Pesti Hírlap, 1880. augusztus (2. évfolyam, 211-241. szám)
1880-08-01 / 211. szám
1680. augusztus 1 PESTI HÍRLAP a legbámulóbb rajongással szól róla. Hugó Viktor és Dóré Gusztáv csak bizonyos fokig nyerte meg tetszését, addig amaddig ő e mesterek nyomán haladt. Kölni látomásaikat, látnoki lelkesedésüket nem bocsátja meg nekik. De legyen Zola könyve még oly elhibázott munka is, érdekes nyilatkozata az a jelenkor irodalma ellyik érdekes alakjának. Bármi m elitéjük magunk is Zola irányát, ez élénk és sok szellemmel írott könyvét érdekkel olvassuk. SZÍNHÁZ és BŰVÉSZET] (G Ioer Adél k. a.t.) Soprony polgármesterének bájos leányát, ki a bécsi conservatoriumban és Marchesi asszonynál végezte tanulmányait, Trombini impressaro szerződtette Varsóba 2000 frank havi tiszteletdíjjal. A kisaszonyt, ki varsói vendégszereplése után Budapesten szándékozik magát bemutatni, őszinte szeretettel csüng hazáján, melynek nyelvét is tökéletesen beszéli, — komolyan ajánljuk a magyar énekesnőkben szűkölködő nemzeti színház igazgatóságának figyelmébe. * (A színi kerületek) eltörlése vagy új beosztása tárgyában a 3. színészi egyesület közpomi igazgató tanácsa felszólította a jelenleg fennálló 29 színi kerület igazgatóit, hogy ez ügyben véleményüket az augusztus 10. tartandó közgyűlés elé terjeszszék. E felszólításnak eddig 26-an tettek eleget és pedig a következő 17 igazgató nm: Temesváry Lajos , Sztupa Andor, Szegedy Mihály, Mándoky Béla, Nagy Mihályné, Szabó Antal, Krecsányi Ignác, Bogyó Alajos , Csóka Sándor, Gáspár Jenő, Homoky László, Hubay Gusztáv , Károlyi Lajos, Kétszery József, Várady Ferenc, Várnai Fábián és Völgyi György a színi kerületek feltétlen eltörlése mellett nyilatkozott. A következőt azonban Miklósy Gyula , Kárpáthy György, Benedek József, Balogh Alajos, Aradi Gerő, Gerőfy Andor és a győri színtársulat a rendszert magát fentartandónak véli, csak a kerületek új beosztását kívánja. Végül Bényey István és Kőszeghy Endre a jelenlegi beosztással teljesen meg vannak elégedve. A többség mindenesetre az eltörlés mellett nyilatkozott. * (A vidéki színészet ügye) általában a teher legrosszabbul áll. Az ország minden részéből érkező tudósítások a legkedvezőtlenebb szintjen tüntetik föl a színészet sorsát a közönség teljes közönye s a pártolás hiánya miatt. Egerből írják nekünk, hogy ott sem a Vizvári-pár művészete, sem Solymosi Elek ügyessége és nyersebb humora, sem végre a különböző Miss Vandák szépsége, akrobaták idegfeszítő mutatványai nem képesek a közönséget pártolásra bírni. Nagyváradon Vizvári, Helvey Laura, Halmi, a nemzeti színház elsőrangú művészei üres ház előtt játszanak, Szentesen a társaság vékony pártolásban részesül. Pancsován az első láz elmúlt, beállt az üres házak korszaka, Marosvásárhelyt magyar színész bukik, a németet uzsorások tartják fönn, stb. — Igaz ugyan, hogy aratás és egyéb mezei munka idején a színházak csekély látogatásnak szoktak örvendeni, de évtizedek óta nem volt ily közöny tapasztalható az egész országban. Részünkről ezt egyrészt a színi kerületeknek vagyunk hajlandók tulajdonítani, melyek következtében egy-egy vidékre kevésbé kedvelt igazgató és társaság jut, mely iránti ellenszenvből nem látogatja a közönség a színházat, másrészt azon tömérdek pénzbeli megterheltetésnek, melyben a közönség az adók különböző nemei által suttatik. Mindenesetre érdekes és szükséges is azon rendkívüli színészeti kongresszus, mely a kerületek eltörlése tárgyában nem sokára össze fog ülni, s melynek egyik vitatárgyát valószínűleg e kérdés is fogja képezni. A jó tanácsra valóban szükség van. * (A nemzeti színházban) az új idény megnyíltává' Alt Jenny kisasszony, ki a müncheni és braunschweigi udvari színházakban szép sikert aratott, fog a ,,Lucia“ — „Alvaráról, és „Hugenottákéban föllépni. A fiatal énekesnő magyar születésü, nyelvünket beszéli s igy magyarul fog énekelni. *(Szathmáry Károly) a fővárosi színkör igazgatója, mint olvassuk, a télre azgermijjató£j,a kis színházat akarja bérbevenni, s ott ütni föl sátorfáját. Mondhatjuk, hogy terve meglehetősen merész. Műsora a nemzeti és népszínház repertoárjától elütő lenne, s ebből reményt fönntarthatását. Ha ez a műsor olyan, mint milyet jelenleg mutat be, akkor előre megjósolhatjuk bukását. A nemzeti és népszínház egyedül az u. n. étetképeket nem kultiválja, a többi fajú színmű mind megvan e két szinház műsorán. Magyar életképek nem léteznek, a Berg O. F. és egyéb cégek gyártmányai pedig itt rég lejárták magukat. A másik két színház elegánsabb légköre annyira elszoktatta a budapesti közönséget a hatvanas évek műsoraitól, hogy műveit ember ma már alig néz meg olyan fércműveket, melyek a vidéken jelenleg járják. — Felesleges tehát a biztos bukás felé evezni s bennünket újra szánalmas vergődések látványában részesíteni s esetleg a fővárostól vagy az államtól várni a sárba rekedt Thespis-szekér kihúzását. idomai plasztikusak, mintha szobrász faragta volna azokat. — Állatai, emberei egyaránt kitűnőek, felfogásban eredetiek, kivitelben hibátlanok Nagy baj, hogy szinérzéke tompa, kivált olajban. De ha freskóban vagy pedig a tempera fest, művei a legkitűnőbb festők remekeivel a versenyt kiállják. Arról nevezetes, hogy a freskót Magyarországon ő honosította meg , annak legkiválóbb mivelője , a vigadó, a múzeum lépcsőháza, a ferencvárosi templom freskói tesznek örök tanúságot mellette. mint művész és mint ember Lotz tulszerény. Ő és Than Mór, az egyedüli freskófestők ez idő szerint Magyarországon s együtt dolgoznak rendesen s ezért együtt is emlittetnek. Thanról ismeretes, hogy Rahlista, azaz a régi mesterek utánzását keresi ; ennek folytán inkább stylszerű, mint természetes, azonban nagy műveltségű és ügyes technikával bíró művész. Szorgalmas és bár munkával el van halmozva, a kivitelben gondos. A közügyekért és a művészetért bővül és sokat tesz ; középületeink, templomaink, múzeumunk számos szép képét mutatják s magánosok is képeit szivesen veszik. Than Mór egyike azon keveseknek, kik hazájukban is elösmeréssel találkoztak. A templomi festészetben ezen freskó festőink mellett kell megneveznem a jeles sopronyi művészt, Storno Ferencet, ki félig régiségbúvár, félig festő, leginkább ódon templomok restaurációjával foglalkozik a e téren, valamint az egyházi festészet terén hallhatatlan érdemeket szerzett magának egész Magyarországon. Mindazok, kiket e korból származottakat idáig említék, a figurális festészetet mivelték. Most Keleti Gusztávot nevezem, ki a tájfestést választotta , várnom ezelőtt hazánkban a legkevésbé kellett s csak Ligeti és Brodszky mivelték. Keleti hozzájok csatlakozott, de már más irányt képviselt. Nem vidéket, inkább a természet szépségeit festé, s kiváltkép szerette az erdőt a lombos fákkal. Keleti igen reális tájképfestő, igaz, élethű, de aeszthetikai izléssel és választékkal a csoportosításban. Mint mű kritikus ő Magyarországon a legilletékesebb de egyszersmind a legszigorúbb, gyakran túlszigoru, ő az egyetlen festő, ki az akadémia tagja. Jelenleg a minta rajztanoda igazgatója, mint anynyira elfoglalja, hogy csak keveset produkálhat. Ok e legjelesebbekkel még koránt sincs kimentve névsora a magyar festőknek, kik a forradalmat követő tizenhét esztendőben nőttek fel s kezdtek szerepelni. Ott van még a jeles arcképfestő Györgyi, ott Munkácsy első tanítója Szamossy, ott Telepy Károly, ki egy életet a magyar képzőművészetek érdekeinek szentelt, ott Jankó János a magyar életkép jeles művelője s az első magyar illusztrátor, Ujházy a csendéletképek meghonosítója Magyarországon, Dux és Grosz Béla, kik művészetekkel Bécsbe menekülni voltak kénytelenek, de hazájuk iránt valóban megható ragaszkodással viseltetnek, mig Haan Antal sokáig próbálta meg itthon élni, végre nekibusulva magát ő is összeszedte sátorfáját s Capri szigetén telepedett le. Vájjon itthon tán el is felejtették ?La KlimkoviCs testvérek Ferenc és György is, kik közül egyik most rajztanár, a másik Kassán a felvidéki muzeum igazgatója, ők is e korból valók és Grimm Rezső, ki tehetséggel indult pályáján s csatlakozva liphussal végezte, s meghalt Pécsett, a szegény szerencsétlen, és Mezey Jéóx, a ■ * *megvakult festő, ki élt s nem látott és nem festhetett napot: ők mindnyájan részt vettek és részt vesznek a magyar festészet megteremtésében, érdemeik nagyok. Rögös volt akkor a festői pálya, még rögösebb mint most, s hálátlan, mert hideg vola a nemzet, még hidegebb mint most. De a nemzetben a művészeti szellem felébredt s nem hagyta nyugodni. A festészet fejlett, mint tavasszal a fil s harmatból élt; a magyar festészetet a legkedvezőtlenebb viszonyok üldözték, mégsem lehetett feltartóztatni, az ifjak a nyomort választották s festőkké lettek. A tehetség, ha megszületik, nem nézi a körülményeket, csak magát, nagyra törekszik s meg van róla győződve, hogy ha magában célt ér a körülményeket magának megteremti. De a magyar festőknek ez nem sikerült, még mostanáig se; a nemzet még most is érzéketlen a legszebb s legnehezebb művészetek iránt. Vajha lehetne a nemzettel a képzőművészeteket megértetni s megkedvelteim! 3 A fürdőidény. XXII. Radegundból. — Julius 25. — Még csak kilenc az óra s már is alszom. Nem csoda ! Reggel fél négykor már fölvernek puha ágyamból s úgy begöngyölnek egy 9 fokos vízbe mártott lepedőbe, hogy még ismerőseim neveit is egyszerre elfelejtem (nagy szó ennyi vonzó szépség között!) öt percig úgy hatják rám a szelet, hogy éhem is tűnik (merész állítás Radegundban) s aztán ki a sétára, ki a paradicsomba ! Igazi paradicsomba, mely csupán Ádámjaira s Éváira nézt különbözik a biblia paradicsomtól. Akár mely dombra lépsz föl, mindegyikről gyönyörű kilátás tárul szemeid elé. Az erdő koszoruzta hegyeket téres fennsíkok váltják fel, melyeken, egy-egy dús növényzetű helyen meglepő közelségre fekszenek a falvak ; fehér szalagokként szeldelik az utak a vidéket ; a pillantás a messzi távolban vesz el, kedves hazánk, bérckoszorúzta határai felé. Ily vidéknek képezi központját Radegund. Kiel domboldalon fekszik. Rendes lakóai rendkívül korlátolt felfogással bíró szárjerek, rendetlen lakosai kitelnek a világ mindenféle nemzetségéből. E rendetlen lakói azonban a lehető legrendesebbek, mi azonban a korlátolt értelmű rendes lakókat nem akadályozza abban, hogy őket „Dr. Novy bolondjai” - nk ne nevezzék. Pedig ez a bolondság kifizeti magát. Aki a „dr. Novy bolondja“, annak egésségessé kell lenni. Dr.Novy nemes ember barát, ki éltet tudományát a szenvedő emberiség javára szenteli. Méltó utódja Griessnig-nek, Schindlernek, — méltó az utókor hálás elismerésére, s arra, hogy ennél több bolondja legyen ! Különben rettenetes ember. Kegyetlen, szörnyű kép. Irgalom, kegyelem ismeretlenek előtte ... az egészség érdekében. Megváltatja azt, aki lábfájásról panaszkodik, megtornáztatja az elpuhult testűt, vörösre dörgölteti a gyönge bőrű testet, itatja a borisszákkal a vizet, nem is pohár, hanem kancsó számra, koplaltat mindnyájunkat, kivétel nélkül. Csak az a jó, hogy mind e kínlódás sokszorosan visszafizeti a rá fordított fáradságot. Ah azok a séták! Egyik csörgedező forrástól a másikig, fenyvesek árnyában, megkapó kilátásokkal az emelkedettebb helyeken, ah ez az igazi élvezet. Ott a szabadban, hol balzsamos jégtől dagad a kebel, a természet pompáján legel a szem, hol égi harmóniát vél hallani a fül a madarak énekében, hol a fenyvesek moraja egybeolvad a szikláról-sziklára szökellő patakcsa csevegésével, ott . . . ott található i minden sebre!■Te, ki szobád ablakából nézed a nyári reggelt, mert betegség köt le a falak közzé, jer Radegundba, a megtanulsz élni a természetnek ! Te, kit önző vágyaid a végpusztulás karjaiba vetettek, jer Radegundba, s megtanulsz hasznára élni a világnak ! Te, kit gyötrő hi epeszt, ki sokat vesztettél, s talán mindenedet ,veszted el, jer Radegundba, itt megtanulsz élni magadnak ... a szerelemnek, így hívogatnak, igy csalogatnak azok a csacska források, azok a kies lugasok, azok a beszédes szemek. Te, ki félted gyönge lábadat a sétától, te ki irtózól attól, hogy ágyadból kikélve, azonnal 9 fokos vízzel öntsenek nyakon, te, kinek gyomra nem bir megbarátkozni a főtt salátával s te, ki nem tudsz reggelre sestvére egy pohár aludttejjel megelégedni te ne jöjj Radegundba, így intenek, igy kergetnek el a „Haus-Ordnung" szabályai, a Dr. Novy rendeletei, meg azok a kiméletlenül dörgölő bade dienerek. Én azonban, kedves olvasó, azt tanácsolom, hogy inkább a természetre hallgass, mint .z emberekre. Meglátod majd, hogy az ellentétes irányok simulni fognak egymáshoz. Csak Novy rendeletei nem, melyek kérlelhetlenet meg a beszédes szemek, amelyeknél tán szebbet még Rifael sem festett. Ha a természetre hallgatsz, még más oldalról is kárpótolhatni fogsz kínjaidért. Nem vennél-e fel még nagyobb vizes lepedőt magadra csak azért, hogy naponta a következők társaságában lehess : Károlyi Pista grófné (Nagy-Károlyból), a Tholdalagi grófi család (Erdélyből).