Pesti Hírlap, 1889. május (11. évfolyam, 119-149. szám)
1889-05-01 / 119. szám
1989. május 1. HETI HÍRLAP vita nélkül részleteiben is elfogadja a törvényjavaslatot. Ezzel a napirend ki van merítve. Következik Szederkényi Nándor sürgős inter- pellációja az italmérési jog tárgyában. Szederkényi Nándor a következő sürgős interpellációt intézi a pénzügyminisztériumhoz. Az állami italmérési jövedékről szóló 1888: XXXV. t.-cikk némely határozmányainak végrehajtása iránt kiadott miniszteri utasításban a törvénynyel megegyezőleg II. fejezetének 4. §-a alatt bidonságul említi Görgey a magyaroknak, hogy van bátorságuk balsorsukkal megküzdeni s önmegadással belenyugodni az elkerülhetlenbe. Az ilyetén megnyugvás szintén nem speciális tulajdonsága a magyarnak, a hatalommal szemben minden embernek meg van ez a ráerőszakolt erénye. ' ' : De hagyjuk e szóvirágokat s legelőbb is konstatáljuk, hogy Görgeynek is érdekében feküdt volna a fegyvert semleges területen rakni le, mert így nem jutott volna abba a rendkívül kellemetlen helyzetbe, hogy sorsát egykori alparancsnokaiétól és tisztjeiétől elkülönítve lássa. Erre mindenesetre nem volt elkészülve, mihelyt azonban az oroszok előtt rakta le a fegyvert, azokkal szemben, akik példáját követték, önkénytelenül kivételes helyzetbe kellet jutnia. Az oroszoknak ugyan nem volt joguk kegyelmet oszzogatni, s ezt nem is arrogálták maguknak, mint nyilatkozataikból kiviláglott, hogy rendeltetésük kizárólag csak az, hogy verekedjenek. Görgeyvel szemben azonban le volt kötve becsületük a világ előtt. Ő adta a lékemet az általános fegyverletevésre s juttatta kezükbe a győzelem koronáját. Az oroszoknak fel kellett tehát lépniük Görgey mellett, míg egykori bajtársai számára, kiknek sorsát az előttük való fegyverletevés által kedvezőbbé tenni remélte, csak uralkodójuk kegyelmét kérhették. . . . Ámaz időszak aktái különben még távolról sincsenek bezárva. Végleges ítéletet mondani a vezérférfiak fölött egyik részvevőt sem illeti meg, hanem csak a későbbi történetírót, kinek a jelenleg még zárt levéltárak és más történelmi anyagok rendelkezésre fognak állani.“ 13 Ausztriai hirek. — April 30. Az osztrák katholikus gyűlés gróf Bloome elnök indítványára a következő táviratot intézte Rampolla bibornok-államtitkárhoz: „A második általános osztrák katholikus gyűlés résztvevői ezennel, Isten segélyének zálogául, tanácskozásaikhoz kikérik a szent atyának áldását. Ismételik Ausztria előbbeni katholikus gyűléseinek minden tiltakozását az egyház elidegeníthetlen jogainak megsértése ellen, legfelsőbb pásztoruk szabadságának korlátozása, valamint a szent hivatala teljesítéséhez szükséges területi függetlenség elvonása ellen. A hitükhöz való tántoríthatlan hűség és Krisztus földi helytartója iránti leghívebb ragaszkodás biztosítása mellett, követelik a pápának, legfelsőbb tanító- és főpásztori hivatala gyakorlásához elengedhetlenül szükséges teljes szouverainitását azon kiterjedésben és azon biztosítékokkal, melyeket csak magának a pápának kell meghatározni és ünnepélyesen fölemelik szavukat a szentszék helyzetét illető bárhonnan kiinduló oly megállapodás ellen, mely a pápa nélkül létesittetnék.“ E táviratot a katholikus gyűlés zajos tetszés s tapsok között fogadta el. Az osztrák katholikus gyűléshez érkezett és a gyűlésen bemutatott iratok közül említendők: Simor János hercegprímás Esztergomból lekötelezett köszönetét nyilvánítja a vett meghívásért és szive mélyéből óhajtja, hogy a katholikus gyűlés tárgyalásai Istennek nagyobb dicsőségére és a katholikus egyháznak javára váljanak ; ő eminenciája azonban azon nyilatkozatra látja magát kényszerítve, hogy hivatalának kötelességei reá nézve lehetetlenné teszik a meghívás elfogadását. Strossmayer György diakovári püspök magas kora és meggyöngült egészsége miatt a gyűlésben nem vehet részt, képviselőjül azonban elküldé Sesták József kanonokát és Vozsak Engelbert pápai kamarást. Stadler József szerajevói érsek képviselőjéül Vocsak János kanonokot küldő. Buconjec Pascalis, mostari püspök személyesen nem jelenhet meg, de előre kijelenti, hogy egyetért a gyűlés minden határozatával. Fővárosi ügyek. A sétatéri bizottság ma Luczenbacher Pál elnöklete alatti ülésén mindenekelőtt bejelenték, hogy az Andrássy-úton a kiszedett fák helyébe a celtis-csemetéket (olvasó fa) ültetni elkezdték és a héten még bevégezik. Az ültetés azért történik oly későn, mert a celtis occidentalis fa neménél fogva nem ültethető előbb, csak a fakadáskor. Ez idén pedig a fakadás általában későn következik be. Elhatározták, hogy az újvilág-utcában egy pár új fát ültetnek a a gyár utcáj á ban a körülményben találta meg, hogy a vízszabályozást kiveszik a közlekedésügyi tárca köréből. Mért teszik ezt, holott Baross épen a vízszabályozás terén működött úgy, hogy vele az egész országot lekötelezte? Lekötelezte pedig azáltal, hogy szakított azzal a régi iránynyal, mely abban kulminált, hogy a Tisza mentén csak a nagybirtokosság érdekeit vette tekintetbe. Baross kielégítette a kisbirtokosok igényeit, a mi az egész országban megelégedést keltett s most e szabályozások ügyét kiveszik kezéből, hogy nagybirtokosok érdekei megtalálják a maguk ápolgatóit. Szóló tart attól, hogy az uj beosztással veszélyeztetve lesz az a harmónia, mely a nagybirtokosság és kisbirtokosság érdekei között létrejött. Végül az a kérdés is fölmerült előtte, hogy várjon meddig fog még a belügyminisztérium körében az ideiglenesség állapota tartani, holott ott úgy a belügyminisztérium, mint a most már megszapodorodott egykörű kereskedelemügyi minisztérium akármelyiké is egész embert követel? Ez okból nem fogadhatja el a törvényjavaslatot. Darányi Ignác csodálja, hogy Polonyi a szőnyegen forgó javaslatot olyan kis jelentőségűnek tartja. Polonyi Géza: A többi fontosabb mellett. Darányi Ignác konstatálja, hogy Magyarország elsősorban földmivelési állam s már e szempontból is föltétlenül szükséges, hogy a vízi ügyek egy kézben összpontosíttassanak. Az eddigi állapotok mellett sok anomália fordult elő. Az ármentesítésben például a közlekedésügyi miniszter volt illetékes, míg az öntözési és talajjavítási kérdésekben a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztert ismerték illetékesnek. Viszont a belvízszabályozásban mindkét miniszter az illetékes volt, ami sok összeütközésre vezetett. Érthető tehát, hogy hovatovábbá általánossá lett az óhaj, mely e viszonyok rendezését célozta. Ő elismeri Barossnak a vízszabályozás terén szerzett nagy érdemeit, de tagadja, hogy csak e téren volnának érdemei, holott a vasúti politika terén szerzett érdemei általánosan ismertek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Egyébként igazában csak azért szólalt fel, hogy eloszlasson egy olyan hitet, melyet Polonyi beszédében sejtetni engedett. Polonyi ugyanis úgy akarta feltüntetni a dolgot, mintha Baross, midőn a kisbirtokosok érdekeinek védelmére kelt, konfuzióba jutott volna a nagybirtokosokkal s ezért kellett volna a minisztériumok ügykörének új beosztásét proponálni. Ez egyáltalán nem áll. Baross a nagybirtokosoknál akadályokra nem talált, a vizszabályozási érdekeltség autonómiájával mindenben karöltve járt el s igy minden speciális érdektől menten terjesztették be a szőnyegen forgó javaslatot. Különben azt hiszi, hogy az országnak egyáltalán nem áll érdekében, ha nagybirtokosok és kisbirtokosok külön érdekeit, sőt egymásba ütköző érdekeit hangoztatják, mert a két érdek egymással nem áll szemben . . . Folényi Géza: Tessék a kataszteri dolgokra emlékezni. Darányi Ignác a kataszternél arra is fog reflektálni. Most csak azt óhajtja kijelenteni, hogy a javaslat általános óhajnak felel meg s miután nézete szerint a tariftapolitikának a vámpolitikával össznek, semmi keresete sem volt Magyarországon kívül, különben megtagadta volna nemzeti jellegét. A történelem pedig számtalan példát mutat fel, hogy nemzeti érzelmek által lelkesített seregek, mihelyt ellenállásuk a hazában megtört, elébe tették a semleges területen való fegyverletételt, a saját területükön való elfogatás megalázásának. Hogy csak az újabbkori történelemre hivatkozzunk, utalunk a lengyelekre, kiknek hadtestei 1831-ben részint osztrák, részint porosz területen rakták le a fegyvert A karlisták Franciaországba, Bourbaki francia hadteste 1891-ben pedig Svájcba vonultak, hogy fegyverüket lerakják. Az ő elhatározása mellett, hogy a hazában teszi le a fegyvert, mondja Görgey, szólott a nemzet elidegeníthetlen nagysága, mely a magyar ellenszenvében nyilvánul még akkor is elhagyni a hazát, ha vérpad vár reá. E dicséretes tulajdonsággal nem bir sem a magyar, sem más nemzet. Nemzetünket illetőleg utalunk a fennebbi állítás tekintetében Tökölyre, ki 3000 párthivével és Rákóczyra, ki még nagyobb számú kísérettel menekült külföldre és végül az ezerekre, kik 1849-ben ugyanazt tették. Igen, ezek megtették a Görgey által már Komáromban előre hangoztatott „gyalázatos futást.“ De ez emberi természetében rejlik, hogy mi halandók, a legfelsőbbtől a legalacsonyabbig nem szolgáltatjuk ki magunkat szükség nélkül önként ellenségeinknek. Ha valami „gyalázatos“ volna a menekülés, úgy századunk legnagyobb és legvitézebb hadvezérének, I. Napóleonnak, mert a Waterlooi csatavesztés után a nyílt tengerre szállt, hogy Amerikába meneküljön, gyávának kellene lennie. És még sok nagy embernek is. Továbbá dicséretes tulajd hangzásban kell lennie, a javaslatot elfogadásra ajánlja. Szapáry Gyula gr. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Darányi fejtegetéséhez csatlakozva kijelenti, hogy kár Polonyinak valami titkos okát kutatnia a javaslat benyújtásának. Hisz az egész dolog nem most van először szőnyegen a házban. Szóló maga már egy évvel ezelőtt sürgette a vizi ügyeknek egy kézben való csoportosítását s midőn e tárgy valahol szóba került, mindenütt kifejezést nyert az óhaj, hogy ez mielőbb megvalósuljon, a vizi ügyeknek egy kézben való csoportosítása különben nem lehet visszaéléseknek okozója, mert hisz a miniszter nem fogja azt titkos adományozásokra felhasználhatni, hanem ellenkezőleg mindenben és mindenkor a parlament ellenőrzése alatt fog állani. Épen ezért helytelen a nagybirtokosság és kisbirtokosság érdekösszeütközésről beszélni, mikor minderről szó sincsen. Madarásznak nincs oka attól tartani, hogy az ipar bármelyes csorbát szenvedhetne az új beosztás által. A minisztériumok új elnevezését illetőleg alárendeltnek tartja a Madarász által emelt kifogásokat. Az elnevezés bárminő lehet, az nem változtat az ügykörön. Egy minisztérium összes teendőit úgy sem lehet az elnevezésbe belevenni, s ha az ipar a címből ki is maradt, ez sem azt nem jelenti, hogy Ausztriának kedvezni akart volna a kormány, sem pedig azt, hogy az ipar érdeke ezentúl már háttérbe szorulna. A hosszú elnevezések helyett rövid, lehetőleg megfelelő címet kerestek s ha ez kevésbbé szerencsés is, ebből valami érdeket vagy alattomos szándékot kiolvasni helytelen volna. A javaslat — ismétli — általános, rég érzett óhajnak felel meg s ezért kéri annak változatlan elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza személyes kérdésben emel szót. Úgy Darányi, mint a miniszter félreértették őt. Távolról sem jutott neki eszébe, hogy a nagybirtokosok és kisbirtokosok érdekeit szembeállítsa, sőt ellenkezőleg épen azt állította, hogy volt egy miniszter, aki e két érdeket harmóniában tudta tartani s most esetleg e harmóniát megbolygathatják. Egyébként azt állítani, hogy nagybirtokosok és kisbirtokosok érdeke nem létezik, annyit jelent, mint letagadni a napot az égről. A nagybirtokosok külön érdekéről mindenki meggyőződhetik, aki a kataszteri dolgokat ismeri. Különben az egész tárgyról részletesebben is szó lesz a költségvetésnél s akkor ki fogják fejteni minden oldalról. Elnök, több szónok nem lévén följegyezve, a vitát bezárja. Következik a szavazás. A ház túlnyomó többsége (a függetlenségi párt egy töredékének kivitelével) általánosságban, majd mondatik: „hogy kimérést 1889. évi dec. 31-ig gyakorolni az jogosult, a ki e joggal eddig is birt“, a III. fejezet 4. pontja alatt pedig kimondatik, hogy e jogosultak, a mennyiben a kis mértékben való elárusítást egy és ugyanazon épületben, az italmérésre szolgáló helyiségben kívánják gyakorolni, szabadon tehetik, hatósági engedélyt kérni nem kötelesek, sem italmérési illetéket, sem italmérési adót nem fizetnek. Eger városában a város s a volt földesuraságokkal 1854-ben kötött örökegyezség szerint többek között annak 8-ik pontja alatt kimondatott, hogy a város lakossága pálinkát egész éven át szabadon mérhet. Ez gyakoroltatik máig is. Ennek alapján s e jog erejénél fogva az egri kereskedők is tényleg máig úgy pecsételt üvegekben, mint pint, itce vagy pohárszámra gyakorolták üzletükben a szeszkimérést s a kismértékben való árusítást, a vevő kívánsága szerint. Eger város kereskedői gyakorolták e jogot a kis mértékben való árusítást szabályozó s azt engedélyező miniszteri szabályzatok előtt, tehát nem ezek, nevezetesen az 1876. évi december 31-én 59.560. szám alatt kelt miniszteri rendelet alapján vagy engedélyen, hanem hivatkozott örökegyezségből kelt jogon, mely jog a fent idézett utasítás szerint is épségben hagyatik. Ennek dacára az egri kereskedők illetéktelenül kis mértékben árusítást engedélyező hatósági engedély szerzésére utaltatnak, az általuk teljes joggal árusításra használt készletek elkobzással sok bírsággal fenyegettetnek. Ez ellenében az egri kereskedők már felfolyamodtak a t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy közegeit az ő joguk épségben tartására utasítsa; — ennek már három hava múlt. Miután itt egy kétségtelenül fennálló jog megsértésének, sőt birtokháborításnak esete foroghat fenn , kérdem a t. pénzügyminiszter urat, fog-e mielőbb intézkedni, hogy az egri kereskedők jogaik gyakorlásában ne láborgattassanak és üzletükben ne zaklattassanak. Az interpelláció közöltetni fog a pénzügyminiszterrel. Elnök a ház korábbi határozatához képest kijelenti, hogy a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen az 1889. évi állami költségvetés kerül tárgyalás alá. Előzőleg azonban harmadszor felolvassák a ma elfogadott törvényjavaslatot. Ülés vége féltizenkettőkor.