Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-13 / 1017. szám
Csütörtök tOlf. Januarius 13. 1848* .Megjelenik c lap mnden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boriték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történtek. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek 1 helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Országgyűlés. Pótlékközlés. (Kossuth’ beszéde az adóügyben). A’ dec. 17-ki ker. ülés’ vége. Törvényhatósági dolgok. Győr (közgyűlés). Verőcze (czáfolat). — Figyelmeztetés a’ drámaírókhoz. Külföld. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. Pótlékközlés. Kossuthnak a’ dec. 2-ki ker. ülésben, a’ közteherviselés’ tárgyában mondott beszédét , ígéretünk szerint, pótlékul itt közöljük. „Es lévén elvben fogadva, hogy a’ nemesség a’ házi adóban résztvegyen, ’s az ország’ sürgető szükségeinek fedezésére, szintúgy a’ nemesség’ hozzájárultával, országos pénztár alkottassák ; legközelebbi feladatunknak azt vélem tenni, hogy gyakorlati kivitel’ tekintetében olly irányt vegyünk , ’s olly módokat állapítsunk meg, miszerint a’ dolgot a’ tehetségig acceptábilissá tegyük, az aggodalmakat lecsillapítsuk,’s minél nagyobb megnyugtatást eszközöljünk. E’ szempontból indulva, mindenekelőtt megjegyzem , hogy ha minden ember, ki mindenek felett az országos pénztár’ eszméjét kedvelli, olly őszintén ’s minden tartalék-gondolat nélkül segédkezet nyújt a’ házi adó’ közös viselésének életbeléptetésére, mint a’ minő szives készséggel nyújtok én , ki a’ nép’ rendes közterheiben megosztozást vallom a’ dolog’ alphájának, — segédkezet az országos pénztárnak lehető legkevésbbé terhes ’s legczélszerűbb módom létrehozására, úgy a’ sikerre sok valószínűséggel számíthatunk. — Ellenben, ha valaki a’ házi adónak a’ részletekben megbuktatásán iparkodnék , azon kinézésből, hogy a’ házi adó báni részesüléstől megmentvén a’ nemességet, ez által majd az országos pénztár’ keresztülvitelét megkönnyíti, számvetésében mondhatlanul megcsalatkoznék, ’s épen ellenkező eredményt idézne elő, mint a’ mellyre számított, és nagyon súlyos felelősséget venne magára; mert compromittálná Magyarország’ békés átalakulását, compromittálná különösen a’ nemesség’ politicai jelentőségének fentarthatását, mivel ennek föltétele nem a’ puszta ephemér fizetés, hanem az adómentességrőli lemondás, ez pedig soha többé egyedül a’ nemesség’ kezében nem lesz annyira, mint most még van, mert most még a’ nemesség úgyszólván az egyedüli tényező; de az többé illy egyedüliségben sohasem leend, miután vannak tényezők a’ küszöbön zörgetők, mellyeknek bebocsátását többé nem lehet feltartóztatni. Szükségesnek tartom megmutatni, hogy a’ házi adóbani részvétnek akadályozása nemcsak nem könnyítené az országos pénztár’ keresztülvitelét, hanem nehezítené, sőt alkalmasint meg is buktatná. A’ kik ellenkezőn gondolkoznak, arra építik reményüket, hogy az országos pénztárra 43 megye szavazott, míg a’ házi adóra csak 29. — Ne hagyjuk magunkat ez által csalódásba vezettetni , hanem elemezzük egy kissé a’ dolgok’ állását. Az adó’ kérdése az utóbbi időkben kétségtelenül sokat fejlett, ’s ez olly dicsősége a’ magyar nemességnek, minővel más nemzet alig dicsekedhetik. A’ szabad Britanniában a’ közszabadság, a’ kifejlett népszellem, a’ szabad sajtó, a’népgyűlések, az esküttszékek által védett személyes bátorlét ’s a’ népnek politicai jogokban osztályossága , minélfogva minden reformnál milliók’ erkölcsi erejére lehet támaszkodni, a’ békés izgatás’ kezeibe nem olly tompa fegyvereket nyújtanak, mint minőkkel mi bírunk ; és mégis, tekintsük bár a’ rabszolgaság’ eltörlését, a’ catholikusok’ emancipátióját, a’ parlamenti reformot, a’ gabnatörvények’ megdöntését ’s más hasonlókat, mindenütt azt látjuk , hogy 25—30 év kellett egy-egy nagy kérdés’ keresztülvitelére; pedig ott e’ kérdések’ eldöntésében szavuk volt azoknak is , kiknek érdekei a’ rabszolgatartó gyarmatbirtokosokéval, a’ korhadt városok’ befolyásával és a’ gabnatörvények’ védelmezőivel ellentétben állottak , O’Connell’ szavába pedig a’ népgyűlések’ millióinak mennydörgése vegyült. Nálunk az adómentesség’ megbuktatásában csak az adómentes nemesség volt az egyedüli tényező, ’s mégis egy pár év alatt annyira jutunk , hogy a’ legközelebbi időkben, a’ kérdés már nem az volt a’ pártok között: fizessünk-e vagy nem ? hanem csak az: mikép’ és mire fizessünk ? Az úgynevezett conservativ párt azt mondá : ne osztozzunk a’ nép’ terheiben, hanem teremtsünk országos pénztárt, miszerint a’ közvagyonosság előmozdittatván, a’ nép könnyebben bírja közterheit. Az ellenzék pedig — mellyhez tartozni dicsőségemnek vallom — azt mondá: három nagy akadálya van hazánk’ jövendő biztosságának , nyugalmának ’s boldogságának: 1) hogy a’ közterhekben a’ nemesség a’ néppel nem osztozik; 2) hogy a’ népnek legnagyobb része a’ nemesség’ robotozó jobbágya; 3) hogy a’ nép semmi politicai jogokkal nem bir. Mig ez igy marad, addig Magyarország’ békés átalakulása ne mondjam veszélyeztetve van, de legalább veszélyeztetve lehet, ’s minden esetre bizonytalan, ingatag állapotban van; a’ kérdés’ sarka tehát nemcsak a’ körül forog, hogy fizessünk, hanem a’ körül, hogy közös teherviselés’ alapján fizessünk , ’s országos financziánknak állandó szilárd talapot rakjunk. Meg kell tehát osztoznunk a’ nép’ fennlevő terheiben; mert ha ezt nem tesszük, az országos investitionális pénztárt sem alkothatjuk a’ közös teherviselés’ bázisán; miután azt csakugyan senki sem tagadhatja, hogy új terhet a’ népre nem róhatunk, hacsak fennlévő terheiből le nem veszünk. Ez volt a’ pártok’ állása. És már most tájékozhatjuk magunkat a’ 43 és 29 voksnak valódi értéke iránt. Miért volt a’ házi adóra csak 29 megyei szavazat ? Azért, mert a’ conservativ párt, kevés dicső kivétellel— hova például Baranyamegye ’s követe tartozik, — az országos pénztár’ eszméjét a’ házi adó’ eszméjével ellentétbe helyezé, ’s ennek megbuktatásával gondolá az országos pénztár’ keresztülvitelét biztosítani. Ellenben miért van az országos pénztárra 43 szavazat ? Azért, mert azon ellenzéki megyék közül, mellyek az adó’ eszméjét általában el nem vetették, az országos pénztár’ eszméjét a’ házi adóval ellentétbe sokan nem helyezék. Mi akarunk országos pénztárt, de közös teherviselés’ alapján; ez pedig lehetlen , ha a’ nép’ fennlevő terheiben vagy egészen — a’ mint megyém óhajtja — vagy legalább a’ házi adóban — mint a’ többség akaró — nem osztozunk. Azon többséget tehát a’ mi szavazataink teszik olly nagggyá, nélkülünk nemcsak olly nagy nem volna , de sőt alkalmasint kevesebbségben volna. Igen , de közöttünk sokaknak föltétele a’ közös teherviselés, ennek pedig muldatlan alapja legalább is a’ házi adóbani részvét; különben a’ közös teherviselés lehetlen; nekünk pedig más alapon országos pénztár nem kell; mert mi nem akarjuk, hogy az országos pénztár’ terhét egyedül a’ nemesség viselje; mi az istentől megátkozott subsidium’ rendszerére nem szavazunk. Vigyázzanak hát, kik a’ 43 voksba vetik számvetésüket; meg ne támadják a’ mi hozzájárulásunk’ alapját, melly a közös teherviselésben ’s ez viszont a’ házi adóbani részvétben áll; mert ha alólunk ezen alapot kirántják, az országos pénztár’ eszméje is összerogyik. Ollyan dolog ez, t. R.. hogy itt condinált erőkre van szükség; itt minden párt elég erős buktatni, de egyik sem elég erős valamit keresztülvinni. Vigyázzanak hát!el ne dobják segéderőnket a lapunk’ megtámadásával, mert alkalmasint magokat buktatnák meg, ’s szegény hazánknak véletlen kárt okoznának. De meg kell mondanom : miért nem vagyunk mi az istentől megátkozott subsidiális rendszer’ barátai.—Nemcsak azért, mivel ez a’ nemesség’ ’s nép’ érdekeit ki nem egyenlíti, hanem ezen felül még materiális számvetésnél fogva is, azért t. i., mert subsidiális rendszer mellett vagy a’ nemesség bonyolittatnék megbizhatlan folytonos direct terhekbe, vagy pedig a’ közszükségek maradnának elláttatlanul, és egy rendezett financziális állapothoz, melly állandó, biztos, folytonos jövedelmeket föltételez, egy lépéssel sem volnánk közelebb, mint most vagyunk. —Megmutatom. A’ subsidiáris rendszernek természetes iránya a’ direct kivetés. Tegyük föl, hogy a’ nemesség el van határozva, most összesen évenként 3 milliót megajánlani. Ezt természetesen nem fogja tenni örökre, hanem csak a’ legközelebbi orsággyűlésig. — Tehát három év múlva ismét ott leszünk, a’ hol ma vagyunk, megint kérdéssé válik: akarand-e újra ajánlani vagy nem? jöhet közbe háború, jöhet közbe ínség, nagy elemi csapások, ellenszenves politicai agitátió ’stb. — és három év múlva országos pénztárunk megint üres. És vagy csak igen keveset tettünk, vagy a’ mihez hozzáfogtunk, félbenmarad, teng, pangásnak indul, semmivé lesz. — Ez az átka a’ subsidiális rendszernek, mit egész históriánk a’ borzadásig igazol. A’ subsidiális rendszer nem teremtvén folytonos országos pénzerőt, mellyből évenkénti közszükségeinket fedezhetnek, természetesen oda vezetett, hogy ha valamit létrehozni akartunk, nem évi költségfedezést, hanem tőkéket ajánltunk meg, és subsidiáris rendszerrel másként nem is tehetőnk, így tettünk a’ nemzeti színházzal, igy a’ museummal, igy mindennel. Ebből aztán kettő következett. Először az, hogy parányi eredmények végett roppant tőkéket kellett fizetnünk, p. o. a’ végett, hogy a’ színháznak évenként 12—16 ezer forint segítsége legyen, fizettünk egy millió váltóforintot; ’s másodszor az, hogy ha aztán a’ fizetett tőke mégis kevésnek mutatkozott, a’ dolog pangásban maradt; mert ugyanazon dologra uj és ismét uj tőkéket ajánlani a’ nemzetnek nem volt kedve. — Az illy rendszer satyrája a’ józan státusgazdászatnak; azt mondani, hogy a’most élő generátió tegye le a’ tőkét, mellynek kamataiból egy bizonyos közszükség örök időre fedezve legyen, valamelly olly fonák gondolat, hogy szót is alig tudok találni jellemzésére. — Ez után hazánk virágzóvá sohasem lehet; ellenkező után pedig sokkal kevesebb fizetéssel, sokkal csekélyebb teherrel csodákat teremthetünk. Példával mutatom meg. Ne vegyék a’ RR. rész néven ,s ha száraz előadásom még hosszú is lesz. Én azt gondolom, hogy a’ hazai műipar’ gyámolitása az ország’ főbb szükségei közé tartozik. — Én azt gondolom, hogy erre alig volna egyegy hatályosabb mód, mint a’ gyáriparnak azon nemeiben, mellyeket alapnemeknek van okunk nevezni, alkalmas helyeken egy egy nagyszerű gyárt alapítani, mellynek existentiája kiállhassa a’ gyárnépesség’ előteremtésének nehéz kezdetét; ’s egyes vállalkozó’ viszonyairól nem föltételeztetve, képezhesse a’ hazai műipar’ kifejlődésének állandó termékeny magkövét. — így például egy vegyszergyár, egy gépgyár, egy selyemgyár, egy lenfonó, egy gyapjufonó, egy gyapotfonó, egy színező gyár, mikből a’ szövés vidékszerte önként kifejlődik , mint ezt Sasvár’ táján tapasztaltuk a’ múlt században. Vegyünk fel mindenikre 300,000 ft tőkét; ’s ha ezen gyárak’ létrehozásával a’ hazai műipar’ alapját le akarnók tenni, szükség volna mintegy 2 millió pft subsidiumot ajánlanunk, s még e’ mellett gyáraink a’ közkezelés alatt szépen meg is bukhatnának. — Ellenben alkossuk olly módon országos pénztárunkat, hogy e’ czélra évenként csak nyomorult százhúsz ezer forint állandó jövedelmünk legyen, ’s mondjuk azt : ha részvénytársaságok alakulnak, ez ’s ez alapgyáraknak, az illető országos hivatal által kijelölendő helyen 300.000 ft tőkével megalapítására az ország 6% tiszta hasznot, az első 12 vagy 20 esztendőre, a’ vállalkozó társaságoknak biztosit, merem állítani, a’ gyáripar’ kifejlődésének alapja le volna téve,’s a’ felföldi ínség’ előkerülhetése is sikeresebben enyhítve, mint, ha — mit most is tevénk — milliókat adunk alamizsnaként az éhezőknek. — És mit fizettünk ? legroszabb esetben 120,000 ftot nehány évig; jobb esetben pedig ennél is kevesebbet, sőt valószínűleg öt-hat év mulva semmit. Vagy teszem, a’ t. R. ezer legszegényebb nyomorgó népnevelőnek existentiáját akarnák évenkénti száz-száz pfttal biztosítani — a’ minél valami jobbat alig tehetnének ; — és akarnak például a’ magyar gazdasági egyesületnek évenként 30.000 forint , az iparegyesületnek 10.000 ft., a’ kisdedovást terjesztő egyesületnek 5.000 ft, a’ fiumei hajózási iskolának szintúgy 5.000 ft, a’ nemzeti színháznak még vagy 10.000, a’ museumnak vagy 20.000 ft évi segélypénzt biztosítani; és e’ végett az istentől megátkozott subsidiális rendszerhez folyamodnának ; csak ezen csekély rovatocskák’ fedezése végett 4 millió pftot kellene ajánlaniok. — Fog ez tetszeni a’ nemességnek ? — Ellenben alkossuk akként az orsz. pénztárt, hogy annak mindezen czélok’ fedezésére évenként csak 300.000 ft folytonos állandó jövedelme legyen, ’s ezen csekélységgel mindez ’s még a’ fentebb említett gyáralapitásnak költsége is fedezve van. Hozzájárul, hogy vannak közszükségeinknek olly ágai, mellyeket subsidiáris rendszerrel fedezni teljes lehetlenség. Például: a’ fiumei vasút’ országos szükségét nemzet és kormány elismerte; ámde e’végett kamatbiztositásra van szükség, legroszabb esetben 30 éven át, évenként 1 millió forinttal is thesi — in thesi mondom, mert azt csak senki sem fogja állítani, hogy ezen vasút nemcsak 5 %-ot nem , hanem semmit sem fog 30 éven át soha behozni. — De a’ biztositó alapnak in thesi meg kell lenni. Azonban nem kell felejteni, hogy a’ fiumei vasút’ kamatbiztositása csak akkor kezdődhetik, ha a’ vasút egészen elkészülend, tehát nyolcz év múlva. Már most kérdem a’ tRR-et : ha a’ subsidiális rendszer mellett maradnának, mikép’ fognának a’ fejedelem’ azon kérdésére felelni : micsoda kútfőből szándékoztok a’ fiumei vasút’ kamatbiztosítását fedezni? — Azt feleljük-e ? majd teszünk nyolcz év múlva subsidiális ajánlatot! — Bajos állapot. RR. 1 — Ellenben gondoskodjunk az országos pénztárnak egy millió fő folytonos jövedelméről, ’s ekkor miként fog a’ dolog állani ? Azt mondhatjuk : adunk nyolcz éven át a’ Tiszaszabályozásra évenként 1 millió pft segítséget (nyolez millió pft segítség a’ tiszaparti birtokosoknak nem kölcsön, hanem visszatérítés’ igénye nélkül — szép segítség), nyolcz év múlva pedig ezen egy millió szolgáljon a’ fiumei vasút’ 5% kamatának biztositására; 1 — és megvan a’ Tiszaszabályozás, meg a’ fiumei vasút. 8