Pesti Hírlap, 1846. szeptember (736-752. szám)
1846-09-01 / 736. szám
met gerjeszthetőnek véltem. *) Azonban mind én, mind több barátaim óhajtják , hogy Békesmegyének az alkotványos haladás’ ezen orgánumánál továbbá is legyen rendes levelezője, ’s ezt illetőleg, jelen soraim’ írása előtt, már tettem lépést. Gyulán aug. 23-kán 1846. — Tormassi János m. k. ÚJBÁNYA. A’ városunkban felállított Sz.- Háromság’ szobra sept. 8-kán szenteltetik fel. Ez azért figyelemre méltó, mivel annak készítője Faragó József, a’szép talentomu fiatal szobrász. — Faragó József, Hontmegyében , Hodrusbányán született. E’ nevezett hely-utcza, Selmeczbányavároshoz tartozik , és ettől egy és félórányira esik. Apja bányász volt, és Neuschelnek hívták. Ez , meghalt. Anyja , ugyanottan, életben van. — Ez adatokból kitetszik, hogy Faragó nem nyitramegyei , sem lelence, mint ezeket a’ Pester Zeitung múlt hónap’ 7-kén, a’ 266-ik számú hírlapban, hibásan irta. Neuschl József gyermekkorában Újbányára jutott, kit Yavra Alajos, akkor városi írnok, jelenleg tanácsos, magához fogadott. Yavra, a’ festészetben némi ügyességgel bírván, és látván, hogy e’ fiúban a'faragcsáláshoz nagy hajlandóság vagyon, ezt nemcsak nem ellenzé, sőt inkább az ő tőle fából faragott számtalan képlegeket , bányamüvetkéket — melly utóbbi közül egy példány Bécsben, a’ hold. herczeg Lobkovitztól és, ez által ajánlva , a’ cs. b. főherczeg Ferencz Károlytól legkegyelmesebben fogadtatott ’s t. efféle — befestegeté, és hasonló csinálmányokra — 5 éven által —■ buzditgatá , melly atyai bánásmód által alkalmat ada a’ természetadta tehetséget kifejthetni. A’ gondviselés, mintegy 8 évvel ezelőtt, Neuschelt , nemeslelkü jótevők , Antal Mihály és Birkés Endre urak’ kezeibe juttatá. Ezek valának szerencsések kegyes pártfogókra akadni, kik — Neuschelnek nevét Faragóra változtatván— az ifjút olvasni, irni ’s rajzolni taníttaták, és Casagrande szobrásznál képeztették. Most magyarul , németül ’s tótul beszél ’s ir , és ügyesen rajzol. 1843-ban, késő nyáron, Casagrande Faragót szárnyára bocsátván, ez a’ már kész szobor’ rajzával azonnal Újbányára sietett ; a’ bel- és külvárosi tanácsnál terve’ kivitelére engedelemért könyörgött, mi a’ maga utján kieszközöltetvén , és terve a’ többhelyi megvizsgálás után helyeseltetvén, még azon évben késő öszszel első nagyobb művéhez fogott, és újbányai születésű Kraus János kortársát dolgos segédül maga mellé vevén, a’ 39 láb magoslágú szobrot, ez évi april’ utójáig, felállította. A’ városi tanács , tekintetbe vévén Faragónak erényes viseletét, szorgalmát’s többoldali érdemeit, őt, érdempolgárrá emelé; ’s igy F. saját érdeme által , még alig férfikorban, az osztályok’ utósó rendéből polgárrá vívta ki magát , ’s biztos polgári állást szerzett magának. A’ nemeslelkü pártfogók’ rendeltetésekből, most már Faragó a’ valódi kimüvelési pályájára lépett, ’s jelenleg Münchenben vagyon. Itt bejár Schwanthaler’ műhelyébe ; részt vesz Halbich tanító’ előadásaiban, és az ottani szépművek’ képező academiában fog tanulni, innen Olaszországba utazandó , tanulmányai’ folytatására, így lehet, hogy tihetséginek józan használata által önmagát oda fejthesse, hogy magának ’s másoknak hasznot, azoknak, kik ügyét pártolák, örömet, édes hazánknak pedig díszt szerezhetne. — Sz. I. RÖVID KÖZLÉSEK. Nógrádban aug. 24- én tartatott közgyűlés. A’ szabolcsi levél, mivel e’ tárgyban a’ megyének már végzése van, az országgyűlési utasító választmánynak adatott ki. Aug. 25. Zala’ levele tárgyaltatott a’ részek’ visszakapcsolása ’s az erdélyi országgyűlésre újabban tett meghivatása iránt. Pártoló felírás határozhatott ’stb.— Zarándmegye meghivatván az erdélyi orszgyülésre, aug. 18-án választott követeket: Kozma Dénes alispánt és Bihari Márton t birót. (Pótlókövet Baternay Antal.) ERDÉLYI DOLGOK. Újabb követválasztások. Udvarhely széki követei: ifj. gr. Bethlen János és Szombatfalvai József (pótlókövet Pálfi János). Beszterczevidék’ követei: Regius Emanuel jános városi és vidéki főbiró ’s Connerth Károly tanácsos. K . háromszék’ követei: Jacobi János székbiró és Marthiae Mátyás jegyző. Kolozsvár sz. kir. város’ tanácsa és esküdt közönsége pedig, aug. 21-én biróválasztó gyűlést tartott. Főbiróságra — melly most a’ romai kath. vallást illeti — szavazatot kaptak a’ következő renddel: r. kath. Groisz Gusztáv rendőrigazgató 73, Veszprémi Elek tanácsos 36, Lukács György tan. 1 , Nagy István tan. 1; reform. Pataky József tan. 51, Verestói Mihály főbiró 44, Jónás Ferencz tan. 13, Szatmári Gábor tan. 3, unit. Mátéfi József tan. 57, Gyulai József tan. 26, ev. lath. Wendler Frigyes tan. 45, tiszta papiros 63. Irodalmi értesítő* „A’ Pesten felü 11 szandó protestáns praeparandia’ terve, készítette Szőnyi Pál, nevelő Budán, nyomatott a’ m. kir. egyetemi nyomdában 1846.“ Ára 1ft pp., olcsóbb kiállítással 30 kr pp. **) (Folyt.) — Kövessük tovább szerzőt megkezdett adatai’ nyomán, melylyeknek ő maga, metsző ép humorával, a’nevelés’„chronique scandaleuse“ nevet ad, és siessünk vele együtt Poroszországra, melly az európai nevelés’ ügyében szerző szerint is vezérszerepet játszik, lássuk az állandó tanítónak mi sorsa e’ hazában? Itt idézi szerző Mager’ „paedagogische Revue’“ 1844. júniusi folyamát, melly szerint Poroszhonban 12000-re megy azon nyomorult falusi tanitók’ száma, kiknek évi díja 200 frankon alul van, le a’ hihetetlenséggel határos 25 frankig. Bakersdorf szerint pedig 1180 falusi tanító van , ki 20 talléron aluli fizetéssel kénytelen megelégedni, ’s azon falusi és városi tantók’ száma , kik egy évre fejenkint kevesbet kapnak 100 tallérnál, 12698-ra megy, tehát haladja a’ sokak által 30,000* re tett tanitók* összes számának harmadát. — ’S hogy megmutassa szerző, mikint e’ nyomor ez ország* nemcsak egy vagy más tartományához van kötve, hanem az egész honnal közös , sorra veszi a’ tartományokat, mellyekben majd a’ 6—7 garas napi díj játsza a’ szegény tanítók’ egy részénél a’ főszerepet, majd őket magokat látjuk, szerzőnek más helyre alkalmazott keserű humora szerint, vendégszerepet játszani az emberi mivelődés’ színpadán, a’ midőn iskolaházuk nem lévén, egyszer egy, máskor más lakos’ házában kénytelenek egybegyüjteni tanítványaikat, némellyek pedig kaszájokkal vagy csizmadia-, takács- ’stb. minőségben próbálják tengetni megunt éltöket. (Lásd: lap 40—46 ) — Egy 27 évig három helység’ iskoláiban 80 tallérnyi évi fizetésért tanitóskodott 79 éves aggastyánnak nyugalomra lett bocsátatásáról is emlékezik szerző, melly állott évenkint 72 cselédkenyér- és 8 tallérból, — és a’mi mellett ehhel kellett volna a’ szegény öregnek családjával elvesznie, ha egykori tanítványa, most tiszttársa , alamizsnára fel nem hívja kartársait azon öreg iránt, ki tanítóságát munkabíró éveiben is egy nyomorult viskóban, barompásztorok ’s több effélék’ társaságában, folytatható. ’S hogy a’ pohár csordultig teljék, idéztetik egy folyó 1846 január’ 12-dik napjáról kelt tudósítás , mellynek nyomán Berlinben egyszerre 3 népiskolai tanító őrült meg, a’ 4-ik pedig előbb megőrülve agyonlőtte magát, annak nyommasztó érzése miatt, hogy a’ csekélynél alábbvaló fizetésből pangani sem tudott. ’S hogy az illy adatok az olvasónak vérét ne csak pillanatra lazítsák föl, hanem igazán vérébe, szivébe és eszébe menjenek által, szerző igazi mnemotechnikai fogással,mint a’ legfeltűnőbb helyeken szokta , egy keserűen csípős észrevételt vet oda főszerül; azt mondja p. a’ jelen esetben : »Kell-e hát nálunk még most állandó tanító általánosan?“ Hiszen igy praeparandiát ’s örültek’ házát egyszerre kell építenünk; pedig ha az egyiknek létrehozása Pesten sok akadálylyal küzd , bizony a’ másik sem látszik sokkal gyorsabban fölépülni Váczott.“ Áttér ezutin szerző azon áldozatok’ elősorolására, mellyek Poroszlonban részint uralkodói bőkezűség, részint az ország által a’ népnevelésre fordittattak. Megemlíti névszerint az 1833-ik évet, mellyben csupán falusi és városi iskolatanitók’ fizetésére 9.000.000 vizát adott, ’s mind e’ mellette’ roppant ősziét annyira elenyészik a’ néptanítók’ nagy száma miatt, miszerint még most is, mint hajdan Nagy Fridrika korában, a’ státus kénytelen kiszolgált és a’ praeparandiában félévi cursust megfutott káplárokkal tölteni be sok néptanítói állomást. Érdekesen fejtegeti továbbá szerzőnk, mi oka mégis annak , hogy ennyi hiányok mellett is a’ porosz népnevelés európai elsőséggel bír ? Ennek oka úgymond az, mert „egy nemzet sincs , melly a’ népnevelés’ összes tényezőit olly általánosan ’s egyiket a’ másik mellett, annyira el nem hanyagolva ’s olly bölcs tapintattal karolta volna e’ mai napig föl, mint a’ porosz. És szerző szerint ebben fekszik az elsőség’ titka. Mert hogy állítását bebizonyítsa : hivatkozik egyes országokra, mellyekben talán az idézett népnevelés’ tényezőinek egyes ágaiért több történt, mint Poroszhonban , mégis népnevelés’ tekintetében annál kétségtelenül hátrább állnak, így p. o. hivatkozik Ausztriára, melly Poroszhont kétségtelenül még nem érte utól, pedig tanítóit aránylag jobban fizeti annál, gyermekeit is szigorúbb gonddal iskoláztatja, mint amaz; úgy, hogy míg Poroszhonban 500,000 gyermek, tehát az iskolába járhatóknak jórésze, minden tanítás nélkül növekedik fel; ’s épen magában Berlinben, minden 100 gyermek közül csak 60, Aachen gyárvárosban pedig csak 37 jár iskolába, addig a’ bécsi főegyházi megyében 100 gyermek közül 99, Tyrolisban 97 , Csehországban 93 járja az iskolákat ’stb. „De nyúljunk már saját keblünkbe is: ezt mondja szerző,’s, Magyarországra térve, Fényes Elek’ statistikai adatai’ nyomén összehasonlítja a’ 12 millióra tett nép’ számával a’ nem többre mint 10,000 re tehető falusi és városi köz- és magány tanítók’ számát, ’s azután egybeveti a’ 14,674re menő községek’számával a’fenálló 8821 iskolát. Ez utóbbi adatból, úgyis, ha minden községre csak egy iskolát és minden iskolára egy tanítót számítanánk is, az jöne ki, hogy még akkor 5853 iskolával és 4674 tanitóegyénnel többre volna szükségünk; ha pedig felgondoljuk, hogy népesebb községeinkben nemcsak egy iskola ’s nemcsak egy tanító működik, ’s hogy a’fentebb számított 10,000 tanító közé a’magánynevelők is befoglaltatnak: „bízvást tehetjük a’ még felállítandó iskolák’, ’s alkalmazandó tanitók’ számát 6000-re. Ennyi iskolát — úgymond szerző — újonnan építtetni, fentartani, ’s a’ bennök működendő’ egyéneknek nem túlságos, de csak illő fizetést adni, maga többre menne azon 4.000.000 vítnál, mennyibe a’ 10.000 tanító’ fizetése eddig, 400 ftnyi évdij középszároltással , a’ státusnak közvetve került. ’S ha a’ mellett a’ népnevelés’ egyéb tényezőiért csak annyit akarnánk is tenni, mint Francziaország már 1840-ben tett, már először is 25 praeparandiánknak , 183 kisdedóvó-intézetünknek és 1,134 vasárnapi iskolánknak kellene lenni, ’s évenkint legalább 10 millió vítra számíthatnánk, hogy a’ fenálló iskolákat jó karban tarthassuk, ’s tanítóinkat türhetően fizethessük. Hátha még czélszerű iskoláztatási törvények — 's más nemzetek’ példája után oda jutnánk, hogy a’ 12 millió lakosoknak4-e — a 2,400,000-re tehető 5—15 éves gyermekek mind iskolába járnának,s a’ józan praedagogica’ elvei szerint egy tanítóra 60 gyermeknél többet nem számítanánk, akkor világos, hogy nem 10,000, hanem 40,000 tanító fizetéséről kellene gondoskodnunk. Ezeket ha csak 200 pfttal akarnák is díjazni, már akkor 20 000 000 vftba kerülnének. Ha már a’ státus ezen összegnek s/3-át a’ községek és szülőkre hagyva, '/3-át vállalná is magára, akkor is 6,666,666/s vftot kellene adnia, holott az alsótábla a’ magyarhoni budgetet akkor tervezte 13 millió pftra, ha az adó’ fizetésében a’ nemesség is részt venne. Efféle számítások’ nyomán tartja szerző túlságosnak a’ népnevelési ügyben kiküldött kerületi választmánynak azon lelkesedését, melly szerint 1/1 év alatt — még eddig példa nélkül 18 praeparandia’ felállítását tervezvén, azok’ felállítására 10 év alatt mégsem adhatott többet 2,500,000ftnál, mi alig több 20 részszel azon észletnél, mennyit a’ porosz évenkint fenyíték-intézetei’ fentartására kiad. ’S miután szerző illy formán kiszámította, mit és mennyit lehessen várni, illy hátramaradott állapotban’s annyira szétdarabolt erőnknél fogva, a’néptanítók’fizetésére nézve, akkor rohantatja meg okainak derék seregével az állandó tanitók’ rendszerét. Mi ezen okokat sorra nem vehetjük bonczkés alá, ismertetőnek legyen elég az olvasót azokra utalni ’s kimondani annyit, hogy Szőnyi Pál kitűzött elvének: „merészteni gondolkozni és tenni, e’ müvében olly derekasan felelt meg, mint lehet várni olly férfiútól, ki a’ müveit külföldön tapasztalás végett nemcsak 5 érzékét, hanem reflexióit is használta. A’ honnan sajnáljuk, hogy őt müve’ Il ik részében , hol a’ praeparandia’ szerkezete — és működése — ’s a’ III dikban, hol általában a’ népnevelésről értekezik nem követhetjük. — Az eddig elmondottaknak is nem egyéb volt czélja, mint fölhívni a’ közönség’ figyelmét, olly munkára , mellyben egy szak’ embere dolgokat mond el , mellyeket még törvényhozó sem nélkülözhet, ha e’ téren üdvösen akar működni. Egyébiránt bevégezzük az ismertetést azon reményben, hogy miután a’magyar academia’ ez évi jutalmát philosophiai mű nyerheti; ’s e’ czim alá foglalvák a’ nevelésszaki munkák is; — miután továbbá ez évben bizonyos Marczibányiféle mellékjutalom is kiadatik: illyen tudós férfiaink’ figyelmét nem fogja kikerülhetni. — Mert hogy figyelembe jöjön, ez nézetünk szerint kötelesség az ügy iránt, — hogy megjutalmaztassék-e vagy nem , azt az illető férfiak bölcsebben elhatározandják. — — Oktatók’ gyűlése, Pesten. F. é. aug. 10., 11. és 12 én tartották a’ két prot. felekezetű tudományos intézetek’ tanárai — mint már e’ lapok’ ujdonságirója által röviden meg volt említve — e’ nemű első gyülésöket. Hogy a’ prot. ág. hitvallású tanárok’ gyüléseznek, annak már öt éve, azóta t. i. mióta a’ lelkes protestáns gr. Zay Károly, azon felekezet’ egyházai és iskoláinak főfelügyelője, a’ főbb tanintézetek’ férfiait köztanácskozmányra meghívta ősi várába, Trencsinmegyében Zay-Ugróczra ; történt ez 1841-ben. A’ többi években 1845-ig kizárólag, csak két— két kerület szerint felosztva tartattak az ilynemü oktatói conferentiák , a’ dunaiak’ részéről, Pozsony, Soprony és Selmeczen; a’tiszaiak’részéről pedig, Kézsmárk, Lőcse és Eperjesen. 1845-ben, újra köztanácskozmányra valának egybehiva a’ prot. ág. tanárok, ’s újra Zay-Ugróczra.’S a’ mint, elsöszi közös összejövetelüknek eredménye a’ tanítás-rendszer volt, mellyhez magukat 1842 óta valamennyi intézetek tartják, úgy a’ második köztanakodásnak feladata volt, részint a’ már megállapított rendszeren némelly kor- és szükség igényelte módosításokat tenni, részint pedig a’ nevelésnek második főágát t. i. a’ fegyelem-rendszert kidolgozni. Ez meg is történt, és e’ dolgozatok, azóta a’ kerültek’ rendes útján járván, előkerültek volt az idén az egyetemes gyűlés’ zöld asztalán , azonban elfogadtatást és helybenhagyást egyelőre csak a’ tanrendszernek módositványai nyerhettek, mialatt a’ fegyelemkezelésnek törvényei újra visszautasittattak a’kerületekhez, hogy, ezeket bővebb fejtegetés alá vevén, a’legközelebbi négy kerületi egyetemes gyűlésre hozzák fel megerősítés végett.— ’S mintegy ezek valának az előzmények, a’ mellyek a’ prot ágostaiak’ részéről, tanári gyűlések’ tartatására nézve külön iténtek. De mivel az iskolák körüli intézkedések annál áldásosabb hatást ígérnek, mennél terjedelmesebb alapra fektettetnek azok, idején való teendőnek és a’ jobbak’ kivonata’ teljesültének látszott az , hogy az illynemű tanári gyűlések ne többé külön , hanem a’ prot. helv. vallásu tudományos intézetek’ tanáraival együtt tartassanak. Ezen eszme szülte a’ pesti köztanácskozmányt, a’ mellyben több mint 20 külön intézet tanára volt jelen (az intézetek következők: Aszód ev., Debreczen ref., Gyönk ref., Győr ev , Késmárk ev., N.-Kőrös ref., Kőszeg ev , Kővágó-Eörs ev., Kun-Sz.-Miklós ref., Lőcse ev., Losoncz ev., Mármaros-Sziget ref., Miskolcz ref., Modor ev., Osgyán ev., Pest ev., Pozsony ev., Selmecz ev., Soprony ev., Szarvas ev., Uj-Verbász ev.), némellyikböl egyegy, némellyikböl kettő, sőt három is, összesen mintegy 35 tanár jelent meg (professor). — Azonkívül számosabb magány-nevelő, nevelés- és iskola-pártfogók és barátok ’stb. — Alulirtnak juta azon szerencse, őket helybeli társainak nevében aug. 10-kén üdvözleni, ’s, az egész gyűlés’ lefolyta alatt, házigazda-szerepet vihetni. — Az egybegyűltek, egy előleges terv’ nyomán indulva, a’ mellyel azelőtt való napon az esti eszmecseretalálkozásnál helybenhagytak — legislegelőször tiszt *) Fogadja Ön eddigi szives közremunkálásáért hálás köszönetüeket. — Szerk. **) Lásd Pesti Hírlap 732. szám, 146