Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-06-25 / 91. szám

Vasárnap 91. Juntas 25.1§4§ ütegjelenik e’ lap minden héten hatszor :V­asárn­ap, keddfen, szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton ; félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 6 frt 30 fr, a’ kiadóhi­vatalból elhordva 6 frt, postán borítékba h ö-t s­z­or küldve 8 frt, kevesebbszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtó udvarban 583. 87. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt minden­ 4.ill.­postrhivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő­­posta-hivaltal utján történhetik. Mindenféle érdfilmény­ek felvétetnek, ’s egy 4-szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 6 pgö kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 pgö kr számittatik Hivatalos rovat A „Közlöny“ után I. A belügyminister előterjesztésére rendelem a mint követ­kezik : 1. Főispánul Nyitrában báró Jeszenák Jánost, Sző­römben idősb gróf Pejacsevich Lászlót nevezem ki. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminister biza­­tik meg. Budapest, junius 18. 1848. István, nádor kir. helytartó. Szemere Bér­talán, belügyminister . II. A belügyminister előterjesztésére rendelem a mint követ- t­kezik: 1. Belső-szolnoki főispánnak: Weér Farkast; hunyadi­nak: gróf Kun Gotthárdot; dobokainak: gróf Béldy Fe­­renczet nevezem ki. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminister biza­­tik meg. Budapest, junius 18. 1848. István, nádor királyi helytartó. Szemere Bertalan, belügyminister m. A belügyminister előterjesztésére rendelet a mint követke­zik : 1. Alsó-fejéri főispánnak: báró Kemény Istvánt; felső­fejérinek : Horváth Jánost; kük­üllőinek : báró B­á­n­f­f­y Jánost; fogarasi főkapitánynak: idősb gróf Bethlen Gábort nevezem ki. 2. Jelen rendelet végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. Budapest, jun. 19. 1848. István nádor királyi, helytartó. Szemere Bertalan, IV. belügyminister. A belügyministériumban az igtató­ hivatal mint fölösleges megszüntettetvén, úgy a beigtatás mint a kiadás egyesittetett. Az egészre egy irattárnok ügyel fel, két alosztállyal, mellyek közül egyik az irattár, másik az iroda. Tagjai a belügymi­­nisteri irattárnak a következők: Irattárnok: Balázs Károly. Alirattárnok: Tóth János. Irattári jegyzők: Molnár János, Nyulay László, L­ógrády Sándor, And­rássy István, Miskolczy Pé­ter, Romy Vincze. Írnokok rendezett fizetéssel :Gyáry L., Moldoványi Jakab, Ferk K., Kótnai K., Petrovics Sándor, Lo­­sonczy Lajos, Lic­zner Károly, Stö­ck­­ Alajos, Gánó­­czy József, Vincze László, Plaveczky Ferencz, Eckler Győző, Szitár István, He­rr­e­br­o­nth János, Szabó Sándor. Napoijnokok többé nem alkalmaztatnak. Budapest, junius 21-én 1848.­­ A ministerelnök ur jóváhagyásával közzététetik . A hon­véd zászlóaljaihoz sorozandó orvosok, mivel tiszti rangban le­­endenek, öltönyük is a honvédi főtisztekéhez hasonló legyen: a főorvos csak az által különböztessék meg, hogy attil­­lája nyak gallér­án, egy arany borítékvonal különböztetőjelt viseljen. Az orvosoknak féregök azonban csákó helyett ala­csony lapostetejü széleskarimáju fekete kalap, miilyent p. o. most sokan viselnek, mellette fekete strucztoll. Pesten, junius 21-én 1848. B a­­ d a c c i. A kereskedelmi ministertől. A kereskedési minister előterjesztésére ő fönsége a nádor­i királyi helytartó, Filo Keresztély volt kir. ka­marai titoknokot, a kereskedési osztályba a harminczadi ügy­nél titoknokká kinevezte. Budapesten, junius 19-kén 1848. A f. évi junius 9-én tartott ministeri tanács határozata szerint a magyar kormánynak bel- és külfölddel előadandó olly pénzügyeiben, mellyek tőzséri közbenjárást kívánnak, Wodia­­ner Samu úr és fia kormányi bankárokut választattak. Kelt Budapesten, junius 23. 1848. Ferencz Károly főherczeg az ő felsége gyöngélkedése ideje alatt reáruházott kormányzói hatalmat el nem fogadván, ugyanaz János főherczegre bízatott, — és igy, a magyaror­szági gyűlés megnyitására alkalmasint Ferencz József főher­ceg fog mint királyi biztos kiküldetni. Báró Hrabovszky péterváradi főhadikormányzó, értésére esvén, hogy az Újvidék melletti táborban és Karloviczon összegyűltek között levő határvidékiek közül némellyek haza­­oszlani azért vonakodtak, mert a büntetéstől félnek, a kö­vetkező felszólítást intézett hozzátött: Miután mindenfelől­­ úgy értesíttetem, hogy a Karloviczon s a csajkások határszélén, az úgynevezett római sánczokban összegyülekezett határőrvi­­dékiek csupán a mi legkegyelmesebb urunk királyunk ő fel­sége iránti ragaszkodásból, hazájuk iránti szeretetből sereg­lettek egybe , ezennel köztudomásra juttatom , hogy ezen egybesereglés miatt senki is feleletre vagy bármelly büntetés alá vonatni nem fog, miért is mindenki egészen nyugodtan s aggodalom nélkül övéihez és foglalkozásához haza térhet. Pétervárad junius 16-kán 1848. Báró Hrabovszky cs. k. altábornagyi főhadikormányzó Tótországban és a Szerémségen. Ezen felszólításnak azon következménye lett, hogy folyó hó 17-dik és 18-dika közötti éjjel Karloviczról mintegy 30 an hazaoszlottak, s remény mutatkozik , hogy ezen békés mód kedvező gyümölcsöket fog teremni. . . Nem hivatalos réti. Követválasztások. Vasmegyében a kis­­czelli kerületben f. hó 23-án köz- és osztatlan megegyezéssel képviselőül el választatott gr. Batthyány Lajos.— Csong­­r­á­d­b­a­n a tépei kerület Somogyi Antalt, a szegvári kerület Bogyó Sándort, Vásárhelyváros pedig Török Bálint m. alispánt választó követül. Mindhárom a régi ellenzék embere. — Baranyában a pécsi vagy is tulajdonkép ü röghi kerület részéről gróf Batthyány Kázmér főispán választatott el. Ha el nem vállalja, helyette Barthos Ede van megbízva. A bükösdi kerületben Angyal Pál, lapunk derék tu­dósítója; a dárdai kerületben Madarász József, megyei főjegyző; a siklósiban Táncsics Mihály; a mágócsiban Percz­el Vincze; a mohácsiban Bencze Ignácz; a pécs­­váradiban végre 16 órai szavazás után, Perczel Miklós elle­nében Hegedűs Imre választatott el. P­é­c­sváros követe Aidinger Pál polgármester. — A Hajdú kerületben H.­Nánáson e lapok tisztelt tudósítója Molnár György lett követ. — M­o­s­o­n­y megye zuránfalusi kerületében f. hó 20-án Zichi Antal főügyész 1102 szavazattal választatott meg. Ellenfele, Major Pál, 432 szavazatot kapott. A szentjánosi kerületben más­nap Imrédi Lipót ügyvéd s a mosonyi ellenzék volt bajnoka lett képviselő, 671 szava­zattal, Jankovich Antal m. alispán ellenében, kinek 248 szavazata volt. — Ara­d megyében jun. 20-án volt a választás. Úgy halljuk, hogy következő honfitársaink választattak meg: F­á­­b­i­á­n Gábor, az aradi ellenzék feje, mint mondják, két ke­rületben lett megválasztva. A nép kiszolgáltató neki az igaz­ságot , mit a nemességtől nem nyerhete meg, . .. Továbbá Szerb Tivadar, Aradváros volt főbírája, jelenleg ministeri ti­­toknok, Szőke Károly, m. alispán. Márczius 15-ke előtt szolgabiróságnál felebb nem vihette, mert sok baja volt az administrátorral. Széles tudományos ismerettel, tiszta jellem­­mel bir; Malek Ferencz, máj. 27-én kinevezett megyei eskütt, a kiváltságtalan népből; U­r­b­á­n Gyula, szintén a kor embere. A kisjenői kerületben, hol a két helyen megvá­lasztott Fábián leköszönt, még nem tudhatni, ki választa­tott meg. Talán b. S­i­m­o­n­y­i Lajos , volt ellenzéki tag. Te­hát Aradban is, minden pecsovics izgatások daczára, olly fér­fiak választattak , kikben a haza bizhatik. — T­olnamegyében országgyűlési követekül vá­lasztattak : bonyhádi kerületből: Perczel Miklós, szeg­­szárdi kerületből: Bezerédj István; paksi kerületből: Radnics Pál; pinczehelyi kerületből: B­arta­­ György. — Fejér megyei követválasztások: a rácz­almási kerületből: Fiáth István; az alcsuthi kerületből: Mada­rász József; a keresztúri kerületből: Madarász József; a csákvári kerületből: Madarász László; a bodajki kerü­letben verekedés támadván, a választás jun. 24-kére elha­­lasztatott. — Trencsénből követek lettek: Borsiczky István, K­u­b­i­c­z­a Pál, Utt­m­a­n­n László, közakarattal; továbbá Nozdroviczki Gyula megyei ügyész és Mar­­s­o­v­s­z­k­y Bertalan egy illr szellemű pap ellenében. Három kerület választottak még nem tudjuk. — Pap Endre barátunk és rendes dolgozótársunk pedig Szatmárvárosa részéről választatott meg. Pest, jun. 24-én. Egy hét alatt be vannak fejezve az országban a kö­vetválasztások. Feladata volna i­lyenkor a politicai lapoknak, reges­­ztálni a megválasztott követeket politicai színezetek sze­rint, hogy tudva legyen, miként áll a ministerség a kama­rában. Ez nálunk még lehetetlen. A politicai pártokat az idő fogja még csak kifejteni. Ha a tartományi hangulatra figyelmezünk, s a követi kar küldői szellemének hive ma­rad, aligha van kormány a világon , melly őszintébb tá­mogatásra számíthat, mint a miénk. Érzi s éreznie kell mindenkinek most azt, hogy ez idő nem alkalmas tárczáért küzdeni, most az a kérdés, hogy a ki arra hivatva van, s kiknek kezeikben a hatalom tettleg létezik, a törvényhozás őszinte csatlakozásában leljenek támaszt és erőt, megmenteni a hazát. Milly óriási ambi­­tiónak kellene annak keblében létezni, ki most minister­­ségre törne; milly roppant elfeledkezésnek a haza álla­potáról, ki most a ministerség ostromában akarna aratni dicsőséget ellenségeinknél. A következő törvényhozási szaknak feladata tehát nem egyéb, mint a haza megvédésére szükséges eszközö­ket, t. i. pénzt és katonát megadni, a kimutatni a minister­­ségnek, hogy erélyes s határozott lépéseiben a törvény­hozó test biztos ingatlan támasza leend. Nem aggódom én , hogy ministériumunk a közelebbi törvényhozási szakban minden ambitiózus gondolatot meg­­hatő többséggel ne bírjon, erről a történt választások, a haza jelen körülményei, a hazában általánosan uralkodó szellem eléggé kezeskednek; ha még aggódni lehet vala­min, az lenne, hogy a törvényhozás első időben fel nem találja magát az új időszakban, változott állás, változott viszonyok közt; hogy sokan, kiknek múltjuk nincs, a for­mákban semmit , mi a múltra emlékeztetne, meg nem akarnak tűrni, mások a múltból sok reminiscentiákat hoz­nak be a kamrákba. A ministériumnak pénz és katona kell. Ki akarná ezt megtagadni tőlök ? Horváthország saját magyar földün­ket követeli, a szerbek és ráczok saját kebelünkben meg­kezdették a csatát. Ki volna, ki a magyar föld megmenté­sére vagy csak kérdés alá venné, adjon-e pénzt és kato­nát ? Ezek nem ministériális, ezek életkérdések a hazára nézve; ebben nem ministériumot, ebben a hazát dönte­­nék meg. Sőt, ha a haza védelmére szükséges esközöket csak táblabírói ódon modorban , hosszadalmas discussiók, nagy dictiózások kíséretében adnak meg; ha, midőn min­den perez drága, és Roma deliberante Saguntum perit, ha illy időben, midőn a nemzeti lelkesedés erőteljes s álta­lános fellobbanásának erkölcsi súlya majd többet ér, mint seregek, ha ekkor is hosszú magunkat fitogtató dictiók­­ban adnak meg, mit megtagadnunk nem szabad, akkor, csak ellenségeink reményeit és elbizakodását nevelnők. Ám tüntessük ki szónoki tehetségünket másszor, adand isten jobb időket s derültebb napokat e hazának; bel és külviszonyaink még teljesen rendezetlenek, nálunk min­dent organizálni, újjáteremteni kell, még csak néhány fő­elvek vannak röviden kimondva, ennek utósó részletig testet kell készitni, lesz módunk elég, mondani szépet, okosat, nagyot, megható s eredeti dolgokat. Most halasszuk ezt boldogabb időkre, ne tolongjunk a szószék felé. Minél sebesebben, minél inkább phrasisok nélkül megadtuk a hazának mit tőlünk követel, minél erélyesebb támaszt fel bennünk a ministérium, annál impo­­nálóbb állást foglalunk el ellenségeink irányában, annál több jogot szereztünk, megvárni a ministériumtól, hogy erélyes, határozott s ha szükség, merész legyen, de meg­mentse a hazát. A ministérium üres kamarával, csekély számú ide­gen katonával, kívülről reactió fondorkodásai által ostro­molva , vette át a kormányt; nem volt pénze, mond­hatni semmi katonája, az ország több részeiben nyilt fel­támadás s most háború, a törvényhozás felől még csak tájékozni sem tudhatta magát, s mégis csodákat vártunk néhány hét alatt. Mit mondottak volna azon ministerfaló hazafiak, ha Jellacsicsként statáriumot hirdet mindazokra, kik czélza­­tai ellen szólnak vagy írnak ? tán dicsérték volna ener­giáját ? Legyünk igazságosak. Adjunk meg őszintén a minis­tériumnak minden támaszt, s aztán legyünk követelők. Most rajtunk a sor, határozottan támogatni, igy leend fogunk erélyesen számonkérni a sáfárkodást. — Egy képviselő. Azok a dynastia megmentői ! Mit tesznek Horvát­országban ! Hiszik-e, hogy olly parányi nép, mint a horvátok, a magyar koronán kívül, önállólag fennállhat, s más státus­rendszerben , melly az európai súlyegyen felzavarása nél­kül józanon gondolható, fentarthatja függetlenségét, nemzetiségét ? Az csak a magyar korona alatt történhetik. Rokon elemek nélkül egyedül mi állunk Európában, egyedül mi mondhatjuk el minden európai nemzetek közt, hogy a­l földön kívül, mellyet hazának nevezünk, nincsen szá­munkra hely. Csak a mi állásunk természetében van a türelem más nemzetiségek iránt, igy eszközölhetvén, hogy a mi nemzetiségünk is tiszteletben tartassék más népek által.

Next