Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-30 / 301. szám

Mt­a 1880. október 30. PESTI HÍRLAP alelnök és Stengel szabadelvű-konzervatív párt­beli második alelnök lett. A nemzeti szabadel­vűek és szabadelvü-konzervativok kijelentették, hogy ellenzéki állást foglalnak el olyan elnök­séggel szemben mely­nek csak egy tagja is a középpárthoz tartoznék. Páris, okt. 29. Az Agence Havas tegnap esti jelentése Raguzából: Mondják, hogy Dul­­cignóban meggyilkolták a török küldöttet, ki egy proklamácziót hozott át, melyben felhivatik a lakosság, hogy vesse alá magát a montene­­gróiaknak. Páris, okt. 29. Rennes-ban és Avignonban a recollecták szerzete ellen szintén végrehajtot­ták a márciusi rendeleteket. A perpignani ka­pucinusok főnöke felolvasta a központi biztos előtt az excommunikátiót mindazon ügynökök ellen, kik részt vettek a rendeletek végrehajtá­sában. A Párisban székelő kongregációk el­len ma semmiféle rendszabály nem hajtatott végre. Lemberg, okt. 29. Itteni kereskedői körökben élénk mozgalom indult tőzsde felállítása végett. A terv valósulásit biztosnak tekintik, annál is inkább, mivel az e célra megindított pénzgyűjtés sikeresnek ígérkezik. Lüttich, okt. 29. Jerstal közelében a tehervo­­­nat összeütődött a személyvonattal, mely nehéz sérülé­seket szenvedett. Hét személy megöletett s többen megsebesültek. További részletek hiányoznak. Szeged, október 29. A kincstári dohánybeváltó hivatal épületeinek fölépítésére pályázat hirdettetett. A verseny­tárgyalás f. évi nov. 10-én tartozik. A vállalat az új épületek felépítésén túl kiterjed az újszegedi do­hánybeváltó épületek lebontására és az anyag átszállí­tására, továbbá az új bánomkerti telek 75 centiméterre való föltöltésére is.­­ Az összes munkálat költségei 70.772 frt 85 krban vannak előirányozva. Lesz egy hi­vatalház, két raktár, egy szin, egy őrház. Az építés a szerződés megkötése után azonnal megkezdendő. A te­lek föltöltése s az összes épületek alapfalainak lerakása, ha csak az időjárás engedi, még 1.­évi november és de­cember hónapokban eszközlendő. A szint még ez év végéig tető alá kell hozni. Az összes építkezés befeje­zésére pedig 1881 szeptember 15-ike van kitűzve vég­határidőül. NAPI HÍREK. — (Heti mellékletünk mai száma) következő tartalommal jelent meg : A kiskőrösi ház. (Költemény.) E­r­­v­i­n t­ó 1. Z­i­z­i, irta Sümegi Kálmán. Idegen költőkből. Ir­dal (Moore Ta­más). A tiszt. (Beranger) fordította Radó Antal. Requiescant. (Tennyson) fordította E. Szabó Lajos. Őszi rege, irta Szabó Sándor. Románia földjén, irta Kunos Ignác. A távol keleten. (3 képpel.) A g­ő­z h­á­z. Jules Verne regényének foly­tatása.­­ (Miért kapott Tisza Kálmán rendj­elet?) Ország-világ most azon töri fe­jét, hogy mi okból adományozta ő felsége Ti­sza Kálmánnak épen tegnap a szent István-rend nagy keresztjét ? Hisz a ministerelnök nyilvános pályáján most semmi különös mozzanat nem adta elő magát, nem fejezett be semmi nagyobb művet, nem kötött semmi újabb egyezményt, nem mondott történelmi emlékű nagy beszédet, sőt még állásától se készül megválni. Mit jelent hát a király ez apropói nélkül nyilatkozó nagy kegye ? — kérdi mindenki. Megmondjuk , tudó­sításunk hiteles forrásból való. Még a nyáron a király 50-ik születésnapján történt, hogy a fel­sége külön kihallgatáson a neki hódoló szeren­­csekivánatait kifejező Tiszától ezt kérdé: „Hát ön, kedves Tisza, mikor tölti be a félszáza­dot?“ „Néhány hó múlva, felség“ — válaszolt Tisza. „Hogyan ? Melyik évben szüle­tett?“ — kérdé tovább a felség látható meg­lepetéssel. „1830-ban, felséges uram“ — felelt Tisza mosolyogva. „Ah, igy hát mi ketten ugyanegy évben születtünk! Igen örülök, hogy kortársak vagyunk s fenntartom magamnak, hogy szerencsekivánatait pár hó múlva viszonozzam.“ A pár hó elmúlt, Tisza Kálmán szerencsésen megérte az ötvenedik évfordulót s a királyi viszonzás, mint az adományozott rendjel bizonyítja, nem ma­radt el.A „benső“ körök az „Egyet.“ szerint a következő okát adják Tisza kitüntetésének: Az ősz elején a román fejedelem a román csillag­rend nagykeresztjét akarta Tiszának adni, amit Tisza nem fogadott el, „mert — úgymond — uram királyom ismételve ki akart hasonló módon tüntetni, de nem valók azon hely­zetben, hogy nagy kegyét elfogadhassam. „Ha tehát nem akarja viselni, legalább emlékül tartsa meg e rendjelet,“ válaszolt erre Károly fejede­lem. A király ő felségének e napokon jutott értésére e dolog, és lekötelező kéziratával sie­tett Tisza urat kényes helyzetéből kisegíteni. — (A belügy­minisztérium tisztelgése Tisza Kálmánnál.) A belügyminisztérium tisztvise­lőinek kara ma délelőtt tisztelgett Tisza Kálmánnal leg­újabban kapott kitüntetése alkalmából. A tisztikar nevében P­r­ó­n­a­y József államtitkár tolmácsolta meleg hangon tartott beszédben a tisztikar szerencse­­kivonatát. — A miniszter, ki a tisztelgőket a belügyminisztérium nagy tanácstermében fogadta, a tisz­telgés által igen meg volt hatva. — Válaszában kiemelte, hogy a koronás fejedelem által ▼aló legmagasabb kitüntetés alkalmából a tisztikar sze­rencse kivonata annál kellemesebben érinti, mert abban, a minek ezen kitüntetést köszönheti, része van a tiszti karnak is, mint a mely — sokszor igen terhes — kö­telességét mindenkor hű odaadással s lelkiismeretes buzgósággal teljesítette ; a miért a múltra nézve el­ismerését nyilvánítja, a jövőre nézve pedig számít a tisztikar további odaadó támogatására és buzgalmára. — (Az aquincumi ásatások) tegnapi legbecsesebb lelete két ülőhely föltalálása. A kőből készült ülőhelyek — jobban padok, nagyobbikán a következő fölirás olvasható : Valerii Júlián et Aelii Quinti — a kisebbikén : Lucii Aurelii Far ... A tulajdonosok nevét jelzik bizonyára e belük, mint akik állandó üléssel bírtak az amphitheatrumban s megjelöl­ték helyüket, a mint ezt napjainkban a zsidó templomok­ban láthatjuk. Átalában eddig alig volt nap, mely az ásatások sikerét egy-egy érdekes fölfedezéssel ne docu­­mentálta volna. Tegnap ismét 10, tegnapelőtt 8 érem került napfényre, úgy, hogy jelenleg összesen 56 többé kevésbbé becses érmet hoztak ki a föld mélyéből. Teg­napelőtt merült fölszínte egy harmadik kisebb följárás is észak felől — ennek kitisztításán ma nagy buzgalom­mal dolgoztak — s igy most már feltehető, hogy a kiásandó második cikkben a két főbejáráson kivül szin­tén három ily kisebb följárás létezett. — (Petőfi Sándor szüleinek í­­­r­­­a.) „A legszeretettebb atyának és anyá­nak“ sírját a józsefvárosi temetőben ma meg­látogatta Szana Tamás, a Petőfi-társaság titkára, s hivatalosan konstatálta, hogy az csak­­ugy­an nagyon elhanyagolt állapotban van. Ha­lottak napján a társaság is fog koszorút tenni a sirhalomra. Szana a Petőfi-társaság legköze­lebbi ülésén indítványt fog tenni, hogy az öreg Petőfinek s nejének hamvai vitessenek át a ke­­repesi­ uti temetőbe, s az ott ásandó sir rácsol­­tassék körül. A jelenlegi siron álló emlékkő, melynek feliratát maga Petőfi Sándor állapította meg, elég jó állapotban van. — (Mindenszent­ek és halot­tak napján­ netalán történhető rendetlenségek, vagy balesetek kikerülése végett a főkapitányság az alábbi hirdetményben foglalt, következő szabályokat teszi közzé: 1 szer. A gyalog­menők részére a teme­tőbe bemenetelre a kápolna előtti első és a harmadik kapu jelöltetik ki. 2 pr. A magánhintók, bér- és társas­­kocsikból a kiszállás az 1-ső és a beszállás a temető középső vagyis Il­ik kapuja előtt történik. 3-szor. Min­denszentek napján déli 12 órától fogva, a halottas ko­csikat kivéve, semminemű kocsi a temetőbe be nem hajthat. 4-szer. A hintók és bérkocsik, a temető kö­zépső kapu átellenében, az úgynevezett marhahajtási utón állomásoznak. 5-ör. A társaskocsik a temetői utón egy sorban állíttatnak fel, s ezekre nézve az utasok felvétele, a középső temetőkapu előtt ekkér történik hogy itt egyszerre csak három társaskocsi állhat meg , s vehet fel utasokat. 6-szor. Valamennyi jármű ki­­felé a temetőhöz csak a kerepesi­ uton hajthat, a behajtás egyedül csak a kőbányai vámháznál, józsef­városi templom mellett, a stáció-utcán át s úgy to­vább, történik.­­ (Margittai Anna temetése.) A népszín­ház volt kedves tagját ma délután 3 órakor temették el ősz utcai lakásáról. Ez időpontra a tágas udvar egé­szen megtelt emberekkel, kiknek lábai alatt a lehullott fa sárga­ falevelek vastag szőnyege zörgött. Eljöttek mind­azok, kik a gyöngéd teremtés iránt életében meleg rokonszenvvel viseltettek, s ezek száma nagy volt. A népszínház tagjai majdnem teljes számmal megjelentek, sokan voltak ott a nemzeti színháztól is. A sok koszorú nem fért el a koporsón. Különösen díszes volt Blaháné koszorúja, mely e feliratot viselte: „Mindnyájunk sze­­retetét viszed magaddal.“ Ott voltak H­i­­­d honvéd­­tábornok, s egy honvéd ezredes, azonkívül Hegyi Aranka, Komáromi Mariska, Sziklai Emilia, H. DaD. Nina, Pártényiné, Kláré a népszínháztól, Csillag Teréz a nemzet színháztól, Rákosi Jenő igazgató, Ta­másai, Vidor, Tihanyi, Együd, Kápolnai, Solymossi a népszínháztól, Vízvári, Mihályfi, Odry, Sántha a nemzeti színháztól. A színházi habituék is megjelentek. A jó­zsefvárosi lelkész imája után a népszínház kóristái gyász­dalt énekeltek, s ezzel a menet megindult. Szivinditó volt a szegény anya hangos zokogása ki egyetlen büsz­keségét siratta. A koporsó két oldalán népszínházi ta­gok vittek égő fáklyákat. A népszínháznál megállott a menet, s Lukácsy Sándor rendező beszédet mondott a a gyászoló közönséghez. Ezután a kerepesi­ úti teme­tőbe vonultak, s néhány perc múlva egy frissen hán­tolt sírhalomba tűzött fakereszt jelezte : „Itt nyugszik Werthershaimi Frivisz Anna, élt 20 évet, meghalt 1880. okt. 27. Béke hamvaira !“ — (Tarczy Lajos) pápai tanár, 8 akadémiai levelezőtag jubilaeumára, mely nov. 5-én lesz, Jókai Mór is leutazik. — (Miért nem megy Blaháné Miskolcra?) Mai számunkban Blaháné miskolci vendégszereplése el­maradásának a művésznő gyöngélkedését vetettük okául. Mint értesülünk, a dolognak ezenkívül még más bibéje is van. S a dolognak ez a bibéje igen furcsa világot vet Miklósi Gyulára, a jelenlegi miskolci színigazgatóra. A színigazgató úr ugyanis megijedt, hogy ha olyan nagy apparátussal (Blaháné, Vidtor, Solymosi stb.) men­nek oda hangversenyezni, majd elviszik onnan a pénzt, s a dolognak a küszöbön álló saisonban ő issza meg a levét, mely nagyon keserű lészen. Először is azon kezdte, hogy akadályokat gördített az elé, hogy a Mist­kolcra ránduló hangversenyzők a színházban lépjenek fel. Mikor az expedíció — melynek rendezője Solymossi volt — ennek dacára sem állt el tervétől, Miklósi úr drasztikus és — mondjuk ki — igen kis mértékben tisz­tességes fogásokhoz nyúlt. Levelet irt egyenesen Bla­­hánéhoz, melyben az udvariasság szine alatt nem igen tisztességes fenyegetőzések léteznek. Hogy Blaháné ne menjen el Miskolcra, mert a közönség nagy tüntetésre készül ellene, botrány van készülőben stb. stb. s igy Blaháné óvakodjék Miskolcra jönni. A legnagyobb me­részség Miklósi úrtól, hogy quasi a miskolci közönség nevében szól, holott az egész­­az ő privát­ machinációja, melyre ijedtében vetemedett. Blahánét, ez annyira fel­­boszantotta, hogy fogadást tett, hogy soha oly városba nem megy vendégszerepelni, ahol Miklósi tan­­ár társu­latával. A miskolci vendégszereplése is elmarad a ta­vaszra, mikorra Miklósi elhagyja a várost. A színigaz­gató különben megissza machinációinak levét. Mint ugyanis értesülünk a lakosság felzúdult ellene, hogy olyat fogott rá, a­mi esze ágában sem volt, s ez által megfosztotta a kitűnő műélvezettől. — Mozgalom indult meg, melynek éle Miklósi ellen for­dul­, s hir szerint levélben fogják megkérni Blahánét, hogy a történtek után is menjen el Miskolcra. — (Az akadémia egyik tagja — mint régiség-szenzál.) A leg­nagyobb megütközéssel értesültek a szakkörök arról, hogy az ónodi (Borsodmegye) református egyház szertartásos edényei, melyek többnyire Rákóczy-féle hires ereklyék, s 1876-ban a buda­pesti műkiállitáson közfigyelmet keltett remekekt a magy. tudom. akadémia egyik régész tagja, M ....... y V. kassai állami főreáltanodai tanár, volt kassai múzeumőr, közvetítésével egy frankfurti régiségkereskedő cégnek örökáron való eladásra közvetíttettek 4400 forintért, ami potom ár értük. (Toldy Ferenc) hamvait sírjából f. hó 26-an vitték át a nemrégen befejezett mau­zóleumba. Az áthelyezés csendben folyt le s csakis a hivatalos személyek, úgy mint Dr. Lehermann Adolf tiszti főorvosi szaksegéd, és a templomgondnok Meiszner Ferencz, továbbá Toldy özvegye voltak jelen. A mauzóleum a sír­­kert baloldalon 260. szám alatt fekszik a Hag­­genmacher és Kostyán ezredes síremléke között. Az emléken, melynek vasárnap lesz leleple­zése, az elhunyt domborművű arcképe van már­ványból művészileg kifaragva. A ünnepélyen az egyetemi ifjúságot 15 tagú bizottság képviseli.­­ (A hullamérgezéshez.) Königs­berger Sándor H­od­oves orvosnövendék, kinek szerencsétlen esetét regisztráltuk, az éjjel igen­ sokat szenvedett, a életben maradása még min­dig kétes. LEGÚJABB. Igen jól értesült és megbízható oldalról írják , nekünk a következőket: Fővárosunk e pillanatban euró­pai fontosságú tárgyalások színhelye; a francia s az­­ angol nagykövetek azért vannak itt, hogy a külügymi­niszterrel közvetlenül beszéljék meg a flottademonstráció minél gyorsabb befejezésének módozatait. Franciaország­­ részéről ez nem meglepő, mert már kezdettől fogva csak vonakodva vett részt a közös akcióban . Angolor­szág visszavonulását az angol külügyi államtitkár utolsó párisi küldetésének teljes felsülésével hozzák kapcso­latba. Gladstone belátj­a, hogy egyedül Oroszország tár­saságában nem tanácsos folytatni eddigi felforgató poli­tikáját , Franciaország visszautasítása pedig kézzelfog­­hatólag meggyőzte őt arról, hogy forradalmi terveit Oroszországon kívül egyetlen európai hatalom sem tá­mogatja. Ily fontos tárgyalásoknál természetesen nem hiányozhatik a német nagykövet sem, ki itt is teljesen karöltve jár külügyminiszterünkkel. 5

Next