Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-22 / 52. szám
PESTI HÍRLAP. 1884. február 22. nemzeti párt állandó bizottságának felhívását közli az összes román választókhoz, melyben felszólittatnak, hogy tekintettel a közeledő választásokra, 8 nap alatt országszerte szervezkedjenek és erről nyomban értesítsék az állandó bizottságot. A felhívás figyelmezteti a választókat, hogy mindaddig ne ereszkedjenek egyezkedésbe senkivel, míg az annak idején megtartandó nagy konferencia határozni nem fog. Láthatni ebből, hogy az idén is egy „nagy konferencia“ megtartása van tervben. Vasút OS politika. A zágrábi Pozor a horvátországi új vasutak ügyét kortesfogásnak tartja a „hivatalos“ sajtó részéről, melylyel a választások előtt mindig előáll. Feltéve azonban, hogy a tervezett vasutak csakugyan kiépíttetnének, azokból csakis Magyarországnak lenne haszna, mert azok a magyar érdekeknek megfelelőleg építtetnének, mégpedig Magyarország megterheltetése nélkül, miután a költségek ismét csak Horvátországra háríttatnának. Eddig is a fa, bőr, s egyáltalában a legjelentékenyebb horvát produktumok után aránylag sokkal nagyobb szállítási díj fizettetik, mint a magyar produktumokért a vasutakon. Eddig is az összes horvátországi vasútvonalak úgy vannak építve, hogy inkább támogatják a magyar kereskedést s Budapest főváros kereskedését, mint a horvátországiakat , az építendő vasutakkal is így lesz, stb. mely órájában jött ide „a főnök úr“, mindig talált néhányat bandájából, rendeletet várva. Még a mindent tudó rendőrség is végtelenül meg volt lepve e fölfedezés által. A „rablók padja“ immár a Rathskeller ritkasággyűjteményébe került és akadnak emberek, kik szívesen fizetik meg — ha néhány percre helyet foglalhatnak Dickhoff padján. A legtöbb „Chesze-Penne“, így nevezik tolvaj nyelven a nappali tartózkodásra szánt bűnbarlangokat, a város központjában fekszenek. Természetes dolog ! A tolvaj urak csak nem futhatnak minden csekély korty pálinka avagy harapás ételért a város legszélsőbb pontjaira, foglalkozásuk pedig olyasféle, mely csakis agazdag negyedekben gyümölcsöző. Aztán az ember evés-ivás közben legszívesebben mulat saját körében. A tolvaj urak rendkívül exkluzívek e tekintetben, még egymás közt is szigorúan figyelnek az osztály-elkülönítésre. Minden branche-nak megvan a maga helyisége, melybe a másik céhez tartozó nagy ritkán, többnyire csak akkor jár el, mikor valamennyinek közös ellensége, a rendőrség van sarkán. Még arisztokratikus zsebtolvaj is kötelességének tartja a legutolsó „kapca-betyár“ odúba is ellátogatni, ha tudomására jutott valami, mit a rendőrség tervez ezen odú látogatói ellen. A Linden és Charlottenstrasse sarkán van egy pince, mely „Csonkapince“ néven van a rendőrségnél bejegyezve. Ide jár el a berlini koldusságnak azon része, mely mesterséges után preparálja a vakságot, a sántaságot, és bénaságot. Ki sejtené, hogy az a fickó, ki majom-ügyességgel ugrándozik asztalon és padokon keresztül, félórával ezelőtt mint „lábak nélkül született nyomorék“ kelte föl a részvétet ? Vagy, hogy ama tréfás bohóc, ki igazi berlini dialektusban előadott élceivel általános jó kedvet idéz elő, a napnak többi óráiban mint „siketnéma“ szerepel ? De nem csak ebben áll ez urak mestersége. Legnagyobb részük azonkívül „baldoverságra“ is adja magát, azaz: lopások és rablások előkészítésénél a kém szerepét vállalja el. Hirhedt sok tekintetben a Kommandantenstrasse-ban fekvő úgynevezett „Halottak pincéje.“ Ide látogattak el a „vízi patkányok“, melyeknek foglalkozása a hajótolvajlás. Különösen ködös őszi estéken virágzó ez a mesterség. A folyam felszínén emelkedő pára eltakarja a kis csolnakot, mely villámgyorsan lapul a gabona vagy málhával terhelt hajónak oldalához. A csolnakban egyetlen férfi áll, ki kampósvégű evezőjével nesztelenül mozgatja járművét. A kampó arra való, hogy kellő pillanatban beleakaszszák a málhadarabba, egyetlen rángatás és lezuhant a csolnakba, a következő pillanatban utóbbi már messzire maradt el a hajótól. A „Halottak pincéjének“ utóbbi időben rossz híre támadt a „vízi patkányok“ közt. Azzal gyanúsítják gazdáját, hogy inkább hajlik a rendőrséghez. Mert, hogy kisebb-nagyobb mértékben, főleg a béke kedvéért, minden „Chesze-Penne“ tulajdonos a rendőrség kezére játszik, ismeretes dolog a tolvajság körében. Csak túlságos buzgalommal ne adja magát erre, különben megeshetik rajta egy szép napon, hogy vigyázatlan késpenge téved az 5.és 6. bordája közt fekvő űrbe. A Bergstrasseban létezik a „Tolvajtőzsde“. Az egyetlen „Chesze-Penne“, mely nem ismer osztályelkülönítést. A legutolsó divat szerint öltözött arisztokratikus modorú zsebmetszőt csak úgy idehajtja a szükség, mint a piaci tolvajt, ki élelmiszereket csen. Valóságos cserebere adja magát elő. A „közvetítők“ járnak kelnek, nyomják vagy felszöktetik az árfolyamokat, aszerint amint bőség vagy hiány van egyes cikkekben. És a legfurcsább az, hogy „becsületre“ megyen minden üzlet. Az árut magát nem lehet elővigyázat szempontjából idehozni, tehát csakis leírás szerint történik az alku. Az átvétel ama rejtekhelyeken esik meg, hova még a rendőrség sem hatolhat el. A fizetést többnyire az alku nyomában eszközük, bizonyítékául annak, hogy „a tolvajok közt is van becsület.“ A hamis játékosok gyűldése a Brunnenstrasszeban fekszik. Valóságos társulatot képeznek nyomtatott alapszabályokkal. Ezeknek első paragrafusa így hangzik: „Kriktestvér (a játékosok szövetségének tagja) az lesz, ki ért a gnoszthoz (hamis keveréshez), máig be volt rántva (bezárva) és nem szappanozott be senkit“ (nem árult el senkit.) Van , aztán még Berlinben számtalan „Chesze-Penne.“ A legtöbbről rendes lajstromot vezet a rendőrség, de megesik igen gyakran, hogy csak évek múlva értesül egyiknek-másiknak létezéséről. A „Chesze-Penne“ tulajdonosa, ha ért a lavírozáshoz, azaz, ha mint a látogatókkal úgy a rendőrséggel is jó lábon áll, rövid néhány év alatt tetemes vagyonra tehet szert. Nem egy palotának birtokosa ilyen után jutott vagyonához. Az éjjeli tartózkodási helyekről, az úgynevezett „petróleum-pincékről“ jövő cikkemben. Tábori Róbert. FŐVÁROSI ÜGYEK. A főváros közgyűlése. — Il-ik nap. Február 21. — A kevés számmal megjelent tagok a napirend visszamaradt tárgyait, csekély érdeklődéssel végezték el. A kőbányai sertéshizlaldás állomás kibővítésére kért telkeket a pénzügyi bizottság által javas t POLITIKAI SZEMLE• Az udvariatlan kancellár. E cím alatt jelentettük annak idején, hogy Bismarck hgy a washingtoni képviselőház részvétnyilatkozatát Lasker halála felett, a washingtoni német követség útján visszaküldötte. A berlini Reichsanzeiger most közli az egész jegyzéket, melyet Bismarck indokolásképen intézett a washingtoni német követhez. A jegyzékteljes szövege ez : Friedrichsruhe, febr. 9. Az amerikai Egyesült Államok követe a f. hó 1-én kelt s másolatban mellékelt jegyzékkel átküldötte nekem az amerikai képviselőház múlt hó 9-iki határozatának szintén ide csatolt szövegét, melyben a ház sajnálatának ad kifejezést dr. Lasker Ede halála felett. Minden elismerés, melylyel egy német ember személyes tulajdonai a külföldön találkoznak, csak örvendetes lehet nemzeti érzelmünkre, főleg ha oly kiváló testülettől indul ki, mint az amerikai képviselőház. Én tehát Sargent úr közleményét hálásan fogadtam s ő Felséges császár meghatalmazását az okmánynak a német parlament elé terjesztésére kikértem volna, ha a m.hó 9ki rezolució nem tartalmazna egyszersmind oly ítéletet Lasker képviselő politikai irányáról és hatásáról, mely meggyőződésemmel ellenkezésben áll. A rezolucióban azt mondják az elhunytról, hogy „his firm and constant exposition of free and liberal ideas have materially advanced the social, political and economic condition of this people.“ A német nép politikai és gazdasági fejlődéséről való tudomásom szerint ez ítéletet nem tekinthetem olyannak, mely az általam megélt tényeknek megfelel. Nem merném a saját ítéletemet szembe állítani egy olyan kiváló testületével, mint az Egyesült Államok képviselőháza, ha Németország belpolitikáját illetőleg harminc évi aktív részvétemmel oly tapasztalást nem szerettem volna, mely arra bátorít, hogy e tekintetben ítéletemnek én is bizonyos illetékességet tulajdonítsak. Nem határozhatom rá magamat, hogy ő felségétől a szükséges felhatalmazást kikérjem arra, hogy az Egyesült Államok képviselőházának rezolucióját a német parlamentnek átadjam, mert ehhez oly ítéletet kellene hivatalosan elsajátítnom s ő felségénél képviselnem, melyet megfelelőnek nem vagyok képes elismerni. Kérem uraságodat, hozza e közleményt e jegyzék fölolvasásával Freelingshaysen államtitkár úr tudomására s hagyja nála másolatát, egyszersmind abbeli sajnálatom kifejezésével, hogy az óhajt nem teljesíthetem, a képviselőház rezoluciójának mellékelt hivatalos másolatát adja vissza. Bismarck. Egyidejűleg a kancellár lapja, a Nord. Alig. Zeitung hazafiatlannak nyilvánítja azt a magatartást, melyet az ellenzék a washingtoni képviselőház részvétnyilvánításának visszaküldése kérdésében tanúsít. Az idézett hírlap kijelenti, hogy a birodalmi kancellárra vonatkozó föltevés tájékozatlanságot árul el a diplomáciai érintkezés terén. Azt kívánják a császártól, hogy valamely külföldi testület határozatát magáévá tegye és azt aláírásával ellátva a parlamenttel közölje. A birodalmi kancellárnak csak a császár parancsait kell teljesítni; ő nem áll a nemzetközi demokratia szolgálatában. Gordon tábornok úgy vonult be Khartumba, mint egy arab mesebeli herceg: áldást, ajándékot osztva. A szudániak megkapnak mindent, mit csak szívük kívánt: lesz önválasztott szultánjuk, persze a madhi, igazi nevén Mohamed Ahmed; az adóhátralékot nem kell megfizetni; korbácscsal bambuszbottal nem ütik többet a szudáni „polgárt“ ; rabszolgákkal meg kereskedhetnek szabadon. Volt is öröm és lelkesedés Khartumban, még ki is világították a várost. A lakosság meg van nyugtatva, az európaiak sem kívánkoznak többé el a városból. Így jelentik legalább a sürgönyök, hozzátéve, hogy Gordon fel van hatalmazva, békealkudozást kezdeni a madhival s őt az általa eddig elfoglalt terület szultánjául elismerni, meg hogy maga a tábornok teljesen bízik békés megoldásban. Bármint álljon a dolog — hiszen pár nap múlva világosabb lesz a helyzet s addig kár volna ítéletet kockáztatni — tény, hogy Gladstone és lapjainak minden szépítési törekvései dacára, az angol közvélemény szigorúan elítéli a rabszolgakereskedés felszabadítását. „Nem is a khedive, de maga Anglia hozza be ismét a rabszolgaságot. Angliát alacsony színvonalra sülyeszti alá megbízottjának e ténye, melyért a kormány felelős. Anglia e kiáltványt nem a khedive akaratával, de épen annak akarata ellen bocsátotta ki; a kiáltvány Anglia nevében fenn nem tartható; Anglia sokat megengedhet Gordonnak, de arra az angol nemzet nem bírható, hogy a rabszolgakereskedést ismét tűrje; Gladstone szofizmái, Gordon theóriái nem bírhatják ily gyalázatra Angliát; hol, miben nyilvánul Gordon sikere, ha mindent megenged s Anglia becsületét kisebbíti ; ez lehetetlen, Anglia ehez nem járulhat! — S nem csak az ellenzéki Standard irigy, hanem az egész független sajtó. Bismarck lapja Gladstone alsóházi győzelméről azt mondja, hogy még nem jelenti a kabinet állásának teljes megszilárdulását; az egyiptomi zavarok a kormánytól előre megállapított eljárást követelnek, ha a kormány azt akarja, hogy az alig leküzdött nehézségek ismét föl ne merüljenek. Dolgoruky herceg újabb hír szerint azért járt Bismarcknál, hogy a cár nevében tanácsát kérje ki, fontos belügyi kérdésekben. A belga képviselőkamra elé a hadügyminiszter javaslatot terjesztett 30 ezer főnyi nemzeti tartalékhadsereg szervezése iránt, mely úttörőül van hivatva szolgálni az általános hadkötelezettség behozatalához. A porta és a görög ökumeni patriárcha közt fenforgó viszály békés megoldás előtt áll. A görög szent zsinat ugyanis azt a biztosítást nyerte a portától, hogy a szultán új fermánt szándékozik kibocsátani, mely az orthodox görög egyház legitim jogait s az előbbi szultánoktól nyert privilégiumait meg fogja erősítni.