Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-11-25 / 990. szám
melly városoknak afféle kivánatát, hogy p. o. a’ kerületi elnökségben akarnak már most részesülni; nem kell az erőket eldarabolni, sőt egy főczélra irányozni. Egyébiránt kötelessége a’ BB-nek ez ügy iránti készségüket bebizonyitni. Pártolja Zala’ indítványát, és követtársát, Szentkirályi Móriczot, óhajtja az e’ tárgy báni jegyzőséggel megbizatni, ki már a’ múlt országgyűlésen is dolgozott benne. — A’ kir. előadásokra nézve pedig, mikre némelly sz. k. városok támaszkodni látszanak, kijelenti, hogy azokat ignorálni nem akarja ugyan, de a’ törvényhozás’ egyedüli bázisául el nem ismerheti. Bó n is S. (Szabolcs): Nézete némellyekben különbözik a’ mondottaktól. Küldői különválasztják a’ városok’ szavazatjogát a’ berendezéstől, ’s módot akarnak a’ városoknak nyújtani, hogy szerkezetök’javításába önmagok is befolyhassanak, úgy azonban, hogy küldötteik az öszszes polgárság által választassanak, ’s utasításaikat is attól vegyék. A’ választásról tehát előlegesen törvényt alkottatni, ’s a’ szabadon választott városi követeknek 16 szavazatot és a’ rendezési ügybe befolyást engedni kész. Illy értelemben fogadja el a’ zalai indítványt. A’ papságra nézve pedig küldői azt tartják, hogy az a’ felsőtáblán eléggé van képviselve a’ püspökök, az alsótáblán pedig a’ megyei követek által, kiknek választásába bizony meglehetős hévvel szoktak befolyni (kaczaj). Kérésök tehát szerfeletti, ’s nem hogy szavazatokat nyerjenek, de inkább helyöket is veszítsék (tetszés). A’ városok’ igényeit méltányolva, még Somogy (Szegedy), Esztergom (Reviczky), Beregh (Szintay), Békés (Tormássy), Pozsony (Olgyay) szólaltak fel; Babarczy A. (Csongrád’ követe) engesztelő szavakat mondott a’ városokhoz , hogy t. i. szavazataik az alkotmány’ érdekében vétettek el (?), ’s pár hónap alatt vigasztalva lesznek; a’ választmány’kinevezését azonban igen koráninak tartja, mielőtt a’ kir. előadások föl nem vétettek. — Kende Zs. ellenben érzékenyen vette Szeged’ városa’ szemrehányásait , ’s igazságtalanoknak tartja a’ kifakadásokat. A’ világ csupa aristocratiával is megélhet; Lycurg’ korában nem is volt egyéb, mint aristocratia és helota; a’ középkorban csupán az aristocratia tartotta fenn a’ szabadsági szerkezetet, úgy másutt, mint Magyarországon, a fél a’ városoknak szavazatot adni, hacsak a’ megyék’ szavazatai’ száma nem növeltetik; ’s tart tőle, hogy igy a’ megyék lesznek ott egy század múlva, hol most a’ városok vannak. Alapittassék tehát meg a’ megyei szavazatok’ aránya, ’s csak azután adassák szavazat a’ városoknak, addig a’ káptalanok is maradjanak mostani helyzetökben. — Paczolay J. (Hont) pedig azzal felel a’ városok’ kifakadásaira, hogy a’ városoknak a’ megyékhezi viszonyában koránt sincs annyi gúny, mint a’ városi népnek a’ városi zárt testülethezi irányában. Weber (Szeged’ városa’ követe). Szeged nem szóllalna fel ismét, ha előadása iránt az nem hangzott volna e’ teremben, hogy fenyegetődzött, és hogy ezen fenyegetése nevetséges, mert nyomatéka nincs. — Kérdem a’ KK. és RR-et, hogy az illyen visszatorlás, nem ismét guny-e? és nem ollyan guny-e, melly valóban fenyegetődzést érdemel ? Én tehát, midőn általában a’ városok és különösen Szegedváros’ szavazatának tényleges beszámítását követelni szavamat emelem, nem hivatkozom csupán a’ históriára, nem csupán világos élő positiv törvényekre, mellyek Szegednek törvényhozói állását és voksát kétségtelen és félremagyarázhatlan szavakkal alapítják meg, — de hivatkozom egyszersmind a B KK. és Rt. igazságszeretetére és méltányosságára. Fájdalom, hogy mindezen hivatkozások eddig is elhangzottak e’ teremben — és pedig elhangzottak a’ siker’ éltető gyümölcse nélkül — mert a’ városok’ ügye mindekkoráig hajótörést szenvedett, megtört az, mondják meg őszintén, a’ részvétlenség’, meg a’ rósz akart’ zsibbasztó törekvésén, ’s megtört, ha mondani lehet, egy boldogtalan fátumon, melly az emberi műveket és tetteket előreintézi, és megtört főleg az aristocratia’ féltékenységén, ezen nyugalmat és békét háboritó indulatnak gonosz mesterkedésén. Ismétlem, t. KK. és RR. tűrtünk mi eddig a’ béke’ szelid indulatával, — türünk most már csak a’ türedelemnek fanyar érzetével, és csupán az vigasztalásunk, hogy a’ királyi előterjesztések, mik ismételve foglalják magokban a’ városok’ panaszainak orvoslását és voksaik általi tényleges befolyásuk’ megoldását, végre mégis törvényerőre fognak vergődni, és eltörölni ekkép’ a’ magyar alkotmányos életből azon foltot, mellyet az önkény ragasztott reá akkor, midőn, a’ világtörténetben példátlan hatalmaskodással, egy egész rendnek világos törvényekkel és fejedelmi esküvel szentesitett jogát letiprani igyekezett, — midőn az ekkép’ szavazatából kivetköztetett rend nem annyira saját, mint lealázóinak gunyjára, mégis helyet foglalni kénytelenittetett e’teremben, hol befolyása majd csaknem végkép’ megsemmisült, és hova ha megjelenni vonakodnék, a’ törvény’ szigorúsága ’s fenyítéke várna reá jutalmul önmegtagadásáért. Szeged szoros kötelességemmé téve, hogy voksa’ tényleges beszámítását követeljem, és én ezt teszem most az elkeseredés’ bánatos érzetével és azon figyelmeztetései a’ t.RR-hez, hogy itt már az idő, mellyről maga föls. királyunk mondja : „hogy a’ szabad kir. városok’ országgyűlési helyezetek iránt támasztott alapos panaszok’ megszüntetése továbbá immár nem halasztható“ teszem azon figyelmeztetéssel, mikép’ Európának éber figyelme kisérendi a’ Kir. és RR. e’ részbeni tetteit, mik által vagy továbbra is megalapitandják a’ generosa gens-nek hírét, nevét, vagy sírba temetendik azt mindenkorra, ha politicájuk olly rövidlátás, hogy a’ kedvező pillanatot megragadni elmulasztva, nem fűzendik magokhoz feloldhatatlan lánczokkal a’ negyedik rendet, a’ polgári rendet, ezen, az anyagi közjólléten leginkább ténylegesen működő és a’ valódi szabadságnak magvát keblében hordó nemzetrészt—melly erős hittel és tántorithatlan állandóssággal van csatolva az alkotmányhoz, és melly — tessék ne tessék — jogainak kivívását eszközleni képes leendő tűzzék azt a’ KK. és RR. szeretet’ és bizalom’ testvérkötelékeivel magokhoz, mert jöhet idő, midőn az egyesült erőkre igen is szükség leend, midőn az erős és állhatatos polgárság nem mondom, — mitől isten óvjon meg bennünket — alkotmányt mentő, de minden esetre, mint másutt, itt is hatalmas tényezője leend az alkotmányszerű további fejlődésnek; — hiszen nem idegenek vagyunk mi e’ honban, a’ progressiónak ugyanazon pályáján haladni készek, melly a’ trón és az édes hon’ elválhatlan javát tűzte ki feladatul és végczélul; vagy van talán e’ teremben, ki hisszi, hogy a’ haladást megakasztó alacsony eszközül használhatand a’ polgári elem? ha van itt ezt hivő, az feledé, hogy a’ polgár a’ népből vévé származását, azon népből, mellynek jogai végtelenek és örökösek, mellyet egy időre lejármozni és nyűgbe tenni lehet ugyan,de örökre megsemmisíteni soha; az feledé a’ világtörténet’ tanítását; feledé, hogy a polgári, a’ népelem nem teepedés és stagnatio’ eleme, mert az örök végnélküli progressiónak kiirthatlan csiráját hordja magával. Azért, kérem a’ KK- at és RR-ket, szüntessék meg a’ városok iránt eddig követett alapnélküli politicájukat, melly a’ polgári rendet az alkotmány’ lánczaiból kizárva, magát az alkotmányt fosztotta meg egyik hatalmas tényezőjétől; megszünend ezáltal azon társasági megszakadás és meg hasonlás, melly csak idegenelemü politicának használhat, és egyik forrása volt eddigi tehetetlenségünknek, és súlyos akadálya haladásunknak. Az elnökség a’ végzést Zala’ indítványa’ értelmében mondta ki, hogy t. i. ker. választmány (kerületenként 4, összesen 16 megyei, 6 városi ’s 1 egyházi tagból álló) küldessék ki, melly a’ múlt országgyűlési előkészületeket ’s a’ kir. előadásokat is fontolóravevén ’s összehasonlítván, a’ városok’ ügyében véleményt terjesszen elő. — A’ városi ügy’ előlegessége tehát elismertetett, és sikeresitésére az első lépés megtörtént. A’ káptalanok’ szavazatjogának kérdése pedig, hasonló fontossággal bírónak nem tekintetvén, bár némellyek még szólani akartak hozzá, elhalasztatott. 5-ik ker. ülés nov. 18-án. Elnökség ’s jegyző mint tegnap. Tárgy: hitelesítések, conversatiók, pozsonyi sérelem ’s ennek következtében kér. választmány’ kiküldetése a’ horvát ügyhez tartozó adatok’ összeszedésére. Asztalos P. ker. jegyző felolvasó) a’ KK. és RR. most már kinyomatott izenetét József nádor’ félszázados hivataloskodása által a’ nemzet előtt szerzett érdemeinek törvényeink közé igtatása és nevét viselendő jótékony intézet’ létesítése általi nyilvánítása iránt, melly következő : Izenete a’ Kir. és RR-nek József nádor-ispán ő cs. kir. főherczegsége’ félszázados hivataloskodás által, a’ nemzet előtt szerzett érdemeinek törvényeink közé igtatása és nevét viselendő jótékony intézet’ létesítése által való nyilvánítása iránt, a’ mélt. főrendekhez. ..A’ K. és R. elhunyt József nádor-ispán ő cs. kir. főherczegségének félszázados nádorkodása alatt, a’ nemzet’ érdekében , — annak megtartása ’s boldogitása körül és által — szerzett érdemei’ megismerésének törvénykönyvükbe iktatását, nemzetilegszentebb hálakötelességnek ismervén, azt közakarattal meghatározták. Hogy a’ nemzeti hála és megismerés’ ezen szabad, önkéntes nyilvánításából, az utókor következést vonhasson azon fönséges férfiú’ nemzet iránti érdemeiről — mellyeket elősorolni annyi volna, mint a’ nemzet’ félszázados történetét leirni — hogy ismerhesse a’ fönséges férfiút, kire a’ nemzet félszázad alatt, nehéz küzdéseiben, mint védőjére ’s megtartójára tekintett — hogy láthassa lélekben azon fönséges férfiút, kit éltében, félszázadon keresztül, egy nemzet’ szeretete ’s bizalma karolt fel, kinek sírjánál egy nemzet’ osztatlan buja és keserve találkozott. De a’ KR. és RR. nem állapodnak meg az elhunyt’ érdemeinek törvénybeigtatás általi nyilvánításánál; — bár magasztosabb jutalom alig lehet, mint egy nemzetnek szabad, önkéntes, osztatlan méltánylat-nyilatkozata; — hanem tekintetbevévén , hogy az elhunyt nádor ő cs. kir. főherczegségének évei, napjai, órái, perczei, e’ nemzet’ boldogitására voltak szentelve és áldozva; hogy a’ fönséges férfiú’ emléke még síron túl is jótékonyan és áldást hozólag hasson a’ nemzetre — mint volt élete — megállapodtak , nevét viselendő közhasznú intézet’ alapításában. Minek miként létesítését, mielőtt a’ Kir. és RR. részletesen tárgyalva, t. czikket alkotnának — siettek ő cs. kir. főherczegségével és a’ m. főrendekkel ezen közmegállapodásukat közölni — biztosan tudván , hogy ő cs. kir. főhűsége , kit az elhunyt’ emlékéhez, nemcsak nemzeti hálamegismerés, hanem fiúi szent kegyelet is csatol — és a’ m.lt. főrendek — közvetetten tanúi az elhunyt fönséges férfiú’ nemzetre üdves működéseinek , — a’ KK. és RR. ezen szándékát ’s határozatát csak méltányolni fogják, ’s létesitésétől segélyüket nem vonandják meg. És ez által a’ KK. és RR. az elhunyt fönséges férfiú’ emléke iránt tanúsítván a’ nemzeti hálát, annak fönséges családában, mellynek fönséges tagjaihoz miilyen hő ragaszkodás, mennyi remény csatolja a’ nemzetet, a’ hazára olly eseménydus november’ 12-én tettleg bizonyitá be — kivánják és akarják az elhunyt fönséges férfiú’ érdemeit az 1715-iki 26 és 1723. 103-ik törvények’ értelmében tettleg is jutalmazva látni, mihez képest meghatározták alázatos kéréssel járulni fels. urunk királyunkhoz, hogy az elhunyt ő cs. kir. fönsége’ érdemeihez, ki csaknem két emberkort töltött a’ haza’ legfontosabb, de legterhesebb méltóságában, illő és fönséges családa’ állásához méltó jószág’ tiszta adományozása által, a’ nemzet’ e’ részbeni általános óhajtatát és kivánatát teljesíteni kegyelmes legyen, annyival is inkább, mert a’ RR. és RR. már 1840-ik évi sz. György-hava’ tékén a’kiváratok’első osztálya’ 25-ik száma alatti hasontartalmu felirásunkra, ugyanazon év és hó’ 29ben kelt kegy. kir. válaszában fels. urunk királyunk a’ kérés’ méltánylását nyilvánítá,’s teljesítését fentartá magának. Teljes tisztelettel kérik meg a’ KK. és RR. ő cs. k. főherczegségét, hogy a’ KK. és RR. ezen általános őszinte akarata’ és óhajtata’ nyilvánításában, fönséges atya’ emléke iránti mély tisztelet ’s fönséges családa’ tagjaihoz, mint a’ szeretet’, bizalom’ és ragaszkodás’ zálogát tekinteni méltóztassék, és a’ mélt. fő-rendeket hazafiui bizalommal hívják fel, hogy a’ KK. és RR. e’ részben közlött óhajtatuknak fels. urunk királyunk’ eleibe juthatását, és igy a’ nemzet’ kivánata’ és akarata’ létesülését hozzájárulásukkal elősegíteni méltóztassanak. Somsich P. (Baranya): Megujitá a’ tegnap tett ungi indítványt, hogy t. i. az elhunyt nádor’ maradékainak ő fölsége fekvő jószágot adományozzon. Ki minden perczeit, miként az izenet igen helyesen mondja, kizárólag a’ hazának szenteli, annak nem lehetett ideje saját családjáról gondoskodni. — Az indítvány elfogadtatott, ’s az izenet szerinte módosíttatott; azon Szentiványi K. (Gömör) által felhozott tárnokot is felhasználva, hogy ő törségének különben is törvényes kötelessége a’ fiskális javakat eladományozni; jobb és érdemesbnek pedig illyet nem adományozhat. Olvastatott ezután az országgyűlési lap’ létesítését tárgyazó izenet ’s törvényjavaslat, melly következő : Üzenete a’ KK. és RR nek a’ mélt. főrendekhez országgyűlési lap’ létesítése iránt, a’ t. javaslat’ közlésével. „Három országgyűlésen tűzték ki már a’ KK. és RR. első helyre teendőik között: országgyűlési lap, mint a’ nyilvánosság’ semmi által nem pótolható közlönye’ létesítését, — és háromszor hiúsult meg e’ nemzeti ’s alkotmányos óhajzat, a’ mlságos főrendek’ bele nem egyezése által. Három országgyűlésen: 1836-ki bőjtelőhava’ 17-én, 1839-ki jun. 20-án, octob. 30-án, nov. 27-én és 1848-ik évi országgyűlésen május’ 29-ik napján kelt üzenetekben kifejtett ’nézetek’ folytán: negyedikszer fogják fel ez ügyet a’ KK. és RR. azon biztos reménynyel, hogy mit már három ízben siker nélkül tevének: az idő’ parancsoló szüksége,— mint sok más tárgyaknál történt — e’ nemzeti óhajtás’ teljesülését eszközlendi. A’KK.és RR. a’sajtó viszonyok feletti általános rendelkezések iránti nézeteiket, még ez országgyűlés’ folytán a’ mlságos főrendekkel közölni el nem mulasztják, de a’ mennyiben a’ sajtóügy’ általános elintézésétől a’ fentebbi kivánatot föltételezni nem lehet, a’ felhívott izenetekben kifejtett nézeteik’ nyomán, országgyűlési lap iránti utólagos rendelkezésű törvényjavaslatot mellékelnek ide, teljes tisztelettel kérvén ő cs. kir. főherczegségét, a’ magos főrendeket bizalommal szólitván fel , hogy hozzájárulásokkal, ennek törvénynyé emelését ’s a’ tovább nem nélkülözhető kívánat’ létesítését eszközölni méltóztassanak. b) Törvényjavaslat országgyűlési tudósításokkal foglalatoskodó hírlapok iránt. 1. §. Országgyűlési tudósításokat országgyűlési helyen nyomtatás’ útján akármelly nyelven minden megelőző vizsgálat nélkül, mindenkinek, ki ebbeli szándékát az országgyűlési testnek bejelentendi ’s öt ezer ftra terjedő akár készpénzbeli, akár annyit érő vagyonbeli biztosságot mutatand, vagy maga’ helyébe e’ summára nézve biztos kezest állít, önfelelősége mellett, kiadni szabad, olly módon mindazonáltal, hogy a’ szerkesztő, nyomtató és kezeskedés’ esetében a’ kezes’ nevet minden egyes hírlapon feljegyeztessenek. 2. §. Illyés országgyűlési hirlapokban a’ szerkesztőtől eredő rágalmazás , becstelenités, erkölcstelen előadások , a’ közcsend’ háborgatására, vagy törvények iránti engedetlenségre való ingerlés , a’ kormánynak vagy hazai törvényes intézetnek, vagy egyes személyek’ szántszándékos hazug tudósítások által gyűlöletessé tétele, a’ sértett félnek magános keresetén felül, a’ mennyire közhivatalu személy, vagy a’ közállodalom’ érdeke volna megbántva, a’ magyar szent korona’ ügyvéde’ felperessége mellett, az alább megjegyzett büntetések’ tárgyai lesznek. 3. §. A’ büntetés a’ perbeli és végrehajtási költségeken felül, az elkövetett általhágás, vagy bűn’ mivoltához képest 1000 ftig, sőt súlyosabb beszámítás’ esetében ezen felül még egy évi fogságig terjedhet; azon esetben pedig , ha a’ szerkesztő az érdeklett legnagyobb büntetésben történt elmarasztalása után ugyanazon bűnt ismételné , a’ fent kiszabott büntetés ketszereztethetik. A’ marasztaló ítélet a’ marasztalt fél’ költségén mindig közönségessé lesz teendő. 4. §. Ha a’ per magános személy’ sértése’ következésében indíttatott, a’ pénzbeli elmarasztás a’ sértett félnek, ellenkező esetben pedig az ország’ pénztára’ részére ítélendő. 5. §. Ezen bíráskodásra az országosan összegyűlt KK. és pedig az illető táblák’ tagjainak voksai’ többsége által 25 tagok (részt nem vehetvén a’ bíráskodásban az egyházi rend) a’ világi főrendek közül négyet, a’ megyék’ követei közül 16, a’ városok’ követei’ részéről 4, a’ kiváltságos kerületek’ kép- 344