Pesti Hírlap, 1885. április (7. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-01 / 90. szám
1885. április 1. pesti hírlap belépti jegyeket fognak kibocsátani, amely intézkedést ő sem helyesli. Egyébként e tárgy a tanács mai ülésén is előhozatott és szóló utasította Kun tanácsnokot, hogy az Orczykert hagyományozására és jellegére vonatkozólag keresse ki az iratokat, tanulmányozza át azokat és a csütörtöki tanácsülés az iratok alapján a szükséges lépéseket meg fogja tenni. A válasz tudomásul szolgál. A füvészkertre nézve az értkezlet nem látta helyén lépéseket tenni, mert az tudományos célra szolgál. A várkertre nézve Osztoics Mihály I. ker. elöljáró azt a fölvilágosítást adta, hogy a várkertbe akkor, mikor az udvar itt van, nem eresztenek be senkit, ha nincs itt az udvar, akkor egy részébe mindenki engedély nélkül beléphet. Weisz B. F. emelt panaszt a kocsik gyors hajtása ellen. Kamermayer azt felelte, a tanács már hetekkel ezelőtt átért a rendőrséghez, hogy az utcakeresztezéseknél ismét állítsa fel a lovasrendőröket. Tapasztalatból tudja, hogy a sebes hajtás a sugárúton is gyakori. Csak nemrégiben is két eset történt, hogy polgárokat gázoltak el. Ezek egyike Kern István fővárosi biz. tag szerencsésen felgyógyulván, ennek örömére a napokban 500 forintot küldött a VI. és VII. kerületi szegények számára a városhoz. A polgármester ígéri, hogy a sebes hajtás megakadályozása végett újból átír a rendőrséghez. Valamint Mátytyás felszólalására ígérte azt is, hogy a városligeti koldusok ellen is lépéseket tesz a főkapitányságnál. Erre az értekezlet a holnapi közgyűlés napirendjének megbeszélésére tért át, de nagyobb eszmecsere csak a cselédszerző üzletekre hozott szabályrendeletnél merült föl, melyet általánosságban mindenki örömmel üdvözölt. A közrendészeti bizottság ma Kada alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Török István az új főkapitány is részt vett. A főkapitányt elnök a bizottság nevében üdvözölte és ígérte, hogy nehéz működésében a bizottság támogatására mindig számíthat. Ezután dr. Schwarczer Ottó interpellálta Horváth János tanácsnokot, mint a szinházvizsgáló bizottság elnökét, hogy valóság e az a hir, hogy a kir. operaházban két oldalajtót, mely a földszinti közönség rendelkezésére állt, újabban befalaztak s igy két kijáróval kevesebb van; ha ez igaz, min alapul ez intézkedés ? Horváth tanácsnok válaszában elismerte, hogy két oldalkijáró csakugyan befalaztatott. Történt pedig ez a képen, hogy a december 23-iki szemle alkalmával a vizsgálóbizottság figyelme felhivatott arra, hogy ez a két oldalajtó, amelyek fölé oda van írva: „kijárat“ — tulajdonképen csak tévedésbe ejti a közönséget, mert nem az utcára vezetnek ki, hanem tekervényes folyosóra, honnan a színpadra s az udvari páholy egy elzárt ajtajához lehet jutni. Minthogy pedig a közönségnek a szabadba kell menni, nem a színpadra, a szabadba jutáshoz pedig a többi kijáró tökéletesen elég, a bizottság a rendőrség, intendatura, és tűzoltó főparancsnok egyhangú hozzájárulása mellett elhatározta, hogy a két ajtó befalaztassék. Interpelláló a választ kielégítő tudomásul vette. Most a bizottság tárgyalás alá vette a magyar államvasutak ajánlatát, hogy a város bizonyos pontjáról a szabályoknak megfelelő omnibuszokat, (számra nézve 40-et) közlekedtethessen a központi pályaudvarhoz. Az ajánlatot a bizottság elfogadja olykép, hogy a vállalat a vonatok indulása előtt, és érkezése után az utazó közönség rendelkezésére álljon. Az omnibuszok közlekedhetnek 10 percenként is, de az indulásoknak a vasúti menetrenddel is összhangozni kell. A vállalat nem akadályozza egy esetleges nagy omnibuszvállalat alakulását, de a nagy vállalat ezeket a vonalakat és omnibuszokat átveszi. A viteldíj 10 kr lesz. Ezután Feleki Miklós kérelmére a bizottság ajánlja, hogy a budai színkörhöz néhány omnibusz rendeltessék ki a nyári előadásokhoz, amely kocsik a közönséget 30 krajcárjával (!) fogják Pestre átszállítani. Azután hosszas és igen beható vita folyt a táncis- skólák és tánctermek rendezésére vonatkozó szabály fölött. A tanácskozásban minden tag élénk részt vett, különösen Török János főkapitány, akinek a helyzet nagy ismeretéről tanúskodó fejtegetéseit félénk tetszéssel fogadták. A vezérelvek, melyek szerint a hírhedt tánctermek a szabályok alá vonatnak, nagy megritkulására vezet a helyiségeknek. A főkapitány felkéretett, hogy készítsen a kifejtett elvek alapján szabálytervet, mely a jövő ülés tárgya lesz. — Adókivetés. A VI. ker. adókivető bizottság április hó 1 én a 3943—3975, a VII. kerületi az 5061—5080, uj helyrajzszámok alatt öszszeírt adókötelesek III-ad osztályú kereseti adóját fogja tárgyalni. * — A főváros kölcsöne. A tanács mai ülésén tárgyalta a szakosztályok előterjesztését a legszükségesebb befektetésekre nézve a következő programmot hoz javaslatba: csatornázásra 3 millió, balparti vízmű 8 millió, hegyi vizek levezetése 500 ezer forint, budai szegényház 150 ezer, iskolaépítkezések 776 ezer, tűzoltósági épület 300 ezer, központi vásárcsarnok 551,151 forint, fiókvásárcsarnok, marhavásár berendezés 518,140 frt, sertés vágóhíd 291,375 frt, élelmiszer vizsgáló állomás 42 ezer, budai vágóhíd, esetleg a pesti kibővítése 150 ezer városház-építés 1 millió. Mindez építkezés 5 év alatt hajtatnék végre, kell pedig ehez körülbelül 17 millió forintos kölcsön, de egyelőre csak 10 millió vétetnék föl. Ez ügy most a főv. pénzügyi bizottság elé kerül._________ EGYLETEK ÉS INTÉZETEK* — A budapestjózsefvárosi 2. sz. tank. szegény tanulókat ruhával segélyző egylet, mely a hasoncélú fővárosi egyletek közt kiválóan sikeres működést fejt ki, március hó 29-én Hegedűs Sándor elnöklete alatt a stáció utcai iskola épületben tartó közgyűlését. A múlt évre vonatkozó adatokat Vörös Kálmán titkár az általa összeállított évkönyvben terjesztette elő, ismertetve az egylet működésének főbb mozzanatait. Az egyletnek 204 alapító és 206 rendes tagja van. A múlt év végén 4701 frt 97 kr alaptőkével és 128 frt 23 kr kezelési összeggel rendelkezett. Segélyezésre 828 frt 51 krt adott ki, összesen 183 mindkét nembeli növendéket látott el téli ruhával Az elnökség és a választmány buzgósága pár év alatt valóban elismerésre méltó eredményt mutat fel.“ Az iparoskörben a lelencház ja vár a műkedvelői szinielőadás tartatott március 25-én tánccal egybekötve. Az előadás, valamint a táncmulatság a legsikerültebbek egyike volt. A tiszta jövedelem 130 írtra rúg, mely a lelencház javára az illetékes helyre juttattatott. A rendező bizottság elnöke Müller Károly úr, valamint a bizottsági tagok buzgólkodása a nemes ügy iránt valóban elismerésre méltó. A fentebbi összegbe benfoglaltatik az iparoskör által ajándékozott 25 frt, Ivánka Imre országgyűlési képviselő 6 frt, Toldy Ferenc 1 frt , Kammersperger Ignác 2 frt adománya. — Országos pincér-egylet. A fővárosi pincérkar tagjai közt mozgalom indult meg, hogy egy országos egyletet alakítsanak, melynek tagjai lennének az összes szállodások, vendéglősök, korcsmárosok, pincérek és kávéházi segédek. A mozgalom vezetői e tárgyban május 4 ére országos értekezletet hívnak egybe. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet. Strike közben. (Dráma öt fölvonásban, írta Garton Hirsch; előadták a párisi Ambigu színházban március 28-án.) A tudósok és laikusok nagyban vitatják épen most azt a fontos kérdést, igazán haldoklik-e a dráma, vagy sem. A dráma pedig azalatt úgy van, mint ama bohózatbeli hős, ki halálát várva egészen jól érezte magát. Bizonyítja ezt Gaston Hirsch legújabb drámája, melynek címe „Strike közben.“ Az alapeszme ügyes s a kivitel sem hagy sok kivánni valót. A színmű tárgya abból a társadalmi osztályból van merítve, melyben Zola „Germinál“-ja játszik. De távol attól, hogy utánzás volna, sok tekintetben inkább ellentétes állást foglal el a naturalistikus iskola fejének művével. Már négy év előtt adta be szerzője az Ambigu akkori igazgatójához, Mr. Simon-hoz, de mielőtt előadták volna, az igazgató visszavonult s a színmű az archívumban hevert. Némi módosításokkal adták a napokban elő. „Strike közben“ színhelye Angliában a kardiffi szénbányák, melyek tulajdonosa Harry Landsir. A színmű elején hire jár, hogy Landsir utazása közben hajótörés alkalmával lelte halálát. Míg ő távoli volt, az ügyek vezetése James Cobullra volt bízva, ki régi munkás létére szorgalma és tehetsége folytán küzdötte fel magét e kiváló állásra. Cobull beleszeret Landsir jegyesébe, a szép Lizziebe s a Landsir anyja, ki azt hiszi, hogy fia meghalt, szintén pártolja a viszonyt. A munkások imádják Cobullt, mivel egyrészt jól bánik velük, másrészt pedig fizetésüket is javította, a nélkül, hogy ez által hátráltatná a bányák fejlődését. Épen az ő születésnapját ünnepelik. Valaki felköszönti a munkások jóltevőjét, mire ő Landsir szerencsés hazatérésére emeli poharát. — „Köszönöm a jó kívánságot !“ szól egy hang a háttérben . Landsir hangja, ki csodás módon menekült a vízbefulástól. Amint megtudja, mi történt távollétében, heves felindulás vesz rajta erőt. Mit bánja ő, hogy Cobullt tetemesen növelte vagyonát, mikor kedvesére merte emelni tekintetét! Elkergeti a felügyelőt és megvonja a bányamunkásoktól a fizetésjavítást, melyben a felügyelő őket részesítette. A munkások e miatti elégületlensége nem hozna rá veszélyt, ha egy körülmény, helyesebben mondva egy ember megjelenése nem szitná a haragot. Az az egyén a „Strike Böbe“, ki életfeladatának tekinti, a munkások elégületlenségét minden eszközzel szitni. Felszólítja Cobullt, hogy álljon a strike élére s álljon ezzel Landsben boszut. Cobull visszautasítja az ajánlatot. Nemes szivében nincs helye a boszuvágynak, nemtelenségnek tartaná, hogy így torolja meg a rajta ejtett sértést. Vissza akar vonulni idegen földre, hogy szerelmi bánatát felejtse. Ekkor egy sajátságos esemény ad gondolatainak uj irányt. A környéken cigánybanda tanyát melynek főnöke „Miklóz“ hajdan a Cardiff bányákban dolgozott. Mivel egy strikeban részt vett, elbocsátották, s e miatti elkeseredésében megölte felügyelőjét. Halálra ítélték, de az öreg Landsir, Harry apja, éjnek idején kibocsátja börtönéből. Sajnálja a boldogtalant, kit a kétségbeesés vitt ilyen szörnyű tettre. Neje meghalt bánatában, egyetlen fiát az öreg Landsir nevelteti. S ez a fiú, nem más, mint James Cobull. Hogy fiát a strike-kal járó veszélyektől megóvja, éjnek idején ráront lakására, megkötözteti s erőszakkal viteti el. De James kijátszsza a cigányokat, visszasiet a küzdelem helyére s még elég jókor érkezik, hogy jóltevője fiát megmentse a halálos csapástól, melyet egy munkás fejére mér. A csapás Cobullt éri, s ő eszméletlenül esik barátjai karjaiba. Az öreg Mikler közbenjáróul ajánlkozik Landsernál s azt ígéri, hogy a strike-nek véget vet, ha Harry lemond Lizzie kezéről fia javára. De midőn megtudja, hogy Harry apja volt megmentője, lemond követeléséről s odább áll, nehogy fölfedezzék titkát, mely csak szégyent hozhat fiára. Azalatt katonai karhatalommal fojtották el a striket. Landsir megbánja igazságtalanságát s saját jószántából adja meg a munkásoknak követelésüket . Cobull iránti hálájának kifejezést adandó, lemond javára Lizzie kezéről. A láthatár tehát kiderül s a függöny általános megelégedés közepett gördül le. Ezt a megelégedést a közönség is osztja Sűrű tapsokban és lelkes kihívásokban adott tetszésének kifejezést. Méltán, mert az egyes alakok jellemzése kitűnően sikerült s a nyelvezet mindig költői. * (A szinészegyesület) központi igazgatótanácsának közelebb Ribáry József elnöklete alatt tartott ülésén a titkár bejelentette, hogy a belügyminiszter a Jáni János, Jakab Lajos, Hevesi Lajos, Tóth Béla és Miklósy Gyula színigazgatók részére az 1886. évi virágvasárnapig érvényes koncessiókat leküldötte. Ezután Gerőfi Andor engedély iránti kérvényét véleményezve a belügyminiszterhez felterjeszteni határozták. Végül bejelentetett, hogy Aradi Gerő színigazgató leánya Emilia és Nyilas Ilona a szini pályáról visszalépett. * (A kolozsvári nemzeti színházban) szombaton Gounod „Faust“ját adták elő, melyet az ottani közönség rég nem hallott. Margit szerepében Dévai Janka lépett föl, kit hangja, temperamentuma s énekmodora az ilyen szerepek sikeres bemutatására praedestinál. Szépen énekelt, ügyesen s élénken játszott, kivált az utolsó fölvonásban a börtönjelenetben, sok drámai hévvel. Kápolnai (Faust) és Kovács Endre (Valentin) hozzájárultak az est sikeréhez. * (Bigno Lajos) szép jelét adta ma hálás vonzalmának a piaristák helybeli gymnasiuma iránt, melynek egykor ő is tanítványa volt s ahol az énekművészetnek elemi ismereteibe is bevezették. Ma délelőtt a piaristák kápolnájában saját akaratából, felszólítás nékül énekelt. Egykori tanárai könnyeztek, amidőn újra hallották tanítványukat, aki huszonegy évvel ezelőtt ragadta el zsolozsmáival e kis kápolnában s tanárait és tanulótársait. A művész szemeibe könnyek tolultak, midőn felhangzott a tanulók karéneke is eszébe juttatták ifjúkori emlékeit. E meghatottság varázsa alatt aztán oly meghatón, oly művészileg zengette soloját a „Bűneim bánom“ XVI. századbeli éneknek, hogy az egész közönséget elbájolta. * (A bécsi udvari damb színházban) legközelebb századszor adják elő Rossini „Teli“ című operáját. A címszerepben Mierz-