Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)

1847-11-25 / 990. szám

melly városoknak afféle kivánatát, hogy p. o. a’ kerületi elnökségben akarnak már most részesülni; nem kell az erőket eldarabolni, sőt egy főczélra irányozni. Egyébiránt kötelessége a’ BB-nek ez ügy iránti készségüket bebizo­­nyitni. Pártolja Zala’ indítványát, és követtársát, Szent­­királyi Móriczot, óhajtja az e’ tárgy báni jegyzőséggel meg­­bizatni, ki már a’ múlt országgyűlésen is dolgozott benne. — A’ kir. előadásokra nézve pedig, mikre némelly sz. k. városok támaszkodni látszanak, kijelenti, hogy azokat ignorálni nem akarja ugyan, de a’ törvényhozás’ egyedüli bázisául el nem ismerheti. B­ó n i­s S. (Szabolcs): Nézete némellyekben különbö­zik a’ mondottaktól. Küldői különválasztják a’ városok’ szavazatjogát a’ berendezéstől, ’s módot akarnak a’ váro­soknak nyújtani, hogy szerkezetök’javításába önmagok is befolyhassanak, úgy azonban, hogy küldötteik az ösz­­szes polgárság által választassanak, ’s utasításaikat is at­tól vegyék. A’ választásról tehát előlegesen törvényt al­kottatni, ’s a’ szabadon választott városi követeknek 16 szavazatot és a’ rendezési ügybe befolyást engedni kész. Illy értelemben fogadja el a’ zalai indítványt. A’ papságra nézve pedig küldői azt tartják, hogy az a’ felsőtáblán eléggé van képviselve a’ püspökök, az alsótáblán pedig a’ megyei követek által, kiknek választásába bizony meg­lehetős hévvel szoktak befolyni (kaczaj). Kérésök tehát szerfeletti, ’s nem hogy szavazatokat nyerjenek, de in­kább helyöket is veszítsék (tetszés). A’ városok’ igényeit méltányolva, még Somogy (Sze­­gedy), Esztergom (Reviczky), Beregh (Szintay), Békés (Tormássy), Pozsony (Olgyay) szólaltak fel; Babarczy A. (Csongrád’ követe) engesztelő szavakat mondott a’ vá­rosokhoz , hogy t. i. szavazataik az alkotmány’ érdekében vétettek el (?), ’s pár hónap alatt vigasztalva lesznek; a’ választmány’kinevezését azonban igen koráninak tartja, mi­előtt a’ kir. előadások föl nem vétettek. — Kende Zs. ellenben érzékenyen vette Szeged’ városa’ szemrehányá­sait , ’s igazságtalanoknak tartja a’ kifakadásokat. A’ vi­lág csupa aristocratiával is megélhet; Lycurg’ korában nem is volt egyéb, mint aristocratia és helota; a’ közép­korban csupán az aristocratia tartotta fenn a’ szabadsági szerkezetet, úgy másutt, mint Magyarországon, a fél a’ városoknak szavazatot adni, hacsak a’ megyék’ szavaza­tai’ száma nem növeltetik; ’s tart tőle, hogy igy a’ me­gyék lesznek ott egy század múlva, hol most a’ városok vannak. Alapittassék tehát meg a’ megyei szavazatok’ aránya, ’s csak azután adassák szavazat a’ városoknak, addig a’ káptalanok is maradjanak mostani helyzetökben. — Paczolay J. (Hont) pedig azzal felel a’ városok’ ki­­fakadásaira, hogy a’ városoknak a’ megyékhezi viszonyá­ban koránt sincs annyi gúny, mint a’ városi népnek a’ városi zárt testülethezi irányában. Weber (Szeged’ városa’ követe). Szeged nem szól­­lalna fel ismét, ha előadása iránt az nem hangzott volna e’ teremben, hogy fenyegetődzött, és hogy ezen fenyege­tése nevetséges, mert nyomatéka nincs. — Kérdem a’ KK. és RR-et, hogy az illyen visszatorlás, nem ismét guny-e? és nem ollyan guny-e, melly valóban fenyege­­tődzést érdemel ? Én tehát, midőn általában a’ városok és különösen Szegedváros’ szavazatának tényleges beszá­mítását követelni szavamat emelem, nem hivatkozom csu­pán a’ históriára, nem csupán világos élő positiv törvé­nyekre, mellyek Szegednek törvényhozói állását és vok­­sát kétségtelen és félremagyarázhatlan szavakkal alapít­ják meg, — de hivatkozom egyszersmind a B KK. és Rt. igazságszeretetére és méltányosságára. Fájdalom, hogy mindezen hivatkozások eddig is elhangzottak e’ terem­ben — és pedig elhangzottak a’ siker’ éltető gyümölcse nélkül — mert a’ városok’ ügye mindekkoráig hajótörést szenvedett, megtört az, mondják meg őszintén, a’ rész­vétlenség’, meg a’ rósz akart’ zsibbasztó törekvésén, ’s megtört, ha mondani lehet, egy boldogtalan fátumon, melly az emberi műveket és tetteket előreintézi, és meg­tört főleg az aristocratia’ féltékenységén, ezen nyugalmat és békét háboritó indulatnak gonosz mesterkedésén. Ismét­lem, t. KK. és RR. tűrtünk mi eddig a’ béke’ szelid in­dulatával, — türünk most már csak a’ türedelemnek fa­nyar érzetével, és csupán az vigasztalásunk, hogy a’ királyi előterjesztések, mik ismételve foglalják magokban a’ vá­rosok’ panaszainak orvoslását és voksaik általi tényleges befolyásuk’ megoldását, végre mégis törvényerőre fognak vergődni, és eltörölni ekkép’ a’ magyar alkotmányos élet­ből azon foltot, mellyet az önkény ragasztott reá akkor, midőn, a’ világtörténetben példátlan hatalmaskodással, egy egész rendnek világos törvényekkel és fejedelmi esküvel szentesitett jogát letiprani igyekezett, — midőn az ek­kép’ szavazatából kivetköztetett rend nem annyira saját, mint lealázóinak gunyjára, mégis helyet foglalni kénytele­­nittetett e’teremben, hol befolyása majd csaknem végkép’ megsemmisült, és hova ha megjelenni vonakodnék, a’ tör­vény’ szigorúsága ’s fenyítéke várna reá jutalmul ön­­megtagadásáért. Szeged szoros kötelességemmé téve, hogy voksa’ tényleges beszámítását követeljem, és én ezt te­szem most az elkeseredés’ bánatos érzetével és azon figyel­meztetései a’ t.­RR-hez, hogy itt már az idő, mellyről maga föls. királyunk mondja : „hogy a’ szabad kir. váro­sok’ országgyűlési helyezetek iránt támasztott alapos pa­naszok’ megszüntetése továbbá immár nem halasztható“ teszem azon figyelmeztetéssel, mikép’ Európának éber figyelme kisérendi a’ Kir. és RR. e’ részbeni tetteit, mik által vagy továbbra is megalapitandják a’ generosa gens-nek hírét, nevét, vagy sírba temetendik azt minden­korra, ha politicájuk olly rövidlátás, hogy a’ kedvező pil­lanatot megragadni elmulasztva, nem fűzendik magokhoz feloldhatatlan lánczokkal a’ negyedik rendet, a’ polgári rendet, ezen, az anyagi közjólléten leginkább ténylegesen működő és a’ valódi szabadságnak magvát keblében hordó nemzetrészt—melly erős hittel és tántorithatlan állandós­­sággal van csatolva az alkotmányhoz, és melly — tessék ne tessék — jogainak kivívását eszközleni képes leendő tűzzék azt a’ KK. és RR. szeretet’ és bizalom’ testvér­kötelékeivel magokhoz, mert jöhet idő, midőn az egye­sült erőkre igen is szükség leend, midőn az erős és állhatatos polgárság nem mondom, — mitől isten óvjon meg bennünket — alkotmányt mentő, de minden esetre, mint másutt, itt is hatalmas tényezője leend az alkot­­mányszerű további fejlődésnek; — hiszen nem idegenek vagyunk mi e’ honban, a’ progressiónak ugyanazon pá­lyáján haladni készek, melly a’ trón és az édes hon’ elvál­­hatlan javát tűzte ki feladatul és végczélul; vagy van ta­lán e’ teremben, ki hisszi, hogy a’ haladást megakasztó alacsony eszközül használhatand a’ polgári elem? ha van itt ezt hivő, az feledé, hogy a’ polgár a’ népből vévé szár­mazását, azon népből, mellynek jogai végtelenek és örö­kösek, mellyet egy időre lejármozni és nyűgbe tenni lehet ugyan,de örökre megsemmisíteni soha; az feledé a’ világ­­történet’ tanítását; feledé, hogy a­ polgári, a’ népelem nem teepedés és stagnatio’ eleme, mert az örök végnél­küli progressiónak kiirthatlan csiráját hordja magával. Azért, kérem a’ KK- at és RR-ket, szüntessék meg a’ vá­rosok iránt eddig követett alapnélküli politicájukat, melly a’ polgári rendet az alkotmány’ lánczaiból kizárva, magát az alkotmányt fosztotta meg egyik hatalmas tényezőjétől; megszünend ezáltal azon társasági megszakadás és meg hasonlás, melly csak idegenelemü politicának használhat, és egyik forrása volt eddigi tehetetlenségünknek, és sú­lyos akadálya haladásunknak. Az elnökség a’ végzést Zala’ indítványa’ értelmében mondta ki, hogy t. i. ker. választmány (kerületenként 4, összesen 16 megyei, 6 városi ’s 1 egyházi tagból álló) küldessék ki, melly a’ múlt országgyűlési előkészületeket ’s a’ kir. előadásokat is fontolóravevén ’s összehasonlít­ván, a’ városok’ ügyében véleményt terjesszen elő. — A’ városi ügy’ előlegessége tehát elismertetett, és sikeresi­­tésére az első lépés megtörtént. A’ káptalanok’ szavazat­jogának kérdése pedig, hasonló fontossággal bírónak nem tekintetvén, bár némellyek még szólani akartak hozzá, el­­halasztatott. 5-ik ker. ülés nov. 18-án. Elnökség ’s jegyző mint tegnap. Tárgy: hitelesítések, conversatiók, pozsonyi sé­relem ’s ennek következtében kér. választmány’ kikül­detése a’ horvát ügyhez tartozó adatok’ összeszedésére. Asztalos P. ker. jegyző felolvasó­­) a’ KK. és RR. most már kinyomatott izenetét József nádor’ félszá­zados hivataloskodása által a’ nemzet előtt szerzett érde­meinek törvényeink közé igtatása és nevét viselendő jóté­kony intézet’ létesítése általi nyilvánítása iránt, melly kö­vetkező : Izenete a’ Kir. és RR-nek József nádor-ispán ő cs. kir. főherczegsége’ félszázados hivataloskodás által, a’ nemzet előtt szerzett érdemeinek törvényeink közé ig­tatása és nevét viselendő jótékony intézet’ létesítése által való nyilvánítása iránt, a’ mélt. főrendekhez. ..A’ K. és R. elhunyt József nádor-ispán ő cs. kir. fő­­herczegségének félszázados nádorkodása alatt, a’ nemzet’ ér­dekében , — annak megtartása ’s boldogitása körül é­s által — szerzett érdemei’ megismerésének törvénykönyvükbe ikta­tását, nemzeti­legszentebb hálakötelességnek ismervén, azt közakarattal meghatározták. Hogy a’ nemzeti hála és megismerés’ ezen szabad, ön­kéntes nyilvánításából, az utókor következést vonhasson azon fönséges férfiú’ nemzet iránti érdemeiről — mellyeket elő­sorolni annyi volna, mint a’ nemzet’ félszázados történetét leirni — hogy ismerhesse a’ fönséges férfiút, kire a’ nemzet fél­század alatt, nehéz küzdéseiben, mint védőjére ’s megtartó­jára tekintett — hogy láthassa lélekben azon fönséges férfiút, kit éltében, félszázadon keresztül, egy nemzet’ szeretete ’s bizalma karolt fel, kinek sírjánál egy nemzet’ osztatlan buja és keserve ta­lálkozott. De a’ KR. és RR. nem állapodnak meg az elhunyt’ érde­meinek törvénybeigtatás általi nyilvánításánál; — bár ma­­gasztosabb jutalom alig lehet, mint egy nemzetnek szabad, önkéntes, osztatlan méltánylat-nyilatkozata; — hanem tekin­­tetbevévén , hogy az elhunyt nádor ő cs. kir. főherczegségé­­nek évei, napjai, órái, perczei, e’ nemzet’ boldogitására voltak szentelve és áldozva; hogy a’ fönséges férfiú’ emléke még síron túl is jótékonyan és áldást hozólag hasson a’ nemzetre — mint volt élete­ — megállapodtak , nevét viselendő köz­hasznú intézet’ alapításában. Minek miként létesítését, mielőtt a’ Kir. és RR. részle­tesen tárgyalva, t. czikket alkotnának — siettek ő cs. kir. főher­­czegségével és a’ m. főrendekkel ezen közmegállapodásukat közölni — biztosan tudván , hogy ő cs. kir. főhűsége , kit az elhunyt’ emlékéhez, nemcsak nemzeti hálamegismerés, hanem fiúi szent kegyelet is csatol — és a’ m.lt. főrendek — köz­vetetten tanúi az elhunyt fönséges férfiú’ nemzetre üdves mű­ködéseinek , — a’ KK. és RR. ezen szándékát ’s határozatát csak méltányolni fogják, ’s létesitésétől segélyüket nem vo­­nandják meg. És ez által a’ KK. és RR. az elhunyt fönséges férfiú’ em­léke iránt tanúsítván a’ nemzeti hálát, annak fönséges csa­­ládában, mellynek fönséges tagjaihoz miilyen hő ragaszko­dás, mennyi remény csatolja a’ nemzetet, a’ hazára olly ese­ménydus november’ 12-én tettleg bizonyitá be — kivánják és akarják az elhunyt fönséges férfiú’ érdemeit az 1715-iki 26 és 1723. 103-ik törvények’ értelmében tettleg is jutalmazva látni, mihez képest meghatározták alázatos kéréssel járulni fels. urunk királyunkhoz, hogy az elhunyt ő cs. kir. fönsége’ érdemeihez, ki csaknem két emberkort töltött a’ haza’ leg­fontosabb, de legterhesebb méltóságában, illő és fönséges csa­­láda’ állásához méltó jószág’ tiszta adományozása által, a’ nemzet’ e’ részbeni általános óhajtatát és kivánatát teljesíteni kegyelmes legyen, annyival is inkább, mert a’ RR. és RR. már 1840-ik évi sz. György-hava’ tékén a’kivár­atok’első osztálya’ 25-ik száma alatti hasontartalmu felirásunkra, ugyan­azon év és hó’ 29ben kelt kegy. kir. válaszában fels. urunk királyunk a’ kérés’ méltánylását nyilvánítá,’s teljesítését fen­­tartá magának. Teljes tisztelettel kérik meg a’ KK. és RR. ő cs. k. fő­­herczegségét, hogy a’ KK. és RR. ezen általános őszinte akarata’ és óhajtata’ nyilvánításában, fönséges atya’ emléke iránti mély tisztelet ’s fönséges családa’ tagjaihoz, mint a’ szeretet’, bizalom’ és ragaszkodás’ zálogát tekinteni méltóz­­tassék, és a’ mélt. fő-rendeket hazafiui bizalommal hívják fel, hogy a’ KK. és RR. e’ részben közlött óhajtatuknak fels. urunk királyunk’ eleibe juthatá­sát, és igy a’ nemzet’ kivá­­nata’ és akarata’ létesülését hozzájárulásukkal elősegíteni méltóztassanak. Somsich P. (Baranya): Megujitá a’ tegnap tett ungi indítványt, hogy t. i. az elhunyt nádor’ maradékai­nak ő fölsége fekvő jószágot adományozzon. Ki minden perczeit, miként az izenet igen helyesen mondja, kizáró­lag a’ hazának szenteli, annak nem lehetett ideje saját családjáról gondoskodni. — Az indítvány elfogadtatott, ’s az izenet szerinte módosíttatott; azon Szentiványi K. (Gömör) által felhozott tárnokot is felhasználva, hogy ő törségének különben is törvényes kötelessége a’ fiskális javakat eladományozni; jobb és érdemesbnek pedig illyet nem adományozhat. Olvastatott ezután az országgyűlési lap’ létesítését tárgyazó izenet ’s törvényjavaslat, melly következő : Üzenete a’ KK. és RR nek a’ mélt. főrendekhez országgyűlési lap’ létesítése iránt, a’ t. javaslat’ közlé­sével. „Három országgyűlésen tűzték ki már a’ KK. és RR. első helyre teendőik között: országgyűlési lap, mint a’ nyilvános­ság’ semmi által nem pótolható közlönye’ létesítését, — és háromszor hiúsult meg e’ nemzeti ’s alkotmányos óhajzat, a’ mlságos főrendek’ bele nem egyezése által. Három országgyűlésen: 1836-ki bőjtelőhava’ 17-én, 1839-ki jun. 20-án, octob. 30-án, nov. 27-én és 1848-ik évi országgyűlésen május’ 29-ik napján kelt üzenetekben kifejtett ’nézetek’ folytán: negyedikszer fogják fel ez ügyet a’ KK. és RR. azon biztos reménynyel, hogy mit már három ízben siker nélkül tevének: az idő’ parancsoló szüksége,— mint sok más tárgyaknál történt — e’ nemzeti óhajtás’ teljesülését eszköz­­lendi. A’KK.és RR. a’saj­tó viszony­ok feletti általános rendelkezé­sek iránti nézeteiket, még ez országgyűlés’ folytán a’ mlságos főrendekkel közölni el nem mulasztják, de a’ mennyiben a’ sajtóügy’ általános elintézésétől a’ fentebbi kivánatot föltéte­lezni nem lehet, a’ felhívott izenetekben kifejtett nézeteik’ nyomán, országgyűlési lap iránti utólagos rendelkezésű tör­vényjavaslatot mellékelnek ide, teljes tisztelettel kérvén ő cs. kir. főherczegségét, a’ magos főrendeket bizalommal szólitván fel , hogy hozzájárulásokkal, ennek törvénynyé emelését ’s a’ tovább nem nélkülözhető kívánat’ létesítését eszközölni méltóztassanak. b) Törvényjavaslat országgyűlési tudósításokkal fog­lalatoskodó hírlapok iránt. 1. §. Országgyűlési tudósításokat országgyűlési he­lyen nyomtatás’ útján akármelly nyelven minden megelőző vizsgálat nélkül, mindenkinek, ki ebbeli szándékát az ország­­gyűlési testnek bejelentendi ’s öt ezer ftra terjedő akár kész­­pénzbeli, akár annyit érő vagyonbeli biztosságot mutatand, vagy maga’ helyébe e’ summára nézve biztos kezest állít, ön­felelősége mellett, kiadni szabad, olly módon mindazonáltal, hogy a’ szerkesztő, nyomtató és kezeskedés’ esetében a’ kezes’ nevet minden egyes hírlapon feljegyeztessenek. 2. §. Illyés országgyűlési hirlapokban a’ szerkesztőtől eredő rágalmazás , becstelenités, erkölcstelen előadások , a’ közcsend’ háborgatására, vagy törvények iránti engedetlen­ségre való ingerlés , a’ kormánynak vagy hazai törvényes in­tézetnek, vagy egyes személyek’ szántszándékos hazug tudó­sítások által gyűlöletessé tétele, a’ sértett félnek magános ke­resetén felül, a’ mennyire közhivatalu személy, vagy a’ köz­­állodalom’ érdeke volna megbántva, a’ magyar szent korona’ ügyvéde’ felperessége mellett, az alább megjegyzett bünteté­sek’ tárgyai lesznek. 3. §. A’ büntetés a’ perbeli és végrehajtási költségeken felül, az elkövetett általhágás, vagy bűn’ mivoltához képest 1000 ftig, sőt súlyosabb beszámítás’ esetében ezen felül még egy évi fogságig terjedhet; azon esetben pedig , ha a’ szer­kesztő az érdeklett legnagyobb büntetésben történt elmarasz­talása után ugyanazon bűnt ismételné , a’ fent kiszabott bün­tetés ketszereztethetik. A’ marasztaló ítélet a’ marasztalt fél’ költségén mindig közönségessé lesz teendő. 4. §. Ha a’ per magános személy’ sértése’ következésében indíttatott, a’ pénzbeli elmarasztás a’ sértett félnek, ellenkező esetben pedig az ország’ pénztára’ részére ítélendő. 5. §. Ezen bíráskodásra az országosan összegyűlt KK. és pedig az illető táblák’ tagjainak voksai’ többsége által 25 ta­gok (részt nem vehetvén a’ bíráskodásban az egyházi rend) a’ világi főrendek közül négyet, a’ megyék’ követei közül 16, a’ városok’ követei’ részéről 4, a’ kiváltságos kerületek’ kép- 344

Next