Pesti Hírlap, 1845. január-június (418-494. szám)

1845-05-30 / 477. szám

’s kedvezésül vagy bizonyos évi dijt húz az uradalomtól , vagy telket kap hivatalának ideje alatt használandót , vagy leírt magány jobbágyi telke után járandó úrbéri szolgálatai elengedtetnek, — ha ez igy van , senkinek sincs oka pa­­naszoskodni, ekkor a’ legszebb ’s igazságossabb viszo­nyosság uralkodik ez elvel : „adj te, ’s én is fogok a­dni“, mert azt nekem senki meg nem tilthatja, hogy ren­des hivatalom mellett — nota be ne ha ezt azért ponto­san viselhetem — másnak ne szolgálhassak , a’ miért nye­rendő jutalommal sorsomon segíthessek. Ám ha ez meg­fordítva áll, azaz : ha a’ jegyzők nem ritkán hivataluk’ te­­temes­ elmulasztásával követelőleg , kényszeritőleg hasz­náltatnak gazda- segédekül, ’s ebbeli, szívességükért nem­csak, hogy batkányi jutalmat nem nyernek , sőt ha valamit elmulasztani merészelnének (nem magok a’ birtokosok, mentsen isten! hanem tudtok, ’s beléegyezésük nélkül házsártoskodó tisztecskéik által­ még le is hordatnak; ek­kor a’ dolog másként van , illyenkor e’ követelő parancs­nokságot semmibe sem kell venni, mert mivel én nem tarto­zom , azt szívességből megtehetem ugyan, de kényszerí­tés általi teljesítésére nem köteleztethetem, már pedig sze­retnék törvényt ismerni, melly nekem megmutatná, misze­rint a’ jegyzőket bármelly uradalomban is gazdatisztségi segélyre kötelezni lehet. Igen ám mondandják majd sokan a’ jegyzők közül: „csak hogy felette bajos illy nyíltan el­lenszegülni a’ felsöbbi kívánságnak — ám lassabban uraim! ismerem én a’ jegyzők’ebbeli viszonyait igen jól, azért mégis ezt mondom : „A’ mivel tartoztok , azt adjátok meg, minek szívességből leendő teljesítésére köteleztétek maga­tokat, becsületetek követeli, hogy hajtsátok is végre, de mit törvényszerüleg követelni joga senkinek nincs, ’s még is követeli, vessétek meg parancsnok-szavait, azt eszkö­zölni sem Isten, sem ember elött nem tartoztok. — Tiszta legyen a’ lélek, haladjatok a’ törvény és nyilvánosság’ kí­séretében az igazság’ pályáján , ’s ne féljetek semmitől, a’ honi törvények’ paizsa védeni fog.“ — Ezt rövid válaszul Kertvéllesy’ e’tárgybani feljajdulására. Az előadott hivatalos tárgyak’ nevezetei csak czimei azon osztályoknak, mellyekböl a’teendők’sora, hogy úgy mondjam, seregestől tódul ki, ezekből folyik a’ népjegyzői hivatal’ kötelességeinek koronája, miszerint t. i. a’jegy­zők honos főnökei gyakran több ezer lakosnak, kik között ügyesség mellett még a’ legnehezebb időben is képesek fentartani az egyetértés’ arany mérlegét, melly különben bűnös tespedésben pangana, oktatója a’népnek, mellynek nálunk fájdalom s még bölcsőre van szüksége, hogy lassan­ként ringassuk fel a’ tudatlanság’ álmából, mellyben szá­zadok óta szunyadoz, honos magyarázói az előgördült ’s rögtön megfejtendő kérdéseknek, miszerint a’ népet egy­más, földesúr ’s megye iránti kötelességeikről értesítik, valamint a’ törvény által saját jogaik’ fentartására rendelt szabályok’ miképi értéséről felvilágosítják. ’S im az itt előadottakban rejlik a’ Kolmár által (P. H. 454. számában) annyira feltételezett népvezetés és népvédés’ eszméje is. Uraim! kevesen ismerjük a’ népjegyzői hivatal’ jelle­mét, de a’ kik igen, át fogjuk látni, hogy e’pályánál nagy­szerűbb tér használhatni a’ honnak alig van. És nézzük most ezen a’ községek’ kormányán álló férfiak’ sorsát! szellemi tekintetben már javult az igaz , mert elismertetve e’ hivatal’ fontossága , képviselői és képesítettei lettek a’ művelődés’ színpadának, a’ polgári társaséletnek, holott csak e’ század’ elején is jegyzőink’ állását méltányolni nem tudó vagy nem akaró általános bánásmód, ez osztály’ existentiáját felette ne­hezítő,’s okozza mindenesetre azt is, hogy gyakorlott jegyzői kapacitásaink, hosszasbb szolgálatjok’ ideje alatt tapasztal­takból merített hasznos, létesíthető terveiket, rettegve már magától a’ suprematia’ eszméjétől is, közvétenni félvén, e’ nagyfontosságú osztály’ kifejlődése annyira elmaradt. A’ szellemi létet megrázkódtató akadályok tehát, ha nem is egészen szüntettek meg, mert maga a’ műveletlen nép közötti élet is valódi áldozat és teher, legalább nagyobb részt megerőtlenitettek; ám vegyük most az anyagi tekin­tetet, erre nézt, kivéve ez egész hazában 20—40 községet ’s a’ jól rendezett városokat — bocsánat e’ kitételért, de életből merített — a’ nyomor általános; vannak helyek, mellyekben a’ jegyző családapa lévén, nem képes önma­gának ’s gyermekeinek kenyeret adni (mert hivatala után nyert fizetéséből nem telik , a’ szántást pedig és kaszálást mint — kevés kivétellel — jegyzőinknek e’ második jöve­delmi kutforrását, nem érti,mert hiszen ő tanult­ innen az­után a’ fentebbi parancsok’ hanyag teljesítése, innen az anyagi jólét által talán munkásabbá tehető elme’ pangása, innen az árva pénztárak’ hiányai ’s a’ község’ kezelési kormányának tespedése; mert hiában, hogy legyen erély a’ hivatal’ viselésében ? hogy lelkes öröm és nemes tűz a’ hi­vatalos eljárásban, hol nap’viradtával ismét az ínség’ új nap­jától kell félni? hogy legyen ott lelki kiképzés? hogy szel­lemi műveltség, hol nincs annyi eszköz, mennyi az élet’ mindennapi szükségére elegendő ? Ím ez a’ jegyző’ anyagi állásának kis képmássá; ne hidd lelkes közönség! hogy rajzában a’ képzelet’ szárnyain ragadtatám , ’s hogy érzé­keim’ túlzó hevében teremtém elő e’ szóárt — ne hidd; az életből beszélve úgy adtam elő mindent, mint valósággal van, ’s hogy ez igy van, bizonyságul hívom fel a’hon’ jegyzői osztályát, szóljon ez! Előadtam a’ népjegyzők’ kötelességeinek kivonatát, ’s mind a’ szellemi, mind az anyagi szegénységet, mellyel küzdeniük kell, ’s kérem : nem kell e’ lelkűnkben egy óhaj­tásnak ébredni, melly a’ követutasitásokat már előre szer­kesztő megyéktől az annyira elhagyatott ’s félreismert osztály’jövő biztosítására erélyes gondoskodást kérjen ; — kérdem: lehet e igaz honfiúi kebel, melly a’ jövő orsz.­gyűlésre összejövő honatyáknak e’ nagyjelentőségű testü­let’ rendezésének kivivására nem sietne édes örömest a’ sors’ kedvezését, kitürést ’s szilárd­ akaratot szívből kí­vánni ; mert ez azon osztály, melly a’ szükség’ dörgő szava által teremtve volt ugyan, de ápolva nem, ’s mégis minden elhagyottsága , árvasága mellett, minden tekintélyesb gyám, útmutató nélkül, önerejével törve magának pályát, jelen helyzetébe jött, mellyben, hogy nagyszerű alkalma van használhatni a’ honnak, tagadni senki nem fogja, mert magának a’ követelő szükségnek akaratja ez. Az or­szág’ népjegyzőinek állása a’ körülmények’ mostoha­­sága miatt figyelmet mind eddig nem gerjeszthetett, mi­után azonban saját éberségüknek köszönhetik , hogy szü­letésük’ ünnepével egyszersmind a‘ halotti tort is nem ültük, miután minden nevezetes segedelem nélkül szüntelen a’ kor’ kivánatihoz alkalmazottan, olly dicső állást vívtak ki ma­goknak , mellyen üdvös hatást árasztva a’ népre, hazájuk­nak sokat használhatnak , biztositassék, hogy mondom ez osztálynak jövő nyittassék, ’s hinni lehet , ’s hinni kell, hogy e’ kor’ kivonatának teljesítését, maga a’ törvényho­zás is ápoló gondviseléssel karolandja fel kérdendi valaki, mellyek azon módok , mellyekkel a’ jegyzői osztály’ elren­dezése leginkább eszközöltethetnék ? ne féljünk ! ez eszme felszabadítván már magát , tágabb gondolkozás ’s ér­tekezéseknek adand tápot, ’s ha majd egyszer kíván­ható rendezése a’ kor’ szüksége által követelt mun­kának fog elismertetni, akkor majd avatottabb kezek is tollhoz nyúlván, mutatandanak elő módokat, mellyek előbb magánykörökben megvitattatván, utóbb a’ zöld asztalhoz kerülendenek,’s általuk a’ rendezés’ nagyszerű ’s bevégzett munkája, mint létesült törvény, mint egy uj nemzeti kincs, a’ törvénykönyvbe jövend,’s üdvös hatását ezerekre árasz­­tandja. ’S ezek’ elöbocsátásával még néhány szót. Kertvél­­lesy a’P. H. 416. számábani értekezésében feljajdul a’ jegyzők’ mostoha állását panaszolva,’s kötelességeik’ elő­adott hosszú sorozatával iparkodik megczáfolni egy grófnak a’ legközelebbi orsz.gyülésen nyilványitott véleményét, mi­szerint a’ jegyzők’ állását az 1846. t.cz. IX. szerint bizto­sítottnak gondolja, — ’s ezért a’ jegyzők’ állását rendez­­tetni nem óhajtja. Kolmár (a’ P. H. 454. sz.) nem mondja, hogy azon grófnak igaza volt, de a’jegyzők’állását nem akarja rendezni, ha csak a’ népé is rendeztetni nem fog. Stertvellesy’ azon véleményébe, miszerint a’ jegyzők’ sorsa az úrbéri törvény által biztosítva nincs, Kalmár is beleegye­zik , de nem is hiszem , hogy lenne ember , ki az ellenke­zőt hinné, mert ezen törvényezikk’ — melly szerint a’ la­kosoknak néhol földes úri közbenjárás által módosított, másutt korlátlan szabad választás engedtetett — következ­ményeit tekintve véleményem ez, hogy e’ jog néposztá­lyunknak még nem sokat használt; nem lévén nevelve a’nép. Néposztályunknál fájdalom­ az ész’ereji olly gyöngék, hogy azt a’ bor, pálinka’ utálatos bűze átkosan tompítja el, a’ lélek ingadozó , az ítélő tehetség csekély, hogyan tud­ná azután ezen nép megkülönböztetni a’ hivatalnokok’ al­kalmatos, vagy alkalmatlan létét, hogyan válasszon jegy­zőt , ki hivatása’ nehéz és szép czéljának megfelelni ké­pes legyen? Innen aztán, hogy számtalan községben a’ teljes készületű ember , ki a’ helység’ javára közremun­kálni képes lenne, kimarad, a’tapasztalatlan pedig — ki a’ népet hálóba keríteni tudta — elnyeri a’ statlót. Ám Kol­már’ állítása, melly szerint ő a’ népjegyzék’ állását csak a’ nép’ rendezése után akarná rendezni, tőlük mindazonáltal olly lelkiismeretes eljárást, nagyszerű kötelességeiknek olly pontos teljesítését, népvezetést, népvédést követel, nem állhat; mert úgy hiszem, hogy előbb a’ statusnak kell gondoskodni hivatalnokai’ mind szellemi, mint anyagi bizto­sításáról, hogy azután joga is lehessen ezektől pontossá­got és szorgalmat követelni; — a’ népjegyzői hivatal’ rendezése sine qua non­ja az annyi 1000 meg 1000 aj­kon megforduló népnevelésnek, mert: „qui vult finem, debet ve lie media,“ már pedig ki áll a’néphez kö­zelebb mint jegyzője, ’s kiknek juland a’népnevelés’nagy munkájában is szebb szerep mint magoknak a’ népjegyzők­­nek, illy esetben az egyoldalú rendezés jobb a’ sem­minél, mert létesülése könnyebiti a’ hátramaradt rész’ ren­dezését. Kolmár’ azon óhajtása, hogy a’ népjegyző a’ népet tör­vényes jogaival megismertesse, igaz, hogy felette óhajtha­tó, de erre a’rendezés előtt számot se tartsunk, de nem is tarthatunk, mert ez szerinte nem csak hogy semmit nem hoz a’ konyhára, sőt még igen is sokat vihet ki, — mert tudnunk kell, micsoda világban élünk, bizony pedig min­­denik önzőbb leend, semmint hogy ezt téve , kenyerétök­ megfosztásának menjen elébe. — „Veritas odium pa­rit, mondj igazat, betörik a’ fejed.“ Értekező a’ népjegyzői hivatalt egyik legszebb hivatásnak tartja, melly azonban nem csupán a’ népre vetett adó , körleve­lek, megyei intézvények’,’stb. jegyzökönyvbei iktatásá­ban , hanem a’ népvezetésben ’s védésben áll, hiszen már ezen tárgyak’ lelkiismeretes felfogása maga is népvezetés, azok’ hiv teljesítésében rejlik a’ népvezetés,népvédés’ fen­séges eszméje, mert azok’ elhanyagolásával lehetlenné té­tetnék ez is, ide nem kell hosszú vitatkozás, a’ dolog’ ter­mészetétől függ, hogy a’ népjegyzői hivatal’ czélja a’ nép­vezetés, népvédésben öszpontosul. Midőn Kolmár a’ gazdatisztek’állását terhesebbnek mondja,valóban nem tudom mit ért, szellemileg véli e annak, v. anyagilag? ha az elsőt gondolja, úgy—tisztelet becsület, de igazság is,—igen téved, mert jegyzőink’ állását a’ vármegye, földesúr, és közlako­sok közti határozatlan egyensúly, úgy hivatalaiktóli elbo­­csátatásuk’ czélszerűtlen elrendezése, mellynek nem ritkán a’ legügyesebb ’s becsületessebb jegyzők áldozatai lesz­nek,de már maga a’nép’ műveletlensége is felette nehezítik. Ennek bebizonyítására, úgy hiszem, nem kell commentár — holott a’ gazda­tisztnek e’ részben hivatalos köre meghatá­rozott, ’s a’jegyzőéhez képest valóban gyermekjáték; ha az anyagi munkát érti, tökéletes igaza van , ekkor egy kovács, vagy lakatos legénynek is nehezebb az állása, mint a’ jegyzőé. Azt kérdi továbbá K. hány jegyző van, ki hi­vatásának megfelelve , kötelességeit pontosan teljesitné ? erre azt mondom , hogy egy sem;­mi ennek oka? a’ hiva­talok’ rendezetlensége és a’ képzeten felül rész materia­­lis subsistentia. Rendeztessék tehát előbb a’jegyzők állása, ’s aztán lesz jogunk tőlük nem ugyan tökéletest (az­az minél már jobb nem lehet — mert a’ világon semmi sem tökéletes) legalább pontosabb eljárást követelnünk. Végre Kertvéllesy a’ P. II. 416. számában e’ sorokkal végzi értekezését„azért hát jegyző társaim bocsássunk meg azok­nak , kik azon hiszemben vannak , hogy a’ mi sorsunkról eléggé van rendelkezve , valamint a’ haza’ atyáinak kik­nek a’közügyek szivükön feküdtek,’s rólunk sem feledkeztek meg, egy szívvel lélekkel mondjuk ezt: áldja meg az isten­öket mérette.“ E’ plenaria absolutio helyett igazán mondom, sokkal jobban illettek volna a’ derék érte­kezés’ végére e’ sorok : „És most barátim! jegyzőtársak , itt az idő, hogy megfeszített erővel fejtve ki magunkat, a’ tespedés’ bűnös öléből, mellyben századok óta pangtunk, éltünknek jeleit adjuk, ütött az óra, hogy szolgálatunk’ ide­je alatt szerzett tapasztalásainkból , állásunknak jellemét és nagyszerűségét a’ közönséggel megismertetve, tudassuk egyszersmind a’ mostohaságot, mellyben sintődni kény­telenek vagyunk, lépjünk fel a’ nyilvánosság’ forró pado­­latjára, ’s röpiratokban, vagy az időszaki sajtó’ segedelmé­vel iparkodjunk életgyakorlati tapintatunk’ utján a’ módokat előterjeszteni, mellyekkel állásunk’ rendezése leginkább elö­­mozdittathatnék (mert hiszen, kiismerendi ezeket? ha mi nem) bontsuk ki magunkat férfias szilárdsággal a’ kiskorú­ság’ járma alól . Írjunk , tegyünk mindent , mit e’ tárgyra vonatkozólag a’ közczél’ elérésére erőnkhöz aránylag tenni képesek vagyunk, ’s megnyugodhatunk , mert hivatásaink’ legszentebbikének megfeleltünk ! Fri­ebei­sz István Pestmegyei esküdt. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Fővárosunkban jelenleg a’ jászkun ünnepély közbeszéd’ főtárgya fő- ’s mellékvoná­saival; ’s nincs , ki magasztos őszinte érzelmek közt ne emlitné a’ köztiszteletre ’s hálára annyira méltó fens, főlig nádor’ atyai lebocsátkozását magyar beszédét­­s viszont a’ ha­lászkunok’ lelkesültségét­ ’s örömkönyűit. — Deák ’s Vörösmarty erdélyi utjokból közörömre szerencsésen meg­érkeztek ’s velők Wesselényi az erélyes honpolgár. Tisz­teletére folyó hó’ 28-dikán fáklyás zene; ugyanaz na­pon hangverseny a’ Körben ’s bucsulakoma Wilmers’ szá­mára , ki egyik zenekölteményét emlitett társulatnak ajánlá. — Örömmel kell ezúttal említenünk , mikép’ a’ Kör, melly múlt télen kissé pangásnak indult, napon­ként több-több jeleit adja erőteljes és férfias életre fejlő­désének, mit nagy részben Fényes’ közkedves alelnök’ ügyes tapintatának tulajdoníthatni. — Napokban bizonyos előkelő ’s tekintélyes kereskedő egy lót fiúcskát------vett tán? gondolják nyájas olvasóink; nem! de szülei’tudtával ’s megegyezésével örökbe fogadott. Első műtét természe­tesen a’ szegény tót gyermek’ csinos felruháztatása volt, mi megtörténvén , az emberbarát’ gyermekeivel csak hamar megismerkedett ’s velők bizalmasan társalgott. Ezen bol­dogság azonban csak egy napig tartott, mert másnap az ur­­fizirozott sarjadék eltűnt. Tűvé tettek érte mindent ’s min­denfelé , de siker nélkül; mert mint későbbi körülmények mutatják, alkalmasint szülei csenték vissza; hisz jó öltö­nyeiért kaphattak nehány forintot ! — A’ Hetilap’ 17-dik számában olvassuk, hogy f. évi junius’ első napjától fogva különféle áruktól, u. m. a’ kávé’ pótszeres katángból, őr­lőit czukorrépából, földi mandolából, rozsból ’stb. fehér és barna kénsav , ólom czukor , boraxsav , halvány­­mész, sósav , választóvíz , eczetsavas mész , bo­­rostyánkősav, sóskasav , mindenféle sók és savak , páczok ’stb. mellyeknél különös vám kitéve nincsen, ha mint magyarországi vagy erdélyi gyártmányok szállíttatnak az örökös tartományokba, az eddiginél mérsékeltebb bevi­teli vám fog fizettetni. Az ujépületi sétány’ügye szunnyado­­zik. Miért? hisz a’ katona-hatóság’ részéröli akadályok már elháriltatvák; pénz is van, mert az illetők’ utóbbi gyű­lésén 10.000 p.ft iratok alá. Gr. Dessewffy Aurél’ pompás albuma, Ürményi alnádor’ szerkesztése mellett, nem sokára kész leend. Szinte nevezetes irodalmi újdonság Korponay J. főhadnagy ’s m. t. t. tag’ hadi magyar földirása is, melly egészen uj rendszerben ’s nagy stúdiummal íratva,­ min­denkit egyiránt mulatva tanít. — Prímás e hgsége 100 pftot ajándékozott azon biztosok ’s rendőrök’ számára, kik a’ bérmálás alatt magas elégültségére váratlan jó rendet tar­tottak. — A 356 Vegyes közlemények« FELELET K­o­lo­zsy urnak a’ P. Hírlap’ 450d. számá­ban megjelent válaszára. A’ P. Hírlap’ 408. és 433d. számában bizonyos nagy­­kúnsági városról egypár czikk jelent meg, mellynek czélja vala azon város’ állásáról élethű képet adni, ’s ennek nyo­mán némelly egyének’ tényei, mint a’ közügyre ártalmasok megrovattak. És e’ kérdésbe beleszól Kolozsy úr, ’s a’ P. Hírlap’ 450­. számában a’ megróttak’ védelmére fellép, vélve hogy e’ czáfolata által politicai notabilitássá leend , sőt tán a’ bárgyú sokaság, részesülendő ama’ magas szerencsében

Next