Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-04-08 / 859. szám

Több levelek kerültek szőnyegre a’ nádorválasztás iránt, de miután e’ megye e’ tárgyban már rendelkezett, ennél fogva tudomásul vétettek. E’ gyűlés’ folyama alatt egy kedvetlen tárgy került szőnyegre, bizonyos uradalmi mérnök miatt, de erről a’ körülményesb leirást másra bizom. — Évnegyedes közgyűlésünk jun. 15-én veendi kezdetét« —■ g. KÖZÉPSZOLNOKMEGYE’ közgyűlése (folytatás.) Az intézvények közül a’ legelői felolvasottban a’ f. kor­mányszék tudatja, miszerint megyénkben az erdőfelügye­lői hivatal az ide kinevezett Cs. S. lemondásával ismét ürességbe jővén, arra jelenleg P. J. tartományi segéd­pénzes erdészgyakornokot nevezte ki, kit is e’ felől már értesítvén, midőn magát e’ megye előtt jelenteni fogja, hivatalába rögtön iktassák be. Az e’ tárgyra tartozó ’s már az előleges tanácskozásban többek által bőven felfej­tett előzményeket, miszerint a’ f. ksz. ezen hivatalt cső­dület’ útján rendelvén betölteni, noha erre nézve csak V. F. tiszt. mérnök jelentette magát, ’s mégis ennek ellené­re olly egyéneket méltóztatott mindkét ízben kinevezni, kik itt a’ megye előtt soha meg sem fordultak, ’s követ­kezésképen általunk nem is ajánltathattak, báró W. F. igyekezett a’ rendek előtt elősorolni. Szónoklata azonban nem a' legjobban sikerült, sőt meg sem lehetett érteni azon állítását, miszerint ,,a’ korm.szék úgy teszen velünk e’ részben, mintha egy pereczet küldött volna, hogy együk meg, ’s azután ne gondoljunk vele.“ P. L. ügyv. a’ fennebbi előadáshoz némelly észrevételt adván, hatá­rozatta jön, hogy valamint a’ Cs. L. kineveztetésekor, úgy most is kérjük meg a’ f. kormányszéket, hogy, akkor felhozott törvényes okaink’ méltánylása mellett, méltóz­­tatnék Y. F. megyei tiszt, mérnököt, több évi ingyen szol­gálata’jutalmául, ezen hivatalra kinevezni, addig pedig, mig ezen ismételt felterjesztésünkre válasz nem érkezik, a’ jelenleg kinevezett P. J. iránti rendelkezést függőben levő dolognak tekintjük, ’s beiktatására nézve nem intéz­kedhetünk. Egy más leiratban a’ f. kormányszék némelly vissza­fizetendő költségeket jelölvén ki, köztte azon 4,180 pftot, mellyet a’ Zilahon szállásoló lovas katonaság’ csupán fél­évi tartásáért H. S. részére kifizettek, az adózókon fel­szedetni 's azt a’’ hazai pénztárba beszolgáltatni , vagy a’ be nem szolgáltathatás’ okait feljelenteni kivánja. Ennek ellenében K. K. táblabiró felette szomorú ’s bárkiben is részvétet gerjesztő szinekkel ábrázolván e’ megye’ adózói­nak a’ lovas katonaság’ élelmezéséből megnehezült ’s a’ több törvényhatóságokhoz aránylag sokkal súlyosabb ter­het , a’ világszerte érezhető szükséget és drágaságot, melly miatt szinte éhhalállal kell küzdeniük ’stb. ’s, mind­ezekből következtetve, képtelenségnek állitá, hogy a’ je­len évre kirótt élelmezésen felül , a’ senkitett pénzössze­get is fel lehessen rajtok venni, annyival inkább , mivel a’ rendszerint adandó élésen kivül — mint báró W. F. is megjegyzé — csak a’ keresztül utazó katonák’ számára is nagyon sokat kell évenként fizetni, úgy, hogy bámulan­dó , miként tudták e’ terhet 7 év óta kibírni. De más­felől a’ köznép azon félév alatt, készpénzül fizetvén ki adóját, ’s a’ katonaélelmezésből semmi belé nem tudatván, most ezen összeg’ felvételével szinte kétszeresen terheltet­­nének. Ugyanazért meg fogják kérni a’ rendek a’ fők.­­széket, méltóztassék ezen fizetés alól megyénk’ súlyosan terhelt adózóit annyival inkább feloldozni, mivel a’ jelen szű­k körülmények között , nem hogy fizetni, sőt mago­kat az ínségre jutástól megmenteni is alig tudják. Ugyan­csak a’ f. kormányszék megírja, miszerint a’ főispán’ fel­hívása’ következtében, a’ követutasítást jegyzőkönyvbe kellett volna iktatni. P. L. volt főszolgabiró: felfejtették már a’ rendek , hogy mi okból nem teljesíthették ezen rendeletet, gondolatom szerint akkori határozatukhoz most is ragaszkodni fognak. Főispán : Én ezután is minden­kor meg fogom kívánni, mert nekem rendelésem van róla. Az ezután megállított ’s már általam eleve közlött adó és katonaélelmezés iránti kiutasitást főispán ő excra jegyző­könyvbe kivánta iktattatni. A’ rendek ragaszkodva ré­gebbi határozatukhoz, e’ kivánat’ teljesítését jelenleg is megtagadják. (E. H.) -------------­Magyar tudós társaság. A’ XV. és illetőleg XVI. nagygyűlések által kitűzött jutalomtételekre i. e. márt. 31-éig mint határnapig a’ következő pályamunkák érkeztek: I. Nyelvtudományi, t. i. a’ polgári szónoklat’ kellé­keiről ’stb. három: 1) Simító **v «í:tZht»! h 2) Nékem semmi profession: a’ mesterséges szólásra nincsen. — Zrin­yi. 3) NecStudium sine divitevena, Necrude quid pos­­sit video ingenium. II. Philosophiai és pedig a’ nevezetesb philosophiai rendszernek előadása hat: 1) Minden oldalú fölfogás. 2) A’ bölcsészet’ története a’ világtörténet’ legbensőbbje. 3) Quid verum atque decens cura , et rego , et omnis in hoc sum. 4) Facies non omnibus una, Nec diversa tam­en , qualem decet esse sororum. 5) Nil dub­ius est bene, quam numita tenere Edita doctrina sapientum templa serena. Lucr. 6) Non ego sum veterum, sum non assecta novorum, Seu vetus est verum dirigo , sive novum, Oven. III. Nevelésügyi tizennégy u. m. 1) Sok útba­igazítást ad az élet ’stb. 2) Azon nagy fontosságú országos kérdések köztt, mellyek a’ század’ haladási szellemétől meg­­izgatott eszmetenger’ hullámzatából fölmerültek, legfontosabb a’ nevelés. 3) Mi kell a’ magyarnak ? nevelés és nevelés, har­madszor is nevelés. 4) Oknélküli remény gyönge alapon áll, ’s isteneket nem annyira szónak , mint tettnek imája indit. Gr. Széchenyi. 5) Virad, haladjunk ! 6) Több erő van a’ tanító’ betűjében, mint a’ császár’ szuronyában. Egy franczia. 7) Jedes redliche Denken fuhrt zu guten Gedan­ken und aus jedem kann ein neuer wohl auch besseres enthei­men. Schwarz 8) Ki a’ tudományban halad, de erköl­csében elmarad: többet marad mint sem halad. 9) Neveljétek fiaitokat az urnák tanításában és fenyítékben. S­z. Pál Ephes. 6, 4. 10) A’ fényűzés és művészetek’ elveiben az emberek külön hajlamaik szerint különfélekép’ éreznek , — csak a’természet’jeleneteinél dobognak egyhangúlag sziveink. Hazánk. 11) Pályázni nem— használni akarok. 12) Tá­maszd fel újra e’­hont, erkölcsöt olts bele, hogy közhatás buzogjon közérdekek felé. Erdélyi. 13) Embert nevelni fönséges feladat. 14) Few words. — Ezeken kivül érkezett még egy értekezés illy jelmondattal : „Az erkölcsi nevelés hasonlít az orvosi szerhez, melly fanyarságával a’ beteg’ ajkait összehúzza, de őt élteti ? de ez a’ kikötött forma’ mellőztével kötetlenül, lapozatlanul és jeligés levél nélkül küldetvén be, visszautasittatott , ’s igy alulirttól bármikor visszavehető. IV. T­ör­té­ne­t-h­elyi r­at­i hét: 1) Bodrogmegye az előkorban: „Aut virtus nomen viane est; aut decus et pretium recte petit experiens vir.“ 2) Kevevármegye’ emlé­ke : Vincat autem id, quod vobis omnibus profuturum est. 3) Általánosan a’ Szászföld, különösen Szászváros és széke’ le­írása. Légy kész egyesülni. A’ nép, mellynek tagjai saját házaikban elszigetelve csak önmagokról gondolkoznak, ’s parányi czélaikat csak egyenként űzik , még félig vad nép. Kölcsey. 4) Szabadka sz. kir. város’ leírása : Ismerd ma­gadat. 5) Zarándvármegye: Tegyen annyit, mennyit tehet. 6) Szászváros’ városa és széke. Ez a’ föld, mellyen annyiszor Apáid’ vére folyt. Ez, mellyhez minden szent nevet Egy ez­redév csatolt. V­ö­r­ö­s m. 7) Losoncz és vidéke: A’ hazafit tulbizottságtól szinte , mint önereje’ nem ismeréséből szár­mazó elcsüggedéstöl egyformán megóvni a’hon­ismeret képes. Fényes. V. Történettudományi, u. m. Magyarország’török hata­lom alatt volt részeinek, akkori viszonyainak ismertetése, egy illy jeligével: Staattsschiffe , welche die Segel verlo­ren , haben darum noch nicht die Anker eingebüszt. Jean Paul. VI. Természettudományi, a’ haza’ nevezetesb gyógyvizeiről szinte csak egy, olly jelszóval: Quod si quis fide carere ex his aliqua arbitrator, discat in nulla parte naturae maj­ora esse miracula. Plin. Az irodalomtörténeti jutalomkérdés felelet nélkül ma­radt. — A’ jeligés levelek külön borítékokban az academia és Vállas Antal r. t. pecséteivel lezárva , a’ levél­tárnoknak adattak által őrzés végett; a’ munkák pedig osztályi vizsgálat alá bocsáttattak. Az eredmény az idei XVII. nagygyűlés által fog közzéténni. Költ Pesten, az academia’ kisgyülésé­­ből, ápril’­l-ső 1847. D­r. Schedel Ferencz titoknok. HÜZ­FÖLD, FRANCZIAORSZÁG. A’ követkamarában mártius’ 24-én, 25-én és 26-án a’ Duvergier de Hauranne’ válasz­­tásreformi indítványának tovább tárgyalása folyt. Végre szavazásra kerülvén, mellette 154, ellene 252 szavazat nyi­latkozott. Ministeri többség 98 szó, O’Connell Parisba megérkezett. Egészségi állapota felettébb gyönge, ’s maga sincs nagy reménynyel; szo­bában is alig képes már járni. Pályája, mint parlamenti és népgyülési szónoknak, alkalmasint be van már vé­gezve. A’ franczia külpoliticát ez alkalommal főleg Spanyol és Görögország foglalkoztatja,­­s Görögország nem any­­nyira az ismeretes török követi esemény miatt, melly ügy­nek kiegyenlítéséről semmi legkisebb kétség sincs, hanem leginkább, mivel Palmerston lord a’ görög kölcsön’ ügyé­ben ismét haragosan szándékozik felszólalni, követelvén, hogy a’ görög kormány mindenesetre fizesse azon kama­tokat, mellyek az Anglia, Franczia és Oroszország által biztosított kölcsönből különben Angliára esnének. Pal­merston lord az angol ministeri tanácsban márt. 6-án azt indítványozta, és ki is vívta, hogy a’három pártfogó hatalom’ tanácsában inditványoztassék: Görögországot sürgetni, miszerint pénzügyi kötelezettségét, mind a’ biztosított kölcsön’ kamatainak fizetésével, mind pedig a’ tőkének is törlesztésével, teljesítse. Ennek folytán Pal­merston lord Brunnow urat és St­ Aulaire grófot, londoni orosz és franczia követeket, tanácskozmány­­ra hívta, mellyben azonban semmi megállapodás sem történt , mert St. Aulaire gróf határozottan ellene nyilatkozott az angol kormány­ előterjesztésének, Brun­now pedig legalább nem fogadta azt el határozottan. Azon élénkségből ítélve, mellyel Palmerston lord ezen ügyet a’ közös tanácskozásban vitte, bizonyosnak lehet tartani, hogy, ha a’ más két pártfogó hatalommal sem­mire sem megy is, Anglia’ nevében legalább kétségtele­nül ismét előáll sürgetésével. St. Aulaire gróf hasztala­nul forditá reá egész szónoki tehetségét, Palmerston lord­nak megmutatni, hogy ezen kemény sürgetés a’ fiatal Görögországra nézve igen veszélyes következésű lehet. Palmerston lord, igen jellemzetesen, azt felelte, hogy ke­veset törődik a’ következménynyel. A’ párisi kormány ezen hirt igen kedvetlenül vette, és St. Aulaire gróf újabban is utasítást kapott, Palmerston lordnak nyilvání­tani, miszerint Francziaország semmi esetre sem fog az angol kormány’ előterjesztése' értelmében avval egyen­lően föllépni. — Spanyolországban a’ legújabban barátsá­gosabb képet mutat Palmerston lord a’ franczia kormány­nak, Krisztina anyakirályné’ eltávozása óta mindinkább nagyobb befolyást nyervén Madridban az angol polit­ica. A’ Guizot’ beszéde, melly márt. 26-án a’ Duvergier de Hauranne’ indítványának sorsát elhatározta, kivonat­ban következőleg szól: Ha a’ társadalmat, annak állását, szükségeit, a’ társadalmi tényeket tekintem, nem tartha­tom az indítványt komolynak, mert semmi komoly okát sem találom. Semmi valódi, fontos érdekeket nem látok, mellyeknek arra szükségük voln­a, hogy kielégítt­essenek, pártolva legyenek; semmi meggyőződést, semmi közér­zelmet, melly azt sürgetné , és előidézte volna. S mármint kutatok is, csak párteszközt, képzeleti művet látok. Szó­nok ezzel nem azt akarja mondani, hogy az indítványozó nem komolyan tette indítványát, nincs eszméktől áthat­va, teljesen komoly és őszinte szándékkal ellátva. Szónok csak a’ lépést ostromolja, melly hamisnak, rosznak látszik előtte, ’s minden politicai ingerültségtől távol van. Igen rosz az, folytatá továbbá szónok, midőn illy kérdések va­lódi szükség nélkül szóba hozatnak. Ez nem használ az országnak, intézményeinek ’s politikai erkölcseinek. Az élő társadalom nem arra való, hogy tanulmányok’, ver­senyzések', kisérletek’ tárgya legyen e’ teremben , annak valódi, sürgetős szükségein segíteni, ez a’ mi feladatunk, és ez elég. Midőn azonban illy kérdés emeltetik fel, ha­bár azt mondjuk is, helytelen, hasztalan, el kell ismer­nünk , hogy nagysággal bír. Legjobb volna érintetlen hagyni, de ha kénytelenek vagyunk megérinteni, tiszte­lettel kell azt tennünk. Választási rendszerünk harmincz év óta él mostani jellemében lényegileg. Élete két nagy időszakra van osztva egy nagy forradalom által. Első idő­szakában, 1817-től 1830-ig,dühös megtámadásoknak volt kitéve a’ pártok’, sőt magának a’ legfelsőbb hatalomnak is részéről, meg akarván azt rontani némelly absolutisticus igények’ javára. Azonban ezeken győzelmeskedett; meg­menté Francziaországot és az alkotmányt, ’s ez alkalom­mal az 1830-i forradalom’ idejében szélesebbre terjeszte­tett. Ezóta ismét küzdelme volt, de most már más nemű; küzdenie kellett a’ rendetlenség’ szellemével, forradalmi széllel, anarchiával, ’s ezeken is hasonlóan győzelmeske­dett; megmenté Francziaországot és az alkotmányt. Minő választási rendszer volt kitéve valaha, kérdem én, illy kevés idő alatt ennyi különböző és kemény megtámadásnak? ’S ez mindig győzött, ’s most kár­­hoztatását, megváltoztatását kívánják annak! Egyéb­iránt mellőzi továbbá szónok a’ tényeket, ’s az elvekhez fordul, mellyek hasonlóan felelnek. A’ választási törvé­nyek két kérdésre mennek ki: Ki lesz választó ? Mikép’ fog történni a’választás? Francziaország 1789-től 1817-ig azon folytonos törekedéssel volt elfoglalva, mikép’lehet valósítani, avagy kijátszani a’ közönséges szavazati jogot, mert ezen jog olly képtelenség, mellyet még egyetlen pártolója sem mert egészen elfogadni. Olly nap nem fog lenni, midőn minden emberi teremtmény hivatva lehetne politicai jogot gyakorolni Az 1817-i választási törvény­nek volt először bátorsága ezen elvet határozottan tagad­ni, ’s nem számban helyezni többé a’ választási jogot, ha­nem azt nyilvánítani, hogy ezen jog csak politicai képes­séget illet. A’ törvény ezen képességet bizonyos társa­dalmi helyzetre épitette, melly a’ műiparon avagy föld­birtokon alapul. Ezen törvény az igen számos körből el­tüntette a’ politicai hatalmat, ’s magasabb, állapodottabb körnek adta azt, hol a’ nagy érdekek és társadalmi rend értve vannak. Ez több volt mint reform; ez valódi és üd­vös forradalom volt. A’ második kérdésre: Mikép’ tör­ténik a’választás? következő a’ felelet. Az 1817-i tör­vény elfogadá a’ közvetlen választást, melly egyedül he­lyes, politicai, ’s az egyetlen, melly valósággal össze­köttetést eszközöl a’ választó és választott között. (He­lyeslés.) ’S ennél még többet tett. Sok kísérlet történt, mikép’ kell a’ választókat szám, népesség, adó, gazdag­ság, tudományos számítás szerint elosztani. Az 1817-i választási rendszer elhagyá ezen rész utat. Azon elv fo­gadtatott el, miszerint a’ választás ne legyen elszigetelt tény, hanem összefüggésben álljon a’ választók’ életével; a’ választók’ természetes csoportozata, a’ kerületenkénti választás’ elve fogadtatott el. Ezen elveken alapul nálunk a’ képviseleti kormány’ valódisága! A’ Duvergier de Hauranne’ indítványa a’ politicai képesség’ helyébe értel­mi képességet helyez. Szónok azonban azt kivánja, hogy az értelmiség’joga is bizonyos feltételekhez legyen kötve. Az indítvány örökös választókat teremtene, az ideiglene­sek, kimaradhatók mellett, ’s épen ezen örökösök tüntet­nek fel kevesebb (?) biztosítékot. Részben közvetett vá­lasztást is akar az indítvány, mert a’ városok’ tanács­tagjainak is választó jogot akar adni , ’s végre a’ kö­vetek’ számában is önkényes változtatást akar be­hozni. Miután a’ választásokra mind Angliában, mind É­­szak-Amerikában, ezen egyedüli két nagy ország­ban, hol képviseleti kormány van, mellyek a’ világon is­mertetnek, több befolyás van mint Francziaországban, szónok, akárki mit beszél, a’ franczia választást tartja a’ világon a’legtisztábbnak, leghívebbnek. A’ restauratio alatt a’ kormány sokkal nagyobb befolyással volt, mint most; akkor azon községi hivatalnokokat is, kik most vá­lasztatnak , a’ kormány nevezte ki. Másrészről az ellen­zék’ eszköze, a’ szabadság sokkal kisebb volt mint most, és mégis mindinkább erősödött az ellenzék, míg végre diadalmaskodott is. Miért? Mert az ország mellette volt, mert az ország átlátta, hogy igaza van. Ez az oka min­dennek. Most, 17 évi küzdelem után, az ellenzék nem győz, mert az ország nem találja, hogy igaza volna, mert az ország nincs mellette. Az ország érzi, hogy a’ kor­mány valóban az övé; bizik abban, mert nem érzi magát általa megtámadva. Az alkotmányos kormányok más helyzetben vannak, haladás’ tekintetében, mint a’ többiek. Közöttök minden mozgalomban van, eszmék, dicsvágyak: 227 55*

Next