Pesti Hírlap, 1846. június (685-700. szám)
1846-06-04 / 685. szám
Csütörtök 685. Megjelenik e’ lap minden Landerer Lajos ktanyok iránt Junius 4.1946, bonitékban 6 fi pp. — Előfizethetni helyben tartományokba küldetni kívánt példa— 5 pengő ki számittatik. Előfizetés a’ Pesti Hírlapra. Közelgvén a’ második fél évi előfizetés’ ideje, bátorkodunk a’ t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, miszerint lapjainknak (minden eddigi rendes dolgozó társak’ közremunkálása mellett) ez év’ julius’ t-je napjával kezdendő második felére az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, úgymind : Budapesten házhozhordással boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben. — Az előfizetés elfogadtatik Pesten (hatvani utcza Horváth-ház 483. sz. a.) a’ kiadó hivatalban és minden magyar- és erdélyországi cs. kir. postahivatalnál. —■ Küllöldre járatni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. kir. toposta-hivatal’ útján történhetnek. Elanderer Lajos , a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Hivatalos közlemény. Névváltoztatás. Az Allg. Zeitung' néhány valódi conservativje. Adalék a' szláv mozgalmak' ismertetéséhez. Fővárosi újdonságok. Törvényhatósági dolgok: Borsodból (közgyűlés, népnevelési ügy , zalai levél, törvényszéki elnökség , takarékpénztár , a' megye' múlt évi állása). Miskolcz (nyilatkozat). Zemplénből (pártstatistica, közgyűlés). Vegyes közlemények: A' gömöri egyházmegye. Takarékpénztár. Külföld. Hirdetések. KAC¥A»OE8SEÁ€Í és ERDET. A’magy magy. kir. udv. Kamara az alsójablonkai vámszedői és harminczadosi állomásra Grabovszky Staniszló slavnai vámszedőt és harminczadost; nem különben a’ Grábon megüresült vámszedői és harminczadosi állomásra Robel Jánost a’ scuroviczei segéd-vámhivatalnál ideigl. vámszedőt ideiglenesen alkalmazta. Hunszer József ungvári kir. sómázsamester f. évi máj. 9én meghatározott. B.P. H. Ő felsége méltóztatott kegyelmesen megengedni, hogy biharmegyei Schmidt Márton, Mihály és István testvérek, úgy ezek fiai litván és György vezetéknevöket Irófy-ra változtassák. Az Allgemeine Zeitung’ nehány valódi cooferrativje. I. A’ B.—P. Híradó, valahányszor külföldi lapokban az ellenzék Vagy annak egyes férfiai ellen valami sértő megjelent , többnyire gondosan lefordító ’s közsé hasábjain; ’s most 392-ik számában egyszerre azon nyilatkozattal lép fel, mikint ön az t. i., ki a’ lapot vezérli, nem gondol vele: „akármit és akárki ir az A11- gemeineban a’ conservativ pártról, ellenzékről vagy bármiről is.” Mi, habár a’ nemes grófnak ez által újra tanúsított következetességét bámuljuk is, nem oszthatjuk e’ nézetet. Olly hírlap, melly a’ birodalomban 6000 előfizetővel bir — a’méltóságos ur, mint minap a’ kölni lap’ felhozásából láttuk, nagy fontosságot tulajdonit az előfizetőknek , — ’s melly hazánkban legalább 10.000 ember által olvastatik, főkép’ miután e’ lap’ egyes levelezőinek állását ismerjük, ’s annálfogva a’ vádak, mellyek hasábjain ellenünk emeltetnek, általunk nem ignoráltathatnak. Ez vala a’ nézet, melly minket arra birt, hogy midőn az említett lap’ 125-ik számában nehány valódi conservativ’ aláírása alatt egy olly czikk jelent meg, mellyben (a’ Nemzeti Újság’szavaival élve) némelly valóban alkotmányellenes nézet foglaltatik, a’ conservativ lapokat nyilatkozatra szólítsuk fel , mennyiben ismerik el az említett német lapban nevekben előadott nézeteket saját nézeteiknek. A’ Nemzeti Újság, a’ közvélemény’ orgánumaihoz illő nyíltsággal, erre azt válaszolja, hogy némelly, e czikkben az ellenzék ellen foglalt panaszokat ugyan valóknak tart, minden alkotmányellenes elvet azonban visszautasít; míg a’ B. P. Híradó’ vezére tudtunkra adja, mikint nem bánja, bárminek vegyük is hallgatását, de felelni nem fog. A’ dolgoknak ezen állásában, mi az Alig. Zeitungban ellenünk emelt panaszokat, a’ dologhoz nem értő külföldi’ zajgásainak nem tekinthetjük többé, hanem tekintjük olly állításoknak, mellyeket (legalább bizonyos kiterjedésben) a’ B. P. Híradó saját nézeteinek elfogad , ’s ekkint fogunk rá felelni; hisz’ a’ B. P. Híradó egy idő óta nem ir vezérczikket a’nélkül, hogy e’ szavakat „ együnk őszinték nem rakná elébe, kövessük e’ tanácsot mi is, mennyire legalább e’ tanácsot követni hatalmunkban áll. Azon úri emberek’ jelleméről , kik, mig Wesselényi Miklós a’ közéletben élénkebb részt vett, ellene a’ rágalmak’ minden nemeivel föllépni nem pirultak, ’s most fényes nevét az által akarják elhomályosítani, hogy őt dicséreteikkel halmozzák , nincs mit mondanunk. A’ szó nem a’ fa’ legmagasabb ágait , hanem gyökerét szokta körülrágni, ’s ha Wesselényi nagyérdemű veteránnak neveztetik, mig mind az, a’ mit tett—mert hisz’ politicos élete 1825-től mostanig az ellenzék’ soraiban folyt le — gyaláztatik, ’s azon sereg, mellyhez tartozott és mellyre támaszkodik, a’ hon’ boldogsága ellen törekedő csoport gyanánt állittatik fel: e tactica régiebb s közönségesebb, hogy sem rajta akár Wesselényi akar másvalaki csodálkozhatnék. De nézzük ezen urak’ állításait. „Nem hajlamunk, de a’ környülmények által reánk kényszeritett állás az, mellyben mint ellenzék lépünk fel“ — így szól Wesselényi az Alig. 7. 112 számában megjelent ’s több magyar lapokban is közlött nyilatkozatában — „iparkodásaink’ czélja csak alkotmányos függetlenségünk ’s nemzetiségünk’ fentartása volt és lesz mindenkor. Az volt mindig meggyőződésünk, mikint az összes birodalom’ állandó jóléte hazánk’ jólétével szoros kapcsolatban áll, mikint hazánk csak az összes birodalom’ hatalma által védetik,’s védethetik; ellenben hogy Magyarország a’ trón’ támasza ’s a’ birodalom’ fenállásának főeszköze csak akkor lehet, ha a’ magyar nemzetiség ’s alkotmány a’ lehetőségig kifejlődtek. A’ királyi széket, a’ birodalmat ’s hazánkat ugyanazon veszélyek fenyegetik, mellyektől csak egygyúlt erővel menekedhetünk, ’s valamint fenállnunk csak együtt lehet, úgy sülyednünk együtt kell, miután az egyiknek veszte a’ másikét szükségkép’ maga után vonja.“ Ezek b. Wesselényi Miklós’ szavai, ’s mi bátran merjük állítani, hogy a’ magyar ellenzék’ sorai között nincsen egy is, ki a’ bennök foglalt nyilatkozatot magáénak nem ismerné. ’S mi erre azon nehány conservativ uraknak válasza ? — Az, hogy ez egész nyilatkozat magában szép ’s örvendetes , azonban ollyan, mellyel a’ magyar ellenzék 1825-töl mostanig mindig ellenkezőt cselekedett; hogy, mondjuk ki röviden: az összes magyar ellenzéknek 1825-től mostanig egyetlen fötörekvése a’ monarchiátóli elszakadás volt. — És ezen nehéz vadak mivel bizonyittatnak. Boldog isten! mire kellenének bizonyítványok, hisz’ a’ hires budai anonym conservativeknek nincs mit conserválni neveiken, ha vadaik hamisak, ha, magukat az írókat hozzá számítva, az egész országban egy ember sem találtatik, ki azokat valóknak tartaná , annyival merészebbnek fog látszani nyilatkozatuk. A’ birodalomtól f elszakadás, ’s ki mer minket ezzel vádolni? Nem fogjuk felhordani az egyes eseteket, melylyekben e’ nemzet az uralkodó ház iránti hűséget ép’ olly fényesen bebizonyitá, mint az örökös tartományok’ bármellyike, ’s midőn a’ magyar ellenzék egyenlő buzgósággal küzdött uralkodói mellett, nézetünk szerint, illy érdemek’ felhordása részünkről ép’ olly nevetséges, mint, ha a’ birodalom’ részéről viszont azon érdemek hordálnak fel, miket a’ német tartományok hazánk’megszabadításáért tettek. Kötelességünket tettük, épen úgy, mint az ausztriai tartományok, egyikünknek sincs mit kérkedni tetteinkkel. De ha az egész világ előtt vádoltatunk, hogy hűségünkről megfeledkezve elszakadást akarunk, nincs-e jogunk kérdezni: hát mi által bizonyítottuk ezt? ’s valljon mit fognak válaszolni rá. „Propriis legibus et non ad normam aiaerum provinciarum“ akarunk kormányoztatni! ? de mióta történt, hogy ez alaptörvény, mellynek megőrzéséért annyi vér folyt, mellynek változhatatlansága egy félszázad óta soha kétségbe nem vétetett, egyszerre néhány álconservativ által a’ birodalom' egységével összeütközőnek tartatik? Törvényeink szerint csak azon hadi adó szedethetik be, melly országgyűlésünk által szabadon megajánltatott; ’s ugyan mióta jött divatba a’ birodalom’gyöngitésével vádolni azt, ki, alkotmányos kötelessége szerint, adót ajánlani nem akar, mielőtt annak szükségéről magának bizonyosságot szerzett. Vagy talán a’ Ludovicaea’ ártatlan intézete, — annyira ártatlan, hogy annak eddig még jó eredményeit sem ismerjük, — ez fogja ama’ vádakat az 1825iki’s mostani ellenzék ellen bebizonyítani? Úgy hisszük, hogy valamivel kevesebb tudatlanság a’ czikkirókat talán figyelmessé teheté, mikint e’híres katonai iskola 1825-nél jóval előbbre ’s igy azon ellenzék’ időszakába esik, mellyet talán még a’ nehány hires conservativ sem fog a’ birodalomtóli elszakadással vádolni? „Igen de hát, ha nem ez czélja az ellenzéknek“ — igy szólnak conservatives; — miért említi hát annyiszor Magyarország’ független létét, miért támaszkodik azon kor’ törvényeire, melly alatt a’ haza még egészen független ország volt.“ — Mi ez ellenvetések’ elssjét illeti, rövid válaszunk az, hogy hazánk’ független létet azért említjük, mert e’ hon , hála istennek ’s erdődeinknek, soha a’ meghódított országok közé nem tartozott, ’s földön, azon néhány conservativen kívül, még igen sok becsületes ember lakik, ki azt nyilván ki meri mondani; a’ másodikra azt feleljük, hogy ezen állítás olly kiterjedésben alkalmazva, mint azt itt látjuk, valódi koholmány, ’s hogy a’ magyar ellenzék, egyes ritka eseteket kivéve, mindig olly törvényekre hivatkozik, mellyek a’ mostan uralkodó ház alatt vetettek fel törvénykönyvünkbe. Ki ezen kételkedik, annak készek vagyunk ezen állításunkat bebizonyítani. Az uralkodók’ diplomáiban I-s. Ferdinéndtól dicsően uralkodó királyunkig, a’ békekötésekben, az 1608-i k. e. decretimban több van, hogy sem e’haza’ teljes függetlenségének bebizonyítására 11-ik Ulászló vagy Lajos’szerencsétlen korszakára kellene hivatkoznunk. Ezt minden publicista tudja hazánkban az említett conservativeken kivül, kik, tudatlanságuk’ bebizonyítására, kéréseivé egy magyar lapban nyíló tért, az Allgemeine’ hasábjaihoz folyamodtak. Sokat, igen sokat szólhatnánk meg e’ tárgyról, de megkíméljük olvasóinkat olly dolgok’ felhordásától, mellyeknél, igazságtalanul vádoltatva, talán keserűek lehetnénk. Egy van, mit egészen mellőznünk nem lehet,’s pedig azért nem, mivel ez a’ magyar ellenzék ellen már sokszor emeltetett vádképen. Mondatik tudniillik, hogy a’ védegylet kizárólag az örökös tartományok’ megrontására czéloztatik, ’s azon elszakadási tendentiának eredménye, melly né mellyek szerint az egész ellenzéket jellemzi; de azon úri emberek, kik e’váddal olly merészen előállanak, egészen megfelejtkeztek- e a’ múltról ? — Ki volt, ki 1843-ig szüntelen a’ birodalom’s Magyarország közötti vámvonalok’megszüntetését sürgető? nem az ellenzék? ’s ki volt az, ki e’ vámvonalok’ megszüntetését lehetetlennek állitá — nem a’ másik része ? ’s ha elkövetve mindent, mi tőlünk függött, hogy az érdekeinket annyira sértő vámszabályok szüntettessenek meg, végre a’védegyesülethez folyamodtunk, ha, miután törvényhozás’ útján nem lehetett,a’ magányélet’ körében kerestünk iparunknak pártolást: nem nevetséges-e ekkor a’ monarchiátóli elszakadással ’s a’ birodalom’ örökös tartományai’ érdekeinek feláldozásával vádoltatnunk ? Nem azt jeleili-e ama’ vád, mintha a’magyar ipar’ kifejelése, ápolása ellenkeznék a’ birodalom’ érdekeivel ? Valóban, meg kell vallani, hogy a’ vakmerőségnek egy idő óta sok mindenféle nemével ismerkedtünk meg, ’s azt hinnék, hogy már nagyobbat nem is mutathatunk fel, mint a’ melylyet e’ kérdésnél tapasztalunk a’ rágalmazásban. Csalatkozunk; ugyanazon czikk, mellyet taglalásaié vettünk, az ellenzék’ eddigi eljárásáról szólva, meg kiáltóbb valótlanságokat állít. Ezekről azonban a’ jövő számban. — * # * Adalék a’szláv mozgalmakhoz. Szered, a’ Vágh mellett, máj. 24. 1846. Sokan olly hiedelemben vannak, hogy a’ szláv mozgalmak már fecsilpultak, minthogy a’ magyarok elegendőleg tudtokra adak a’ szlávoknak , hogy ők nyelvöket sem a’ közéletben , sem az isteni tiszteletnél gátolni nem akarják, hanem csak a’ magyar nyelvet kívánják a’ holt latin helyett illő diplomaticai poletra emelni , ’s általa a’ közhonban létező külön nemzetségeket egybekapcsolni kívánják, hogy édes hazánk minden vihar’ daczára nemcsak épségeben maradjon, hanem nagyobb virágzásra is emelkedhessek. Mindazáltal némelly túlságos szlávok’ cselszövényei nemcsak meg nem szűntek, hanem folyvást tartanak, sőt növekednek , és szinte rendszeresen organizált több tagokból álló testületté váltak. Ezek azt találták fel, hogy ha a’ magyar nemzet az ő saját hazájában a’ latin nyelv’ helyébe,a mellyet minden európai nemzet törvény’ nyelvének tartott addig, míg a’ magáé műveletlen volt, a’ magyart állítja, miért ne követelnek ők, a’horvátok, szerbek, ilirek is, a’ magyar és latin’ helyébe a’ szláv, horvát, szerb, ilir nyelvet? Azonban tapasztaljuk, hogy az egész farma csak a’ liptó- sz. miklósi, legfölebb pedig a’ nyítra- klubokai körökben hangzik. Ezen különös tünemény’ főnöke , avagy orgánuma Hurban József hlubokai evang. lelkész Nyitramegyében, ki szláv nyelven irt könyvei által, úgymint „Czesta Slováka“ Pesten 1841. — „Zrcadlo slovenska od Cservenáka Pesten 1844.“ mellynek szinte Hárban részint kiadója , részint szerkesztője is.— Nyitraczim alatt kijött almanach’ 3. folyamata — ’stb. a’ hazának legszentebb ügyét gátolni ’s megsemmisíteni igyekszik. Mindezekben képzelhetőn merénynyel gúnyolja a magyar nyelvet és nemzetet, azon