Pesti Hírlap, 1889. április (11. évfolyam, 90-103. szám)
1889-04-08 / 97. szám
Budapest, 1889. XL évf. 97. (3694.) szám Hétfő, április 8. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre . 37 » — ‹ Negyedévre !! . › 50 ‹ Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: EMasest, nádor-utca 7. sí, földiár, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési iroda, Budapestér!, nádor-utca 7. sim . emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. .1 — ir ____________—t-jus Uj miniszterek. A sokat emlegetett rekonstrukció előkészültei be vannak fejezve. Három nap alatt megjelennek a királyi kéziratok a kinevezésekkel. Húsvétra, ami a személyeket illeti, újjászületik, vagy legalább föl lábad a Tisza-kabinet. A sikert eddig két dolog késleltette. Nem találtak belügyminisztert és Szilágyi Dezső belépése, ha nem is ütközött akadályokba, de előzményekkel bírt. A belügyminiszter még ma sincs meg s ha Tisza Kálmán nem veszi vissza a fontos belpolitikai tárcát, nem is fog akadni egyhamar arra való államférfi. Az nehéz tárca, mivel azon fordul a rendszer, mint a magyar mesebeli vár egy szarkalábon. Egyelőre tehát úgy hagyják, amíg a ködök jobban oszladoznak. Eladdig Baross kemény keze fogja tartani a status quot, akinek interregnuma különben egészséges félelmet idézett elő a belső adminisztráció lazábbul kezelt ágaiban. A belügyi szék tehát egyelőre üresen fog állani a parlamentben. Annál jobban be lesz töltve az igazságügyi, ahol már a napokban meg fogjuk pillantani Szilágyi Dezső zömök alakját. Belépése, amint mondottuk, sok előzménynyel járt. Az ellenzéki legendák még ennél is többről beszéltek. Feltételekről, Tisza-Szilágyi minisztériumról, rendszerváltozásról, teljes állami adminisztrációról és sok egyébről. A valóságot már ezen a héten meg fogjuk tudni. Az új miniszterek kinevezése — úgy hírlik — szerdán jelenik meg a hivatalos lapban s még aznap le is teszik az esküt a fölséggez—————————gXiT-'."r rmje » »»mg—— ízébe. Szilágyi természetesen az inkompatibilitási törvénynél fogva legott leteszi a pozsonyi mandátumot is, ahol előreláthatólag újra meg fogják választani. A klerikális készülődés legalább, amit Pozsonyban Szilágyi miniszter ellen készítenek, komoly számba alig jöhet. Legfölebb idétlen tüntetés lesz belőle. Szilágyi a minisztériumba való belépését pozsonyi 111 választás előtt haladéktalanul egy nagyobb beszéddel fogja indokolni. Ebben az indoklásban fognak először nyilvánossá lenni ama programmpontok, amelyek alapján tárcát vállalt. Ha nem csalódunk, túlzás nélkül is fontos, komoly tartalma lesz azon beszédnek. Különösen a magyar jogászvilág fog benne sokat találni, amit bázis gyanánt szívesen üdvözölhet. Alja sovány , kövér ígérete lesz benne. Gyökeres változások kezdete. Reform a szervezetben. Készülő reformok más irányának megjelölése. Némely jogi törvényjavaslat elejtése. Gyorsabb tempó és nagyobb öntudat a kodifikációban. A hátralékoknak s a bíróságok egyéb bajainak enyhitése. S ami politikai, sőt államjogi szempontból is becses: az igazságszolgáltatás jogkörének precízebb és önérzetesebb megvonása, szemben az adminisztrációval, amely sokféleképen belenőtt a bírói hatáskörbe, az állampolgárok magánjogaiba és személyes mozgási szabadságába. Hogy azonkívül Szilágyi hozományai közt ott lesz-e a közigazgatás centralizációja, vagy mint emlegették : az állami adminisztráció, az már azután kérdés. Ennek is inkább érdekes, hogy nem fontos kérdés, mivel az igazságügyi tárca szigorúbb elkülönítése és önállósága mellett ez úgyis kívül esik a rekonstrukció keretén. Nem az országot rekonstruálják most, hanem csak a kabinetet. A másik két új miniszter : Wekerle Sándor pénzügyminiszter lesz és gróf Szápáry Gyula földmivelési, ipari és kereskedelmi miniszter. Az előbbivel jön Láng Lajos egyetemi tanár mint államtitkár, ellenben gr. Széchenyi Pállal megy Matlekovics Sándor államtitkár, akinek utódja még nem bizonyos. Az pedig, hogy Tereszky István igazságügyi államtitkár megy-e vagy nem, tekintet nélkül az aspiránsokra, szintén bizonytalan. A Széchenyi-Szápár- változással különben egy nagy kormányzási változás terve is összefüggésben van. A földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri tárcák hatásköre gyökeresen újjászerveztetik. A rokon ügyek kapcsoltatnak s az előbbiből földmivelési, az utóbbiból pedig kereskedelemügyi minisztérium szerveztetik olyképen, hogy Baross mostani tárcája nagy kibővítést és különös közgazdasági fontosságot fog nyerni. Mivel azonban ez a változás a törvényhozás útjára tartozik, az ősz beállta előtt nem mehet végbe. Végül Tisza Kálmán egyelőre egyedül a miniszterelnöki tárcát tartja meg s a politikai kormányzás vezető gondjait veszi magára. A megzavarodott helyzet, a százféle terv, valamint a nem javuló kínos külpolitikai helyzet mellett ez az egy tárca is súlyos gondokat fog neki adni. Ez lesz a rekonstrukció. Első pillanatra és A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA, A szellemességről. (Üzenet a szerkesztőnek.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. Tisztelt szerkesztő úr! Azt a levelezést, melyet ön néhány hónap óta az én hátam mögött „Malvin“nal folytat, kezdem megunni. Nemcsak azért, mert ön Malvint, aki engem eddig szellemes embernek tart és legszebb bámulóim közé tartozik, tőlem elcsábítja; nem is egészben azért, mert egészséges lelkületű embernek mindig kellemetlen látvány nézni, mint tesz piócát piros arcára egy egészséges férfiú, csak azért, mert a vérbőséget egészségtelennek tartja, hanem főkép azért, mert azt a hadjáratot, amelyet ön a szellemesség ellen folytat, a magyar társadalom és ennek nyelve érdekében egyenesen veszedelmesnek vélem. Hogy most Malvin engem ott fog hagyni annál a bizonyos faképnél, az előrelátható. De ön alaposan téved, ha azt hiszi, hogy jogutódomnak önt fogja kiválasztani, aki azt tanítja, hogy nem az a szellem, mely szójátékokban és a gondolatoknak egymásba való be- és egymásból való kiskatulyázásában nyilatkozik, hanem az, amely a társaságban mélabúsan hallgat, ötleteit (pardon : az ötletet) vesztegzár alá helyezi, s előbb otthon művészi csiszolás alá véve, csak csiszolt állapotban ereszti világgá — másnap. Dehogy, dehogy ön lesz az, aki az orrom elől el fogja szeretni aranyos Malvinomat. Az ön machinációinak az lesz a vége, hogy újból ama csendes képű, elegáns hajzatú fiatal urnak fog felszállni a tőzsdei ára, akit annyi nehézséggel sikerült csak kihódítanom a nyeregből azzal az állhatatos suggesztióval, hogy nem a léha bókolás, a hírlapkrítikákban megnevezett könyvek címeinek ledarálása, de legkevésbé azon ritka művészet jellemzi az all right férfiút, hogy az „r“ betűt a torkában, eszét pedig takcipőiben tudja tartogatni. S tartok tőle, hogy a csere nem lesz előnyére Malvinomnak. A szellem még kinövéseiben is több didaktikai erővel bír, mint a szellem hiánya, s mint az esprit pótkávéi: a táncoló gép, meg az irodalmi jártasságnak az a most dívó második tea-felforralása, amely Goncourt, Flaubert-et és Heysét csak Brandesből, és ezt is csak a hírlapok tárcáiból kanalazza föl, nem is szólván a magyar írókról, akik — mély sajnálatomra — de most nincsenek divatban. Hogy mért ellenese ön is, aki maga is nyalja az attikai sót, a szójátéknak és ötletességnek, nem vagyok elég bölcs felkutatni. A calembourg elleni áramlat, miként az antiszemitizmus és sok egyéb kellemes invázió, nagy Németországból jött reánk. Az esprit hazájában évszázadok óta gondosan ápolták a szalon ezer pillanatnyi teremtményét és nem kevesen vannak, akik nagy írói nevüket egyenesen annak a nagy művészetnek köszönik, amelylyel nyelvük fleuretjét kezelték. Jules Janin, aki jó harminc évig uralkodott a párisi tárca birodalmában, nagymestere volt ennek a finom művészetnek s hogy mennyire nagyra volt vele, azt az a híressé vált lakomája mutatta, melyet tisztán azért rendezett, hogy egy jó viccét szárnyra bocsáthassa. A negyedik fogásnak ugyanis egy pompásan feldíszített marhanyelvet hoz be az inas. A vendégek a sokat ígérő jövevényre azonnal figyelmessé lesznek s a háziúr maga kezd rá legmélyebb baritonjából az „ah — ah !“-ra. Egyszerre csak megbotlik az inas és puff! ott terülnek végig egymás mellett szingazdag harmóniában: az inas, meg az ő nyelve. A társaság kétségbe van esve. Csak Jules Janin nem. — Messieurs, — így szól a háborgó vendégségnek: — „pardonnez lui, ce n’est quon laplus linguae . . . !“ S ezért a szójátékért kellett vendégséget meghívni, egy pompás nyelvet földhöz vágatni és az inas térdét kékre üttetni. Nem valószínűtlen, hogy Franciaország is temérdek rossz viccet produkált a sok jó mellett, de a természeti evolúció sem ismer csupa jó alakítást. Alig fogok túlozni, ha egy sikerült alakításra ezer nem sikerült próbálkozást számítok. „In magnis et voluisse sat est.“ És ha egy sikerült calembourg felér egy jó epigrammal, ugyan miért helyezzük mindjárt tilosba a jót is, meg az arra törekvőket is? Nem tisztán a szellemeskedés viszketege bántja különben a francia szalont. A szójátéknak, hogy úgy mondjam, szellemi hajnövesztő hatását felismerték régen a Szajna partján. Tudják ott azt is, hogy a calembourg briliánssá csiszolja a nyelvet s azon, mint valamely prizmán keresztül uj ragyogó színekbe törik a nyelvnek eredetileg barbár és nehézkes alkata. Minden mozdulattal már is uj látköröket nyit az meg ? fogalmakkal játszó észnek s igy játszva a fogalmakkal, játszi módon kopoly „nagyokat“ tanít mondani. Valóban nem lehet léha eszű ember, akinek szól- Lapunk mai száma 8 oldalt tartalmaz.