Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-29 / 476. szám

TARTALOM. Jászkun ünnep. Kinevezések. Halálozások. Ada­kozások az árvaiak’részére. A’zsidókérdés a'jog’, a'lelkisme­­retszabadság', a’ józan politika’ és a' nemzetgazdászat' szempont­jából. Törv.h­at­ósági dolgok: Fest (sz. kir. város, — kö­vetjelentési közgyűlésről jegyzőkönyvi kivonat. Vegyes köz­lemén­y­e­k: Iparegyesület. Népnév, törvényjavaslat. Külföld. Értekező: Ország és ember, község és egyed. Hirdetések: BIROTAIOIApAo és ERDEIT. A’ fenséges nádornak öröm- és gyásznapjaiban félszázad’ lefolyása alatt, mindig híven vett részt ,a’ nemzet, mint ő viszont e’ nemzetéiben; ’s így midőn pár nappal ez előtt folyó hó’ 19-én, 20-án és 21-én kettős ünnepet ülitek Jászberényben , a’ jászkúnkerület’ váltságá­­nak százados, ’s grófjuk és birájuk József főherczeg’ félszázados ünnepét, azon ezreken kívül, kik összegyüle­keztek az ünnepélyben személyesen résztveendők , ott vol­tak gondolatban mindazok , kik bizodalommal és remegés­sel , a’ mint derülni, vagy borulni látják az eget, kisérik a’ közügyek’ fejlődését, ’s kik bármilly politicai vélemény­­árnyéklathoz tartozzanak , ez ünnepélyben hazafias lelkese­désükben praeludiumát látták azon magasztos napoknak, mi­dőn az öszves ország’ küldöttei a’ budai várba érkezende­­nek, tolmácsolni egy nemzet’ háláját! A’ jászberényi ünnepély’ részleteit hiteles adatok’ nyo­mán kevés napok múlva közlendjük az olvasóval; előlege­­sen csak azt említjük, hogy a’ fenséges nádor a’ kerületi­ház’ teremében magyar nyelven viszonzá a’ főjegyző által a’ kerület’ nevében mondott beszédet, hogy magyar szó’ kíséretében nyujtá át több érdemes községi tisztviselőknek az arany érdempénzt, ’s hogy ebédközben poharat emelvén magyar áldomást ivott a’ jászok és kunok’ jólétére , a’ nép­nek mindig boldogabbá fejlődésére. KINEVEZÉSEK: A cs.kir. felsége Pasku Miksa hites ügy­védet é s tettes Krassó vármegye’ ülnökét, a’ görög n. e. iskolák­ Karansebesi igazgatójává — és Konstantini Tivadart, eddig a' nagyváradi kerület’ helyettes igazgatóját ennek valóságos igazgatójává kinevezni méltóztatott. HALÁLOZÁS. Várkonyi gr. A­made Th­ad­é, v. b. t. t. és udvari fömuzsikagróf, ki magának a’ magyar iroda­lom’ mezején is érdemeket szerzett (ősének b. Amadé Lászlónak versei az ő költségén jelentek meg 1836-ban) Bécsben meghalálozott. Folyó évi tavaszátó’ 19-ben szenderült jobb élet­re Losonczon Fatovich István táblabiró ’s több magas családok’ jogigazgatója , élete’ 67-ik évében , ki­nek midőn hosszas gyöngélkedés utáni csöndes elhunytát számos tisztelőivel tudatnám, alkalmat veszek egyszersmind a’ boldogult munkás életéről némi vázolatot közölni. Ő a’ magyar irodalom’ gyermekkorában Farkas K. mulatságaiban ven részt , ’s játszi elmésségének kedves emlékét alapítot­ta meg. 1830-ban Nógrádmegye által az orsz. munkálatok’ úrbéri szakában eljáró választmány’ tagja lön, ’s befolyásá­nak köszönhető , hogy m­ár akkor Nógrád az urbért illető­leg szabad utasítást adott, mellyben a’ hivatal­i ’s birtok­képesség is foglaltatott. Ezen ’s következő évben , munkás vala a’ nógrádi nemzeti intézet’ létrehozásában, ’s ezen a’ magyar nyelvet terjesztő egylet’ első elnöke volt. Nemes buzgalma volt a’ népnevelést más nemzetek’ intéz­kedései szerint fölvirágoztatni honunkban, ’s népnevelési munkatöredékei fen is maradtak, mellyek bár egykor vilá­got látnának. Nem különben buzgó részt vett a’ losonczi casino’ és védintézet’ létrehozásában is. Nyugalom lengjen a’ munkás férfiú’ porai fölött,’s vigasz a’ gyászoló rokonok’ lelkében. H­­ADAKOZÁS. A’ szepesi szegények’ részére Szabolcs me­gye’kebelében ajánlat’ útján gyüjtetett és Péchy László m.alispán ur által a’Pesti Hírlap’ kiadó hivatalához beküldetett 44 sz­igében. A’ ZSIDÓKÉRDÉS a’ j­o­g’, a’lelkiismeret-sza­­badság’, a’ józan politic­a’ és a’nemzet­­gazdászat’ szempontjából (Toldalék a’ pesti hírlap’ zsidóczikkeihez). „A’ humanitás, melly fölszabaditá a’ feketéket az angol gyarmatokban, hazánkban a’ zsidók’ emancipatióját hozta szőnyegre.“ E’ szavak bevezetésül szolgáltak tisztelt A. urnak , a’ zsidóügyröl jóakaratilag értekezönek *), ’s ugyan e’ szavakat, vagy hasonlókat az emancipatio’ barátaitól hal­lani , már többször volt szerencsénk, ’s úgy tetszik, misze­rint sokan, kik a’ zsidók’ állapotjának javítását őszintén óhajtják, a’ humanitás’ szempontját az egyetlen egy szem­pontnak tekintik, mellyhez képest a’zsidók’polgárosítása ajánlható. Azonban , mind azon tisztelet és köszönet mel­lett , mellyel ezen emberbaráti nézetet méltánylani tudom, szabad legyen megjegyeznem, miként először a’ humanitás’ szelíd érzelmének alig leend annyi hatálya , hogy a’ tör­­vényhozás’ e’ durva csomóját gyakorlatilag megoldaná, ’s *) Lásd„Pesti Hírlap’“ 459­. szám, miként másodszor a’ humanitasrai hivatkozás által elméle­tileg korántsem merittetik ki e’ kérdés. Tudjuk ugyanis, hogy az emberek nem ritkán képesek, emberiség’érzeményéböl segíteni, jót tenni, alamizsnát adni ’s tűrni más gondolkozásuakat; de igen ritka ollyatén példa, hogy a’ társaság’ egyik része saját’ előjogát feláldozván a’ társaság’ másik részét e’ joggal felruházná, ’s magához fölemelné , ha a’ humanitás’ indokán kívül más rugók nem hatnak az akaratra , ’s más körülmények nem okozzák az áldozat’ hozatalát. Senki sem­ fogja tagadni, miszerint a’ magyar nemesség a’ humanitasérti lelkesedésre nagy mér­tékben képes, ’s még sem kötelező még magát az adóra tiszta ’s puszta humanitásból, hogy t. i. a’misera contri­­buens plebs’sorsa megkönnyebüljön ! Vagy az angol par­lament, midőn a’ catholicusokat emancipálta: valljon csupán csak a’ humanitás’ szelíd sugalmát követte e? — Én ré­szemről nem sokat várnék a’ magyar zsidók’ számára a’ jövendőtől, ha polgárosításunknak más pártfogója nem volna, mint a’ humanitás, mellyet sokan az irgalommal, a’ kegyelemmel identificálnak, ’s melly magában , ha más té­nyezőkkel nem állott frigyben, — nagyobbszerű törvény­hozási rendszabályokat még nem hivott életbe. De hála Is­tennek ! nemcsak a’ humanitás igényli a’ zsidók’ honosítását, a’ dolognak még más oldalai vannak, mellyekre az olvasót újra figyelmeztetni hasznosnak tartom. Küzd t. i. az eman­cipatio mellett a’ jog, a’ lelkiismeret’ szabadsága , a’ józan politica ’s a’ nemzetgazdászat. I. A’ j­o­g. A’ jog az Istené. (Mózes V. 1,17). Az igazság felmagasztal nemzetet. Salamon (Példái, 10, 34). A’ magyar zsidók — Deák Ferencz szerint — „a’ köz­állománynak terheiből minden polgárok között legtöbbet viselnek“ (követjelentés 12. lap), polgári tartozásaikat tehát teljes mértékben teljesítik,’s ennek következtében nem volna­­ igazságos, hogy a’ kötelesség’ teljesítésének a’ jogbani részesülés feleljen meg ? Hiszen Kölcsey Ferencz szerint „jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók“­­ (Munkái’ II. 198. lap). Vagy talán nem ismeri meg a’ ma­gyar szabadelvűség lelkes apostolának e’ szavait, mely­­lyekre a’ szabadelvű törekvések’ lényegesebb része támaszkodik ? — Vagy talán azt vetendik ellenem , hogy én „abstract elveket“ teljesíteni törekedem? De imel ezen abstract elv a’ civilisált világban már meg van testesítve , mert széles e’ világon , Magyarországon kívül , csak egyetlen egy alkotmányos or­szág sincsen, hol zsidók laknak, ’s nem volnának polgárosítva! Némelly országokban egy néhány politikai jogok’ kedvezéseit nem élvezik még; de a’ polgárjogot csupán csak az alkotmányos Magyarország tagadja meg zsidó lakositól. — Gondolom, hogy a’ magyar haladók jól ismerik Welckert, — de talán azt nem ol­vasták mindnyájan , hogy a’ német liberalismus’ ezen baj­noka múlt februariusban — midőn a’ badeni országgyűlésen arról volt szó , hogy a’ zsidó polgárok minden politikai jo­gokkal ruháztassanak fel , — következő szavakat intézett törvényhozó társaihoz: „uraim, mig mi németek ezen jogtalanságot tűrjük“ (a’ politikai jogokat a’ zsidóktól megtagadván) magunk nem vagyunk mél­tók a’ szabadságra! Ezeket előrebocsátván, meg kell vallanom , miként nem kissé meglepetve voltam, hogy tisztelt A. ur, a’ százezerek ellen gyakorolt igaztalanságot nem vevőn tekintetbe, fé­lénk kímélettel okoskodik, ’s azt mondja, miszerint a’miveit és jóerkölcsű zsidótól, „minden jogot megtagadni, mellyel minden keresztyén , habár a’ műveltség , az erkölcstelen­ség’ legalacsonyabb fokán áll is, fel van ruházva , ez bar­bárság , ez hiba.“ De kérem, a barbár intézetek magában a’ szabad Angliában is találkoznak, ’s hibák otthonosok minden emberi egyesületben , minden társadalomban ! ’S azért jobb volna talán a’dolgot illő nevével megbélyegezni, mondván: a’mivelt’s jóerkölcsü zsidótól tagadni a’jogot,mely­­lyel a’legmiveletlenebb és erkölcstelenebb keresztyén fel van ruházva, ez ferdeség és fonákság ; zsidótól tagadni jogot , mellyben hozzá hasonló jellemű keresztyén részesül, ez igaztalanság ’s jogtalanság; ’s hogy e’ felöl napilapilag ér­tekezni és vitázni még nem szükségtelen , — ez neme a’ a’ barbárságnak, ez fájdalmas hiba. II. A’ lelkiismeret’ szabadsága. Minden népek az ő istenük’ nevében járjanak 1 Mikeás (4,5.) Pázmán , tiszta valóságnak hallója egekben . Megtért téritő állok az isten előtt. ’S hirdetek uj tudományt, oh halld ’s vedd szívre magyar nép : „Legszentebb vallás a’ haza ’s emberiség.“ Vörösmarty (Nemz. kiad. 117 lap.) Miben áll a’ lelkiismeret’ szabadsága ? — Nyilvánosan nem abban, hogy mindenkinek vallásbeli dolgokról saját nézetei, eszméi’s érzelmei lehessenek; mert ollyan sza­badság a’ megtagadás ’s korlátozás’ tárgyává sohasem vál­­hatik, a’ tiszta gondolat semmi hatalom által meg nem szorittathatván. Ha a’ lelkiismeret-szabadságról értekezünk, gyakorlati értelemben vesszük e’ szót, jelentvén ez által az egyén’ azon szabadságát, miszerint az istenség iránti viszonyát saját hite ’s meggyőződése szerint fejezheti ki, ’s örök boldogságát saját útján keresheti, a’ nélkül , hogy a’ világi hatalom’büntető keze alá vétetnék, mig a’ törvényt meg nem sérti. Mai nap a’ lelkiismeret’ sza­badsága in thesi meg is ismertetik mindenkitől, és in praxi gyakrabban ’s terjedelmesebben alkalmaztatik, mint a’tu­datlanság ’s túlbuzgóság’ múlt koraiban; ’s fájdalom­­ csu­pán csak a’zsidókra nézve magok a’ liber­alisok gyakran nem veszik észre a’ hit’ borzasztó elnyomását, nem tartván mindig szemök elött Salamon’ szavait. Kétféle font és két­féle mérték,— mind a’ kettő utálatos isten előtt (Példab. 20,10.) ’S valóban­ időszaki sajtónk’ mezején majdnem ritka tünemények közé tartozik, hogy Kossuth Lajos , a’ „pesti zsidó — fiatalságot mesterségek’ tanulására buzdító egye­sületről szólván , nemes lelkkesedés’ szép órájában követ­kező szavakra fakadt: „Nem lehet ezen értesítést (az emlí­tett egylet felől) közölnünk a’ nélkül , hogy a’ beirt egye­sület’ keletkezése iránt legszivesb örömünket ki ne jelentsük, ’s valóban igen — igen szomorú ’s az emberi érzelmeket nem legszebb fénybe állító jelenetnek vennők, ha azok , kik a’ zsidóknak polgárjogositása ellen ekkorig mindig azt szerették felhozni, hogy a’ zsidó sem földművelésre sem mesterségekre nem hajlandó, most viszont azzal állanának elő , hogy már még a’ mesterségekből is ki akarnak a’ zsidók másokat szorítani 11 . Azon lelkes buzgó férfiak , kik az egyesületet alakiták, illy felkárogások által ne hagy­ják magokat elkedvetleniteni, ’s ne kételkedjenek, hogy midőn odamunkálnak, miszerint hitsorsosaik a’ polgári foglalatosságokba vegyülés által a’ társasággal , mellyben élnek, egybe vegyüljenek, hathatós lépést tettek ama min­den jók által óhajtott időszak felé, mellyben a’ polgári jogok’ osztogatásánál nem kérdendik azt, hogy istenünket mellyik templomban imád­juk?! — (Pesti Hírlap 1843. 93­­.) Nem lehet nem említenem, hogy a’ lelkiismeret’ szabad­ságához az is tartozik, hogy mindenki, ki vallásának as­­ketikáját tartani akarja, saját tetszése szerint ehessék ’s ihassék. Senki sem fogja azon katholikust rész polgárnak nevezni, ki pénteken nem akar részesülni protestáns barát­ja’husas ebédében; senki sem fogja a’görög nem egye­sült vallását a’ polgárjogból kizárni akarni, mivel egyhá­zának rendeleteit követvén, az év’ egy részén keresztül nem lehet más keresztyének’ asztaltársa; ’s csupán csak a’ zsidóban ütköznek meg, hogy nem mindent eszik, nem min­dent iszik ! Igen helyesen nyilatkozott e’ tekintetben egy pap a’ dániai országgyűlésen, ’s nem mulaszthatom el idéz­ni következő szavait: „Mondták, a’ zsidók nem akarnak ve­lünk enni. Vallyon az is szolgálhat okul egy ember’ kire­kesztésére, mert ő inkább saját fazekából eszik? nagy ne­veletlenségnek tartom valakire rátukmálni akarni étkeket, mellyeket ki nem állhat.’S minthogy mi dániaiak régóta sze­retjük a’ füstölt szalonnát, örülnünk kellene, hogy a’ zsi­dók nem esznek velünk ! A’ rendek’ gyűlésében különben is nem szükséges enni, hanem szólani ’s működni, és a’ co­­missarius’ lakomájától elmaradhatnak, ha az étkek roszak, vagy pedig a’ borral tarthatnak. De házában szabad legyen mindenkinek saját szakácskönyvét követni, így ismerek egy jogászt, ki soha puddingot nem eszik, ’s mégis titkos jog­tanácsnokká lett. Továbbá , ha a’ zsidók velünk nem akar­nak enni, annál inkább esznek sokan közülünk velők. Most panaszkodunk, miszerint ők nem mindent esznek velünk; ha azt cselekednék pedig, csak hamar kiáltanák, miszerint mindent elesznek előlünk.“ (Grün die Judenfrage 94. lap.) Egyébiránt az „asztalbeli választófal“ nem csak zsidók és keresztyének közt, hanem magok a’ zsidók között is lé­tezik ; mert bizony­­ tetemes a’ pesti zsidóház’ száma , hol a’ legfelvilágosodottabb rabbi, ha mindjárt a’ derék ’s mi­­velt házi gazdával legbarátságosabb lábon áll, nem ebédel­hetne a’ nélkül, hogy comprommittálná magát ’s hivata­lát; jeleül ’s bizonyítványul, hogy a’ visszavonulás az asz­taltól, nem a’más vallásuak elleni megvetésen alapul, mit sokan, a’ régi asketikai hagyományokat félreértvén, állíta­nak ’s ismételni meg nem szűnnek. III. A’ józan politica. Az igazság’ magvát hintsétek és sze­­retetet aratandatok. Hoseás (10, 12). A’ szabadság megosztva, becsében nem veszt, sőt erejében nyer, ’s biztos­ságában növekedik. Deák Ferencz (Követi, 46 lap.) „A’ honnak hazafit kell adni, hol csak lakosai vannak“ úgy mond Jósika (Vázlatok 62. lap) ; ’s a’ bölcs tanácsnak zsidókrai alkalmaztatása olly világos, hogy hosszabb fejte­getést épen nem kíván. Nem akarom ugyan állítani, mi­szerint Magyarország’ zsidó lakosainak a’ hazafiság idegen T3 470. Majus 29 1845. Csütörtök PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft.pp. — Előzethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483­ sz. a., egyébütt minden­ cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr számíttatik.

Next