Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-03-31 / 15. szám

Péntek Martius 31. 1848. 16. , ,■■ . . . j i ■ .i'.i.ítJ ■— ------------------------<---=J------—i-------------------1 ------1—T..--■ : ji raj ja. ■■ . ■ —------—if1 M i , ' Megjelenik e’ lap minden négyszer küldve pedig a­­tartományokba küldetni kivánt példány p élőhelyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. . . . ... Si. Előfizetési felhívás. Folyó évi április’­l-ső napjával kezdődő szokott évnegyedi előfizetés a’ „Pesti Hírlap’“ ápril-júniusi foyamára Budapesten boríték nélkül 2 ft 48 kr, postán borítékban hetenként 2-szer küldve: 3 ft 42 kr, heten­ként 4-szer küldve: 4 ft 6 krral pengőben elfogadtatik Pesten, a’ kiadóhivatalban (szabadsajtó-utcza Horváth-ház 583. sz.) és minden kir. postahivatalnál. Landerer Lajos, a’ Pesti Hírlap’ kiadótulajdonosa. Szabó Miklós Vasvármegye országgyűlési követe, rövid betegeskedés után, világban elhunyt. Fest, márt. 30-án. Mindennel remn­ének bennünket azok, kik megré­mültek , mert többé nem monopolizálhatják konyháik el­látására a közvagyont, családaik emelésére az országos hivatalokat, s egy előjogos osztály számára a népsza­badságot. Mennyit össze nem fecsegnek a reactió törpe lényei, igyekezvén függetlenségünk kétérzete közé már az első perczben keserű cseppeket vegyíteni. Beültek a jósszékbe is , s onnan énekelték gyász­­tereiket. Szerintük most osztrák katonák borítják el az orszá­got, majd Pesten tartozik egy siciliai vecsernye, majd pedig a falukon. Aztán a Kárpátokról lejőnek a tótok és a máramarosi hegyekről az oláhok, s e két erős és szű­kölködő faj pusztítani és lakmározni fog a dús rónákon. Hát még a hazánkban lakó szerbek? Ezek csak a magyar nyelvet döntik meg. De Nugent kikiáltatja magát horvát királynak. Slavonia és Croatia különszakad­nak. Az őrvidékekről hatvan­ezer fegyveres jön Pest el­len. Minden levágatik, a boldog emlékezetű pecsovicsokon kívül. Vérengzés, hódítás, földingás, népvándorlás lesz. Mi maholnap a turkomannok közt találjuk magunkat. Egy forgószél kihord Európából, s mint Mephisto köpe­nyege Faustot, olly gyorsan repit régi sátraink és marha­legelőink helyére — Ázsiába. Mind­ez az ő jóslataik szerint megtörténik velünk, még pedig haladéktalanul. S miért? Mert Apponyi gróf többé nem a hazát, hanem család­körét boldogitandja. Mert Wirkner ur unja szülőföldjére visszatérni. Mert az administrátorok közül azok, kik régi párthi­­töket elhagyva, conservativ bálványoknak bókoltak, nem láthatják át: hol jusson már nekik nagy fizetés és nagy hivatal? Mert a censorok foglalatosság nélkül maradtak, és a sajtónak sok dolga van. !­­ Mert az osztrák miniszerek csak a maguk ügyeit ke­zelik, s azzal is elég bajuk van. • Mert a mi dolgainkat független és felelős emberek vezetik, nem pedig a mechanismustól függő gépek, kik kényurak voltak a népvélemény irányában, rabok az ud­vari kegy irányában. Mert a szabadság és egyenlőség kiáltatott ki nálunk, s vége a táblabirói politicának, vége a kopott jogok min­denhatóságának, vége a dicső kortesvilágnak, és a szent korona nem egyedül a nemes osztályé, sőt annak hasonló becsű tagjai minden polgártársaink. Mi tudtuk, hogy e tömérdek változás, e megaláztatása sokféle gőgnek, e lemondás sok bitorlott vagy roszul használt befolyásról, fájni, élesen sajogni fog azok keb­lében, kiknek magánérdekeik megsebezve vannak. De egy pár száz sértett büszkeségért s néhányak szét­oszlott ábrándjaiért nem hittük, hogy lángba boruljon a haza, gyászt öltsön a világ, és fegyvert ragadjon a szom­széd a szomszéd ellen , a testvér a testvérgyilkolásra. Nem hittük , hogy a nép boszankodjék azért , mert szabad, haragudjék azért, mert egyenlő. Nem hittük, hogy a horvátok, a szerbek , az oláhok kétségbeessenek, mert szabad földjök van, mert a nép­képviselet által nincsenek kirekesztve a közös haza bol­­dogításából, s mert a vallások egyenlő jogánál fogva nem nyomattathatnak a többi hitfelekezet által. Kétkedtünk a reactió bölcseinek jóslataiban, kétked­tünk a triposban, mellyre ülve fenyegettek minket, kétkedtünk a szent dühösségben , melly ajkaikról a ve­szély előérzetét hangoztatta. Mi nem tagadhatjuk ugyan, hogy egy átalakulásnak, melly hullám közé takar minden múltat, lehetnek szirt­­jei , de, hogy a népnek s a különböző népfajoknak e cri­­sissel , melly ránk következett , elégületleneknek lenni nincs okuk, ezt az emberi lélek tulajdonaiból, ezt a kénye­lem és szabadság utáni vágyból következtettük. Számításaink teljesültek. A városok és községek mindenütt a mozgalom mellé nyilatkoztak. A nem-magyar ajkúak átkarolták reformjainkat Sze­­rémben, Zágrábban és az őrvidékeken. És testvéreink, a Magyarországban lakó szerbek ne­vében , e nép tekintélyes férfiai következő nyilatkozattal világosították föl első petitiójukat, melly némellyek által balul érteték . Azon 17 pontból álló kérelem , melly ezen nevezet alatt „szerb nemzet kívánságai“ Magyarország át­alakulása napjaiban több nyomtatott példányban jelent meg, a magyar közönség előtt balértelmezésre adván alkalmat, a P. Hírlap 9-ik számában foglalt nyilatkozat folytában ezen­nel nyilvánittatik , hogy midőn ezen alkalmi gyülekezet (melly mégis 47 község nehány előkelő lakosaiból állott) a maga ügyei fölött rögtön tanácskozott volna, nem tévesztő el szemei elől azon legszentebb kapcsolatot, melly őt a ki­rályhoz tartozó hivséggel, a közös magyar hazához fiúi sze­retettel, a magyar nemzethez pedig tántorithatlan ragaszko­dással köti. És igy valamint egy részről a kárhozatos Separatismus helytelen eszméjétől távol vala; úgy más részről ezennel nyilvánítja , hogy a királyi trón szilár­dításáért , a haza dicsőségéért és boldogításáért eldődeik pél­dájára minden tőle kitelhető áldozatokra kész. A balfelfogásnak és értelmezésnek szava el fog némulni a bajnoki tettek előtt, s az agyarkodók fondorkodásai pirulni fognak a magyarországi szerbek minden tűzi próbákat több­ször kiállott tiszta hazafiai czélzata előtt. — Ugyanis ők, a kiknek érdekei Magyarország érdekeivel még Istvánok és Bélák idejétől fogva folyton-folyvást egybeforrasztvák, isme­rik a magok szent kötelességeit király és a közös haza irá­nyában. — A magyarországi polgárok politikai érdeke egy; és ha ezen érdek még az előbbi idők moltá­tól megtisztul, nincs hatalom, melly e népet akármelly más tévutakra vezethesse. És mi telve alapos reményekkel nézünk a jövendő elé. A magyar felelős kormány fennállásában kivánataink teljesedésének elő­­leges biztosítékát szemléljük. A mi okok, tekintetek, viszo­nyok óhajtásainkat hátráltatták, azok legnagyobb részét már a nemzeti felelős kormány eszméje megszüntette. Ezért bizton reméljük, hogy a felséges haza a szerb ó­hitű vallásnak függetlenségét és más hazai keresztyén vallások irányábani remegve várt viszonyos egyenlőségét, hozandó tör­vény által megállapitandja; a vallásbeli unió súlyos kicsapon­gásai ellen biztositandja, hogy az egyházi és iskolai dolgok felett értekezendő congressusnak minden évbeni tartásáról, protestáns atyánkfiai példájára, gondoskodandik , az ó-hitüek­­nek magasabb törvény- és közhatóságokban­ alkalmazása létre­­jövend. És ezek ekkép megszüntettetvén, a múltnak sebei nem­csak , hogy meg fognak gyógyulni, hanem el is fognak felej­tetni, és örökké tartandó hívség érzetével fogunk kapcsoltatni kedves közös hazánkhoz, így értelmeztessenek a felőbb említett pontok, olly hozzá­adással , hogy valamint a Magyarországbani szerbek a ma­gyar nemzet és nyelv diplomatikai méltóságát magyar hazánk­ban elismerik , úgy más részről kívánják , miszerint a saját nyelvökkeli élhetés önnön dolgaikban és tanácskozásaikban (ott t. i. : hol a státussal érintkezésbe nem jő­­nek) nekiek engedtessék meg. Ezek szerint mindenben oszt­ván a nemzet újabb nézeteit, és nyilvánítván ünnepélyesen, hogy mi nyelvünk és eredetünkre nézve szerbek, magunkat a magyar státus tagjainak és ekképen magyar polgároknak val­­lottuk, ismertük, tartottuk mindig, és valljuk, ismerjük, tartjuk, jelenleg is kijelentjük, hogy mi úgy a magyar királyi székért, mint magyar hazánkért mindent elkö­vetni, érettek élni és halni készek vagyunk. Így vagyunk mi alulírottak meggyőződve, és hiszszük, így vannak meggyőződve minden szerb atyánkfiai. Trifu­­nácz Pál, Nikolics Izidor, Pavlovics Tódor, (a szerb lap szerkesztője), Sztojákovics György, Szubkovics János. Örömme fogadjuk testvéreinknek, a Magyarországban lakó szerbeknek baráti kéznyújtását. Meg vagyunk győződve, hogy a Separatismus helyte­len eszméjétől olly távol vannak, mint a hűség az árulás­tól, s hogy veszély idején sorainkban fognak küzdeni, buzdítva azon elődeik példáitól, kik a hazáért pazarul ontották véreiket az Istvánok és Bélák korában, s kiknek porai annyira szentek a magyar mint a szerb nép emlé­kében. Legyenek ők áthatva egy nagy eszme által, mellyet kimondánk, s melly nem korlátolt, de általános, mint a lég, e mindent körülvevő és éltető elem. A szabadság és egyenlőség eszméjét értjük. Ez nem fogja tűrni, hogy a keresztyén vallás egyik hitágazata kevésbbé legyen független, kevésbbé bírjon jogokkal, mint a másik. Itt a jelszó nem a türelem, de a testvériség. Ez nem fogja megengedni, hogy a politikai hatalom is részrehajlással és érdemetlenekre ruháztassék. A státus fő- és alhivatalaira használni fogja azokat, kik értelmisé­­gök és erényeik által a haza szolgálatára hivatvák. A tör­vényhozás nem képzelheti többé, hogy az ó-hitüek vallá­suk miatt kevésbbé meleg hazafiak s kevésbbé munkás pol­gárok, mint a nem-óhitűek. Illy kigúnyolása a józan ész­nek, illy megvetése az emberméltóságnak, illy legyilko­­lása a keresztyén szeretetnek nem jöhet többé napirendre. Elmúltak a régi idők. Most széles láthatára van a szabad­ságnak, s annak legtávolabb pontjaihoz elvezeti szemein­ket a felebaráti érzés. Az üldözés a sötétség réme. Kö­rülünk világosság van. S kérjük önöket, Magyarországon lakó szerbajkú test­véreink, ne féljenek, hogy házaiknak, magánköreiknek szent küszöbét valaha a nyelvterjesztés erőszakos vágya átlépni merné. Bízzanak abban, hogy nyelvkörüli többi differentiáink békésen, közakarattal, közegyetértéssel meg fognak oldatni. Ne adjanak hitelt a reactió hőseinek, kik a magyar nemzetiség ellen föl akarnák ingerelni önöket, testvéreinket, hogy a nyelv miatti vak harczban legyilkol­­tassanak közös kincseink : a szabadság és egyenlőség, a megint visszaálljon a régi szolgaság, a régi jogtalanság. Mozdítsák elő a felelős ministériumot nehéz felada­taiban. Éljenek önök, szerb testvéreink! Éljen és virágozzék közös hazánk ! S midőn önök, Magyarországon lakó szerbek, megelé­­gülést látnak maguk körül, békét és gyarapodást Budától Magyar-Orsováig, emlékezzenek testvéreikre Orsován túl, s kérjék a népek istenétől, hogy azok is hazájuk földén olly szerencsésen oldhassák meg bel- és külviszonyaikat, mint a minő sikerrel reméljük mi rendezhetni hazánk ál­lapotát Dévénytől Orsováig. ORSZÁGGYŰLÉS. A márt. 25-iki ülések részleteinek folyt. Az el­nökség azon intése, hogy a nyitrai javaslat tárgyalása, a tett nyilatkozatok után, mellőztessék el, nem használván , P­a­­c­z­o­l­a­y J. míg az indítvány­tevőt a contrarevolutionális irány vádja ellenében védelmezé, s abban, ha a szorosan vett urbériség más oda vonható rokon dolgokkal összekevertetn­ékt, a tulajdoni jog megtámadását látá­s beszédének azon helye által okozott nagy ingerültséget, mellyben azt mondta, hogy Magyarország most is dictátorságot tűr, mert a miniszerek, kiket ő különben tisztel, mindaddig dictátorokul tekintendők, míg törvény által meghatározott hatáskörön kívül működnek.­­ Ezen kifejezés olly ingerültséget okozott, hogy a hallga­tóság padairól erős „ki vele!“ is hallatszott, a követi karnak méltó botránykozására. — Ezentúl élesebben s ingerültebben folytak a szóváltások. B­ó­n i­s S. Nyitra követének, ki őt alkotmányellenes mázzal akarta bemeszelni, megjegyzi, hogy őt mindenkor önkeble szózata nyugtatja meg, s ugyanaz szokta kárhoztatni, ha hibát követ el. Neki több éves politikai pá­lyáján egy biztos compassza volt, hogy t. i. jobban szerette csa­ládját, mint önmagát, s jobban a hazát, mint családját (tet­szés). A hatalomnak azért, mert hatalom, soha nem hódol, ha azonban az a haza boldogságára czéloz, egész erővel istá­­polja, de ha a hon ellen törekszik, megdöntésére mindig azon sorban fog állani, hol Nyitra követe, kivel, múltjára hivat­kozva, jó akaratra nézve mindenkor kiállja a hasonlítást. — Indítványa, mellyet tőn , az idő rendkívüli körülményeihez volt szabva, s nem azt nézte : quid iuris ? hanem: quid con­­silii? — Vegye tehát szavait ez értelemben , s reá inconsti­­tutionális mázt ne meszeljen , mert míg szive ver, az mindig csak hazájáért ver , s az absolutismusnak bókolni soha Bónis Sámuel nem fog (nagy éljen!) Kossuth L. Hont követé- 58

Next