Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-09-12 / 158. szám
Kedd Megjelenik •’ lap lakása nap. Wtfőt kitek* Félévi előfizetés a’két filvároson házhozhordással bérit. nélk. 6 frt 30 kr., a kiadóhivatalból elberdva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 13 kr peng.— Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtá udvarban 885. st. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-Lro 158. PESTI HÍRLAP September II. 1848. éra fc pertRÉvUM. — Ál wtr. kitelikaka '» egyéb kitti. tartaaiayekka küldetni kiránt pád. iránt a* metreadek* csak a‘ bécsi cs. fépesza-hivatal ltján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ha egy 4-szer hasábozott apró betftjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr.? a’ kettős hasába sorért pedig 10 pengő krámittatik. Előfizetési felhívás a „Pesti Hírlapi f. évi october 1-ső napjával kezdődő évnegyedi (october-decemberi) folyamára. Előfizetési dij Budapesten házhoz küldve 3 ft 45 kr, a kiadóhivatalból elhordva 3 ft 30 kr., postán hetenként 6-szor küldve 4 ft 30 kr, kevesebbszer küldve 4 ft 6 kr pengőben.Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a kiadóhivatalban (szabadsajtó-utcza, szabadsajtó udvar 583. sz. és minden kir. postahivatalnál. Pest, sept. 11-én. Ma tiz órakor vegyes tanácskozmány tartatott, mellyben a bécsi küldöttség, eljárásáról előlegesen számolt. Hir szerint az összes ministérium lemondott, tárczáját István főherczeg kezébe tevén le. Szükségtelen magyarázgatni az ezen változás okozta megdöbbenést. Mi lesz már? Minő hatalom fogja az igazgatás gyeplőit tartani és vezetni időközben ? Ki fogja a leendő ministériumot alkotni, és kikből fog az alakulni ? Olly kérdések , mellyekre talán a most délutáni 6 órakor tartandó nyílt gyűlés adand némi felvilágosítást. —z— (Gróf Széchenyi Istvánról.*) Részint vad, részint szennyes érzetek szokták azon űrt megszállni, mellyet a kebelből elköltözött kegyelet hagy. A kegyelet — szép és magasztos tettek e hatályos tényezője — ha a nemzet kebeléből távozik, busitó s szomoritó ; mert a jelennek a multtaki legszebb összekötő fonalai metszetnek el, úgy él azon szálak is, mellyeknek tovább fonása a jelennek a jövendőt biztositja. Az érdemnek legszebb jutalma s egyik legnemesebb rugója veszve van. Fájdalom, nálunk újabb időben kegyelethiány sokképen s nagy mértékben mutatkozik. Azonban mégis remélem: nemzetem nagy többségében van még elég kegyelet arra, hogy az, mi a Tizenötödik Márczius 151. számában **). Gróf Széchenyiről áll, közbotrányt okozzon. Gróf Széchenyitől én, régi és hű bajtársa, ollykor napszámosa is, már évek óta gyakran vagy inkább többnyire véleményben, s eljárásban eltértem, különböztem. Meg jön tehát az elvrokonság köztünk többként ingatva. A személyes barátság azonban remélem nem. — Én legalább annak érzetét híven tápláltam keblemben. Mindig nagyon fájt nekem , hogy magam előtt sem tudtam, s nem a világ előtt mentem azt, miként ő e közelebbi években , olly ügyet, mellynek sokáig volt buzgó harczosa, s olly személyeket, kik a jó ügynek mindig hiv bajnokai voltak s maradtak , gyöngédtelenül támadott meg. Nem tagadom azon hitemet, hogy Széchenyi a jó ügynek, mellynek ő előbb olly roppant sokat használt, később — bár használni akarva — sokat ártott. Azonban expiálta ő e bűnét. Honához hiv szive, honáérti keservében tört meg. S e keserv a hite szerint már eltávolithatlan azon veszély borzasztó látására nehezedett reá, melly veszélyt események szerencsétlen összeütközése, gyalázatos pokolbeli ármány s részünkről, sokszerü megvetett lépés seszély-hiány, idézette honra. A csapások legborzasztóbbika érte őt, s hogy ez őt érte, s épen most érte, midőn hajdani ereje s tevékenysége által olly sokat használhatott volna, nagy csapás e honra nézve is. És az e csapás feletti bus az annyi hálát érdemlő férfi iránti meleg részvét helyett, gúnyos és goromba szavakkal támadják meg őt, gyanúsítás, hazugság s rágalom fegyverét használva. Ha a czikkíró hiszi azt, mit irt, hogy t. i. Széchenyi nem beteg, úgy én alacsony rágalmazónak nyilatkoztatom őt s mindenkit, ki azt merné állitni, hogy Széchenyi képes lehetne hona ügyét bármikor is, s annyival inkább a vész óráiban elhagyni, s a veszély elől megszökni, vagy épen a bünkodolta gaz reactió vétkes és gyalázatos, pártfogására vetemedni. ■ Ha pedig a czikkiró, tudta s hitte a nagy csapást, melly Széchenyit érte, úgy iránta s barátai és családja iránt rut kiméletlenséget követett el, csaknem gunynyal szólván olly szerencsétlenségről, melly minden miveit s el nem vadult kebelben, részvétet s annak érzetét gerjeszti, miként társadalmi s erkölcsi kötelesség illy körülményben, a dologról minél kevesebbet szólani. Van, hála az égnek, remény , hogy honunk nagy polgárát, lélekben s testben épen, nem sokára visszanyerendjük. Addig minden igaz magyar, fájdalmas részvéttel kisérendi sorsát. A kérdéses czikkre nézve pedig, méltán kiált fel: „Szegény oroszlány , mire jutottál ?“ Wesselényi Miklós. (A küldöttség bécsi útja.) Csak rövid jegyzést kívánok tenni a Bécsben volt országos követség eljárása körülményeiről, amennyiben az t. i. nyilvánosan történt. Én a titkok titkát nem tudom, sőt azt sem vizsgálom, mikép akar utat mutatni a reactió, a camarillák sírszagú elemeinek az égő kunyhók fáklyavilágánál, kik az események színhelyén túl, a háttérben működő gépezetet és a koczkahányó kezek cabalisticus mozgásait látják, szóljanak titkot, és intsék a nemzetet. Én csak azt mondom, mit szemmel látok. Bécsbe menve, Vácztól Pozsonig , csaknem az egymásból folyó tisztelgések köszöntő részvétét élvezők. Egész éjjel, a zenészek és hangászok erdő melódiája fölött, hatalmasan mozganak az álgyuk a Duna habjain és partjain. Pozsony hallgatva fogadott, de harsogó éljenzések közt bocsátott el. Bécs felé közelítve, megvallom , néhányunk mellé szoronga, mert mikép tudva is van , azt hitették volt el velünk, hogy Bécs nem barátunk. Ez néhány fizetett hírlap és roszszélű utczai mephistók műve volt. Én a Bécsbe bejutás és kiocsálásomat, ama remegésből, kedélyem legüdvös véleményei közé számítom, annyira jól esett nekem , hogy a németek minket, magyar testvéreiket, mindenütt rokon kebellel fogadtak, irányunkban mindenben szívélyesek , előzékenyek és kedvezők voltak. Megérkezésünk estvéjén, a democrata párt fejeinek, fáklyás zenét vitt az aula , a munkások kíséretében. Elsőben Borosch követ és aztán többen szóltak a nép ezreihez. Boroschnak az anyját is bemutaták a népnek , melly azt végtelen „hoch lobé“-vel üdvözlé, mig az agg nő reszkető kezeit ég felé emelve, fija szavait a népre hulló könnyeivel pecsétle meg az ablakból. A szónoklatok fölött népszerű színezet omlik el, és belőlük a meggyőződés mélységéből a szabadság gyöngyei csillámlanak fel. Bécsben a democraticus elem nem csupa napi tünemény többé. Folyó hó 7-kén ministereink, kik két hét alatt nem juthattak a királyhoz, följelenték az országos küldöttséget, ő felsége 8-kora órát adott a hozzámenetelre, de az tudva levő ürügyök miatt megváltozott. Ezen reggel már plakátok jelentek meg a mi érdekünkben. Délután nagy zene volt a Dommayer kávéházánál, melly épen tőszomszéda a király schönbruni lakának. Mikor mi magyarok néhányan bementünk, német testvéreink körülfogtak. A beszélgetés csakhamar lelkesültséggé magasult. A részvét nőttön nőtt. A hangászkar a rákóczi indulóra gyújtott. Egyik pattogós csárdás a másikat érte. Éljen, bravó és tapszaj közt zúgott még a „marseillaise“ is, hogy bát amúgy csak rezgenek bele még a császári ablakok is a szomszédban. Aznap, néhányan az aulát is meglátogatták, és az kitűnő szíves barátsággal fogadta a mieinket. A democrata club némi dolgainkról felvilágosítást kért, és azt szerencsénkre egy igen értelmes és a dolgokhoz jól értő férfi* adá meg. Jelen volt ezen gyűlésben a hölgyclubból egy küldöttség is, és kitűnő figyelemmel hallgatta a magyar előadást. 9-dikén reggel a képviselőháztól kiszabott idő már lejárt, de a küldöttség, a mi jó királyunk iránti végtelen tisztelete, bizalma és ragaszkodása miatt az utózó próbára is elszánta magát. Miniszerelnökünk már reggel a schönbruni palota lépcsőin állott, bebocsáttatásért zörgetendő. 12 óráig semmi tudósítást sem kaptunk, midőn fájdalmas elkeserültséggel felkerekedtünk, és száz egynéhány bérkocsival egyenesen a király udvarára hajtattunk. A nép köszöntő szerencse kivonata közt már az előteremben voltunk, midőn a királynak bejelentettek. Mi láttuk ő fölségeket szemtől szemben. A válasz, mellyet kaptunk , tudva van. Királyunk igen jól néz ki. Ő fölsége, a királynő szenvedni látszik. Én legalább nem igen láttam nőt, kinek alakján kitünőbb vonásokban honolt volna a levertség, szenvedés és fájdalom. Ezen czafrangtalan találkozásnál senki sem ismert volna rá a czeremóniás magyar nemzetre. A bámulásig egyszerű ruhája küldöttség ridegül teljesité kötelességét. Egyetlen szava nem hallatszott a lelkesedésnek. — V. J. Azon beszéd, mellyet az országgyűlés nevében a képviselőház elnöke f. évi sept. 8-án Bécsben ő felségéhez koronás királyunkhoz intézett. „Felséges úri Az Erdélylyel egybeolvadott Magyarhon nevében jövünk felséged eleibe, melly a felséges uralkodóház iránt századokon át tántorithatlan hűségének érzetében méltán megkívánja, hogy az ország jogainak sértetlen megtartásában koronázott királya által támogattassék. *) Kovács Lajos, Ferdinánd volt felségednek uralkodó házából az első, kinek Magyarország , s Leopold , kinek Erdély önkénytelen, szabad akaratából fejére téve királyi szent koronáját. Magyarország nem fegyverrel meghódított tartománya, hanem egy olly szabad ország, mellynek alkotmányos szabadságát, önállását és függetlenségét felséged koronázási esküjével biztositá és megpecsételé. Azon törvények által, mellyeket felséged folyó évi április 11-én legfelsőbb királyi jóváhagyásával szentesített, a nemzetnek régen hőn táplált kivánatai teljesittettek. És ezen a nemzet megnyugodva, régi hűséggel s a szabadság kölcsönözte kettőztetett erővel készen állott, a több oldalról fenyegető veszélyek közepette, felségednek trónja fentartására. Most Magyarországnak több részein pártütés van, mellynek vezérei folytonosan nyíltan azt állítják, hogy az uralkodó háznak érdekében és felséged nevében ütöttek pártot, és zendültek fel, a magyar nemzetnek felséged által ismételve törvényileg biztosított szabadsága és önállása ellen. A magyar hadseregnek egyik része, az ausztriai monarchia érdekében, Olaszországban vérzik , s a csatatéren diadalbabérokat arat, addig, míg ugyanezen seregnek másik része arra izgattatott, hogy az ország törvényes kormányának az engedelmességet mondja fel. Azon pártütésnek, melly Magyarország alvidékein a békés falvakat porrá égeti, ártatlan asszonyokat és gyermekeket a barbár népek szokásait túlhaladó kínzással végzi ki, mint szinte azon pártütésnek is, melly Magyarországot Horvátországból ellenséges beütéssel fenyegeti, sőt már Fiumét, a magyar kikötőt és a szlavóniai megyéket is, minden legkevesebb ok nélkül el is foglalta— mozgató rugója nem lehet más, mint azon reactionális törekvés, melly magának czélul tűzte ki, Magyarország törvényes önállását és a népnek szabadságát megsemmisíteni, s a felséged dicsőült ősei, magának felségednek koronázási esküje következtében szentesített törvényeket széttépni. A magyar törvényhozás felségednek felszólítására, a haza védelme végett már két hónappal ezelőtt összegyűlt. És most kívánja e nemzet, hogy felséged a törvényhozást nagy munkájában, királyi méltóságának egész súlyával támogassa azon törekvésében, melly törekvés a haza megmentésére lévén irányozva , felséged királyi trónjának sértetlen épségbeni fentartásával ugyanazonos. Ennek következtében a magyar nemzet nevében kérjük felségedet. Méltóztassék sikeresen rendelkezni, hogy az ellenség előtt jelenleg nem álló magyar hadseregek rögtön Magyarországba bevonuljanak , s a ministérium rendelkezése szerint honvédelmi kötelességöket vitézül és híven teljesítsék. Parancsolja meg felséged, királyi kegyelme elvesztésének és a törvényes büntetésnek súlya alatt, hogy mindennemű hadsereg, melly Magyarországban van, a pártütők ellen— bárkinek nevét és zászlóját bitorolják is — a magyar törvény fentartásának és az ország védelmének kötelességét pontosan teljesítse. A magyar nemzetnek elhatározott szándéka, a horvát és magyar nemzet között fenforgó nemzetiségi és beligazgatási kérdéseket még jelen országgyűlésen, az egyenlőség, testvériség, szabadság és közös alkotmányosság alapján megoldani és kiegyenlíteni. Horvátország jelenleg katonai zsarnokság alatt van. És ezáltal Horvátország polgárai megakadályoztatnak, törvényes kivonataiknak a magyar törvényhozás eleibe leendő juttatásában. Tegyen azért felséged sikeres rendelkezéseket, hogy a horvát nemzet eme zsarnokság alól felszabadítva, szabadon nyilatkozhassék. A pártütőleg elfoglalt szlavóniai megyék és Fiume pedig azonnal visszaadassanak. A magyar nemzet nem kételkedik, hogy létezik egy reactió, melly czélul csak önhasznát tűzte ki, és hogy ezt felséged nemcsak eltávolítani, de a büntetendőket meg is fogja büntettetni. Kívánja a magyar nemzet, méltóztassék felségednek a magyar országgyűlés által már felterjesztett törvényeket királyi jóváhagyásával szentesíteni , és a nemzet körébe Budadapestre azonnal lelőni, és a törvényhozásnak s az alkotmányos kormánynak működéseit királyi jelenlétével ön magas személyében gyámolitani és vezérleni. Felséges úr ! a magyar nemzet életének jelen perczei annyira fontosak, hogy e hű nemzetre a halogatások jelenleg a legkárosabban hathatnak. Alattvalói hűséggel kérjük azért felségedet, hogy kívánatainkat teljesíteni , különösen pedig Magyarországban haladék nélkül megjelenni, annál inkább méltóztassék , minél bizonyosabb az, hogy ezen kérésünk teljesítése nélkül a bizodalom megingattatván , a törvényes eszközök sikeres használatában elzsibbasztott magyar ministérium a belbékét és rendet helyre nem állíthatja. *) Minden hírlapok szerkesztői kéretnek, ezen sorokat hasábjaikba fölvenni. **) És a Napelem-ben i s, amit leginkább sajnálunk, az Életképek-ben is. — Szert