Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-02 / 271. szám

. Andrássy gr. kancellársága ügyében Bécs­ben ismételten kijelentik, hogy az a hír, mely­­szerint egy külön birodalmi kancellári állás szervezése szándékoltatik, kezdettől fogva merő koholmány volt. Andrássy gr. végleg visszavo­nul Terebesre, és nem akar egyéb lenni, sem egyébnek látszani, — úgymond a „P. L.“ — mint Terebes földesurának. Ismételve történt utalás arra, hogy vas­­utaink egyik fő baja abban áll, hogy a pályához vezető összekötő utak gyakran tökéletesen járhatatlanok, s en­nélfogva a pályák bevételeinek emelkedése, még azon esetre is, ha az illető vidékeken elég szállítani való volna is, gyakorta teljesen lehetetlen. E bajon segítendő, az északkeleti vasút igazgatósága a helyszínen vizsgá­latokat ejtett meg az iránt, hogy nem volna-e lehetséges a fővonaltól azon vidékekre, a­melyektől nagyobb for­galom várható — kisebb szárnyvonalakat — vicinális pályákat — vezetni. Az északkeleti vasút igazgatósága beható tanulmányozások folytán most már elhatározta, hogy három ily vicinális vonalat kiépít, azokra az elő­zetes engedélyt a közlekedési minisztériumtól kikéri, s mihelyt az építkezési költségek egy­harmadának fede­zése az illető vidékek érdekeltjei részéről biztosítva lesz, azonnal hozzá fog az építkezéshez. E vonalak a következők lennének: Rendes nyomtávval bíró másod­rendű vasút Szatmártól Szinyér-Váralján át Nagybá­nyáig ; egy másik rendes nyomtávval biró másodrendű pálya Nagykárolytól Fábiánházán át Máté-Szalkáig s egy harmadik keskeny nyomtávú vicinális pálya Sza­­niszlótól vagy esetleg Piskoltról Ér-Endrén át Margitáig. E pályák még a helyi forgalom által is rövid idő alatt jövedelmezőkké válnának, de kiváltképen a fővonalra nézve rendkívüli értékkel fognának bírni. Lord Salisbury, Elliot bécsi nagykövethez a következő, szept. 4-től kelt jegyzéket intézte: „Vonatkozással önnek jegyzékére .... ról, van szerencsém excellenciádat utasítani, hogy az osztrák-magyar kormánynyal szemben adjon kifejezést a nagy megelégedésnek, melylyel 5 Felsége kormánya Haymerle bárónak Andrássy gr. utódjává választását fogadta. A tudomás, melyet a kormánynak a berlini kongresszuson úgy Haymerle br. tehetsége, mint politikai né­zetei felől szerezni alkalma volt, arra indítja a kormányt, hogy e kineveztetést ő császári és királyi Felsége amaz óhaja kifejezésének te­kintse, hogy fenntartassanak azon szerencsés viszonyok, melyek jelenleg a két kormány között fennállnak. Fogadja stb. Salisbury.“ A bécsi külügyi hivatal — hir szerint — fölvilágosítást adott az angol és francia kabineteknek az Ausztria-Magyarország és Németország közt ural­ges, az általános hang szerencsés megtartása, életteljes fölfogás és rendkívüli leleményesség által tűnik ki s Írójának világhírét alapítá meg. „A dekameron gazdag tartalmában — így szól róla egy olasz író — minden irályra, minden költői fajra találunk példát; lehet azokból ér­zésteljes tragédiákat, kecses vígjátékot, éles szatírákat és tanulságos történeteket kivenni.“ Az kár, hogy már keletkezésekor kényte­len volt céljánál fogva erkölcsi foltokkal torzí­tani el költészete szépségeit, mi miatt később maga is keserűen panaszkodott s mi annál ke­vésbé bocsátható meg, mert ő, mint a nagy olasz költői triumvirátusnak Dante­ és Petrarcá­val együtt tagja, e kettőnek erkölcsi tisztaság­ban tündöklő példáit igen jól ismerte. Az élvvágyó hercegnő udvaránál ez volt különben Boccaccio kicsapongó életének utolsó nyilatkozata. Kiszakita magát az érzéki elvek rózsaláncaiból s Olaszországban nagy utazásra indult, kéziratokat kutatni. Legelső megállapodó pontul Florencet vá­lasztotta, s itt irta „Il Corbaccio“ vagy „Labi­­rinto d’amore“ című­ gúnyversét a nők ellen. A florenciek az ő indítványára a görög irodalom számára tanszéket rendszeresítettek s ő Velen­céből saját maga hozta oda Leonzio Pilatot, kit e helyre kiszemelt ; lakást adott neki s barát­ságával halmozta el, habár ez nyers természetű és jellemű férfiú volt. Ettől tanulta meg alapo­san ismerni a görög nyelvet. Petrarca a nemes szerelmi dalnok Nápoly­ban ismerte meg Boccacciot, és aggodalommal látta könnyelmű ledér életét, mely lassacskán szívének minden nemesebb dobbanását el­készült Az újvidéki „Zasztava“ szerint „néhány újvidéki hazafi“ Riszt­ics János szerb kül­­ü­gyérnek, ki a napokban ülte meg hivataloskodá­sának 25-ik évét,üdvözlő táviratot küldött, melyben a szerb Ügyérnek a politika terén kivívott érdemei említtetnek, s a legkitűnőbb szerb államférfiúnak neveztetik, kinek sikerült a kormányzatára bí­zott fejedelemség csekély eszközeivel egyenlőt­len harcban két nagy háború alkalmával a ke­leti válság vészes hullámai között Szerbia ál­lamhajóját helyesen vezetni, s annak azon irányt megadni, mely a szebb szerb jövő célja felé vezet. Az ossztrák arakháza elnökévé Trautt­­mansdorff Ferdinand grófot az eddigi alelnököt ne­vezték ki. Bars megye folyó hó 11-én Aranyos-Maró­tban tartott megyei bizottsági közgyűlésén elha­tározta, hogy a kormánynál lépéseket fog tenni miszerint Budapestről Esztergomba, s onnét az u. n. Garam-völgyben Garam-Berzencéig vasút építtessék. A megye ez ügyben támogatására szólította föl az érdekelt szomszéd városokat és megyéket, úgyszintén Budapest fővárosát. Az orosz kormány Protopopoff Vladimir fő­mérnököt, az orosz utak és hidak főfelügyelőjét azon megbízással küldötte Európa több országaiba körútra, hogy tanulmányozza azokban a csatornákat. Protopopoff ezen utazása közben Kauser igazgató vezetése alatt megtekintette a napokban a Ferenccsatornát s ismételve kijelentette, hogy hasonló zsilipekkel ellátott, s oly bő vízzel rendelkező csatornát eddig még nem látott. A csongrád-orosházi szárnyvonal iránt az „Egyetértés“ által hozott hírt, mintha Csongrád fojtani. Most midőn hallotta, hogy a novella­ író komoly tanulmányaiba akar merülni, levelet in­tézett hozzá, melyben lankadatlan kitartásra ösztönző. Boccaccio maga is érzi, hogy hi­báját jóvá kell tennie és barátja tanácsát megfogadván, a szent könyvek búvárlatához fogott. Acciaiouli szem­eshalb­ól ismét Nápolyba menvén, a még mindig szép királynőt másod­szor is özvegyen találta, de ismét új házassági tervek szövése közt. Látta egykori Fiamettáját, Maria d’Aquinot a kicsapongó élet által elsor­vasztva. Az érett komoly férfi megborzadott az udvar bűnös üzelmeitől, s elmenekült a szirének birodalmától nemes barátjához Petrarcához. Há­rom hónapig élt nála, s példája és tanácsai által készíté elő magát új életére. Florencbe visszatértekor a köztársaság kö­vete gyanánt küldetett V. Orbán pápához Avig­­nonba s később ugyanahhoz Rómába. Boccaccio ez időben pénz dolgában meg­lehetős szűkösen élhetett, mert fennmaradt Pet­rarcának egy hozzáintézett levele, melyben se­gélyt igér neki. E hű barátja végrendeletében is hagyományoz számára 50 aranyforintot, melyen bundát vegyen magának, óvni magát azzal az őt éjjeli tanulmányai közt meglepő hi­deg ellen. A novella- író aztán Floreneben Dante műveinek kiadójává és­ magyarázójává lett, s a kis San Stefano templomot átengedték neki tantermük Aki valaha látta a könnyelmű ifjút, amint a kéjenc királynőnek és kicsapongó ud­varának mulattatására ledérmeséket mond, aligha ismert volna rá a legmélyebb és utólérhetlen Mit is remélhetnének? Talán Don Juanra, Don Carlosnak a ködös homályban tévedező apjára gondolnak komolyan ? Lehetetlen ! Egész Franciaország kinevetné őket, ha egy verőfényes napon ezen derék hidalgót kan­didálnák Franciaország királyának. Már pedig sehol sem oly veszélyes a ne­vetségesség, mint a Szajna partjain.___________ költői szépségeket restő művek magyarázata közben, egy templom rideg falai közt, műveit irodalombarátok komoly gyülekezete előtt. E működése fájdalom­ az utolsó volt. Egy év múlva már abba kellett hagynia, súlyos gyomorbaja kényszerítő őt hogy Certaldoba vo­nuljon vissza az atyai házba. Itt, az Elza ked­ves völgyében élte le pályájának utolsó éveit­, a városka fölötti erdős hegyeken szeretett az öreg nyugodni, szemközt Certaldo omló tornyai és várfalaival, melyek a meredek lejtőjű dombo­kat koronázzák, mig lábainál az uj város terül el. Távoli kiáltás nyilt itt fáradt szemei előtt a hegyes bérces vidék kastélyai és helységeire s ő nyugodtan nézett végig rajtuk. Ereje mindinkább fogyni kezd, nagy fá­radsággal vánszorog fel 1375 őszén kedvenc helyére, a magas erdő szélre; a fagyos de­cember életének véghatárt vetett, s 62 éves korában hamuvá rohad össze az egykor tom­boló szív. Elpusztulva és elomolva áll a nápolyi öböl mellett Johanna királynő egykori palotája; a nép titkos borzalommal szól a szép fejedelem­nőről, mert nevéhez véres emlékek fűződnek és lelke nyugtalanul kisért a távoli Muro bérei várban, hol férjét megölette. De Castaldo erdő­­koszorus dombját ma is Boccaccio halmának ne­vezik, a költő-novellista házához még most is za­rándokolnak a tudományok és irodalom barátjai s öt évszázad múlva is emléket ültek hazájában halála évfordulóján. Ay­ara­­l­kodó egyetértés békés természetéről. Parisban és Lon­donban igen meg voltak elégedve a fölvilágosítással. A közoktatásügyi miniszter két törvényja­vaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, és pedig egy 75 cikkből állót „a műemlékek meg­óvása iránt“ s egy másodikat „a királyi József­­­Egyetem és az állatgyógyintézet állandó elhe­lyezésére Budapesten emelendő állami épületek­ről és ez erre megkívántató költségekről.“ Az utóbb említett törvényjavaslat értelmében a je­lenlegi állatgyógyintézet helyébe, az úgynevezett Kunewalder féle telken a múzeum körúton egy új épület fogna a mű­egyetem elhelyezésére, s egy második a Rottenbiller­ utcában az állat­gyógyintézet számára emeltetni. E célra 720,000 ízt fog igény­eltetni. Az ezen építkezésekre föl­veendő kölcsön azon 47,060 írtra rugó évi bér­letösszeggel fog amortizáltatni, mely jelenleg a műegyetemért fizettetik, úgy hogy az állam ezen az összegen, melyet most évenként kénytelen kiadni, minden további terkeltetés nélkül két új épület birtokába jutand. ____________PF­STT HÍRLAP_______________ város e vonalra már engedélylyel bírna, azon kijelentéssel cáfolja meg a „Vasúti és Közi­ Közlöny,“ hogy Csongrád eddig még csak elő­készítő lépéseket sem tett arra nézve, hogy a vasút engedélye neki adassék meg ; ha tehát az osztrák államvasút komolyan foglalkozik e vasút létesítésének eszméjével, az engedély meg­nyerésénél semmiféle előjog nem álland útjában. A szamosvölgyi vasút engedélyezése. Szolnok-Doboka megye főispánja, Bánfffy Dezső báró által a m. kir. államvasutak apahidai állomásából kiága­­zólag Szamosujvár érintésével tervezett, úgynevezett „szamosvölgyi vasút“ engedélyezési feltételeinek meg­állapítása iránt m. hó 27-én tartottak meg a közmunka és közlekedési m. kir. minisztériumban a tárgyalások, melyek folyamán az építési és üzleti feltételek, vala­mint a tőkeszerzés módozatai is megállapítva, s illető­leg megbeszélve lettek. Az építési és üzleti feltételek egészen azonosak a többi másodrendű, különösen az arad-körösvölgyi és mezőtúr-szarvasi vasútra nézve kikötött feltételekkel. A vasút alaptőkéje valóságos értékben 800,(XX) írttal lett megállapítva, mely tőke után 1.000.000 frt névértékű elsőbbségi és törzsrészvé­nyek lesznek kibocsátandók és pedig a tőke egyik fele része erejéig elsőbbségi, másik fele része erejéig törzsrészvények. Mindkét nembeli részvények egyen­lően 5 százalék osztalék élvezetére lesznek feljogo­sítva, s az osztalék élvezete tekintetében az elsőbbségi részvények előjoggal bírnak a törzsrészvények felett. A vasút a 30 évi adómentességen kívül azon kedvez­ményben részesíttetik a kormány részéről, hogy név­szerinti értékben átveendő törzsrészvényekért 300,000 frt értékű síneket fog a vasútnak adni. Miután a törzs­részvénytőke mintegy 200,000 frt erejéig az érdekeltek által már biztosítva van, az állami hozzájárulással együtt a törzsrészvények már teljesen értékesíttettek­­nek­ tekinthetők s igy még csak az elsőbbségi rész­vénytőke lesz elhelyezendő. Igen alapos kilátások van­nak tehát arra nézve, hogy e helyi érdekű vasút, mely­nek létesítésére az érdekeltek oly régóta és szívósan törekszenek, végre is ki fog épülni. Hiú remények. A kilátások kedvezőtlenek. A legitimisták Franciaországban banket­­tozhatnak amennyit akarnak, ügyük azért mégis veszett, reményeik, józanul gondolkozva, egyenlők a semmivel. Mit is remélhetnek ? Chambord gróf, V. Henrik ő felsége, öreg ember. Soha sem is volt nagy reményekre jogo­sító uralkodó kandidáns. Gyermeke nincs. Miért fogyasztják tehát a papirost a fel­iratokra ? Nincs nekik mit remélniök. * 1879 október 2

Next