Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)

1845-09-11 / 536. szám

tennie. És az sis-hegy, mellének homlokáról annyi zivatar és ágyúgolyó pattant vissza, most csendesen megálland­ós meg fog furatni, — ’s a’ mellynek tetejére romboló őseink vijjogó sasokként, szárnycsattogva letelepedőnek, annak belsejét most az utódok munkás hangyákként felturandják. És a’ hangyák nagyobbak , boldogabbak lesznek, mint voltak a’ sasok (?) — Magyar emlék­ezettanunk is lesz már. E’ napokban utazott el fővárosunkból a’ névre ugyan német, de nyelvre és érzelemre magyar Lichtenstein ar Aradra , onnan Te­mesvárt ’s az alföld* egyéb városait meglátogatandó. L. ur a’ nem régiben köztünk mulatott és általánosan dicsérve említett külföldi mnemotechnicus Pick Ede’ tanítványa , ki egész szorgalommal neki fekült ezen tanulmánynak , ’s el­sajátítván mestere’ ügyességét, ezen tan feletti előadásait nyelvünkre és viszonyainkra alkalmazá, ’s miután itt hely­ben nehány dicséretes próbát adott volna,több szakértő fér­fiak előtt, most - mint mondók — hazánk’ több vidéki városaiban szándékozik illy emlékezettani nyilvános lecz­­kéket adni. Ajánljuk e’ dolgot vidéki olvasóink’ becses figyelmébe, annál is inkább, minthogy a’ leczkék oly­­lyanok, hogy általok nemcsak azt, a’ mit már tudtunk, el nem felejtjük , hanem sok ollyannak tudásához is jutunk, mit még addig nem tudtunk. És az észnek, melly folyto­nosan felejti azokat, szüksége van illy emlékeztető jelekre, a’ szívnél nem úgy áll a’ dolog.Ideje volna pedig már, hogy akadna valami hatalmas tanár , ki szivünk vérző sebeit egy uj felejtéstan’ szabályainak segedelmével örökre el­altatná. *) — Tehetséges fiatal költőnk, Tompa Mihály egy kötet N­é­p r­e­g­é­t szándékozik kiadni. Nehánya ezen népregék­nek divatlapjainkban jelent meg és tetszéssel fogadtatott a’ közönség’ részéről. A’ költő’ ismeretes avatott tollán kivül ajánlja e’ népregéket azon fontos körülmény , hogy azok — mint gyakran szokott történni — nem a’ szerző által te­remtett és kigondolt meséket, hanem magából a’ nép’ szá­jából elesett ős mondákat foglalnak magokban. — E’ napokban az uszoda’ közelében egy dühös kutya lövetett agyon , melly hir szerint egy gyermeket meg is mart. És a’ szájkosarak városunkban még sem hozatnak szokásba, pedig roppant sok hiábavaló kutya le­angol itten, ’s különösen a’ dunapart’ szemétdombjain főképen esti idő­ben egész kutyanyájakat lehet látni, mellyek a’ szemét közt kapargatnak ’s kísértetekként vicsorogtalak fehér fogaikat a’ sötétben. — Örvendetes tünemény volt előttünk múlt napokban egy pár könyvet láthatni, **) mellyek nem régiben az egé­szen restaurált debreczeni nyomdából kerültek ki, ’s mely­­lyeknek betűi, nyomtatása, papirosa’s általában az egész kiállítás olly csinos és díszes, hogy az nem csak a’ tulajdo­nos Tóth Endre urnak, hanem akármelly fővárosi nyomdának méltó díszére válhatnék, íróinknak tehát ismét uj menedék­helye támadt a’ fővárosi nyomdák’ számtalanszor elpanasz­­tott zsarolásai ellen. És a’ nagy Debreczen , — mellynek mi mindig feszültsége és felvirágzása’ főtényezői közé szá­mítónk egy nagyszerűbben működő sajtót ’s általa egy a’ hely’ érdekeit is szemmel tartó lapot. — Debreczen kétség­telenül legtöbbet fog maga nyerni nyomdájának ezen töké­­letesbitése által. — Egy vidéki mészáros feljött Pestre , ’s itt mulatása közben az előtte is kihiresztelt nemzeti színházba is elment a’ többi között. Ott ült 6 ezüst gombos díszruhájában a’ magas karzaton,— mellynél magasabbra tán csak azért nem ment, mert nem mehetett, — nagy megelégedéssel körül­tekintve az őt körző sűrű nép között, és sokkal több vala mindenfelé a’ látni és hallani való, mintsem hogy ő magá­ról egészen el ne felejtkezett volna. ’S a’ mint az előadás­nak vége jön , és ő a’ többiekkel együtt leért az utczára , hüs szellő lengedezett’s emberünk be akarván gombolni dol­mányát , nehány ezüst gombot véletlenül semmiképen sem tuda ujjai közé kapni, ’s azokat az egész dolmányon min­denütt hiában kérése. ’S a’ mint betért a’ csapszékbe, és az iteze bort gondozó fumigálás között akarta volna leküldeni oda, hová már annyi ezer iteze fordult be , akkor vévé észre , hogy ezüstös tajtpipáját oldalzsebében sehogy sem veheti észre. A’ gazemberek bizonyosan nem tudták , hogy mészárosunk nem szokott szivarozni. — □ Törvéxighafégítsi dolgosó. PESTVÁROS-hoz a’ helyt. tanácstól egy intézmény ér­kezett, melly­ben a’ P. Z. szerint tudtul adatik, mikép’ a’ fo­lyó hó’22-én lesz ötvenedikévé, hogy nádor ő fensége azon főkormányszék’ vezetését átvette. A’ fökormányszék e’napot megülni szándékozván, az ünnepély’emelése végett felhívja a’ várost, hogy polgárkatonaságát az isteni tisztelet alatt a’ várba rendelje , egyéb ünnepélyességeket illetőleg a’ szükséges utasítást báró Vay Miklós ő exjától várván. A’ tanács polgármester Szepessy Ferenczet bizá meg , hogy mind a’ polgárkatonaságra, mind az érintett utasítás’ átvé­telére nézve a’ szükséges lépéseket tegye meg , ’s tegyen jelentést, hogy az intézkedések korán megtétethessenek. Továbbá Boskovitz Józsefnek, ki az országban több he­lyen ismeretes, a’ helyt, tanács’ utján legfelsőbb jóváhagyás nyilváníttatott közhasznú munkálkodásiért. BARSMEGYE’augusztusi gyűlésén törv.szt ki­r.bírák vá­lasztattak. Intézkedés történt, az ismert kormányszéki kör­­levél’folytán,az idei termés és szükölködök’összeiratása iránt. Az összeírás’ eredménye képzelhető; a’legjobb termésű év­ben is borzasztó nagy lenne a’ szűkölködők’ száma Legjob­ban szól itt a’ köztudomás, ’s a’ gazdasági hirek. A’ katonai erő’használását megengedő intézmény’ elveit nem osztják a’ BR. ragaszkodván alkotmányszerű jogaikhoz. Azon új rend­szer iránti levelet, melly a’ főispánokról szóló régibb tör­vényeket — mint mondják ,— akarja a’ főispáni helyette­sekre nézve foganatba venni, Bars’ rendei csak tudomásul vették; de illőnek találják, hogy midőn a’ régibb törvények’ foganatba vétele egyszerre olly sürgetésnek találtatik , más régibb törvények is vétessenek gyakorlatba , mellyek a’ nemzetre nézve hasznosak. Alig van pedig kívánat a’ nem­zet’ részéről, melly törvényeinkben gyakrabban kifejezte­­tett volna, annál, hogy felséges urunk az országba, kedves magyarjai közé tegye át lakását. Ez okoknál fogva Csong­­rád’ körlevele e’ tárgyban nagy részvéttel fogadtatván, szellemében fölirat határoztatok FEHÉRMEGYÉRŐL , septemb. 7-kén. Tisztelt szerkesz­tő úr! Mióta kegyed a’ Pesti Hírlapot szerkeszti , lapjaiban is Fehérmegyéről nem olvastunk. E’ hallgatásból sokan, kik a’ B. P. Híradót még csak tudomás végett sem forgat­ják , könnyen azt következtethetnék, hogy Fehérmegye a’ múlt tisztújitás után végre sorvadásba esvén, testvérei’ so­rából elenyészett; vagy ellenkezőleg, hogy ott legújabb időkbe­n a’ dolgok olly jól folynak , miszerint gyűlések’ tar­tására , vagy épen korteskedésre — miről hírlapi czikke­­ket írni lehetne —többé nincs is szükség. Pedig a’ két Sup­positum közül egyik sem áll. Én bizton mondhatom önnek, hogy Fehér sem el nem sorvadott, sem Eldorádóvá nem­­ vált. — Ó él! gyűléseket tart és határozatokat alkot. — A’ hallgatás’ bibéje tehát egyedül ott fekszik — hogy önnek az érdeklett megyében buzgó tudósítója ekko­­rig nem akadt. Csapjon fel csak ön nekem, ’s ha ügyesebb toll’hiányában pongyola tudositásimnak helyt adand hasábain, időnként közleni fogok olly dolgokat, mellyek az abdérai fü­lesnek árnyékáért folyt per’ mulattató meséjét, furcsaságuk­kal felülmúlják. —Micsoda szerepet viselt Fehér a’múlt or­szággyűlésen, azt ön, mint mások, bölcsen tudja, ha a’ mino­ritásban levő megyéknek névsorát olvasgatta. Fehérmegye azóta az administratorik us rendszerben nem látott a’ megyei autonómiára nézve , mellyet ő különben is csak a’ B. P. Híradó’ leyális értelmében kivan fentartani, semmi veszélyt: lehet-e ezt neki vétekül tulajdonítani? ’s nincs-e azért Fe­hérmegyéről elég érdekes tudni való? — Voltak nagy fon­tosságú dolgok, mellyek öröm közben is magokra vonták az ő figyelmét. A’ katonai karhatalom’ tárgyában körzeti kor­mányrendeletre nem mondák-e ki az augustus’ 18-diki közgyűlésen összesereglett RR., mi zerint a’ kegyelmes ul­timátumot csak úgy fogadják el, hogy az alispánok és alsóbb tisztviselők a’ megyének, a’ főispán vagy főispáni helyet­tes pedig a’ kormánynak legyenek felelősek. Pedig e’ gyű­lésen az ellenzék’ tagjai —bizonyos okokból — nem voltak jelen. Nem lehet tehát mondani, hogy a’ finom különböz­­tetés , mellyet a’ tettes RR. — a’ magyar jus publicumból, okoskodva —a’főispán és többi megyei tisztviselők közt tettek, ’s a’ melly subtilitásra a’ két különböző felelősség’ eszméjét bazirozták, az ellenzék’ koponyájából sült volna ki. Élénk színekkel festetett a’ bubánat, melly a’ szeretett főispántól] megválásból ered; ’s az öröm, mellyel a’jól választott fö­ispáni helyettes’ kineveztetése,a’ megyei sziveket eláraszt­ja! — Kivántatott , hogy nagy számú küldöttség neveztes­sék , melly a’ főispánnak a’ megye’ bubánatát , a’ főispáni helyettesnek pedig örömét tolmácsolja. — Voltak, kik első pillanatban nem tudák, tulajdonképen örülni kell-e, vagy búslakodni. — És mintha egy száj szólott volna, úgy harsegák a’ jelen volt sok szájak, — hogy a’ két oldalú indítvány elfogadtatik. Tüstént 100 tagból álló kül­de­­ség nevezteték, mellybe,hogy a’ kerek szám kikerüljön, a’ jelen nem volt ellenzék’ tagjaiból is egypár beíratott. — Nem régen olvasom önnek azon megjegyzését , hogy a’ beigtatási ünnepélyek’ leírásával már beelégedett. Nem akarnám, hogy az ünnepély’előzményiről irt soraimhoz illy csillagocskát ragasszon ön, ’s előre ígérem, hogy a’ leendő ünnepély’ leírását a’ nemzeti újság és B. — P. Híradóra bizom. — Lássa ön, a’ fehérmegyei ellenzék­nek az a’ hibája , hogy az udvariasságra keveset ád Egyszer annyira felkarol egy embert, hogy arról még petitiójában is megemlékszik; máskor pedig, midőn an­nak 100 tagból álló küldöttség tisztelkedik, a’ tisz­­telkedésben részt venni nem akar. Továbbá jó ebédekért épen semmit nem tesz. Ennek aztán természetes következ­ménye , hogy a’ diplomaticai nagy lakomákhoz , hol a’ ca­­pacitatio legkönnyebben szokott történni, meg nem hivatik, és gyűléseken soha nem tudja eltalálni a’ sanior pars’ véle­ményét. Mondják, hogy a’ jövő tisztújitáson ismét a’ rövi­­debbet fogja bűzni. És meglehet, bizony nagyon valószínű. — De már az szerencsétlen természetében fekszik a fehéri ellenzéknek, hogy mérkőzni szeret.­­S illy­enkor aztán átkozott mód’ megszokta izmait feszíteni,úgy hogy öt becsü­letes után módon lebirkózni nem könnyű dolog. Ezenfelül némellyekben egész hitetlen Tamás. Például a’B­N­P Hír­adónak leggyöngébb okoskodásait nemcsak el nem hiszi, hanem állítja, hogy azokat az író és szerkesztő , vagy ve­zérlő négy szem közt maga sem hiszi. — Némellyekben p­elig tán sokat is hisz. Most is istenadta erélyében bízik és azzal kecsegteti magát, hogy az ő részen igen sok szunyadó erő van a’ megyében, csak fel kell azt rázni, s a’ csekélynek látszó szám majd egyszerre megnövek­szik. — Tudja a’ jó ég, az ember besz’ ezt nem igent hinné, ha a’ múlt tisztujitáskor példából meg nem győ­ződött volna a’ számítás’ alaposságáról. Igaz, hogy a’ nemes embernek néhol furcsa természete van. Egy kis baj érje restellatiónál, hát három évekre fülét le­ereszti, gyűlésre nem jó ha csak nem követik; de azért otthon fumigálás közben megemlékszik gyakran a’ megye* sorsár­a, nagyokat sóhajt,és három év múlva ismét restel­­lálni akar. A­’ fehéri ellenzék az illy természeteket igen jól ismeri, ’s azokat annak idejében jól tudja u’visálni. — So­kat mondhatnék még önnek Fehérmegye’ elemeiről általá­ban, és különösen az ellenzék’ hibáiról, tie legelső levelem’ hosszúságával nem akarom önt a* fenebb ajánlott fele­apás­tól visszarezzenteni. Lesz még idő és alkalom nézeteimet előadni Most isten önnel. %r¥­*y©s feltemé­­syek­.. KOMÁROMBÓL. A’ dunántúli ref. főiskola’ ügyében e* lapok’ 511. számában egy czikkecskét bocsátok közre, melly hogy a’ bajnak jóformán elevenére sújtott, kitetszik abból, mivel abból bizonyos S.— — ki ha nem gondnok , bizonyosan gondnoki praesidialis titoknak — a’ Jelenkor’ ez idei 68. számában, keserves jeremiáddal, sós digant czáfolattal felelt; de mindez engem csak annyiban illet, mennyiben én, saját érdekeim’ burkából kivetkezve , ’s minden mellékes tekintet’ befolyásától szabadon , a’ köz­érdek’ irányában közvégzéssel és híven tudósítani a’ közön­séget. E’ czáfolat nem is szült bennem ollyforma aggodal­mat , mint millyen alapja lehetett amannak, mellyben az általam igen helyesen említett feljajdulásnak utóhangjai látszanak felzokogni , teljes epekedésével azon szárnya­­szegett vágynak , melly szerint önök , édes pápai urak , a’ s főiskolát kebelükben, a’ classicus (?) földön, kívánják­­ halhatlanitani. Egyébiránt e’ czáfolat nem is azok közé tar­tozik , mellyek az embert akár tényokok­, akár más egyéb­nél fogva némileg zavarba hozni képesek; mert hisz’ azon bárgy­ú kis indulatos azon nem egyebet mint ártatlan fejcsóvá­­lást jelentő kitételek, mik a’ szövegben itt ott felpattognak, valamint mit sem bizonyitnak , úgy hit sem rettentenek ; és megvallom igazán , el sorok’ írására sem határoztam volna magamat, ha a’ mondott pápai czikkben olly dolgok­kal nem találkozom , mellyek az ügyre legkevésbbé sőt épen nem tartozó rágalmat árulnak el. Ennek megtorlásá­ra pedig egyházam’ becsülete hu fel. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznám , legyen sz­abad általánosan és röviden azon észrevételeket megtennem, mellyek, habár e’ főiskolai ügynek többségi közakarattal lett befejezése vagyis eldön­tése után fölöslegeseknek látszanak is némileg, mégis S.G ur által felhozott nehány okokkali késő ’s mintegy háború utáni lövöldözés’ következtében tán nem épen mellőzhetők. Illyen kifogás többi közt Komárom ellen, mellyet Sz­­ur legelőször is felhoz , hogy a’ vizáradás , közlekedésgátló zajok, jégenjárás, csúszkálás (!!) , valamint a’ ködös egészség­telen levegő , gyakori járvány (már t­i. hogy ná­lunk minden évben cholera vagy illyesmi döghalál uralko­dik) , kórházi ragadó nyavalyák, falakat hasogató , kémé­nyeket ’s néha házakat is döntögető (borzasztó !) földrengés mind megannyi lényeges akadályok, mik sem az iskolának , sem szülőknek egyformán nem örvendetesek; másodszor és továbbá , hogy Komáromban a’ megye’ gyűlésteremében politicai vitatkozások’ terén töltené el az ifjúság azon időt, mellyet tanulásra kellene forditnia , ’s amúgy rögtönzött éljenzéseivel mintegy bíráskodásra is emelkednék. No már most, ha a’ féltékenységi ’s provinciális érdeknyavalyák’ rexk­­­ortából merített eme borzasztólag szép szavakat komolyan ’s hosszasabban elemezni kedvünk és időnk volna, nemde azon köztapasztalás’ életből szóló adataival is vajmi könnyen czá­­folhatnók és semmisithetnők meg azokat, miszerint mindnyá­junk által tudva van, hogy mig egy részről a’ komáromihoz hasonló tájhelyzet- és körülményekkel bíró egyéb főiskolákra azon felhordott ellenokokbúl semmi rész nem hárult, úgy más részről ép’ azon ellenokok közt még vannak ollyanok is, mellyek — például a’ dunai testképző uszodák ’s egész­­séged­­ő fürdők, valamint az ifjuság’szabad idejének gyűlés­­teremekbeni töltése ’s a’ kis­­város' civilisatiojának ezer más alkalmi k­ép’ a’ nevelés alatti ifjúság’ szellemi ’s testi képződését eszközük. De fölösleges is már mindezen okok’ és ellenokok’ kölcsönös czáfolgatása, miután azok az illető testület által már rég megfontoltattak és akképen , hogy a’ pápaiból immár komáromi főiskola válnék. ’S kerü­letünk’ automiáját szívén ’s lelkén viselő minden buzgó pro-r­­estans a’ dolgok’ e’módom­ befejezésénél fogva csak úgy és nem is lehet máskép’ meggyőződve, minthogy testületünk’ végzeményei színével bírjanak azon ünnepélyességnek’s ere­jével azon változhatatlanságnak, mellyek azoknak foganatosí­tásakor minden idegen befolyást avagy ellenszegülést elzár­janak. Tegyék csak szivökre kezüket ezen ellenszegülő pápai urak, ’s bizonynyal megfogják— ha­bár titkon is magok­nak vallani, hogy minden mozgalmuk ’s folyamodásuk nem egyéb, mint kisebbségben maradt párttöredéki elégületlen­­ség, melly m­éltón­­ mondhatnám — minden politica nél­kül ragad meg alkalmat és körülményt, mi által követelé­süknek rész, a’ kerület’ autonómiájának pedig káros hatá­súvá válható bonyodalmat szerezzenek. És ez az, mi tol­lamba mondata a’ tiszteletlen engedetlenség’ valóban súlyos vádszavait, de méltókat igen is azok elle­nében , kik az én­ök- és környékökhöz tapadt érdekeket magokról nagylelkűen lefosztani nem képesek; miket el­mondani újonnan és ezennel bizony cseppet sem vonako­dom, habár — mint Sz. az egész pathoszszal megjegyzé — nem bizott legyen is meg senki arra , hogy önöket, tisztelt pápai urak, meglec­kézzem; valamint önök sem bí­zattak meg arra, hogy semmiből merített korteskedési vád­­­dakk­­ illessenek bennünket, mi által nem annyira minket , sértettek — mert hiszen ha úgy volna is , kinek van tiltva valakit tisztes utón ’s módon felvilágositnia ?— mint inkább­­ az illető egyházak’ lelki elöljáróit, mintha azokat, miként a’­­ restauráló tömeg’ érteti* a nagy részét, szabad és állatuk s mindenesetre átérzett és átgondolt meggyőződésüktől eltűn- *) Nincs rá szükség , kedves ujdonságiró barátunk ; a’ magyar kü­lönben is igen könnyen felejt. — S z­e r­k. #•) Szűcs István’ ,,Törvény tudományi kalauza“ és „Kis törvénye.“ Irodalmi értesítőnk bővebben fog szólani e’ munkákról. — Szerk. 170

Next