Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-03-21 / 850. szám

Vasárnap 8­0. Marti­us 21. 1847 Megjelenik e’lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a­ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp — Előfizethetni helytmi Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. sz. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatal’ útján történhetik.­­ Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr számíttatik. példányok ■JiV 11 1' " '1 .■ -■ ...............................................i—i. . -"L_f ------- -- - ' -* 1 ~' ’ 1 1 ' . ■ ■■ ■■■. ■ ----------­Folyó évi április’ 1-ső napjával kezdendő évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hírlapra“ Budapesten boríték nélkül: 2 ft 48 kr., postán küldve borítékban: 2 ft 30 krjával pengőben elfogadtatik Pesten a’ kiadóhivatalban (hatvani­ utcza Horváth-ház) és minden kir. postahivatalnál. TARTALOM. Hiv.közl. Tiszaügy. I. Tengerhajózásunk’ ügyében. Fővárosi újdonságok. Igazolás. Törvény­­hatósági dolgok: Pestmegye (közgyűlés’ másodnapja). Baranyából (közgyűlés; takarékpénztári adatok). Külföld. Hirdetések. Dunavízállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Ő felsége a’ jelenleg megüresült iglói sótirnokság’ évi fizetését ötszáz pengő forintról hatszázra emelni legkegyelm. méltóztatott. — (B­ P. H.) _____________ Tiszaügy. I. Bizonyos utazó a’ népek’ arczait rajzolni akarván, a’ középrend’ körének beszélgetéseit hall­gatta ki és jegyezte fel, angolét a’ londoni Regent- Parkban, francziáét a’ Tuilleriák’ kertében, németét a’ bécsi Práterben és magyarét a’ pesti városerdőben. Többi között a’ városerdőben két férfi társalog, egyik ifjú még, legalább is progressista, másik táblabiró és földesúr, ki sajátkép’ nem is maga jó kedvéből jött a’ szabadba, ha­nem neje czipelte Pestre és most sétára. Ifjúnk sokat beszél neki a’ lánczhidról, színházról, magyar nyelvről ’s több efféléről; de a’ táblabiró ur arra, a’ mi még jámbor óhajtás és arra a’ mi már törvény, egyformán csak azzal válaszol: nem lesz abból semmi , ebből sem lesz semmi, domine spectabilis. És olvasóink tapasztalhatták, hogy e’ negatio fajunk­nak kétségtelen vonása. ’S pedig nem afféle negatio ez , melly sok csalódások’ közepette elsötétült világnézetből ered, ’s nem ollyas lemondás , mellynek például egy franczia ember’ ajkain, ha halottainak szenvedéseire és nagy harczaira visszatekint, olly bús és mély értelme van; a’ mi emberünk’ negatiója, isten látja, nem egyéb, mint az önmagában és fajtájában való nem bizásnak szava. Illy szerencsétlen népsajátságból erednek nálunk ollyan határozatok, minő, többi között, Beregmegyei a’ tisza­­völgyi társulat’ irányában, mellyet olvasóink a’ Jelenkor’ f. évi 11-dik számából ismerhetnek; ’s minő közelebbről a’ szatmári közlésben, szinte a’ tiszai ügyben, előfordult, mellyet olvasóink hasábainkon vettek. Szivünkből örvendénk azon hévnek, mellyel ezen ügy gróf Széchenyi István’ legelső szavára felkaroltatott; ’s nem hihettük, hogy mulékony legyen , mert ha valaha vállalat szerencsés csillagzatok alatt indult meg, a’ Tisza’ rendezéséről lehet azt mondani, hol a’ társulat’ megala­pítása , a’ kormány’ tettleges részvéte, segélypénz és évi tőke , a’ vállalat’ végrehajtásában a’ parancsoló kény­szerűség , a’ közelfekvő, a’ kézzelfogható haszon, szó­val , minden körülmény az egyesületi szellem’ szilárdítá­sára összemunkált. Gondolni lehete ugyan, hogy a’ gya­korlatlanság , különféle értetlenség , ’s itt-ott a’ rosz akarat az emberek’ meggyőződését törekszik majd gyön­gíteni ; de az érdekeltek’ ragaszkodásának őszinteségében és állandóságában lehetlen vala nem bíznunk, mert saját közvetlen hasznukon láttuk alapulni azt, és láttuk ala­pulni azon helyzeten , mellybe a’ vizes megyék a’ köz­munkákról alkotott törvény után jutottak. ’S­em, midőn az ásóra és kapára kerülne már a’ sor , felszólal Beregmegye, és nem kívánja a’ Tisza’ rendezé­sét kebelében megkezdetni, minthogy — igy mondja az érintett határozat — a’ tiszaszabályozási ügy azon téren, mellyen a’ társulatok’ keletkezése’ alkalmával e’ megye is üdvözelte, nem áll, minthogy az illetőkkel semmi tervek nem közöltetnek , ’s végre a’ létező tervek minden által, ki a’ Tiszát csak egy évig is állandó figyelemmel kisérte , ollyanoknak ismertetnek, mellyek e’ megye’ lakóira nézve káros hatással lennének inkább, mint sem remélt ered­ményeket nyújtanának. A’ határozat, egy kis szerkesztői jegyzettel, elhan­­gozik a’ Jelenkorban , ’s mi hallgatónk azon gondolat­ban , hogy a’ közelebbről érdekelt lap’ véleményét meg ne előzzük. Azonban, miután a’ beregi példát Szatmárban utá­nozva látjuk, habár e’ társulat a' szakadás’ nyilvános ki­jelentése helyett inkább arra látszik törekedni, hogy a’ pénzt és munkát becsülettel eltaszitsa, de a’ mellett ada­taink vannak arról is, hogy a’ szatmári társulat’ gyűlé­sében a’ beregi határozat keringett, lehetlen fel nem szó­lalnunk a’ tétlenség’ e’ ragálya ellen; és felszólítjuk a’ B.P. Híradót, hogy a’milly büszkén hirdette egy év előtt a’ tiszai ügy’ megalapításakor gr. Széchenyi István’ sikeres eljárásáról, mikép’ azt a’ reform’ conservativ mo­dorának előfutójául kívánja tekintetni, lépjen fel most szintolly erélylyel, ’s már ha nem haszonért, mint mi, elvből és következetességért hajtsa munkára táborát. Ez a’ kötelesség kiválólag őt illeti, miután nyilván van, hogy a’ munkátlanságnak és szakadozásnak nem elvroko­nink adtak szót, minek következtében mi összedughat­nék kezeinket, mert ők cselekedték, és azt mondhat­nék : ám ti lássátok. De nekünk több volt mindig a" közügy , mint a’ pártdicsőség; ’s erősebben szeretjük az igazat és jót, semhogy annak rovására csak azért, mert mások tartják magok’ művének , elhallgassunk, és soha nem éreztük azon párthiuságot, melly a’ veszélyben forgó ügy felett, mint azt a’ kereskedelmi társaság’ bajában láttuk, kárörömmel táplálkozik. Igen, mi a’ tiszavölgyi társulat’ ügyét fontosabbnak, őrizendőbbnek tartottuk és tartjuk, mint azt némelly pro­vinciális bölcseség felfogja; ’s épen azért alig hatott va­lami kedvetlenebbül reánk, mint épen azon megyékből, mellyek életök’ minden napjaiban a’ vizveszély miatt siránkoznak, tétlenségi és szakadozási hangokat hallani. Ha azt gondolták ők, hogy majd valami csodalény isten’ nevében önteni fogja a’ pénzt, csak legyen nektek egy elnökös, tagos és jegyzős társulatjok, ha azt gondol­ták , hogy az a’ rendkívüli erő, melly az ügy’ élén áll, majd valahonnan olly szem nem látott és fűl nem hallott technicát kerít, melly a’ mint a’ térképen medret von és töltést húz, egyszerre utána nyílik a’ fold’ ágya, és fel­emelkedik a’ töltés magában, ha illyest gondoltak, akkor nincs kétség, a’ tiszavölgyi társulatban csalatkoztak. De ha eszélyesen számítottak , és a’ törvénynyel, mellynek utalma alatt egyesültek, megismerkedjenek, ha — mint Zrínyi Miklós m­ondá másfél század előtt — támaszt néz­tek magok’ emberségében és vigyázásában is, akkor meg kell vallaniok, hogy a’ társulat most már csak annyiban nem áll első terén, mennyiben azóta Tiszadob, Ondova- Tapoly ’s több vidékek tettleg munkában vannak. A’ tervezetekről nem szólunk; lehetnek jók, lehetnek hibásak. De ha ti, kik legdrágább földeiteken hálót vet­hettek, kiket házaitokból kerget el a’ támadó ár, ez ürge­életet folytatni akarjátok, a’ kínálkozó alkalmat meg nem ragadjátok, és a’ mi még alak nélkül vagy nagyszerűsé­gében által nem láthatólag áll előttetek, attól elfordultok, mielőtt tudnátok, mit cselekesztek: igy nektek a’ terv egyformán hiábanvaló, akár jó , akár hibás legyen, mert a’ jónak végrehajtását, a’ rosznak kiigazitását kedvete­kért, részvétetek nélkül, senki nem fogja eszközölni. Abból tehát, ha a’ terv nem jó, miként ők mondják, nem az következik, hogy a’ társulat­ bomlását megkezd­jék, hanem az, hogy a’ terv’ megigazitásában fáradozza­nak, ’s mindenek felett ne éreztessék : mikép’ kapva kap­nak némelly mérnöki közemberek’ fitymálásain, kiknek zajgása Paleoeapa Péter’irányában bennünket mindig azon költői közemberekre emlékeztet, kik a­ hires Pepe Sán­dor ellen ostracismust akartak végrehajtani, mellyre azt mondta egy okos ember: nem csoda, mert ők is éle­tekért harczolnak. Nem bírunk gyakorlati nemzetté válni, mert — bi­zony jól mondta, a’ ki mondta — soha sem tudtunk még nagyszerűek’ életbeléptetésére egyesülni: innen van sok bajunk. ’S mégis gyakorlati felfogás ’s épen műismeret nélkül, nagy pipával, kevés dohánynyal, képesek va­gyunk egy practicus főnök műterveit megtámadni, ócsár­­lani, kinek könyvében meglehet csak azon hiba van, hogy nem ringat bennünket ábrándokba, és nem ígéri, hogy majd vizeinket a’ holdvilágba szivárványozza fel, hanem minden cerimónia nélkül csak kapát ad kezünkbe , és azt mondja: szél ellen bunda, ár ellen töltés. Azonban a’ végén is nyilván van, hogy itt a’ tervek’ megtámadásában a’ tétlenség keresett ürügyet, mi annál sérelmesebb, minthogy a’ gyanúsítástól sem óvta magát, csakhogy a’ kapakerülésnek valami szine mutatkozzék. Mert nem lehet a’ nem-akarásnak világosabb jelét adni, mint nem is fáradozni valaminek megismerésében, hanem azt előre rosznak kikiáltani. Mind ezek után pedig hármat forgatunk elménkben. Elsőben bizonyosok vagyunk, hogy sem gróf Széche­nyi Istvánt, sem a’ pártfogása alatt működő központi kor­mányt ez apró gyanúsítások és tétlenségek nem fogják utaikban feltartóztatni, miszerint a’ rendezést és ez álta fajunknak gyakorlati kiképezését eszközöljék. Másodszor gondoljuk, hogy a’ viszálkodás’ hangjai Vásárosnaményon innen nem fognak hatni. Harmadszor óhajtjuk, hogy Vásárosnaményon túl az érdekeltek e’ vállalatról kissé magasabban gondolkozza­nak, és ne nyilatkozzanak olly könnyelműen személyek- Bről, kik mindennap munkában vannak, és dolgokról mellyekhez csak úgy profanus fejjel nem lehet szólani, hanem használják gondosan azon jót, mellyet a’ társulat már eddig bir, hogy a’ közállomány’ ápolását, mellyet az országgyűléstől várhatni, elmaradhatlanná tegyék. Ezt egy pillanatig se feledjék el, mert hiszen mindaz, mi eddig a’ Tisza’ rendezése körül történt, még csak feltá­madás, egy csecsemő, mellyet magunknak kell méltóvá tenni arra, hogy a’ közállomány’ dajkálását kiérdemelje. Végre, hogy gyönge szavunkat tekintély fejezze be, halljátok meg, a’ mit egy nagy magyar státusférfi régen mondott már a’mult század előtt,és épüljetek belőle: nem volt és nem leszen semmi nagy dolog nehézség nélkül, de el lehet mind e’ nehézséget oszlatni, azonban csak úgy, ha kormos kézzel nyúlunk a’ magunk’ dolgához, és fára­dunk, vigyázunk, tusakodunk a’mi életünkért. A’fá­radhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélkül való vi­­gyázás, a’ kész gyorsaság és gyors készség szokta annak a’drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicső­ségnek hívnak. Nektek pedig nemcsak dicsőségtek , de megmaradás­tok is ebben vagyon. Nekünk pedig még a’ beregi határozat ellen a’ poli­­tica’, törvény’és jogosság’ szempontjából is szót kell emel­nünk — a’ jövő számban. — *4­* Egy pár szó a’ távolból tengerésze­­tünk’ ü­g­y­é­b­e­n. C. A. hajón. Theodosia (Caffa mellett) december’ 24-kén *). A’ tengerészről szóló köz­mondás, miként: „mindenütt forog a’ világ körül, a’ nél­kül, hogy abba belelépjen“, most rajtunk is beteljesedett. Hét hete, hogy lekötve hajónk, de közlekedésünk — az egypár egyenruhás tatárt ’s a’ vesztegintézet’ néhány tiszteit kivéve — senkivel. A’ hajók’ száma még e’ hónap­ján is csekély; leginkább görög, török, orosz és génuait szemlélhetni; leggyakrabb azonban az orosz hadi hajók’ előfordulása, mellyek, az Odessa és Kercsben naponként várható jégtől tartván, a’ cserkesz tengerpartra teendő eleség’ szállításának fejében, e’ fekhelyt kénytelenek fel­­teresni rakodásul. Tegnap óta a’ dühöngő szelek elől egy osztrák szint viselő csinos ’s ritka sebességű magyar po­­lacca-hajó is ide menekült, az azoni tengerről jövőleg, mellyről azt értem közelebb érintkezés után nagy örö­mömre, hogy Z. B.’ (?) érdemes hazánkfia’ tulajdona; te­hát ugyanazon tisztes férfiúé, ki a’ magyar törvényhozás’, vatóság’, kir. hivatal’ ’s ipar’ körében egyiránt fáradha­tatlan ; ’s ki — remélem — meg fogja engedni, hogy azon fiatalok’ nevében, kik kizárólag általa igazodhattak el e’ terhes pályán, ezúttal legforróbb köszönetet nyilvánítsak. Vagy tán csak csalatás minden előtörés? Hazánk’ bense­­jéből ime arról tudósittatom, hogy a’ mutatkozott munkás­ság ’s mozgás helyett, újra csüggedés ’s életölő csend szállá a’ nemzet közé. Hasztalan, nem elég, hogy lelkünk sátor, kell, hogy kitartó, szilárd ’s bölcs is legyen. ’S hogy jövendőnket biztosíthassuk, azon arányban szükséges ta­nulnunk ’s iparkodnunk, a’ mint azt nemzeti érzeményeink ’s szükségeink javallják. És ugyan mi okozható azon alig megszülemlett eszmének : tengerhajókat társaságban épí­teni — olly korán elhunytat? **) Mi vethet e gátat ama’ magyar vasútnak, mellynek végpontjául Emuiét tűzték ki a’ nemzet’ választottal ? ***) melly ha már létesülve volna, nem volnánk kénytelenek, legalább ezen évszak­ban , itt időzni; ’s az évenként annyi emberélet-áldozat­tal járó thraciai bosphor’ keserves megkisértése helyett, közvetlen hazánk’ partjairól sokkal kedvezőbb föltételek­kel Európa’ legnyugotibb részét látogathatnék. Holott az eddigi szerencsétlen gyakorlat’ nyomán, nem elég, hogy ezer veszedelem ’s tömérdek idővesztés éri itt a’ hajóst; de törvényesitni lévén kénytelen a’ külföldi kikötőkben rakott gabonát, mielőtt rendeltetése’ helyét csak távolról is megközelitette, elkerülhetlen kellék valamelly osztrák vagy magyar révben megfordulni, terhét eredetisége fe­lől biztositni; ’s csak igy a’ további, egészen uj, külön ’s *) Csak e’ hónapban jutott kezünkhez. — S­z e r­k. ■***) Nem tudjuk, honnan merítse’ hirt tisztelt levelezőnk. Mi úgy tudjuk, hogy e’ társaság fennáll, ’s ezért a’ kivi­telére munkálni nem szűnt meg. — S­z­e­r­k. ***) Ismeretes indolentiánk ’s azon átok , miszerint e’ nem­zetet általános lelkesedésre bírni semmi tárgy sem képes. Hányan vannak, kik a’ fiumei vasútnak vagy bármi más oda vezető czélszerű közlekedési eszköz’ életbeléptetésé­nek ellenségei, csak mivel az ellenzék’ kebeléből emelkedett a’ szózat , tengerpartunk’ fölemelésére ? — S­z­e r­k. 46

Next