Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-09-21 / 953. szám

Aztán, midőn az állományi erők’ reformjáról gondol­kodott pártunk, nem mondá-e, hogy diétánk’ hatáskörét a’ parlamentáris törvényhozás’ értelmében akarná tágítani? — Ez viszont az ismeretes ’s nem a’ még föl sem fedezett képviseleti rendszer felé törekvést árul el. ’S nem mondá-e az ellenzék, hogy felelősséget óhajt? És a’ felelős kormányon, kérdem, egy simulacrumot ér­tett-e, mellynek kezében csak festve van a’ hatalom’ tri­­dense, — melly ékitménye az állományi hajónak ’s nem vezetője , — melly vagy semmit nem akar, vagy pedig nem arról felelős , a’ mit ő akar, hanem arról, a’ mit má­sok akarnak ? Bizony nem illy kormányt értett, hanem ollyat, miilyent ismernek a’ többi alkotmányos emberek, kiknek eszébe sem jut, a’ képviseleti rendszer’ egyik moz­gatójához csonttal, hússal, izmokkal biró lényt állítani; mig a’ másik mozgatót egy üres és erőnélküli phantom’ kezére hagyják. íme együtt minden criteriuma a’ rég’ delegált ’s nem uj szövetű képviseleti rendszernek. Miből aztán önként foly, hogy pártunk, mint párt, csak olly terveket tekint­het magáénak, mellyek nyilatkozataival diametraliter nem ellenkeznek. Teheti természetesen e’ párt, hogy megjavuljon, hogy állapodásait téveszméknek, roppant aberratioknak ismerje el, de akkor, — hacsak azért is, hogy öncsalódásban ne éljen — remélem, fog eléggé deferens lenni maga iránt, és letépendi a’ függyeleket, mellyek alatt nem olly tár­gyak vannak többé, mellyeket alattok képzelt. Illy szép alkalom nyílt számunkra a’ múlt hó’ végső napján megkezdett pestmegyei közgyűlés’azon határozata által, melly utasításba adá a’ követeknek, hogy a’ földes­úri hatalom alatt levő községek’ küldötteinek a’ megyei közgyűléseken — még akkor is, ha be­rendezésök nem eszközöltethetnék — szavazat adassák. Pestmegye’ megállapodásainak nagyobb részét senki nálamnál őszintébb hódolattal nem üdvözli; azonban a’ fönebb említett határozat sokkal meglepőbb volt, hogy­­ sem minden figyelmemet magára ne vonja, ’s annyival is inkább, mert sokan belőle az eszmék’ fölfrissitését, rege­­nerationkat remélik. Tudtam, hogy a’ világ’ képviseleti rendszerrel biró országaiban nem divatozik a’ népet községek szerint kép­viseltetni. Nyomoztam, valljon a’ szent Vinczent vagy a’ Comorin foknál, a’ Szajna vagy a’ Themse’ partjain , a’ Rajna vagy a’ Niagara mellett támadott-e illy óhajtás, izmosult-e közvéleménynyé , vált- e óriás követeléssé ? Fáradtságom sükertelen volt. — Kérdem: nem hever-e legalább valamellyik könyvárusi boltban olly Parisban készült és Brüsselben gyorsan utánnyomott röpirat, La­­mennaistől vagy Blanc Lajostól, melly az eszmék’ fölfris­­sitésének ezen uj recipéjét ajánlaná? Barátaim, — noha vannak köztök, kik a’ bibliographiával sokat foglalkoz­nak — nem segíthettek ujságvágyamon. Végre eszembe ötlék, hogy mi a’ Corpus Juris és Kitonich’ népe va­gyunk , és ez, mondhatom, felséges ötlet volt, mert a’ jelenből a’ múltra vezette vissza nyomozataimat, ’s a’ hasztalanul átforgatott törvénykönyvekből krónikáinkra. Itt látám, mikép’ első Béla magyar király szánta volt magát arra el, hogy falunként két népképviselőt részel­tessen az állomány’ jólétének előmozdítása iránti fáradal­makban. Hogy ezért ért-e, vagy fölhagyott tervével ? az ide szorosan véve nem tartozik. Mert a’ mi ma zavart okozott, szülhet tiz év múlva rendet, ’s annál inkább századok múlva. Viszonyainkkal változnak az institutiok’ hatásai is. Itt csak az a’ kérdés: valljon a’ tizenkettedik század regenerálni fogja-e a' tizenkilenczediket ? valljon egy — ha jól emlékszem — 676 éves ötlet fölfrissitendi-e esz­méinket? valljon Béla király tett-e a’ krónika’ egyik isme­retlen zugába véghagyományként olly kincset le , melly akkor becsnélküli volt ugyan; de most annyira ragyog, annyira forgásba hozható , hogy miatta bízvást lemond­hatunk Montesquieutől kezdve minden európai kapacitás’ nézeteiről, a’ képviseleti rendszer’ minden eddig divatozó criteriumairól, ’s isolálhatjuk kedves hazánkat a’ világ­mozgalom’ irányáról, ’s aztán még ráadásul széttéphetjük eddigi határozatainknak a’ népképviseletről szóló vezér­eszméit? Taglaljuk Pestmegye’ határozatát, hogy lehessünk tisztában teendőink iránt. — Kemény Zsigmond: Törvényhatósági dolgok. PESTMEGYE (a’ közgyűlés’ vége). Az utasítások September’ 4-kén bevégeztetvén, az ötödnapi közgyűlés átment más tárgyakra , mellyek közül csak a’ nevezete­sebbeket említjük meg. — Mosony’, Pozsony’ és Nyitra­­megyék’ levelei, mellyeket Pestmegye’ akkori felszólítá­sára írtak, midőn Mosonymegyének a’ német vámszedők’ visszaélései ellen emelt panasza’ következtében a’ határ­széli megyék hasonló visszaélések iránt megtudakoztatni határoztattak , az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittattak. E’ részben Pozsony irja, hogy panasza nincs, Mosony az előbbi sérelemtől eláll, Nyitra­­megye pedig számlál elő némelly dolgokat. Ugyanoda utasittatott Beszterczebányának a’ városok’ országgyűlési szavazatát sürgető levele is, — Marastoni’ rajz- és festészeti academiája’ elősegélésére alakult társulat aláírási ivet küldvén, ’s a’ megyét czélja’ pártolására felszólítván, a’ szükséges számú ivek szolga­­birákra bizattak. A’ budapesti mészárosok pedig az évszaki szokás’ el­lenére ismét árfelemelésért folyamodtak. Meglehet, magok sem hitték komolyan sikerét, csak mint jó turisták, a gyakorlatot akarák fentartani, folyamodhatásra nézve. Most a’ folyamodóknak két argumentuma van, — egyik az, hogy a’ bécsi és idevaló ár között 11 kv a’ különbség, másik pedig az, hogy a’ húsra ügyelő választmány által tán júliusban tétetett próbavágás a’ limitationalis árt meg­haladta. Maga a’ kívánság , mint ez idő szerint teljesit­­hetlen, tárgyalás alá sem vétetett, hanem csak nehány észrevételek mondattak el tájékozás végett. Névszerint felvilágosittatott, hogy a’ bécsi magasb húsár onnan szár­mazik , mivel az ottani mészárosok jelenleg első kézből magok vásárolják meg a’ marhákat, ’s minthogy a’ ren­dőrség az illy vételi árakat szemmel nem tarthatja , azt olly magasra teszik, a’ mint akarják, holott eddig a’ pesti vásárokon­ vételt evidentiában lehetett tartani. Most itt csak mutatóul vesznek valami részben , ’s önérdekökért jól felrugtatják. A’ próbavágás is tehát csak oda vezet, hogy bécsiek szabják meg nekünk az árt. Itt csak terv­­­hozás segíthet a’ dolgon gyökeresen , ha az illy , csupán vállalkozókból alakult czéhet eltörli.Megengedtetett ugyan a’ pesti piaczra a’ borjúhús’ behozatala, de ez nem szabad concurrentia még, meddig a’ limitatio is áll; azonban a’ behozatalt még a’ vámnál is megfizettetik. Javaslatul fel­hozatott az is, hogy minden község maga tartson próba­­vágatást, ’s annak eredményét limitatio előtt a’ megyé­nek adja be. De itt megint az a’ kérdés: ki fogja a’ kivitelt, és pedig a’ közönség’ érdekében eszközölni ? Mindezek bővebb megfontolás végett a’ húsra felügyelő küldöttség­hez utasittattak , a’ pilisi mészárosoknak a’ régi arányt visszaállítani kérő folyamodványával ’s egy pesti mé­száros mesternek a’ husvágás körüli javításokat tárgyazó javaslatival. A’ főmagy magyar kir. udv. cancellaria’ azon leirata , mellyben szigetin Szerencsy Istvánnak kir. személynöki hivatalától­ felmentetését ’s helyébe lukafalvi Zarka Já­nos kir. tanácsos’ kineveztetését a’ megye’ rendeinek tud­tára adja, tudomásul vétetett. Tolnamegye megírta, miszerint a’ sáskapusztitás’ al­kalmával nemest és nemnemest munkára rendelvén, e’ kártékony állatokból több mint 100 pozsonyi mérőt sze­detett a’ szegszárdi ’s más vidékeken, a’ szedőknek min­den mérőért a’ nemesi pénztárból­­ húszast fizetvén. Pest­megye’ rendei pedig válaszolják, hogy szükség’ esetére hasonló rendelések itt is tétettek. Ezután M. L. solti járásbeli fősz.biró’ jelentése foglalta el a’ rendek’ figyelmét, melly nagy mértékben mutatja, mennyi absorbeáló hatalommal kell nálunk küzdeni a’ községek’ azon parányi önállóságának is, melly némelly helyeken bármi kis mértékben létezik. Az azon járásban eső nádudvari község t. i. régi gyakorlat’ nyomán jegyzőt választ, az uradalmi praefectus pedig felszólítja az elöljá­rókat ezen választás’ bejelentésére, előbb ugyancsak tisz­­telkedés’ ürügye alatt, később azonban folyamodást kíván beadatni a’ megerősítésért, mivel — úgymond — az 1836: 9. t.czikk’ 1. §-sa ezt rendeli. A’ jelentő fősz.biró azonban, hivatkozván ugyanazon törvényczikk’ következő szavaira: „Egyébiránt azon községek , mellyek eddig jegyzőiket é s elöljáróikat az uraság’ minden befolyása, avagy jóváha­gyása nélkül szabadon választották, ’s illetőleg felfogad­ták , ezen szokásuk mellett ezentúl is meghagyatnak“, miután a’ dolog nemcsak a’ kérdéses helyen, hanem egész solti járásban igy áll, s az elöljárókat ezen lépéstől el­tiltotta. Ezen főszolgabirói jelentésre N. Gy. tbiró is úgy nyilatkozott, miszerint 24 évig lévén a’ kalocsai urada­­lom’ jószágigazgatója, mindenkor úgy tapasztalta, hogy jegyzőiket magok a’ községek választék. Pestmegye’ ren­dei pedig a’ fősz.birói eljárást magokévá tevén, az előter­jesztett esetet adatul vevék arra, hogy a’ községeknek e­bbeli felszabadítását különösen a’jegyzőválasztásra nézve, eszközölni siettessenek. Hosszas és élénk vitákra adott alkalmat a’ Czeglédtől II.-Kőrös és Kecskemét városok felé viendő vasútvonal’ ügye. Nevezett városok ugyan­is a’ megyéhez benyújtott folyamodványukban elmondák, miszerint azon vasútvonal’ felépítését a’ középponti társaságnak általadták ugyan, azonban midőn egy részről magoknak a’ mérnöki munká­latokra szükséges egyének’ ajánlását hazánkfiai közül fentarták, biztosittaták magokat mindenek fölött a’ válla­lat’ gyorsan létrehozatala felől. Hogy ezt még inkább elő­segítse, Kőrös nevezetes mennyiségű földet maga kisajá­tított. Most azonban úgy veszik észre, hogy a’ szolnok­­békes-aradi vonal által e’ vállalat’ folyama megakaszta­tott. Folyamodnak tehát a’ megyéhez, hogy ő felségét a’ közbejött akadályok’ elhárítására alázatos felirásban kérje meg. Az e’ részbeni felírást pártolták a’ megye’ két alispán­ja, K. L. E. S. tbirák, E. S.’főügyész, H. B. Ibiró és gr. R. G. Elmondatott mindenekelőtt jogi szempontból, hogy az előleges munkálatok csupán törvényhatóságokra lévén bizva, valamint kormányszéki engedélyezés alá még nem esnek, hanem egyenesen a’ jurisdictiókra bízatnak, úgy a’ kormányszékek által fel sem függeszthetők. Jelen eset­ben azonban annál kevésbbé, mert a’ kérdéses vasútra nézve még előleges munkálat előtt létetett folyamodás a’ amlgy magyar kir. helytartótanácshoz azért, hogy ki­mondassák, valljon ezen vonal, mellyet úgy kivántak te­kintetni mint a’pest-szegedi vasútvonal’ egy részét, a’ törvény’ utalma alá esik-e, ’s a’ nagyméltóságú magyar kir. helytartótanács azon előleges munkálatokat helyben­hagyta. Azonban nem­régiben a’ Pesti Hirlap’ Aradme­­gye’ közgyűlésérőli tudósításában közöltetik, hogy a’ fő­magy magyar kir. udvari cancellaria által ezen vonal kö­rüli előleges munkálatok felfüggesztettek. Ez nem jól történt, mivel már a’ helyi.tanácsi engedmény is közbe­jött. Továbbá ezen kérdésben a’ jurisdictiok is eg­észen mellőztettek. — További okaikat meriték a’ szólók a’ vál­lalat’ biztosságának szempontjából. Elmondatott , milly visszaijesztő a’ vállalkozókra nézve, azon húzás-halasztás is, minő­s. a’ középponti vasútra nézve tapasztaltatott, mellynek 8 évig kelle az engedélyre várnia, ’s azután az ellenében felállított jobbparti parallelával mai napig küz­deni. Hátha még azon bizonytalanság is hozzájárul, hogy nem lehet előretudni, mellyik dicasterium intézkedend, ’s mint jelen esetben, nem mellőztetik-e a’ consilium és a’ megyék ? Arra is vigyázni kell, hogy a’ vasutak olly esz­közzé ne váljanak, mint váltak p. Francziaországban, vagy, hogy némelly külföldi tőkepénzesek befolyást ne gyakorol­janak. Végre pártolni kell a’ kérdésben levő vasútvonalt országos közhaszon’ érdekéből is a’ másik felett, mert ez olly nagy lélekszámmal biró városokat, mint, a’ folyamo­dókon kívül, Félegyháza Szeged, innen Temesvár ’stb. fogna összekötni, mig a’ másik e’ tekintetben sokkal alább áll. Voltak ellenzői is a’ felírásnak, még pedig azon fel­tűnő módon, hogy ezek mind a’ másik oldal’ férfiaiból ál­lottak. Első ellenvetésök volt, mint rendesen, a’ diploma­­tikai bizonyosság’ hiánya, ’s látni akarták a’ felfüggesztő rendeletet, addig pedig nem szólni. De erre válaszolta­­tott, hogy az aggodalmat tények igazolják , nevezetesen­­’a fentemlített hírlapi tudósításon kívül tény a’ tárgyalás alatti panasz, tény az, hogy a’ munka a’ czegléd-kőrösi vonalon megszűnt, ez csak felsőbb parancs’ következté­ben történhetett. E’ térről elmozdittatván, egy főtiszt, úrral együtt hajlandóknak nyilatkoztak az ellenzők a’ fel­írást úgy pártolni, ha az csupán Pestmegye’, mint juris­­dictio’ érdekének szempontjából létetik, ’s a’ consilium a’ cancellariával ellentétbe nem állittatik. Pestmegye’ rendei­nek többsége azonban a’ felírás’ motívumául csupa pro­vinciális érdekeket maga részéről el nem ismerhetett. A’ felirás tehát elhatároztatott, mégpedig azon szem­pontból , hogy a’ kérdésalatti vasútvonal már jogilag biztosítva lévén , nem védhető azon lépés , miszerint az felfüggesztetett. Továbbá meg fog emlittetni benne a’ di­­casteriumok’ viszonya, az ebből eredő bizonytalanság, ’s argumentumul fog felhozatni jelen vállalat mellett a' köz­hasznossági szempont is. September’ 9-én a' már előbb magántárgyakra által­­ért közgyűlést újra közérdekűvé tévő István főherczeg kir. helytartónak Prágából, a’rendeknek múlt junius’ 9-én hozzáintézett felírásukra kelt válasza. A’ felirás tartal­mazó az administratorok’ törvényszéki elnökösködése’ tár­gyában e’ megye által hozott végzést, a’ mennyiben t. i. Pestmegye az által is ki akará fejezni ő fensége iránti ragaszkodását , miszerint ő főherczegségét megkérte az iránt, eszközölné ki hathatós közbenjárása által­, hogy az előbb említett tárgyban hozott végzések ép­ségben megtartassák. Erre most ő fensége említett válaszában oda nyilatkozik, hogy ezen kérést, mint meg­győződésével ellenkezőt, nem teljesítheti, de nem is tartja azt azon útnak, mellyet alkotmányos szerkezetünk az illy sérelmek’ orvoslására kijelölt, végre felszólítja Pestmegye’ rendeit, hogy a’ felsőbb helyről e’ tárgyban eddig érke­zett leiratokban nyugodjanak meg. Erre Pestmegye’ el­lenzéki többsége, az első alispán’ tolmácslata szerint, meg­jegyezvén , miként, ha már tagadó válasznak kellett ér­kezni, ennél kimélőbb formában nem lehetett, egyébiránt kijelenté , miszerint saját okait ő fensége’ válaszában megczáfolva szinte nem látván, azokhoz tovább is ragasz­kodik , ’s ő fensége’ válaszát tisztelettel tudomásul veszi. — És ezzel be lett volna fejezve e’ tárgy, — azonban a’ túlsó oldal’ egyik viági szónoka felállt, ’s arra hivta fel az ellenzéket, hogy kérjék meg ő főherczegségét a’ sedriai elnökségre. Az előbb szóló első alispán pedig felette időtlennek találta az értelmezést, mellyel ezen válasz az ellenzéknek ő fensége’ elválasztatása iránt kifejezett ér­­tí­zelmeivel ellentétbe hozatni czéloztatik. Az ellenzék egyébiránt személyes bizalomért elvkérdést feláldozni nem fog soha, jelen esetben pedig, a’ dolog előbbi állásában maradván, bővebb vitába ereszkedni nem tartja szüksé­gesnek. Mire az előtte szólott kamarai ügyész kijelenté, hogy az, a’ mit mondott, nem tréfából, hanem conserva­­tiv szempontból volt mondva , ’s nekikezdett az elv’ tör­vényes szempontbóli vitatásának, mire E. S. Ibiró ugyan­csak czáfoló törvényes adatokkal felelt. — A’ többi con­­servativek azonban nem kivántak principialis vitatásokba ereszkedni, csupán egy volt, ki szépen megkérte elnök főispán helyettes ő magát, legyen kegyes a’ sedriákon elnökölni. Még a’ megye’ másod alispánja szólott, ’s kifejté, mi azon H. P. tbiró által említett conservativ szempont. Az oppositio’ bizalma, úgymond, tettekhez van kötve, és nem határtalan, — ellenben a’ conservativ, ha bizodalma van, akkor neki minden jól megy. Ez a’ demarcationalis vonal. A’ conservativ határtalan bizalmában nemcsak saját jogait adja oda, hanem oda adja azokat is, mellyek nem övéi. Ellenben az ellenzék azt hiszi, hogy constitu­­tionalis jogokat elidegenitni nem lehet. A’ dolog azon állásban maradt, mint az első alispán kimondá. A’ köz­gyűlés septemb. 11-ik napján végződött. — Egy. ABONY, sept.12-én. Politikai súrlódások’ időszakában, miilyen a’ mostani, csak örülni lehet azon részvéten, mellyel az eddig tűzhelyökhöz tapodtak is kezdenek viseltetni a’ közügyek iránt/főkép’, ha ezen részvét, a’ jóiránti hajlam’ szüleménye, Kárhozatos akkor, ha azt az önzés is szűk- 192

Next