, a’ gyengék’ szokása szerint ha erőt akarnak mutatni, minden korláton túl visznek: „a’ biró vétkesnek talált, szenvedd a’ büntetést, nem lehet olly hatalom melly azalól felmentsen.“— így aztán, igaz, megvan a’kegyelem és megvan a’szigor; de ollyformán, mint némelly arezban megvan a’ fekete de nem a’ szemben hanem a’ fogban , és megvan a’ piros de nem az ajkon hanem az orron. A’ theoreticusok utáni induláson kívül — mert, hiszen, Benthamre is történik hivatkozás, mi nem sokat bizonyít, mert Benthamnek főérdeme a’ módszerben áll ’s az öszszes irányban, nem az egyes tételekben, hiszen ő még a’ jury ellen is nyilatkozott, — ezen kivül, mondom, még egy más okot is találhatni annak magyarázatára, hogy a’ többség eddig a’ kegyelemjog ellen nyilatkozott, ’s ezen ok azon félszeg okoskodásban, azon fél argumentumokban áll, mellyekkel a’ fontolva haladó párt — vagy minek is hívják már most — nálunk a’ kegyelemjogot védi; hiszen tudva lévő dolog , hogy mindenben éráek lenni, annyi mint a’ fontolva haladás' mnctiójával birni.Ha más okok nem szólanának a’ kegyelemjog mellett, mint azok, mellyek a’ conservativ státusférfiak által szoktak mellette felhordatni, úgy roszul állana az ügy. Ők ugyan is a’ kegyelemjog mellett nyilatkoznak, mert — azt mondják — bármennyi felebbhivó bíróságon megyen is keresztül az ügy, mégis megtörténhetik , hogy igazságtalan az eljárás , ’s igy szükséges a’ kegyelemjog, mint legfelsőbb appellátán nyert ítélet. — De hiszen az appellata, a’ felebbhivás büntetőügyekben,— nem mondjuk, a mi jelen rendszerünknél, hanem, ha majdan az ügyek, mint szándékoltatik, a’ nyilvánosság’és szóbeliség’vehiculuma mellett ítéltetnek el, semmi biztosítékot nem nyújt, mert a’ felebbhivott ítélet más bázison módosiltatnék, mint mellyen hozatott; tekintetbe sem vévén azt, miszerint az appellatónak közösen megismert gyenge oldala, hogy az első bíróságot gondatlanná és könnyelművé teheti. Aztán, kik a’ kegyelemjogot kapcsolatban látják a’ felebbhivásnak alapul fekvő eszmével, azoknak fonák fogalmuk van e’ jogról Nem azért kegyelmeztetik meg valaki, mert az ügy nem érleltetett meg eléggé; ha illyesmi tapasztaltatik, új eljárás végett fogják visszaküldeni az ügyet, ’s nem kegyelem’ utján eldönteni. Erre való a’már nálunk is indítványozott cassatioszék, mellyet mi még azon oknál fogva is pártolunk, mivel betetézi az összes törvényes ügyeket, ’s mivel ez a’ leghatalmasabb tényező az összes törvénykezésnek centralisatiójára. A’ másik argumentum, melylyel előállani szoktak, az, hogy a’ monarchiai elem a’ kegyelemjog’ fentartását követeli. Ugyan ezen urak’ szájából azt is hallani gyakorta, hogy a’monarchiai elem az aristocratiának fentartását szükségessé teszi. De valamint ez nem áll, mert a’ mi közös meggyőződésen alapul, annak porhanyó támaszra nincs szüksége, úgy nem áll a’ felebbi állítás sem. Ha a’ kegyelemjogban , a’ kegyelemjog’ eszméjében és gyakorlatában valami monarchiát rejlenek, úgy az éjszakamerikai státusok, mellyekben azt a’ governor gyakorolja, egyenesen az unió’ egyik alapelve ellen vétenének, szóval felségsértést követnének el. Egy harmadik argumentum meg’ épen úgy hangzik,hogy a’kegyelemnek feladása orvosolni a’jogmerevenységet. Ez, ha van értelme, csak azt jelentheti, hogy arra kell törekedni, mit a’római, aequitasnak mondott, ’s hogy ezen aequitasban több igazság rejlik, mint a’ száraz jogban. De ennek eszközlése egy legfőbb törvényszék’, nem a’ végrehajtó hatalom’ feladásai közé tartozik. Ezek ’s illyetén okoskodások nem segítik partra az ügyet. Nincs veszedelmesebb dolog egy ügyetlen jó barátnál, mondja a’ franczia példabeszéd, ’s csak ugyan egy rész argumentum valami mellett inkább árt néha a’ jó ügynek, mint egy tuczat, ellene felhordott ok. Véleményünk szerint két fő főok küzd a’ kegyelemjog mellett: az első ebben áll: kinyilatkoztatni, hogy valamelly státus lemond a’ kegyelemjog’ alkalmazásáról, annyi mint kinyilatkoztatni, hogy a’ státus e’ tekintetben a’ souverainitásról lemond, hogy fogadást tesz egy souverainitási jognak lenyűgözésére. Az európai státustudomány ezen abdicatiót eddigien sem hasznosnak sem tanácsosnak nem látta. A’ kegyelemjog a’ souverainitásnak szükséges kifolyása mindig és mindenütt, gyakoroltassák aztán akár a’ fejedelem által, mint nálunk; akár a’nép által, mint a’régiség’ respublicáiban; akár külön, a’ státustól e’ végre kijelölt testület által, mellynek azonban törvényszéknek nem szabad lennie, mert ez annyi volna, mint összekeverni a’ különböző státustényezők’ eszméit. — Igaz, ha úgy tetszik valamelly népnek, lemondhat a’ souverainitásról fejedelmestül mind belső mind internationalis viszonyaira nézve, hiszen példa reá Taiti és Pomare királyné. Igaz továbbá, hogy a’ souverainitás positiv törvények által szabályoztathatik, valamint szabályoztatik is valósággal. De más az, valamit törvény által szabályozni, más meg az, valamiről törvényben lemondani. Nem tanácsos pedig lemondani a’ souverainitásnak ezen gyakorlatáról, mert ez odavezethet, hová a’ souverainitásróli lemondás vezetni szokott — felbomláshoz. Lehetnek esetek, például politicaiak, rendkívüli időszakokban, midőn a’biró kénytelen valakit bizonyos büntetésben elmarasztalni, ha látja is hogy veszedelem éri ennek következésében a’ státust, mert a’ biró mint biró, az ismert törvényt mindig tartozik alkalmazni az ismert tényre; — illyenkor azonban közbenjár kegyelemjogával a’ souverain hatalom ’s a’ fenyegető veszélytől megmenti a’ státust. A’másik főok, melly a’kegyelemjog mellett harczol, annak megismerésében áll, hogy a’jog ugyan fő mi a’ státuséletben, de mégis nem a’ legfőbb , legalább nem az egyetlen legfőbb. Azaz, hogy világosabban szóljunk : a’ jog egymaga, a’ jog minden egyébnek feláldozásával még nem élteti a’ státust, nem vétethetik egymaga és kizárólagosan finormértékűl. ’S mert épen büntetőjogi tárgyról szólunk, ugyan mellyik nemzet olly örült, hogy büntető codexét Kantnak absolut igazságtheoriása szerint szerkesztette volna? A’büntetőtörvénykönyvi javaslat nem fogott volna Europa’ első törvénytudói között annyi magasztalóra találni, ha illyetén egyoldalú irányban szerkezteik, — de épen azon argumentumok, mellyek a’ b. törvénykönyvi javaslatot nem az absolut igazságtheoria szerint parancsolták szerkesztetni, szólanak a’ kegyelemjog mellett is. Ezeket akartuk az eszmék’ tisztábahozatalára felhozni e’tárgyban, a’számos mellékokok’ elmellőzésével. Hitünk, miszerint nyugodt megfontolás után mások sem fognak jogmélységet találni a’ tévtanban, ’s ezt maga azon körülmény, is remélteti velünk, hogy ámbár a’ vita mindig a’ korlátlan kegyelemjog’ fenmaradása, vagy eltöröltetése körül forgott valahányszor a’tárgy szőnyegre került, mégis a’ büntető-törvénykönyvben ezen jog csak megszorittatni