Pesti Hírlap, 1846. december (788-804. szám)

1846-12-27 / 802. szám

Vasárnap December 27. 18468©Z: PESTI HÍRLAP Előfizetés a' Pesti Hírlap' 1847-ki folyamára. Közelgvén az uj év, bátorkodunk a’ t. ez. közönséget tisztelettel figyelmeztetni, hogy e’ lapok’ 1847-ki folyamára az előfizetési föltételek változatlanul az eddigiek maradnak, u. m. egész évre. Budapesten házhozhordással boriték nélkül 10 ft, postán küldve borítékban 12 ft; fél évre: Budapesten boriték nélkül 5 ft, postán küldve borítékban 6 ft pengőben.­­ Megjelennek e’ lapok minden héten négyszer. — Az előfizetés elfogad­­tatik Pesten hatvani utczai Horváth-házban a’ „Pesti Hírlap kiadóhivatalban“ és minden kir. postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb kül­földi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főposta-hivatal’ útján történhetik. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap’“ kiadó-tulajdonosa. TARTALOM. Hivat, közrem. Halálozások. Egy külföldi Ma­­gyarországról. Kérelem a' ssükölködők’ nevében. F­ő­v­á­r­o­si újdonságok. Törvényhatósági d­o­l­g­o­k : Budaváros. (városi dolgok). Gömörből (közgyűlés). Debreczen (városi hol­­gok). Külföld. Dunavitállés. Hirdetések. JUGVARORSZÁG és EHÖKLI. A’ nagy magyar kir. udvari Kamara a’ kesebeli díjazó hivatalnál Schneidl József előléptetése által megüresült járulnokságra Münzberger Mátyás eddigi díjnokot alkalmazta. (B.P. H.) Halálozások. Sárváry Pál, bölcsészeti tudora, a­ debreczeni főiskolában negyvennégy évig közoktató, a­ tiszán­túli kerületi és több megyéki táblabirája, a­ magyar academiai, jé­nai természetvizsgáló, és ugyanottani ásványász társaságok­ tagja, folyó hrót 19-kén, másfél napi betegsége után ,■ életének 82-ik, házasságának 51-ik évében csendesen kimúlt. — Úgy szinte Dévaványai Halassy Ignác­z, több megyéki tábirája, és Zala­­megyei egykori erélyes tisztviselője is meghalt a­ folyó hónapban. Benne az ellenzék egy tiszta keblű bajnokát veszté el. — Béke hamvaikra! Egy külföldi Magyarországról. — Bármi nagy a’ különbség honunk’ ’s az európai nyűgöt’ mű­veltségi állapota közt, vannak köztünk is egyesek, kik az európai műveltség’ álláspontján állanak; de a' szokás rajtok is gyakorolja természetes hatását ’s engedékenyekké vál­nak némelly tünemények’ látására, mik felett a’ műveit kül­földi szükségkép’ palozát törend. Az emberek’ez osztályát— melytöl átalakulásunkat főleg várhatni— az érzés’ ’s ítéleti megszokott köréből kiragadni valóságos érdem. Illy ér­demet szerezhetnek magoknak külföldiek honunk’ leírásai által. Forgattunk e’ napokban egy i­lyen munkát *). Nem akarunk itt róla bírálatot írni. Mennyiben a’ könyv Magyar­­országot illeti, mondhatjuk, minden lapon tüntethetnénk föl nehány hibát vagy hamis adatot; — ’s mind e’ mellett (le fond de la pansée) a’ dolog’ veleje igaz. Mi tehát a’ dolog’ veleje ? „Magyarország termékeny ’s fontos politicus tekintetben is; mais c’ est un pays á faire , itt mindent tenni kell. A’ szép pesti házak’ daczára , Magyarország még nem cultivált ország; alkotmánya a’ hatalom’ irányában nem bír elég ga­­rantiákkal; itt minden a’ nemesség , a’ nép semmi; ’s mig az így lesi, Magyarország puszta maradand anyagi és szel­lem­i tekintetben, mint volt eddigele.“ Pesten a’ külföldinek misem ötlik annyira szemébe, mint a’ hidvám. Itt nem az ember , hanem a’ ruha kiváltságos vagy nem; uj ruha vámmentes , az ócska vámot fizet. — E’ tünemény vagy inkább botrány és’ olly sajátságos benyo­mást tehetett a’ szerzőre , mint ránk szerző’ leírása a’ jobbágy’ tartozásairól. — E1 dolog franczia nyelven olvasva, az olvasó’ elébe távol honokat idéz elő, miknek a’ szolgaság’ szerencséje jutott. Valóban, ha az 52 igás napnál kezdjük ’s a’ hosszú soron átmenve a’ házi- és hadiadóig lemegyünk, fáj­dalmas érzésekbe kell merülnünk, midőn a’ külföldi utazó ezt „servage cruel”- nek nevezi. Mennyi reformokra van szüksége el szép magyar hazának? Ki eszközlendi azokat? A’ kormány?! A’nemesség?! ’s vájjon komoly-e a’ reform’ szándéka? Nem kell-e szükségkép’ a’ szándék’ komolyságán kételked­ni, ha azon politikai harczokat látjuk , mellyekben a’ nagy kérdések háttérbe szorulnak ? Érdemes-e az erőket másra pazarolni, míg a’ nemesség’ adómentessége létezik, míg országutaink nincsenek? A’ politikának ezen némát a’ kül­föld nem tudja felfogni,’s mi őszintén megvalljuk hogy ezek fölött magunk is gyakran vagyunk zavarban. Az utasítások a’ haladás’ ügyére szinte ártalmasak, mond szerző. Franciánk a’ falusi életből is látott valamit,­­g pedig uraink’ ’s parasztjaink’ nyomorult gazdaságát; ’s tapasztalo­k’ kis zsarnokok’ egyikének hatalmát, ki uradalmi ügyész’ létére egy szép vasárnapi reggelen a’ kertészt felcsapata, csak azért, mivel még nem volt udvarias iránta. Hogy szerző ezek után nem igen kedvező nézetekkel úszott le a* szőke Dunán, nagyon természetes. Hogy illy ország ’s illy nép , melly illyeneket tűr, minden szép szó­noklatok ’ daczára, sem ébreszthet sympathiákat magának Európában, az, fájdalom, igen természetes. —­­ Kérelem a­ szűkölködő­k* nevében Buda* ’s Pestvárosok’ érdemes taná­cs­a­i­h­o­z.*) Tegnap egy asszonyság’ megállóit kocsijával egy ház előtt. Egy favágó kenyeret vive ment el mellette. Az asszonyság kérdé: mi volt ára azon kenyérnek ? A’ sze­gény napszámos felesé: három forint, ’s szívből eredő panaszszal folytatá: „nemde szörnyűség! Éhhel veszünk el; három négy napban kapok egyszer egy ölfavágást; dolgo­zom a' kemény’ hidegben napestig, keresek másod ma­gammal három forintot, ’s egy kenyeret kapok érte, mellyet nőmmel, 3 gyermekemmel vacsorára megeszünk. Éhen kell vesznünk.“ — ’S ment zúgolódva. Egyszerűn mondom el a­ tényt. Elég erősen szól­az ma­gában. Kérdem: nem lehetne e’ ezen borzasztó ínségen eny­híteni ? Nem beszélek alamizsnáról. Nem veszem igénybe a’ könyörület’ áldozatát. Egy módot mondok, nagyon egy­szerűt. O­lyan kenyér, min­t ama szegény favágó 3 vaston vett, lesz egy véka’ gabnából legalább négy. — Egy véka leg­drágább kétszeresnek ára 4 ft 45 v.kr, egy véka’ kisütési költségeire adjunk hozzá 1 ft 15 v.kín.­­ több mint elég, sok. Egy vékából négy kenyér kerül 6 v fiba; tehát egy kenyér 1 ft 30 v brba. — A’ szegény ember pedig három forinton veszi. Ezen kell segíteni. Módot kell, módot lehet gondolni, hogy a’ szegény embernek adassák kenyér, nem ajándékba, nem alamizsnaképen, hanem pénzért, mellyet véres verej­tékével keresett; de adassék neki azon áron, a’ mellybe kerül, melly a’ gabna’ árával az lyban áll, adassék kár nélkül, de nyerészkedés nélkül is. Rendkívüli ínségben a„ szabad concurrents’ magában nem elegendő. Közhatósági gondoskodásnak kell közbe lép­ni, melly ha minden bajt el nem háríthat is, sok bajt eny­hit­het. Már ez is jótétemény, Külföldön különféle városok, különféleképen igyekez­nek a’ nép’ ínségén enyhíteni. Párig városa legmesszebb ment. Egy bizonyos szabott áron, mellyet a’ napszámos kereseti tehetségéhez mérséklet, ad a’ népnek gabonát, ’s ez árt nem növeli, bár mennyire növekedjék is a’ gabona­ piaczi ára. Ez veszteséggel jár. Én nem megyek ennyire kérel­memben. A’ nemes városoknak nincs miből veszteniük. Budgetjök nem olly gazdag, mint Páris városáé. Én csak a’ következő esedezéssel járulok a’ nemes vá­rosokhoz. Tudják körülbelől, vagy ha szükség, írassák össze a’ legszegényebb — a’ mindennapi napszámból élősködő csa­ládok’ számát. Vegyenek annyi gabnát (kétszerest), meny­nyi egy családra, két naponkint egy kenyeret véve , ezen családok’egy heti kenyérélelmére elegendő; süttessék ki kenyérré két naponkint; és árultassák azon áron a’ mennyibe kerülend; hirdettessék ki minden vasárnapon, hogy a­ jövő héten mi lesz ezen kenyér’ ára, lássák el az e’ gondosko­dásra érdemes szegény családokat számbélyeg-jegyekkel ’s városnegyedenkint áruitassák ezeknek készpénzért a’ ke­nyeret; nyereség nélkül, de kár nélkül is. Tegyünk egy kis számvetést. Vegyük fel, hogy illy szegény napszámos, vagy kéz­műves és ügyefogyott, keresetnélküli, tehát ala­mizsnából élő család van 10,000 a’ két városban. Kell két napra 10,000 kenyér, tehát 14 napra 70,000 kenyér. Erre kell 17,500 véka gabna, vékáját 4 forint 45 váltó krajczárjával számítva teszen ................................ 83125 v.ft . kr. A’ pékek jelenleg is 4 v.krért süt­nek ki egy kenyeret, melly sütés vé­gett hozzájok küldetik­ Nem kívánom keresetüket csonkítani. Maradjon a’ 4 váltó krajczár. Teszen 70,000 kenyér­­nél.......................................... 4666 „ 40 #) Hetilap. Só 4 kenyérre 1 font 11 krjával, tehát egy kenyérre szintúgy mintegy 3 kr.....................................................3500 v.ft — kr. Minden egyéb költségekre igen bő­ven számítva...................................... 8708 „ 20 „ Miből egy kenyérköltségre mint­egy 7 V* kr esik. Lesz összes egész heti költs. 70,000 _______________ kenyérre................................ 100,000 v.ft . kr. És ekkor 10,000 szegény család 14 napra el van látva kenyérrel, olly módon , hogy ollyan nagy kenyeret mint egy vékából négy kerül, minden második napon vehetne mintegy 26 váltó garasért! most pedig veszi 3 ftért! Egy heti költség tehát 20,000 pft Miből az következik, hogy 20,000 pengő ft forgatásával, a’ két város’ szegény­ségét jó kenyérrel el lehet látni veszteség nélkül, mert például, a’ hétfőre,’­ keddre számított ’s ugyan csak ked­den eladandó kenyér’ árából, a’ jövő hét’ két első napja ismét fedezve leend; és így tovább. Ha ezen igénytelen terv’ kivitelét a’ új városok’ érdemes tanácsai figyelmükre méltatni kegyeskednének, hatósági ke­zeikben sok eszköz van, mi által még jutányosabb árt esz­közölhetnének veszteség nélkül. A’ sütőmesterekkel ol­csóbban alkudhatnának: fogházaik ’s dolgozó házuk, sok mellék munka’ ingyen megtételét engedi, úgy hogy azt hi­szem, a’ mostani gabnaárhoz képest a’ kenyér árát 1 ft 15 forig csökkenthetnék. Ebből áll igénytelen kérelmem. Ha csekély felfogásommal be nem látott, bármelly aka­dályok ezen terv’ hatósági eszközlését meg nem engednék, történjék a’ dolog egyesületi uton, hanem történjék a’ tisz­telt hatóságok’ közbejöttével, segítségével. Budapestnek sok emberszerető vagyonos lakosa van. Ha a’ két tisztelt városi hatóság egyetértöleg, egy felszólí­tást méltóztatnék közrebocsátani , ’s bizonyos helyre ’s időre azokat, kiket isten akarattal ’s tehetséggel megáldott egybe hívna , vagy aláírási iveket köröztetne nem kételke­dem, hogy könnyen akadna 4—5000 aláíró, kiknek minde­­nike 50 pftot ajánlana, nem ajándékul, hanem csak kamat­nélküli kölcsönül a’ tél’ hosszára, ’s a’ dolgot egyesületileg lehetne a’ városi hatóságok’ felügyelése mellett kezelni. És ez’ összejövetel’ alkalmával talán a’ szegényebb vá­ros-negyedekben eszközlendő élelmezési konyha-vállalatról is lehetne értekezni, hol a’ szegények hasonló elvek’ alap­ján , a’csó kiállítási árért meleg (talán Rumfortféle) leves­sel ’s egy darab hússal magokat elláthatnák. — Cholera* idejében egy népes mezőváros’ ellátásának gondjaiban osz­toztam , ’s illy nemű intézkedésünknek kimondhatlanul ál­dásos sikerét gyakorlatilag tapasztalán­. Ha nem jót javaslék, mentsen a’ jóakarat. Pest, dec. 17. 1846. — Kossuth Lajos. *) Du Rbi“ 8« Nil, Tyrol, Hoogrie ele. p. X. Marinier. Paris me. I Fő városi újdonságok. A* Honderű (bocsánat, hogy ismét e’ themára megyünk, de kötelességünk ösztönöz) ismét hoz egy didaskaliát. „Di­­daskalia accipitur pro eo scripto, quo explicatur ubi, quando, quomodo et quo eventu fabula aliqua fuerit acta“, — mondja Casaubonus. Mit csak azért hozunk fel, hogy bizonyos kritikusra és közönségére nézve igen czélszerű volna, ha a’didaskalia* száraz kellékein túl ne menne, ha émelygős naivitásaival holmi „barnafürtü birálynő“ felhor­dásaival megkímélne, ’s arra figyelne inkább,hogy Teren­­tius’ hasonló iratai szerint „didaskalia breviter et eleganter scripta sit“ — E’ kitérés után megmutatjuk, mennyire alaptalanul gyanúsítja al H. didaskaliásza íróinkat, ’s men­nyire nem bírja felfogni „barnafürtü birálónéjával együtt a’ népköltészeti szellemét. Szigeti’ „Jegygyűrű“ czimü nép­színművéről beszél Nem szándékunk a’ fiatal szerzői első művének hiányait védelmezni, de a’ Honderű egy alapta­lanságot fog reá 's vele újabb kori egész drámairodalmunk­ra, minek ünnepélyesen ellene mondunk Midőn azon körül­ményről beszél, miszerint Sz. színművében egy báró jön elő, ki történetesen gazemberszerepet kapott, kapja ma­gát a’ didaskalicus’s amúgy hűbele Balázs módjára kimond­ja, hogy ez az újabb dramaturgia’ mulatságai közé tartozik, miszerint kell, nem kell, a’ gazemberi szerepet mindig grófnak, bárónak ’s effélének juttatják. És felkiált, hogy 102

Next