Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-01 / 1. szám
1-2. A harsogó zaj. A világpolitika szekerének szabályos nenete és nem a roham vagy feldőlés. A vitgrend csendes fejlődése és nem a kataklizma. S az előbbiekhez fűződik a magyar érdek,em pedig az utóbbiakhoz. Prózai év kell nekünk és nem a nagy eszmények romanticizmusa. Pékére van szükségünk és nem rengeteg viágharcokra. És belpolitikánkban annyi tennivalónk van, hogyha feladatunknak csak tizedrészét teljesítjük is, a prózai év nem lesz a poshadás éve. Az életerős fejlődésé és nem a rothadásé. Tizenhat év nem volt elég a magyar belpolitika munkájának elvégzésére. A teljes bevégzéshez szükség lesz még másik tizenhat évre. Az államokat és társadalmakat nem lehet mától holnapig organizálni. De a még hátra levő teendők közt első a magyar állam megszilárdításának teljessé tétele. Mindenekelőtt tehát azon intézményeket kell megvalósítani, vagy tovább fejleszteni, melyek a magyar állameszmének mind megannyi oszlopai, így reformálni kell a közigazgatást, mert már nem elég erős az a magyar állameszme hordozására. Terjeszteni kell a magyarosodást állami és társadalmi eszközökkel. Mert a városok a magyarosodás főeszközei : fejleszteni kell városainkat. E célból törvényhatósági joggal kell felruházni mindazon várost, mely képes az önkormányzat terheinek elviselésére. Fel kell emelni a városi képviselők számát, vagyis több városnak kell adni külön képviseletet. Nem csak a magyar érdek követeli ezt, mert a városok mind magyar kézben vannak, vagy legalább a magyarsággal szövetséges németség képez azokban többséget. A szabadelvűség és demokrácia érdeke is a városi képviselők számának szaporítása mellett van. A nemzeti érdek és liberalizmus e téren is szolidáris. Erősíteni kell a magyar állameszmét a közgazdasági, igazságügyi és sajtópolitikában. A pénzügyek rendezése nemcsak gazdasági, hanem egyszersmind magas politikai érdek. Horvátországgal szemben pedig bár békülékeny, de a lehető legszilárdabb politikát kell követni. Az alkotmánynyal tett kísérletnek őszintének kell lennie. De ha a zágrábi tartománygyűlés vádjai lehetetlenné teszik az alkotmányos kormányzást vagy a nemzeti párt nem lesz elég erős a magyar érdekek törvényes minimumának hordozására sem, ha a horvátok megtörik az * * egyezséget, akkor a békülésre nyújtott kéznek ökölbe kell szorulnia, s le kell csapnia. Akkor az erély politikájának kell a Drávántul megmenteni a magyar érdekeket. S legutoljára hagytuk, ami legfontosabb, mindennek a koronája, a magyar államiság tükre és quintesseneiája. A honvédséget. A magyar honvédség a magyar hadsereg. Nem keltünk mi bizalmatlanságot a közös hadsereg iránt. Ellenkezőleg, meg vagyunk győződve, hogy a pánszlávizmussal vívandó élet-halál-harcunkban ez a hadsereg lelkesülten fog harcolni és győzni a monarchiáért, s egyszersmind Magyarországért. De a honvédség még közelebb áll szívünkhöz. A magyar állameszmének világosabb kifejezője, s mint néphadsereg, szerencsétlenségek idején, ruganyosabb, képesebb keretébe felvenni a haza veszélye közepett fegyverre szólított tömegeket. Elismertük a minap ifj. Ráday Gedeon elhunyt honvédelmi miniszter jeles érdemeit a honvédség fejlesztésének terén. Honvédségünknek azonban nem szabad megállnia ott, ameddig a korán elhunyt miniszter vezethette. Fejlődésének útja egészen természetes. Ráday utódjának csak vezetnie kell ezen az úton. De ez sem csekély feladat, még mindig vannak legyőzni való nehézségek és előítéletek. A honvédelmi miniszterség tehát még mindig igen nehéz állás, mely igénybe veszi a legkitűnőbb és legrátermettebb férfiúnak összes tetterejét és hazafiságát. És azért Tisza Kálmán jól megfontolja, kit tesz honvédelmi miniszterré. A választás nem könnyű, de nem is lehetetlen oly férfiút találnia, aki a kellő feltételeket egyesíti magában. Ez azután további sikerre viszi a magyar belpolitikának legfontosabb ágát. És ha a jövő évben erősen rajta leszünk belpolitikánk továbbfejlesztésén, ha az általános választások alkalmával a nemzet is belpolitikai szervezkedést fog követelni s az új évre további békeévek következnek, akkor jöhet aztán a zivatar; forgatagban zúghat végig világrészünkön a politikai tornádók Magyarországon nem fognak erőt venni a pokol katonái sem. Újévi tisztelgés a miniszterelnöknél. Az országgyűlési szabadelvű pártkör ma délelőtt 11 órakor Szathmáry Miklós elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen Bánffy Béla gróf előterjesztette az újév napján a miniszterelnökhöz intézendő üdvözlő beszédének szövegét, mely általános helyesléssel fogadtatott. A párt tagjai holnap délelőtt hétl órakor gyűlnek össze a pártkör helyiségében és 11 órakor mennek Tisza Kálmán miniszterelnökhöz újévi köszöntésre és onnan Péchy Tamás képviselőházi elnökhöz. A késmárki választókerületben, mely Sponer Andor képv. lemondása folytán megüresedett, eleven választási mozgalom uralkodik. A szabadelvű párt dr. Andaházy Lászlót kiáltotta ki jelöltjévé. Andaházy a karácsonyi ünnepek alatt beutazta a kerületet s programm-beszédét szívesen fogadták választói. Ellenjelöltje már kettő is van. Az egyik a függetlenségi párti Szilágyi István, a másik az antiszemita Nendwich Károly, aki Tolna megyében a nyáron programmjával vereséget szenvedett, úgy látszik, hogy az antiszemiták minden kerületben sakkot játszanak a függetlenségi párt jelöltjeivel. A m. kir. csendőrség szervezése és szolgálatba lépése holnaptól kezdve az egész ország területén befejeztetett. A csendőrség legénységi állományának létszáma 2286 csendőrrel több, mint a pandúroké, tehát csaknem kétszer nagyobb a csendőrök létszáma. Minden csendőrparancsnokság törzsénél 1 polgári állású írnok és 2 irodaszolga van alkalmazva. Az összes csendőrparancsnokságok alatt van : 20 szárnyparancsnokság, 50 szakaszparancsnokság, 737 gyalog és 114 lovas, tehát öszszesen 851 őrs. Miután csak a tényleges csendőrségi szolgálat megkezdése után szerzett tapasztalatok alapján lesz megállapítható az, hogy váljon az őrsállomások és a legénységi létszám, valamint az alosztályok szaporítása a közbiztonsági szolgálat érdekében szükséges-e, a belügyminiszter utasította az összes csendőrparancsnokságokat, hogy az e téren szerzett tapasztalataik alapján egy év lefolyása alatt hozzá, az illető megyék törvényhatóságaival egyetértőleg tüzetes és indokolt előterjesztést tegyenek. A szerbek Horvátországban. A zágrábi tartománygyűlés szerb képviselőinek klubja — mint táviratilag jelentettük, — tegnap küldöttségileg tisztelgett Sléderváry gr. bánnál. A küldöttséget a bán többi közt arra is figyelmeztette, hogy neki, mint a kormány fejének a szerb képviselőket mindenekelőtt a tartománygyűlés többségével való megegyezésre és egyetértésre kell utalnia. A fogadtatás általában jó benyomást keltett a szerb képviselőknél. A „szerb pártkör“ még tegnap este összeült a helyzet tisztázása végett s egyrészről a nemzeti párthoz való közeledés szükségét mondotta ki, másrészről bizottságot választott, mely a szerb pártközöny kiadása iránti előkészületek megtételével bízatott meg. E bizottság tagjai a következők : Gyurgyevics, Gyurkovics, Popovics és Medakovics. A lap financírozása már biztosítva van. A lap c y r 11 betűkkel fog nyomatni és legközelebb megjelenik a kis király minisztériuma. Ezek már külön is csupa nagy emberek, a parlament tagjai: Horváth Gyula, Jankovics Miklós, Szemző Gyula, Komjáthy Béla. Az egész város lázban volt, úgy mint a színdarabokban, mikor a kürt harsan, hogy a király jön s lassan hosszadalmasan lépkednek elő a nagyobb pompa végett az apródok, katonák, zászlós urak, mig az érdekfeszülten várt király még a kulissák közt van. A tompa demokrata idegek annyira fel voltak már izgatva és kifinomodva, hogy mikor a következő napon egy láda érkezett a postán Horváth Gyula nevére e jelzettel „díszruha“ — abból minden ember azt találta ki, hogy Horváth Gyula lesz a főispán Dani helyett. Megijedt ettől a jámbor mentétől a Dani klikje, sietett Horváth Gyulával kacérkodni, aki nem tudta elképzelni, hogy nőtt ő meg, huszonnégy óra alatt ilyen népszerűvé, kedvessé egy idegen városban ? Lön hát, hogy a biztosi fiataloknak csak az előrevetődő fénye is megolvasztotta a demokrácia makacsságát. Még ott se volt a „király“ — s már is ereje volt az „udvarnak.“ Hát még mikor aztán megjöttt Tisza Lajos s ott állt éjjel nappal a kapu előtt a diszcsákós baka, ki éjjel jelszó mellett eresztgette be az embereket a palotába. Megélénkült Szeged. Fényes hintók álldogáltak délelőttönkint a palota előtt. A környékbeli megyék jártak tisztelegni a királyi biztoshoz. Azoknak mindig van valami ürügyük. A tizenkét biztosi tanácstag is arra való volt, hogy a külső fényt neveljék. A királyi biztos nem hagyott nekik semmi dolgot s azok nem panaszkodtak a miatt. Hiszen többnyire képviselők voltak! Maga a királyi biztos korán feküdt, korán kelt, mindig dolgozott és sehol sem mutatta magát máskép, csak hivatalos alakban. A biztosi tanácstagok későn feküdtek és későn keltek s mindenütt ott voltak, anekdotákat csináltak, udvari történeteket gyártottak, amelyek a nép közé szivárogván, megkedveltették velük a szokatlan csemegét : a cívisek, akik azelőtt hideg közönybe burkolóztak az elől, hogy mi történik a városházán, egyszerre kezdték érezni az érdeklődést minden apróság iránt, ami a Zsótér palotában történik, a zajtalan folyosókon amit suttognak. Egy elejtett szó, egy becsapódott ajtó zaja se veszett el. Azelőtt bízvást ledőlhetett volna a városház tornya is, arra is vállat vonnak. Melegebb vér kezdett cirkulálni az erekben. S a biztositanács még arra is jó volt, hogy a királyi biztosnak legyen kit meginni ebédekre. Ezek mellé felváltva mindig két-két szegedit, hogy lassan kint jöjjenek bele a külső etiquette-be, eltanulva a tanácsosoktól az úri modort. Száz meg száz tarka adoma szépítette e sajátságos „udvar“ életét. S ez igazán rózsaszínű élet volt, melynek felhője nem, csak napfénye volt. Hiszen a „cukros hatalom“ mindig azon törte a fejét, micsoda meglepetéseket készítsen Szegednek. Csoda-e, ha Tisza Lajost egész a bálványozásig megszerették ? Az, hogy mindig csak jó és kedvező történt, megaranyozott mindent, ami történt, még azt is, ami történni fog. A biztos népszerűsége népszerűvé tette hivatalnokait is. A hivatalnokok, akik nincsenek hozzá szokva a népszerűséghez, elérzékenyülésükben beleszerettek a városba. Csupa szeretet volt ez, csupa cukor. Itt nem aprehendált soha senki. A mesék országa volt beváltva valóságra. Mindössze egyszer történt, hogy két biztosi tanácsos, Komjáthy Béla és Tallián (a mostani torontálmegyei alispán) beadták a lemondásukat mind a ketten „egészségi okokból.“ — De hát mi bajotok? kérdezgető Tisza, kinek feltűnt az, hogy így egyszerre mennek a jó barátok, kik egy közös szálláson is laktak. Tallián vézna fiatal ember, panaszkodott, hogy az idevaló levegő árt neki, hogy naprólnapra fogy, Meránba akar utazni, bizonyosan mellkaja van. A hízásra hajlandó Komjáthy Béla ellenben Marienbadba készül, mert oly mérveket vesz nála a hízás, hogy valami komolyabb bajtól lehet tartani. — Képzelődtök. Én legalább nem veszek észre rajtatok semmi lényeges változást. Azért hát nem mentelek fel, gondoljátok meg jobban két hét alatt. Hátha előveszitek majd a jobbik eszeteket. PESTI HÍRLAP, 1884. január 1.