Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)

1845-07-24 / 508. szám

Csütörtök PESTI MeeitUnik •’lan minden héten négrszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi elöfizetés a’ két fővárosban háshoshordással 5 ft, borítókban 6 ft, postán borítókban 6 ft pp. — Ellethetni halyban Land­are Laj­os kiadó tulajdonosnál, hatvani utcsa Horváth-házban 483­ ss. a., egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausstriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. »postahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő ki­számittatik. 508 Julius 24.1845. Teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. tartalom. Kinevezés. Gyászhir. Telekkönyvek. Szemerey je­lentésének folytatása az írói jogok­ biztosításáról. Fővárosi újdon­ságok. Törvényhatósági dolgok: Zágráb (tisztújitási előzmények.) Sáros (kártyajáték, főispáni rendszer, útlevelek,­­stb.) Vegyes közlemények: Iparkön mozgalmak (folyt ). Színház. Műegylet. Küllőld. Hirdetések. MILGYAHORSZI­G és ERDÉLY. A nagy magy. kir. Helytartótanács a központi tanulmányi­ bizott­ság és könyvvizsgálószéknél Beke Kálmán’ előléptetése által megüre- Sült tollvivőségre P­a­­­u­g­y­a­y Imrét kebelbeli fogalmazó gyakor­nokot alkalmazta. (P. Z.) Tek. Kenesei Kenessey Károly Veszprém, 's több me­gyék’ táblabirája folyó hó július’ derekán ki múlt e’ világ­ból. E’ veszteséget különösen érzik árvái Elek és Ka­rolina. Béke lengjen hamvai felett. TELEKKÖNYVEK. A’ politicai visionariusoknak igen különböző nemei vannak, 's a’leggyermekesebbek talán azon conservative, kik bizonyos czélokat az e' czélokhoz egye­dül vezető eszközök’alkalmazása nélkül vélnek elérhetni; ők hitelintézetet, telekkönyveket szeretnek emlegetni, sajnál­koznak, hogy azok a’ váltótörvény előtt nem hozattak be, ’s efféléket. Mindezek még igen ártatlan ömledezések 's tulajdonképen kényszeritett bókok a’ haladás’ ügyének, de egyre mennek ugyanazon urak’ panaszaival a’ rész utakról. — Ők szeretnének gyorsan utazni, megütköznek, hogy ko­­csijok júliusban fenakad, ’s mind annyi Jeremiások, ha Pest megye’ utai szóbajönek, de adózni a’ világért sem akarnak. — Ők a’ politicai bölcselkedésben nagyra mentek, ők a’ közvetítők per excellence , — nekik jó út kell, de egy­­szermind adómentesség; nekik telekkönyv kell, de egy­szersmind Ősiség— ők együgyüségökben a’legheterogenebb dolgokat megegyeztethetöknek tartják. Mi természetesen máskép’ vélekedünk, ’s hisszük, hogy mig az ősiség fen fog álla­ni, telekkönyveink nem lesznek. — Nem leend talán fölösleges e’ tárgyról egy két szót szólani. A’ telekkönyv’ főkelléke a’ birtokczim’ constatirozása. ősiségi viszonyaink ezt lehetlenné teszik; mert vannak bir­tokosak, kik birtokczimeket kimutatni általában nem képe­sek , — vagy kiknek birtokczime ollyatén,hogy kimutatása számtalan pereket, vagy épen a’ birtok’ elvesztését von­hatná maga után;— minélfogva, ha a’telekkönyvek az ősiség’ fentartása mellett fognak behozatni, a’ jelenlegi bir­tokost a’ birtokozim’ megemlítése nélkül leszünk kénytele­nek bejegyeztetni. A’ bejegyzésnek pedig, ’s tehát a’ telek­könyv’ behozatalának , csak úgy lehet haszna , ha az , ki birtokosnak be van jegyezve, minden impetitiók ellen biz­tosítva leend, mert valóban mihaszna volna a’ telekköny­veknek , ha az illető birtokát még tovább is ex praejudi­­cio , vagy akármi más jogczimnél fogva a’ birtokostól el le­hetne venni. Ha tehát nemcsak azért akarunk telekkönyve­ket létesíteni, hogy mondhassuk, mikép’ nekünk is vannak telekkönyveink, hanem ha a telekkönyvekben az ingatlan hitel’ alapját akarjuk leírni, azon pereket, mellyek az ősiség’ természetéből folyó jogsérelemnél fogva inditattak , vagy inditathatnak, múltra ’s jövőre nézve el kell törleni, vagy is az ősiségnek meg kell szűnni. Ném­ellyek e’ nehézséget azzal akarják megoldani, hogy mindenki, ki bármi c­ímnél fogva valame­ly birtokra igényeket képezhet, bizonyos határideig jegyeztesse fel igényeit a­ telekkönyvbe. De meg van-e oldva ez által a’ne­hézség? fogja-e a’ telekkönyv’ behozatala eldönteni: vall­jon érvényesek-e ezen igények, vagy sem ? Pedig ezen igényeket, ha a’ törvényhozás által meg nem szüntetnek, biztosítani kell, hiszen csak azért jegyeztetnek föl: a’ bir­tokost szükségkép’ el kell tiltani a’ jószág’ elidegenithetése , megterheltetésétől, azaz : a’ földbirtokosok, kiknek jószá­gaikra igények lesznek feljegyezve, csak usufructuariusok eendnek , nem pedig tulajdonosok, ’s helyzetök minden lenintéiben rosszabb fog lenni a’ telekkönyv’ behozatala l­­a?’1RVVt annak­ előtte volt. Sőt illy viszonyok között maga a tíz orzv is egészen felesleges, mert csak azt tanúsí­tó * . oldbir­t­ok Magyarszágon hypothecaul nem szolgálhat — használhatna tehát legfölebb a’ tőkepénze­­knek , kik ezentúl földbirtokra való kölcsönzés által pén­züket nem fognak veszélyeztetni . Vannak azonban emberek kik semmi elvet sem akarnak egészen keresztül venni habár fellépéseik épen az ellen­kezőjét szülik annak, mit az egész lépés fogott volna szülni, ezek az ősiséget csak módositni kívánják, ’s a’ módosí­tott ősiségi viszonyokkal a’ telekkönyvek’behozatalát meg­­egyeztethetőnek vélik. De miben fognak a’ módosítások ál­­lani? Önök, módositó urak, a’ democrata örökösödési’s birtokjogtól félnek, ’s a’ földbirtok’ egy részét fideicommis­sumokká ’s majorátusokká akarják alakítani. De Napóleon­nak sem sikerült uj aristocratiát alkotni, — önöknek sem fog. Erről azonban e’ helyen nincs szándékunk szólani, — csak annyit mondhatunk, hogy még ez esetben is előbb az ősiségi viszonyokat kell teljesen megszüntetni. —T. Á. SZEMERE BERTALAN’ JELENTÉSE AZ IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI JOGOK’ BIZTOSITÁSÁRÓL. (Folytatása.) A’ 9-ik­­. a’ nyelvemlékek, történeti kútfők, okleve­lek, népregék ’s dalok’ gyűjteményeit illetőleg az Össze­gyűjtőknek 30 évre ad irói jogot. Távol van tőlem ezeket olly eredeti tulajdonnak tekinteni, mint azon munkát, mely­­lyet önerejéből teremt az iró; de minden esetre ennek is alapja a’ munka, mi a’tulajdonnak egyik kútfeje, mit jutalom nélkül ép’ úgy nem hagyhatni, ’s ha egy részről vannak férfiaink, kik e’ gyűjtésre szentelvén életöket, gyak­ran sok év múlva találnak egy egy becses hagyományt, mi által idő ’s költség megjutalmaztatik, más részről alig van Európában nemzet, mellynek múltja saját maga előtt annyira ismeretlen volna. Országos fontosságú kéziratok hevernek a’ levéltárakban , tehát ösztönt kell adnunk, hogy azok rej­­tekeikből kiemeltessenek, — például, ha a’ Bódvai halotti beszéd’ a kézirata nem találtatott volna meg, és nyelvünk*­e’ bimbaja nélkül irodalmunk koránsem fejlendett ennyire; a’ népélet’ nyilatkozásait énekekben, példabeszédekben ’s regékben feledtük eddig gondos kézzel összegyűjteni, pe­dig ezzel fogjuk a’ nemzetnek azon eredeti ízt visszaadhat­ni , melly véréből lassanként immár elszállong. Ehhez ha­sonló rendeletet találunk mind Oroszországban, mellynek irodalma ’s öntörténetébeni búvárkodása szintúgy kezdődő mint a’ miénk, mind Spanyolországban, melly kivált hajdan regényes népéletének kincseit nem ok nélkül óhajtja ösz­­szeszedni ’s megőrizni. Ekképen szerezzünk minél több al­kalmat történetünk ’s őseink’ emlékezetének fölelevenitge­­tésére a’ hazafiakban, nemcsak a’ tudomány’ kedvéért, ha­nem azért is, mert a’ haza és nemzet’ múltjának ismerete ’s megmegnyitott hív átérzése által öregbitetik bennök az erő ’s akarat szembe szállni a’ veszélyekkel, mik bekövet­kezhetnek. Kivételt foglal magában a’ jogtartam’ általános szabálya alól a’ 10-ik §-a azon munkákra nézve, mellyeket tudomá­nyos testületek imák vagy szerkeznek, ezeket az irói kizáró jog csak a’ munka’ megjelenésétől számítandó 30 évig fog­ván illetni. De a’mint vannak, kik ezeknek kizáró jogot engedni teljességgel nem akarnak, épen, mivel munkák’ fel­tétlen terjesztésével állodalombeli hivatásaikat töltik be, úgy szinte vannak,kik viszont az egyes irók’s ezek közt jog’szem­­pontjából nem látják alapos különbségnek okát, ezek akár mint irók,akár mint kiadók tekintessenek.Véleményem szerint azonban e’ testületeket sem az egyes írókkal nem lehet egy sorba helyezni azért, mert alapítványaikat rendesen épen az ismeretek’ terjesztése végett leírván , rájok nézve nincs szükséges alapja azon korlátoknak, mikkel az egyes irók’ érdeke a’ köz’ ellenében biztosittatik, de az sem lenne czél­­szerű, hogy az illyen munkák azonnal közbirtokká válljanak, részint mivel e’ testületek csak,ha minden haszonvételtől el nem fognak záratni, maradhatnak folyton elég tehetősek olly vállalatok’ kivitelére, mellyek eggyes irók’ erejét túl­haladnák, részint pedig, mivel tagjaik kötelességből gyak­ran olly jeles ’s nagy munkával járulnak az efféle gyűjte­ményekhez , hogy ha az tüstént közbirtokká válnék , és szerzője e’ szerint a’ 7-ik §-nak kedvezményével nem él­hetne, nagylelkű segedelméért igazságtalanul fogna sut­­tatni. — Ellenben e’ határidő maga az állodalom által ké­szített munkákra nézve 10 évre szállittathatik le , mert ha az iró’ érdeme nagy, az állodalom is jutalmazhat dúsan, ’s mert költségei az illyen munkáknak úgy is a’ köztárból fe­deztetnek, és e’rövidke határidőnek is leginkább csak abban fekszik oka, mivel e’ biztosíték elég arra, hogy az álloda­­lomról apróbb közmunkák’kiadásának terhe magános kiadók által díj nélkül elvállaltassék. Eredeti szintűt’ adhatása az iró’ ’s halála után jogutóda’ kizáró jogának 30 évre nyilvánittatik a’ Il-ik Fejezetben. Minden miveltebb népeknél ekkép’ látjuk védve a’ szinmü­­költök’ érdekeit, igy az angoloknál, de kivált és talán leg­régebben igy Francziaországban, ’s ha nem lehet is pusztán ennek tulajdonitanunk azon szerencsét, mellyel a’ francziák a’ dráma’ mezején tündöklenek, de e’ biztos ingernek jóté­kony hatányát lehetetlen el nem ismerni. Szorítva 30 évre, ez pedig azért van, mivel mint kiadott munkák az I-s. Fe­jezet’ hosszabb édalmában is részesülnek, ’s ha bár e’ sze­rint kettősen látszanak is jutalmazva, az előadási díjt meg­tagadni ti­tök azon oknál fogva nem lehet, mert a’ szinmü’ valóságos czélja nem az, hogy kiadassák, hanem hogy elő­­adassék, a’minthogy játszott színmüveknek nézői többnyire sokan, kiadottaknak olvasói többnyire kevesen vannak, ki­véve azon ritka esetet, midőn mint remekművek kritikai szempontból is nagy becscsel bírnak, melly leggyakrabban a’ színpadi hatás’ hiányát vonván maga után, végre is igaz, hogy minden szinmű vagy olvasmánynak, vagy előadásra lévén gyönge, e’ szerint tényleg csak egyképen nyer jutal­mat. De ha kétszeres volna is a’ jutalom , nincs neme a’ költészetnek, melly a’ lelket annyira edzené, Olly hősi tö­­kéletekre gyújtaná, ’s úgyszólván az eget rakogatná be a’ polgárok’ keblébe, mint az előadott dráma, e’ megtestülése a’gondolatok’ seregének. Napoleon, e’ minden esetre nagy ember ’s életismerő, azt monda számkivetésében, miképen hőseit Francziaország sok részben drámaírónak köszönheti, és ezért sajnálta, hogy Corneille ’s Racine’ fejére herczegi koronát nem tehet— kik azonban koronát a’nélkül is visel­nek ’s magasbat, a’dicsőségét. ’S bár a’ közönség nálunk még nem számos, e’ szabály nem fogja gátolni az eredeti müvek’ színpadra jutását, mert ki díjat is egyszersmind nem remél­vén puszta hírrel is megelégszik, müveit szabadon előad­hatnak jelentheti ki, de kinek darabjai tetszenek, az, ha élni akar vele, joggal birand jutalmát megkívánni, ’s e’ miatt a’ bemenetel’ ára a’ közönségre nézve egy fillérrel sem növekedik, hanem csak a’ vállalkozók’ nyeresége lesz kevesebb, tartozván a’ jövedelmet megosztani azzal, ki an­nak eredeti kútfeje. Ellenben itten találkozunk a’ nemzeti­ség’ érdekével, és mivel a’ színészetnek nemzetiség- ter­jesztő ereje országosan ki van mondva, mivel vándorszí­nészeink csakugyan szorgalmas elhintegetői a’ nemzetiség’ magvainak a’ különbféle népfajok közt hazánk’ minden ré­szeiben , e’ nagy tekintetnél fogva az irói jogot a’ dijak iránt csak az állandó ’s nyilvános szinházbeli előa­dásokra véltem szoritandónak, hozá járulván az is, hogy elszórt helyeken, előadásoknál ellenőrködni alig lehetvén , íróinknak ez több fáradságot okozna mint fogna hasznot beszerezni. ’S részint a’ nemzetiség’ fontos tekintete, ré­szint némileg ama’ fölebb érintett kétszeres jutalom’ lehe­tőségére figyelmezés oka azon kivételnek is, melly a’ 46. §. i) pontja alatt a’ nyomtatásban vagy már színpadon meg­jelent színművek’ szabad előadhatására nézve foglaltatik,ho­­zájárulván még szükséges kímélete azon érdekeknek, mely­ikek törvény’ hiányában az illyen színművek iránt eddig szövődtek , mellyeknek megbontása csak a’ pörök’ haszon­nélküli szaporodását vonná maga után, minél fogva legta­­nácsosbnak látszott, a’jogon tágítva a’változtathatlan té­nyek’ kedvéért, itt húzni határvonalat a’ színmüvek’ előad­hatására nézve a’ múlt és jövendő között. Hasonló természetöknél fogva hasonló rendelkezés fog­laltatik a’ zenemüvek’ előadása iránt a’ III-ik fejezetben, mellyek a’ nemzeti ’s népélet’ egy oldalát fejezik ki ’s mi­­velik egyszersmind, ’s hatásuk pillanatra ugyan mennyeibb lévén bár a’ drámákéinál, kevésbbé maradandó a’ lélekben, annál ápolóbb védelmet igényel, mennél kevésbbé jövedel­mező még hazánkban , ’s mennél nagyobb hiányát érezzük a’ nemzeti zene’ kifejlésének, melly hogy minden népeknél mi áldozatokra képes gerjeszteni a’ hazafiakat, úgy az öröm mint a’ vész’ perczeiben , a’ történetekből nevezetes pél­dákkal igazoltatik. (Folytatjuk.) FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Megtekintettük a’ vasutat, ’s láttuk azon uj élet’ jelenségeit, mellytől jövendő boldog­ságunk’ egy részét föltételezzük. Mindenütt sürgés-forgás, mozgalom, — a’ gőzmozgony működik, az utak készülnek, az indo- és örházak épülnek, — Pest egészen uj életnek néz elébe. Mintha beteg szivét látnok éledni, mellyböl a’ mindenfelé szétágazó erek , mint megannyi vércsatornák , viszik a’lézengő testbe az éltető nedveket,­s mellynek min­den lüktetése egyegy alvó reményt ébreszt kebleinkben. — Váczig a’ vasútvonal úgy szólván egészen készen áll, csak a’ vaspántok’ lerakatása hiányzik, mik még eddig meg nem érkeztek. Azonban sütüek a’ panaszok , mik a’ vasúti munkálatok körüli visszaélések’ügyében mindenfelé emeltetnek az igaz­gatóság ellen; — figyelemmel kisérendjük azokat, annál is inkább, mert úgy vesszük észre, hogy e’hazai és hazát érdeklő roppant vállalatnál feltünőleg idegen elem uralko­dik és kormányoz.— A’többi között hírlik, miképen az indóház’ építéséhez egy cseh épitész hivatott volna meg, ki egész sereg cseh dolgozóval szándékozik bejöni, — mint­ha nekünk magunknak sem volnának jeles építészeink ’s elég árvái nyomorgóink Árván belül és kívül, hogy ezekről megfelejtkezve másfelé volnánk kénytelenek nézni. Általá­ban sok külföldi ember jó ide munkát és pénzt keresni, ’s ha megjelent közöttünk , azt mondják: „messze földről jött szegény, — itt kereset nélkül nem élhet“ — ’s csak hamar kész a’ hivatal számára; mig más hazánkfiai hónapokig dol­goznak ingyen ’s végtére is vagy igen kevéssel veszti el az igazgatóság szemek’ fényét, vagy ők magok vesztik el tü­relmüket és odább állanak, másoknak hagyva fen a’ dicső­séget és jövedelmet, valljon meddig lesz még egyik ren- 14

Next