Pesti Hírlap, 1885. február (7. évfolyam, 32-55. szám)
1885-02-23 / 53. szám
Laitapest, 1885. ^ _______ VH. évf. 53. (2211) szám. Hétfő, február 23 Előfizetési árak:: Szerkesztési iroda: Egész évre . . . 14 frt - kr. Mfc fi fi j““1' f 4nHltcan7«■. L«« sa" .. ?:s: UrOTI MIDI |Q Vidékén 6**. 3jS Bl MB |HS fi fi fi fi fi fi fi fi Kéziratok vissza nem adatnak Százalék nem adatik. ■ HfifiP ■ fi ■ ■ fii fi IffifilfiHfi Hirdetések Kiadóhivatal: /tStC7.a kiadóhivatalban vétetnek fel 3t4$5.S. ;■ádCr-ülCa 7. Si„ [Oliszi&t, T\/''VT TrPTT/ A T "KT A tVTT A T\ Francziaország részére hov, az előfizetések és a lap rlllllllxAI iNAllljMl íítVil- • t egyedül: RUDOLF MOSSE-mdiaáfelüldésére vonatkozó jelszó- 1 vUlilom A * V Páriában, 40, Rue Notredam* tamlások intézendők. ----- des Victoires. Ki győz? Még egy nagy beszéd, Szilágyi Dezső beszéde, azután következik a szavazás. A javaslatnak nagy többsége lesz. Hasztalan fogja Szilágyi nemcsak Apponyit, hanem önmagát felülmúlni. Hasztalan fog végig robogni a kormánypárti szónoklatokon, mint egy fűtött mozdony. Beszéde bizonyára monumentális teend, de a szilárd többséget meg nem bonthatja. Erre nézve eddig sem volt kétely. Mindenki tudta, hogy a reformjavaslat az alsóházban keresztülmegy. A súlypont eddig is a felsőházban, vagy inkább a kaszinóban és főúri szalonokban volt. Annál inkább ott lesz ezentúl. Az eredmény a Sándor utcai palotában biztos, ellenben kétes a múzeumban. Nem azért, mintha a javaslat nem kedvezne az arisztokratikus érdekeknek. Nagyon is kedvez. Különösen a leggazdagabb s legbefolyásosabb rész örvendhetneannak, mert külön arisztokráciát fogna képezni az aristokráciában. De több főúri körben nem a reform, hanem a hatalom szempontjából ítélik meg a javaslatot. Az aristokráciának,szerintük, meg kell mutatnia, hogy hatalmasabb faktor Tiszánál és a Tisza által képviselt mérsékelt liberalizmusnál. Tény, hogy az arisztokrácia ma hatalmas, de hatalma múlékony, átmeneti. A kiegyezés után az arisztokrácia mint osztály nem mert magáról életjelt adni. Deák Ferenc egyetlen egy nyilatkozata elseperte még a kísérleteket is, melyek az arisztokráciát a politikai előtérbe akarták tolni. Ha a hatvanas évek végén, vagy a hetvenes évek elején reformáljuk a felsőházat, mint akkor követelték is, az arisztokrácia kénytelen leendett beérni annak felével, negyedével, amit most egészben, gőgösen, dölyfösen visszautasítani készül.Miért következett be a változás? Nem csak az európai szellemnek átalakulása, hanem egyéb ■okok miatt is. Az arisztokrácia, mint osztály nálunk soha sem volt népszerű, akár liberális, akár reakcionárius irányt követett a közhangulat. Minden korban voltak és pedig számosan mágnásaink, akik a nemzetre mély benyomást gyakoroltak, vezérszerepet játszottak, s népszerűek voltak, mert érintkeztek a nemzet közszellemével. De az aristokrácia mint kaszt nem volt benső érintkezésben a nemzet lelkével. A nemzeti szellemet a középnemesség képviselte, mely pedig az aristokráciával sohasem élt valami benső összhangban. És ma történelmünkben azon páratlan tünet előtt állunk, hogy nemcsak egyes mágnásaink népszerűek, hanem népszerű maga az aristokrácia. Ez tagadhatlan tény, melyet lehet furcsának találni, de számolni kell vele. Igen is , jelenleg az arisztokráciának van prestigeje, népszerűsége. Nemcsak a társadalomban és a sajtóban, hanem egyszersmind a parlamentben is nyilatkozik ez. De mikép jött létre az arisztokrácia népszerűsége ? A múlt évben népszerűvé tette az antiszemitizmus, az idén az ellenzéki taktika, de egy kicsit még mindig az antiszemitizmus is. A vegyes házasság a nyílt és titkos antiszemitizmus dacára keresztülment az alsóházban. Az izgatás ekkor a felsőház javára terelte a közvéleményt. Tény, hogy a vegyes házasság nem volt népszerű, s mert a felsőház e házasságot visszautasította, az arisztokrácia nimbuszt nyert. A szenvedélyek magasztalták a társadalommentő törvényhozási faktort. Különös, de nagyon érthető tünemény gyanánt, a demagóg sajtó a múlt év óta isteníti az arisztokráciát. Az idén pedig az ellenzéki taktika követett el mindent az arisztokrácia népszerűvé való tételére. Szövetségest látott benne Tisza megbuktatására, így emelkedett az arisztokrácia népszerűsége fokról-fokra. Eljutott már egész odáig, hogy a radikalizmus legmélyebben hajlong előtte. Legjellemzőbb pedig az, ami a napokban történt. A kaszinó, s általában az arisztokrácia tudvalevőleg távol szokta magát tartani bizonyos örvendetes vagy gyászos ünnepélyességektől. Arany János koporsójára nem küldött koszorút. Nem vett valami nagy részt a halhatatlan iró özvegyének tegnapi temetési gyászszertartásában sem. Ellenben Berkes temetésén képviseltette magát, formaszerint tüntetett. Mert Arany János csak magyar iró volt, Berkes ellenben cigány. A nagy urak pedig nem látnak rangkülönbséget, ha cigányról van szó, de az írótól idegenkednek. Arany nem, ellenben Berkes örömöt szerzett nekik. Berkesnek tehát adósai voltak, Aranynak ellenben mivel sem tartoztak. Ez az eset, ha az arisztokrácia most nem volna annyira divatban, a legnagyobb zajt kelti rala. A legélesebb támadásokra szolgáltatott volna az alkalmat. De mert az aristokrácia népszerű, nem lett zaj, elmaradt a támadás. Még mi is, akik pedig nem egyszer szembeszálltunk a közvéleménynyel és úgy, mint egyszer az ellenzékkel, máskor a kormánynyal, és ahol hibát látunk, ostorozni szoktuk azt az aristokráciában és demokráciában egyaránt, még mi is hallgattunk , nem tartottuk alkalmasnak az időt a felszólalásra. Hát lehet-e ennél kedvezőbb idő az aristokráciára nézve ? Nem volt és nem lesz többé soha. De mi következik ebből? Az, hogy az aristokrácia el ne veszítse fejét, mert a jelen áramlat megfordulhat az első széllel. Csak annál erőszakosabb lehet a visszahatás. És akkor a felsőházat nem az aristokrácia érdekében fogják reformálni, hanem ellenére. A horvát képviselők Vukotinovich Lajos pártelnök elnöklete alatt ma délelőtt értekezletet tartottak, melyben elhatározták, hogy a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadják. A részleteknél a 6. §-ba azon módosítás felvételét fogják kérni, hogy abba Horvát-Szlavonország is bevezessék. Az. eredeti szövegében ugyanis Horvátország nincs megemlítve, annak felvétele által tehát eleget kívánnak tenni Horvátország állásának. Az értekezleten jelen volt Bedekovich Kálmán horvát miniszter is. Az országházi országos bizottság ma délben Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta és elfogadta a végrehajtó bizottságnak az országház építési költségvetésére vonatkozó jelentését, valamint a Steindl tanárral kötendő szerződést és ezt is helybenhagyta. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén folytatta és befejezte a főrediház reformjáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A törvényjavaslathoz hozzászólottak: Láng Lajos előadón és Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül Ivánka Imre, Teleszky István, Csernátony Lajos, Török Zoltán, Szilágyi Virgil, Pauer Tivadar igazságügyminiszter, Zichy Antal, Kőrösy Sándor és a horvát képviselők részéről . Pejacsevics Tivadar gr., ki a horvát képviselők nevében terjesztette elő a saját értekezletükön kifejezett óhajtást s azt módosításkép kérte fölvétetni. E módosítás az értekezlet által formuláztatván, elfogadtatott. A függetlenségi és 48-as párt ma délelőtt 11 órakor tartott értekezletén megkezdette a főrendiház újjászervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Mindenekelőtt a törvényjavaslat átal János elfogadása feletti szavazás ügyében elhatároztatott, hogy a törvényjavaslat el- vagy el nem fogadása tűzendő szavazásra, miután a beadott határozati javaslatok ellen indítványoknak s nem halasztási indítványoknak tekintendők. A részletek felett hosszas és beható vita folyt, azon elvi kijelentéssel, hogy amely pontnál módosítások nem adatnának be, a párt ragaszkodik határozati javaslatában egyis részletezett elveihez. Az értekezlet a 7. pontig haladt. POLITIKAI SZEMLE. A Kongo-konfererencia tegnapra kitűzve volt teljes ülése elmaradt, mert az angol meghatalmazott még nem kapta meg várt utasításait. Mindazáltal kétségtelennek tartják, hogy a konferencia még e héten be lesz rekeszthető. Távirataink már jelentették, hogy az afrikai nemzetközi társulatnak sikerült megegyezésre jutnia Portugalliával. A szerződést, mely a két fél határait rendezi, febr. 14-én írták alá. A szerződés megadja Portugallnak az egész területet, mely a Lodga eddigi határa s a Kongó balpartja közt néhány kilométernyire fölfelé Nokkiig terjed s azután befelé a Kongóig megy. A Kongo jobb partjának északi részén Portugall megkapja Londonát, Malembát, Kabindát meglehetős nagy enklávokkal úgy, hogy a Tsikoango nem képez többé torkolatánál határt a francia s a társulati terület közt. A társulat megkapja a jobb partot (Bananát, Bomát, Iszangilát) egész Mangangáig. Területe tehát a tengerpartnál nem igen megy többre negyven kilométernél és pedig Yalától Bananáig. A Stanley Pooltól a tengerpartig a Kongó balpartján építendő vasút kérdését a szerződés nem említi. Csodálkozni lehet, hogy Portugali nem táplálja azon óhajt, hogy területén vasutak épüljenek. De azt hiszik, hogy eziránt további megegyezés fog létesülni. Mihelyt a körülmények megengedik, s ez valószínűleg nemsokára megtörténik, végbe megy az új állam megállapítása, mely , mint mondják, körülbelül négy akkora lesz, mint Németország s Stanley állítása szerint 35 millió emberből fog állani. Egy Kortiból febr. 20-án kelt sürgöny nagyon kedvezőtlennek rajzolja az angol csapatok helyzetét Szudánban Buller állása Abukbában erősen fenyegetve van. 2000 emberével oly területen van, hol 150 mértföldnyi távolságban sincs jó ivóvíz. Az arab lövészek megtizedelték csapatait. A máhdi 20,000 embert küldött Buller ellen, s azért méltán tartanak attól, hogy a Galdurból Buller segélyére küldendő haderő megsemmisíttetnék s hogy hasonló sors fenyegeti Bullert. A dzseddahi török hatóságok ellenséges magatartást tanúsítanak az angol hatóságokkal szemben. Szuakimban nem kapnak munkásokat és élelmet az angolok és a lapunkak száma 12 oldali és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.