Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-23 / 54. szám
Budapest 1882. IV évf. 54. Szám (135.) Csütörtök, február 23. Szerkesztési Iroda: Előfizetési árak: _^ __ Budapesten, nádor-utca 7. ss., X. OMtirtt Igénz érre.........................14 frt — kr. H hová a lap szellemi részét illető zaiaie* ................I ■ z * Blit am um, imán sí 8 In it gf m ktalM^ÄniTMuk »a (•»* ejLr.::: ::: i:» : IUI ffTM fii T i lUl I n I m || ‘"rA •sr“ sTpän nini Ir ää. „ _... . . . Ili ffjaimra SSfLjHn Kl 1» 13 HS Bpi HB Sf 18L— imgya fin hová az előfizetések és a lap szétktl-A .MagyamSZaga• a Nagyvilág* eint Bt Kanei Uj Q SS® HH Bs IS Hl MHH rnStVmk Hl désére vonatkozó felszólamlások iavagy képes lappal együtt: ^ - - ^ tézentők. egét!ízre.................. M. ZHirdetések félévre . ....... 10 .p. /A T TrPTT/ A T Tt T A TTTT A 'Ti /#'' 7t1 •) a kiadóhivatalban vétetnek fel. negyedévre •••••• G * I—* I II ll||\/\| I \| l\ p1 II p* VS’ / Franciaország részére pedig egyedül: , 1 VJLI 1 1 1V TV 1 1 ’TV 1 J. i—1 ti 1 e RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ban, százalek B8m adatik, __40, Rue Notredame des Victoire*. T ’“l" TÁrV"' ' és'szombTtór^rTé^táiTvsIeér^apír^teketrí—l-ig^— Országos képsomdvésseti távollétében mindig megtekinthető. — Ban tar. Látnivalók, de idrlig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut. saját ház.) — Sélvagéhid a soroksán-út végén a vám ... ! Nemzeti nimerm. (Muxeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városhil a régi a városhan-Csutörtok róm. amn.: Miklós 1 Nyitva : d. e. 0—1 óráig, hétfőn és esti hétköznapon 0—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparműtémn. (Sugár- téren, az új a Lipót-utcában 24. sz. a. ) ■ SírT csütörtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Váróti vígadó (redoute) az aldunaeoron. „ görög-orosz. Balázs szerdán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár ét vártért Bullán, az udvar Állatkerta a városligetben.^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: A tisztviselők qualifikációja. — Politikai hirek. — A harctérről. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Tudomány, irodalom. Színház, zene, képzőművészet. — Munkácsy Budapesten. — Táviratok. — Legújabb.— Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köréből. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca. Borzasztó utazás. — A mellékleten: Rajzok a lázadás színhelyéről. (Képpel.) Titkos pánszláv mozgalom Eperjesen. — Gróf Hunyadi László. — A fölkelők harcmodora. — Munkácsy Budapesten. — Országgyűlés. — A fővárosi adóbehajtás. — Oroszország helyzete. — A nagy sza. — Farsang. — Regénycsarnok. Bűnvirág. (9. folyt.) —Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. — Értéktőzsde. A tisztviselők qualifikációja. Ki látott még oly törvényjavaslatot, melynek elvi szempontból nincs ellensége ? Ilyen törvényjavaslat az, melyet Tisza Kálmán a köztisztviselők kualifikációjáról a ház elé terjesztett. Nem ellenzik azt a municipalisták. Hisz az csak nem árthat a municipiumnak, ha hivatalnokai tanult, képzett emberek. Nem ellenezhetik a centralisták sem. Hisz a javaslatban új lépést pillanthatnak meg az állami adminisztráció felé. Ez a javaslat, mondhatják Tisza ellenfelei, ismét a kormányelnök szerencsés fogásai közé tartozik. Nem támad meg, de nem is állít fel egyetlen elvet sem. Tehát nem provokálja a harcot. Az állami adminisztráció és az önkormányzaton nyugvó igazgatás elve még nincs kiküzdve az eszmékben sem. A pártok még nem foglaltak állást. Csak annyit tudunk, hogy a szélsőbal fenn akarja tartani a megyei adminisztrációt választott tisztviselőkkel. De hogy mit akar a mérsékelt ellenzék és a kormánypárt, erre a kérdésre a közvélemény még nem nyert határozott választ. A mérsékelt ellenzék nagy része az állami adminisztráció mellett van. De mégsem mert szánt vallani. A kormánypárt többsége bizonyára abban a véleményben van, amiben Tisza Kálmán. És Tisza Kálmán alternatív nyilatkozatot tett Nagyváradon és Debrecenben. Ha a megyékkel nem lehet kormányozni, behozza az állami adminisztrációt. Ennek az adminisztrációnak számos híve van a szabadelvű párton is. S aki a kérdés megoldását erőszakolná, akár az állami, akár a megyei adminisztráció mellett küzdene, okvetlenül pártbomlást idézne fel. S Tisza Kálmánnak bizonyára van elég esze, hogy pártbomlást ne idézzen fel, mikor többsége szilárdan áll. Ezért végződött a hosszadalmas közigazgatási enquet csak a qualifikáció kérdésének megoldásában. És Tiszának teljesen igaza van abban,hogy a qualifikáció választott és kinevezett tisztviselők mellett egyaránt szükséges. A qualifikáció felett lehet pro és kontra vitatkozni. Az angol békebírótól senki sem követel qualifikációt, s az angol közigazgatás mégis jó. Az angol utak a világon legjobbak. Az angol közegegészségügy jobb, mint bárhol a kontinensen. Az angol adóügy, közbiztonsági ügy, szegény ügy stb. bizonyára nem áll hátrább, mint Franciaországban, vagy épen Poroszországban. De az angol praktikus nép. Gyakorlati érzéke pótolja az elméleti képzettséget. Nekünk ellenben vizsgákra, diplomákra van szükségünk. Maholnap ott leszünk, hova eljutottak a németek. A nemzet vizsgálókból és vizsgálandókból fog állni. A qualifikáció nem abszolút jó, s a qualifikáció hiánya nem abszolút rész. Különösen az a qualifikáció, melyet a megyei közigazgatás orgánumaitól követel a törvényjavaslat, épen nem panacea. A központi igazgatás egyes szakaiban a csavar igen magasra van hajtva. Ott ellenben, ahol erős marokkal kellene csavarintani, felettébb alant marad. A négyes alternatíva első három pontja egészen illuzórius. Ki fog törekedni ügyvédi, vagy jogtudori diploma elnyerésére, ha elég a puszta jogvégzettség is ? A jogtudományi vizsgák egyébiránt magukban véve nem csinálnak jó szolgabírát, s alispánt. Az adminisztrációnak legkisebb része a bírói funkció. A tisztán közigazgatási teendőkbe pedig nem vezet be sem az egyetemi, sem az akadémiai tanulmány. Nincs hivatalnok a világon, a kitől több oldalú képesség kivántatnék meg, mint a szolgabirótól, alispántól s átalában a megye adminisztratív közegeitől. Eszünkbe kell hogy jusson Kemény Zsigmond találó rajza, melyet a német tudósról és a magyar szolgabíróról oda vetett. Épp azért sehol a világon nem volna annyira szükség egy speciális elméleti és gyakorlati közigazgatási vizsgára, mint Magyarországon. A javaslat ezt a vizsgát kilátásba is helyezi, de mi azt hiszszük, e szakvizsga behozatala leendett a legsürgősebb teendő. Ebben több garancia lett volna, mint a puszta jogi vizsgákban. De ki tagadhatná mégis, hogy a tervezett qualifikáció jobb lesz a semmi qualifikációnál. Az iskolakerülő urfiakat nem rakhatja bele a legfontosabb közigazgatási székekbe a protekció. A vérségi vagy sógorsági összeköttetés nem lesz magában elég képesítettség, mint volt, igen sok esetben eddig. A gentry fiainak azon része is kénytelen lesz jövőre komolyan tanulni, mely ezelőtt csak a falusi gavallérság mesterségében volt járatos. S ez már magában véve is valami nem csak a közigazgatás,hanem a társadalom szempontjából is. És ezt az utóbbi szempont különösen A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Borzasztó utazás. — Spiritista történet. — Az amerikaiak tudvalevőleg nagyon hajlandók a spiritizmusra. Frank Leslie „Illustrated Newspager“-jének legújabb számában olvasunk egy meglehetős spiritistikus vasúti történetet, mely az Elkhorn Creek folyó közelében játszott. A lap természetesen nem vállal felelősséget a valódiságért, hanem egyszerűen tanukra hivatkozik. Múlt év december 28-ikának egyik jégviharos élén a magasan felzúduló habok elszakították az Elkhorn-Creeken átvivő vasúti faludat. Rövid percek alatt történhetett a dolog, mert tíz perccel éjfél után egy tehervonat még teljes biztonságban vonult át a hídon kelet felé. Húsz perccel később egy gyorsvonatnak kellett arra jönni, nyugat felé, s a hid ekkorra már eltűnt, olyan nesztelenül, hogy a pályaőr, ki a pályatestet öt perccel a vonat érkezése előtt bejárta, mindent rendben talált s nyugodtan kunyhójába vonult. A pályaőr megesküdött, hogy a híd jelző lámpája fehér lánggal égett, midőn a gyorsvonat az őrház előtt elhaladt s e szerint nem mutatott akadályt. Néhány pillanattal később odatekintve, a lámpát vörösnek, tehát veszélyt jelzőnek látta. A lámpa egy vaskerekű tartóban ég és a gépezet, melylyel a fény színe megváltoztatható, az oszlop alján, egy kulcsosan zárható vastartányban van. Az őr arra is megesküdött, hogy e vastartány zárva és a kulcs zsebében volt. Azonnal a lámpához sietett s azt ismét fehérnek látta, mint előbb; a vastartány zárva, a lakat érintetlen volt. E vallomásában megerősítik őt a vonatvezető, a gépész és a fütő. A gépész, ki két nappal azelőtt tartotta esküvőjét, a borzasztó eset után más, kevésbé veszedelmes életmódot választott. A fütő azonban a következő nyilatkozatot tette közzé, melyet az amerikai lap majdnem szóról - szóra közöl: „Ha nem arról van szó: Dave Garnetnek, a gépésznek, kit sokan igaztalanul ítélnek meg, igazságot szolgáltatni, akkor megtagadnék minden fölvilágosítást. Egyszerű ember vagyok és nem sokat törődöm vele, hogy az emberek bolondnak, avagy hazugnak tartanak-e. De nem akarom rágalmazni engedni barátomat, úgy, hogy védelmére ne kelnék. December 28-ának éjjelén, borzasztó vihar dühöngött, midőn a pályaudvarból kimentünk. Az esőcseppek a földre érve, rögtön jéggé fagytak. Idősebb vasúti emberek, mint mi, jól tudják, mit jelent ez. Minden megállás után, minden új elindulásnál, hiában erőlködik a mozdony, ha homokot nem vesznek segítségül. A homok fokozza a súrlódást a kerekek és sínek közt s én megtöltöttem a homokos szekrényt, azonfelül még egy zsák homokot tettem föl a tenderre, minden eshetőségre elkészülve. Tizenhat tele kocsi volt mögöttünk. A pálya rossz volt s olyan vihar tombolt, mint többet megérni nem fogok. A szél úgy üvöltött, hogy gyakran a saját mozdonyunk gőzsipját is alig hallottuk. A jég vastag kérget képezett ruháinkon. Ernyőnk ablakait sohasem zárhattuk be, mert a jég átláthatlan függönyt vont reá. Egészen ki kellett magunkat tenni a viharnak, mert fontos dolog volt a jelzőlámpákra ügyelni, melyek csak halvány mécsvilágként tűntek föl. Az első húsz mértföldön szótlanul haladtunk. A gépész, ha még olyan régi gépész is, sohasem fogja gépét közönyösen útnak indítani. Ami a vihart és az esőt illeti, azzal keveset törődtünk, csak kötelességünkre gondolva. De Dave most szokatlanul komoly volt. Jól láthattam arcát a gőzmérő-lámpa világánál. Olyan sáppadt és aggódó volt, mint soha az előtt. — „Mi lett Dave ?“ kérdezem. Ő merengően nézett reám — „Borzasztó éjszaka*, mondá. „A vén mozdony inog, nyög és fulladozik, mint egy beteg nő. Bizony Jim, szeretném, ha vége volna utazásunknak.“ — „Magam se bánnám" felelém, „mert az igazat megvallva, valami nyomasztó érzés fog el. De mostanáig minden rendben van." — „Igen . . . mostanáig. De olyan baljós előérzetem van. Egy óra óta csak Maryre gondolok." „No, hisz az nem kellemetlen tárgy," mondom nevetve. „Ne tréfál- Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.