Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-14 / 14. szám
Apponyi legjobb barátainak tehát mindent el kell követniük, hogy ő Parisba jusson. A francia légkörben kigyógyul agrárius ábrándjaiból. Ott nincsenek agráriusok még az arisztokráciában sem. Nincsenek oly értelemben, mint nálunk. A földbirtok szabadságához s a hitelhez nem akar nyúlni senki. Idővel azután Apponyi újra kezdheti politikai pályáját. Lesz talán komoly mérsékelt ellenzék, melyet Apponyi vezethet. Egyelőre azonban hagyja itt Szilágyi Dezsőt. Hadd őrölje meg ezt a politika malomköve. A mérsékelt ellenzéknek nincs jövője sem Apponyival, sem Apponyi nélkül. Menjen tehát Párisba Apponyi és ne menjen Andrássy Gyula gróf. Uj főrendiházi tagok: Eszterházy Jenő gr., ifj. Széchényi Imre gr. és Teleky Gyula gr. részére a magyar országgyűlés főrendiházába szóló királyi meghívók, ő felsége által már aláírattak s az illetőknek kézbesíttettek. A főrendiház hármas bizottsága ma a nyilvános ülés után délután 1 órakor tartott ülésében tárgyalta és elfogadta az újoncjutalék megajánlásáról, továbbá a felebbezések korlátozásáról szóló törvényjavaslatokat, melyek a közelebbről tartandó nyilvános ülésben valószínűleg kedden fognak tárgyaltatni. A polgári törvénykönyv tárgyában ma d. u. 4 órára összehívott szakbizottság ülése jövő szerdán, f. hó 17-én d. u. 5 órára halasztatott. A bosnyák mohamedán főpapok Olíva szerajevói titkár vezetése alatt Budapestről Bécsbe mentek s ott Kátay közös pénzügyminiszternél is megjelentek, a ki tiszteletükre ünnepélyes ebédet adott. Az ebéden a közös pénzügyminisztérium számos magasrangu tisztviselője is jelen volt. A mohamedánok nem bírnak eltelni Budapest és Bécs dicséretével s bizonyára a lehető legesleglegálisabb érzelmeket viszik haza Szerajevóba honfitársaik közé. A részletjegyüzlet szabályozása tárgyában egybehívott enquete Matlekovics Sándor államtitkár elnöklete alatt ma este a kereskedelmi minisztériumban ülést tartott, hogy a korábbi ülések folyamában tanácskozás alá vett törvényjavaslat néhány intézkedését, melyekre nézve az enquete kereskedőtagjai közt aggályok támadtak, még egyszer megvitassa. A kereskedő tagok részéről nevezetesen a részletjegy-üzletek szómakozására vonatkozólag javaslatba hozatott, hogy a részletfizetési üzlet felbontása esetére a vevő a befizetett részletekből kapja viszsza azt az összeget, mely a tőzsdeileg eszközölt eladásból befolyt papír-eladási ár levonása után, a részletjegy vevője és eladója közt túl szivárgó vértől. Még most is hogy szivárog át rajta csepp csepp után ... s az a komor katona csak néz metően, némán a messzeségbe . . . talán arrafelé, ahonnan idehurcolták. Körülötte nincs egy talpalatnyi hely sem, mindenütt sebesültek, mindenütt haldoklók. Ez most hanyatlik nyöszörögve hátra, annak az ajkairól most reppen el az utolsó sóhajtás; emez vágyva tekint az orvos felé, amaz kezeit tördelve várja a segedelmet. Hiába várja , az a csonkakaru közlegény hogy liheg, szinte eleped a szomjúságtól! Egy csepp víz is de megenyhitené! Semmi, semmi. . . Mire feléje hozzák majd a korsót, nem lesz ő már szomjas többé! Amott elől egy szürke néne beszél az orvossal; taglejtéseiből kivehetni, hogy azt mondja : „Nem lehet már segíteni!“ S így tovább, minden egyes alakot percekig lehetne elnézni; fél nap kellene, hogy ennek az egy képnek minden szépségét megcsodálja az ember. Egy másik képen rozzant szekerek szállítják döcögős, göröngyös úton a sebesülteket hazafelé vagy a kórházba. A bámulatos perspectívával rajzolt háttérben sem láthatni végét a hosszú-hosszú, gyászos sornak. Az ökrök csak nagy nehezen vontathatják előre a havas sziklákon a nagy terhet. A kerekek mélyen bevágódnak a csillogó hóba, s láttatják a fehér lepel alatt a sziklák kékes színét. Minden szekéren négy-öt sebesült van, úgy hogy körülbelül huszonöt alakot lehet észre venni az előtérben. Az a halálos bágyadtság, az a reménytelenség, az a csüggetegség, az a csendes megadás, mely az arcokon elömlik, megrendít, megbűvöl. Nem merem rá mondani, hogy ez a gyűjtemény legszebb képe, mert hiszen öt-hat ilyen festmény előtt mondottam megállapított eladási árnál mutatkozik ; ezzel szemben ezek a tagok azt proponálják, hogy a részletfizetés mellett való eladásnál felszámítható kifogásolhatatlan nyereség 20 százlékól 15°/0-ra mérsékeltessék évenként és továbbá, hogy nem csak a fizetendő részleteknek kell egyenlőknek lenni, hanem a fizetési terminusoknak is. Ezen javaslatok felett hosszabb vita támadt. Az enquéte a stomaírozásra vonatkozó ajánlatot visszautasította, elhatározta ellenben, hogy a vevő, azon esetre ha a papírok a részletfizetések nem teljesítése miatt a tvjavaslat 8. §-a értelmében tőzsdeileg eladattak, nem köteles az esetleg mutatkozó hiányt megfizetni. A nyereségminimumnak 15°/0-ra való leszállítására, valamint a fizetési terminusok egyformaságára vonatkozó javaslatok elfogadtattak. Ezzel a törvényjavaslat teljesen meg lévén vitatva, az elnöklő államtitkár néhány köszönő szóval bezárta az enyéte tanácskozásait. A magyarországi ruthénekről írva a lembergi ruthen „Slovo“ elismeri a magyarok hatalmas befolyását a monarchia ügyeire, dicséri irodalmunk fejlődését s konstatálja, hogy hirlapjainkat az ország más nyelvű lakosai, sőt maguk a szlávok is szívesen olvassák. Szerinte Magyarországon, a megindult fejlődés miatt minden más nemzetiség álláspontja tarthatatlan. A magyarosító törekvésekkel szemben azonban a „Slovo“ is ilyen vádra fakad: „Egy oly faj, melynek nincs nagy jövője Európában, mihelyt jobb sorsra vergődött a birodalom többi nemzetiségeinél, erőszakosan, terrorizálva szélesbit prozelitizmusát. Azonban hinni szeretjük, hogy mindez buzdításul fog szolgálni a többi nem magyar nemzetiségeknek arra, hogy annál nagyobb állhatatossággal védjék szent, természetadta jogaikat.“ A lembergi felségsértési per egyik főalakja, Naumovicz páter kilépett a görög-katholikus egyház kebeléből s egy hosszú memorandumot küldött el XIII. Leó pápának, melyben egyháztörténelmi alapokon kimutatja, hogy a pápaság tiszta jogbitorlás s egyedül a független orthodox egyházat kell Jézus Krisztus igazi egyházának tekinteni. A szerb skupstina ülésszakát tegnap fejezték be, mégpedig annyi elfogadott törvényjavaslat után, a Belgrádra kivetendő fogyasztási adóról szóló törvényjavaslat visszautasításával. Az ülés végén Pirocsanac mininiszterelnök kijelentette, hogy a kormány a skupstina kívánságához képest az alkotmány megváltoztatásáról javaslatot fog készíteni s azt a nemsokára összehívandó „nagy skupstina“ elé terjeszti. A kassai kataszteri jószágigazgatósághoz tartozó kerületi bizottságok Kassára érkeztek s f. hó 15-től kezdve fogják az új kataszteri becslések eredményét végleg megállapítani, melynek alapján aztán az országos bizottság az összeredményt és átlagárfokozatokat fogja meghatározni, ezt magamban, de azt állíthatni, hogy ez a legmeghatóbb képe. Az a túltömöttség, mely pl. „A roham után“ című kép élvezetét megnehezíti, nincs meg benne; könnyen áttekinthető és mégis szinte összpontosítja magában a mester valamennyi előnyét. Ezen láthatni meg, hogy északi tájat nem tud senki úgy festeni, mint Verescsagin; ezen csodálhatni azt a változatosságot a legjellegzetesebb arckifejezésekben, mely Verescsagin minden alakját olyan rendkívül érdekessé teszi. Remekül rajzolt és festett alakokban nagyon gazdag „A győztesek“ című képe is, melyen orosz ruhát öltött török foglyok láthatók. Szegények a telcsi csatát megelőző napon, foglyul ejtett orosz karabélyosok egyenruháit próbálták magukra; ebben az egyenruhában estek aztán az ellenség kezei közé. A kisebb képek közül leghatásosabb az a három, melyeknek címe: „A Sipka-szorosban minden csöndes“. Az első képen az az orosz őrszem, akit ábrázol, még egyenesen áll, szomorúan nézve a magas hóval elborított földet; a másodikon a vihar hordja a havat, s ő arcára húzott csuklyával, már csak tántorogva tud ellenállani a fergetegnek. A harmadikon a hó közül csak a csuklya és a szurony hegye látszik ki ... „A Sipkaszorosban minden csöndes.“ Megkapó még »Az emberevő« című indiai tárgyú kisebb kép is; sudár pálma tövén egy szétmarcangolt holttest fekszik, előtte tigris, fölötte saskeselyű. Egyszerűségében annál megkapóbb, mert van a tárlatban sok kép, melyeken a hatásvadászat nagyon is kilátszik. Sőt még valóságos panoráma-képre is akadunk, mely a moszkvai Kremlt ábrázolja. Ez azonban helyszűkedó. * Verescsagin Novgorodban született, jelenleg negyvenegy éves. Több fivére volt, egyikök, mint tehetséges festő, a harcmezőn esett el, honáért küzdve az orosz-török háborúban; egy másik előkelő tiszt, ugyanazon hadjáratban megsebesült s elhagyva a hadi szolgálatot, a művészt kiséri, illetőleg műveit s rendezi azoknak kiállítását. Miután a szent-pétervári tengerészeti iskola részéről 17 éves korában tiszti rangot nyert, Verescsabin, dacára a család ellenzésének, egészen a festészetnek adta magát és elvégezvén tanulmányait, a szent-pétervári szépművészeti tanintézetben leckeadással kezdte pályáját. Csak 1863-ban, miután igazi művészi hivatását felismerte, nyújtott neki módot atyja, hogy Berlint, Párist és a pyrennei hegység vidékét meglátogathassa. Ez utazásának köszönhetők első festészeti kísérletei. A következő évben a Kaukázusban találjuk az ifjú festőt s kevéssel reá Párisban, hol a hírneves Gérome műtermébe lépett be s művészi kiképeztetését a szépművészeti akakadémián folytatta. PESTI HÍRLAP, 1883. január 14 POLITIKAI SZEMLE. Az egyiptomi kérdésre vonatkozó angoljegyzék még nem nyujtatott át a kabineteknek, de a tartalmából eddig közlött vázlatok után ítélve, úgy látszik, nem a kérdés végleges szabályozását tárgyalja, hanem inkább diplomáciai helyzetképet nyújt, s ez esetben, úgy lehet, nem is fognak rá válaszolni a hatalmak. Pozitív javaslatot a jegyzék ezúttal csak a szuezi csatorna semlegesítésére nézve tartalmaz s eziránt alig merülhet fel differencia. Az Angol- és Franciaország közti vitás kérdésben a többi hatalmak alig foglalnak állást. Franciaország mindig azt hangoztatta, hogy a pénzügyi ellenőrzés csak őt és Angliát illeti, a többi hatalmaknak ahhoz nincs közük; ha tehát eddig nem volt, most sem lehet, mikor Anglia ki akarja szorítani Franciaországot. Hire van egyébként, hogy Ducerc a maga részéről is közjegyzéket, szándékozik a hatalmakhoz intézni s abban a francia kormány álláspontját ismertetni. A berlini D. Tageblatt hire szerint az osztrák-magyar-francia kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó tárgyalások Wimpffen halála következtében késedelmet szenvednek s igy valószínű, hogy a most fennálló szerződés fog még rövid ideig fentartatni. Mi azt hiszszük, hogy a jelenlegi szerződés lejártáig még hátralevő három hó elég idő a tárgyalások befejezésére s igy az új ideiglenes meghosszabbítás talán kikerülhető lesz Berlinben bizonyára feltűnést fog kelteni, hogy a Chanzy tónokért Pétervárott a katholikus Katalin-templomban megtartott gyászmisén megjelentek Vadimir nagyhy, Vannovski hadügyminiszter, a külügyminisztérium képviselője, Jomini báró s még számos tábornok. Chanzy ugyan hosszabb ideig nagykövet volt Pétervárott, de azért a revanche-eszme immár elhunyt katonai képviselője iránt tanúsított rendkívüli részvét méltán fog feltűnést kelteni. A volt spanyol pénzügyminiszter, Camacho, a senatus tegnapi ülésén beszámoló felét tartott miniszteri működéséről. Kijelentette, hogy midőn ő a minisztériumba lépett, az aktívák 245, a passzívák pedig 340 millió pesetát tettek és a függő adósság 194 millióral rúgott. Midőn visszalépett az ügyek vezetésétől, 6 millió fölösleg volt a költségvetésben. Konstatálja, hogy az államadósság kamatai biztosítva vannak, és hogy a költségvetésben mindenesetre meg lesz az egyensúly a bevételek és kiadások között, feltéve, hogy az új minisztérium — mint reméli — erélyesen fog eljárni az adók behajtásában. A kouponok kifizetése a spanyol bank által minden körülmények között biztosítva van, mi a spanyol állampapírok külföldi tulajdonosait megnyugtathatja. — Valamintt csak később juthat kiállításra. De hát ezek apróbb gyengéi a nagy festőnek, akiben a budapesti közönség a század egyik legnagyobb művészét fogja megismerni. A kiállítás érdekét nagyon növeli az az ethnographikus gyűjtemény is, mely melléje van csatolva, s mely többnyire a mester modelljeinek fegyvereit és ruháit tartalmazza. Szóval azt hiszszük, nem túlozunk, ha a műcsarnok jelen kiállítását a legbecsesebbnek mondjuk, melyet valaha a főváros látott.