Pesti Hírlap, 1889. február (11. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-01 / 32. szám

1889. február 1. kor­ sorsa vezetését majdnem örökségként átv­en­­deti szeretett fiuk elvesztése okozta fájdalmukkal szemben! Nem is hisz­em­, hogy lehessen más érzés, melynek a méltóságos főrendek e pillanatban helyt adhassanak vérző kebleikben, mint ama kegyelet®, meleg és őszinte részvét, melyet hódolatteljesen ké­rek ő felségeik, koronás királyunk és nagy asszo­nyunk trónjai zsámolyához a méltóságos főrendek nevében, a szokott módon letehetni. (Általános he­lyeslés.) A többiekre nézve indítványom van, talán merész, de ismervén a méltóságos főrendek szivjó­­ságát és kegyeletét, bátor vagyok azt mondani, hogy nem lehetvén kételkedni abban, hogy a képviselő­ház egyetemesen akar majd részt venni a temeté­sen, ne nevezzünk egyenként senkit, hanem mivel tudjuk, hogy ezernyi meg ezernyi emberek lesznek lélekben ott azon alkalommal, mondjuk ki, hogy mi is testületileg, a­mennyire lehet és tőlünk kitelik, személyenként fogunk ott megjelenni. (Általános he­lyeslés.) Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassa­­nak ezen indítványomat kegyesen elfogadni. (Általá­nos helyeslés.) Ha­ méltóztatnak parancsolni, ez jegyzőkönyvbe vezetik (Általános helyeslés.) és most azt hiszem, be­­végeztü­k mai teendőinket, úgy, hogy b­erekeszthetem rövid, de kebleinkben megannyi keserves érzések hur­­jait rezgésbe hozott s emlékezetünkben sokáig meg­maradó gyűlésünket. (Felolvastatik a jegyzőkönyv.) A jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki s ezen rö­vid gyűlést, mely­nek azonban fájdalmas húrjai — sajnos — sokáig fognak még kebleinkben visszhan­gozni, berekeszteni. Fővárosi ügyek. A főváros rendkívüli közgyűlése. ő felségeik és a felséges uralkodóka? iránt kebelében táplál, csak az általános gyászhangulatnak felelnek meg, ha őszinte ,mély fájdalmunk és­­részvétünk kife­jezésére a törvényhatósági közgyűlésen ünnepélyes al­kalmat­­szolgáltatok. Ez érzelmek sugallatát követjük, midőn felséges urunkat királyunkat ,és felséges királynénkat, valamint a felséges uralkodóházat és az egész monarchiát ért iszonyú csapás és szomorúság alkalmából legmélyebb fájdalmunknak adunk méltó kifejezést. És épen azért hiszem, hogy a főváros közönsége ,és a t. közgyűlés gyászérzelmeinek­­felelek meg, midőn következő ja­vaslatokat, illetőleg indítványokat bátorkodom előter­jeszteni : 1. Mélóztassék ő cs. és kir. fensége, Rudolf trónörökös váratlan halála alkalmából Budapest fő­város legmélyebb fájdalmának és részvétének, úgy a mai közgyűlési jegyzőkönyvben, valamint az ő felsé­géhez legkegyelmesebb urunk és királyunkhoz, vala­mint a méhen sújtott trónörökösné fateránia ő fen­ségéhez intézendő legalázatosabb feliratban méltó ki­fejezést adni. 2. Méltóztassék elhatározni, hogy Magyarország fővánása a Bégben tartandó temetési gyászünnepé­­lyen küldöttségileg képviseltessék és ennek folytán ki­mondani, hogy a tanács és a törvényhatósági bizott­ság néhány tagjából alakult küldöttség saját vezeté­sem alatt a főváros képviseletében a temetési szer­tartásban részt vegyen­ . 3.­ Mel­ezteessék az ő felségéhez intézett legalá­­zatosabb feliratnak a megállapítandó módon s helyen a főváros nevében leendő átnyújtásával a vezetésem alatti küldöttséget szintén megbízni. Ezen indítványokat azon kérelemmel vagyok bátor mély tisztelettel­­előterjeszteni, miszerint azokat elfogadni ,és határozattá emellé va­llóztassék. A közgyűlés az indítványokat elfogadta és szét­oszlott. A fővárost a temetésen képviselő küldöttség kö­vetkezőleg alakíttatott meg:­­váth főpolgármester ve­zetése alatt a tanács részéről Kainem­ayer Károly polgármester és Gerlóczy Károly első alpolgármes­ter, a thatósági bizottság részéről Bogisich Lajos, Ország Sándor, Mérő János, Tarcsay János, Forgó István, Schweiger Márton, Ludocza János. * ’ i . ) tíz—. — Budapest főváros tanácsa m_r­endes Ülésén Kamermayer Károly polgármester a fájdalom­tól megtört­­hangon jelentette be Rudolf trónörökös halálát. A csapás nemcsak a felségeiket sujtj­ *■— úgymond — hanem mélyen é­r: Magyaortzágot is­ indítványozza, hogy a tanács fájdalmat a jegyző­könyvben örökítse meg , gyászának kifejezéséül ülé­sét zárja be. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A gyász isteni tiszteleten való r részvétel iránt még nem intézkedtek, mert ez iránt a részletek még nem is­meretesek. Alkér Gusztáv tanácsos elrendelte, hogy vala­ne­ynyi fővárosi iskolában a tanítás a gyász jegéül a tervezésig szüneteljen. — Budapest I. főorvosi hivatalának ki­mutatása a heveny ragályos kórok állásáról 1889. év január hó 22-ikétől január 28-ikáig terjedő fi­ik hetéről, aj Betegedett: hagymáz 67, himlő 3, bárányhú­rú 19,­­ Örkény 7, kanyaró 49, roncs, torokláb 19, torokgyík 8, trachoma 18, hökhurut 6. A főváros törvényhatósági bizottsága ma d.­r. Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt rendkí­vüli közgyűlést tartott, a­melyen a bizottsági tagok mindnyájan fekete öltözetben jelentek meg s­ állva hallgaták végig az elnök következő beszédét: Mélyen tisztelt közgyűlés! Egy megrendítő, egy váratlan­­gyászeset, egy iszonyu csapás, mely az osztrák-magyar monarchia összes népeit a legmélyebb fájdalommal sújtotta, szol­gáltatott szomorú okot a mai rendkívüli közgyűlés kivételes egy­behívására és megtartására. Ő­rs. és kir. fensége Rudolf trónörökös, a ma­gyar haza szemefénye és reménye, a magyar szent korona közszeretetben állott s legfényesebb tehetsé­gekkel és­­erényekkel megáldott örököse, felséges urunk és királyunk egyetlen fia, tegnap délelőtt Baden­­melletti meierlipgem­­vadászkastélyában meghalt. E váratlan és iszonyú gyászeset tette elnöki kötelességemmé a mai rendkívüli közgyűlés azonnali megtartását, mert ismerve a főváros közönségének őseitől öröklött alattvalói kegyesetteljes hódolatérzel­­meit, melyekkel felséges ,trunk és koronás királyunk irányában örömben és balsorsban mindenkor viselte­tik, ismerve azon hódolatteljes legmélyebb tiszteletet s hűséges ragaszkodást, melyet a főváros közönsége míg II. Lipót, a svájciak ellen vívott sempaehi csatában veszett el 1­386-ban. A hirtelen halál­nak a mostanihoz leghasonlóbb példáját I. Fe­rencnél, Mária Terézia férjénél jegyezte fel a történelem, ki épen színházból kijövett, szívszélhzrdésben rogyott össze. Innsbruckban 1765-ben véletlen szerencsétlenségnek esett áldo­zatul Sándor L­i­p­ó­t, II. Lipót és Mária Lujza fia, Magyarország nádora is 1795-ben. Mikor a Martinovics-féle összeesküvés következtében állá­sát odahagyva, Laxenburgba vonult, fizikai és pyrotechnikai tanulmányoknak és kísérleteknek engedte oda magát, melyek már gyermekkorában rendki­vüli vonzották. Sógornője,­ Mária Terézia császárné tiszteletére épen­ egy oly tűzijátékot akart rendezni s a tűz által történt halála. Épen a kiegyezés évében érte hasonló szomorú sors Albrecht főherceg ifjabb leányát, Mathilde főhercegnőt. A tudományos hajlamairól és mű­­szeretetéről Bécs polgári köreiben is kiválóan kedvelt és népszerű főhercegnő, ki Humbert ki­rálynak, az akkori olasz trónörökösnek volt ki­szemelt araja, szintén tűznek esett áldozatul, állí­tólag egy gyorsan elrejteni akart cigarettát kap­ván lángra könnyű ruhája. Az akkori hivatalos bulletinek ezt a rettentő epizódot is kiderítetlenül hagyták különben, s úgy adták elő a dolgot, hogy a főhercegnő szobája ablakon át Frigyes főher­ceggel, J­ároly Ferdinand Ingidesc fiával társalog­ván, egyszerre éles fájdalmat érzett lábainál s hátrafordulva, már egész ruháját lángba látta boraivá. Rémülten rohant ki a folyosóra, hol a nőcselédség hamar letépte róla az égő ruhát, de már késő volt, a legodaadóbb ápolás sem ment­hette meg többé az ifjú életet, két heti szenve­dés után meghalt. A boncolás kiderítette, hogy a ház és a lábak húsa már csontig be volt égve. Közvetve legalább szintén tűz ölte meg III. Ferdinánd császárt is, a kire egy, a bécsi Burgban kiütött tűzvész oly rettentően hatott hogy annak következtében megbetegedve, 1657. ápr. 2-án belehalt. De aligha volt Habsburg-uralkodó, ki a dy­­nasztiának annyi fényes nevű képviselőjét látta volna kidőlni sorra oldala mellől, mind­. Ferencz József. Királyunk 1830-ban született s ez idő alatt máig Rudolf trónörökös a negyvenegyedik büszke sarj volt, ki lehullott a család hatalmas törzsfájáról. A legutolsó és a legpótolhatlanabb veszteség. Az első is Rudolf volt, olmützi bi­­bornok, II. Lipót császár fia s még halála színhelye is közel a mostani borzasztó katasztrófa színhe­lyéhez, Badenben. A bibornok virtuóz volt a zongorán, barátja s tanítványa Beethovennek, kinek egy kompozíciót is szentelt. Azonkívül rézbe is­ metszett saját rajzai után. Királyunk akkor még csak egy éves volt; ez a veszteség nem nagyon érinthette. Egy évvel később, 1832- ben­ halt meg Schönbrunnban I. Napóleon és Mária Lujza fia, a reichstadti herceg, F­e­r­e­n­c József Károly, tüdősorvadásban. Korán reg­gel fél négy órakor a gyermek hirtelen fölrezzent álmából: „Elveszek, elveszek, anyám, anyám!“ kiáltott fel, s ezek voltak­ utolsó szavai. Mária Lujzának összeroskadtak térdei s az ágy elé ro­­gyot­t. A herceg már nem birt beszélni, csak szemeiben tükrözött még élet, tekintetét anyjára. _________PESTI HÍRLAP b) Medálozás: hagymáz 6, vörheny 4, kanyaró 2, roncs, torokláb 6, torokgyík 4­ — betegek elkülönítése • a lehetőségig, a fertőtlenítés, valamint egyéb óvintéz­kedések hatóságilag eszközöltettek. Egyletek és intézetek. — A­z 18Jj£,9-es honvédegyletek országos központi bizottsága február hó 1-én délután 4 órakor az I. magyar általános biztosítótársaság termében ülést fog tartani. — „A magyarországi tanítók Eötvös­­alapját gyűjtő és kezelő országos bizottság“ folyó évi február 2-án délelőtt tíz órakor az And­­rássy-úti felsőbb tanítónőképző-intézet zenetermében üznnepies gyűlést tart. Színház, zene, képzőművészet. * (Egyházi zene.) E hó 2-án, vagyis gyer­tyaszentelő napján d. e. 10 órakor a belvárosi fő­­plébánia-templomban Lux F. „Missa brevis et solem­­nis“ miséje kerül előadásra. A solót „Benedictus“­­ban Reichert L. k. a. énekli. Gradualera: Geppert „Domine Deus“-kar; offertorimxu­a: Keller A. „Avc Mária“ szoprán-szóló hegedű-m­agánrészlettel, énekli Vince Laura assz. A hegedűszólót játszsza Strimpf­­ler Ignác m. kir. operaházi tag. — Vasárnap d. e. 10 órakor Brosig M- miséje C-dar és C-mollban. Gra­­dualera : Langer J. „Credo in te“-kar. Offertoriumra : Derlik „Deus meus“ ak­szoló, ének. Kovalcsik R. k. a. Karnagy: Szautner Zs. * (A Joachim hangversenyek) az országos gyász miatt elhalasztottak, még­pedig a február el­sejére hirdetett zenekari első hangverseny február hó 4-én, hétfőn, a negyedikére hirdetett Joa­­chim-Hubay-Popper-Bé­c kamarahangverseny pe­dig pénteken, február hó 8-án fog megtartatni. A váltott jegyek megtartják érvényességüket. *­­Jászai Marit asszony febr. 4-én kezdi meg Temesvárit három estére terjedő vendégjátékát. Fel fog lépni Medeában, Széchy Máriában és­­recourreur Adrienne-ben. * (Az országos színészegyesület) február 6-ára és 7-ére hirdetett évi közgyűlést a trónörökös elhunyta által beállt országos gyász következtében későbbre halasztották. * (Bianchi Bianka fc. a.), mint az operaszín­ház egyik tagjához magyar nyelven. Írott levélben tudatja, holnap­­ pénteken Budapestre érkezik, de csak szombaton marad itt, azután Pécsre utazik, a­hol egy hangversenyen fog fellépni. * (A népszínházban) holnap pénteken Pál­mai Ilkával a „Szitakötő“, szombaton: „A suhanc,“ vasárnap a „lelenc“ kerül színre mindkettő Blaha Lujzával. * (A kolozsvári nemzeti színházban,­ mint levelezőnk jelenti, tegnap este volt Németh József­nek, a népszínház komikusának első vendégföllépte Strauss „Beregér“ (Sic!) operettjében. A színház szorongásig megtelt. A közönség percekig tartó taps­sal, éljenzéssel fogadta Némethet, kit tavalyi ittlétekor kedvelt meg. Az est folyamán is mindegyre ovációk­ban részesült. Nagy derültséget és tapsot keltett az a azután fölfelé szegezte, kétszer megforditotta fejét s megszűnt élni. Az 1835. év két tagját látta a Habsburg­­dynasztiának elköltözni az élők sorából; egyik Antal Viktor főherceg, Lipót császár és Mária Lujza Flórencben született fia, a jeles tör­ténész és botanikus volt, a másik bátyja, F­e­­renc császár, királyunk nagyatyja, ki még végrendeletében is így emlékezett meg szerette népéről: „Szeretetemet hagyom alattvalóimnak, remélem, hogy imádkozhatom értek Isten előtt, s hűségre intem őket törvényes utódom iránt, a­mint velem szemben is hívek voltak jó és rossz napokban.“ A dynasztia legközelebbi halottja ezután Mária Anna Karolina volt, Ferenc Ká­roly főherceg öt éves leánya s királyunk húga, 1840. febr. 5-én. Két év múlva Hermina kö­vetkezett, József nádor 15 éves leánya, 3 a prá­gai nemeshölgy-alapítvány apátnője, s 1846-ban Rajner főherceg leánya, Mária, 25 éves korá­ban törve le. 1847-ben a dynasztia négy tagja dőlt sírba egymásután, köztük az áldott emléke­zetű József nádor, 69 éves korában, s Budán temettetett el; azután Frigyes főherceg, Ká­roly főherceg fia, ki Velencében nyugszik: M­á­­r­i­a Lujza, Ferencz császár leánya és I. Na­póleon hitvese és Károly főherceg, a híres asperni győző, II. Lipót császár fia. A 48-diki év egyetlen halottja az uralkodó családból Albrecht főherceg elsőszülött fia, K­á­­r­ol­y­ A­l­b­e­r­t volt 2 éves korában. Ő felsége trónralépte óta sűrűn váltotta fel egymást a családi gyász. Mária Klemen- 3

Next