Pesti Hírlap, 1886. május (8. évfolyam, 120-150. szám)
1886-05-01 / 120. szám
1886. május 1. PESTI HÍRLAP leitására irányuló minden kísérlet kudarcot vallana, csakhamar távozott. Az orvos rendeletére kevés tejet adtak a betegnek, melyet úgy öntöttek a szájába. Tizenkét óra előtt valamivel előre volt látható, hogy a mozdulatlanul fekvő beteg nem fog már sokáig szenvedni, melle erősen elkezdett zihálni, arca elkékült, majd fuldoklásszerü hörgésekben tört ki és a halállal vívott több mint fél óráig tartott tusa után kiszenvedett ... Az ágyai körül álló rokonok kétségbeesve nézték vívódását s mikor a sokat szenvedett elpihent, zokogva borultak reá. Minisztertársai közül, kik betegsége alatt többször látogatták meg, ma délben kevéssel végső pillanata előtt Bedekovich járt nála, de a beteg már nem ismert rá. * A család a halálesetről a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Dr. Pauler Gyula magy kir. országos levéltárnok és neje Lenhossék Georgina, Pauler Gizella Károlyi Sándorné és férje Károlyi Sándor elkeseredett szívvel jelentik a maguk, valamint gyermekeik: Pauler Juliska, Ákos, Katica, illetve Károlyi Mária Simó Béláné és Károlyi Margit nevében, forrón szeretett atyjuknak, ipjuknak, illetve öregatyjuknak: dr. Pauler Tivadar cs. és kir. valóságos belső titkos tanácsos, magyar kir. igazságügyminiszter úrnak, a Lipót-rend nagykeresztesének, Budapest főváros I. kerülete országos képviselőjének, a magyar tudományos akadémia másodelnökének, f. évi ápril hó 30-án délutáni háromnegyed 1 órakor, hosszas szenvedés s az utolsó kenet felvétele után, életének 71-ik évében történt csendes kimúlását. Hűlt tetemei f. évi május hó 2-án délután fél 5 órakor fognak a Kerepesi ut melletti köztemetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatot pedig i. é. május hó 3-án délelőtt 10 órakor fogják az egyetemi templomban megtartani. Budapest, 1886. évi április hó 30-án. Isten nyugosztalja ! Lakás: IV. ker. Lipót-utca 43. sz . A ravatalt ma estefelé állították fel az elhunytnak Lipót utca 43. sz. II. emeleti lakásában az „Entreprise des pompes funébres“ emberei, a vámház tér felőli szélső utcai szobában, ugyanott, amelyben a miniszternek tavaly elhunyt neje volt felravatalozva. Úgy ezt, mint az előtte levő fogadó szobát és a bejárót egészen feketével vonják be. A díszes emelvényes ravatalt, mely fölé ezüst rojtos menyezet borul, déli virágokkal veszik körül. Fejénél nagy fehér keresztet s lábánál térdeplőt állítanak fel s körülötte gyertyákat gyújtanak. A holttestet csak az éjjel helyezik a ravatalra nyitott koporsóban s a halottlátogatás holnap reggel kezdődik, mely időtől fogva az Entreprise-nek egy díszbe öltözött embere fog a ravatalnál őrt állani. A temetés vasárnap délután fél 5 órakor lesz a halottasházból. A holttestet a beszentelés után hat ló által vont ezüst oszlopos kristályüvegfedelű díszkocsiban viszik ki a kerepesi-uti temetőbe, hol örök nyugalomra helyezik. * Gyászlobogók lengenek : az igazságügyminisztérium palotáján, a képviselőházon, az akadémia palotáján, a kir. kúria, kir. tábla, a budapesti s pestvidéki törvényszék, valamint a járásbíróságok épületein, a régi városházán, az ügyvédi kamara épületén, a szabadelvű pártkör helyiségén, az I. kerületi kör épületén stb.* A magyar tudományos akadémia, melynek az elhunyt másodelnöke, tiszteleti és igazgatósági tagja volt, épen úgy mint korábban Csengery Antalt és Lónyayt, az akadémia oszlopos csarnokából akarta eltemetni Pauler hült tetemeit is, azonban erről le kellett mondania, mert a család, az elhunytnak végső kívánságához és egyszerű életmódjához képest, kerülni akar minden külső pompát. Pauler ugyanis még életében megkérte hozzátartozóit, hogy koporsójára ne fogadjanak el koszorúkat s ők maguk se tegyenek rá virágokat; az ellen, hogy temetése az akadémiából történjék, határozottan tiltakozott. Az akadémia a szomorú haláleset alkalmából külön gyászjelentést fog kiadni, a temetésen több tagú küldöttséggel hivatalosan fogja magát képviseltetni s egy tagját gyászbeszéd tartására kéri fel. A közelebbi részletek megállapítása végett az akadémia holnap, május 1-én, délután 5 órakor az első emeleti kis teremben Trefort elnöklete alatt összes ülést tart, amelyen az iránt is indítvány fog létetni, hogy az elhunyt másodelnök arcképe az akadémia kegyeletes szokásához képest a képes terem számára elkészíttessék. A miniszterelnök, mint értesülünk, javaslatba fogja hozni a képviselőház holnapi ülésében, hogy a budapesti államrendőrség részére építendő laktanyáról szóló törvényjavaslat, megelőzve a már napirendre kitűzött népfölkelési törvényjavaslatot, a ház hétfői ülésében tárgyalás alá vétessék, minthogy a szóban forgó laktanya kiépítése felette sürgős, mert a a városligeti ideiglenes laktanya csak 1. évi október végéig használható, abban a rendőrség többé nem telelhet ki s igy az uj laktanyának a tél beálltáig kiépítve kell lennie. A főrendiház állandó közjogi és törvénykezésügyi bizottsága folyó évi május 4-én délelőtt 11 órakor és a reá következő napokon tárgyalja ,,a törvényhatóságokról“, a „községekről“ és a „fegyelmi eljárásról“ szóló törvényjavaslatokat. A képviselőház pénzügyi bizottsága Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott mai ülésésében tárgyalás alá vette a budapesti fővá-Ki lehetett az áruló ? Ez a kérdés foglalkoztatja most egy évtized múlva a berlini társaságot, mikor az „Orosz Revue“ cikke napkeleti mese alakjában újra felszínre hozza a rég feledésbe merült dolgot. Wahlberg ekkor a porosz fővárosban él veje, Waldegg báró külügyi hivatalnok házában. A porosz kormány többször kínálta meg fontos állással, de ő részint elvhűségből, részint pedig, hogy ama titok felderítésének szentelhesse életét, eddig nem vállalt hivatalt. Leánya és veje mindenképen arra akarják bírni, hogy mondjon le elszigetelt álláspontjáról, de ő makacs marad. Waldegg házában előkelő társaság fordul meg, a többi közt Mettenborn báró is, egy a párisi élvezetekben blazirttá lett világfi, aki nem akar egyebet, mint a háziúr nejével a tiltott gyümölcsöt megkóstoltatni. Mint aféle ínyenc épen csak a legjobbat tartja elég jónak a maga számára. Ő előre érzi a készülő vihart és érdekében fekszik, hogy a botrány fejlődését némileg elősegítse. Mert a szép Hertha, Waldegg neje, ellenszenvet érez iránta és nem is palástolja érzelmét. Meg kell tehát puhítani, hogy aztán mint megmentő léphessen föl és kinyerje „megérdemelt“ jutalmát. Azonban mégis elég férfias, előre figyelmeztetni Herthát a közelgő veszélyre , de úgy jár mint a legtöbb próféta: nem hisznek neki. A vihar kitör és az „egy csepp méreg“ megteszi hatását. Hogy mi ez az „egy csepp méreg ?“ Nem más, mint Blumenthal Oszkár úr speciális találmánya, vagyis inkább életbölcsészetének ebsztraktuma. Azt a csepp mérget a társadalom nyelve hegyén hordja. Akit vele érintenek, az rögtön betege lesz. Nincs ellene gyógyszer, nem használ a legfeddhetlenebb jellem, a tisztességes előélet és a mindent megrost államrendőrség részére Budapesten építendő laktanyáról szóló törvényjavaslatot. — Rakovszky István előadó ismerteti a javaslat rendelkezéseit, konstatálja, hogy azok pénzügyi szempontból előnyösek és célszerűek, csak arra nézve vannak némi kételyei, váljon a szolgálat szempontjából nem lesz-e hátrányos a rendőrségi személyzet nagyrésztnek egy helyen való összpontosítása ? — Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy éppen a közbiztonsági szolgálat érdekében célszerű, hogy nagyobb számú rendőrség egy helyen, egy felügyelet alatt legyen, ha a hely jól meg van választva, az itt szóban forgó hely pedig megfelel e szempontnak. A megkötött szerződés szerint minden túlköltség ki van zárva, kivéve ha az építés közben a minisztérium nagyobb változást kíván. Arról is gondoskodva van, hogy a fentartási költségek lehetőleg legcsekélyebbek legyenek. — Horánszky és Hefy hozzájárulnak a törvényjavaslathoz s a bizottság úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja azt. — Ezután hitelesítette a bizottság a közlekedési minisztérium részére az 1885. évre szükséges póthitel engedélyezéséről szóló törvényjavaslatra vonatkozó, Lukács László előadó által előterjesztett jelentést. — Horánszky és Helfy kijelentik, hogy a tárgyalás alkalmával kifejtett nézeteiknél fogva nem járulnak a jelentéshez. — A bizottság többsége magáévá tette a jelentést. Hitelesíttettek ezután az 1883. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről s az 1885. évi közösügyi költségekből a magyar korona országai által pótlólag fedezendő összegekről szóló törvényjavaslatokra vonatkozó jelentések. A tótok és Ipolyi püspök. A turóc-szentmártoni pánszláv Národnie Noviny levelet hoz Besztercebánya vidékéről, melyben Ipolyi Arnoldnak besztercebányai püspöki működése tót nemzetiségi szempontból biráltatik. A püspök a levelező szerint nagy pionérje volt a magyarosításnak s nagy elnyomója a tót nemzetiségi életnek. Egyházmegyéjében anyagilag és erkölcsileg sújtotta a „tót érzelműeket,“ mig az odrodikokat (elfajultakat) minden irányban támogatta. A besztercebányai káptalanból a tót érzelmüek lassanként kizárattak s helyeik magyaronokkal töltettek be. A papnöveldében eltiltatott a tót hírlapok és könyvek olvasása stb. Egy szóval Ipolyi Arnold nagy ellensége volt a tót nemzetiségi életnek s azért neki „volt papjai közül sokan nagy örömmel kívánnak szerencsés utat Nagyváradra!“ Legalább a pantói újság azt hiszi: Háborujelek ? Az Eur. Corr. hire szerint a német hadsereg őszi nagy hadgyakorlataihoz idegen tiszteket meghívni nem fognak. Az illető Correspedentia e hirét azzal a hozzáadással röpíti világgá, hogy az intézkedés okait nemzeti okokból nem közölheti, de annyit közzé tehet, hogy e hír alaposságáról meggyőződött, s bizonyos határozott irányban gyűlnek a politikai vihar felhői, vető bátorság. Lám, Wahlberg grófot a kormány évek óta ostromolja, hogy vállaljon hivatalt . Wendlingen ezredes egyetlen fia számára kéri meg második leányát, Liddyt; vejét követnek akarták Hágába küldeni — mig a csepp méreg meg nem tette hatását. Amint ezt Daska gróf tolla hegyéből kifröccsentette, a kormány nemcsak hogy nem akar többé Wahlbergről tudni, de még vejét is kiugratja állásából és a bátor Wendlingen ezredes sem lát maga előtt fontosabb teendőt, mint a „kiközösített“ családdal minden összeköttetést megszakítani. Mettenborn báró szentül meg van győződve, hogy eljött az ő ideje. A véletlen kezébe játszotta a titok szálait. Apja, aki azelőtt a porosz külügyek vezetője volt és 1866-ban a titokzatos árulóval érintkezett, bizonyára ismerte is az igazi árulót. Mettenborn átkutatja apja hátrahagyott iratait és rátalál a helyes nyomra. Mikor azzal a szándékkal jön Herthához, hogy fölfedezését a legnagyobb áron adja el, melyet nő fizethet, a szűzies tisztaság és gyermeki szeretet, mely e nő minden szavából kisugárzik, annyira megkapják a vén rové-t, hogy rögtön jámborabb érzés ébred keblében. Lemond gonosz szándékáról és mint igazi középkori troubadour, érzelegni kezd. Bebizonyította (egészen ingyen) az elhunyt herceg fia előtt, hogy Wahlberg nem lehetett az áruló és Károly Emil herceg, hogy jóvá tegye hibáját (mert ő inspirálta Daska grófot), maga jön el Waldeggékhez „pater pekkavit“ mondani. A csepp méreg hatása paralizálva van, a világ visszavonja anathémáját és Wendlingen ezredes bűnbánólag jön, hogy Liddy kezét megkérje fia számára. Blumenthal Seribe nyomában járva akarta bebizonyítani, hogy a világtörténet nagy eseményei kis okokra vezethetők vissza. De nem rá- Egy csepp méreg. (Vígjáték négy fölvonásban; irta: Blumenthal O szkár.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A darab sajátképi hőse Vassili gróf, a „Societé de Berlin“ szenzációs mű szerzője. Blumenthal más nevet ad neki, nem is lépteti a színpadra, de a mozgató erő mégis csak ő, az a Vassili, aki sehol sincs és mindenütt jelen van, aki mindenkit ismer, bár őt senki sem ismeri , aki nyájas és szeretetre méltó tud lenni, de olyanformán, hogy azok, akiket megdicsért, irigylik azokat, akiket lerántott. Vassili, a Tissot-cég utóda, a berlini előkelő világ réme, a bécsi társaság ostorozója és a francia irodalmi gourmandok lelki gyönyörűsége. Ez a derék úriember, akit Blumenthal Daska grófnak keresztelt el, az „Orosz Revue“ben szenzációs leleplezéseket közöl Wahlberg grófról, egy volt német kis hercegség exminiszteréről. Anno 1866, mikor a vaskancellár olyan nagy fölfordulást okozott a német térképen, az a bizonyos kis hercegség is két tűz közé jutott. Az uralkodó herceg maga Poroszországhoz szított, de környezete és fia, minden áron Ausztriával akarnak szövetségre lépni. Sőt még a fenyegetéstől sem riadnak vissza, hogy az öreg herceget engedékenységre bírják. A követ, aki Bécsből az írott véd- és dacszövetségi szerződést hozta, késő este érkezik meg. A szerződést Wahlberg miniszter jelenlétében maga a herceg veszi át és becsukja egy vasszekrénybe, melyhez kívüle csupán a miniszternél van még kulcs. És másnap a szerződés eltűnt. Berlinbe vitte valaki. A poroszok erőhatalommal foglalják el a hercegséget és az uralkodó családot trónvesztettnek nyilvánítják. 3