Pesti Hírlap, 1847. július-december (906-1010. szám)
1847-10-22 / 971. szám
Péntek »II. October 22. 1847. PESTI HÍRLAP. Megjelenik e lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a' kiadóhivatalban, egyébütt minden Mr. postahivatalnál — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok Iránt a'megrendelés csak a’bécsi cs. főpostahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egyszer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért S pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Követválasztások. Alkotmányos jó eszmék. — Váltóbiróságaink. Fővárosi újdonságok. István főherczegy körútja. Törvényhatósági dolgok: Fejérmegye (utasítások). Zágráb (cáfolat). Gömör (közgyűlés). Külföld. Dunaszállás. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Követválasztások. MEGYÉK. Hevesből. Eger, oct. 18-án. Miután Hevesmegye’ ellenzékének országgyűlési követjelöltjei Almásy Pál és Recsky Andor körülményeiknél fogva viszszaléptek, mai közgyűlésben a’polgári jutalmak’legfényesbikére, országgyűlési követségre, felkiáltás’ utján, ellenpárt nem lévén, alulirt közlő (Lehne László) és Radics Miklós aljegyző érdemesittettek. Ennélfogva a’ rendes levelezői tollat letevén, jobbomat, melly azt hűn kezelni törekedett, a’ t. olvasó közönség és szerkesztőségnek barátságos bucsukézszoritásra, esdve a’ viszonzásért *), nyújtom. — Lehne László. M os o nyban országgyűlési követekül gróf Széchenyi István és Kroner Lajos első alispán választattak el. Ismételjük, mit már mondánk, miszerint a’ gr. Széchenyi’ elválasztatását bármelly conservativ’ ellenében nyereségnek tartjuk. O, ha nem tartozik is az újabban fölmerült ellenzéki kérdésekre nézve pártunkhoz, mint maga mondja, ernyedetlen reformer. ’S a’ reformkérdések ez országgyűlés’ főteendői közé tartoznak. Aztán a’ közlekedési eszközökre ügyelő bizottmány’ elnöke lévén, állása is hozza magával, hogy az adóügy’ győzelmére mindent elkövessen. Egyéb okainkat illetőleg utasítjuk az olvasót mai vezérczikkünkre. Komárommegye’ követei Pázmándy Dénes alispán és Milkovics Antal tb. Nógrád’ követei :Dessewffy Jób és Károlyi János. A’ kérdés Kubinyi Ferencz és Dessewffy ellenzéki jelöltek között volt. Mindketten a’ conservativ Károlyival akartak menni; együtt a’ két ellenzéki nem fért meg. Különös, Dessewffynek 1577 , Kubinyinek 1567 szavazata volt. Hontmegyében két tulconservativ, Bory Pál és Paczolay János. Árvában ifj. Szmrecsányi János, k. helyt, titoknok és Zmeskál Ferdinánd választattak követekül. KIR. VÁROSOK. Kismárton’ követe: Pregardt L. A. számvevő. Sopron’ követei Martiny Fridrik polgármester és Érti Nép. János, főjegyző. A’választópolgárokhoz még 30 választó választatott. Alkotmányos eszmék. Az emberek rokon- és ellenszenvvel szoktak viseltetni szavak iránt is, ’s gyakran mi sem nehezebb, mint velők bizonyos szavakat szótáraikba fölvétetni. Ha ez egyszer megtörtént, majd magok keresik a’ szó’ értelmét,’s igyekeznek, hogy a’ szó megtestesüljön. így volt ez nálunk még rövid idő előtt a’ felelősség’ kérdésével; publicistáink, isten tudja minő rövidlátásból, idegenkedtek e’ szótól. ’S ha most az ellenzéki és haladó megyék’ utasítását vizsgáljuk , látni fogjuk, hogy e’ szó polgárjogot nyert, ami némi részben talán e’ lapok’ érdeme is.........De miként nyerjen e’ szó életet? E’ tekintetben sokat tanulhatnánk az angol történetekből , hol szintén volt idő, mikor az alsóháznak megszenték , hogy tagjainak bizonyos dolgokhoz nem szabad szólaniok, hogy azok nem tartoznak reájok; de ezen idő elmúlt, ’s most az angolok az alkotmányosság’ virtuózai. Megtanulhatnék már a’ régiebb angol históriából, hogy a’ törvényhozás sokkal használhatóbb eredményeket könynyebben előidéző machinává válik, ha azok , kik kormányoznak , a’ törvényhozásban is résztvesznek. Ez iránt köztünk, ’s pedig az ellenzéki és kormányemberek között egyiránt, előítélet uralkodik. Az ellenzékiek hiszik, hogy nem lehet két urnák szolgálni; a’ kormánybeliek pedig azt vélik, hogy tekintélyök sülyed, ha egy padra ülnek a’ követekkel , kiket eddig a’ kormányszéki titoknokokkal egy ranguaknak tekintettek. Pedig uraim, sem a’ nemzet’ érdeke , sem a’ kormány’ tekintélye nem fogna szenvedni, ha azok, kik kormányoznak — tehát nem az alsóbbrendű kormányhivatalnokok’ légióját értjük,mert a’részben osztozunk Thiers’ aggodalmaiban (lásd a’ szónokok’ könyvét Szalaytól) — a’ törvényhozás’ termeiben ülnének. Számtalan félreértésnek és sérelemnek csak igy lehetne elejét venni, ha a’ kormány’ ’s nemzet’ orgánumai a’ törvényhozás’ pályáján szemközt állva, vitatkoznának a’ status’ dolgai fölött. Csak a’ dolgok’ illy állásában tudná a’ törvényhozás magát akként irányozni, hogy munkássága több legyen maculaturánál, hogy eredményeket idézzen elő; csak így nyerhetne minden tárgyról minden percben felvilágosítást, mit másképp hetekig kell várni, vagy kénytelenek vagyunk egészen is nélkülözni. De, fogjátok mondani, hogy illy állású férfiak nem lehetnek pártunk’ emberei, miért tartjuk tehát jelenlétöket a’ törvényhozásban kívánatosnak ? Ha illy férfiak’ ottléte pártunkat az országgyűlésből kizárná, bizonyosan nem óhajtanók őket. De pártunk’ emberei igen jól elférnek mellettök, mert nem hiszszük, hogy bárki az ellenzék’ köréből majoritás helyett épen totalitást kivánjon. Lesz, ’s kell is mindig ellenfél a’ politica’ mezején; ’s nem kivánatosabb-e az ellenfélnél kitűnő állású kormányférfiakat látni, mint mindenféle, a’ kormányt képviselni akaró jelentéstelen egyéniségeket? ’S hogy a’ kormány és azt vezető egyének sem nehezítenék állásukat, ’s nem szenvednének tekintélyökben, bizonyságul ismét nemcsak Angliára hivatkozunk, hanem egykét hazai példára is. Miként is háromolhatnék a’ kormányra a’ legcsekélyebb kár, ha a’ magasabb rangú kormányférfiak a’ törvényhozás’ pályáján tehetségeiknek bizonyítványait adnák, ’s terveik iránt a’ kedélyeket megnyugtatnák. A’ kormányzók’ ezen új állása a’ bizalom’ egy uj forrásává válnék, mert mindkét fél egymáson tapasztalhatná , hogy nem ollyan az ördög, minőnek festik. Mi nem ismerünk jobb módot a’ kormány ’s az ország közötti súrlódások’ kiegyenlítésére, mint, ha magas hivatalnokok az alsótáblánál, mint tagjai a’ törvényhozás’ e’ részének, helyet foglalnának. Ez újításból nemcsak az országra, hanem a’ kormányra is csak áldás folyhatna. És azért éljen gróf Széchenyi István, mint rapsonyi követ! — Váltóbiróságaink. Hetedik éve immár, hogy a’ váltótörvénynyel a’ váltóbiróságok behozattak, elég idő arra, hogy azoknak működése fölött vélemény mondathassák. Alkotmányos ország’ fiai vagyunk, mellyben minden hatalmak, a’ tövényhozói, birói ’s végrehajtó hatalom, egyiránt a’közvélemény’ itélőszéke’ elébe állittatik. Nem igényiek észrevételeimnek csalhatatlanságot, ’s azért netaláni tévedéseimnek megigazitását, megczáfolását szívesen veendem. Én azon, fájdalom, nem nagyszámú magyar emberek közé számitom csekély magamat, kik a’ váltótörvényt ’s bíróságokat a’ hitel’ sine qua non-jának tekintvén, azokban az ország’ anyagi javának egyik leghatályosabb tényezőjét látják; én a’ váltótörvényt ’s biróságokat,az ellenük nyilvánuló balvélemények’ ’s elfogultság’ ellenében, minél népszerűbbekké óhajtanám tenni, ’s ez okból remélem, hogy őszinte szavaim nem fognak visszatetszéssel fogadtatni az illetők által; ’s a’ hiányok’ földerítése nem fog részakaratú sértésnek tekintetni , mert azoknak orvosolhatása végett történik csupán. ’S most a’ dologra. E’ lapokban közlött „hitelünk’ állapota“ felirásu czikkelyemben megmutatni igyekeztem, mikép’ hitelünk’ pangása korántsem a’ behozott váltótörvény’ és törvényszékeknek tulajdonítandó, mint a’ tripartitum’ bálványozói’s az „acceptirt“ szócskát könnyelműen aláirt urak’ serege ráfogni szeretné , hanem, hogy az egészen más okoknak szomorú eredménye. Sőt megmutatni igyekezvén , hogy a’ meglevő csekély hitelt is, nagyrészt a’ váltótörvényszékek’ szigorúságának lehet köszönni , másrészt el nem tagadhatom azt is, miszerint úgy a’ váltótörvény , mint a’ biróságok , mert emberi mű ’s emberekből állanak, nincsenek minden hiányosság nélkül. Nekem ugyan kevés reményem van, hogy a’ váltótörvény, mint magában egész, codificált új mű, ismét revizio alá vétessék, annál kevesebb pedig, minthogy ez a’ legközelebb múlt országgyűlésen, bár, megvallom, ki nem elégítő módon, már egyszer megtörtént; ugyanazért, és mivel a’ váltófeltörvényszéknek is egy, igen jeles, azonban a’ múlt országgyűlésen kevés méltánylattal fogadott javaslata úgy is létez : e’ tárgyról ezúttal nem akarok szólani, annyit mind a’ mellett el nem hallgathatván, miszerint, a’ mint egy részt igaz, hogy a’ legislatio a’ codexek’ örökös átnézésébe nem ereszkedhetik, időhiány és a’ miatt, hogy a’ meghozott törvény megállapodhatván, hatása hoszabb cyclus után kellőbben biráltathassék meg , úgy más részt én azt hiszem , hogy a’ szakértők és practicusok által, ugyancsak az életből merített tapasztalás után, tett javaslatok ad calendas graecas mégis el nem halaszthatók ; de a’ mit annyi tömérdek fontosabb teendők mellett, nem más, mint csak az évenkénti országgyűlések által fogunk elérni. Egyedül a’ váltóbiróságokról fogok tehát nehány szót ejteni, mert a’ felfedezendő irányok’ kijavitása részint magoknak a’ biróságoknak, részint a’ kormánynak hatalmában áll. És, hogy fejtegetésimben rendet kövessek, egyenként veszem a’bíróságokat szemügyre; nem minden, csupán a’ leglényegesb hiányokat érintendvén. Először is a’ nem szorosan véve váltóbiróságokról, a’ városi tanácsok ’s megyei tisztviselőkről, kivánok említést tenni, mennyiben megkeresés’ folytán ezek is váltóügyi eljárást végeznek. És ez az egész váltótörvénykezésnek leggyöngébb oldala. Olly hibákat követnek ezek el (magától értetvén, hogy itt is vannak dicséretes kivételek), hogy valóban souverainement járatlanoknak kell őket tartanunk a’ váltótörvényben. Egy k. vár. tanács azt jelenti vissza a’ váltótörvényszéknek, hogy alperest meg nem idéztetheti, mivel az nemesember, egy szolgabiró,------de minek registráljunk több hasonló, valóban botránkoztató eseteket, mik lehetetlen, hogy előfordulnának, ha az illetők, az olly rövid fejezetkét a’ kézbesítésről, melly ellen az olvasni, irni csak tökéletlenül tudó váltótörvényszéki szolga nem vét, ’s a’ végrehajtásról például, csak futtában is elolvasnák. Hát még az igényperek körüli eljárás! Ennél az illetők többnyire az ügyvéd’ útmutatását kénytelenek követni, magok eligazodni nem tudván; szerencse, ha az ügyvéd elég legális a’ biró’ járatlanságát a’ maga’ hasznára nem fordítani. És ezen törvény-nemtudás ’s nemtanulás annál inkább megrovandó , minthogy a’ formák elleni vétés kártérítést húz maga után. Már ha az egész váltótörvényt nem tanulják is meg az urak, aminek egyébiránt azon kis haszna lenne , hogy megismerkedvén azzal, eddigi ferde nézeteik rectificálódnának, ’s egy kor igényelte perfolyamot látván, az oppositio, repulsio et hujus generis remediumokbal szerelmességekkel talán felhagynának — úgy legalább azt, mire mulhatlan szükségök van vagy lehet, tanulják meg. Mi már magokat a’ váltó törvényszékeket illeti, ezek egészen más fényben tűnnek fel. Itt, különösen a’ pestinél, — a’ többiekről keveset tudok, — alapos törvényismeret-, szorgalom- ’s példás becsületességgel találkozunk. De vannak mégis némi hiányok, miket eltávoztatni szükséges. Illyenek a’hosszú tárgyalási határnapok *). Ezek, a’ milly közönyösek a’ biztositási végrehajtást előlegesen eszközlött fölperesre, ép’ olly lényeges azoknak rövidsége vagy hosszúsága az ellenkező esetekben, a’ melly esetek, a’ veszélyeztetés’ igazolásának nehézségei miatt, mégis úgy állanak amazokhoz, mint tiz az egyhez. — Ilyen továbbá: a’ tárgyalások’ lassúsága. Vannak perek, mellyek egy-két hónapig tárgyaltatnak. Ezen hosszadalmasságnak az ügyvédek ugyan inkább okai, mint a’ törvényszék, melly azt minden módon gátolni igyekszik , de az én csekély meggyőződésem szerint semmi sem fogja megszüntethetni, mint, ha a’ kir. utasítástól e ’s a’ törvény’ világos szavai ’s értelméhez visszatérünk, melly a’ II. R. 7-ik fejezetében valóságos szóbeli eljárást rendel, olly formát, minőt a’ sommás perekben a’ közjogi bíróságoknál látunk. E’ lapok nem törvénytudományiak, ’s azért a’ kivitelre nézve részletesen nem nyilatkozom, elégnek nem tartván e’ helyütt az egyszerű megjegyzést. Nem különben nagyhiányt látok a’ kiadás ’s kézbesítés’ lassú menetében is. Váltóügyekkel foglalkozók tudják, hogy néha egy nap, sőt egy óra is mennyire döntő befolyású a’ hitelezőre nézve. Azonban ezen hiány — nem ugyan a’ kézbesítést illető, mert itt a’ h. szolgák’ pontatlansága menthetetlen , hanem a’ kiadási lassúság, legfőképen a' személyzet’ csekély számában keresendő, melly a’ munkahalmazt nem győzi elvégezni. ’S azért a’ kormány ismét és ismét és addig megkérendő, mig a’ személyzetet nem szaporitandja. Az igazság- szolgáltatás nemcsak , hogy nem jövedelemforrás , sőt budget-teher, kiadási és nem jövedelmi rovat. Mennyiben tehát a’ kincstárba folyó törvénykezési dijak a’ váltótörvényszék’ fentartására ’s illetőleg a’ személyzet’ szaporítására nem lennének is elegendők , a’ hiányt máshonnan kell kipótolni, melly pótlás egyébiránt csak látszólagos lesz, mert jobb karba helyeztetvén az igazságszolgáltatás, a’ kereskedés is élénkülni, ’s vele a’ vám-, posta ’s egyéb kincstári jövedelmek szaporodni fognak. A’ váltó feltörvényszék, függetlensége, pártatlansága ’s buzgalma által minden hazapolgárnak őszinte tiszteletét kivívta, mert jól esett ’s esik látnia, a’ törvényelőtti egyenlőség’ elvét a’ maga tisztaságában alkalmaztatni. De e’ soroknak nem feladata dicsérgetni a’ váltó *) Fogadja ön hálás köszönetünket eddigi szives közremunkálásiért, ’s szerencsekivánatunkat a’ fényes pályához , mellyen önt olly őszinte örömmel üdvözöljük. — Szerk. *) Történik, hogy Budán lakó panaszlott 15—20 napi határidőt kap a’ megjelenésre, holott a’ törvény az egy mérföldnyi kerületben lakókat harmadnapra rendeli megidéztetni. 66