Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-05-16 / 57. szám

sújtsanak 19 minden olly törekvéseket, mellyek a kormány- í­­rásuk alá bízott tartományok közcsendének megháboritását­ céloznák, sat. Ezen irtóztató depéche-nek, melly méltó szülötte a mi­­napi egész Európára menydörgő orosz nyilatkozatnak, nincs szüksége hosszas commentárra, ő az aldunai fejedelemségek ormányait, mellyek belnemzeti függetlensége annyira vilá­gb­an van biztosítva az adrianopoli tractátus által, örömest sok helytartósági rangra alacsonyitaná, mi azonban nem tel­tsül, mig Európa Európának marad. És honnan ezen meg­­­lőző intézkedése Nesselrode urnak ? ha ügy vala, hogy a fejedelemségeket valaki fenyegesse, vagy segédkezet jujtson kormányainak a bel közcsend fentartására, ezen jóg­it csak a porta bírhat, mint ollyan , mellynek souveraini­­u­sa a három fejedelemségben el van ismerve, de a protector­­ák legkisebb joga sincs az ő belügyeikbe avatkozni, kivéve con esetet, ha maga a souverain hatalom bontaná fel a clcsendet, vagy igyekezne politikai létezéseket megszüntetni. Az orosz protector minden tractátusok és békekötések selmében, elkezdve a kainárdséit (1772) az adrianopoliig, tra nyert mást, mint védő jogot, t. i. védni azon keresztyén fe­delemségeket a török elnyomások ellen, melly jogát azon­­ns 1828-ig igen kevéssé használta, mert addig minden orosz fectorátusi pártfogás mellett is, a török porta tetszése sze­­rt küldött a fejedelemségek nyakára idegen vajdákat, s tet­­tesek szerint tartották ott. Csak gondolja az ember, a feje­­­semségek ne is merjenek politikai felszabadulásról gondolni­ akkor sem, ha a porta megegyeznék abban ? Oldják meg i a kérdést a jassyi és bukaresti journalisták , kik remé­­szégyelni fogják jövőre is hallgatni a nemzeti s politikai vsukat olly keményen fenyegető körülmények közt. —H­evesből. Eger, máj. 5-én. Megyénk közgyűlése .. 1-én tartatott. Megjelentek a városok és helységek kép­­isílői is. Az elnökséget Blaskovics Gyula vitte. Volt köre­ik jelentést tenek országgyűlési működéseikről. Röviden, léleb­an adták elő az eseményeket. Ezen érdekes jelentés jj költségen ki fog nyomatni. — Ezután az uj törvények ki­­élettettek. És a 16. t.cz e) pontja nyomán minden osztály­­ú mintegy 400 tagból álló középponti bizottmányt válasz­­tsánk. — Valamennyi szolgabiránk mellé egy-egy értelmes képszerű tagot alkalmaztunk. Ezek, minden balmagyaráza­­t elháritására, az uj törvényeket helységenként ujra kihirdet­ek a népet felvilágositandják.— Továbbá, Roff helység üszőjének inditványára,Kossuth arczképét közakarattal élet­­avságában a megye teremébe meg fogjuk szerezni. — isanezt határoztuk a felejthetlen érdemű gr. Keglevics ollós arczképére nézve is.— Az 5-ik t.cz. nyomán Eger és rengyos városán kívül még 8 követet fogunk küldeni. Vá­­lóóhelyek leendnek: Szolnok, Túr, Abád, Tisza-Nána, Ked , Gyöngyös-Pata, Kápolna és Pétervásár. — A kö­­zponti választmány s a választó küldöttséget megválasz­ol. .T.-Füred m.városa s Nagy-Irány helység képviselői kül­­a nevében a törvényhozó testület azon tagjainak, kik az eó nép terhein könnyítettek, és azt polgári jogokkal ruház­­tak el, hálás köszönetet szavazának. 6­ folyó hó 3-án tartott bizotmányi ülésünk közérdekű há­tiratai ezek: A 29-ik t.cz. rendelete nyomán az eskütt­­á képeség összeírására küldöttségeket neveztünk.— Eger­­ihaában volt főpostahivatal , az absolut hatalom által ez- 1° egy pár évvel Mezőkövesdre átvitetett. Eredeti helyére­­ a megyei, sem városi alapos kérelmek folytán vissza nem trett. Most e megye székvárosába újólag leendő visszaáll­­­évégett, a nemzeti kormányhoz fogunk folyamodni. — A bátorság háboritására ármányok itt is mutatkoznak. Járá­­mnánt tehát törvényszéki tagokat választottunk. — Ezek a cég esetében az alispáni hivatalnál azonnal összeülnek, s jeszők felett törvény szerint szélendenek. Jegyzőkönyvei­ 1 nap alatt a bizottmánynak beküldendik. — A köz­­­íaatás gyorsítására a járásbeli fő- és alszolgabiráinknak *­gy lovas ember adatik. Ezek a becsületességük­ s jóságukról ismeretesebb földes gazdák közül válasz­ok. — Határoztuk azt is, hogy az uradalmak min­­t­mit úrbéri, polgári s illetőleg bűnvádi pereiket egy iiatt rabjaikkal együtt adják be. — Az egri mészárosok a filérés felszabadítása végett folyamodtak. Mielőtt ez érdem­­gségeznénk, az érseki s káptalani uradalmat s Eger város­t „ mint mészárszéki jogtulajdonosokat 24 óra alatti nyi­­lazatra szólítottuk fel. Akarjuk tudni, valljon el tudják-e ízönséget marhahússal állandóan látni, vagy sem. Folyó nőn a felszólított mészárszéki tulajdonosok ,nemm­el felel­ik városunkban tehát a marhahús árulása árszabás nélkül senkinek megengedtetett. Egészségi és politiális nézetből dolgok készítésére s bizottmány elé való terjesztésére az énmészárszék tulajdonosai köteleztetnek. — Bizottmányi­ási üléseket minden hé­l­ső napján, vagy ha ez ünnepre a , a következőn, rendkívülieket pedig a szükség esetén ledben is fogunk tartani. Évnegyedes törvényszékeink fo­­.2 22-én veendik kezdetüket. — Csíki Sándor. Én máj. 10-ki vérengzés tárgyában ki- Ö­H ö­­­t nyomoz a*b­izottrvány 3-ik ülése 14-é­n. — Elnök: Zoltán állodalmi titkár. Az ő küzdete reggeli 8 óra. s a hallgatóság még sokkal számosabb , mint tegnap. A giágy potentirozva van, s feszült figyelemmel néz min­­t az eredmény felé. A elnök megjelenvén, jelenti, hogy a megidézett jsirtisztek megjelenni vonakodnak, mert katonai törvé­­nye,szerint a nyilvánosságnak helye ügyeikben nincsen, s­­ó katonai becsületeket sértve látnák. Nyári megkívánja, hogy megjelenjenek, katonai be­­csületöknek a nyilvánosság semmit sem árthat. Petrovics auditor, a katonai törvényekre hivat­kozik. Nyári: Ez eddig volt, most már másképen van és leend. Végre elküldöttek a tisztek után, miközben szóba jöttek némi episodok a 10-ki estélyből. Nyári említé azon drago­­nyost, ki az uriutszán a sűrü néptömeg közt vágtatott által; erre Rottenbil­er megjegyzé, hogy Maisz városi írnok szavai szerint azon ember azt csupa bravourból, sőt tán épen fogadás következtében tette, szóba hozatott, hogy egy Delhász nevű pesti polgár nádpálczájával véré a futókat, utánok kiáltván, ,,ugy kell, semmirekellők , mit jártok macskazenére“ , több effélék. Nyári a térparancsnokot kéri kihallgattatni, beszélje ön el az egész eseményt eleitől fogva. Térparancsnok. A zajongások első napjaiban már ki volt adva azon parancs, miszerint a fegyvertárnak netán a törté­netes megrohanás elleni biztosítására, oda bizonyos—a rendes­­nél nagyobb — mennyiségű fegyveres katonaság rendeltetett. E parancs máig sincs megszüntetve, s így f. hó 10-kén sem volt semmi különös instructió adva, a fegyvertárban napon­ként egymást felváltó csapatnak. Három nap óta szüntelen beszélték, hogy a hadi főkormányzónak macskazene fog adat­ni, de épen mivel naponként elmaradt, hitelt a hírnek nem adtam. Az esemény napján a budai nyári színházban voltam, hol a budai városkapitánynyal találkozom, s kérdeztem őt, ha hallott-e valamit a hirlelt macskazenéről, s ha igen, tett-e an­nak megakadályozására készületeket ? Ő azt feleli, hogy sem­mit sem tud ugyan bizonyosan, de jó lesz, ha a hídhoz én egy pár tudósító őrt állíttatnék fel, kik a tömeg jöveteléről hírt adnának. Ezután elváltunk, és én hazamentem s honn voltam, míg egy káplár jött a nádori palotából, ki az ottani és fegy­­vertári őrsereg nagyobbítása szükségét jelenté. Ekkor a véres eseménynek már vége volt. Eleintén — tudomásom szerint — csak 16 ratta gyalogság és 24 lovas volt a fegyvertárban, mi­dőn azonban a téren átmentem, egy gránátos századdal talál­koztam , melly a többiek erősítésére sietett. Itt találkoztam több nemzeti­ őrökkel is, kik felszólitanak, hogy legyek mun­kás a további kitörések megakadályozásában ; mire engedvén, a hadi kormányzóhoz felmentem, s­őt ez iránt megkérdezem. A kormányzó a ministériumhoz utasított, mondván, hogy ott tudni fogják teendőiket. A ministert végre feltalálván a nádori palotában, javaslom, hogy a tömegnek eljövetele meggátlá­­sára legjobb volna egy pár hajót a hídból kiszedetni. De a minister erre mondá, hogy Pestre megy személyesen , s nem hiszi, hogy valami még kiüssön. Nyári Ki szokta a fegyvertári őrséget kirendelni ? Tanú. A parancsnok joga azt kirendelni. Rottenbil­er. Mindennap egyenlő számú fegy­veres erő rendeltetett ki? Tanú. Mindig egy osztály gyalogság, de a ministeri rendeletekre is figyelnünk kellett, hogy netalán szükség ese­tében rendelkezés­re lehessünk. Nyári. Hogy a fegyvertári őrség nem mindig illy­erős volt, azt én is tudom, mert az átvételekor én is a minisze­­riális kiküldöttek közt valók. Aztán a kérdéses napon a ka­tonaság el is volt rejtve, s hogy ennek a dologról valamit tudni kellett, bizonyítja a budai város­kapitányhoz intézett felszólítása is. Váro­s­k­apitány: ő felszólította a parancsnokot, hogy a hídhoz vigyázókat állítson. Elnök. Miért nem rendelkezett ön, ha tudott valamit a dologról, saját körében. Városkapitány: Én nem rendelkezhettem, mert ez hatóságomon felül áll, bár szerettem volna azért is, mert Duschek jó barátom, s féltettem, hogy ő hozzá is el találnak ismét menni. Nyári. Ez nem elég mentség, kötelessége lett volna felsőbb helyre tenni jelentést, de erről majd máskor fogunk szólni. — Tud-e a parancsnok valamit azokról, mik a véreng­zés után a fegyvertárban történtek ? Tanú. Nem voltam ott. Nyári Gondolom, hogy a generális vizsgálódást már bezárhatnék, és specialitásokba ereszkedhetünk. A tanuk vallomásaiból három név válik ki különösen , t. i.: Zedlicz, Cserényi és Lippe. Kezdjük el a kihallgatást Cserényin, mint ki az elrejtett lovasság vezére volt.Úgy gondolom, hogy a kérdéseket az auditor tehetné. — Ebben megegyezés tör­ténvén, a kikérdezés megkezdetett. Auditor: feladatott, hogy a lovasság máj. 10-kén este, a macskazenét csinálókra minden előleges felszólítás nélkül rohant. Ki és miféle parncsot adott ? Cserényi hadnagy. Sebes kapitánytól kaptam parancsot 9 órakor a fegyvertárban megjelenni. Aud. Mi okból? C 8. Hogy a tervben volt demonstrációt megakadályozzam, a tömeget szétoszlatni,­­ ha szép szóval nem lehetne, erőhatal­mat használni. Sebes kapitány ez ellen szabadkozik. Aud. felszólította-e a tömeget szétosztásra ? C­s. Esküszöm, hogy felszólítottam, habár, nem állítha­tom, hogy hallották-e, vagy nem? Aud. De az is állíttatik, hogy ön is vágott? C­s. Ezt tagadja. Nyári. A nép önöket nem támadta meg, és ön mégis reá rohant a népre, miért tette ezt ? Az auditor a tanú szájába kérdése által egy feleletet adott, mit rászalás nélkül nem hagyhatunk, azt kérdé ugyan­is , hogy a lovassál elvetett és megszaladt ló nem rohant-e előre? mire a k­é­rd­ez­e­tt nemcsak igennel felelt, de ollya­n formát is akart állítani, mintha a többi lovak ez elszabadult után iramodtak volna meg, úgy, hogy őket pillanatra megál­lítani sem lehetett. Nyári. Akárhogy történt, ön felelős embereiről; ön mindenesetre hibázott, mert a tömeg, akár hallotta a fel­szólítást , akár nem , ellent nem állott, s mégis kardjaikat használták önök ellene; de előjön az is, hogy ön a tett után embereit dicséré. A tanú ezt nem tagadja, de szavait katonai értelemben vétetni kéri. — A tanú eltávozta után a dragonyos káplárok hallgattattak ki, egyik sem vágott s egyik sem kapott bort, s lovaik akaratjuk ellen ragadták el; egy pár bevallotta, hogy valakit letaposott lovával. E közben jelenti Nyári, hogy Rosti kadét blouseban je­lent meg, mint nemzetőr, s hogy parancsnoka szavára haza­menni nem akar. Rosti nyilatkozik, hogy tegnap több piszko­­lódásokat és megtámadásokat kellett kiállani, s ezért távozott el a kaszárnyából. Nyári a katonai parancsnoknak jogát Rosti visszakövetelésére elismeri, de az itt letett vallomásokérti ül­döztetések ellen tiltakozik. Rosti egy nemzetőr kíséretében haza megy. Előállíttattak ezután a gránátosok, kiknek Nyári pár komoly feddést adott. Többen közülök bevalták , hogy szúrtak, s hogy a tett után mindenik egy meszely bort kapott, a lovasságot is ideértve. Az ülés vége felé Lippe főhadnagy nyilatkozott, ki magát ugyan betegnek jelenté , de két orvos vizsgálatára küldetvén, megjelent. Vallomásában semmi új nem foglaltatik; a neki tulajdonított szavakat nem tagadja. Lederert dicsőíti sat. Zedlicz is kihallgattatott feszengő ülésében, mire Nyári is azon megjegyzést téve, hogy fel is állhatna, s ha azok a katonai törvények ezt tán nem enged­nék, legalább beszéde kezdetén egy kissé megbillenhetne. Nyári polgártársunk azt is méltólag róvá meg, hogy a ma­gyar hadi kormányzó segéde magyarul nem tud. Nyilatkozata tele kibúvásokkal. Arkter kapitány még a legtisztábban vallott; ő Léderertől tápott parancsot, hogy egy fél száza­dot kirendeltessen. — Az ülés 3 órakor oszlott el. Végül igazí tásképen megjegyezzük, hogy közelebbi szá­munkban Jakab István k. tanácsos úr vallomása, misze­rint több hordót látott gördíttetni a fegyvertárba, úgy iga­zítandó, hogy egy kis hordót látott hengerittetni. Külföldi hírek. FRANCZIAORSZÁG. Megérkezett a nagy nap, midőn a nemzeti gyűlés összeült. Máj. 4-én d. u. egy óra felé a padok telni kezdtek az új teremben. Béranger, ősz fürteivel és zöld szemüvegével, midőn belépett, azonnal igen számosan vették körül. Lacordaire atya, híres egyházi szónok, dominicanus öl­tözetében jelent meg, s gyorsan a baloldal legfelső padjába ült, s nemsokára az orleansi püspök is mellé ült egyszerű talárban ; nem távol ezektől ült Lamennais apát s rendőr­parancsnok Caussidére, ki egyedül jelent meg a kormány ál­tal meghatározott követi egyenruhában. A korábbi kamara tagjai többnyire a középben foglaltak helyet. Egy órakor Audry de Puyraveau, mint korelnök elfoglaló az elnöki széket,­­ a hat legifjabb tag : is. Fresneau , Astouin, Lagre­­vol, Ferrouillat, Avond, Sainte Beuve a titkári helyeket. Félóra múlva álgyüdörgés jelenté az ideigl. kormány jöttét. Az előteremben a szolgálatot tevő nemzetőrség dobosa dobolt, s a kormány a palotaszolgák által vezetve, kiknek nyomában az elnök és titkárok is jöttek, kik a kormány elé az előterembe kimentek, megjelent. Dupont a Lamartine és Louis Blanc karjain lépett be. A követek felállva és ezen kiabálással fo­gadták a kormányt. Éljen a köztársaság! Éljen az ideigl.kor­mány. Korelnök röviden ezt mondá: Az ülés meg van nyitva; az ideigl. kormány elnökét illeti a szó. Ekkor az id. kormány tagjai, elhagyván helyeiket, a szóhelylyel szemben megállották. Dupont kormányi elnök, a szóhelyről igy szó­lott : Polgárkövetek! A köztársaság ideigl. kormánya meg­hajlik a nemzet előtt, s fényes hódolatot nyilvánít azon leg­­fensőbb hatalom iránt, mellyel önök fel vannak ruházva. Nép választottal! Önök a democratia széles alapján uj intézmé­nyeket fognak megalapitani, s azon egyetlen alkotmányt fog­ják Francziaországnak megadni, melly egyedül való annak, köztársasági alkotmányt. (Nagy és egyhangú tetszés.) Egyéb­iránt szónok az ideigl. kormány nevében leteszi annak hatal­mát. Hosszas éltetése után a köztársaságnak, Crémieux,­­ igazságügyminiszer , a gyűlés működését megnyitottnak nyi­­­­latkoztatta , s felszólította az elnököt, hogy az igazolást ren­delje el. Fél négykor az ülés újra folytattatván, valami hat­­száz követválasztás igazolása elfogadtatott. Ekkor Ber­ger ezt indítványozta: A nemzeti gyűlés, hű tolmácsa lévén a nép érzelmének, melly őt nevezte, működése megkezdése előtt kinyilatkoztatja a franczia nép nevében és az egész világ előtt, hogy az 1848 diki febr. 24-dikén kikiáltott köztársaság marad Francziaország kormányzási módjának. (Helyeslés.) A Francziaország által kivánt köztársaság jel­szava: szabadság, egyenlőség, testvériség! A nemzeti gyű­lés a haza nevében minden véleményű francziát felkér, elfe­ledni a régi versenyzést, s ezentúl csak egy család lenni. (Helyeslés.) Azon nap, melly összegyüjté a népképviselőket, minden polgárra nézve egyetértési és testvériségi ünnep.“ C­o­ur­tais inditványára az ideigl. kormány a nemzeti gyű­lési tagokkal kiment a palotának a Concorde-térre néző nagy lépcsőzetére. Álgyúlövések jelentik, hogy nagyszerű jelenet fog lenni, s az elszórt nép minden felől összegyülekezvén, Crémieux felolvassa a nemzeti gyűlés nevében a Berger által tett indítványt. Egy negyedórás szünet után ismét folytat­­tatott az ülés, s még néhány követválasztás igazolása tör­ténvén meg, az ülés eloszlott. Az elnökségre ezekről van szó : Buchez, Woirhaye de­­ Metz, Senard. Egy szavazati lap így szerkesztve terjesztetett:­­ Elnök: Buchez. Alelnök: Carmenin, Recurt , Woirhaye, " Senard, Trélat, Guinard, Corbon, Emmanuel Arago, Tit-100 a

Next