Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-10-27 / 198. szám
Péntek M«fj»Ustik •' ha minden nap, hítfít kivív«. Filért előfizeti« a* két fővárosban házhozhordával borit. nélk. 6 frt 30 kr, a’ kiaddhivitalbál elhordva 6 ft, postán borítékban hetenként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve pedig 7 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utczai szabadsajtdudvarban 515. u. a. a’ kiadóhivatalban, egyebütt min-PESTI HÍRLAP Oetober 2184. áeo k. postahivatalt iL — Ási Mity. Urodelemba ’a egyéb külf. történ ínyekbe küldetni kívánt péld. iránt a' megrendelésesek a’ bécsi cs. főposta - hivatal Díján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy■ 4-szer hasábezett apró betttett serért, vagy ennek helyéért A pezigé kr, a’ kattla hanába serért pedig 10 pengő krasietttetik. Hivatalos rovat. Miután a komáromi várőrség részint már eddig is elegendő eleséggel vagyon ellátva, részint a további beszerzés iránt a kellő intézkedések megtétettek , az országos honvédelmi bizottmány által ezennel közhírré tétetik , hogy a Dunán felfelé vonuló hajókban levő gabona többé letartóztattatni nem fog. Kelt Budapesten, oct. 25. 1848. Az országos honvédelmi bizottmány. Nyári Pál, elnök. — Tolna megyében Szegszárdon most alakult és 41-ik számmal megjegyzett honvédi zászlóaljhoz következőleg kinevezett tisztek szoros kötelességöknek tartják tüstént Szegszárdra menni, és állomásukat ottan azonnal elfoglalni, úgymint: Századosokul: Auerhammer Alajos, 52. sorezredbeli főhadnagy. Petrovich Imre, 16. sorezredbeli főhadnagy. Perczel Pál, 6-dik honvéd zászlóalljbeli főhadnagy. Latkóczy Rezső , 8-ik honvéd zászlóalljbeli főhadnagy stb. — A honvédelmi bizottmány elnöke, mostani útjában kellemetlenül tapasztalá, hogy a honvéd zászlóalljak főtisztei még most sincsenek rendeltetések helyén. Ezennel mindazok, kik még tova vannak, szigorúan felszólittatnak, hogy zászlóalljaikhoz legnagyobb sietséggel utazzanak , ki ezt elmulasztja , mint engedetlen , tisztségétől elmozdittatik, helyébe más ollyan neveztetik ki, ki a haza mostani perczeiben, a harcztéren keresi élvezetét. Pesten , oct. 25. 1848. Nádosy Sándor: Nem hivatalos rész. Pest, oct. 26-kán. Bécsi testvéreink egész szívből nehezteltek ránk, midőn seregeink, mellyek elébb a Lajtán átvonultak, visszafordulának ismét. De legyenek igazságosak. Valljon nem tölthető-e minket aggodalommal annak szemlélete, hogy sehonnan határozott meghívást nem vevénk. A bécsi mozgalmaknak az a baja, hogy egy hatóságban sem gyökereznek isten igazában. Egyik sem áll ellene , de el sem fogadja egészen. Bármilly épen gondolkoznak, bármilly világosan látnak a szabadság barátai, kik örökkévaló elszántsággal küzdenek a reactió ellen, zsibbasztva van minden törekvésük, míg az országgyűlés még mindig a békés kiegyenlítéshez csinál terveket. Isten bizonyságunk, mennyire kívántuk mi ezt. De te kelle mondanunk róla! A camarilla nem is azon után indult, hogy vele transigálni lehetne. Az ő hadakozásának czélja, sanctionált törvények megsemmisítése volt. Ez olly istentelen, hogy be nem vallható nyíltan, tehát minden mesterségesen kikerekített ürügyek alatt, minden feltett pontok nélkül kezdte a harczot. És azóta sem mutatott legkisebb hajlamot a kiegyenlítésre, sőt minden lépéssel tetézi a keserítést. Szóval uralkodni akar. A camarillának minden ármánya dugába dőlt még. Nem volt olly it és mód, mellyet már meg nem kisértett; elvett minden gyalázatot, elkövetett minden erkölcstelenséget , s megbukott vele még, ahova ember nem hathatott, a gondviselés jött közbe, és megbuktatta. És megnyugodt-e azért csatavesztésén ? vagy annyi előzmények után tett-e még csak egy lépést, melly kigesztelésre vezetne ? Sőt mindig tovább mennek! Bécsnek úgy kell meggyőződve lenni, miként mi vagyunk egy idő óta meggyőződve, hogy ezt a harczot, amellyel az absolutismus ellenünk kezdett, s minden népek ellen számított, meg kell harczolni. Sokkal tovább mentek a dolgok, hogy sem a harcziak megharczolása előtt kiegyenlítésről lehetne gondolkozni. A mi ellenségeink igen értenek a cselfogásokhoz, mellyek által elámítsanak bennünket; de eszközeiket mindig a legszerencsétlenebbül választják. Minket egészen helybe tett Jellachichnak kinevezteese; igy teszi, reméljük, Bécset helybe Windischgrätz easága. Köszönjük a camarillának. Mi izmosodtunk, erősödtünk és összetartóbbak letünk azóta. Ausztria roszul fogná fel helyzetét, ha nánk is ezen eredmény nem mutatkoznék. Talán a hohe Versammlung is elhatározza magát. Jobb is az úgy. Mig az ember még transigálni remél, nem tud úgy felszülni, nem tud úgy kiállani, mintha már nem remél. Ez természetében rejlik az embernek—mint Washingan mondd —s nem lehet máskép. Ők is egykor, szentrczukban, csak akkor erősödtek meg, mikor meg-lőződtek, hogy Britanniából igazságot nem várhatnak. Míg a gyülödelem tagjai s egész tartományok képviselői a kibékülés mézes madzagával táplálták magukat, tetterejük el volt gyöngítve. Akinek reménye van, hogy a küzdést alkudozás által hamar és szerencsésen mellőzheti, sohasem fog az , a gonosz sors kikerülésére a nagy veszélyekkel annyira daczolni, mint aki meg van győződve , hogy vagy győzelmet kell kivívnia , vagy élethalálra megadni magát. És úgy vagyunk mi, s csak higyjük el, egy cseppet sem különben. És azt is higyyék el a népek, hogy sorsunk össze van kötve. Majd bizony az uralkodásra vágyók azért vívnak élethalál-harczot egyik nép ellen , hogy annak elnyomásával tegyék szabaddá a másikat. Mindnyájunkra volna nekik szükségük. Az absolut uralkodásról ép olly nehéz nekik lemondani , mint nekünk a szabadságról. Azon függnek most szemeink: mit fog a bécsi országgyűlés mondani a Windischgrätzféle manifestumokhoz; mit mondana hozzá Frankfurt, mellyet már az eddigi események is mozgásba hoztak, hogy a németség érdekében lépjen egyet. Nem is kellene több egy lépésnél, csak lépne igazán. Ez a lépés a mi érdekünkre is hatna , melly egy a németség érdekével. Mégis érdemelnünk Frankfurttól, mert a dynastia egyik bűnünkül épen azt róvja fel, hogy Frankfurthoz nyilatkozunk. Ja.— Hazai mozgalmak : Beregszáz. Eddig csendes megyénk a munkácsi események következtében, a gyalázatos katonai öszszeesküvés egyik színhelyévé vált. Nem lesz érdektelen, ha a napokban történtekről tudósítom. Folyó hó 15-ről érkezett hozzánk Máramarosmegye sürgönye, mellyben tudatja velünk , hogy az ellenséges indulatu Hartmann ezred Gallicziából 160,000 kemény töltéssel láttatott el, és ezen ezred Máramarosban levő csapatai Munkácsra, alkalmasint a várat elfoglalni készülnek. Ezen tudósítás vétele nagy aggodalomba ejthetett némellyeket, mert a bizottmány néhány tagjai, köztök Eötvös őrnagy , azonnal összeültek, és elhatározók a már előbb hozott határozat ellenére, hogy a munkácsi vár védelmére szolgálandó önkénytes és nemzetőri csapatok ne Munkácsra , de az országuttól is félre fekvő Derczen helységébe rendeltessenek. Azonban másnap, midőn a nagyobb számú bizottmány ülésében ezen határozat iránti jegyzőkönyv hitelesítetett, ezen határozat általánosan rászaltatván, megsemmisíttetett. Hogy aztán minden intézkedés személyes felelősség terhével járjon, 3 erélyes tagból álló bizottmány választatott, — hasonló alakíttatott Munkácson Balogh Ferencz elnöklete alatt. Szabolcs, Ugocsa és Szathmármegyék segély küldésére felszólittattak. Mig ezen határozatok hozattak, érkezett k. biztos Szintay János levele, mellyben keserűen kikel az előbbi nap határozata ellen, és szokott erélyességével nyilvánítja, hogy akár félelemből,akár más czélból tesznek illy lépéseket, azokat semmitévőknek tekintendi, illy lépések által magát tevékenységében akadályoztatni nem engedi; tudatja továbbá, hogy a városban szállásoló katonaság nagy fenyegetőzések közt kivonult. A bizottmány erre a kormánybiztosnak válaszolt, tudósítván őt, hogy a tegnapi határozat — melly érvénytelenül hozatott — megsemmisittetett, és a kívánt intézkedések megtétettek. Leginkább Knoreck nevű hadnagy működik, mint lázitó, — pedig pesti születés. Ő megküldé a 3-ki manifestumot minden orosz papnak , kemény büntetés terhe alatt megparancsolván, hogy a szószékről hirdessék ki, minden helységet, mellyel nem fogadná, s nektek szorosan nem engedelmeskednek, felgyujtással fenyegettek. Szerencsére a papság igen jó szellemű, mindenütt félretették ezen gyalázatos rendeleteket, mit nagy részint Hajdú Jerem munkácsi esperes lelkes föllépésének lehet köszönni, azon férfiúnak, ki megyénkben éveken át mint tiszta hazafi , derék magyar és erélyes lelkipásztor tünteté ki magát. Popovics püspök is tanussta hazafiai alkotmányos érzelmeit. Hogy az orosz papságnak nagy az érdeme, az onnan is bizonyos, mert a népnél sok ál-hiedelmet, mellyet a katonák jóideje a császár nevében terjesztgettek, képesek voltak eloszlatni. Nemzetőrségünknek, különösen a városbelieknek nagy hasznát vehetjük, még nagyobbat vehetnek , ha élég katonai jártassággal bíró harczias jellemű egyén állana. Szintai kormánybiztos, ki nem szokott sokáig habozgatni és felhatalmazásokat kéregetni, a nevezetes vereczkei ösvényt erélyes intézkedései által olly védelmi állapotba tette, melly képes a netán beütni szándékozó nagyobb erőt is fentartóztatni. Adja az isten, hogy a Kárpátok allján legnevezetesebb erősséget, hazánknak bármilly vész közepett is megőrizhessük , mi nem olly nehéz feladat, csak legyen elég bátorság s erély a vezérben). — Arad, oct. 21-én. Arad várkormányzója kitűzte a zászlót. Két öl magasságban lobog a vár fala fölött. A honvédelmi bizottmány rendelete és Berger úr ténye között e szerint csak az a kis különbség van , hogy a kitűzött zászlón nem a szabad magyar zöld-fejér-vörös színe leng, hanem a gyűlölt sárga-fekete mázolat. E tény nyilt hadüzenetnek tekintetett általunk. Tegnap Lippa és Pécska felől megkezdetett a Maroson átkelés , elzárandók a várat minden közlekedéstől. Pécska felől Máriássi János, a tiszántúli mozgó nemzetőrség parancsnoka vezérlő táborunk balszárnyát, a jobbszárnyat pedig Zurics debreczeni százados. Ma délben 12 és 1 óra között süni álgyulövések hallatszottak Kisfalud (Engelsbrunne) felől. Táborunk e helyig vonult. Az álgyulövések 1 óra tájban megszűntek. Futárunk érkezését aggodalommal vártuk. Megérkezett 3 órakor azon örvendetes hirrel, hogy a mi seregünk az előnyomult dzsidásokat és Rukavina gyalogot visszaverték. Egy tiszt és 17 dzsidás esettel, a Rukavina ezredből négy közember. A mi seregünkből két debreczeni és két békési nemzetőr sebesíttetett meg. Egy azonnal meghalt. Az ellenségnek négy álgyuja volt. A mieinknek csak egy. Lovaink sem voltak, de már délután két ukrán ló volt elébe fogva. Álgyut uraim is mi szembe szállunk ez ördögök nagyapjával is. Ma estve még egy álgyu és lőszerek küldettek. Máriássi Zádorlakig nyomult. Ő is elejtett néhány ukránt. Holnap el lesz zárva Arad vára minden közlekedéstől. Tegnap előőreinkre álgyukkal lövöldöztek. Tüzéreik ügyetlenek , a mieink fölségesen viselik magukat. Berger megtisztel majd mindennap gránátokkal és kartácscsal. Föl sem vesszük. Az boszantotta őket, midőn a fütyülő golyót kalappal hajigálták őreink. A Békés-, Csanád-, csongrádi népfelkelés következtében, mintegy 20.000 emberünk van. Puskás talán 1500. Sorkatonánk egy sincs. Pedig nekünk várral és sorkatonasággal kell küzdenünk. Holnap talán többet. Oct. 22- én d. e. 10 órakor. Fel kellett törnöm levelemet. Ma 6 órától fogva 9 óráig szünetlenül bombáztatott városunk. Házainkban tömérdek kár van. A bombák, hol gyújtottak, azonnal elaltatott. Többnyire azonban levegőben pattantak szét. Nem tudom, emberek estek-e el, mivel most jöhetek egy pillanatig el legnagyobb tűzben állott századomtól. Két ló agyon lövetett. Egyik a főtéren, másik saját udvaromon, Máriássi bevette Uj-aradot. A dzsidások Temesvár felé vonultak. A szakadatlan lövések golyózápora közt menynyei érzés lepett meg bennünket, midőn az új-aradi toronyban nemzeti zászlónkat megpillantunk. Ha Temes népfelkelést rendez, most egy ukrán sem látja a napot. Irtózatos helyzetünk van. Mi tétlenül állunk a golyók özönében, és a városunkat fenyegető berohanást visszavernünk. A császár rablói pedig berohanni nem mernek, nekik kényelmesb a várból nézni azon szerencsétlenséget, mellyet golyóik okoznak. Egyébiránt közlekedése el van zárva a rablófészeknek. Algyukat urak tárgyukat ! Önöknek elég van, nekünk alig egy-kettő. Nagy Sándor. — Nagy-Bánya, oct. 19-én. A mai napon tartott közgyűlésben egy képviselő kérdést ten: valljon a kir. bányászi tisztek felsőbb parancs nyomán esküttek-e fel az alkotmányra vagy nem? — felelet: nem. Újabb rendeletek nyomán tehát, a bányászati elnök hivatalosan felszólíttatni rendeltetett, miszerint az alatta levő tisztekkel együtt haladéktalanul eskettessenek fel a magyar alkotmányra. Hogy ezen határozat jegyzőkönyvbe igtattassék-e vagy nem , felette vita támadt, és a Jellachichféle párt nemet, a másik igent mondott, s végre is ez utóbbi nyert többséget. — De kérdem a bányász tiszturakat í velők elnök urat is: miért nem tették mindeddig le az esküt, talán Jellachich győzelmére várakoztak ? Elnök úr hasonlított és most is hasonlít a magyarországi főpásztorokhoz , mert valamint azok átalakulásunk kezdete óta a hon érdekében, úgyszólván, mitsem tenek , úgy ő is eddig semminemű szabad szellemű tanácskozásokban részt nem ven. Vagy talán tettei által magát nevezetessé tenni nem akarta, — dicsvágy nem volt benne ? Ezt épen nem hisszük .... Sok reactionárius ember van még nálunk, de mutatkozni nem mernek. Itt-ott ugyan , Jellachich beütése után, mint gomba meleg eső múltán, kiüték fejüket, de a rablófőnök veszteségét megtudva, azokat ismét visszahúzók. A környékben levő oláhok közt azon hir terjedt el, hogy az oláhok antikrisztusát, Urbánt, Naszódon felakasztották. Erre több község Naszódra, a helyszínére követeket küldött, s ezek azzal jöttek vissza, hogy Orbán még él! A küldöttek többek közt onnan azon parancsot is verek, hogy minden nadrágos embert fogjanak meg, s aztán akasszák fel. A lázongók, ezen parancsot, Somkuton tartott ülésekben, csakugyan tettleg foganatosíták is. A gyűlésben részt veendő megyei tiszteknek salvus conductus-t ígértek, s megtarták-e ígéretüket? Meg, mert senki sem jelent meg.Mert jól tudják, hogy rablók adott szavában,mennyit bízhatnak. Tanúsítja a legfőbb rabló— Jellachich. — Az oláhok, nem a megyeházában, hanem a közel levő erdőben tartanak ülést, hova, a netalán megjelenendő tisztek illő fogadására, minden oláh tarisz- *) Tisztelt tudósítónk közléseit továbbra is kikérjük. — S ze rk.