Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-01-16 / 1019. szám

püspök úr onnét hozatott ilyeket, a’ hol talált; hogy azonban e’ német nevelőnek a’ horvát nyelvet tisztelik, erről mindenki meggyőződhetett, ki ez intézetet csak egyszer is meglátogatta, mert a’ horvát nyelvben mind­járt az első hónapokban olly haladást tőnek, hogy azon már taníthattak is. Szólónak meggyőződése, hogy ezen intézet’ felállításáért püspök urat a’ késő maradék is ál­dani fogja. Zsarnay I. (Torna): Méltányolja ugyan a’zágrábi püspök’ nevelési szándékát, de meg van győződve, hogy ha azon intézetet Rátkay vagy Verantius, kik ugyanazon részekből húzták a’ nagy püspöki jövedelmet, ’s kik derék magyar írók is voltak, állították volna fel, kétségkívül abba nem német, hanem magyar nevelőnéket ültettek vala. Ilyeket a’ zágrábi püspök ur is könnyen találhatott, ha akart. — Azon állításra, hogy a’ történetírásban ’s törvényeinkben Slavónia­ név alatt sokszor a’ három or­szág értetik , azt feleli, hogy ezen állítás tagadhatlan ugyan, de ebből nem következik, hogy Pozsega, Verő­­cze- és Szerémmegyék tót megyék lettek volna, sőt a’ törvényekből (mik közül szóló többeket idéz) világos, hogy ezen megyék is és Slavónia ia külön küldöttek az országgyűlésre követeket; továbbá, hogy ezen várme­gyékben a’ birói végrehajtásokat magyarországi káptala­nok’ kiküldöttei vitték véghez, ’s hogy különösen Szerém nem báni, hanem a’ nádori hatóság alatt állott, száz meg’ száz oklevélből kiderül. Az emlitett municipális jogokat szóló nem tagadja, de tagadja azt, hogy a’ kapcsolt ré­szeknek ezen jogoknál fogva hatósága lenne tartományi gyűlésükön olly statútumokat hozni, mellyek Magyar­­ország’ törvényeivel ellenkeznek. Kívánja tehát, hogy ezen követelt jogok iránt valahára tisztába jöjjünk, ’s részletesebb előadását annak idejére tartván fel, Pestet pártolja. Jozipovics J. (turmezei gróf): Buccard követe őt akkor is czáfolni szokta, mikor nem beszél, mintha ez által valamit nyerne. Ha az általa törvényeseknek tartott követek’ megválasztásán jelen volt, mondja meg, mit ta­nult azon gyűlésen ? hihetőleg csak nehány zsi­­ót hallott, miket talán Ő is hangoztatott. Egyébiránt kijelenti, hogy ő horvát-magyar, és szláv lenni semmi esetre nem akar. Osegovich M. (kapcsolt részek’ köv.): A’ turo­­pólyai képviselőnek gyanúsításaira és személyes sértege­téseire, mint imparlamentárisokra nem válaszol; úgy azon kijelentését is, miszerint Horvátországot itt képviselve nem látja, egyszerű állításnak és puszta szónak veszi. Végre azon állítását, mintha azok, kik a’ magyar-horvát párthoz nem tartoznak, horvátok lenni nem akarnának, mint alaptalan vádat visszautaeitja. Épen szóló az, ki Horvátországnak törvényeken alapuló nevét továbbra is fentartani kívánja, ’s újra kijelenti, hogy Pest’ követének azon véleményében, miszerint a’ kapcsolt országok’ kö­veteinek, mint horvátországi követeknek az országgyűlé­sen helyük sem lenne, nem osztozhatik, mert a’ legújabb törvényekből, jelesen az 1836 : 44. és 1840 : 45-ből is kitetszik, hogy a’ horvátországi követek’ neve az ország­gyűlés által elfogadtatott. — Hogy a’ tengermellék Hor­vátországhoz tartozik, kitetszik az 1791 : 61. tartalmá­ból, mellyet szóló felolvas. — Torna’ követének megjegyzi, hogy épen azért, mivel a’ nevelésnek minden nemzetnél nemzetinek kell lenni, Horvátországban horvát nevelésre van szükség. Hogy némelly horvát származású egyének derék magyar irók is voltak , ebből semmi sem követke­zik , mert minden nemzetnél voltak ’s vannak irók, kik más nemzetek’ literaturájában is haladást tőnek, p. o. a’ nem rég’ elhunyt egri érsek, első rendű német iró volt, kit ezért senki sem fog rósz magyar hazafinak nevezni.— A’ kérdéses három megyének Slavóniához tartozására nézve hivatkozik az 1715 : 48, 1723 : 88, 1741 : 15 ’s 50. és 1791 : 26. tartalmára. Bővebb fejtegetésekbe bo­csátkozni nem akarván, még csak az 1588 : 10. és 1608 . k. e. 11-ik törvényekre utal, mellyek kétségen kivül he­lyezik , hogy Slavóniának, vagyis más szóval a’ kapcsolt országoknak és a’ báni hatalomnak határai, a’ Drávától az Adriáig terjednek, mit az 1807-ki országos RR-k is elismertek. — A’ kapcsolt részek’ statutárius jogát illető­leg, ezen jogot­­ is csak az alkotmány’ korlátai között akarja fentartani, minek alapján az ő felsége’ egyezésé­vel létrejött municipális határzatok az 1715 : 120. szerint is olly érvényességgel birnak, miszerint azok a’ kapcsolt országok’ beleegyezése nélkül meg ne változtathatnak. — Előbbi óvását ismétli. Miután még Dubravay (Szerém) és Farkas (Pozsega) bővebb szólásukat a’ kér­ ülésekre fentartották volna, elnök ő maga kijelenté , hogy a’ szőnyegen levő tárgy a’ kerületi ülésekbe vitetik vissza a’ nélkül, hogy jelen ülésben akár az elvekre, akár a’ szerkezetre nézve valami megállapodás történt volna, melly kijelentés álta­lános helyeslésre találván, az ülés eloszlott. 31 -ik kerületi ülés, jan. 8 án. Elnökök :Szent­­iványi Ödön (Liptó), Szentiványi Ká­roly (Gyömör) ; jegyző : Szabó Miklós; tárgy : magyar nyelv és nemzetiség: Szentiványi Ödön, mint kerületi elnök , ajánlván ma­gát a’ BB. kegyeibe, tanácskozási tárgyul kitűzé a’ teg­napi országos ülésből visszaüti keltett magy. nyelv- ’s nem­zetiséget tárgyazó felírás- ’s törvényjavaslatot. Szallopek L. (Verőcze): Már más ízben elő­adta azon régibb utasítását, hogy küldői, áthatva azon szent igazságtól, miszerint a’ BR. a’ magyar nyelv’ álta­lánosítását Magyarországra nézve méltán és joggal ki-­­ vánják, mind azt, a’ mi a’ törvényjavaslatban Magyaror­szágot illetőleg foglaltatik, pártolják, a’ kapcsolt részek­re nézve azonban a’ fennálló gyakorlatot fentartani óhaj­tották.­­ Újabb utasítása szerint azonban kénytelen kül­dőinek e’ részben megváltozott nézeteit előterjeszteni, kik úgy lettek meggyőződve, hogy ezen tárgynak elintézése nem a’ ma­yar országgyűlésre, hanem a’ kapcsolt részek’ tartománygyűlésére tartozik, mellynek az 1715 . 120. t.cz. azon jogot biztosítja, hogy a’ magok’ körében statú­tumokat alkothassanak, ’s ezek törvény’ erejével birjanak. Ajánlja ezen inditványát,’s kéri a’ rendeket, hogy a’ tör­vényjavaslatot csak Magyarországra szorítsák. Obradovich F. (Károlyváros’ k.) Valamint Magyarország’ határain belől diplomatikai poletra a’ ma­gyar nyelv emeltetett, úgy az 1840 . 6. t.cz. 2 ik ’s 4 ik §-ánál fogva , a' kapcsolt részekben az ott divatozó latin nyelv’ diplomatikai állása meghagyatott, melly intézke­dése a’ törvényhozásnak a’ kapcsolt részek’ azon munici­pális jogára van alapítva, melly szerint ezeknek RR-ei az 1805-ben, a’magyar törvényhozás’ mellőzésével alkotott statútumnál fogva, a’ magyar­országi dicastériumokkal ’s törvényhatóságokkal folyvást latin nyelven hivataloskod­nak. Ezen jogszerüleg alkotott statútumot azon hatóság’ megegyezése nélkül, melly azt életbeléptette, megsem­­misiteni nem engedi a’ méltányosság ’s törvényes igaz­ság. A’ hozott törvény iránti tisztelet megkívánja , hogy az, szükség nélkül, meg ne változtattassék, márpedig arra, hogy a’ tanácskozás alatti törvényjavaslat a’ kapcsolt részekre kiterjesztessék, semmi szükség nincs , miután ezeknek követei az országgyűlésen úgyis magyarul szó­lának, törvényhatóságai pedig a’ magyar nyelven kelt le­velezéseket elfogadják ’s tárgyalják. E’ kettő által a’ ma­gyar nyelv ’s nemzetiség, a’ kapcsolt országok’ irányá­ban egészen biztosítva van; ennél tovább menni magok a’ RR. sem akarhatnak, jól tudván, hogy a’ kapcsolt ré­szeknek , ha előremenni akarnak , csak saját nyelvük ’s nemzetiségük’ alapján lehet haladniok, a’ kapcsolt részek­ben pedig csak egy nemzet ’s nemzetiség van. Ha ott is, mint Magyarországban, különbféle népfajok léteznének, akkor szóló szerint is szükséges lenne, hogy az egész magyar szent koronához tartozó állodalomban csak egy hivatalos nyelv legyen. Még a’ nem alkotmányos galii­­cziai’s lombard-velenczei tartományokban is, hivatalos­­kodási nyelv nem az ausztriai német, bár mind ketten össze vannak kötve az ausztriai birodalommal, hanem sa­ját nemzeti nyelvök. Az alkotmányos kapcsolt országok m­ennyit sem követelnek , ők csak azt kívánják megtartani, mit nekik világos tör­vény enged. Kéri hát a’ Rket, hogy miután a’ kapcsolt részek’ okosai a’ magyar nyelvet kényszer nélkül is megtanulni el nem mulasztják, álljanak el a’ törvényjavaslatba foglalt intézkedéstől, ’s hagyják e’ tárgyat természetes kifejtésére. Melinchevich A. (Varasdváros’ k.) Küldői a’ KK. és RR. azon hazafiui szándékát, — hogy a’ ma­gyar nyelv azon polezra, amellyre jog és méltányosság­nál fogva hivatva van, felemeltessék, — tisztelik ugyan, de kényszerítést, sőt a’ következményeket tekintetbe vé­ve , nemzetiségcsorbitást is találnak a’ szóban álló tör­vényjavaslatnak azon rendeletében , melly szerint a’ kap­csolt részek’ törvényhatóságai, itélőszékei és tisztviselői magyar nyelv’ használatára köteleztetnek; e’ részben az eddigi viszonyosság’ elvén alapított szokás az igazsággal és méltányossággal sokkal inkább megfér, mint a’ kény­szerítés, mellyet már általában véve az emberi természet nem igen tűr; kéri ezen szokást továbbra is megerősit­­tetni, és ez által a’ haladásra olly annyira szükséges jó egyetértést elősegíteni. Hasonló értelemben nyilatkozott K­ussevich, Po­­zsega város’ követe is. Szentiványi Ödön: E’ tárgy már bőven meg lévén vitatva, legjobb volna csak azon módosítások­ról tanácskozni, mellyek miatt a’ törvényjavaslat a’ kerü­leti ülésre visszajött. B­ó n i­s L. Egy részt a’ Pest’ követe által előadott módosítások miatt jött ugyan vissza , de más részt azért is, hogy az egyes megyék’ kivonatai részletesen a’ felírás­ba jöhessenek. Előbb tehát a’ felirásjavaslatot kellene fel­olvasni. Szabó Miki. kér. jegyző felolvasá a’ felirásjavas­latot. (Maradjon!) L­ó­n­y­a­y G. (Zemplén) Azok után, mik a’ múlt országgyűlésen történtek, nem lehet általános törvényt hozni, vagy ezen általános törvényben ki kell mondani, hogy az akkorig hozott részletes törvények eltöröltet­nek. — Ha pedig általános törvény nem hozatik, ehhez kell módositni a’ felírást is. Goldbrunn­er (Selme­ez) A’ m. nyelv’ kiter­jesztését ’s a’ nemzetiség’ tökéletes biztosítását egész szi­véből óhajtja, ’s adná a’ magyarok’ istene, hogy nemcsak a’ franczia nemzet dicsekedhetnék, hogy a’ Francziaor­­szággal kapcsolt Elsass már az első nemzedékben teljesen nemzetesitve jön , a’ 3-ik §-as’ rendeletét azonban a’ sel­meczi bányaakadémi­iára kiterjeszthetni nem véli, mert ez most még kivihetetlen. Bár a’ m. literátura, mióta a’ ma­­gyar t. társaság alapult, óriási lépésekkel haladott, ’s a’ magyar, kivált szépirodalmi munkákban a’ legműveltebb emzetek is gyönyörködnek,­­s azokat nyelvükre fordít­­án, kedvelik: sajnosan kell mégis tapasztalni, hogy a’ ányászi tudományok a’ m­­irók’ figyelmét elkerülték; már edig tudjuk, hogy egy iparág sem bír annyi technicai rűszóval, mint a’ bányászat. Hogy lehetne tehát illy kö­­ülmények közt a’ mostani német oktatási nyelvet tüstént­­ magyarral cserélni fel ? ez csapás lenne a’ bánya-acadé­­miára, ’s káros újítás hazánkra nézve. Nem lehet ezen académiát a’ hazánkban létező többi közoktató intézetek­kel hasonlitni, mert abban a’ tanulók nagyobb részint külföldiek, és pedig nemcsak az örökös tartományokból, hanem bajorok, bádeniek, sőt muszkák, olaszok, spanyo­lok, francziák, angolok, sőt mexicóiak és brazíliaiak is; bizvást mondhatni tehát, hogy a’ selmeczi académia olly intézet, melly az egész műveit világ’ tulajdona. Már ha az eddigi oktatási nyelv helyett a’ magyar létetik, ter­mészetes, hogy a’külföldiek, kik a’ tanulók’ számának kö­rülbelül két harmadát teszik, kizáratnak, és ennek azon sajnos következése lenne, hogy a’ világhirű selmeczi bá­­nyaacadémia, hol Ruszegger ’s más nagy nevű tudósok is kiképzést nyertek, honunk’ többi közutazó intézetei’ so­rába esnek, ’s a’ magyar nemzetnek azon dicsőségről, mellyre eddig büszke volt, jövendőben le kellene monda­ni, ’s azon sok ezer forint, mellyet a’ külföldiek évenként itt költenek, pénzszegény honunkra nézve elveszne. Ez okokból, hivatkozva még Muszkaország’ példájára is, mellynek hatalmas czárja, bár a’ muszka nyelvet és nem­zetiséget minden áron és módon előmozditja, ’s e’ mellett mégis a’ dorpati hires német egy­etemet fentartja, —a’3-ik­l­ust módosíttatni, ’s a’ selmeczi bányaacadémiában az eddigi oktatási nyelvet fenhagyatni kívánja. Szentiványi Ödön, azokra akarja vezetni a’ tanácskozást, miket Pestmegye’ követe az országos ülés­ben előterjesztett. Kossuth L. Igaz, hogy ő némelly­eket előterjesz­tett; ehhez azonban Szabolcs’követe azt adta, hogy a’ me­gyéknek egyes kivonatai is lévén, a’felirat is változtatan­dó lenne ; véleménye szerint hát a’ tárgyalás minden kor­lát ’s minden megszorítás nélkül történhetik. Azonban a’ dolog’ siettetése szükségessé teszi, hogy a’ tanácskozás­ban rend tartassák, ’s ki rendet nem tart, saját kívánsága’ sikerének árt. — Ha a’ felírás csakugyan módosíttatni fog, neki is vannak előterjesztendő sérelmei, és ugyan: 1) hogy a’ m. nyelv közoktatási nyelvül be nem hozatott. 2) hogy a’ határ­őrvidéken nincsenek rendeletek téve a’ m. nyelv tanítására, az 1840-ik 6-ik törvény’ 9-ik §-a’elle­nére, ’s ott a’ magyar útilevelekre nézve mai napig is ne­hézségek forognak fenn­ 3) hogy a’ magyar nyelvmivelő társaságok eltiltattak. Ha egyes sérelmek meg fognak em­­littetni, e’ hármat ő is megemlittetni kívánja. — Ő úgy fogja fel a’ dolgot, hogy vagy sérelmek forognak fenn, vagy speciális óhajtások. A’ sérelmek miatt nem szükség a’ tör­vényjavaslatban változást tenni, ezek, a’ sértett törvény’ megemlítése mellett, a’ feliratba iktattathatnak; az egyes kivánatok pedig, mint p. o. a’ görögegyházi könyveknek magyarra fordítása, a’ törvényjavaslatba jöhetnek; illy egyes, különösen megemlített tárgyak nem rontják az ál­talános szabályt. Olgyay T. (Pozsony) Pest’ előadását pártolja; egyes kivonatokat is akar megemlittetni. Olly világos tör­vénysértést, mellyet egyenesen sérelemnek lehetne ke­resztelni, nem tud ugyan, de elég baj az, hogy a’ kor­mány a’ magyar nyelv’ ápolásában semmi jó szándékot nem mutatott, ’s azon túl, mit a’ törvény’ holt betűje pa­rancsol, semmit sem tett, sőt még némi hátralépést is ta­pasztalhatni, p. o. a’ sóhivataloknál. Pest’ előadásait a’ feliratba, ezentúl pedig a’görögök’egyházi könyveinek or­szágos költségen leendő magyara fordítását a’ törvényja­vaslatba igtattatni kívánja. Justh J. (Turócz) Ha jós fogta fel Pest’ inditvá­nyát, az a’ módosítást nem akarta a’ feliratra is kiterjesz­teni. Szólót az egészen kielégíti. Ha sérelmek vannak, azok’ előadására későbben is lesz idő; a’ kivánatokat pe­dig szükségtelen részletesen megemlíteni, mert az általá­nosság mindnyáját magában foglalja, ’e ki az egészet elérte, miért vesződnék még külön a’ részletekkel is? — Az már el van döntve, hogy a’ sérelmek részletesen ne emlittessenek a’ feliratban,’s különös volna, ha az egyszer már elfogadott elvtől most egyszerre elállanánk. E’ sérel­mek már akkor is megvoltak, midőn a’ tárgy felett elő­ször tanácskozott a’ tábla, mégis elfogadta az általános­ságot, mellyet szóló most is megtartani óhajt. Az általá­nosság mellett nyilatkoztak Lónyay M. (Beregh) és Bal­ogh K. (Győr) is. B­ó­n i­s S. Turócznak felelve azt vitatja, hogy az orsz. ülésben nem csupán a’ pesti inditvány fogadtatott el, ’s az elnökség úgy mondá ki a’ határozatot, hogy a’ törvény- és felirásj­avaslat minden megszorítás nélküli tanácskozásra küldessék vissza a’ kér­ ülésbe. Arra nézve, hogy az egyszer elfogadott elvtől eltérni nem lehet, meg­eszi , hogy Pest’ egyik követe az inditványt eredetileg is úgy tette, hogy a’felirásba részletek jöjjenek, ’s ez csak hitelesítés’ alkalmával változtattatok meg; arra tehát visszamenni nem elvsértés. Az egyes kivánatokat előadni máskor nem lesz idő ’s alkalom. Óhajtja hát, hogy ezen egyes kivánatok, p. o. Soproné az utilevelek iránt, a’ feliratba belemenjenek. Simon J. (Sopron): Nem tudja , hányadán van indítványával, melly először elfogadtatott, azután, hite­­lesités’ alkalmával, ismét elvettetett. Ő nem tudja okát, mindez miért történt ? — ’s ha szerénytelenség nélkül teheti, ismét megújítja inditványát az utileveleket illető viszonyosság iránt. Biró J. (Arad): Az 1836 ki törvény elrendelte, hogy az aradi oláh praeparandiában magyar tanitószék állittassék; ez nem történt; tehát ezt is emlitteteni kívánja a’ feliratban. Kövér György (Hajdúk.) Nem tartja olly be­

Next